Népszava, 1953. augusztus (81. évfolyam, 179-203. sz.)

1953-08-04 / 181. szám

1953. AUGUSZTUS 4. KEDD Fokozzuk a hordást, cséplést A földművelésügyi minisztérium jelenti. Az elmúlt hat nap alatt a behor­­dást a termelőszövetkezetek és az ál­lami gazdaságok nem végezték olyan ütemben, mint ahogy azt a beh­or­­dási határidők megkövetelik. Zala, Bács-Kiskun, Somogy és Csongrád megyék viszonylag jobb eredményei mellett országszerte nagy a lemara­dás a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban. A lemaradás oka, hogy a termelőszövetkezetek nagy része nem hordja asztagba a gabonát, hanem szekérről csépel és az esős időben ez a cséplést­­akadá­lyozza, veszélyezteti a keresztekben levő gabonát. Az állami gazdaságok a learatott gabonának mindössze 45 százalékát hordták be. Súlyos a lemaradás a pankotai, a dombegyházi, a kelemen­ligeti, hidasháti és kutasi úti állami gazdaságban. Számos gazdaság jó példája mutatja, hogy a behordás és­­a cséplés feladata szervezett mun­kával időben, a szemveszteség leg­kisebbre szorításával végrehajtható, így például Bárban július 31-ig be­fejezték a behordást. A gépállomások július 31-ig 33,5 százalékra teljesítették cséplési ter­vüket. Viszonylag jó eredményt értek el a Zala megyei gépállomások 41.1, a Pest megyei gépállomások 38.3 és a Tolna megyei gépállomások 38.1 százalékos tervteljesítésükkel. Az állami gazdaságoknál viszonylag jó eredményt a dunamenti gyapotter­melő igazgatóság ért el, mely 68 százalékra teljesítette cséplési tervét. A másodvetéseket most már napok alatt be kell fejezni. Egyes megyék helyesen kihasználták a kedvező csa­padékos időjárást, így például Veszprém megye határidő előtt tíz nappal teljesítette a másodvetés ter­vét. Fokozni kell a tarlóhántás ütemét. A behordásból felszabaduló igaerőt és a cséplésben nem foglalkoztatott erőgépeket teljes egészében a tarló­­hántási és másodvetési munkákra kell beállítani. Jelentősen meg kell javítani ezt a munkát Nógrád és He­ves megyében, ahol alig tíz százalé­kát végezték el a tarlóhántásnak. A kukorica és a cukorrépa nyári növényápolási munkája csak Tolna és Somogy megyékben indult meg nagyobb mértékben. A betakarítási munkák mellett valamennyi megyé­ben több gondot kell fordítani a nyári növényápolásra, elsősorban a cukorrépa, kukorica és a másodve­tések kapálására. 3 BUKAREST FELEJTHETETLEN VASÁRNAPJA (Bukarest, 1953. augusztus 2. kiküldött munkatársunktól._) A szobába — ahol e sorokat írom — felhallatszik Bukarest ünnepi lüktetése. Ünnepet hirdetnek az utcai hangszórók, éneklő csoportok menetelnek, vidám fiatalok táncol­nak az utcabálon, tülköl rengeteg autó, csilingel a sok-sok villamos. ... Bukarest ünnepel, szórakozik. Bukarestben vasárnap délután meg­nyílt a IV. Világifjúsági Találkozó. Százezer fiatal férfi és leány fogta meg egymás kezét, százezer fiatal ember mondott igent a békének és nemet a háborúnak. Délután négy órára hirdették az ünnepi megnyitót a román főváros monumentális új stadionjában, de negyedkettőkor, amikor odaérkez­tünk, már alig kaptunk helyet. Bukarest népe hosszú órákkal a megnyitás előtt már elözönlötte a stadiont és órákig szorongott a tűző déli napon, az 50 fokos hőségben, hogy üdvözölje 106 ország felvonuló ifjúságát. Itt­ volt a stadionban több mint százezer bukaresti dolgozó és itt volt gondolatban sok százmillió becsületes ember szerte a nagy vi­lágból. Itt volt Gheorghiu-Dej elv­társ, eljött Petru Groza, Jacques Denis, itt voltak a legjobb román munkások, sztahanovisták, a kultúra és a sport élenjárói. Háromszáz újságíró adta hírül a világnak a bukaresti ,­Augusztus 23 stadionéból a békeharcos világifjúság vasárnapi nagy napját. P­ont négy órakor hirtelen meg­élénkül a stadion zöld gyepe és fekete salakja. Hóvirágfehér és ég­színkék színű zászlók erdeje lepi el a láthatárt. Száz kürtös jelzi, hogy kezdődik a világ ifjúságának felvo­nulása. Jönnek az albánok, tarka népvi­seletben, integetve, tapsolva, élje­nezve, csókot dobálva. A hatalmas stadionban felzúg a tapsvihar és sorra jönnek a többiek. Az algíriak, az argentinek, az ausztráliaiak, az osztrákok, a kanadaiak. Feltűnik, milyen sokan vannak a chileiek. Majd a kínaiak következnek, ra­gyogó selyemruhákban, csodálatos selyemzászlókkal. Leírhatatlan lelke­­sedés és tapsvihar fogadja őket. Na­gyon szépen vonulnak a csehszlová­kok. Megkapó, lenyűgöző látvány a finnek felvonulása. Azután jönnek a franciák, a németek, az angolok, a görögök. És Hondurasz küldötteinek a felvonulása után nagyot dobban a szívünk. Jönnek a mieink, a magyarok!... Drága magyar hazánk! Oh, de jó látni itt nagyszerű fiaidat, leányai­dat. Jönnek a magyar fiúk. Búza­virágkék ingükben szinte ott látjuk az aranyló magyar Alföld tiszta kék egét, a Balaton hűs, pihentető vizét.­­ Jönnek a magyar lányok, sárgás­­drappos rakottszoknyában. Milyen szépek a mi leányaink és milyen nagy szeretettel fogadják őket. Ott megy közöttük, az elsők között Csi­­nády Dóra, Operaházunk szólótán­cosa, Ofner Ferencné egyetemi ta­nársegéd, Kardos Erika, a Telefon­gyár ipari tanulója. Milyen nagy­szerű, hogy itt vannak — öt világrész ifjúságának felejthetetlen béketalál­kozóján. Magyar anyák! — legyetek büsz­kék fiaitokra, leányaitokra ... És utána sorban újra a többiek: írek, olaszok, japánok, perzsák. Már negyedhat. Egy és negyed­órája tart a színpompás felvonulás, egy és negyedórája dübörög a taps­vihar. Példás a rend, nagyszerű a fegyelem, kitűnő a rendezés. De ne­gyedhatkor vége minden fegyelem­nek, vége minden rendnek. A közön­ség felugrál helyéről, leszalad a pá­lyára. A lelátókról a románok, a pá­lya felől pedig a felvonuló külföldiek hagyják ott helyüket és rohannak egy irányba. Az egetverő lelkesedés és éljenzés még a két óriási zenekar és a kétezer tagú énekkar hangját is elnyomja. Van, aki sír örömében és van, aki kacag a nagyszerű érzéstől. Megérkeztek a koreaiak ... Itt vannak a hősök, akik vérükkel védték meg szabadságukat, akik fegyverükkel húztak sorompót a rablótámadók elé. Románok, olaszok, brazilok és osztrákok vállukra veszik a fiatal koreai katonákat, magasra emelik a könnyesszemű, vékony koreai lányo­kat és ölükben, vállaikon, karjaik között viszik őket végig a pályán. A világ ifjúsága köszöntötte a hősöket... Majd jönnek a gyarmatokról, Afri­kából, azután ismét Európából. Szé­pek a mexikóiak, fegyelmezettek a hollandok. Két kis csoport képviseli Szenegált és Sziámot. És amikor az utolsó sziámi is felvonult, újra fel­borul a lassan visszaálló rend. A Lenin—Sztálin nevelte fiatalság, minden ifjú férfi és leány példa­képe — a Komszomol érkezett a stadionba. Nem tudni, honnan került elő eny­­nyi virág; nem tudni, ki hozta őket, ki dobja a szovjet fiatalok felé. De egy tény: ennyi virágot egyszerre kevés ember látott még, ilyen lelke­sedéssel csak egy nagyon nagy nép nagyszerű fiait lehet fogadni. Száz­ezer alak éljenzi a Komszomol ifjú­ságát, kétszázezer kéz tapsol nagy­szerű felvonulásuknak. És mennek, dalolva mennek a szovjet fiatalok. Mennyi erő, milyen szépség sugárzik belőlük. És egy pillanatnyi csendben megszólal mel­lettem a tribünön egy sötétbarna román leány: »De jó, hogy itt van­nak, de jó, hogy velünk vannak ...« Több mint két órája tart a fel­vonulás. Svájciak jönnek, majd a szíriaiak. Itt van néhány küldött Trinidadból. Hatalmas tapsot kapnak az Egyesült Államok békeharcos ifjai és végül megérkezik a sta­dionba a vendéglátó román nép if­júsága. Újból és még erősebben felzúg a VIT jelszava: Pace si prietenie! Béke és barátság! Nagyszerűek a román fiatalok. Méltóak arra, hogy fővárosukban fo­gadják a világ békeharcos ifjúsá­gát. És amikor vége a felvonulásnak — felsorakozik a pályán a soktíz­ezer fiatal. Felhangzik az ifjúság himnusza és száll a dal, száll a hang a világ négy tája felé. A fia­talok megfogják egymás kezét, ösz­­szébbhúzódnak, átölelik egymást és énekelnek. »Nincs oly erő, mely legyőzné, ki a népért küzd ...« ★ é's most, hogy visszaemlékezem a mai napra, fülembe cseng a két szó, amelyet ma tízezrek és tíz­ezrek visszhangoztak a világ vala­mennyi nyelvén itt Bukarestben: béke és barátság. Aki látta a mai nagyszerű ünnepséget, biztos benne: ez a fiatalság megvédi a békét, győ­zelemre viszi a béke és a barátság zászlaját. Buzási János A Világifjúsági Találkozót ünneplik a magyar fiatalok Hazánk fiatalsága országszerte az országban jó munkával, ünnepségek­kel köszöntötte a IV. VIT megnyi­tását. A diósgyőri fiatalok vasárnap zeneszóval, énekkel és tánccal ünne­pelték a Világifjúsági Találkozót. Az »Ifjúsági napot« még szombat este a Lenin Kohászati Művek DISZ-fiatal­­jainak műsoros estje vezette be, amelyen Gácsi István, a nagyüzemi DISZ-bizottság titkára a fiatalok nevében fogadalmat tett, hogy a VIT ünnepi napjaiban a hatalmas üzem ifjúsági brigádjai valameny­­nyien helytállnak a termelésben. Szegeden szombat délután sok ezren siettek a Sztálin-sétányra, a Rákosi Mátyás hídra, hogy szem­tanúi legyenek a városi DISZ-bizott­­ság és a vízisportok társadalmi szö­vetségei által rendezett csónakver­senynek és felvonulásnak. Este 8 órakor színpompás látványban gyö­nyörködhettek a nézők: mintegy 25 lampionokkal kivilágított kajak, eve­zős és motorcsónak úszott lefelé a Tiszán. Közben a Szegedi Textil­művek, az Újszegedi Kender- és Lenszövőgyár, a Szegedi Kenderfonó­gyár fiataljai kezükben lobogó fák­lyákkal, vidám énekszóval ünnepel­ték a IV. VIT-et. Békéscsaba dolgozói a város főte­rén sereglettek össze, ahol a városi tanács Balassa-együttese népi tán­cokat, magyar, román és szlovák népdalokat adott elő. Az előadás során a békéscsabai építők kultúr­­csoportjának hangversenyében és a magyar-szlovák kultúrotthon fiatal­jainak műsorában is gyönyörködhet­tek a város dolgozói. Az előadást a békéscsabai fiatalok lampionos me­nete zárta be. A behordásban, cséplésben élenjárnak lemaradtak Már a hatvanhatodik vagon gabo­nát csépelt egy 1370-es géppel az ör­ménykúti állami gazdaság Zalka Máté-brigádja. Ezt a kiváló ered­ményt a Zalka Máté-brigád tagjai úgy tudták elérni, hogy gyorscsép­­lési módszerrel dolgoznak. ★ Somogy megyében a fonyódi, mar­cali és siófoki járás területén már asztagba hordták a gabonát. Befeje­zéshez közeledik a behordás a nagy­atádi és kaposvári járásban is. ★ Jó munkát végez Penke József, a villányi gépállomás traktorosa és Stefsik István munkacsapatvezető. A cséplőmunkacsapattal vasárnap es­tig 1070-es géppel közel 43 mázsa gabonát csépeltek el. Eredményesen dolgozik Gábor Imre, a pocsaji gép­állomás traktorosa is munkacsapatá­val. 1370-es géppel vasárnap estig 53 vagon gabonát csépeltek el. •­ A nagyszentjánosi állami gazda­ságban a búzának 88, a rozsnak 92 százalékát csépelték el. Teljes egé­szében­ elcsépelték az őszi árpát, amely 16.6 mázsát hozott holdanként és a tavaszit, amely holdanként 13.4 mázsás terméssel fizetett. A gazda­ság öt cséplőcsapatának tagjai napi 200—220 mázsás eredménnyel harcol­nak a jó teljesítmény eléréséért. A bikali állami gazdaságban nem folyik teljes ütemben a cséplés. Gyorscséplésre átalakított gépük is van, mégis a régi módon csépelnek. Lassan megy a behordás, ugyanakkor nem szervezik meg a vontatók éj­szakai műszakját. A pusztakovácsi gépállomás nem végzi teljes ütemben a cséplés mun­káját. Mesztegnyő községben a dol­gozó parasztok már egy héttel ez­előtt utolsó kereszt gabonájukat is osztagba rakták. A pusztakovácsi gépállomás ott dolgozó három csép­lőgépe azonban július 16 óta az előírt normának átlagban csak a fe­lét teljesíti. ★ A földművelésügyi minisztérium megvizsgálta néhány állami gazda­ság behordási munkáját. Megálla­pította, hogy egyes helyeken, mint a hansági és háromfai állami gazda­ságban a vezetők mulasztása miatt lassú a behordás üteme. A földmű­velésügyi minisztérium ezeket a ve­zetőket figyelmeztetésben részesí­tette. Egyben az így szerzett tapasz­talatok alapján utasítást adott ki, amelyben kötelezi az állami gazda­ságokat, hogy minden rendelkezésre álló fogatot a behordás munkájára irányítsanak. Egy-egy fogat na­ponként legalább egy holdról szál­lítsa el a gabonakereszteket. NÉPSZAVA Eredményes harc a minőségi acélért a Borsodnádasdi Lemezgyárban A minőség javításáért kemény harcot vívnak a borsodnádasdi acélmű olvasztárai és műszaki vezetői. A sztahanovista olvasz­tárok — Krecsánszki János üzemfőnök irányításával — újfajta megoldással készítik a dezoxidáló salakot. A kísérleteket július utolsó harmadában kezdték. Szorgalmas, kitartó munkájuk eredményeképpen az elsőrendű acél arányát a második harmad 75 százalékáról a hónap har­madik tíz napjában 81,6 százalékra emelték az új eljárással. Ugyan­ekkor a selejtet a korábbi 1 száza­lékról 0,69 százalékra csökkentették. Augusztus első napjaiban dinamó­öntecseket gyártottak. Minden ada­got elsőrendű acélként csapoltak. Különösen jó munkát végzett az ol­vasztárok közül Kovács József két­szeres sztahanovista, aki selejtmen­­tesen dolgozott. Ne csak beszéljenek a szovjet módszerekről, hanem használják is azokat az ózdi martinban (Üzemi tudósítónktól.) A Kohászati Dolgozók Szakszer­vezetének ózdi bizottsága július 27-én Ózdon gyorsolvasztási ankétot tar­tott. Az ankét során a szovjet gyors­olvasztási tapasztalatokat vitatták meg, befejezésül pedig határozatot fogadtak el az olvasztárok arról, hogyan hasznosítják majd ezt az élenjáró szovjet módszert. A szovjet gyorsolvasztási tapasz­talatok alapján az­ ankét részvevői megállapították, hogy az olvasztá­roknak négy fő munkafolyamatra kell figyelniök: 1. a kemence ápo­lása, 2. gyors berakás, 3. helyes tü­zelés, 4. a helyes kikészítés. A vitá­ban részt vevők azt is megállapítot­ták, hogyha a négy fő munkafolya­mat közül csak egyet is rosszul vé­geznek el, akkor az a többire is ki­hatással van és így a gyorsolvasztás nem sikerül. Az acélműben vannak olyan ol­vasztárok — mint például Hulik Sándor elvtárs, a IX. számú ke­mence kétszeres sztahanovista ol­­vasztára —, akik valóban felhasznál­ják a szovjet tanácsokat. Halik elv­társ brigádja jelenleg is az első, a havi tervet a legmagasabb eredmény mellett is kitűnő minőségű termelés­sel teljesítette. A Hulik-brigád a gyorsolvasztással csütörtök reggelre 119,8 százalékban teljesítette elő­irányzatát s ezzel 35 tonna jó minő­ségű acélt olvasztott tervén felül. Vannak azonban olyan olvasztá­sok, akik nem megfelelően alkal­­mazzák az élenjáró tapasztalatokat. A legsúlyosabb mulasztást a ke­mence ápolásánál követik el, a csa­polás után elhanyagolják a menet­­közbeni fenékjavításokat. A X-es kemencénél például az egész hónapra előírt 24 óra helyett július 20-ig 58 óra 10 percet fordítottak fenékjaví­tásra. Ez a többlet 210 tonna kiesést jelent, majdnem annyit, mint ame­ly­­nyivel a X-es kemence olvasztárai elmaradtak tervüktől. A IV-es ke­mencénél sem különb a helyzet. Jú­lius 19-én már harmadszor kellett nagyjavítást végezni a kemencefené­ken. Itt 15 órával lépték túl a tervbe vett javítási időt. 20-án az olvasztá­rok a frissen javított kemence­fenékre erősen rátüzeltek, megszegd­ték a technológiai utasításokat s a kemencefenék felforrott. Ezért július 22-én újból kellett javítani. A mű­szaki vezetők is hibásak ezért, mert nem ellenőrzik, nem figyelik állan­dóan a kemence fenekének élettar­tamát és emiatt igen sok értékes óra vész kárba. Sok hiba van a tüzeléssel is az ózdi acélműben. A műszaki vezetők ezen a téren hathatós segítséget ad­hatnának az olvasztároknak. Az ol­vasztárok még mindig kézi erővel építik az acélfürdőt védő gátakat. A munka elvégzésekor a­­kemenceajtó­­kat nyitva hagyják és a nyitott ajtó­kon keresztül kisugárzik a hő, így a munka lassúbb is és a kemence is lehűl. Szovjet tapasztalatok szerint Barcsik János elvtárs még az elmúlt évben gátrakó gép szerkesztését ja­vasolta. A gép azóta sem készült el, pedig ezzel nemcsak a munka fel­tételeit könnyítenék, hanem gyorsí­tanák is a gátrakást. Az ankét után az üzemrészekben szó volt arról, hogy követni kellene a gyorsolvasztási módszert, de az olvasztárok nagy többsége nem is tudott az ankétről. A szakszervezet­nek lett volna kötelessége, hogy szé­les körben ismertesse az ankét ha­tározatát és az ott lefolyt vitát. De a szakszervezeti bizottság megfeled­kezett erről, pedig a kollektív szer­ződésben ígéretet tett az élenjáró munkamódszerek elterjesztésére. Az üzemi párt- és szakszervezeti szer­vek elsőrendű feladata tehát, hogy segítsék, ösztönözzék a martinászo­kat a terv maradéktalan teljesítése érdekében a szovjet gyorsolvasztási tapasztalatok felhasználására. Versenyben a Keltex szövői az adott szó valóraváltásáért Alkotmányunk ünnepére a ver­senymozgalom kiszélesítésével készülnek a KELTEX dolgozói. Azonfelül, hogy a szövödék verse­nyeznek egymással a terv túlteljesí­téséért, egyre jobban szélesedik az egyéni dolgozók párosversenye is. Legutóbb például Zsoldos Árpádné sztahanovista szövőnő — a szövődé egyik legjobb dolgozója — párosver­senyre hívta ki a szomszéd gépeken dolgozó Máramarosi Olgát.. Zsoldos Árpádné vállalta, hogy 552.000 ve­­téses eddigi eredményét augusztus 20-ig 590.000-re emeli és csakis ki­váló minőségű árut termel. Mára­­marosi Olga elfogadta Zsoldos Ár­­pádné versenykihívását, szocialista kötelezettségvállalást tett arra, hogy az eddigi átlagos napi 547.000 vetés­számot 570.000-re emeli és szintén száz százalékig elsőosztályú árut ter­mel. A két kiváló szövőnő — amióta versenyeznek — munka után min­den nap megbeszélik az aznapi ta­pasztalatokat, eredményeket, problé­mákat. Ezzel tanulnak is egymástól. A verseny eddigi szakaszában —­ egy , nap kivételével — állandóan Zsoldos Árpádné vezetett, de mind­össze néhány ezer veréssel múlta csak felül Máramarosi Olgát. Szombaton, augusztus 1-én azonban Máramarosi Olga tört az élre: 608.000 vetést csi­nált, míg versenytársának 580.000 vetése volt. Teljesítsék túl forgóeszközcsökkentési vállalásukat a Szegedi Falemezgyár dolgozói (Tudósítónk jelenti.) A Szegedi Falemezgyár dolgozói az alkotmány ünnepe tiszteletére azt ígérték, hogy a raktárukban még elfekvő anya­gok átadásával ötvenezer forinttal csökkentik forgóeszközállományu­kat. A gyárban évekig sokfajta anyag halmozódott fel. Több hónapra való facsavart, szíjat, körfűrészt tartalé­koltak, de más szükséges anyagok, így például gumicsizma, alig volt raktáron. A vállalás teljesítését már meg­kezdték a Falemezgyár dolgozói. Többezer forint értékű felesleges anyagot szállítottak más üzemekbe. Most már több faipari üzemben használják azokat az anyagokat, amelyek évekig hevertek a Szegedi Falemezgyár raktárában. Az elküldött anyag azonban csak elenyésző része annak a mennyiség­nek, amely még mindig a Falemez­gyár raktárában hever. A vállalat vezetősége külön brigádot alakított ezeknek az anyagoknak a felkuta­tására. Van a raktárban facsavartól motorvédő olaj­kapcsolóig minden. Még ezüstfestéket is tartanak itt ha­talmas kannákban. Ahogy mondják, az infláció idején »cserélte« az üzem raktárosa. Forrasztáshoz szükséges boraxból 35 kiló van a raktáron már vagy öt éve. Ez a mennyiség a Sze­gedi Falamezgyárnak akár száz évig is elég volna — mivel csak víz­levezető csatornák forrasztásához használják. Körfűrészből például 35 darabot tudnának más üzemeknek átadni. Egri István elvtárs, a Szegedi Fa­lemezgyár vállalatvezetője és Török elvtárs főmérnök büszkén hangoz­tatja, hogy a gyár teljesítette a forgóeszközök csökkentésének tervét és így több mint ötvenezer forintot takarítottak meg. Ne feledkezzenek meg azonban a régi, már nem hasz­nált kazánházban tárolt vascsövek­ről, vasrudakról, gépalkatrészekről és hatalmas méretű kazántestről sem. Minden ott hever, porosodik, marja a rozsda. Adják át ezeket is a Szegedi Falemezgyár vezetői a régi kazánház szénadagolójával és a többi, még elfekvő anyaggal együtt olyan üzemnek, ahol fel tudják használni. Ne elégedjenek meg előző vállalásuk teljesítésével! Teljesítsék túl vállalásukat.

Next