Népszava, 1955. szeptember (83. évfolyam, 205-230. sz.)
1955-09-01 / 205. szám
Szövetkeznek a jászkiséri parasztok Jól ismerem a Jászságot, a jászsági parasztot, a csendes, nyugodt, jól gazdálkodó falusi embert. Most azonban, ahogy a múlthéten Jászkiséren jártam, mintha minden megváltozott volna. A község és a több ezer holdas határ megélénkült, »mozog« minden, még a föld is: szövetkeznek a jászsági parasztok. A Táncsics és a Kossuth tagsága elhatározta, hogy felkeresik az egyénieket és elmondják életük sorát, maguk közé hívják azokat a gazdákat, akik szeretik a földet, szívesen termelnének rajta többet és jobbat. Velük tartanak a gépállomás népnevelői is. Néhány népnevelővel elmentem én is, meghallgattam, miként vélekednek az egyéninek a szövetkezetről. Ahol az asszonyok megelőzik férjeiket ?— Tudja-e — mondta Sóti Béla bácsi, a Táncsics tsz egyik népnevelője —, hogy nálunk a faluban az asszonyok hamarabb értették meg az idők szavát, mint egyik-másik férfi. Most is a két Kalmáriné már aláírta a belépési nyilatkozatot, a férjeik még mindig gondolkoznak. Hasonló lesz a helyzet Garcsik Jánosoknál is, ahova most ellátogatunk. Az öreg Garcsik, ez a szikár, sokat dolgozó öt és félholdas gazda szívesen fogad bennünket, de az első öt percben kijelenti: ő bizony nem lép be a szövetkezetbe. Beszélgetés közben azonban egyre inkább feloldódik, kérdezősködik, végül papíron ceruzával számolgat. Tetszik neki, hogy Sóti Bélának már tavaly is kétezer forint fölé emelkedett a havi átlagjövedelme. Az idén meg még többet osztanak. — Azt értem, hogy maguknak nagy a jövedelmük, meg azt is, hogy hogyan érik el. De mondják már meg, mi a háttere, hogy engem annyira hívnak a szövetkezetbe? — kérdi váratlanul. — Nem háttere van ennek, Garcsik bátyám, hanem jövője! — vágja rá Sóti. — Mi tudjuk, hogy Garcsik János érti a földet, szereti a munkát, aztán ha beáll közénk, valamennyiünknek haszna lesz belőle. Az öregnek szemmel láthatóan tetszik a válasz, bár igyekszik leplezni. Nem úgy az asszony. Garcsik néni szeretne belépni a szövetkezetbe, s lassan — talán nem is veszi észre — lelkes agitátorrá válik. Már ő kéri élete párját: írja alá a belépési nyilatkozatot. Garcsik János mégis húzódozik. Néhány napig még vár, megfontolja a nagy lépést. Erős lesz a Szabad Föld tsz is A népnevelők ellátogatnak a legtávolabbi tanyákra is és sokszor éjszakába nyúló beszélgetések után tértek csak haza, zsebükben egy-egy belépési nyilatkozattal. Nász István meg Sárközi János, a Kossuth tsz tagjai győztek meg eddig legtöbb gazdát a szövetkezés helyességéről. Felvilágosító szavak nyomán néhány nap alatt tizenöten kötelezték el magukat a szövetkezetekhez. A két erős szövetkezet tagjai azonban nemcsak magukra gondolnak. Segítik a fiatal, kezdő Szabad Föld termelőszövetkezetet is. A Szabad Föld eddig első típusai tszes volt, most alakult át III-as típusúvá. A Táncsics és a Kossuth népnevelői azt a határrészt is járják a gépállomásiakkal, amerre a Szabad Föld területe van és hívják az egyénileg gazdálkodókat abba a tsz-be. Egy alkalommal erre a határrészre Szántó Géza agronómussal mentem el. A tiszasülyi szántóföldek mellett, ahol mintegy százholdas területen több jól gazdálkodó kis- és középparaszt él, meglátogattuk Kiss Sándorékat, akikre ezen a környéken igencsak hallgatnak a tanyasiak. — Voltak már énnálam népnevelők a tiszasülyi Vörös Csillagból — de nagyon furcsa dolgokat emlegettek. Azt mondták: vagy hozzájuk lépünk be, vagy betagosítják a földünket, sőt még a házunkból is ki kell költözködnünk. — Ha másként beszéltek volna velünk — szólt közbe az asszony —, már biztosan régen a tsz-ben lennénk mi is, mert a Szabad Föld-esekkel jól öszszebarátkoztunk a télen. De nem mertünk belépni hozzájuk, mert féltünk a tiszasülyiek fenyegetésétől. Ekkor Szántó Géza vette át a szót. Türelmesen, órákig magyarázta az önkéntesség elvét és gyakorlatát. Kiss Sándor háromszor is elmondatta a tagosítást, meg annak lebonyolítását. Érezhetően felengedett a feszültség. A gazda már szakmai kérdésekről faggatta az agronómust. Elmagyaráztatta, hogyan művelik a talajt és amikor hallotta, hogy tarlóhántást, középszántást, majd mélyszántást adnak a földnek, elégedett volt: a gépállomás kedvére dolgozik. Amikor kikísértek bennünket, a férfi így búcsúzott: — Ez a tanyarész nagyon összetart. Még ma este beszélek a szomszédokkal, hogy egyszerre lépjünk be a Szabad Földbe. Miránk számíthatnak. És állta is a szavát... A kulákok sem alusznak Hiba volna arra gondolni, hogy — miközben a jászkiséri dolgozó parasztok szövetkeznek, sorra töltik ki és írják alá a belépési nyilatkozatokat, erősödik a három tsz — az ellenség tétlen. Támad, mégpedig furfangosan. A dolgozó parasztokkal folytatott beszélgetésből, elejtett szavakból itt is, ott is azt lehet hallani, hogy a kulák azt beszéli: »Megint a más cselédje akarsz lenni? Aki belép a szövetkezetbe, az anynyi, mintha újra cselédsorba jutna.« Így próbálja visszahúzni a parasztokat az új, a szebb élettől. Ezért nem lépett még be Szűcs László hétholdas paraszt sem. És ugyanakkor, amikor a kulák a parasztok előtt sötét képet fest a szövetkezésről, ő maga jelentkezik a felvételre. Jakab Áron volt 42 holdas kulák most 19 holdon gazdálkodik ,s mint »középparaszt« kérte a belépési nyilatkozatot. G. Szeremi Ferenc kulák is azt mondta, szívesen választaná a szövetkezeti utat, így akarnak befurakodni a kulákok a szövetkezetbe és belülről rombolni. Szerencse, hogy a dolgozó parasztok ismerik és rém fogadják maguk közé őket. A változások új életet hoztak Jászkisérre. A szövetkezetek tagjai azt szeretnék, ha Isszel termelőszövetkezeti közeg lenne Jászkisér. A »föld mozgása« biztató jel.. . Lendvai Vera A Kerepesi úti 1600 lakásos házépítkezés Tegnap újabb 107 lakást adtak át a 21. számú Építőipari Vállalat dolgozói. Ezzel 352-re emelkedett az elkészült lakások száma. Ez évben még 196 család költözhet a Kerepesi úton új otthonba. Bognár Gyula és Baranyi Antal sztahanovista ácsaik a háromemeletes A-épület műkőpárkányát helyezik el. (Magyar Fotó — Hollenzer Béla felvételei) KONZERVIPARUNK FELKÉSZÜL A TÉLRE Bőven van zöldség, gyümölcs a piacon, de a gondos háziasszony már a télre gondol. Egyre több teli befőttes üveg sorakozik éléskamrája polcain. Emellett persze a dolgozó nőket az is érdekli, hogy konzerviparunk hogyan segít enyhíteni téli háztartási gondjait. Ez utóbbiról adunk most tájékoztatást. Először a Budapesti Konzervgyárba látogatunk és Kovács István elvtárs igazgató a következőket mondja: — Több mint háromszáz cikkünk van. Az első féléves tervünkön felül 15,7 millió forint értékű élelmiszert tartósítottunk. Megkezdtük kis dobozokban a májkrémek készítését: sertés-, marha- vagy libamájból és nyelvből. Ezekből többet gyártunk, mint tavaly. Most készül a rizses lecsó kolbásszal. Kisebb mennyiségben pedig csípősségmentes lecsót is tartósítunk. A készételek közül szívpörkölt, savanyútüdő, pacalpörkölt, paprikás rizs sertéshússal a menü, ősszel pedig megkezdjük a rakott- és székelykáposzta készítését. Most egyébként itt a nagy paradicsom-szezon. Nagy mennyiséget készítünk belőle. A háziasszonyok bizonyára örülnek annak, hogy idén jobb ízű, gusztusosabb, pirosabb színű, finomabbra passzírozott paradicsomot rakunk el. Gyárunkban ugyanis egészen új, modern gépeket helyeztünk üzembe, ezzel lényegesen korszerűsíthetjük a paradicsomgyártást. Ilyen új, korszerű gépekkel dolgozik egyébként még a hatvani és kecskeméti Kinizsi Konzervgyár is. A többi között piacra hozunk még málnaszörpöt, almabort, meggybort. Következő állomásunk a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyár. Itt Vas János elvtárs igazgató és Tichy Ferenc elvtárs gyártásvezető ad felvilágosítást. — Sok keresett cikket tartósítottunk, így őszi- és kajszibarack-dzsemet, őszibarackot egészben befőttnek, hámozott paradicsomot sósvízben , salátának, szegfűszeggel fűszerezett szilvabefőttet, úgynevezett »szilva-röstet«, rumosmeggyet, szeder-dzsemet, szőlőízt. Ezenkívül narancsízű dinnye-dzsemet gyártunk eredeti narancs- és citromolajjal, ez tavaly keresett cikk volt. Fontos cikkünk még a tésztaáru, a kockatészta, tarhonya, kagylótészta. A közönség kívánságára az úgynevezett »fehéráru« helyett mindinkább tojásos árut készítünk. Például az augusztusban gyártott tarhonya 50 százaléka tojásos. Ebben a hónapban egyébként a kereskedelem kérésére kilenc vagon tészta helyett 14 vagont gyártottunk, a következő hónapban is a tervezettnél többet készítünk. Végül a Konzerv- és Paprikaipari Igazgatóságot kerestük fel. Itt Liktor József igazgató és Baracskai István termelési osztályvezető számol be arról, hogyan készülnek e télre a többi konzervgyárak. A Zöldborsóból a konzervipar 200 vagonnal többet tartósított, mint az elmúlt évben. Jobb az eltett zöldborsó minősége is. Több zsengébb, finomabb fajtájú borsót tettünk el. Míg tavaly 40 százalék volt az első osztályú áru, idén 75 százalék. Nagy mennyiségű befőttet és dzsemet is készítünk, különösen barack- és meggydzsemet. Ízletesebb lesz majd a kajszi- és őszibarack-dzsem, mert 70 százalékát hámozott gyümölcsből készítették. Jelentős mennyiségű vegyesíz készül. Alapanyaga alma, ehhez keverünk kajszibarackot, meggyet és szilvát. Ládás vegyesízen kívül üveges gyümölcslekvárt is forgalomba hozunk. Cukorbetegek részére diabetikus befőttek is készülnek. A Mirelite-áruk továbbra is jelentős szerepet játszanak majd a téli ellátásban. Főzelékfélékből, spenótból, tökből, stb. ugyanannyit tettünk el, mint tavaly. Zöldborsóból viszont 20 vagonnal többet. A gyümölcsök sorában ott található majd a barack, eper, málna, ömlesztett meggy stb. 25 százalékkal több gyümölcsöt tartósítottunk mint tavaly. A rántotthús, rántottmáj, pirított máj ugyancsak kapható lesz. A jó étel mellől elmaradhatatlan a savanyúság. Nagy mennyiségben kerül forgalomba paprikasaláta, üveges ecetes paprika és csalamádé. Ezenkívül tekintélyes mennyiségű uborkát, ecetes savanyú zöldparadicsomot és piroskáposztával töltött paprikát is eltesznek.Bőven lesz az üzletekben hordóskáposzta. Nagy munkában vannak konzervgyáraink. Készülnek a télre. S mint az előbbiekből kiderül, az a céljuk, hogy télen tekintélyes mennyiségű konzerv álljon a vásárlók rendelkezésére. K. Gy. így látta barát és ellenség (Sajtószemle az egykorú lapokból) 1930. szeptember 1. A városra csend borul, az éjszaka csendje. De ez a csend viharral terhes... Tüntetésre készülnek a munkások, de készül a rendőrség is. »A főkapitányság politikai nyomozó osztályának detektívjei még vasárnap éjjel előállították a rendőrségre mindazokat a munkásokat, akikről kommunista érzelmeiknél fogva feltehető volt, hogy zavargást rendeznek a tüntetők soraiban. A főkapitányság államrendészeti osztálya pontosan kidolgozta az esetleges tüntetés elfojtásának tervét, s kijelölte a karhatalmi gócpontokat.« így ír a MAGYARSÁG az előkészületekről. A PESTI HÍRLAP erről így számol be: »A rendőrség vasárnap éjszaka két órától teljes készültséget tartott. Az egész őrszemélyzetet berendelték, ennek egy része a laktanyákban tartalékszolgálatot teljesített. Kirendelték az egész rendőrtiszti kart és a detektívtestületet is. Az útvonalakon detektívek helyezkedtek el. Hatvanöt helyre vezényeltek ki rendőrosztagokat, rendőrtisztviselők parancsnokságával. Csendőrség is érkezett Budapestre, ezenkívül a budapesti helyőrség is készültségben állott... A rendőri készenlét nagy részét Váci útra és Újpestre osztották be, mert innen várták a legnagyobb arányú munkásfelvonulást...« De nemcsak a rendőrség, csendőrség vonult fel, hogy vigyázzon a csendre, rendre. »Szociáldemokrata képviselők, ■örvényhatósági bizottsági tagok és szakszervezeti vezető emberek a különböző utcákra beosztva, szintén vigyáztak arra, hogy rendben bonyolódjék le a tüntető séta — írja ugyancsak a PESTI HÍRLAP. A rendőrség és a jobboldali szociáldemokrata vezérek tudománya most azonban csődöt mondott. ..A munkásság gyülekezése a reggeli órákban még a szociáldemokraták instrukcióinak bezárásával kezdődött, hármas-négyes csoportokban, hogy megőrizzék a ,néma büntető séta’ külső formáit. A központokelé ezek a kis csoportok hatalmas, öszszefüggő tömeggé áradtak és így a kis csoportok izgalmas beszélgetése tízezrek elégedetlen háborgásává nőtt. A munkásság nem tartotta be többé a rendőri és szociáldemokrata séta-rendszabályt. Nem akart énekes koldus módjára ténamenni a városon, hanem erejének tudatában harcot indított az utca meghódításért.« (SARLÓ ÉS KALAPÁCS, a Szovjetunióban élő magyarok folyóirata.) Ezt a harcot a kommunisták vezetik és a tömeg rájuk hallgat. Nem tudják ezt még a polgári lapok sem letagadni. »Még alig kezdődött meg a felvonulás, amikor az a hír érkezett, hogy a Boráros téren kommunista röpiratokat osztogatnak, erre a hírre a tér rendőri készültségét megerősítették.« (PESTI NAPLÓ) »A munkásokközé kommunista érzelmű ifjúmunkáscsapat törtetett az Andrássy útra az Eötvös utcából és ütemesen kiáltotta , Murikét — kenyeret’! — Szidalmazni kezdték a rendőröket és izgató kiáltások röpködtek a levegőben — ,Le a kormánnyal! Mondjon le a kormány!’... Az Iparcsarnok előtti játékteret és környékét nagy tömegek lepik el... Izgató kiáltások, néhány mondatos beszédek hangzottak el. A felforgató kommunista elemek vegyültek el a tömegben, a kommunista párt röpcéduláját osztogatva...« (PESTI HÍRLAP) »Amikor a munkások pillanatra megálltak az Iparcsarnok előtt, erre a terep rendőrparancsnoka a munkásvezetőket figyelmeztette arra, hogy megállni nem szabad. A tömegbe furakodott néhány száz kommunista pfajozni kezdett. Hiába csillapította a tömeget, amelyben már csak rendzavaró elemek voltak, a szociáldemokrata párt vezetőségének néhány tagja... Vörös zászlókat lehetett látni sok tizenhat-tizennyolc esztendősnek látszó fiatalember kezében. Ezek a vörös zászlósok röpcédulákat szórtak szét útjaikon...« (MAGYAR HÍRLAP) Ez a nap a tömegek bátorságának napja. »A Körút és Dob utca sarkán hirtelen csoportosulás támad. A tömegben néhány ifjúmunkás szidalmazni kezdte a rendőröket. Erre gyalogos rendőrök mennek a tömeg közé, hogy feloszlassák azt. Ennek nem volt eredménye és ezért egy lovasrendőrcsapat attakot intézett a tömeg ellen... Most már katonai gépfegyverosztagok is vonulnak fel a Millenniumi Emlékműhöz. Azután körülbelül kétszáz csendőr érkezik. Kétoldalt farkasszemet néz a tömeg a hatalmas készültséggel. Egyik rendőrattak a másikat éri... Újabb lovasrendőröket kérnek, mert a meglévők a feloszlatáshoz kevésnek bizonyulnak.« (PESTI NAPLÓ) »A ligetben még két óra után is többször lovasrendőr-attakra volt szükség, mert a tüntetők a rendőrtisztviselők többszöri türelmes felszólítására sem akartak tovább menni. Nem hallgattak a rendőrtisztre mint ahogy nem hallgattak Esztergályos János szociáldemokrataképviselőre sem pedig Esztergályos szinte kétségbeesettet könyörgött, ne zavarják meg a rendet menjenek tovább...« (MAGYAR HÍRLAP) »A Weingruber-kávéház elé szőktől tömeg kávéházi székekből, asztalokból márványokból csinál barikádot magának. Fegyvert is ad az asztallapok márványa, a virágkiállítás cseréphalmaza .. A széjjelszórt, kardlappal, golyóval traktált tömeg egyre lekesebben harcol.. A Ligetben öntözőtömlőket találnak rögtön vizet zúdítanak a rendőrök nyakába. A Köröndön négy szeneskocsit felfordítanak és a széndarabokkal hídu meg a harc a rendőrök és csingól (csendőrök) ellen. A tömeg egy része Szondy utca felé fordul. Barikádok épülnek az utcakövekből...« (KOMMUNISTA, a Kommunisták Magyarország Pártjának illegális lapja.) Ez a nap a munkásárulók vereségének napja. »A mai nap kétségtelenül a munkásvezérek gyászos vereségének napja volt. Tegnap még önérzetesen verték a mellüket, így meg úgy, ők megmutatják hogy urai tudnak maradni az utcának.. A feladat azonban túlnőtt a munkásság jóakaratán, a vezérek hatalmán. A tüntetés főrendezőjét, Peyer Károly országgyűlési képviselőt a csőcselék lehurrogta.« (Mi más lehetne az éhenhalni nem akaró tömeg egy polgári lapnak, mint csőcselék?) »Azt kiabálta feléje ,verjétek agyon a munkásság árulóját!’ és csak a résenálló jóbarátok erélyes akciója mentette meg őt...« (PESTI HÍRLAP) S ez a nap a rendőr-brutalitás áldozatainak napja... »A szeptember 1-i felvonulás halottja, Darnyik János állványozó ... Zsebében egy ronggyá nyűtt pénztárca, abban négy fillér volt, rongyos kabátja belső zsebében a munkakönyvé. Galgahévízről jött Budapestre munkáért... Damyik legutoljára, a munkakönyve szerint, 1929. november 26-ig dolgozott, azóta tétlenül pihent. Tíz hónap óta nem dolgozott.« (NÉPSZAVA) így látta barát és ellenség ezelőtt 25 évvel a magyar munkásság legnagyobb megmozdulását a Horthy-korszak alatt. . H. É. (Vezércikk folytatása) lista építés szolgálatába állító százezrek és milliók — fiai, leszármazottai azoknak az angyalföldi, csepeli, újpesti munkásoknak, akik huszonöt évvel ezelőtt megreszkettették a régi rend alapjait. Új életünk építésének tíz esztendeje, minden nagy erőfeszítésünk és vívmányunk a magyar proletariátus sokévtizedes harcaiban gyökerezik. Elsősorban ez emelte nemzetünk fejlődése élére a nagyszerű magyar munkásokat, hogy tudásuk legjavát adják az üzemekben, a bányákban, nagy építkezéseinken, hogy a legtöbbet áldozzák a békéért, a szabadságért, a nép boldogságáért. Nagyszerű, nemes anyagból van gyúrva a mi munkásosztályunk. Ereje, bátorsága, tehetsége, pártunk vezette soksok nehéz csatában alakult, izmosodott. Óriási erő, felmérhetetlen kincs ez! Ezzel az erővel kell még inkább, még jobban számolni, erre kell támaszkodni, ezt kell minden feladat, kicsi és nagy teendő végrehajtásában segítségül hívni. Huszonöt év után ma, a tizenegyedik szabad szeptember elsején meghajtjuk harci lobogónkat a nagy tüntetés katonái, vezetői, áldozatai, hősei előtt. S miként ők nem kímélték vérüket, mi sem kíméljük erőnket a dolgozó nép, a munkásosztály, a haza, a szocializmus ügye szolgálatában.