Népszava, 1952. augusztus (80. évfolyam, 179-204. sz.)
1952-08-01 / 179. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! A NÉPSZAVA Huszonöt éves a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Gépekkel aratják a rizst állami gazdaságainkban ! A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 80. ÉVFOLYAM, 179. SZÁMÁra 50 fillér 1952 AUGUSZTUS 1. PÉNTEK Az önköltségcsökkentés , a tervteljesítés fontos része A második negyedévi tervjelentés a döntő tervévben elért nagy eredményeink mellett rámutat azokra a területekre, ahol elmaradtunk, ahol sokat kell javítanunk a munkán. A jelentés egyik örvendetes megállapítása, hogy »a termékek önköltsége csökkent«. Nagyon fontos azonban, hogy felfigyeljünk a megállapítás bíráló részére: »az önköltségcsökkentő tervet a vállalatok általában nem teljesítették«. Az önköltség alakulása rendkívül fontos tényező az üzemek eredményes vagy hiányos működésének vizsgálatához. Fedoszejev elvtárs, szovjet közgazdász tanulmányában »a legfontosabb minőségi mutatószám«-nak nevezi, »amely pénzben kifejezve jellemzi a vállalat egész tevékenységének eredményességét«. Nem véletlen, hogy Gerő elvtárs a nevezetes januári aktívaértekezleten a döntő tervév legfőbb feladatai között említette az önköltségcsökkentést. »Szigorúan mérnünk kell az önköltséget és teljesítenünk kell az önköltségcsökkentés tervét« — mondta Gerő elvtárs. A termelési tervet még oly jól teljesítő üzem vezetői sem büszkélkedhetnek tehát a terv maradéktalan teljesítésével, ha nincs tiszta képük üzemük önköltségének alakulásáról. Népgazdaságunkat károsítja meg, önmagát és dolgozótársait téveszti meg az a vezető, aki figyelmen kívül hagyja az önköltség emelkedését, vagy megnyugszik a laza, pontatlan, hamis képet nyújtó önköltségkimutatás adataiban. Az önköltség alakulása nagyon sok tényezőtől függ. A termelő, sőt a nemtermelő üzemrészek minden mozzanata is tükröződik az önköltség számaiban. Éppen mert így van, éberen kell figyelnünk alakulását és levonnunk belőle a szükséges tanulságokat. A lelkiismeretesen vezetett önköltségkimutatás Ráirányítja a figyelmet az iszom, jövedelmezőségét, gát,jó hibákra, megmutatja, hol, min kell a legsürgősebben javítani. Az önköltséget befolyásoló számos tényező közül egyik legfontosabb: a tervfegyelem megtartása, az ütemes termelés biztosítása. Nyilvánvaló, hogy a hóeleji pangás nem marad hatástalan egy-egy üzem költségének alakulására. A hóeleji pangást követi a hóvégi rohammunka, az indokolatlan túlóráztatás, a bérfegyelem megsértése. Az is bizonyos, hogy a rohammunkák kapkodása a meg nem felelő minőség és a selejt melegágya. Mindez együtt az önköltség növekedéséhez vezet. Hasonló okok idézték elő a MÁVAG 0—5—0 típusú mozdonyainál, hogy a tervezett 0.6 százalékos csökkenés helyett 3.9 százalékos önköltségemelkedés történt a legutóbbi értékelés alapjául szolgáló időszak alatt. A jól szervezett munka kedvező hatása mutatkozott meg ezzel szemben ugyanezen időpontban a Magyar Vagon- és Gépgyárban A gépesített belső anyagmozgatás, a szerelési utak megszervezése, a hajlítógép üzembehelyezése, illetve a pontos darabolás, a lemeztervek átdolgozása — egyszóval a termelés körültekintő megszervezése — eredményeként több mint három százalék önköltségcsökkentést sikerült elérnők a pőrekocsik és a gondolakocsik gyártásánál. A sikerhez a pőrekocsik esetében az is hozzájárult, hogy a korábbi hulladék nagy részét sikerült hasznosítani. És itt elérkeztünk az önköltségcsökkentés másik hatalmas területéhez: a takarékossághoz, a pazarlás elleni harchoz.A termelés terén minden takarékosság egyúttal önköltségcsökkentés formájában jelentkezik és megfordítva: az önköltség csökkentésének módszerei a termelésben egyúttal a takarékosság különböző formái« — írja Friss István elvtárs a takarékosságról. A minisztertanács 1950 december 31 óta több határozatban irányította üzemeink vezetőinek és dolgozóinak figyelmét a takarékosságra. Kétségkívül értünk el eredményeket ezen a területen is. Különösen Gazda Géza elvtárs nevezetes kezdeményezése adott új lendületet a takarékossági mozgalomnak. Az utóbbi hónapokban azonban visszaesés mutatkozott az üzemekben a takarékosság területén. A szigorú anyagnormák megállapítása és ellenőrzése, a személyi anyagtakarékossági számlák vezetése nem vált még általánossá. Nem fordítanak elég gondot a mellékes kiadások, mint a fuvarok, kiküldetési díjak, irodai, telefon- és egyéb költségek csökkentésére, az erre megállapított normák megtartására sem. Nagyobb üzemekben pedig százezrekre, népgazdasági méretekben súlyos tízmilliókra rúg az ily módon megtakarítható összeg is. Sok megtakarítható érték megy veszendőbe kiváló újítások elfektetésével. Egy-egy újítás alkalmazása pedig gyakran ugrásszerűen csökkenti egyes gyártmányok önköltségét. A kétszázezer kalóriás hűtőtelep gyártásánál például tíz százalékon felüli önköltségcsökkentést sikerült elérni az Április 4 Gépgyárban az 1951-es színvonalhoz képest, nagyrészt anyagmegtakarítást jelentő újítások alkalmazásával. Gondatlanság, fegyelmezetlenség gátolja az önköltségcsökkentési terv teljesítését ott, ahol a selejt okoz önköltségemelkedést. Ózdon a Martinacél önköltségemelkedését elsősorban a megnövekedett selejtveszteség, a nyersvasét pedig a fajlagos kokszfogyasztás emelkedése okozta. A Szolnoki Papírgyárban az anyagnormákat nem tartották be, a papírnál növekedett a selejt, ezért emelkedett az önköltség a vizsgált időszak alatt 5,6 százalékkal. Sok helyütt pazarolják a drága importanyagokat, holott körültekintőbb munkával nagy megtakarításokat érhetnének el hazai anyagok behelyettesítésével. Példamutató e téren a Budapesti Villamosgép- és Kábelgyár napokban megindított fontos kezdeményezése. Az üzem dolgozói célul tűzték ki, hogy több mint öt és félmillió forintot megtakarítanak importanyagok hazai anyagokkal történő pótlásával és hulladékok hasznosításával. A gyár dolgozói további megtakarításokat is elérhetnek, ha az együttműködő üzemektől, az ózdi és salgótarjáni, hengerészektől megfelelő segítséget, 0.5 milliméteres helyett 0.3 milliméteres szalagvasat kapnak. Az üzemek közötti együttműködés megjavítása más üzemeknél is roppant fontos az önköltségcsökkentéshez. Különösen élesen mutatkozik ez meg konfekcióiparunkban. A második negyedévi tervjelentés megállapítja: »Néhány iparágban, elsősorban a ruházati és a cipőiparban egyes gyártmányok minősége nem megfelelő.« Gondosabb munkával, az üzemek együttműködésének megjavításával lehet csak ezt a hibát megszüntetni. A Debreceni Ruhagyár gyártmányai közül például a minőségellenőrzés nagymennyiségű ruhát kényszerült másod- és harmadrendű áruvá minősíteni. A visszaminősítések javarésze — nem egyszer több mint kilencven százaléka — a Kolorit-gyár rossz anyagszállításai miatt történt. Ez azonban nem mentesíti a felelősség alól a debreceni gyár dolgozóit sem. Az ő gondatlanságuk is hozzájárul a hibákhoz. Éppen ezért a gyár által kimutatott önköltségcsökkentés számai nem meggyőzőek. Konfekcióiparunk, cipőiparunk dolgozóinak általában sokkal jobban meg kell szívlelniök Gerő elvtárs figyelmeztetését: »önköltségcsökkentés« a minőség rovására megengedhetetlen. Az önköltség csökkentésének éppen a minőség megjavításával kell együtthaladnia. Az önköltségcsökkentésnek az említetteken felül számtalan módja van. A termelékenység emelésének minden módja — így például a gépek fokozottabb kihasználása — fontos hozzájárulás az önköltség csökkentéséhez. Ez pedig a jó munkaszervezés mellett elképzelhetetlen a munkafegyelem megszilárdítása, az új munkások fokozott nevelése nélkül A szocialista munka versenyből született nagyszerű mozgalmak, a termelékenység emelését szolgáló Loy-mozgalom, az elvtársi segítségnyújtást terjesztő Rőder-mozgalom így válnak egyúttal az önköltség csökkentésének elsőrendű emelőivé. Mi szükséges tehát ahhoz, hogy — megszívlelve a második negyedévi tervjelentés bírálatát — üzemeinkben fokozottan hozzálássanak az önköltség csökkentéséhez? Mindenekelőtt az, hogy üzemeink vezetői a jelenleginél sokkal mélyebben megértsék a megbízható önköltségszámítás jelentőségét, továbbá, hogy gyors és pontos önköltségszámítási módszereket alkalmazzunk üzemeinkben. Egyes igazgatók nem értették még meg eléggé, hogy a szocializmus építése magasabb színvonalú vezetést követel meg és hogy ez nem lehetséges az önköltség alakulásának megbízható kimutatása és ellenőrzése nélkül. Döntő tervezünk hiánytalan teljesítéséhez elengedhetetlen, hogy fordulatot érjünk el ezen a területen is. Véget kell vetnünk az itt-ott még megmutatkozó kirakatpolitikának, az önköltségkimutatások mesterkélt szépítgetésének. Csakis a fejlett szovjet számviteli módszerek fokozott elsajátítása segít majd további, még nagyobb sikerekhez. Álljon előttünk ragyogó példaként a Szovjetunió 1952. évi népgazdaságfejlesztési állami tervének második negyedévi eredményeiről szóló jelentés: »Az ipari munkások .. túlteljesítették az 1952 második negyedére megállapított feladatot az ipari termékek önköltségének csökkentése terén. Ahhoz, hogy követni tudjuk a nagy példát, szakszervezeteinkre is komoly feladatok várnak. El kell érniök, hogy az önköltség csökkentése szocialista verseny mozgalmunk egyik központi feladatává váljék. A termelési értekezleteken — már most augusztusban — számoljanak be a dolgozók előtt az önköltségcsökkentés jó eredményeiről, mutassanak rá a veszteségforrásokra, a pazarlásra, a gondatlan munkára. Ötéves tervünk nagy feladatai a gazdasági vezetőktől és a terv minden egyes harcosától megkövetelik, hogy egyre jobban, takarékosabban dolgozzanak, hogy egyre jobban megértsék Sztálin elvtárs tanítását i s•Nekünk csakis olyan iparra van szükségünk, amely rendszeresen csökkenti az áruk árát, • a termékek önköltségének rendszeres csökkentésére támaszkodik, amely tehát rendszeresen tökéletesíti termelését, a technikát és a munka megszervezését, a gazdaság vezetésének módszereit és formáit, mert csakis az ilyen ipar fejlődhet és hozhatja meg a proletariátus teljes győzelmét.« Előre a minisztertanács és a SZOT vándorzászlajáért! Tartsák meg első helyüket, törlesszék le 100 tonnás adósságukat a borsodnádasdi kohászok! (Kiküldött tudósítónk telefonjelentései.) . A Borsodnádasdi Lemezgyár az első helyre tört a kohászati üzemek között. A nádasdi kohászok, hengerészek elhatározták, hogy most már nem adják az első helyet: a SZOT és a minisztertanács vándorzászlajáért küzdő kohászati üzemek versenyében sem az ózdiakat, sem a diósgyőrieket nem engedik többé maguk elé. Nagy elhatározás ez: valóraváltásához — mint jelentéseink is mutatják — a műszaki és fizikai dolgozók együttműködésének további fokozása, a verseny lendületes továbbfejlesztése, a munkafegyelmet védő törvényeink következetes — de nem bürokratikus — megtartása, az ellenséggel szembeni fokozott éberség szükséges. A Műszakiak segítsége legyőzi az „objektív“ akadályokat A borsodnádasdiak havi tervüket 30 ig már 104 százalékra teljesítették. Előretörésük jelentős mértékben a műszaki vezetők javuló munkájának köszönhető. Mindjobban biztosítják a folyamatos munkát a hengerészek, kikészítők számára. Szünőben van a régebben olyan gyakori hivatkozás az objektív nehézségekre, ehelyett gyors, operatív intézkedések születnek. Kummer Ferenc üzemvezető például meggyorsította a lágyításmunkáját s egyszerű megoldással lehetővé tette a kikészítő tervének gyorsabb teljesítését. Gyárfás elvtárs, a hengerüzem főnöke, jóformán minden egyes tengerész tervét, vállalását ismeri és figyelemmel is kíséri azok teljesítését. Nemcsak a hengerészektől várja el a jó munkát, maga is "rendszeresen számot ad nekik saját vállalásainak teljesítéséről. Biztosítja a jó munkához szükséges feltételeket. A műszakiak fő munkáját a hengerészek kimagasló teljesítményei tükrözik. A Petrán-brigád 231 százalékot ért el — 16 brigád teljesítette túl napi tervét Emelkednek a teljesítmények a hengerüzemben. Az első hely eléréséhez most már nagyon jelentős eredményre van szükség: Kurtán Imre hengerésznek 28-án már 214 százalék kellett a napi elsőséghez. A jelmeznyírók között Petrán Sándor brigádja 231 százalékkal került az élre. A Kurtán-brigád, amely 3,9 tonnát hengerelt terven felül, erős versenytársat kapott Cseh Lajos brigádjában. Cseh elvtársék eredménye 3,6 tonna terven felül hengerelt acél. A brigádok között a verseny lendülete egyre fokozódik. Ezen a napon tizenhat brigád teljesítette túl napi tervét. Az ob eredményesen harcol a termelés egyenletességéért Az egyenletes, rendszeres termelés érdekében nemcsak műszaki intézkedésekre van szükség: gondoskodni kell arról is, hogy a dolgozók jó erőben, pihenten lássanak minden nap munkához. A borsodnádasdi üzemi bizottság mind eredményesebben lép fel egyes műszaki vezetők intézkedései ellen, akik a mai eredményekért »eladnák« a dolgozók szabadidejét, pihenési lehetőségét s nem gondolnak arra, hogy ezzel a holnapi, holnaputáni tervteljesítést gátolják. Az ob eredményesen tiltakozott az ellen, hogy egyes hengerészek két műszakot, 16 órát dolgozzanak egyfolytában. Helyes volt az üzemi bizottság közbelépése olyan esetekben is, amikor megbüntettek különben kifogástalanul dolgozó, pontos munkást — mint például Cseh Ernő ollóst —, aki három munkában töltött vasárnap után a negyedik vasárnap kimaradt az üzemből. Csak nevelő hatású büntetések segíthetik elő a technológiai fegyelem megtartását A gyárban folyó munka természetéből következik, hogy minden technológiai fegyelmezetlenség, az előírások meg nem tartása, különösen súlyos károkat okoz a népgazdaságnak. Helyes tehát, ha a műszaki vezetődi örködnek a technológiai fegyelem megtartása felett. Nem helyes azonban, hogy Gyárfás elvtárs üzemfőnök egyes esetekben bürokratikus büntetésekkel próbálja ezt a kérdést megoldani. Legutóbb például Dorkó Jánost sújtotta fegyelmi büntetéssel — jogtalanul. Dorkó hengerész figyelmeztette Kovács programmozót, hogy a kiadott munkához még nem dolgozta be hengerét Ennek ellenére végre kellett hajtania a helytelen utasítást, ami öt mázsa lemezselejtet okozott. Ebben az esetben Dorkó elvtárs megbüntetése teljesen formális volt. Nemrégen négy segédmunkást, sújtottak ,kisebb fegyelmezetlenség miatt száz— százforintos büntetéssel minden előzetes figyelmeztetés, megbeszélés nélkül. A T négy dolgozó csak az elszámoláskor értesült a büntetésről. Az ilyen büntetéseknek nem lehet nevelő hatásuk. Az vb helyesen teszi, amikor harcol az olyan módszerek ellen, amelyek kizárólag adminisztratív intézkedéseken alapulnak. Keményebb, következetes harcot a befurakodott ellenség ellen Az üzem javuló eredményei nem utolsó sorban annak köszönhetők hogy a lemezgyár elsőrendű szovjet hengerekkel dolgozik. Érthető, hogy a gyárban megbúvó ellenséges elemek éppen e fontos területen próbálják a verseny sikerét kártevéssel akadályozni. Ezt tette Sütő Elemér, is, aki már régen feltűnt fegyelmeezetlenségével, útszéli demagógiáján val, amellyel a gyár minden becsületes dolgozóját felháborította. Két esetben már el is bocsátották a gyárból, de a személyzeti osztály — az éberség különös értelmezésével — mindkétszer visszavette. Az éberség hiányát a gyár fizette meg, méghozzá nem is olcsón. Sütő, aki már néhány hónappal ezelőtt is összetört két hengert, most június 22—29 között megismételte ezt a kártevést. Mindkétszer tíz százalékkal nagyobb nyomással dolgozott a megengedettnél és az előírtnál hatvan-hetven fokkal melegebbre hevítette a hengereket. Kártevésével 78.000 forint veszteséget, 7,4 tonna lemez kiesését okozta. Ebből a mennyiségből a dolgozók vállangásuk két napra eső részét teljesíthetnék volna. A súlyos kár legyen tanulság az üzem vezetői, de párta szervezete és üzemi bizottsága számára is. Őrködjenek éberebben a gyár berendezéseinek épsége s ezzel a termelés zavartalansága felett. ★ A Borsodnádasdi Lemezgyár dolgozói és vezetői kiharcolták az első helyet július első két dekádjában. A versenynek azonban nincs vége, a harc lendületét, lelkességét fokozni kell. Még nagyobb eredményeket kell elérniök, hogy letörtesszék száztonnás adósságukat és véglegesen biztosítsák a kohászati üzemek versenyében, az első helyet. A műszakiak segítsék még következetesebben a vállalások teljesítéséért harcoló dolgozókat. Az üzemi bizottság foglalkozzék az eddiginél is alaposabban a dolgozókkal, következetesen őrködjék a kollektív szerződés pontjainak teljesítése felett, nevelje a dolgozókat az ellenség kértelhetetlen gyűlöletére, mozgósítson a Rákosi elvtársnak tett ígéretek maradéktalan megvalósítására. Mutassák meg a nádasdiak, hogy a nehézségeket legyőzve, becsülettel teljesítik adott szavukat. A Sajókazinci Szénbánya Vállalat vezet a bányák versenyében az „élvállalat“ címért fi bánya- és energiaügyi minisztérium az illetékes iparági szakszervezetekkel egyetértésben most értékelte az élvállalat címért folyó versenyt a második negyedévi eredmények alapján. A szénbányászatban a nagyvállalatok közül a SZOT és a minisztertanács vándorzászlajáért folyó versenyben is élenhaladó tröszt, a Borsodi Tröszt legjobb vállalata, a sajókazinci vállalat nyerte el az élvállalat címet. Ii. kisvállalatok közül a pusztavámi került az élre, második a Nagymányoki Szénbánya Vállalat. Az érc- és ásványbányászat élvállalata a Zempléni Ásványbánya Vállalat, második a Recski Ércbánya Vállalat. Az ásványolajbányászatban a Lovászi Kőolajtermelő Vállalat az első, az ásványolajfeldolgozó iparban az Almásfüzitői Ásványolajipari Vállalat, a színesfémiparban a Metallochemia. Villamosenergiaipari üzemeink közül a Mátravidéki Erőmű dolgozott legjobban a második negyedévben. A szervetlen vegyiparban a Hungária Vegyiművek, a szerves vegyiparban a Chinoin Gyógyszergyár, a bányagépgyártásban a Duclos Bányagépgyár került az élre