Népakarat, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. sz.)
1957-01-06 / 4. szám
az az igyekezet, amellyel most egyszerre mindenki belátja a magyar sport múltbeli hibáit és mindenki beáll világmegváltó ötleteket gyártani és reformálni, korszerűsíteni. Milyen nagy lendülettel bizonygatják egyesek, az OTSB köreiben, hogy ők már egy nappal október 23 előtt megmondták, hogy ez így tovább nem mehet! Lapozzunk csak vissza egy kicsit a feljegyzések között. Vajon valóban megmondták? Hogy is viselkedtek ők akkor? A SZOT hivatalosan a kora tavasszal állapította meg, hogy a magyar sport fejlődését súlyosan gátolja a formalizmus, a túlzottan centrális, szinte»egykéz« vezetés, a bürokratizmus, valamint a magyar hagyományok bántó lekicsinylése, figyelmen kívül hagyása. Éppen ezért tervezetet dolgoztatott ki a magyar sport vezetésének átszervezésére. Részt vettek az új terv kidolgozásában a szakszervezetek legkiválóbb sportszakemberei, s június 5-én el is készültek javaslatukkal. Ennek nyomán a SZOT titkársága is elfogadta a javaslatot azzal, hogy a sportosztály terjessze az OTSB elé. Az OTSB elnöki bizottsága augusztusi utolsó és szeptemberi első ülésén tárgyalta a SZOT-javaslatot és az OTSB tisztikarának főleg a régebbi tagjai élénken kikeltek ellene. Ennek következtében az OTSB elnöksége a javaslatot elvetette. Ebben a javaslatban szerepelt például az önálló szakszövetségek létrehozása, a szakszervezeti és hivatali sportegyesületek (SE-k) megszüntetése. Íme, ez történt október 23 előtt. Az októberi napok után a SZOT még sokkal erőteljesebben emelte fel szavát a magyar sport vezetésének, demokratizálása és szakszerűsítése érdekében. S most, az OTSB által nemrég létrehozott átszervező bizottság olyan tervet fogadott el, amely lényegében nem más, mint a SZOT által tavasszal kidolgozott és egyszer már elutasított javaslat... Még mindig? Hét asztaliteniszező utazik Romániába — olvastuk a lapokban. A Magyar Asztalitenisz Szövetség intézőbizottsága két vezetőt jelölt ki a versenyzők mellé. Ha visszaemlékezünk , nem is olyan régen élénk vita dúlt a lapokban, rádióban a külföldre utazó versenyzők mellé beosztott vezetők számáról. Úgy látszik, az akkor kialakult közvéleményt néhányan — legalábbis a megszűnt OTSB-ben — már elfelejtették. Ahogy hallottuk, most a maradvány OTSB úgy találta helyesnek, hogy még egy vezető — az OTSB volt asztalitenisz előadója is utazzék, mégpedig — államköltségen Bukarestbe. A románok ugyanis csak 9 személyt látnak vendégül. Mi most nem is azt vitatjuk, hogy elég, vagy talán kevés a 3 vezető 7 versenyző mellé, hanem azt: honnan a pénz egy olyan vezető kiküldetésére, akinek ottlétét sem a versenyzők, sem a kijelölt vezetők nem tartják szükségesnek. Javasoljuk: utazzék két vezető az asztaliteniszezőkkel, s ha már az OTSB mindenképpen gavallér akar lenni, küldjön egy versenyzővel többet a bukaresti nemzetközi versenyre! (B.) Nem vitás, hogy az 1956-os év nagy eseménye labdarúgásunkban az a fordulat volt, amelyet válogatott csapatunk tett. Tavaszi vereségsorozata után, új kezekbe kerülve, egymás után öt nagyszerű győzelemmel zárta az évet. És az sem vitás, hogy ebben a legfőbb érdem a válogató-, illetve edzőbizottság élén álló, szövetségi kapitányi szerepkört betöltő Bukovi Mártoné. Mi van Bukovival , és főleg mi lesz vele és a válogatott csapattal az új évben? Ezt a kérdést mindjárt magának a legjobban érdekeltnek, Bukovi Mártonnak tettük fel. A Dózsa — szerződés ügye — Ami személyemet illeti egyelőre csak két tényt szögezhetek le. Először is: szerződésem a Dózsával lejárt és ezt nem is óhajtom megújítani. Már a csapat téli útjába sem kapcsolódtam be. A másik tény, hogy szövetségi kapitányi tisztségemet is letettem, mivel egész bizottsági megbízatásom ideiglenes volt és véget ért. — Tervei? — Az elmúlt években, de főleg az utolsó hat hónapban Spanyolországból, Dél-Amerikából, Nyugat-Németországból, Jugoszláviából több meghívást kaptam. Olyant is, amely teljes mértékben rám bízta a feltételek megállapítását. De úgy érzem, hogy éppen most, ebben a súlyos helyzetben minden szakembernek, akire a magyar sport igényt tart, elsősorban itthon kell teljesítenie feladatát. Veszteségek és pótlások — Nem látja katasztrofálisnak a magyar labdarúgás helyzetét? — Egyáltalán nem. .Nagyon jól emlékezem az első világháború elvesztését követő súlyos helyzetre. 1919 után a magyar labdarúgás szinte ijesztő veszteségeket szenvedett. Olyan szuperklasszisok hagyták itt az országot egyik napról a másikra, mint Schaffer, Szabó, Schlosser, Ging, Nemes, Konrád, Platkó és mások. És íme, két év sem telt el és a legjobban sújtott MTK- ban máris kialakult az új aranycsapat, benne a Braun, Molnár, Orth, Opata, Jeny feledhetetlen csatársor, valamint a többi jó klubcsapat, amelyek közül különösen a Vasas ifjú együttese örvendeztette meg a közönséget magas színvonalú futballjátékkal. Úgy érzem, most is ez lenne a helyzet. Ne feledjük el, hogy az a magyar futball, amely egyszerre a világklasszisoknak olyan tömegét tudta pályára küldeni, mint Puskás, Kocsis, Bozsik, Grosics, Sándor, Czibor (az itthonlevőkről nem is szólva), magas átlagszínvonallal kell, hogy rendelkezzék. Ebből pedig igen rövid idő alatt ki kell hogy termelődjék a méltó utánpótlás. Ettől függetlenül természetesen elismerem, hogy nem mindennap születnek olyan klasszisok, mint a felsoroltak, vagy egy Hidegkúti, Szusza és még néhány csillagunk. — Eszerint még azt sem tartaná súlyos bajnak, ha a Honvéd játékosai nem térnének haza? — Ezt nem mondtam. Ezzel szemben, ha hazajönnek és közülük néhány idősebb játékos azzal a kéréssel fordulna az MLSZ-hez, hogy engedélyezze nekik egy vagy két évre a külföldi szereplést — érdemeik és koruk figyelembevételével — ilyen engedélyt igenis megadnék. A magyar sportnak sem ártana, sőt használna, s ha ezek pályafutásuk befejezése előtt még külföldön szereznének egy-két évi tapasztalatot, azután így tudásban meggyarapodva térnének újra haza és állanának a sportág fejlesztésének szolgálatába. Természetesen egészen más elbírálás alá esnek a fiatalok, az ifjúsági válogatott tagjai. Ezek még nem érdemelték ki, hogy olyan kedvezményben részesüljenek aminőt én, mondjuk Puskásnak, Grosicsnak, Czibornak, Bozsiknak már megadnék. Ha a magyar sportban ilyen engedélyek megadása pillanatnyi színvonalcsökkenést jelenteneis, rövid idő alatt kihevernek és bizonyos fokig felfrissítés, a vérkeringés egészséges megindítása is mint előny jelentkeznék. Egyébként sajnálom e játékosok meggondolatlanságát, amelyben nyilván jelentős szerepet játszott egynéhány pénzsóvár ember rossz tanácsa. A válogatott csapat felkészítése . Hogyan képzeli el labdarúgó sportunk fejlődését? Akkor heverhetjük csak ki a csapásokat, ha az új MLSZ vezetősége szakértő is lesz, harcos is lesz. Ez esetben bízom a magyar labdarúgás jövőjében. És velem együtt ,minden edző nemcsak bízik, de kész még áldozatvállalásokkal is segédkezni az újjáépítésben. Tudom, hogy technikai újításainkat a külföld már elsajátította. De nem sajátította el azt a szellemet, azt az ötletes játékfelfogást, mondjuk így: azt a szellemi fölényt, ami az egész magyar futball jellemzője a legapróbb gyerektől a legidősebb válogatottakig. Még egy kérdést teszünk fel: mi a válogatott csapat műsora ! Bukovi erre már nehezen akar válaszolni. — Nem tartom illetékesnek magam arra, hogy erről beszéljek. Mindenesetre az eddigiek szerint első válogatott mérkőzésünk április 26-án lesz. Addig a csapatok, befejezve téli túráikat, hazajönnek, kipihenik magukat és megtörténik a csapatok elkerülhetetlen átszervezése. Mint hogy a bajnokság csak ősszel kezdődik, lesz idő a fokozatos, alapos felkészülésre, amit elősegítenek majd a kiírásra kerülő díjmérkőzések, esetleg Magyar Kupa küzdelmek, nem különben azok a nemzetközi mérkőzések, amelyeket Budapesten akarnak lejátszani, s amelyekre szerintem feltétlenül nagy szükség lesz a formák feljavítása, a közönség jogos érdeklődésének kielégítése végett, és más szempontból is. Ilyen előzmények után bizakodással várhatjuk az év válogatott mérkőzéseit, így látja a maga és a magyar labdarúgás helyzetét a múlt év sikersorozatának kovácsa. R. L. / / ■ E§ BukomEs a báfogditott?... Tichy az Újpestben — és Machos?... A Magyar Sport Háza első emeleti folyosóján szoros embergyűrű vesz körül két elegáns külföldi vendéget. Pardon, tévedtünk. A kör közepén a napokban hazaérkezett két válogatott Honvéd-játékos áll: Machos és Tichy. A kérdések csak úgy záporoznak. — Igaz, hogy a Honvéd feloszlik? — Szó sincs róla. A csapat kis kivétellel biztosan hazajön — legkésőbb március 31-ig. — így Tichy. — Igaz, hogy az MTK-ba mész? — Nem! Amíg a Honvéd haza nem jön, egyikünk sem fogad el semmilyen ajánlatot. Azt azonban nem titkolom, hogy én el akarok menni a Honvédből. — Hová? — Az Újpestben szeretnék játszani... ha ők is úgy akarják! Felhördülés. — És te, Machos? — Én maradok a Honvédban. — És ha megszűnik? — Arról még ráérek gondolkozni. — Azt beszélik, hogy a Vasasban ... — Lehet, hogy azt beszélik, de én nem beszéltem még senkivel ebben az ügyben. — És Csordás? — Csordás nagyon jó barátom és valóban sokszor hívott, hogy játsszunk egy csapatban. De ez minden! — És te elmennél? — Elmennék — ha hagyná- Hok. De már egy félórája csak megállás nélkül kérdeztek és én közben kiöregszem a fociból ... Azzal utat tör és Tichyvel sebesen eltűnik a szemben levő ajtón... (V.) HANGOK A HOLDutcáBÓL — Tudja, kik azok a volt Kinizsi-játékosok, akik elsősorban jönnek számításba Sós Karcsi pótlására, mint FTC- edzők? — Találgassam? Úgy sem találom ki. — Nehéz is lenne kitalálni, mert az egyik jelölt nevét hét lakat alatt őrzi a vezetőség, a másik pedig egyelőre az olimpiáról szóló rádióbeszámolójával van elfoglalva. — Csak nem? — Csak igen. * — Mondja, miért nem szerepel a vízilabda villámtornán valamennyi nagy csapatunk? — Éppen elegen szerepelnek. Miért? Magának melyik hiányzik? — Hát például a kupagyőztes. — Lehet, hogy azért nem indult, mert túl erősnek érezte magát. Elvégre csak a kétM- betűs hagyta ott őket és hat éljátékosuk van itthon, ugyanakkor, amikor a bajnokcsapat törzstagjai közül csak egy hírmondó maradt. — Látja, és mégis ez az egy tagból álló csapat játszott a legjobban, hála a sok gyereknek, akik beszálltak melléje, menteni a menthetőt! 195... év......................hó ... .-n előfizető aláírása Postahivatal tölti ki Beindítva: 1957© A hírlap felelős. Rövid sporthírek A magyar férfi kosárlabdázók ez évben részt vesznek a szófiai Európa-bajnokságon, május 5-én Budapesten a magyar-francia és valószínűleg áprilisban Budapesten a magyar—jugoszláv válogatott mérkőzésen. A női válogatott áprilisban a jugoszlávokat, májusban pedig a franciákat látja vendégül. Részt vesznek továbbá júniusban a belgrádi nemzetközi tornán. Az év nagy eseménye az októberben Rio de Janeiróban sorra kerülő világbajnokság lesz, ahol az elmúlt évi EB-eredménye alapján Európából a Szovjetunió és Magyarország jogosult indulni.* A Vasas SC síversenyzői január 20 és február 10-e között Oberhofban közös edzőtáborozáson vesz részt német sportolókkal. * A Budapesti Bányász Sportkör kedden délután 4 órakor összevont értekezletet tart a Gorkij fasor 42. szám alatti helyiségben. * Hidegkúti Nándor terveiről így nyilatkozott: Még mindig van annyi erő bennem, hogy tovább játszam. Később pedig régi vágyamat akarom megvalósítani, edzőként szeretnék működni. Egyébként engedélyt kértem egy eszpresszó megnyitására. Vasas—Csepel 5:2 Szombaton délután a csepeli stadionban a Csepel és a Vasas kétkapus edzőmérkőzést játszott Jávor Pál játékvezetésével. A Vasas jobb formáról tett tanúságot és végeredményben 5:2 (2:1) arányban győzött. Egyidőben azt tartották rólunk: lovasnemzet vagyunk. Mostanság meg azt mondják: futballnemzet. Én tudom, hogy ez már nem igaz. No, nem azért, mert egy-két derék lábművészünk megelégelte azt a rideg, mostoha, nyomorgásra, nélkülözésre kényszerítő bánásmódot, amelyben annyi éven át része volt és nyugatra távozott. (Mellesleg igazuk van, hiszen mit tudtunk volna mi még adni a rajongó ünneplésen, az autón, a hatszobás pazarul berendezett villán, a tömérdek pénzen, a külföldi portyákon kívül? A téliktdát. Legfeljebb még egy villát, de ugye mit ér az, hiszen az ember egyszerre amúgy sem lehet két helyen.) Ám mégsem emiatt nem leszünk ezután futballnemzet. A futballt — amely nagyjából megfelel vérmérsékletünknek, hiszen huszonkét ember lót-fut és százezer nézi — szóval, a futballt kiszorította egy másik sport. Már régen gyanakodtam, hogy ez így van, de tegnap, szombat este véglegesen meggyőztek. A Körúton, a 6-os villamoson, amely ismét ugyanolyan zsúfoltan futott, mint annak idején, nyújtottam a tízforintost és kértem egy vonaljegyet Mire a kalauznő: — Tudom, ne is tessék mondani, teljesen aprót adok, mert este... ultizni tetszik. Belémlátott. Azaz... alfenét, nem is volt ez olyan nagy kunszt. Ő már tudja, hogy ultisnemzet vagyunk. Bár megmondta volna azt is, miként lehet négy kis adattal ultit csinálni?! Mert enélkül nem teljes jogú állampolgár az ember... (hő) Új pár a műkorcsolyázásban: VIDA GÁBOR—CSOMA ÉVA A jugoszláviai vendégszereplésről pénteken éjjel hazaérkezett műkorcsolyázók szombaton reggel már a Millenáris-pályán találkoztak újra. A pályán a Petőfi versenye, a palánk mellett pedig a találgatás folyt: ki lesz Vida Gábor új párja, miután Szöllősi Éva nem tért vissza Belgrádból. Vida Gábor szomorú arccal, mondhatnánk lógó orral hallgatta a vigasztalást, de arca csak nem akart megenyhülni. — Már olyan jó formában voltam — hajtogatta ismételten az elkeseredett fiú — és akkor jön egy ilyen balszerencse. Mit fogok most csinálni?... Szerencséjére a műkorcsolyázó sport szakemberei szinte kivétel nélkül egy nevet ajánlottak számára: Csorna Évát, így végül ő maga is elhitte, hogy azért nem kell majd szögre akasztania a korcsolyát és — ha ebben az idényben már nem is —, de jövőre ismét versenyezhet a bajnoki címért. Csorna Éva a legtehetségesebb fiatalok közé tartozik, aki kétségtelenül jó párja lehetne Vidának. Igaz ugyan, hogy jelentkeztek más párok is... — Gabikám, csak 52 kiló vagyok és fiatal... — biztatta Vidát Botond Györgyi, amin nem is nevetett senki, noha egykori sokszoros bajnoknőnk tréfának szánta a szavakat. Dehát előreláthatólag nem lesz szükség arra, hogy Botond Györgyi abbahagyja az edzősködést, a fiatalok nevelését, mert véleményünk szerint Vida Gáborból és Csorna Évából egy-két esztendő alatt nemzetközi viszonylatban is kitűnő pár lehet. PATYOLAT közli az érdekeltekkel, hogy az október hó 23-át követő események következtében megsemmisült ruhaneműek kártérítését 1957. JANUÁR 15-ÉN megkezdi. Kérjük megbízóinkat, hogy átvételi jegyeikkel január hó 10-től kezdve abban a fióküzletben jelentkezzenek, ahol a ruhaneműeket leadták. A fióküzletben igazolást adnak arról, hogy a ruhanemű nem érkezett be és annak alapján minden hétköznap — szombat kivételével — 9—15 óráig a VII., Wesselényi utca 57. szám alatti kártérítési irodában készpénzben kifizetik a kártalanítást. Villanyszerelési munkálat, ipari, mezőgazdasági, motorikus és világítási, faluvillamosítási, légvezetéképítési, lakásszerelési, lakásszétválasztási, továbbá javítási munkát egész Dunántúlon jó minőségben és gyorsan elkészít a Baranya megyei Villanyszerei® Vállalat (Megyevill) Pécs, LÍCEUM U. 4. TELEFON: 18-47