Népakarat, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. sz.)
1957-02-23 / 45. szám
NAGY NÉP NAGY HADSEREGÉNEK SZÜLETÉSNAPJÁT ünnepük ma világszerte a haladó emberek. Tűzben, vérben, pusztító csatákban született a felszabadult nép hadserege. Fszkov és Narva közelében ütköztek meg először és zúzták szét 1948. február 23-án Lenin októberének katonái a fiatal szovjet államra törő ellenséget. Az azóta eltelt 39 év alatt az elszánt harcosok csapata a világ legerősebb haderejévé fejlődött. A vörös hadsereg visszaverte 14 ország intervenciós csapatainak ismételt támadásait és szétkergette Kolcsak, Denikin, Wrangel, Madino ellenforradalmi bandáit. Két évtizeddel később, Nagy Honvédő Háborújában a szovjet hadsereg megsemmisítő csapásokat mért a fasiszta betolakodók hordáira, kiűzte őket a Szovjetunióból és más európai országokból, felszabadítva azok népeit, köztük a magyar népet. A Kolosai elleni csatákban részt vett harcosok unokái, a német fasiszta seregeket szétverő katonák fiai siettek, a proletár internacionalizmus és szolidaritás elveitől vezettetve, tavaly novemberben a magyar nép segítségére, hogy leverjék a szocialista vívmányainkra törő ellenforradalmi erőket. — Képünkön: szovjet tisztiiskolások felvonulása a Vörös téri díszszemlén A fegyveres erők miniszterének távirata a Szovjetunió honvédelmi miniszteréhez G. K. ZSUKOV elvtársnak, a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere Moszkva A szovjet hadsereg megalakulásának 39. évfordulója alkalmából az újjászületett magyar fegyveres erők valamennyi harcosa, tisztje és tábornoka nevében forró üdvözletemet küldöm önnek és a hős szovjet hadsereg egész személyi állományának. A magyar nép a hála mély érzésével gondol a szovjet nép hős katonafiaira, akik 1945-ben vérüket hullatva szabadították fel hazánkat és a közelmúltban önzetlen segítséget nyújtottak a sötét ellenforradalom erőinek szétverésében, s e dicső fegyvertényükkel ismételten bizonyságot tettek a proletárnemzetköziség eszméje mellett. Sok sikert kívánok a szovjet hadseregnek és Önnek, marsall elvtárs, a Szovjetunió fegyveres erőinek továbbfejlesztéséért és a béke fenntartásáért folytatott munkájához. DR. MÜNNICH FERENC, a fegyveres erők minisztere BUDAPEST TISZTASÁGÁÉRT! Villámrazziák • Megbüntetik a szemetelőket A fővárosi tanács közműszolgáltatás igazgatósága értekezletet hívott össze a rendőrség és az illetékes vezetők részvételével, az immár több évtizedes probléma: fővárosunk tisztasága érdekében. A Köztisztasági Vállalat vezetői elmondották, hogy tavaly és ez év elején jelentősen gépesítették a köztisztasági munkálatokat. Több műszaki intézkedést is tettek és hétszáz szemétkosarat helyeznek el a fő- városban. Ebben az évben öt- ♦ ven új típusú szemétgyűjtő ♦ gépkocsival gazdagodik a Köz- tisztasági Vállalat. Nagy a munkaerőhiány a vállalatnál, mintegy kétezer munkásra van szükségük. Az értekezlet megállapította, hogy vannak rendszabályok, de azokat sem a vállalatok, sem a házmesterek nem tartják be. A rendelet például előírja a járdák állandó tisztántartását, de ez csak rendelet... A vállalatok is inkább a büntetést fizetik, semhogy a göngyölegeket az úttestről elrakják vagy a felesleges építőanyagokat elszállítsák. Ez a jövőben másként lesz. A kerületi tanácsok a karhatalommal »villám«-ellenőrzéseket tartanak s nem a vállalatokat büntetik, hanem a felelős személyeket. par ÚJDONSÁG!3 mm EGY TRIUPH női harisnya KIZÁRÓLAG Verseny Áruházban Bpest, VII., Rákóczi út 12 (Síd utca sarok) Fogadás a szovjet hadsereg fennállásának 39. évfordulója alkalmából : Péntek este a szovjet nagy- követségen P. M. Capenko ez-redes, a budapesti szovjet nagy-; követség katonai attaséja fo gadást adott a szovjet hadse-reg és haditengerészet fennál-;lásának 39. évfordulója alkal- mából. A fogadáson megjelent Dobi István, az Elnöki Ta- nács elnöke, Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Horváth Imre, Marosán György, Münnich Ferenc, Ró-nai Sándor, a forradalmi mun- kás-paraszt kormány tagjai, új fegyveres erők több képviselője, továbbá politikai, kultu- rális és gazdasági életünk számos kiválósága. 1. Részt vett a fogadáson a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek számos vezetője, továbbá a katonai at- tasék. !. • : Nagy műhelycsarnok épül az Ikarusban Az autóbuszgyártás fellegvárában, az Ikarus Karosszéria-, és Járműgyárban új, nagymé- retű műhelycsarnokot épít a 22-es számú Építőipari Válla lat. A háromhajós csarnok; alapterülete 2500 négyzetréter. Ú jpiniggyuljon a világ? EZT A LEVELET szeretném sokaknak megmutatni. Mindenekelőtt azoknak az újpesti munkásoknak, akiknek nevében a névtelen levélíró örült vágyálmait a papírra vetette. Azután megmutatnám a fiatal fiúknak és leányoknak, akik tiszta lelkesedéssel, a szocialista építés hibáinak kijavításáért szálltak síkra október 23-án. És elolvastatnám ezt a levelet mindazokkal, akik ma sem akarják elhinni, micsoda esztelen dühvel szeretne rátörni erre az országra a fasizmus szennyes árja. Nincs értelme, hogy felsoroljuk a többékevésbé ügyes csomagolásba bújtatott rágalmak és gyalázkodások tömkelegét. Ellenforradalmároktól — és ezt kimondjuk nyíltan — nem kérünk és nem várunk elismerést. Szándékosan kezdem ott, ahol a névtelen levélíró aktuális politikai elképzeléséről — a MUK-ról írt. Nemcsak azért teszem ezt, mert ma sokakat foglalkoztat ez a kérdés, hanem azért is, mert a levélíró ennél a témánál már nem tudta türtőztetni tolla rohanását, és — tán akaratlan — olyanokat is elmondott, amelyeket taktikából más ellenforradalnárok takargatni próbálnak. »Újból kezdjük elölről azt, ami október 1. 23-án volt. Kegyetlenek leszünk ... Nem bánjuk, ha azt is mondják, hogy a kapitalistáktól szerzünk fegyvereket. Felkérjük a külföldet, hogy küldjön nekünk atom-kézigránátokat és atomlövegeket. Elpusztítjuk egész Budapestet.« IGEN, EZ NYÍLT BESZÉD. Itt nincs köntör- falazás, nincsenek szépen hangzó ígéretek az egész népnek szóló, gyönyörűséges, nyugati mintájú demokráciáról. Itt már nem mondják, hogy csak a rákosisták és a sztálinisták ellen kell harcolni. Nem próbálják meggyőzni az embereket arról, hogy ők akarnak igazán jót ennek a sokat szenvedett országnak. Nem ígérnek nyugati narancsot, csokoládét vagy autót — csak atomágyút Budapestnek. Ez a nyílt dolog, így kell, álarc nélkül odaállni a tízmillió magyar elé: akartok vagy nem akartok atomfegyverek tüzében elpusztulni? Akarjátok-e, hogy radioaktív homoksivatag terüljön el ott, ahol ma éltek, dolgoztok, sétáltok, szerettek? Akarjátok-e, hogy gyermekeitek soha ne éljék meg huszadik életévüket? Világos választ kérünk. A levélíró nem ismer harmadik utat. »Kegyetlenek leszünk« — ígéri, és nincs semmi okunk, hogy kételkedjünk ebben... »Kegyetlenek leszünk« — kiáltotta egykor világgá az őrült őrvezető, Hitler is. És milyen alaposan betartotta a szavát! Auschwitz, Buchenwald, Dachau krematóriumai, a mozgó vesztőhelyek, a felrobbantott és felégetett városok tanúskodnak erről. »Elpusztítjuk egész Budapestet...« Kétséges-e, hogy megcselekednék nyugodtan, ha csak rajtuk múlna? Világos okfejtés: ha már nem lehet övék a világ, ha már végképp le kell mondaniuk az elvesztett paradicsomról, hát pusztuljon el, fulladjon vérbe és füstbe. Semmi sem drága! Hiszen ha semmi sem marad is ebből az országból, amely nekünk a mindent jelenti, ők majd továbbállnak — várja őket a kerek világ. MÁR OTT IS MEGTALÁLJÁK A MAGUK HELYÉT. A minap az egyik svájci képeslapban képeket közöltek a budapesti felkelők első, Ausztráliába érkezett csoportjáról. A magyar szabadság lelkes harcosai — a tudósító jelentése szerint — ezekkel a szavakkal léptek a repülőtér földjére: »ígérjük, hogy jó ausztrálok leszünk ...« Kell-e kommentár ehhez? »Utánunk a vízözön!« »Tisztelt« névtelen levélíró! Nagyon köszönjük a figyelmeztetést és a nyílt szavakat. Bizonyára sokan értenek belőle. Értenek belőle, akik az életet választják és nem a halált, akik nem az ország pusztulását, hanem új felvirágzását kívánják. És ha ön mást arat levelével, mint amit várt — rokonszenv helyett gyűlöletet — ám magára vessen. Bányász Rezső Apák és fiuk Hadd ajánljam ezt a néhány sort ;; annak a férfinak, aki az autóbuszon ;; így beszélt útitársához: »Őszintén ;; szólva nem bántam volna, ha az én ;; ■ kisfiam is disszidál, de azt semmi ;; sem érdekli, mindenhez olyan mull lya...« I. Apró, bogárhátú családi házak sorakoznak I. Mátyásföldön. A véletlen úgy hozta, hogy az I. egyikbe bekukkanthattam. Hát mit látok? Az I egyik utcai szoba, ha nem is tele, de félig van I. játékokkal. A cserépkályha mellett zsúfolt apadló. Villanymozdonyok, repülőgépek, gőz- 11 gépek, motoros hajók a széles sugarú, hármmnas nyomtávú játéksín alkotta kör közepén. I Az olvasó hozzám hasonlóan tévedésbe esik, ha arra gondol, hogy ez egy gazdag óvoda, vagy napközi otthon. J Egy munkás, Pataki István, az Ikarus-gyár motorszerelője lakik a szóban forgó házban. j A játékokat tízéves Pista fiának fabrikálta az évek folyamán. Az imént már írtam, hogy nem akármilyenek — a boltihoz nem is foghatók — a kezeiből kikerült játékok. A vil♦ lámos mozdony lengőtengelyes, az autó kard dántengelyes, kiképzése akárcsak az igazié, ♦ felszerelése szintúgy, s a legújabb alkotás, a ♦ helikopter, nos a helikopter a szobában fel s ajta emelkedik, távirányíthatóan körberepül, ♦ gyorsabban vagy lassabban, ahogy a Pista fiú ♦ vezérli. Felsorolni is sok lenne, mi mindene van ennek a gyereknek. Ott jártamkor délután öt óra volt, a ház gazdájának minden percben haza kellett érkeznie a közeli gyárból. A fiú sorra mutatta be, »mit tudnak« a játékok, az asszony meg szerényen a férjéről beszélt. Hazajön, eszik, azután a gyerekkel bevonulnak a »műhelybe« és együtt fúrnak, faragnak. Belépett a férfi. Jó magas, van talán két méter is. Szikár. Nézegetjük tovább a játékokat. Soha egyetlen darabot nem csinált eladásra. Csak a gyereknek. Érzem a hangján, kicsit maga is meghatódik, amikor elmondja, hogy a fiú menynyire megbecsül mindent, még az öt évvel ezelőtti játékai is megvannak. »Tudja, azt akarom, hogy fokozatosan megismerje és megszeresse a technikát. Nekem amúgy is ez az örömöm, a fabrikálás. Egyébként ez a gyerek megérdemli ám, kitűnő tanuló___S nagy tenyerét ráteszi a nevető szemű fi fejére. Tulajdonképpen azért keveredtem el hozzájuk, hogy megnézzem, nem lehetne-e ennek az ügyeskezű zsonglőrnek a tehetségét, ötleteit a játékgyártásban hasznosítani. Sajnos, ezt nem lehet, mert alkotásai mind sok anyagot és komoly munkát igényelnének, tömeggyártásra nem alkalmasak. Az út, ki Mátyásföldre, mégsem volt hiábavaló. Mert ugye oly ritka és semmiképpen sem hiábavaló, ha az ember majdhogynem kézzel tapinthatja a boldogságot. Ezért bátorkodtam az autóbuszos férfinak a másik apának ajánlani e néhány sort. Horváth Győző lif fi A jövő század rémregénye” NT EHÁNY HÓNAPPAL a gyereke))*■ megszületése után egy sebész ► felnyithatná koponyáját, s abban el► helyezhetne egy kis vevőberendezést, ► amelyet az agy különböző központjaidhoz kapcsol. Ily módon a gyerek fizikai és szellemi fejlődését egy központi ► adóállomásról lehetne irányítani. A ► beépített szerkezet egyébként semmi► féle kellemetlenséget nem okoz ...« ► Mi ez? Valami fantasztikus rémre► gény hátborzongató ötlete? Vagy egy ► tébolyodott elme látomása? ► Sem egyik, sem másik. ► E különös mondatok egy amerikai elektromérnök szájából hangzottak el ► a nemrég megtartott chicagói elekt► ionikus kongresszuson. Curtiss Schaffer mérnök — mint a »Nuova Stam► pa« című olasz polgári lap megjegyzi ► — »a tudós hideg közönyével« számolt be a »biokontroll«-nak nevezett faj kísérleti tudományág eddigi ered► ményeiről és fejlődési lehetőségeiről. » Dehát mi az a biokontroll? — kérdezheti joggal az olvasó? És mi köze fennek a szürke műszónak a fenti rettenetes szavakhoz? £ Válaszoljon rá a már idézett olasz lap, a Nuova Stampa: £ »Az Egyesült Államokban már jóide► re kísérleteznek a biokontrollal, azaz az élő szervezetek mesterséges irányi► fásával. A kísérletek fő területe az agyvelő.... J. M. R. Delgado professzori macskákkal kísérletezett. Parányi rácdióvevő készüléket helyezett el koponyájukban, s a vevőgép vezetékét a ► macskák agyvelejének különböző köz► pontjaihoz kapcsolta... A professzor egy-egy gombnyomással úgyszólván ► kedve szerint irányíthatta a macskák agyvelejét... Még érdekesebbnek ígér► keznek azok a kísérletek, amelyeket — kutyákon és patkányokon végzett ► eredményes kísérletek után — most az em► bérhez legközelebb álló állaton, a maj- mokon végez .. .« És az olasz újság szenzációhajhászó tudósításából lassan-lassan kihámozódik a szörnyű valóság. Próbáljuk csak meg elképzelni: TÖVEGFALU LABORATÓRIUMOKBAN, szeszélyes alakú lombikok és különös formájú gépezetek között fehérköpenyes emberek bonyolult számítások és képletek fölé hajolnak. Kéken villan a szikraközök között cikázó fény, a vezetékekben zizegve zakatol az áram. És a fehérköpenyes emberek »a jövő század rémregényén« dolgoznak. Olyan eljárást akarnak találni, amely az embert gondolkodó lényből gombnyomásra működő automatává alacsonyítja, le, vagy egyes állatokból az embereket helyettesítő harcoló és munkagépeket csinál. Túlzás? A képtelenség ösvényeire kalandozó, csapongó képzelet? Adjuk át ismét a szót a Nuova Stampa-nak. »Állat-katonák« alcím alatt így ír: »Nehéz határt szabni a fantáziának... Eképzelhetünk állatkatonákkal vívott háborúkat, amelyeknél az egyes harcosokat központi adóberendezésről irányítják a koponyájukban elhelyezett vevőkészülék segítségével. Vagy a majomháztartási alkalmazottat, aki minden parancsot híven teljesít és semmiféle igénye nincs.« Itt bújik ki a biokontroll szöge az imperializmus zsákjából. Ismételjük csak meg az olasz lap lelkendezését: »Minden parancsot híven teljesít és semmiféle igénye nincs!« Ez aztán döfi! Elképzelhetné-e összkomfortosabban bármelyik nagytőkés a földi paradicsomot? Egy csapásra véget lehetne VEtNI a dolgozók állandó békétlenkedésének. A gép forog , az alkotó pihen. A munkaautomaták éjjel pappal serénykednek, és a mindenható gazda minden szociális kényelmetlenség nélkül zsebrevágja a hasznot. Nincs sztrájk, nincsenek állandóan növekvő igények, nincs bérkövetelés. S ha ez nem tetszenék a munkájukból kiesetteknek, vagy ha valahol mégis valami zavar támadna — nosza el az állatkatonák távvezérlésű hadseregével. No és az égető, feszülő gyarmati problémák! A biokontroll mindenható csodaszerként működhetnek itt is. A bennszülött csecsemők tíz- és százezreinek agyába beoperálnák a Schafer mérnök által elképzelt gépezetet, s máris megy minden, mint a karikacsapás. Hogy is mondta Schafer mérnök a chicagói kongresszuson? »A biokontroll úgy határozható meg, mint a kísérleti alany fizikai mozgásainak, szellemi folyamatainak, érzelmi reakcióinak és érzékeléseinek befolyásolása bio-elektromos ingerek révén, amelyeket kívülről vezetnek be az idegrendszerbe.« És milyen olcsó! »A fent leírt módon irányított ember igen gazdaságos gép lenne — dörzsöli a kezét az amerikai mérnök. — Bármilyen robotgép, így például, a Westinghouse cég által gyártott, legalább tízszer annyiba kerül, mint egy ilyen gyerek felnevelése tizenhatéves koráig.« SZINTE MAGA ELŐTT LÁTJA _ AZ EMBER a reklámhoz alaposan értő trösztvezérek és nagyiparosok lelki szemei előtt kirajzolódó harsány feliratokat: »Nem gond többé a munkásmozgalom! Nem lesz baja a rakoncátlankodó színesekkel! Aggasztja alkalmazottai önálló gondolkodása? Használjon biokontrollt! A biokontroll olcsó! A biokontroll elűzi baljós sejtelmeit! Minden milliomos számára nélkülözhetetlen!* Nevetséges? Persze, az. De amikor Hitler először lépett a szónoki emelvényre, kinevették. És mégis vérözönt fakasztott. Fantasztikus? Persze, az is. De vajon nem fest-e szerény kezdőnek Jules Verne vagy H. G. Wells a ma tudósai és technikusai mögött? Lám, Wells egyik regényének főhőse, dr. Moreau embereket akart faragni az állatokból. Schafer és társai viszont azon mesterkednek, hogy állati szintre — sőt egyszerű mechanizmussá — züllesszék az embert. ÉPPEN A MI SZÁZADUNK, a technika százada szolgáltatott az eletechnika százada szolgáltatott az elegendőnél is több példát arra, hogy a tudomány nagyszerű vívmányait a fehérköpenyes kísérletezők egész sora alacsonyította a pusztulás vak eszközeivé. A Nuova Stampa a »tudós hideg közönyéről« beszél. De maradhat-e egyetlen igazi tudós, egyetlen becsületes ember közömbös, amikor a tudomány prostituálásáról van szó? Mert vannak, akik a biokontrollal is ezt akarják. Az idézetek önmagukért beszélnek. Nem puszta tudományos önzetlenségből költenek bizonyos körök dollármilliókat Delgado professzor és Schafer mérnök kísérleteire. »A jövő század regénye« — borzong az olasz lap cikkírója. Nem! A jövő század regényét a jelen század egyszerű emberei írják. És gondoskodnak róla, hogy e regény lapjait ne robotállatok és emberautomaták, hanem a szellem, a szabadság és a haladás egyre magasabb csúcsaira emelkedő békés és boldog embermilliók népesítsék be. Gedeon Pál