Népakarat, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. sz.)
1957-01-03 / 1. szám
Sajtótájékoztató a főkapitányságon Külföldi eredetű fegyverek a beszolgáltatottak közt — A rendőrkém Dudás szerepe — A letartóztatott írók és Rács Sándor ügye A szovjet csapatokat fokozatosan kivonják a fővárosból Sós György rendőrezredes, a budapesti főkapitányság vezetője tájékoztatót adott a külföldi sajtó tudósítói részére. A Land og Folk tudósítójának kérdéseire válaszolva mindenekelőtt kifejtette, hogy az október 23-i események következtében őrizetben levők száma igen csekély. Mindazokat, akik nem követtek el bűncselekményt 24, de legkésőbb 48 órán belül szabadon bocsátották. Törvénytelenül senkit sem tartanak fogva. A rendőrségről elbocsátottak elmondották hozzátartozóiknak, hogy velük a legudvariasabban bántak, nem gyakoroltak rájuk semmiféle pressziót, szemben a városban terjesztett valótlan erekkel. A Neues Deutschland és az ADN munkatársainak kérdésére válaszolva—mennyi és milyen külföldi fegyvert találtak a beszolgáltatott fegyverek között — elmondotta, hogy a nagytömegű begyűjtött tűzfegyver, főként géppisztoly gyártmányainak és számainak megállapítása most folyik, de máris találtak idegen országból, a reakciós erők támogatására hazánkba juttatott fegyvereket. A tájékoztató további részében kitért a kommunisták és a haladó gondolkodású emberek ellen elkövetett terrorcselekményekre, s hangsúlyozta, hogy ezek elkövetői a legelvetemültebb gonosztevők voltak, mint például Dudás József, az ellenforradalmi csoportok egyik vezetője, aki a felszabadulás előtt rendőrkém volt és mint ilyen furakodott be a munkásmozgalomba. Horthyék 1944-ben őt küldték a Szovjetunióba tárgyalni. 1946-tól 1954-ig államellenes bűncselekményekért letartóztatásban volt. Október 23-tól részt vett ellenforradalmi cselekmények előkészítésében és szervezésében. Az ő emberei vettek őrizetbe polgári lakosokat, akiket azóta sem találtak meg. Csoportja részt vett a Köztársaság téri pártház elleni támadásban, ahol több mint hatvan embert végeztek ki bestiális módon. Ő szervezte meg a Corvin Áruház kifosztását is. A Daily Wisrker munkatársának a letartóztatott írókkal kapcsolatos kérdésére Sós ezredes hangoztatta: »írókat is csak a törvényes keretek közt vettünk őrizetbe. Miután azonban kihallgatásuk során egy sor írónál bebizonyosodott, hogy bár cselekményük tör-vénysértő, de fogvatartásuk at társadalomra veszélyesség szempontjából tovább nem szükséges, mert az általuk elkövetett cselekményekkel kapcsolatban szabadlábon is védekezhetnek, szabadon bocsátottuk őket.« A statárium megszüntetéséről elmondotta, hogy ennek lehetősége ma még nem áll fenn a lakosság érdeke a statárium érvényben tartása. Egyébként a statárium következtében nem hoztak sok halálos ítéletet. Budapesten 23 tárgyaláson mindössze két halálos ítélet hangzott el, melyet végre is hajtottak. Körülbelül ilyen az országos arány is. A l’Humanité munkatársának kérdésére válaszolva Sós ezredes hangsúlyozta, hogy ma Budapesten a közbiztonság semmivel sem rosszabb, mint október 23 előtt. A bűncselekmények száma sem haladja meg a szokásos nézeteket, sőt kisebb azoknál. Ennek oka az ellenforradalmi remek és bűnözők egy részének Nyugatra szökése, márészt a karhatalom erős navnali és éjszakai ellenőrzése. Országos viszonylatban a szökött rabok több mint felét szedték eddig össze és többen önként jelentkeztek. A Daily Worker munkatársának Rácz Sándorral, a volt nagybudapesti központi munkástanács egyik vezetőjével kapcsolatban feltett kérdésre azt válaszolta, hogy Rácz a teljes anarchiát, a végnélküli sztrájkot akaró elemek befolyása alatt állt, ügyének vizsgálata előreláthatólag hosszabb időt igényel. Ugyanakkor hangsúlyozta: a volt központi munkástanács mind több tagja fáradozik a kormánnyal és a szakszervezetekkel együtt a termelés fellendítésén, a munkástanácsok megszilárdításán. Arra a kérdésre, hány személyt tartóztattak le a biztonsági őrizetbevételre vonatkozó rendelet alapján, Sós György ezredes kijelentette: még egyet sem, ehhez az eszközhöz csak igen indokolt esetben nyúlnak és csak olyanok esetében, akik többszöri figyelmeztetés ellenére zavarni próbálják a közrendet. A Waalheid című holland lap munkatársa kérdést tett fel a magyar karhatalom és a szovjet erők együttműködéséről. A főkapitányság vezetője hangoztatta: a szovjet csapatokat fokozatosan kivonják a fővárosból, ma már csak kis számban tartózkodnak itt, hosszabb idő óta nem avatkoztak bele a magyar karhatalom munkájába semmilyen formában sem és nem hajtottak végre semmilyen akciót. Ittlevő alakulataiig baráti kapcsolatban állnak a magyar karhatalmi szervekkel. Egyébként a legfontosabb helyeken — a hidaknál és másutt is — ma már a magyar karhatalom biztosítja a rendet. Pécsi - borsodi - nógrádi - várpalotai eredmények az év első munkanapján — Halló! Itt Mezővári, a Pécsi Szénbányászati Tröszt diszpécsere. Bányáinkban az ünnepek után jól indult a munka. Szerdán a délelőttös műszakban ezerötszázan dolgoztak a szántóiaknál. Megtudtuk azt is, hogy a munkástanács igen aktívan közreműködik az évi terv elkészítésében és végrehajtásában. A kormány elfogadta a munkástanács javaslatát és így többek között ötszáz lakást építenek. Az igazgatóság már meg is kezdte az előkészítést, már folyik az épülő bányászházak helyének a kijelölése és készítik a beruházási tervet. Egyik fő szempontnak tekintik a tröszt önálló gazdálkodását. Úgy képzelik, hogy a termelőegységek az ország szénszükségletét figyelembe vevő terv szerint dolgozzanak. A munkát egy igazgatóság fogná össze. Az igazgatóság pénzügyi, értékesítési, anyagbeszerzési, beruházási és egyéb hasonló jellegű dolgokkal foglalkozna. Ez az elgondolás az adminisztratív létszám jelentős csökkentését teszi lehetővé. Saját kezelésbe vettük a legényszállókat . Az országnak mind több és több szénre van szüksége. De hogy a bányászok e követelménynek eleget tegyenek, sokéves sérelmeket kell orvosolni — mondja Nagy Lajos, a Borsodi Bányatröszt munkástanácsának elnöke. ■ Elmondotta, hogy a legnagyobb probléma a lakáshiány. Az elmúlt 12 évben alig bővítették a bányatelepi kolóniákat. A bányász-sajátház építésbe nem tudtak bekapcsolódni a sokgyermekes családok. A munkástanács 1957-ben háromezer lakást akar építeni, ezenkívül még kétezer családiház építéséhez adnak lehetőséget. A másik igen fontos intézkedésünk: a Bányászellátó Vállalattól elvettük a legényszálakat és a bányaüzemek kezelésébe adtuk. Ugyanígy saját kezelésbe vesszük a vájáriskolákat is. Az új bányásznemzedék nevelésénél visszatérünk a régi és jól be-vált módszerekhez. Tizenhat éven aluli fiatalokat a vájár- iskolákban, a 21 éven felülieket pedig az öreg vájárok mellett tanítják meg a bányászmesterségre. Hétfőn is dolgoztak Nógrádban Hétfőn , amikor általános munkaszüneti nap volt, a nógrádi bányászok ezerháromszáznál többen szálltak le. Több mint négyezer tonna szenet termeltek. A kisterenyeiek adták a legtöbbet, pedig az elmúlt hónapokban 12 munkahelyük ment tönkre. Az utóbbi napokban már az október eleji mennyiség ötven százalékát termelték. A zagyvai bányászok is helytálltak. A két ünnep alatt Hányáson és Tibbesen fenntartó munkát végeztek. Decemberben 24 ezer tonna szénnel adtak többet mint az előző hónapban. Első műszak : 140 vagon szén — Halló, itt Várpalota! Nagyon jól indultunk 1957-ben. A ferencbányaiak csak a délelőttös műszakon 28 vagon szenet adtak. Az eredmény sokat ígérő, mert ebben a bányában szerdától áttértek a három műszakra. Az ugyancsak három műszakban dolgozó Beszálló akna 12 vagont termelt délelőtt. Most kaptuk a hírt a külfejtésről: 26 vagon szenet adtak délelőtt. Ők már gépekkel dolgoznak. A hideg, zord idő ellenére mindent elkövetnek a több szénért. A várpalotai bánya felolvasójában október 23-a óta nem jelentek meg ennyien, mint ma. Emőbányán és Ferencbányán a fejteljesítmény rövidesen tíz csille fölé emelkedik. A várpalotai tröszt szerdán két órakor jelentette: az első műszak 140 vagon szenet termelt. Ha számításaink beválnak és enyhül a létszámhiány, rövidesen napi 300— 400 vagon szenet ad a tröszt. A kormány előtt a kereskedelmi és pénzügyi dolgozók bérrendezési javaslata A november 10-i kormányrendelet nem tette lehetővé a kereskedelmi dolgozók bérének emelését. A Kereskedelm és Pénzügyi Dolgozók Szabai Szakszervezete a Szaktanácsal egyetértésben a kormányhoz fordult, hogy az utóbbi időben is hősiesen dolgozó kereskedelmi alkalmazottakra tévjesszék ki a bérek rendezését Indokolja a kérelmet az is hogy a kereskedelmi dolgozói reálbére az elmúlt öt évben mintegy 15 százalékkal csökkent. Javasolta a kormánynak, hogy a bérrendezés vonatkozzon a forgalomtól függő állománycsoportra Ezenkívül néhány, a forgalomtól független állománycsoportra is terjesszék ki. Legutóbbi értesüléseink szerint a javaslat már a kormány előtt van s rövid időn belül sor kerül a döntésre. Március 31-ével szűnik meg a kötelező tűz- és jégbiztosítás . Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete alapján a kötelező tűz- és jégbiztosítás ezévi március 31-ével megszűnik. A pénzügyminiszter felhatalmazást kapott, hogy a kötelezőbiztosítás megszüntetésével ésa kötelező biztosítás hatálya ► alá tartozott egyes vagyontár► gyakra vonatkozó önkéntes ► biztosítás megszervezésével ► kapcsolatos intézkedéseket ► megtegye. A kötelező biztosítás megszűnésével a parasztság évek óta hangoztatott kívánsága teljesült. Nem a biztosítás ellen volt kifogás — hiszen azt ezelőtt is sokan vették igénybe —, hanem annak kötelező volta miatt. Jogos volt a követelés, hogy mindenki saját maga határozhassa el, kívánja-e és milyen módon tulajdonát biztosítani. A diplomáciai testület újévi tisztelgő látogatása a Népköztársaság Elnöki Tanácsánál A Budapesten akkreditáltdiplomáciai képviseletek vezetői január 1-én délben tisztelgő látogatást tettek a Népköztársaság Elnöki Tanácsánál és átadták jókívánságaikat az újév alkalmából. A megjelenteket Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kristóf István, a tanács titkára, továbbá Csatorday Károly, a Külügyminisztérium protokollosztályának vezetője fogadta. Hősiesen kiállta az első nap rohamát az újonnan megnyílt tranzsi Nagyáruház Szerdán már a kora reggeli órákban többezres tömeg fogta körül a Párizsi Nagy Áruház épületét. Kötélkordon, karhatalom, lárma, veszekedés, helyenként sajnos — jellemző tüneteként a vásárlási hisztétériának — verekedés is. A városban napok óta legendák keringtek arról, hogy az újjáépített áruházban „csodadolgok" lesznek, s ennek eredménye mutatkozott meg oly sajnálni, majdnem azt mondtuk szégyellnivalóan a megnyitás reggelén. Az emberek — tiszai telet a kivételnek — úgy viselkedtek, mintha az éhenhalás küszöbén harcolnának egy falat kenyérért. Holott... Egy végsőkig elszánt arcú férfi két karjával cséphadaróként püfölte az előtte tolongókat, s amikor megnyílt az ajtó, az űzött vad ugrásaival szelte át a földszintet, hármasával rohant fel a lépcsőn. Bárki azt hihette, gyermekei otthon mezítláb kuporognak, cipőt akar szerezni nekik. Hát nem! Tizenegy méter bőrszínű bársonyt és hat méter függönyzsirkét vásárolt. Az asszony, aki odakint csípett, karmon harapott — vélnéd, fagyos lábára meleg harisnyát akar — kékbabos kartonból valogat s megkérdi, mennyi kell belőle egy strandkövenyre, öt vagy hat méter? Nem tudjuk. Csak azt tudjuk, hogy öt vagy hat hónap múlva kell. Persze, nem állítjuk azt, hogy mindenki ész nélkül és ir,'~r**ri&lsnttl vásárol. Aki akart, sok hasznos és értelmes dolgot is kaphatott az áruház negyvenmillió értékű vadonatúj készletéből. Sok flanell, angin, vászon fogyott, sikere volt a duplaszéles csehszlovák jerseynek és a bolgár tisztaselyemnek, de a Szovjetunióból és Csehszlovákiából érkezett kerékpárokat is kapkodták. Sok lakberendezési textilféleséget, ruha- és kabátszövetet is vásároltak, bár a legjobban keresett Erőd férfiszövetet és Rozmaring női szövetet hiába kérték. A cipőosztályon alig néhány vevő lézengett, a harisnyaosztályon pedig szinte unatkoztak az eladók. Könynyen állta a mérsékelt rohamot a női és a férfi konfekció-osztály is. Meg kel mondanunk, hogy az újjászületett áruház egyelőre még rendkívül barátságtalan, befejezetlen és zűrzavaros. Reméljük, hamarosan rendbesen és kellemesebben fogadja a remélhetőleg szintén kellemesebben viselkedő — vásárlókat. A kijutás az áruházból nem. Volt könnyebb a bejutásnál. Végül a karhatalom két tagjnak segítségével sikerült. Áttörtük magunkat a keményen ellenálló tömegen — éppen akkor kanyarodott oda a riadóautó. Ahogy körülnéztünk, meg kellett állapítanunk: éppen ideje volt. Útközben hazafelé eszünkbe jutott, hogy egyet-mást elfelejtettünk megvásárolni, mert arra vártuk már, hogy kikerüljünk a tumultusból. Betértünk a Körúton az első férfidivat üzletbe , és három perc alatt megvásároltuk a kívánt sálat és fehérneműt, a kívánt színben, árban és minőségben.^ .S. ol Apák vagy fiuk felelőssége? Sokfajta felelősségről esik szó mostanában. A büntetőjogi felelősségen kívül, mint köztudomású, van tisztán erkölcsi természetű felelősség is. Ki tagadhatná például, hogy felelősek vagyunk fiainkért, leányainkért? Az októberi megmozdulásnak az első észrevehető lökést a fiatalság fellépése adta meg — az ifjúságon belül is elsősorban az egyetemistáké. Helyes célokért, tiszta, őszinte szándékkal indultak meg — és végül ellenforradalmi elemekkel találták magukat együtt. Hogyan történhetett meg, hogy többségükben munkások, parasztok, haladó szellemű szülők gyermekei nem ismerték fel időben a demagógia mögött meghúzódó népellenes erőket? Hogyan használhatta fel saját céljainak megvalósítására legelsősorban fiataljainkat, a jövő nemzedékét — a múlt? Némi általánosítással ott kell kezdeni, hogy mai húszéveseink idegrendszerén és jellemén erős nyomokat hagyott a gyermekkorukban átélt második világháború. Aligha kell bizonyítani: a gyerekek úgyszólván állandó idegfeszültségben nőttek fel. 1945 óta pedig —n is, bár állandóan hangoztattuk, hogy a békéért harcolunk, életünk nem volt éppen békésnek és nyugodtnak mondható. Ennek okait, a hidegháborút, belső nehézségeinket, a törvénysértéseket, a mind szélesebb rétegekre kiterjesztett bizalmatlanságot már ismerjük. Véleményem szerint a nagysikerű »Vízözön előtt« című francia film cselekménye — akár Budapesten is játszódhatott volna. S ezekben a válságos időkben fiatalságunk többsége nem kapott támogatást, útmutatást a szülőktől. Ennek egy közvetett bizonyítéka éppen az, hogy becsületes, a demokratikus eszmékhez és a néphez hű szülők gyermekei sem láttak tisztán sorsdöntő órákban. A teljes és fájó igazság az, hogy nem áldoztunk elég időt, fáradságot a fiatalság nevelésére, azt hittük, a pedagógusok, az úttörő- és a DISZ-szervezet mindent megold, pedig az utóbbi kettő egyáltalán nem állt hivatása magaslatán. A fiatalok választ vártak kérdéseikre, kételyeikre — de ha akár ifjúsági, akár országos ügyekkel »alkalmatlankodtak« nálunk, leintettük őket, ahelyett, hogy elmagyaráztuk volna a helyzetet. Persze a teljes igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a felnőttek, a szülők nagy része sem tudta, hányadán áll az ország tulajdonképpen. A túlhajszolt termelőmunka, a társadalmi tevékenység, amelyet ugyancsak megköveteltek , mind elvonta a szülőket hivatásuktól. Mindez mentség, de nem lehet teljes mentség, a hiba hiba marad. Beszélni kell a probléma másik, fontosabb oldaláról se: azokról, akiket nem pusztán erkölcsileg von felelősségre a közvélemény. Azokra gondolok, akik »a nép bölcs atyáinak« nevezték magukat és a csalhatatlanság glóriájától övezve, eljuttatták ifjúságunkat a kiábrándultságig és a cinizmusig. A fenti sorokban hiányoltam a fiatalság ítélőképességét, kritikai érzékét. De hogyan fejlődött volna ki bennük ez az érzék? Ki nevelte volna őket kritikai észjárásra? Talán azok, akiknek szavai és tettei között olyan égbekiáltó különbség mutatkozott? Természetesen nincs szándékomban minden felelősség alól felmenteni a fiatalokat: egyéni felelősség akkor is van, ha az ember csak húsz éves. Viszont mégsem törhetek pálcát a fejük fölött egy öreg csepeli öntő barátom módjára. Az öregnek több évtizedes harcos szakszervezeti múltja van, fia viszont — húszéves egyetemista — részt vett a fegyveres harcokban, most pedig néhány hete a rendőrség lázító röpiratok terjesztése miatt letartóztatta. »Nagyon restellem a dolgot — mondja az apja —, ami engem illet, én figyelmeztettem, most aztán egye meg a kását, amit főzött.« Nincs igaza öreg barátomnak. Fiaink — még a legmakacsabbak sem — vesztek el a mi számunkra, még azok sem, akik Nyugatra szöktek. Mindenekelőtt pedig »nem ők főzték ezt a kását!« Ők belecsöppentek — és megégették magukat. Mastjavasoltam öreg barátomnak. Fogjunk hozzá és főzzünk együttesen olyan kását, amely mindannyiunknak ízleni fog! Pálffy Viktor A vállalatok nagykorúsítása útján A mimikásönigazgatás kifejlesztése, a vállalati önállóság megerősítése érdekében nagy jelentőségű lépés a vállalatok pénzgazdálkodásának átmeneti szabályozásáról szóló új kormányrendelet. A múltban a vállalati pénzgazdálkodás túlnyomórészt csak felsőbb utasítások végrehajtása volt, bürokra► tikus rendelkezések tömkelege kötötte meg a vállalatvezetés kezét. Most lehetővé válik, hogy minden vállalat — a társadalmi érdek keretei között — a maga érdekeinek leginkább ► megfelelő modem gazdálkodjék pénzével. ► Ezt a célt szolgálja a rendelet, amikor kimondja, hogy ► a folyó kiadásokat a folyó bevételekből kell fedezni. Nyilván► való, hogy a gazdálkodásnak ez az egyedül egészséges rendje. ► A beszerzésre kerülő nyersanyagok és egyéb áruk ellenérté► két, az esedékes béreket azokból a bevételekből kell kifizetni, ► amelyekhez a termékek értékesítése útján jut a vállalat. Ha ► nem így van, akkor erején felül költekezik. A vállalatveze► tésnek ügyelnie kell, hogy mindig elegendő pénz álljon rendelkezésére és fizetési kötelezettségeit maradéktalanul teljesítse. Úgy gazdálkodjék, hogy ne kerüljön pénzzavarba, és ►pontosan eleget tehessen fizetési kötelezettségeinek dolgozóival, szállítóival és az állammal szemben. Ha pedig átmenetileg előre nem látható kiadás jelentkezik ,— például fontos megrendelést kap a vállalat —, akkor bankhitel áll a rendelkezésére. Ilyen bankhitelt azonban csak bankszerű feltételek, megfelelő anyagi fedezet mellett vehet fel. Az ily hitelek reális célokat mozdíthatnak csupán elő, elsősorban a termelés növelését és gazdaságosabbá tételét. Denem lehet bankhitelt felvenni vállalati veszteségek fedezésére — úgy kell gazdálkodni, hogy a gazdálkodás ne legyen veszteséges. Anyagbeszerzésre, munkabérfizetésre a vállalatok forgóalapja szolgál, ily célokra tehát nem lehet bankhitelt igénybe venni. A hitelképességnek viszont fontos előfeltétele, hogy a vállalat jól gazdálkodjék a rendelkezésére álló pénzzel , és ne kerüljön fizetési zavarokba. A mai rendkívüli gazdasági helyzetben természetesen átmenetileg szükséges, hogy az állam pénzügyi támogatást adjon a vállalatoknak. Ezért a rendelet alapján állami támogatást lehet igénybe venni a rendkívüli szabadságolás, valamint a mai súlyos helyzetből adódó felmondási illetmények kifizetésére — mindez meghaladná a vállalatok saját anyagi erejét. ■ Többletköltségek adódnak abból is, hogy a vállalatok egy jó ideig kapacitásukat csak részben tudják kihasználni — ezt ■ a többletköltséget is az állam fedezi, mégpedig a vállalat tényleges termelésének arányában. Ezenkívül állami támogatást igényelhet a vállalat — előlegként — a feltétlenül szükséges jóléti kiadások fedezésére is. De egyébre nem. Mert az ►állam a jövőben nem játszhatja a gazdag nagybácsi szerepét ,— a különféle póthitelek rendszerét nem lehet a jövőben ►fenntartani, az államnak nem feladata, hogy rendszeres anyagi támogatást nyújtson a rosszul gazdálkodó önálló vállalatoknak.Ez utóbbiak nem kívánhatják, hogy a jól dolgozó vállalatok tartsák el őket A helyes pénzügyi gazdálkodás a vállalatvezetés egyik legfontosabb feladata. Ennek előfeltétele, hogy a válaslat mindig időben fizesse meg fennálló tartozásait.Az esedékes bérek — mondja ki a rendelet — csak ezeknek a kötelezettségeknek a rendezése esetén fizethetők ki.« A vállalat egész ► kollektívája érdekelt tehát abban, hogy reális pénzgazdálkodásra szorítsa a vállalatvezetést, a munkástanácsot. Annál is inkább, minthogy az egészséges pénzgazdálkodástól nagymértékben függ a vállalati nyereség, vagyis a dolgozók nyereség► részesedésének a nagysága te.ládám)