Népszava, 1959. január (87. évfolyam, 1–26. sz.)
1959-01-04 / 3. szám
A hajtómű több méter magasra emelhetné Magyarország valamennyi vasúti kocsiját A január 2-án felbocsátott holdrakéta teljesítményéről és belső szerkezetéről Sinka József, a Magyar Űrhajózási Bizottság titkára a következőket mondotta:— Ez a világtörténelem eddig ismert legnagyobb méretű és teljesítményű rakétája. Hajtóművel a teljes felgyorsítás során mintegy nyolcmillió méter tonna munkát végeznek. Ez a munkamennyiség elégséges volna arra, hogy Magyarország valamennyi vasúti kocsiját rakományával együtt több méter magasságba felemelje. A szovjet holdrakéta érdekessége még — szemben az amerikai pioneerekkel —, hogy belső terében a hőmérséklet és a légnyomás a kutatók által megkívánt módon egyenlítődött ki. A holdrakéták hőgazdálkodását ugyanis a Nap sugarain és saját hőkisugárzó felületükön kívül befolyásolja még az ionizációs sugárzás is. Valószínűleg ezek a sugárzások okozták, hogy a pioneerek belsejének hőmérséklete sokkal magasabb volt. ( A felesleges ›› i készletek t › › felszámolása ^ I Népgazdasági érdek!; ' i Inkurrencia hirdetéseink ' | 11 által segítjük az S anyagbeszerzők munkáját ( kísérje figyelemmel a Népszava napról napra ’) megjelenő hirdetéseit . A világ közvéleménye a szovjet űrrakétáról mmentálja a hírt. A tanár kijelentette, hogy a rakéta kilövése »valóban óriási tett«. Külön méltatta a rakéta utolsó lépcsőjének hatalmas hasznos súlyát. Hozzátette: »Majdnem semmi kétségem sincs aziránt, hogy a rakéta elég erős lesz a Hold eléréséhez.« Az említett hírügynökség tudományos szemleírója is megerősíti ezt a véleményt, majd a következőket írja: "A rakéta óriási súlya arra vall, hogy az oroszok máris képesek embert küldeni a Holdra, vagy esetleg olyan űrhajót, amely leszállás nélkül megkerülné a Holdat és visszatérne a Földre." A szemleíró befejezésül megállapítja, hogy a szovjet kísérlet rendkívül nehéz feladatot old meg, ami csak növeli jelentőségét. A japán tudósok bőven kommentálják a szovjet holdrakéta fellövését, mint a szovjet tudósok új, nagy vívmányát. Hatanaka, a tokiói egyetem tanára kijelentette, hogy a Szovjetunió már régebben is közölte, szándékában áll rakétát küldeni a Holdba, s csak természetes, hogy ezt meg is tette. Ezután kijelelentette, hogy a szovjet rakéta sokkal nehezebb, mint a félresikerült amerikai elődje. Nakada, a postaügyi minisztérium tudoJacques Bergeal, a France Soit tudományos szemleírója kijelentette, hogy a Szovjetunió két nagy technikai győzelmet aratott január 2-án. Az egyik győzelem Bergeal szerint abban áll, hogy a szovjet tudósok rendkívüli sebességű rakétát tudtak konstruálni, amely képes legyőzni a Föld vonzóerejét. Második győzelmüket pedig azzal érték el, hogy pontosan célba tudták venni a Holdat, ami »roppant nehéz feladat«. Bergeal hozzátette, hogy az amerikaiakkal szemben kivívott szovjet fölény űrhajózási és katonai szempontból egyaránt fontosmányos kutatóintézetének igazgatója kiemelte, hogy a szovjet rakéta fellövése óriási tudományos jelentőségű tény. A rakéta rádiójelzései lehetővé teszik, hogy a világ tudósai sok új adatot kapjanak az ionoszféra tanulmányozásához. Kokava, a tokiói egyetem tanára kijelentette, hogy a Szovjetunió újabb nagy sikerével megelőzte az Egyesült Államokat. A francia tudós megállapította, hogy a Szovjetunió mondhatja magáénak a világ legerősebb rakéta-hajtóművét, amelynek kapacitása két és félszer nagyobb, mint az amerikai Atlas-rakéta három hajtóművét együttvéve. Asger Sundbak dán csillagász és űrhajózási szakértő szombaton kijelentette, hogy a szovjet holdrakéta fellövését világszerte csodálattal fogják üdvözölni az űrhajózás szakemberei. Az a legmeglepőbb — mondotta —, hogy a rakéta kezdő sebessége másodperceméként 11,2 kilométer volt, bár 10,9 kilométer is elég lett vlna. Lundbak kijelentette, hogy már csak ezért is biztosra vehető a kísérlet sikere. Hozzátette, hogy az október 11-én és december 6-án kilőtt és csődöt mondott amerikai holdrakéták mindössze 10,5 kilométeres másodpercenkénti sebességet tudtak elérni. Japán, francia és dán tudósok véleménye : Óriási tudományos jelentőségű esemény A világ legerősebb rakéta-hajtóműve a Szovjetunióé! Az ember új csillaga Százezer esztendők teltek el, hogy görnyedt vállú ősünk ráeszmélt a csodára. Felhördült örömében, amikor elhajított köve leütötte a sebesen futó vadat. Évezredek suhantak tova: a rabszolgák verejtéke ezermázsás sziklakockákat emelt a piramisok tetejére. És csak egy másodperc múlt el az örökkévalóság óráján, amióta az első szputnyik megkezdte keringését. Repülő kő és keringő szputnyik! Szülöttei vagytok annak a gigászi küzdelemnek, amelyet milliókorú és véghetetlen erejű óriással vívott teremtőtök, az ember. A leghatalmasabb ellenféllel, amelynek leheletétől földrehull az alma, de megmozdulnak az óceánok vizei is. Aminek engedelmeskednek a zabolátlan üstökösök és aminek mozdulatára forogni kezdenek a csillagrendszerek. Ereje kétszer olyan messziről négyszer kevesebb ugyan és mégis azt mondja a bölcselkedő: »Nem mozdíthatjuk kisujjunkat anélkül, hogy azt a legtávolabbi csillagrendszer meg ne érezné!« Ezt az óriást, ezt az általános tömegvonzást, a gravitációt kényszerítette megadásra az ember. Hány csillagfényes éjszakán emelte tekintetét sóvárogva a végtelenség felé? Hány vágyakozó pillantás esett már a szelídfényű bolygókra, vagy a sápadtan tündöklő Holdra? És most ott suhan a néma és titokteljes űrben második kozmikus sebességgel a gépezet, ott vágtat már az utolsó negyedében levő Luna tányérja közelében. Kepler, a nagy csillagász mondja: »Ha a bolygókat és a Napot összekötnénk egy-egy húrral, csodálatos zenét hallanánk. A világok harmóniája zengene fülünkbe.« De vajon milyen muzsikát hallana a ragyogó lángelme, ha egy percre felébredne örök álmából és látná az űrrakétát, amint közeledik bolygónk kísérője felé? Harmóniát hallana — azt a muzsikát, amely győzelmes dallamaiban előre vetíti az emberiség harmóniáját az egész földön; ünnepélyes csengésű ütemeit egy új világrendszer, a szocialista társadalmi rend immár nemcsak földgömb-méretű, hanem már a világűr mértékegységeivel mérhető sikereinek, mint ahogy a tervezők szerették volna. Ez is hozzájárulhatott sorozatos kudarcukhoz. A szovjet űrhajózási szakemberek sí jelek szerint számoltak ezekkel a sugárzásokkal és ennek tudható be, hogy a holdrakéta belső hőmérséklete megfelel a követelményeknek. Ez egyébként alapfeltétele a műszerek megbízható működésének, valamint a hibátlan rádióösszeköttetésnek. Megkérdeztük Sipka Józsefet, mi a véleménye arról, hogy a Szovjetunióban felbocsátott holdrakéta elérte a második kozmikus sebességet? Mi az a második kozmikus sebesség? — Először is — mondotta Sinka József, az Űrhajózási Bizottság titkára — tisztázni kell, hogy mit értünk kozmikus sebességen. Kozmikus sebességnek azt a sebességet nevezzük, amellyel valamely test egy égitest nehézségi erőterében, tartós mozgásra képes. Legkisebb sebesség a körpályán való mozgáshoz szükséges. A Föld esetében ez nyolc kilométer másodpercenként és ezt nevezzük első kozmikus sebességnek. A második kozmikus sebesség pedig az a sebesség, amellyel a rakéta olyan pályára lép, hogy nem tér vissza többé a Földre. Ennek értéke a körsebesség 1,42-szerese, tehát a Föld esetében 11,2 kilométer másodpercenként. A szovjet holyirakéta ezzel a sebességgel kezdte meg útját. Az elektronikus számológépekkel már az indítás előtt »köztik« a kívánt röppálya adatait. A tényleges röppálya elemeit a rakéta rádió útján közli a számológéppel, amely a két adatot összehasonlítja és a helyesbítést a másodperc ezredrésze alatt kiszámítja. A kész utasítást ugyancsak rádió útján azonnal közli a rakétával, amelynek vezérműve ezt haladéktalanul végrehajtja. A szovjet holdrakéta mintegy 6000—8000 kilométer távolságban halad el a Hold mellett. Feltételezhetően ezután a Nap nehézségi erejének hatására a bolygókhoz hasonlóan keringeni kezd. Pályája azonban a bolygókénál sokkal elnyúltabb lesz. A pályának a Naphoz legközelebb levő pontja körülbelül 150 millió kilométer, legtávolabbi pontja pedig körülbelül a Marsénak megfelelő távolságban lehet. Ez azt jelenti, hogy a holdrakéta a Nap örök bolygójává válik és addig kering majd körülötte, amíg a naprendszer létezik. Bizonyos távolság eléréséig, amelynek nagysága az adók általunk ismeretlen erősségétől függ, vehetjük a rakéta jelzéseit. Mire azonban a pálya fordulópontja után a rakéta ismét a Föld felé közeledik, áramforrásai már kimerülnek és így nem sugároz jelzéseket. A beépített műszerek tájékoztatást adnak a bolygóközi tér gázanyagának minőségéről és fizikai állapotáról. A világtörténelemben ez az első olyan alkalom, amikor az embernek a Földön feltett ilyen kérdésére a helyszíni szemlél alapján válaszolnak nagy távolságba küldött műszerei. Az eredmények megmutatják majd, hogy a jövő űrhajósait milyen mértékben kell védeni élettanilag káros sugárzások ellen. Az USA végleg és visszavonhatatlanul elvesztette a világűrversenyt Az angol sajtó nagy terjedelemben a meglepetés és bámulat hangján ismerteti a szovjet holdrakéta sikeres fellövését. A szélsőjobboldali Daily Mail »A vörösök a Holdba lőnek« címmel így ír: Fantasztikus orosz rakéta van úton a Hold felé, másodpercenként hétmérföldes gyorsasággal, tele tudományos műszerekkel és üzeneteket küld vissza a Földre, hét frekvencián. A Daily Express tudományos szakértője hosszabb cikkben méltatja a szovjet teljesítménye nagy fontosságát és a többi között kiemeli. A szovjet diadal tudományos és politikai hordereje óriási. Világos, hogy az ilyen szédítő méretű lökőerővel — a rakéta teljesítményéhez egymillió font lökőerőre volt szükség, míg a legnagyobb amerikai atlasz-rakéta lökőereje csak 250 000 font volt — az oroszok hidrogénbombás rakétákat lőhetnek a világ bármely pontjára. S az összes adatok azt mutatják, hogy az oroszok rendelkeznek az ehhez szükséges célzási pontossággal. Bizonyos, hogy Angliának és az Amerikai Egyesült ÁllamokDr. Detre László, a Magyar Tudományos Akadémia Csillagvizsgáló Intézetének igazgatója így nyilatkozik a Népszavának a rendkívüli horderejű eseményről: — Számítottam arra, hogy még ebben az évben elindul a szovjet holdrakéta, de bevallom, mégis meglepett a hír. Most minden jel arra mutat, hogy a rakéta eléri kitűzött célját, és mihelyt pontos adatnak nincs semmije a rakétafejlesztés terén, amit csak távolról is a szovjet rakétához lehetne hasonlítani. Ez teljesen megindokolja azt a bírálatot, amellyel az oroszok az Atlasz-rakéta kilövésén tomboló amerikai ujjongást illették. Az amerikaiak iránt érzett lehető jóindulatom ellenére — írja a Daily Express tudományos szakértője — úgy érzem, hogy az Amerikai Egyesült Államok végleg és A késő esti órákban újabb jelentések érkeztek arról, hogy a földteke legkülönbözőbb pontjain észlelték a szovjet űrrakéta rádiójelzéseit. Prágában például a 137 000 kilométerre Kelet-Afrika felett száguldó rakéta jelzéseit rögzítették, Varsóban pedig magnetofonszalagra vették a rádiójelzéseket. Az öt világrész legtekintélyesebb lapjai továbbra is szenzációs tálalásban méltatják az emberi történelem eddigi legkimagaslóbb teljesítményének jelentőségét. A kairói és az taniló lesznek pályaelemeiről, megrajzolhatjuk útját. Nagy jelentőségű tudományos eredményeket várunk a kísérlettől, a többi között a Hold mágneses terének felderítése, és a kozmikus sugárzás kutatásának kiszélesítése terén. A Szabadsághegyi Csillagvizsgáló is figyelemmel kíséri a tudományos szenzációt. Szombatra virradó éjjel, sajnos, a visszavonhatatlanul elvesztette a szovjet siker következtében a világűrversenyt. Be kell látnunk, hogy a Szovjetunió ismét a világűrtörténelem új fejezetét írta meg. A lap végül így folytatja: a moszkvai jelentés váratlanul érte Amerikát. Az amerikai hadügyminisztérium szóvivője feljajdult: »Milyen pokolian rosszul kezdődik az új év. Előbb Kuba, és most az oroszok holdrakétát lőnek ki.« Indiai lapok csakúgy, mint a madridi, vagy a skandináv sajtó, első oldalon, vastagbetűs címekkel számolnak be olvasóiknak részletes tudósításokban az űrrakéta útjáról a kozmoszban. A nyugati elismerő véleményeket a legtömörebben talán az AP amerikai hírügynökség londoni tudósítója foglalta össze, aki ezt táviratozta az óceánon túlra: »Minél közelebb jár a Holdhoz a szovjet rakéta a ’mennyei országúton’, annál hangosabban zúg Oroszország dicsőítése Európában.A főváros felett sűrű volt a köd és a felhőtakaró, és itt fenn, a csillagvizsgálónál is esett az eső, összeköttetést kerestünk bajai szputnyik-megfigyelő állomásunkkal, hogy a holdrakétát követhessük, de Baján is kedvezőtlenek voltak a viszonyok. A továbbiakban a szovjet űrrakétát csak óriás távcsövekkel és a rádióhullámok segítségével követhetik a tudósok. „Szovjet rakéta a mennyei országúton“ Már csak óriástávcsövek és rádióhullámok útján követhetjük a rakétát Vigyáznak, hogy sugárzó anyagok vagy alacsonyrendű élő szervezetek ne kerüljenek a Hold körzetébe A holdrakéta nagyságáról, hajtóanyagáról és az ezekkel kapcsolatos problémákról Nagy István György gépészmérnök, rakétaszakértő így beszél: " A szovjet hivatalos közleményből némileg következtetni lehet a holdrakéta teljes méretére. Ha ugyanis a többfokozatú rakéta utolsó lépcsőjének súlya üzemanyag nélkül mintegy másfél tonna, akkor feltételezhető, hogy a szovjet tudósoknak körülbelül 300— 400 tonnásszerkezetet kellett a Földről elindítaniuk, ami — mivel ilyen óriási rakétát még sohasem készítettek — szinte elképzelhetetlenül nehéz feladat lehetett. — Nem valószínű, hogy a rakéta építésekor eltértek volna az eddigi konstrukciótól és a holdrakétában atommeghajítást alkalmaztak volna. Nukleáris meghajtás esetén elkerülhetetlen sugárzó anyagok keletkezése a hajtóműben. Ha ilyen anyagok a rakétával a Holdra jutnának, eleve meghiúsítanák a rádióaktív méréseket. A szovjet tudósok viszont célul tűzték ki a rádióaktivitási vizsgálatokat. Bizonyosnak látszik, hogy kémiai tüzelőanyaggal látták el a rakétát. Arra is ügyelni kell, hogy a rakétával ne kerülhessenek a Hold körzetébe alacsonyrendű szervezetek, mikroorganizmusok. A későbbi Hold-kutatási programjába tartozik ugyanis több olyan vizsgálat, amely a földi élet keletkezését hivatott felderíteni. Ezért szükséges a Holdba menő rakétaszerkezet gondos sterilizálása. NÉPSZAVA A szovjet rakétatechnikusok és irányítástechnikusok világraszóló sikere A szovjet holdrakéta indítási körülményeiről, irányítástechnikájáról, sebességéről Nagy Ernő mérnök, rakétaszakértő, a Magyar Űrhajózási Bizottság vezetőségi tagja nyilatkozik. A szovjet rakétatechnika fejlettsége már a szputnyikok hordozórakétáinak felbocsátása során megnyilvánult. Akár a második, akár a harmadik szovjet mesterséges hold hordozórakétája alkalmas lett volna arra, hogy az amerikai kísérletek során fellőtt holdrakétánál nagyobb egységet is eljuttasson a Hold közelébe. A szovjet rakétatechnikusok tehát már egy évvel ezelőtt is meg tudták volna oldani a holdrakéta hajtómű-technikai problémáit, sőt valószínű, hogy az erre vonatkozó kutatómunka évekre nyúlik vissza. Amíg tehát a második kozmikus sebességet, a másodpercenként 11 200 méteres gyorsaságot biztosító rakéta megszerkesztésének és megépítésének minden technikai feltétele biztosítva volt, addig az irányítás-technikusoknak igen súlyos nehézségekkel kellett megküzdeniük. A holdrakéta sikeres indítása nem csupán attól függ, milyen végsebességet ér el a szerkezet, hanem attól is, hogy a kívánt pályát milyen pontossággal futja be. Ha a rakéta valóban a Hold közelébe akar eljutni, akkor az indítópálya elemeit tökéletes pontossággal kell meghatározni. Néhány fokos, talán a Földön szabad szemmel észre sem vehető emelkedési szöghiba elegendő ahhoz, hogy a kísérlet kudarccal végződjék. Gondoskodni kell arról is, hogy a rakéta egyes lépcsői pontosan az előre meghatározott helyen és időben lépjenek működésbe, és a rakéta a számításoknak megfelelő sebességre gyorsuljon fel. Az a tény, hogy a szovjet holdrakéta elérte a kívánt sebességet, majd pedig a pálya elemei is megfeleltek a várakozásoknak, azt bizonyítja, hogy a rakétatechnikusok mellett az irányítástechnikai szakemberek fáradozásait a siker koronázta. Az amerikai Pioneer-kísérletek eddig részben rakétatechnikai, részben, irányítástechnikai problémákon buktak meg. A szovjet holdrakéta nagy méretei lehetővé teszik, hogy a szerkezetbe bonyolultabb, megbízhatóbb irányító berendezést építsenek be, mint amilyet az amerikaiak alkalmaztak. Eisenhower: A feladat megvalósítói teljes elismerést érdemelnek, szerencsét kívánunk nekik e nagy siker alkalmából Washington, január 3. (Reuter) Dmitrij Blohincev, a dubneti Egyesült Atomkutató Intézet igazgatója a TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában kijelentette: — A rakéta nagy teherhordó képessége lehetővé tette, hogy olyan berendezést helyezzenek el rajta, amely nátriumfáklyát idézhet elő. A rakéta magával viszi a világűrbe hazánk zászlaját, a Szovjetunió elsőbbségének jelképét a mai tudományban és technikában. Eisenhower elnök üdvözlő üzenetet küldött szombaton a Szovjetuniónak az űrrakéta sikeres fellövése alkalmával. Hagerty, a Fehér Ház sajtótitkára újságírókkal közölte, hogy Eisenhower elnök üzenetében megállapította: »Az űrrakéta fellövése nagy lépés afelé, hogy az ember eljusson a világűr végtelen birodalmába. A tudósok és mérnökök, akik e feladatot megvalósították, teljes elismerést érdemelnek, s szerencsét kívánunk nekik e nagy siker alkalmával.«* A rádióállomások és a világlapok megnyilatkozásain kívül nagy figyelmet érdemelnek az államférfiak, politikusok nyilatkozatai is. Az űrrakéta fellövésének világvisszhangjában kétségkívül nagy érdeklődésre tartanak számot a szovjet tudósok kijelentései: ezekben a kijelentésekben a szovjet tudósok a tudomány és az emberiség jövője szempontjából vizsgálják az űrrakéta felbocsátásának jelentőségét. * Alekszandr Nyeszmejanov, a Szovjet Tudomány»« Akadémia elnöke egyebek közt hangoztatta: a Hold felé repülő űrrakéta a korszerű automatika csodája. A rakéta jól felszerelt tudományos laboratórium. Felszerelése lehetővé teszi, hogy fontos adatokat szerezzünk a Hold fizikájáról. Ezekre az adatokra azért van szükségünk, hogy meghódítsuk a kozmikus térséget, s először utas nélküli, később pedig utasokat szállító űrhajókat küldjünk fel. A bolygókra való repülés a mi nemzedékünk életében megvalósítható. 1959. Január 4