Népszava, 1953. augusztus (81. évfolyam, 179-203. sz.)
1953-08-04 / 181. szám
1953. AUGUSZTUS 4. KEDD Fokozzuk a hordást, cséplést A földművelésügyi minisztérium jelenti. Az elmúlt hat nap alatt a behordást a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok nem végezték olyan ütemben, mint ahogy azt a behordási határidők megkövetelik. Zala, Bács-Kiskun, Somogy és Csongrád megyék viszonylag jobb eredményei mellett országszerte nagy a lemaradás a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban. A lemaradás oka, hogy a termelőszövetkezetek nagy része nem hordja asztagba a gabonát, hanem szekérről csépel és az esős időben ez a csépléstakadályozza, veszélyezteti a keresztekben levő gabonát. Az állami gazdaságok a learatott gabonának mindössze 45 százalékát hordták be. Súlyos a lemaradás a pankotai, a dombegyházi, a kelemenligeti, hidasháti és kutasi úti állami gazdaságban. Számos gazdaság jó példája mutatja, hogy a behordás ésa cséplés feladata szervezett munkával időben, a szemveszteség legkisebbre szorításával végrehajtható, így például Bárban július 31-ig befejezték a behordást. A gépállomások július 31-ig 33,5 százalékra teljesítették cséplési tervüket. Viszonylag jó eredményt értek el a Zala megyei gépállomások 41.1, a Pest megyei gépállomások 38.3 és a Tolna megyei gépállomások 38.1 százalékos tervteljesítésükkel. Az állami gazdaságoknál viszonylag jó eredményt a dunamenti gyapottermelő igazgatóság ért el, mely 68 százalékra teljesítette cséplési tervét. A másodvetéseket most már napok alatt be kell fejezni. Egyes megyék helyesen kihasználták a kedvező csapadékos időjárást, így például Veszprém megye határidő előtt tíz nappal teljesítette a másodvetés tervét. Fokozni kell a tarlóhántás ütemét. A behordásból felszabaduló igaerőt és a cséplésben nem foglalkoztatott erőgépeket teljes egészében a tarlóhántási és másodvetési munkákra kell beállítani. Jelentősen meg kell javítani ezt a munkát Nógrád és Heves megyében, ahol alig tíz százalékát végezték el a tarlóhántásnak. A kukorica és a cukorrépa nyári növényápolási munkája csak Tolna és Somogy megyékben indult meg nagyobb mértékben. A betakarítási munkák mellett valamennyi megyében több gondot kell fordítani a nyári növényápolásra, elsősorban a cukorrépa, kukorica és a másodvetések kapálására. 3 BUKAREST FELEJTHETETLEN VASÁRNAPJA (Bukarest, 1953. augusztus 2. kiküldött munkatársunktól._) A szobába — ahol e sorokat írom — felhallatszik Bukarest ünnepi lüktetése. Ünnepet hirdetnek az utcai hangszórók, éneklő csoportok menetelnek, vidám fiatalok táncolnak az utcabálon, tülköl rengeteg autó, csilingel a sok-sok villamos. ... Bukarest ünnepel, szórakozik. Bukarestben vasárnap délután megnyílt a IV. Világifjúsági Találkozó. Százezer fiatal férfi és leány fogta meg egymás kezét, százezer fiatal ember mondott igent a békének és nemet a háborúnak. Délután négy órára hirdették az ünnepi megnyitót a román főváros monumentális új stadionjában, de negyedkettőkor, amikor odaérkeztünk, már alig kaptunk helyet. Bukarest népe hosszú órákkal a megnyitás előtt már elözönlötte a stadiont és órákig szorongott a tűző déli napon, az 50 fokos hőségben, hogy üdvözölje 106 ország felvonuló ifjúságát. Itt volt a stadionban több mint százezer bukaresti dolgozó és itt volt gondolatban sok százmillió becsületes ember szerte a nagy világból. Itt volt Gheorghiu-Dej elvtárs, eljött Petru Groza, Jacques Denis, itt voltak a legjobb román munkások, sztahanovisták, a kultúra és a sport élenjárói. Háromszáz újságíró adta hírül a világnak a bukaresti ,Augusztus 23 stadionéból a békeharcos világifjúság vasárnapi nagy napját. Pont négy órakor hirtelen megélénkül a stadion zöld gyepe és fekete salakja. Hóvirágfehér és égszínkék színű zászlók erdeje lepi el a láthatárt. Száz kürtös jelzi, hogy kezdődik a világ ifjúságának felvonulása. Jönnek az albánok, tarka népviseletben, integetve, tapsolva, éljenezve, csókot dobálva. A hatalmas stadionban felzúg a tapsvihar és sorra jönnek a többiek. Az algíriak, az argentinek, az ausztráliaiak, az osztrákok, a kanadaiak. Feltűnik, milyen sokan vannak a chileiek. Majd a kínaiak következnek, ragyogó selyemruhákban, csodálatos selyemzászlókkal. Leírhatatlan lelkesedés és tapsvihar fogadja őket. Nagyon szépen vonulnak a csehszlovákok. Megkapó, lenyűgöző látvány a finnek felvonulása. Azután jönnek a franciák, a németek, az angolok, a görögök. És Hondurasz küldötteinek a felvonulása után nagyot dobban a szívünk. Jönnek a mieink, a magyarok!... Drága magyar hazánk! Oh, de jó látni itt nagyszerű fiaidat, leányaidat. Jönnek a magyar fiúk. Búzavirágkék ingükben szinte ott látjuk az aranyló magyar Alföld tiszta kék egét, a Balaton hűs, pihentető vizét. Jönnek a magyar lányok, sárgásdrappos rakottszoknyában. Milyen szépek a mi leányaink és milyen nagy szeretettel fogadják őket. Ott megy közöttük, az elsők között Csinády Dóra, Operaházunk szólótáncosa, Ofner Ferencné egyetemi tanársegéd, Kardos Erika, a Telefongyár ipari tanulója. Milyen nagyszerű, hogy itt vannak — öt világrész ifjúságának felejthetetlen béketalálkozóján. Magyar anyák! — legyetek büszkék fiaitokra, leányaitokra ... És utána sorban újra a többiek: írek, olaszok, japánok, perzsák. Már negyedhat. Egy és negyedórája tart a színpompás felvonulás, egy és negyedórája dübörög a tapsvihar. Példás a rend, nagyszerű a fegyelem, kitűnő a rendezés. De negyedhatkor vége minden fegyelemnek, vége minden rendnek. A közönség felugrál helyéről, leszalad a pályára. A lelátókról a románok, a pálya felől pedig a felvonuló külföldiek hagyják ott helyüket és rohannak egy irányba. Az egetverő lelkesedés és éljenzés még a két óriási zenekar és a kétezer tagú énekkar hangját is elnyomja. Van, aki sír örömében és van, aki kacag a nagyszerű érzéstől. Megérkeztek a koreaiak ... Itt vannak a hősök, akik vérükkel védték meg szabadságukat, akik fegyverükkel húztak sorompót a rablótámadók elé. Románok, olaszok, brazilok és osztrákok vállukra veszik a fiatal koreai katonákat, magasra emelik a könnyesszemű, vékony koreai lányokat és ölükben, vállaikon, karjaik között viszik őket végig a pályán. A világ ifjúsága köszöntötte a hősöket... Majd jönnek a gyarmatokról, Afrikából, azután ismét Európából. Szépek a mexikóiak, fegyelmezettek a hollandok. Két kis csoport képviseli Szenegált és Sziámot. És amikor az utolsó sziámi is felvonult, újra felborul a lassan visszaálló rend. A Lenin—Sztálin nevelte fiatalság, minden ifjú férfi és leány példaképe — a Komszomol érkezett a stadionba. Nem tudni, honnan került elő enynyi virág; nem tudni, ki hozta őket, ki dobja a szovjet fiatalok felé. De egy tény: ennyi virágot egyszerre kevés ember látott még, ilyen lelkesedéssel csak egy nagyon nagy nép nagyszerű fiait lehet fogadni. Százezer alak éljenzi a Komszomol ifjúságát, kétszázezer kéz tapsol nagyszerű felvonulásuknak. És mennek, dalolva mennek a szovjet fiatalok. Mennyi erő, milyen szépség sugárzik belőlük. És egy pillanatnyi csendben megszólal mellettem a tribünön egy sötétbarna román leány: »De jó, hogy itt vannak, de jó, hogy velünk vannak ...« Több mint két órája tart a felvonulás. Svájciak jönnek, majd a szíriaiak. Itt van néhány küldött Trinidadból. Hatalmas tapsot kapnak az Egyesült Államok békeharcos ifjai és végül megérkezik a stadionba a vendéglátó román nép ifjúsága. Újból és még erősebben felzúg a VIT jelszava: Pace si prietenie! Béke és barátság! Nagyszerűek a román fiatalok. Méltóak arra, hogy fővárosukban fogadják a világ békeharcos ifjúságát. És amikor vége a felvonulásnak — felsorakozik a pályán a soktízezer fiatal. Felhangzik az ifjúság himnusza és száll a dal, száll a hang a világ négy tája felé. A fiatalok megfogják egymás kezét, öszszébbhúzódnak, átölelik egymást és énekelnek. »Nincs oly erő, mely legyőzné, ki a népért küzd ...« ★ é's most, hogy visszaemlékezem a mai napra, fülembe cseng a két szó, amelyet ma tízezrek és tízezrek visszhangoztak a világ valamennyi nyelvén itt Bukarestben: béke és barátság. Aki látta a mai nagyszerű ünnepséget, biztos benne: ez a fiatalság megvédi a békét, győzelemre viszi a béke és a barátság zászlaját. Buzási János A Világifjúsági Találkozót ünneplik a magyar fiatalok Hazánk fiatalsága országszerte az országban jó munkával, ünnepségekkel köszöntötte a IV. VIT megnyitását. A diósgyőri fiatalok vasárnap zeneszóval, énekkel és tánccal ünnepelték a Világifjúsági Találkozót. Az »Ifjúsági napot« még szombat este a Lenin Kohászati Művek DISZ-fiataljainak műsoros estje vezette be, amelyen Gácsi István, a nagyüzemi DISZ-bizottság titkára a fiatalok nevében fogadalmat tett, hogy a VIT ünnepi napjaiban a hatalmas üzem ifjúsági brigádjai valamenynyien helytállnak a termelésben. Szegeden szombat délután sok ezren siettek a Sztálin-sétányra, a Rákosi Mátyás hídra, hogy szemtanúi legyenek a városi DISZ-bizottság és a vízisportok társadalmi szövetségei által rendezett csónakversenynek és felvonulásnak. Este 8 órakor színpompás látványban gyönyörködhettek a nézők: mintegy 25 lampionokkal kivilágított kajak, evezős és motorcsónak úszott lefelé a Tiszán. Közben a Szegedi Textilművek, az Újszegedi Kender- és Lenszövőgyár, a Szegedi Kenderfonógyár fiataljai kezükben lobogó fáklyákkal, vidám énekszóval ünnepelték a IV. VIT-et. Békéscsaba dolgozói a város főterén sereglettek össze, ahol a városi tanács Balassa-együttese népi táncokat, magyar, román és szlovák népdalokat adott elő. Az előadás során a békéscsabai építők kultúrcsoportjának hangversenyében és a magyar-szlovák kultúrotthon fiataljainak műsorában is gyönyörködhettek a város dolgozói. Az előadást a békéscsabai fiatalok lampionos menete zárta be. A behordásban, cséplésben élenjárnak lemaradtak Már a hatvanhatodik vagon gabonát csépelt egy 1370-es géppel az örménykúti állami gazdaság Zalka Máté-brigádja. Ezt a kiváló eredményt a Zalka Máté-brigád tagjai úgy tudták elérni, hogy gyorscséplési módszerrel dolgoznak. ★ Somogy megyében a fonyódi, marcali és siófoki járás területén már asztagba hordták a gabonát. Befejezéshez közeledik a behordás a nagyatádi és kaposvári járásban is. ★ Jó munkát végez Penke József, a villányi gépállomás traktorosa és Stefsik István munkacsapatvezető. A cséplőmunkacsapattal vasárnap estig 1070-es géppel közel 43 mázsa gabonát csépeltek el. Eredményesen dolgozik Gábor Imre, a pocsaji gépállomás traktorosa is munkacsapatával. 1370-es géppel vasárnap estig 53 vagon gabonát csépeltek el. • A nagyszentjánosi állami gazdaságban a búzának 88, a rozsnak 92 százalékát csépelték el. Teljes egészében elcsépelték az őszi árpát, amely 16.6 mázsát hozott holdanként és a tavaszit, amely holdanként 13.4 mázsás terméssel fizetett. A gazdaság öt cséplőcsapatának tagjai napi 200—220 mázsás eredménnyel harcolnak a jó teljesítmény eléréséért. A bikali állami gazdaságban nem folyik teljes ütemben a cséplés. Gyorscséplésre átalakított gépük is van, mégis a régi módon csépelnek. Lassan megy a behordás, ugyanakkor nem szervezik meg a vontatók éjszakai műszakját. A pusztakovácsi gépállomás nem végzi teljes ütemben a cséplés munkáját. Mesztegnyő községben a dolgozó parasztok már egy héttel ezelőtt utolsó kereszt gabonájukat is osztagba rakták. A pusztakovácsi gépállomás ott dolgozó három cséplőgépe azonban július 16 óta az előírt normának átlagban csak a felét teljesíti. ★ A földművelésügyi minisztérium megvizsgálta néhány állami gazdaság behordási munkáját. Megállapította, hogy egyes helyeken, mint a hansági és háromfai állami gazdaságban a vezetők mulasztása miatt lassú a behordás üteme. A földművelésügyi minisztérium ezeket a vezetőket figyelmeztetésben részesítette. Egyben az így szerzett tapasztalatok alapján utasítást adott ki, amelyben kötelezi az állami gazdaságokat, hogy minden rendelkezésre álló fogatot a behordás munkájára irányítsanak. Egy-egy fogat naponként legalább egy holdról szállítsa el a gabonakereszteket. NÉPSZAVA Eredményes harc a minőségi acélért a Borsodnádasdi Lemezgyárban A minőség javításáért kemény harcot vívnak a borsodnádasdi acélmű olvasztárai és műszaki vezetői. A sztahanovista olvasztárok — Krecsánszki János üzemfőnök irányításával — újfajta megoldással készítik a dezoxidáló salakot. A kísérleteket július utolsó harmadában kezdték. Szorgalmas, kitartó munkájuk eredményeképpen az elsőrendű acél arányát a második harmad 75 százalékáról a hónap harmadik tíz napjában 81,6 százalékra emelték az új eljárással. Ugyanekkor a selejtet a korábbi 1 százalékról 0,69 százalékra csökkentették. Augusztus első napjaiban dinamóöntecseket gyártottak. Minden adagot elsőrendű acélként csapoltak. Különösen jó munkát végzett az olvasztárok közül Kovács József kétszeres sztahanovista, aki selejtmentesen dolgozott. Ne csak beszéljenek a szovjet módszerekről, hanem használják is azokat az ózdi martinban (Üzemi tudósítónktól.) A Kohászati Dolgozók Szakszervezetének ózdi bizottsága július 27-én Ózdon gyorsolvasztási ankétot tartott. Az ankét során a szovjet gyorsolvasztási tapasztalatokat vitatták meg, befejezésül pedig határozatot fogadtak el az olvasztárok arról, hogyan hasznosítják majd ezt az élenjáró szovjet módszert. A szovjet gyorsolvasztási tapasztalatok alapján az ankét részvevői megállapították, hogy az olvasztároknak négy fő munkafolyamatra kell figyelniök: 1. a kemence ápolása, 2. gyors berakás, 3. helyes tüzelés, 4. a helyes kikészítés. A vitában részt vevők azt is megállapították, hogyha a négy fő munkafolyamat közül csak egyet is rosszul végeznek el, akkor az a többire is kihatással van és így a gyorsolvasztás nem sikerül. Az acélműben vannak olyan olvasztárok — mint például Hulik Sándor elvtárs, a IX. számú kemence kétszeres sztahanovista olvasztára —, akik valóban felhasználják a szovjet tanácsokat. Halik elvtárs brigádja jelenleg is az első, a havi tervet a legmagasabb eredmény mellett is kitűnő minőségű termeléssel teljesítette. A Hulik-brigád a gyorsolvasztással csütörtök reggelre 119,8 százalékban teljesítette előirányzatát s ezzel 35 tonna jó minőségű acélt olvasztott tervén felül. Vannak azonban olyan olvasztások, akik nem megfelelően alkalmazzák az élenjáró tapasztalatokat. A legsúlyosabb mulasztást a kemence ápolásánál követik el, a csapolás után elhanyagolják a menetközbeni fenékjavításokat. A X-es kemencénél például az egész hónapra előírt 24 óra helyett július 20-ig 58 óra 10 percet fordítottak fenékjavításra. Ez a többlet 210 tonna kiesést jelent, majdnem annyit, mint amelynyivel a X-es kemence olvasztárai elmaradtak tervüktől. A IV-es kemencénél sem különb a helyzet. Július 19-én már harmadszor kellett nagyjavítást végezni a kemencefenéken. Itt 15 órával lépték túl a tervbe vett javítási időt. 20-án az olvasztárok a frissen javított kemencefenékre erősen rátüzeltek, megszegdték a technológiai utasításokat s a kemencefenék felforrott. Ezért július 22-én újból kellett javítani. A műszaki vezetők is hibásak ezért, mert nem ellenőrzik, nem figyelik állandóan a kemence fenekének élettartamát és emiatt igen sok értékes óra vész kárba. Sok hiba van a tüzeléssel is az ózdi acélműben. A műszaki vezetők ezen a téren hathatós segítséget adhatnának az olvasztároknak. Az olvasztárok még mindig kézi erővel építik az acélfürdőt védő gátakat. A munka elvégzésekor akemenceajtókat nyitva hagyják és a nyitott ajtókon keresztül kisugárzik a hő, így a munka lassúbb is és a kemence is lehűl. Szovjet tapasztalatok szerint Barcsik János elvtárs még az elmúlt évben gátrakó gép szerkesztését javasolta. A gép azóta sem készült el, pedig ezzel nemcsak a munka feltételeit könnyítenék, hanem gyorsítanák is a gátrakást. Az ankét után az üzemrészekben szó volt arról, hogy követni kellene a gyorsolvasztási módszert, de az olvasztárok nagy többsége nem is tudott az ankétről. A szakszervezetnek lett volna kötelessége, hogy széles körben ismertesse az ankét határozatát és az ott lefolyt vitát. De a szakszervezeti bizottság megfeledkezett erről, pedig a kollektív szerződésben ígéretet tett az élenjáró munkamódszerek elterjesztésére. Az üzemi párt- és szakszervezeti szervek elsőrendű feladata tehát, hogy segítsék, ösztönözzék a martinászokat a terv maradéktalan teljesítése érdekében a szovjet gyorsolvasztási tapasztalatok felhasználására. Versenyben a Keltex szövői az adott szó valóraváltásáért Alkotmányunk ünnepére a versenymozgalom kiszélesítésével készülnek a KELTEX dolgozói. Azonfelül, hogy a szövödék versenyeznek egymással a terv túlteljesítéséért, egyre jobban szélesedik az egyéni dolgozók párosversenye is. Legutóbb például Zsoldos Árpádné sztahanovista szövőnő — a szövődé egyik legjobb dolgozója — párosversenyre hívta ki a szomszéd gépeken dolgozó Máramarosi Olgát.. Zsoldos Árpádné vállalta, hogy 552.000 vetéses eddigi eredményét augusztus 20-ig 590.000-re emeli és csakis kiváló minőségű árut termel. Máramarosi Olga elfogadta Zsoldos Árpádné versenykihívását, szocialista kötelezettségvállalást tett arra, hogy az eddigi átlagos napi 547.000 vetésszámot 570.000-re emeli és szintén száz százalékig elsőosztályú árut termel. A két kiváló szövőnő — amióta versenyeznek — munka után minden nap megbeszélik az aznapi tapasztalatokat, eredményeket, problémákat. Ezzel tanulnak is egymástól. A verseny eddigi szakaszában — egy , nap kivételével — állandóan Zsoldos Árpádné vezetett, de mindössze néhány ezer veréssel múlta csak felül Máramarosi Olgát. Szombaton, augusztus 1-én azonban Máramarosi Olga tört az élre: 608.000 vetést csinált, míg versenytársának 580.000 vetése volt. Teljesítsék túl forgóeszközcsökkentési vállalásukat a Szegedi Falemezgyár dolgozói (Tudósítónk jelenti.) A Szegedi Falemezgyár dolgozói az alkotmány ünnepe tiszteletére azt ígérték, hogy a raktárukban még elfekvő anyagok átadásával ötvenezer forinttal csökkentik forgóeszközállományukat. A gyárban évekig sokfajta anyag halmozódott fel. Több hónapra való facsavart, szíjat, körfűrészt tartalékoltak, de más szükséges anyagok, így például gumicsizma, alig volt raktáron. A vállalás teljesítését már megkezdték a Falemezgyár dolgozói. Többezer forint értékű felesleges anyagot szállítottak más üzemekbe. Most már több faipari üzemben használják azokat az anyagokat, amelyek évekig hevertek a Szegedi Falemezgyár raktárában. Az elküldött anyag azonban csak elenyésző része annak a mennyiségnek, amely még mindig a Falemezgyár raktárában hever. A vállalat vezetősége külön brigádot alakított ezeknek az anyagoknak a felkutatására. Van a raktárban facsavartól motorvédő olajkapcsolóig minden. Még ezüstfestéket is tartanak itt hatalmas kannákban. Ahogy mondják, az infláció idején »cserélte« az üzem raktárosa. Forrasztáshoz szükséges boraxból 35 kiló van a raktáron már vagy öt éve. Ez a mennyiség a Szegedi Falamezgyárnak akár száz évig is elég volna — mivel csak vízlevezető csatornák forrasztásához használják. Körfűrészből például 35 darabot tudnának más üzemeknek átadni. Egri István elvtárs, a Szegedi Falemezgyár vállalatvezetője és Török elvtárs főmérnök büszkén hangoztatja, hogy a gyár teljesítette a forgóeszközök csökkentésének tervét és így több mint ötvenezer forintot takarítottak meg. Ne feledkezzenek meg azonban a régi, már nem használt kazánházban tárolt vascsövekről, vasrudakról, gépalkatrészekről és hatalmas méretű kazántestről sem. Minden ott hever, porosodik, marja a rozsda. Adják át ezeket is a Szegedi Falemezgyár vezetői a régi kazánház szénadagolójával és a többi, még elfekvő anyaggal együtt olyan üzemnek, ahol fel tudják használni. Ne elégedjenek meg előző vállalásuk teljesítésével! Teljesítsék túl vállalásukat.