Népszava, 1961. május (89. évfolyam, 102–127. szám)
1961-05-09 / 108. szám
mennyit ér A jó ÚT?Mit főznek az egyetemek konyháin Ellenőrző körúton a menzákon Ellenőrző körúton jártunk a menzákon; vizsgáltuk, milyen az egyetemi hallgatók ellátása, milyen körülmények között étkeznek és megfelelő-ez az étel mennyisége, minősége. Diákolvasóink közül is többen fordultak szerkesztőségünkhöz: bírálataikkal és hasznos javaslataikkal szeretnének hozzájárulni a menzák színvonalának további emeléséhez. Több zöldfélét az étlapra Először a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem ebédlőjét kerestük fel, ahol naponta 1200 diák és az egyetem vezetőségének hozzájárulásával mintegy 600 környékbeli vállalati dolgozó étkezik. A tágas és tiszta, színes fénycsövekkel világított étteremben Kirchner Frigyesné üzletvezető kalauzol. Amióta bevezették az önkiszolgáló rendszert, az asztaloknál mindig akad üres hely; a mosatlan edényeket futószalag szállítja vissza a konyhába. Az egyetemisták menü- és étlap szerint ebédelhetnek. A menü: bableves füstölt hússal, tojásos galuska fejessalátával. Az ebédért — mint mindenütt — 6,10 forintot fizetnek a diákok.— Az utóbbi időben lényegesen javult a koszt minősége és a mennyiségre sem panaszkodhatunk — mondják Csikai Zoltán és Molnár József harmadéves hallgatók. — Kérésünk csak az, hogy lehetőség szerint több zöldféle szerepeljen a heti étlapon. Ezzel a kívánsággal egyeznek B Ferenc egyetemi hallgató levelében említett javaslatok is. A heti étlapot kedd esténként állítjuk össze tíz egyeAz Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Bercsényi utcai menzájára »csúcsforgalomban,« érkezünk. Idő: negyed három. A hatalmas étteremben körös-körül állnak az éhes diákok, lehetnek vagy négyszázan. (Egyidőben értek véget óráik.) Mégis meglepően gyorsan jut mindenki ebédjéhez (önkiszolgálás), még néhány üres asztalt és széket is látunk. — A konyhánkat nagyobbrészt gépesítették, áruellátásunk jó — magyarázza Vadász Margit üzletvezető. — Újítást is bevezettünk: hűsítő italokat árusítunk a diákoknak. — Hogy ízlik a mai menü? — kérdezzük Kiss Ilona és Grim György harmadéves hallgatóktól. — A spenót és a vagdalthús jó és elég, a zöldségleves annál gyengébb. A levesek , minősége különben sem mindig a legjobb temista közreműködésével, akik társaik kívánságait tolmácsolják — mondja az üzletvezető. — Miután a zöldszezonban mindinkább »benne vagyunk«, a jövőben gyakrabban főzünk majd főzelékeket. Az üzletvezető helyt ad a jogos kifogásnak és megígéri, hogy igyekeznek a levesek minőségén — több csonttal és zöldséggel — javítani. Szigeti Andor, a Pest-Budai Üzemi Vendéglátóipari Vállalat igazgatója — felügyelete alá tartoznak a menzák is — elmondotta munkatársunknak: az ételek minőségének további javítása mellett elsősorban arra törekednek, hogy mindenütt bevezessék a gyors és kulturált étkezési lehetőségeket biztosító önkiszolgáló rendszert. A három nagy menzán tett látogatásunk nyomán megállapíthatjuk, hogy a diákok ellátása megfelelő, az éttermek tiszták, csupán kisebb panaszok várnak orvoslásra. Helyesnek tartjuk az önkiszolgáló rendszer mielőbbi teljes bevezetését is, amely sok időt takarít meg az egyetemi hallgatóknak. Jankovszky János „önkiszolgálók“ szeretnénk lenni A Budapesti Műszaki Egyetem Zsil utcai menzáján még nem vezették be az önkiszolgáló rendszert. Bár az étkezések lebonyolításánál nincs fennakadás — négy felszolgásolnak Dorogi István és Tóth Tibor elsőéves hallgatók. — Csak a szombati ebéd minősége lehetne kissé jobb — mondják — és szeretnénk, ha minél előbb »önkiszolgáló van, — a 900 egyetemista fák« lehetnénk. alaposan megtölti — több turnusban — a helyiséget. Az ebéd gombaleves, spienót burgonyával, marhahússal. Itt már többször láthatunk zöldfélét az étlapon. Március óta a hideg ételekhez retek és zöldhagyma, az ebédekhez és vacsorákhoz hetente hatszor fejes saláta jár. Nem is kifogó Ennek a menzának kétségtelenül megfelelőbb a zöldáru felhasználása, mint az előzőé: ezt tükrözi az étlap. De vajon eleget tesznek-e a kívánságoknak? — A szombati étlapokat felülvizsgáljuk — tájékoztat az üzletvezető. — Júniustól pedig a Zsil utcai menza is önkiszolgáló lesz. Gyengék a levesek acríf [UNK]zcrvn?*lnt* bc •zrvf'vftcrftf+ rrHnfhorlz'T*r^cczr»lrói*_ A? □crrfnltnvá'C+nem a Rís_ ♦~r'8/ A legügyesebb zsonglőr is megirigyelte volna munkáját, de a gépkocsivezető csak dühöngött. Hiába ügyeskedett, kerülgette a gödröket, egyszeregyszer akkorát dobott a rossz útburkolat a kocsin, hogy majd kinyomtuk oldalát. Oroszlány bányatelep felé közeledtünk, s a gépkocsi úgy zötyögött, mintha ökrösszekérrel úttalan utaknak vágtunk volna. — Nem irigylem az itt dolgozó MÁVAUT-osokat — szólalt meg a gépkocsivezető —, de az utasokat sem. A bányászjáratok vezetői biztos sokat kínlódhatnak. Évente 1600— 1700 millió veszteség Gépkocsivezetőm nem sokat tévedett. A MÁVAUT kirendeltség dolgozói elmondták, hogy naponta nyolc kocsi áll be tengelytöréssel, s járműveik általában 60—70 kilométer után javítóműhelybe kerülnek. De ilyen rossz utakkal az ország más részeiben is találkozhatunk, így például Nógrád megyében, vagy a csodálatos szépségű Dunakanyarban. A statisztika arról tanúskodik, hogy portalanított jó útunk viszonylag kevés van, összúthálózatunknak csak mintegy 20,3 százaléka. Ez az idén 27—28 százalékra növekszik. Sajnos, így is kevés. Az Országos Tervhivatal, s illetékes minisztériumok, tanácsi szervek azonban elég szűkösen adnak pénzt az utak karbantartására, új utak építésére.A MÁVAUT, s a különböző autóközlekedési vállalatoknak kiadásai évről évre növekednek. A rossz utak miatt a Amikor az új út rosszul „indul" Ennek következményei érezhetők legnagyobb útberuházásunknál, a Budapest—Tatabánya nemzetközi út építésénél. Az építkezést 1958-ban kezdte a Betonútépítő Vállalat, alapos műszaki előkészítés és teljes tervdokumentáció nékül. Az építési tervek teljesen mind a mai napig sem készültek el. Csak elképzelések vannak arról, hogy az út a 14-es kilométerkőtől Budapest felé hol, merre csatlakozik a főváros úthálózatába. S ha végigmegyünk az úton, sok felháborító hibával találkozunk. Bia és Bicske között már bontják a nemrég aszfaltozott utat. Az aszfalt könnyen törik, mállik, mert hidegen öntötték és hengerelték. A munkások arról tájékoztattak, hogy ez részben műszaki gondatlanság, másrészt a terv minden áron való teljesítésének következménye. A tervet teljesítették, a prémiumot megkapták, most már bontgépkocsik élettartama gyorsan csokikén, nagyon magas a kocsik gumifogyasztása, sokat kell költeni a javításokra. A Közlekedéstudományi Intézet szakemberei szerint a rossz utak miatt évente mintegy 1600—1700 millió forint veszteség éri az országot. Az új járművekre, gumikra fordított pénz lényegében épp olyan beruházás, mint az új gépek, termelőegységek beszerzése, vagy mint az útépítés.Érdemes lenne tehát megfontolni, mi gazdaságosabb az ország számára, ha nagyobb számban importálunk, vagy gyártunk gépkocsikat a gyorsan hibásodó járművek helyébe, s ezeket a normális gumifogyasztásnál nagyobb arányban látjuk el gumikkal, vagy ha csökkentjük a gépkocsiberuházást és helyette jó utakat építünk. Ebből az 1600— 1700 milliós veszteségből ugyanis nagyon sok jó utat lehetne építeni. Az aszfaltozást nem a Betonútépítő, hanem az Aszfaltútépítő Vállalat végzi. Két vállalat egy út építésén nem egészséges megoldás. Az út építésénél gyakorta kellett műtárgyakat, átereszt, hidat emelni, ezt a Betonútépítő készítette, s a műtárgyak, mint mindenütt a világon, az építést követő hónapokban süllyednek, az aszfaltozók azonban még süllyedés előtt felöntötték rá a burkolatot. Most a műtárgyak előtt a legtöbb helyen ott a bukkanót jelző tábla, mert az út burkolata besüllyedt a műtárgy mozgása következtében. Kicsire szabták az út töltését is, így az út két oldalán levő földpadkát úgy töltögették az úthoz. Egy kiadósabb esőzésnél a padka elválik az úttól, szaknyelven; kiikagylósodik, s jaj annak a gépkocsivezetőnek, aki véletlen ráhajt, biztos a baleset. Igaz, javítgatnak a hibákon, de mindez olyan kiadásokkal jár, amelyeket elkerülhettünk volna, ha gondosabb a műszaki előkészítés. Mindez arról tanúskodik, hogy az útberuházásokat a gazdasági szervek másod-, harmadrendű feladatként kezelik. S az útépítéseknél nem érvényesül az a két legfonto [UNK]sabb elv, hogy a meglevő', anyagi eszközöket összpontosítsák, s az új munkákat csak', teljes tervdokumentációval', kezdjék meg. Pedig a párt és' a kormány beruházási határozatai nemcsak az ipari üzemekre, hanem az útépítésre is [UNK] vonatkoznak. Pusztai Ferenc íróasztalfiókomban kotorászva, húsz év előtti elsárgult újságoldal kerül a kezembe. Az egykori cikkeket böngészem, szemem megakad az egyiken, amelynek címe A Margit-hídról leszedett öngyilkosjelölt története...« Arról szól, hogy 1941 január 27-én a Margit-hídról rongyos fiatalember akarta a Dunába vetni magát, de a járókelők megakadályozták és rendőrnek adták át. Az élet- Hjit fiú a főkapitányságra került, ahol kiderült, Jenei Jánosnak hívják. Búcsúlevelében, amelyet a hídon találtak, szüleitől és testvéreitől búcsúzott. A borostás arcú, lesoványodott Jenei János Celldömölkön élt szüleivel és négy fiatalabb testvérével. A népes család — mint az akkori cikk írja — az apa 70 pengős fizetéséből tengődött. A húszéves fiatalember nem kapott otthon munkát, azért elhatározta, hogy szerencsét próbál a fővárosban. Január 11-én indult el haulról a gyalog. A 225 kilométeres utat a fővárosig hóban-fagyban tette meg, éhezve-fázva. Útközben hiába próbált munkát szerezni, de a fővárosban sem volt nagyobb szerencséje. Eladta felsőkabátját, kiskabátban, éhezve csavargott a városban, míg végre egy éjszaka esni kezdett a hó. Felvették hómunkásnak, néhány nap alatt 17 pengőt keresett, amelyből 16 pengőt lefizetett a munkaközvetítőknek, de álláshoz így sem jutott. Teltek a napok, Jenei azt utcán töltötte az éjszakákat,} míg végre elhatározta, hogy} megöli magát... } Vajon mi történt a sok megpróbáltatáson keresztülment Jenei Jánossal, és 70 pengőből nyomorgó családjával. A celldömölki járási tanács vb- titkárától tudtam meg Jenei* János öccsének pesti címét. Az Erdőgazdasági és Faipari Vállalt telepvezetője. Amikor most megmutatom neki a húsz év előtti cikket, maga elé mered, egy pillanatra meghatódik. X — A cikket annak idején nem olvastam — mondja el* gondolkodva —, de így volt. i Bizony, 70 pengőből éltünk nyolcan, ha ugyan azt életnek lehet nevezni. Apám iskola [UNK] szolga volt, én asztalossegéd, ♦ inyám mosni-vasalni járt. De sem én, sem János bátyám ? nem kaptunk munkát. Ő nem bírta nézni nyomorunkat, a fővárosba ment, de ott sem sikerült neki semmi. Jenei János — mint most öccse elmeséli — tovább kilincselt állásért, tovább éhezett és fázott. Aztán behívták katonának és a frontra vitték. A fiatalember akkor már kapcsolatban állott az illegális kommunista mozgalommal. Megszökött a frontról és bujkált. De elfogták és a hírhedt Margit körúti fogházba került, ahol halálra ítélték. Nem várta meg a kivégzést, cellájában önkezével vetett véget életének. — 1945 döntő változást hozott családunk életében. Apám bekerült a vasúthoz, és most a nyugdíjasok nyugodt életét éli édesanyámmal, aki megérte, hogy gyermekeiből emberek lettek, a társadalom megbecsült tagjai. Két húgom férje vasúti főtiszt, a legkisebb húgom pedig a zalaegerszegi rendőrkapitány felesége. Én, aki annak idején nagy keservesen csak hat elemit végezhettem, most a Közgazdasági Egyetem hallgatója vagyok. Szépen élünk, és gyermekkorunk nyomasztó emlékei már csak mint rémképek kísértenek. A mi gyermekeink el sem tudják már képzelni, hogy nagybátyjuk, Jenei János, az életerős fiatalember, annakidején csaknem éhenhalt. Pedig így volt, s ezt jómagam is tanúsíthatom, mert azt a húsz év előtti cikket én írtam. Balla Ödön kapkodás vagy tervszerűség : csak az, hogy nemcsak a felső réteget, hanem a középsőt is bontják helyenként. Az útberuházásoknál olyan hatják az utat! A különös jelenségekkel is találkozunk, amelyet ipari beruházásainknál nagyjából már sikerült felszámolni. Nem elég tervszerű a beruházási munka. Egy példa: A Lenin körút nagyobb részét átépítették, s azután félbehagyták a munkálatokat. Az ésszerű az lenne, ha rövid időn belül befejeznék a megkezdett munkát, a főváros azonban a Bajcsy- Zsilinszky út átépítési munkáihoz kezdett. Tudjuk, ez utóbbi is rendkívül sürgető munka, s kevés a pénz Budapest útjavításaira. A Körút építésének félbehagyása a Bajcsy-Zsilinszky úton a munkák megkezdése mégis a kapkodást, s nem a tervszerű munkát jellemzi.“ Az útépítési vállalatoknál még szemléletesebben tűnik ki a tervszerűtlenség. A Betonútépítő Vállalat az elmúlt esztendőkben 19 millió forintos megrendeléssel kezdte a Tatabánya—Budapest műút építését. Azután hol az egyik szerv, hol a másik újabb hiteleket adott. Még decemberben is kaptak, mintegy 20 milliós hitelnyitást, s az év végére 97 millió forint értékű murikát végeztek. Az elaprózott megrendelések azt bizonyítják, hogy eredetileg a pénzt nem útépítési célokra szánták, s a pénzt is elaprózzák. Ennek következménye, hogy itt is, ott is néhány száz méter, vagy egykét kilométer utat rendbehoznak, az útvonal más szakaszai pedig maradnak úgy ahogy voltak. Ezért a Betonútépítő és az Aszfaltútépítő Vállalat munkásai is nagyon sok helyen dolgoznak. A sor munkahelyet nem tudják megfelelően irányítani, ez pedig, a munkák műszaki előkészítésének rovására megy, a gépel kapacitását nem tudják kihasználni. KEZDŐDÖTT 1941-BEN... Két fejezet a Jenei család történetéből 1961. május 7 Reklám... Ez a szó színes, villanó neonfények, hirdetőoszlopok, ragyogó kirakatsorok — a modern nagyváros képét idézi. Draskovits Miklós, sashalmi olvasónk azonban azt kérdezi: valóban újkeletű, modern »találmány«-e a reklám, honnan ered, mikor és milyen formában alkalmazták először? Érdekes kérdéseivel a hírverés szakemberénél kopogtatunk, helyesebben csengetünk. — Halló, itt a Magyar Hirdető, dr. Franaszek József főosztályvezető. — Itt a Népszava szerkesztősége. Egy kis tájékoztatást kérnénk a reklám eredetéről, történetéről. — Szívesen, bár elég nehéz lesz röviden vázolni a reklám sok ezeréves történetét. Már az ötezeréves, egyiptomi hieroglifákkal írt fali dekorációkon is találtak propagandajellegű közléseket. Az asszírok, babilóniaiak, föníciaiak meszire világító máglyatűzzel jelezték, hogy áruval rakott hajójuk befutott a kikötőbe. Ez volt a fényreklám őse. A rómaiak rendszeresen alkalmazták a plakátpropagandát, elsősorban Se hogyis van ez?... politikai célokra, de cirkuszi látványosságok, vagy tengeri fürdőhelyek hirdetésére is. Pompeji romjai között ránkmarad , egy reklámfelirat: »Gadusnál mérik a jó salernumi bort«. — Úgy látszik, már a reklám őskorában is tudták, hogy a jó bornak sem árt a cégér. — A cégér, mint fontos közterületi reklám, különösen az időszámításunk utáni 1300 —1400-as években kapott nagy szerepet. Máig is fennmaradt egy-egy jellegzetes cégér, például a borbélyok réztányérja, a lakatosműhely felett a kulcs stb. Az ilyen foglalkozási jelképek az olvasni nem tudók számára is felismerhetővé tették a kézműves műhelyét, vagy a kereskedő boltját. Itt említem meg, hogy a középkori Párizsban külön céhbe tömörültek a kikiáltók, árukínálók: akkoriban ők helyettesítették a magnetofonszalagot. A debreceni Déry-múzeumban a magyar reklám hőskorának érdekes emlékeit őrzik, a különböző »nemes céhek« hirdető tábláit. "* j — A könyvnyomtatás feltalálása a reklám történetében is új fejezetet nyitott. Nagy példányszámban jelenhettek meg a röplapok, plakátok, s majd az újságok, a hirdetések. A kapitalizmus kifejlődésével aztán a rendszeres reklámtevékenység bevonult a gazdasági életbe. Sok mindenről beszélhetnék még, például a szocialista és a kapitalista reklám módszereinek, céljainak különbözőségéről — de erről talán majd más alkalommal. Persze, most csak nagyon vázlatosan ismertethettem a hírverés történetét. Az reklám iránt érdeklődő olvasójuknak azonban szívesen küldök egy tiszteletpéldányt a nemrég megjelent első rek támtankönyvből. } — Köszönjük. } Kedves Draskovits Miklós,} ugye érdemes kíváncsinak} lenni? A könyvet a postába adták. V. V. * » Hogyan éljen a szívbeteg? Megszívlelendő tanácsok a táplálkozásra, sportolásra, öltözködésre »Fáj a szívem* című riportunk nyomán sok levél érkezett szerkesztőségünkbe kérdéssel: hogyan éljen a szívbeteg? A Szövetség utcai kórház szakfőorvosa, akihez a kérdést továbbítottuk, ezt mondja: — A szívbetegségeket az életmód szempontjából egy kalap alá vonni nem lehet. A különböző billentyűhibáknál, addig, amíg keringési elégtelenség nem jelentkezik, a beteg az esetek nagy részében úgy élhet, mint az egészséges ember. Csupán a nagyobb fizikai megerőltetést kell kerülnie. Keringési elégtelenség, tehát bokavizenyő, májmegnagyobbodás, pangásos tüdő, nehéz légzés esetében viszont a beteg az előírt gyógyszerek szedése mellett is kíméletre szorul. — Hogyan táplálkozzék a szívbeteg? — Általában só- és zsírszegény koszton éljen, a kövérebb testalkatúak pedig kevés kalóriát fogyasszanak. — És a folyadékfogyasztás? — Téves az a régi felfogás, hogy a szívbetegnek szomjaznia kell. A sómegvonás elegendő, semmi értelme, hogy szomjaztatással feleslegesen kínozzuk a beteget. — És az úgynevezett izgató italok?... — A kávé, eltekintve a rendkívül szapora szívműködéssel járó szívbajoktól, vagy a különösképpen ideges szívűektől, nem káros. Sőt, a kávéban levő koffein tágítja a koszorús-, az agyi-, valamint a vese-ereket, ilyenformán csak jótékonyan hat a vérkeringésre. Más a helyzet az alkohollal és a nikotinnal. Az alkohol egyéb káros hatása mellett bizonyos idő múlva megtámadja a májat. Márpedig a szívbeteg májának amúgy is nagyobb megterhelést kell elviselnie. A dohányzás feltétlenül ártalmas, mert a nikotin szűkíti a koszorúereket. Amit tehát az orvos különböző gyógyszerekkel próbál elérni, vagyis a koszorús erek tágítását, azt a fegyelmezetlen beteg mértéktelen dohányzásával lerontja. Napi két-három cigarettát általában megengedünk a dohányosoknak. — Sportolhat-e a szívbeteg? — Helytelen lenne, ha a szívbeteg, különösen akinél keringési elégtelenség nem észlelhető,vitrinbe helyezné magát és semmiféle testmozgást nem végezne. Ellenkezőleg: mindennapos séta, sík vagy gyengén emelkedő terepen is,, feltétlenül ajánlatos. Ugyanez vonatkozik a sportra is. A versenyszerű ♦ sportolást azonban kerülje, ♦ mert ez a szervezetet túlságo♦ san igénybe veszi. — Van valami különös szempont a szívbeteg öltözködésénél? — A reumás szívbetegség♦ ben szenvedők különösen ♦ ügyeljenek, nehogy meghűljelek; ne öltözködjenek túl me♦legen, mert könnyen megiz♦ zadnak és ronthatják állapotukat. Az egészséges embernél is, de főleg a betegnél ajánlatos, hogy ne a naptár, hanem ♦ az időjárás szerint öltözköd♦ jék. Végül az üdülésre vonatkozólag kértük a főorvos taná♦csát. A szívbetegek üdülését [egyénenként kell az orvosoknak elbírálniuk. Általában az 1 ezer méter körüli magaslat a szívbetegeknek nem tesz jót. A túlzott napozás ugyanilyen káros. A. O. NÉPSZAVA5