Népszava, 1953. augusztus (81. évfolyam, 179-203. sz.)
1953-08-04 / 181. szám
NÉPSZAVA Akik jól harcolnak a fegyelem megszilárdításáért Sóki István kétszeres sztahanovista brigádvezető az Újlaki Téglagyár II-es telepének bányájában dolgozik. Rendszeres felvilágosító munkával jelentősen hozzájárult, hogy a kormányprogram óta a bánya dolgozóinak fegyelme fokozottan megszilárdult. Brigádjában igazolatlan mulasztás és hiányzás nincs. Munkájukat átlagosan 180 százalékra teljesítik. Kiss Balázs élmunkás lakatos a Hídépítő V. kén utcai telepén harcol a fegyelem megszilárdításáért. Különösen sokat törődik a fiatalokkal. Eredményes nevelőmunkáját bizonyítja, hogy a régebben fegyelmezetlen Tóth István öntudatos dolgozóvá vált, sőt legutóbb a sztahanovista oklevelet is elnyerte. Niederkircher József kőműves a 31/3. Mélyépítő V. maros utcai építkezésén dolgozik. Lelkiismeretes felvilágosító és nevelőmunkájával segítette, hogy az igazolatlanul hiányzók száma az utóbbi időben két százalékkal csökkent. Jó példát mutat a termelésben is. Brigádjának legutóbbi átlagteljesítménye 136 százalék. Edrl István Kiss Balázs Niederkircher Jóssal Meghalt Zelinszkij akadémikus, a világhírű szovjet vegyész Kilencvenkét esztendős korában meghalt Nyikolaj Dmitrijevics Zelinszkij, a Szocialista Munka Hőse, a legnagyobb szovjet vegyész, a moszkvai »M. V. Lomonoszov« állami egyetem Sztálin-díjjal háromszor kitüntetett professzora. N. D. Zelinszkij több mint 250 tudományos munka szerzője. A szerves katalízis, a szintézis és a szerveskémia más területein végzett munkái vezetőhelyet foglalnak el az egész világ tudományában. Nagyjelentőségű kutatásai lehetőséget nyújtottak arra, hogy ipari úton aromás szénhidrogént gyártsanak olajból. Kutatásai révén lehetőség nyílt arra, hogy újszerűen fogjanak hozzá a fehérjék felépítéséről szóló kérdés megoldásához. Zelinszkij akadémikus a Szovjetunió egyik legnagyobb tudományos iskoláját teremtette meg, tanítványai a Szovjetunió minden részén dolgoznak. Zelinszkij fáradhatatlan békeharcos volt. Forrószavú békefelhívásaiban, amelyeket a tudósokhoz és a fiatalsághoz intézett, hitet tett harcos békeakarata mellett. Zelinszkij professzor a Szocialista Munka Hőse kitüntetésén kívül négyszer kapta meg a Lenin-rendet, kétszer pedig a Munka Vörös Zászlórendjét a szovjet kormánytól. A többi kirándulóval együtt egy tagbaszakadt öregember is járja a tehénistállókat. Orrán régimódi pápaszem, felöltője is régimódi, némileg viseltes. Olykor megáll egyegy tehén előtt, jól megnézi a nyakát, tőgyét, hátát és a keresztcsontját. Mintha olyasvalamit akarna ellenőrizni, aminek lehetőségében eddig kételkedett. Az öregember valahogy nagyon zárkózott és az egész idő alatt távoltartja magát a többitől. A diákok, állatorvosok, kolhozisták kérdésekkel halmozzák el a kirándulás vezetőjét, ő azonban csak egyszer fordult hozzá: — Engedelmet, hány éves is ez a tehén? — Huszonkettő — mondják neki. — Igen, huszonkét éves, de még mindig ötezer liter tejet ad. Nálunk egyébként nem is egy ilyen tehén van. Az öreg lehajlik, megnézi az állat nehéz, duzzadó tőgyeit és mintha tulajdon szemének sem hinne, értetlenül mondja: — Engedelmet... hogy lehet az? Sok hollandi, szimmentált és másfajta kiválóan tejelő tehenet látott világéletében, de hogy egy húszévesnél idősebb tehén ötezer liter tejet adjon — az teljességgel valószínűtlen. És ez örökkön-örökké való törvény. Helyesebben törvény volt — addig, amíg a szovjet állattenyésztők, a kolhozok és szovhozok újítói meg nem változtatták ezt a törvényt. ★ Egészen mesébe illő, ami azóta történt, íme — a »Krasza« tehén ... Vagy a másik, az »Opitnyica«.. Aztán a harmadik, a hetedik, a tizedik Bármelyik nem kevesebb, mint 125.000 liter tejet adott már esztében és most is, nagymama korukban négyezer-hatezer litert adnak. A kirándulók az úgynevezett előhasi üszők (elsőborjas tehenek) osztályába néznek be, ahol egészen különleges újdonság vár rájuk. Természetes, hogy a szovjet újítók megjelenéséig is voltak Oroszországban és Nyugat-Európában kiváló tehenészek és tehenészetek, de az, ami eddig történt és most történik a karavajevói szovhozban, felülmúlja mindazokat a rekordokat és csúcseredményeket, amelyekkel a világ zootechnikusai gyakorlatában találkozhattunk. Eddig, ha az előhasiak fejése elérte a háromezer litert (mindezt a legkiválóbb gondozás, táplálás, almozás segítségével) — ez már ritkaság volt. Itt Karavajevóban pedig... nyolcezer liter tejet adnak rendszeresen. A tagbaszakadt öregember egyre járkál, szúrós tekintetével alaposan megszemlél mindent. Arcán a kíváncsiság és az ámuldozás mind gyakrabban ad helyet a komor elmélyedésnek és valamilyen csendes elborulásnak. Ugyan mi történt vele? V. Lebegyev írónak, aki már néhány könyvet írt Karavajevóról, valahogyan sikerült szóra bírnia ezt a furcsa, szótlan, komor aggastyánt. A beszélgetés így kezdődött:— Önlőször jár itt, elvtárs? — Igen. — Benyomása? Az öreg kissé késve válaszol, akkor is nagyon csendesen. — Egyszerűen ... félelmetes, helyesebben csodálatos... • A fiatal szovhozvároska takaros utcáján ballagtak klubok, éttermek, üzletek, szállodák mentén. Amott a posta- és távíróhivatal, azután a zöld lombozatba burkolt óvoda, távolabb a kórház. A főtérről csillagalakban futnak szét a vadonatúj munkásnegyedek nyílegyenes utcái, arany verőfényben ragyognak az új lakóházak széles ablakai. Rengeteg kert, virág, madár... — Lám, körülnézek — mondja az öreg az írónak. — Nézek és eltöprengek, milyen embertelen feltételek mellett dolgoztunk is mi és milyen más körülmények között dolgoznak ezek az emberek!... Hallom, hogy itt most a szocialista munka harmincnyolc hőse és több mint száz érdemrendes szovházmunkás dolgozik. És idefigyeljen, ezek a fejőnők, teheneslányok, pásztorok vájjon ugyanolyanok-e, amilyenek mi voltunk, mint akikkel valamikor dolgoztunk? — Legyint a kezével. — Itt lentről-félig folyton-folyvást tart a keresés, alkotás, kutatás. Az ember reggel megnézi, miként is dolgoznak, teszem, Szmirnova csoportvezető teheneslányai vagy Szituskina fejőnő, vagy amott Nyeszterov, a pásztor. Ezek valamennyien a munkának olyan finomságát, a módszerek olyan legjobbját sajátították el, hogy egyszerűen csodálatba ejtik az embert. És emellett, ne felejtsem el, hogy ezek szakadatlanul tovább tanulnak, fejlesztik módszereiket. Itt van például Steiman, Mitropolszkaja és maga Vetcsinkin igazgató. Ezek valamennyien csodálatos bátorsággal, minden félelem nélkül törik össze azt, amihez mi valamikor még ujjal sem mertünk volna hozzáérni. Megesett akkor, hogy új, friss, szép gondolatunk támadt, de nyomban meg is ijedtünk: »Hiszen ez merőben szembehelyezkedik — mondjuk — Ivan Ivanovics elképzelésével.« Vagy, képzelje el, új, alkotó gondolataival egyenesen a cári minisztériumba megy. Némi pénzösszeg kellene egy új módszer kísérleti feldolgozására. Meghallgatják, leintik: »Fiatalember, önnek elment az esze?« Gondoljuk csak el, mily »megértéssel« viseltettek volna negyven évvel ezelőtt Steiman tudós zoológus módszere, a borjak hideg nevelése iránt.. Azt hiszem, mégsem hallgatták volna. Most pedig ott áll Steiman mögött a párt, a kormány, az állami gazdaság munkáskollektívája, az egész szovjet ország. Egyszóval: csodálatos kor ez, a tudomány és az alkotás aranykora. Az ember nézi ezt az életet és akaratlanul is elkomorul. Az élet mármár elmúlt, esteledik... Es te csak életed alkonyán láthatod meg ezt az álmodban soha meg nem álmodott aranykort... Egyszerűen félelmetes, helyesebben csodálatos. A két Szmirnova — anya és leánya — azután még egy harmadik Szmirnova, Annuska, a fejőnő, valamint Nyina Ivanovna tehenész a pártvezetőség szobájába mentek Moszkvába utazásuk előtt. — Aranycsillagot kaptok — mondta szívélyesen Nyikoláj Sahunov, a párttitkár. — Következésképpen beszédet kell tartanotok, hogy megköszönjétek a pártnak és a kormánynak a kitüntetést. Sajnálatos, hogy a vonat indulásáig már csak kevés időnk van, különben részletesebben elbeszélgettem volna veletek erről a tárgyról. — Semmi baj — mondta Taiszja Szmirnova. — Nem hozunk szégyent a karavajevói zászlóra ... A vonat már néhány tucat kilométerre vitte őket, amikor egyszerre nyugtalanság vett erőt rajtuk. A beszéd jutott eszébe mind a négynek. Jól meg kell a dolgot fontolni. És kezdték megfontolni .— négyesben. — Természetesen elsősorban pártszervezetünkről kell beszélni: miként nevelt, fejlesztett bennünket, hogyan gondoskodott valamenynyiünkről. — Emlékszel-e arra Taiszia, hogy egy alkalommal elmesélted a fiataloknak: mint írástudatlan leány léptél a szovházba. És Steiman, a főzoológus, meg az egész pártszervezet milyen készségesen és szívesen állt melléd és gondoskodott arról, hogy fejlődhess. És nemsokára Steiman segédje lettél... Azután egy napon a párt tagjai sorába fogadott. Milyen nagyszerű taggyűlés is volt az, milyen sok szépet, jót mondtak ott el rólad. Hallgattam a felszólalásokat és lelkemet mély öröm és büszkeség töltötte el: idenézzetek, milyenné vált a szovjet nő sorsa, élete... — Más dolog a taggyűlés és más — ott, a Kremlben beszélni. — Feltétlenül beszélned kell a kultúráról, középiskoláinkról, klubunkról, arról, milyen szép könyvtárunk van, a stadionról és a kultúrparkról is. — A zootechnikai szaktanfolyamról se feledkezz meg... A micsurinistákról se ... — Én a magam részéről körülbelül így szólnék: tisztelt elvtársak, ime itt vagyunk négyen: a világ legjobb fajtájú szarvasmarhájának kineveléséért most a Szocialista Munka Hőse kitüntetést nyertük el. Szívünk mélyéből köszönjük pártunknak és kormányunknak a kitüntetést... — Aztán beszélnünk kell az építkezésekről. Végül jót kacagtak mind a négyen: — Ugyan! Ha mindenről beszélni akarnánk, öt óra kevés volna. Pedig ott a Kremlben rajtunk kívül még nagyon sokan lesznek. ★ Taiszja Szmirnova már a szállodában rengeteg emberrel találkozott össze. Sokan hallottak már Karavajevóról, a csodálatos eredményekről. Arról azonban csak zavaros értesüléseik voltak, hogy miként is érték el eredményeiket. Amin valamenynyien rendkívül csodálkoztak, az volt, hogy a karavajevóiak hideg módszerrel nevelik a borjakat. — És nem félnek, hogy elpusztulnak a kis állatok? «— Ha félnénk, nem volnának olyan kiváló tehénfajtáink és olyan fejési eredményeink. Mondja elvtárs, az önök kolhozában van még állatelhullás? — kérdezte Taiszja Szmirnova. — Ez, azt hiszem, elkerülhetetlen. — Mi pedig, lássa, régen elfeledkeztünk róla. * — Hát... igen. Amíg élsz, folyvást tanulsz. Ez a kislány itt az Aranycsillaggal a mellén, nem a lánya véletlenül? — De igen, a lányom. Szintén fejőnő. — Eszerint most kettős hős lesz? — Kettős. — Utolérte és túlhaladta az anyját. — Túlhaladta. Most nyilván tőle kell majd tanulnom. — Lám, ez a mi fiatalságunk. Fejlődik és utól nem ered. A kolhoz kultúrparkja a villanyfény vörös sugarában ég, a nagy zenehelyen kék, piros, sárga ruhák sokasága viharzik. Csaknem ezer ember gyűlt össze a parkban, hogy meghallgassák a Moszkvából jött aranycsillagosok elbeszélését. Taiszja Szmirnovát a környéki kolhozok ifjúsága veszi körül. — Taiszja Alekszandrovna, ugye nem feledkezett meg ott a Kremlben a mi kolhozainkról, amelyek most mind a maguk példáját követik? — Akartam én, gyermekeim, sokmindenről beszélni, de valahogy nagyon izgatott voltam. Amikor meghallottam a szavakat, hogy: »Vedd át, Taiszja Alekszandrovna megérdemelt kitüntetésedet és vigyázz az egészségedre, mert a népnek nagy szüksége van rá« —• egyszerre el is feledkeztem mindenről, amire felkészültem. — Érthető. De valamit mégis csak szóltál? — Megköszöntem és megígértem, hogy ezentúl még jobban dolgozom. A zenehelyen ragyognak a fények, egy távoli fasorból leányok nótája hallatszik. És még sokan késő éjszakáig kérdezősködnek a kolhozok csoportvezetői, állattenyésztői, növénytermesztői Taiszja Alekszandrovnáról Moszkváról, a Kremlről, a mezőgazdaság élenjáró dolgozóiról, akikkel Taiszja Alekszandrovna odafent találkozott. És bizonyos, hogy az az ősz, tagbaszakadt öregember, ha meghallaná a föld mestereinek ezt a beszélgetését, megint csak azt mondaná, hogy — egyszerűen csodálatos ... (A Koloezovnak a Pravdában megjelent cikke nyomán..) KITÜNTETÉS Levél a ,,Karavajevő“ szovhozból 4 1954. AUGUSZTUS 4. KEDD Hogyan termeltünk holdanként 24,5 mázsa búzát a táplánszentkereszti kísérleti gazdaságban Államunk azt a nagy feladatot bízta a kísérleti gazdaságokra, hogy minél több nemesített vetőmagot termeljenek. A kutatóintézetekben kikísérletezett új növényfajtákat szaporítsuk el, hogy azután az ország nagy területén az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok a tőlünk kapott új vetőmaggal emeljék a terméshozamokat. Gazdaságunk dolgozói az idén úgy végezték munkájukat, hogy valóra is váltsák ezt a megtisztelő megbízatást. Bőséges termést takarítottunk be gazdaságunkban. Holdanként átlagosan húsz mázsa a termés. Ilyen bő termésre még a környék legöregebb lakói sem emlékeznek. A Széchenyi-dűlő egyik 79 holdas búzatábláján még ennél is többet termeltünk. Holdanként 24,50 mázsa búza került a magtárba. Ezerötszáz mázsa nemesített vetőmagot adhatunk tehát egy tábláról a Vas, Győr-Sopron és Zala megyei állami gazdaságoknak, termelőszövetkezeteknek és egyénileg dolgozó parasztoknak. Kiváló újfajta ez a vetőmag. A sopronhorpácsi kísérleti gazdaság Béta-Bánkuti nevű új nemesítése. Magas sikértartalmú, erősszálú, ellenálló a hideggel szemben, a lisztje kiválóan alkalmas rétestésztának és egyéb finom tésztafélének. A jó terméseredményt elsősorban annak köszönhetjük, hogy gazdaságunk dolgozói egész évben nagy gonddal és hozzáértéssel végezték munkájukat. Herefüves keverék és len után vetettük a 79 holdas parcellán a búzát. Vetés előtt már augusztusban elvégeztük 25—27 centiméter mélységben előhántós ekével a mélyszántást. Szeptember közepén készítettük el a magágyat. Keverőszántást végeztünk fogasolással, majd gyűrűshengert járattunk végig a földön. Ezután holdanként 150 kilogramm szuperfoszfátot és ötven kilogramm pétisót dolgoztunk tárcsával a talajba. Simítóztunk, majd középnehéz koronával újból fogasoltunk. Keresztsorosan vetettünk. Egyidőben végeztük keresztben és hosszában a vetést, de hosszában egy-két centiméterrel mélyebben vetettünk. Ez — tapasztalatunk szerint — a csírázást még inkább segíti és később is jó hatással van a növény fejlődésére. A vetés mélysége négyöt centiméter volt. Ez a mélység megvéd a felfagyás ellen, azonkívül a gyökerek mélyebben hatolhatnak a földbe, erősebben fejlődhet a növény. Holdanként 120 kilogramm gondosan szelektorozott, válogatott, csávázott vetőmagot tettünk a földbe. Az időben történt vetés után a növény egyenletesen és sűrűn kelt ki. Enyhe tél volt, szépen áttelelt a gabona. Amikor a talaj megengedte, azonnal a földre mentünk. Fogatosaink már február 23-án fejtrágyáztak, ötven kilogramm pétisót szórtak ki holdanként. Olyan volt ez a gabonának, mint szomjas embernek az üdítő víz. Gyorsan fejlődésnek indult. A vasszécsényi dolgozó parasztok gyakran megálltak a tábla mellett. Ilyen gabonát még nem láttak a környéken. Két hét múlva, amikor a talaj nyirkossága megszűnt, Zetorral hengereltünk. A hengerelés után néhányszor esett az eső, majd felmelegedett az idő. A gabona bokrosodni kezdett és egyenletesen fejlődött. Tavasszal többször végigjártuk a földet, nincs-e benne acat, nem kell-e rozsolni. A gondos vetőmagválogatás és a jó talajmunka eredményeként azonban gyommentes, tiszta volt a gabona. A vetés egyenletesen érett. A jó időjárás nem érlelte hirtelen a búzát, mégis június 25-től kezdve minden nap megnéztük, mikor kezdhetünk az aratáshoz. Július 3-án jelentette a figyelőszolgálat, hogy viaszérésben van a búza. Július 4-én már harminc aratópár és két kévekötő-aratógép vágta a bőséges termést. Dolgozóinkat lelkesítette a szívet-szemet gyönyörködtető gabona. Kiválóan álltak helyt az aratásban is. Sípos Ferenc munkacsapatának dolgozói például 115 százalékra teljesítették normájukat, Szalai Gyula, az aratógép vezetője harminc holdat vágott le két nap alatt. Két napon belül elvégeztük az aratást, majd utána gyorsan a tarlóhántást is. A dolgozók a magas termés után jelentős jutalmat kapnak. Csak a 79 holdas parcella termése után a brigád vezető agronómus 1300 forint, a traktorosok és a fogatosok — akik az évközbeni munkát végeztek — összesen 10.500 forint prémiumban részesülnek. Megjutalmazzuk ezenkívül az aratási munkában élenjárókat is. A legjobb kaszásokat, Szele Imrét, Takács Károlyt és Horváth Józsefet például kétszáz forinttal jutalmazzuk. A megjutalmazott kaszások közül Takács István és Horváth József szakszervezeti bizalmimink jó példát mutattak a nyári betakarításban. Szép eredményt értünk el az idén. Ez lelkesít bennünket arra, hogy a korszerű agrotechnika szélesebbkörű alkalmazásával még több és jobb vetőmaggal segítsük a mezőgazdasági termelés színvonalának emelését. Elmondta: Keresztes Sándor vezető-agronómus Varga József brigádvezető-agronómus táplánszentkereszti kísérleti gazdaság Kulturális Krónika »VASUTAS KÖNYVNAPOKAT TARTANAK a III. vasutas nap ün nepségeinek keretében — augusztus 3. és 20. között — ezúttal első ízben országszerte. Budapesten és vidéken az állomásokon, fűtőházakban és járműjavítókban több mint 80 helyen rendeznek ünnepi könyvmegbeszéléseket, vitaesteket. Több mint 300 helyen könyvkiállításokon és nagyszabású könyvvásárokon ismerkedhetnek meg még jobban a vasút irodalmával vasutas dolgozóink. A NEMZETI SZÍNHÁZ ÉS A KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ bérleteinek árusítását az elmúlt napokban kezdték meg az 1933—54. évi színházi évadra. Az új bérletrendszer szerint külön bérletet lehet váltani az újonnan bemutatásra kerülő darabok előadásaira és külön bérletet a repertoár-darabokhoz. A bérletek iránt városszerte nagy érdeklődés nyilvánul meg. Eddig mintegy háromezer dolgozó váltott bérletet az előadásokra.