Népszava, 1966. január (94. évfolyam, 1–25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
Még az 1965 évi terv befejezése előtt zavarom meg egyegy pillanatra az Elektromos Készülékek és Mérőműszerek Gyára központi, kispesti üzemének dolgozóit és vezetőit. Horváth Lajosné betanítotttúrós — tizenöt éve dolgozik az alkatrészműhelyben — határozottan feleli: — Még folyamatosabbá kellene tenni a munkát, bár mostanában kétségtelenül kevesebb a zökkenő és a túlórázás. Másik kívánságom: jobb menetfúrókat gyártsanak. A mostaniak gyatrák, gyorsan törnek. Művezetője, Léb István szerint ezeket a fúrókat a Forgácsolószerszámok Gyárától kapják. — Időnként sorozatosan viszsza kell adnunk nagy, kétszázas tételeket is. Elfogadják, ugyan a reklamációinkat, de hát... Az lenne a helyes megoldás, ha erélyesen megkövetelnék minden üzemtől, hogy jó hírnevet, becsületet szerezzen termékeinek. Örvendetes, hogy ezt a követelményt itt önmagukkal szemben is felállítják a dolgozók. A szerelő VII. műhelyben például Móré Pál azt kívánja, hogy az új évben javuljon a minőségi ellenőrzés. A közbeeső vizsgálatoknál is ugyanolyan szigorúan kellene elbírálni az alkatrészeket, mint ahogyan a »vég megt teszi. Jelenleg még nincs egészen így... A rendeléseket pedig ezentúl csak akkor kellene visszaigazolni, ha előbb esetenként meggyőződünk róla, hogy a szükséges — különösen az A szaporodó feljegyzésekből mind tisztábban látszik, hogy a dolgozók az egészséges üzemi élet legfőbb kerékkötőjének az úgynevezett «►tűzoltó-módszert« tartják. Igaz, itt egyre kevésbé érvényesül, de a munkások még a maradványait is száműzni akarják. Érthető. — Rossz dolog, ha az embernek hetekig nincs annyi munkája, amennyit lelkiismerete szerint szükségesnek lát, aztán ha valamit mégis kiadnak, az meg mindjárt »kiemelt feladat', aminek máris készen kellene lennie — mondja Galgovits András szerszámkészítő. — Szívesebben, jobb kedvvel jövök be reggel, ha tudom, hogy bőven van munkám — toldja meg Nagy Dezső ifjúmunkás. — Nekünk fiataloknak különösen fontos, hogy elegendő feladatunk legyen, mert csak így bizonyíthatjuk, hogy mi is érdemesek vagyunk a differenciáltabb bérezésre és az ösztönzőbb jutalmazásra, amire egyébként az eddiginél jobban számítunk. A “tűzoltás” egyik sajátságos, de figyelemre méltó megnyilvánulására mond példát Tóth András, a szakszervezeti bizottság titkára, sorra kérdezgetve őket: ki mit vár munkájában az új évtől, s véleménye szerint 1966-ban mit kellene jobban csinálni, mint eddig? Import-eredetű anyag már raktáron van. Ezáltal kevesebb kötbért fizetnénk és a rendelők is biztosabban számíthatnának ígéretünkre. Noha Laczi József, a pártbizottság titkára nem hallhatta, miről esett szó a műhelyben, először ő is a gyár és a rendelők kapcsolatát elemzi. " A mi kész termékeink a híradástechnikában és a járműiparban csupán felhasználásra kerülő műszerek. Olyanok, amelyeket rendelőink — s most ne lepődjön meg túlságosan! — gyakran elfelejtenek betervezni és igényelni. Amikor aztán rájönnek, akkor kétségbeesve szaladgálnak a minisztériumokhoz, minden követ megmozgatnak, s végül nekünk kell felborítani a programunkat, hogy teljesítsük elkésett megrendeléseiket. Látja, ezeket a könnyelmű, felelőtlen módszereket kellene végre elhagyni a népgazdaság minden területén! Egyébként mi jövőre arra törekszünk, hogy a pártszervezet tevékenységét a legfontosabb problémákra irányítsuk. Szorgalmazzuk például a vállalat szervezeti felépítésének felülvizsgálatát. Egyes osztályok olykor azonos munkát végeznek párhuzamosan. Ilyen bürokratikus fényűzést tovább nem engedhetünk meg magunknak. — Jobban számíthatnánk a dolgozók aktív közreműködésére, ha elegendő időt adnánk a tervek alaposabb megismerésére, illetve, hogy úgy mondjam, megemésztésére. Az idén valamelyest javult a helyzet, mert legalább már decemberben megkaptuk a minisztériumtól a tervet, ám csak tizedike körül... Utána sebtében megtartottuk a termelési tanácskozásokat, nyomban érdemi javaslatokat kérve, mert huszadikán már vissza kellett küldeni mindent, csatolva az észrevételeket... Kovács Viktor műszerész távolabbi összefüggésekre utal: — Legtöbbször azzal bajlódunk — most nemcsak a mi üzemünkről beszélek! —, hogy ennyi vagy annyi forint hiányzik még a tervhez, s nosza, erre mozgósítjuk gyorsan egész szellemi, anyagi kapacitásunkat. Ugyanakkor az új konstrukciók évekig porosodnak, amelyeket a világpiacon jól el tudnánk helyezni. Nem szabad megvárni, hogy kellő haszon nélkül elöregedjenek, csak azért, mert a gyártásukra irányuló erőfeszítések helyett inkább a mának élünk, bevezetésének részeként olyan intézkedéseket várok, amelyek csökkentenek néhány, a népgazdaság szempontjából hátrányos ellentmondást. Ilyen például, hogy bizonyos létszám- és bérgazdálkodási utasítások, nyilván takarékossági okokból, visszafogják a mi természetes fejlődésünket, emiatt viszont több tízezer kapcsolóórával kevesebbet adhatunk az Elektromos Műveknek. Másik ellentmondás: villamos műszereinkben országosan közel húszmillió forint kielégítetlen igény jelentkezik, ugyanakkor a MIGÉRT-nél és a METRIMPEX-nél tudomásom szerint ezekből a műszerekből sokmilliós készlet fekszik el, túlzott óvatosság, illetve nem kielégítő külföldi piacismeret következtében. Ezeknek a készleteknek a felszámolását feltétlenül meg kellene gyorsítani. A gyárkapun innen és túl Az olvasó talául kifogásolja: jó, jó, de hát ami a saját munkájukon és a termelésen kívül esik, arról a fúrástól az igazgatóig senki sem beszél?! De igen, bár csak másod-, vagy harmadsorban. Debreceni Imre gépbeállító, szakszervezeti műhelybizottsági titkár például megjegyzi, hogy a jövő évi tüzelőakciót igen körültekintően, a nagy családok érdekeit különösen szem előtt tartva kellene megszervezni, számolva az áremelkedés miatt megnövekedett érdeklődéssel. Kiss P. Lászlóné, aki a szerelőszalag mellett dolgozik, hangot ad annak a meggyőződésének, hogy sok közhivatalban, irodában ugyancsak elkelne az alkalmazottak munkaidőkihasználásának alapos felülvizsgálata. Szívesen látná, ha ezeken a helyeken is szemmel láthatóan érvényesülne jövőre a takarékos létszámgazdálkodás. Tóth András szb-titkárnak tanácstagi minőségében is akad fontos mondanivalója: — Választóim minduntalan felhívják a figyelmemet egyes építővállalatok csapni való munkájára, rémregénybe illő tatarozásokra, olyan közért-átalakításra, amely inkább vandál pusztításnak tűnik. Mindezzel kapcsolatban nekem szegezik a kérdést: hol marad a felelősségre vonás? Bizony, magam is úgy érzem, fejlődésünk további üteme most már attól függ, érvényt tudunk-e szerezni minden téren a munka megbecsülésének, a felelősségvállalásnak. Igen, túllátnák a gyárkapun a kispestiek is. Hogy mégis a saját munkájukból indulnak ki és beszélgetés közben minduntalan oda térnek vissza, egészséges szemléletükből fakad: tudják, hogy a jövő alakulása rajtuk is, minden dolgozón múlik. Nem véletlen hát, hogy csaknem valamennyien megfordították a kettős kérdést és a»mit várok« helyett először arra feleltek: »mit kellene jobban«. Folyamatosabb munka, előrelátó tervezés, okosabb gazdálkodás — egészen röviden summázva, ezt jegyzik elő a munkások a jövő évi naptárra. Bizonyára nemcsak ebben a gyárban. Miklós Dezső Nemcsak másoktól várják el Közellenség: a „tűzoltómódszer“ Példázat a családról, meg néhány ellentmondás Az új gyártmányok bevezetését, éppen a világpiaci versenyre hivatkozva, lépten-nyomon sürgetik másutt is a műhelyekben. Tudják ugyan a munkások, hogy ehhez bizonyos előzetes anyagi áldozatok is szükségesek, de — véleményük szerint — a meglevő összegekkel célravezetőbben lehetne gazdálkodni. Hogyan? Hajduska Kurt főmérnök így látja: — Képzelje el, mi lenne, ha a családban a ruházkodásra fordítható összeget többfelé osztanák el, valahogy úgy, hogy az egyik részből csak zoknit szabad vásárolni, a másikból csak cipót, méghozzá kizárólag meghatározott helyeken. És ha éppen nincs megfelelő áru, vagy egyik-másik keretösszeg nem elegendő arra, amire a szabály szerint fordítható, akkor év végén vissza kell adni a fel nem használt pénzt... Ha sántít is kissé a hasonlat, körülbelül jellemzi a gyári gazdálkodást. Négy- vagy ötféle keret áll rendelkezésünkre bővítésre, gépjavításra, exportgyártmányok fejlesztésére, de valamennyi keretösszeg felhasználása túlságosan merev előírásokhoz van kötve és sok a közbeiktatott, bürokratikus lépcső. Emiatt szétforgácsolódnak anyagi erőink. Ha a szükség szerint, ésszerűen, legjobb belátásunkra bízva koncentrálhatnánk azokat, szerintem többre mennénk. Dunajszki András igazgató kérdésemre nemcsak a gyár minden problémájára kitérő «►kívánságlistával« válaszol, hanem mindjárt felsorolja a fejlődés gyorsítására tervezett intézkedéseket. Részletezésre még címszavakban sem jut hely, ezért álljon itt csupán némi ízelítő: — 1966-ban nagyot lépünk előre az ésszerű átcsoportosításban. Gödöllői gyárunkat mindinkább az alkatrészek tömeggyártására állítjuk át, hogy így a kispesti üzem a munkaigényesebb műszerek és az erőteljes gyártmányfejlesztés bázisa legyen. Jövőre nem engedem lépten-nyomon felborítani a programot, azonkívül tökéletesítjük a belső kooperációt, megjavítjuk az együttműködésünket a Kontaktával, előretartást biztosítunk az alkatrészgyártásban, hogy egyenletesen, folyamatosan dolgozhassunk. — Jómagam 1966-tól az új gazdasági irányítás fokozatos 1966. január 1 A titokzatos vegyidet, a ragasztott híd, a húsosabb sertés és a Nephrográf Pillantás négy kutatóműhelyünkbe Napjaink tudománya, életünk nagyerejű formálója. Kevesen tudják azonban, hogy bármilyen teljesítményéhez mennyi emberi munka, tudás, lelemény szükséges. Erről könyveket is lehetne írni, bár mi csak villanásnyit nyújthatunk néhány olyan magyar tudományos eredményről, amely idén már a bevezetés, az alkalmazás, a realizálás kezdeti szakaszába jut. áldozati állatok a tudomány oltáráé »EGYT. 201.« E titokzatos jelzés úgy jött létre, hogy az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár vezetői szorgalmazták az évek óta elfekvő anyagok, melléktermékek valamilyen felhasználását. Az egyik gyári laboratórium vezetőjét, dr. Pallós Lászlót különösen az a 200 lurónyi Suberon nevű szintetikus folyadék foglalkoztatta, amely egy korábbi kísérletből maradt vissza. 1962 őszén egy debreceni vegyészkonferencia szünetében ötlött fel benne a gondolat, hogyan lehetne a Suberont bizonyos kémiai reakciókkal gyógyszerré átalakítani ... Hazatérése után hamarosan 80-féle rokonvegyületet állított elő a Suberonból. Ezeket még az év decemberében átadta dr. Komlós Endre farmakológusnak és munkatársainak, hogy állatkísérleteken próbálják ki hatásukat. A 80 közül egy, az »EGYT. 201.« meglepően sokoldalúnak bizonyult. Ettől kezdve főleg erre koncentráltak a közel egy évig tartó kísérletsorozatot. Rengeteg fáradságot, kitartást követelt ez a munka. Kellően érzékelteti ezt az is, hogy ez idő alatt 50 kutyát, 100 macskát, 100 nyulat, 500 tengeri malacot, 5000 fehér egeret, 5000 fehér patkányt kellett feláldozni a tudomány oltárán. A kísérletek különböző szakaszaiban többek közt kiderült, hogy ez a 201-es olyan görcsoldó tulajdonsággal rendelkezik, amely a legjobb az összes eddigiek közül. Aztán bebizonyosodott, hogy igen jó nyugtató hatású is — anélkül, hogy altatna. Az állatkísérletek arra utaltak, hogy esetleg a gyomorfekély gyógyításában is felhasználható lesz. A 201-es most már a szegedi orvosi egyetem gyógyszertani intézetébe, majd a pesti orvosi egyetem II. kórbonctani intézetébe és az állatkórházba is elkerült, ahol újabb kísérletek során azt vizsgálták, vajon ez a gyógyhatású vegyület más vonatkozásban nem lehet-e káros, s miként lesz célszerű adagolni. Nemzetközi szaktekintélyt, dr. J. R. Boissier párizsi professzort is felkérték a vegyület hatásának vizsgálatára. Miután a gyáron kívüli vizsgálatok is megnyugtató eredménnyel jártak, az egészségügyi és tudományos szervek engedélyezték az immár Holidor elnevezésű gyógyszer emberi kipróbálását, ami máig is tart. Az eddigi eredmények várakozáson felül igazolták az állatkísérletek összes tapasztalatait. A hazai klinikai vizsgálatok ellenőrzésére és a már jelentkező exportérdeklődés megalapozására is, a Szovjetunióban, az NDK-ban és Lengyelországban hasonló klinikai vizsgálatok kezdődtek. — E tények és tudományos eredmények alapján — mondja Bagi Endre vegyészmérnök, a gyár főtechnológusa — 1966 első felében megtesszük a szükséges előkészületeket, hogy a hazai vizsgálatok befejeztét követő egészségügyi hatósági engedéllyel, az új év második felében már el is kezdhessük a Halidor gyártását... Az ezerarcú műgyanta Az ezernyi arculatos hasznosságú epoxi-gyantát, ezt a sajátos műanyagot szintén érdemes bemutatni, mert növekvően fontos szerepet tölt be az ipar különböző területein. Hazánk ilyen gyantaigényeit túlnyomóan importtal fedezzük, ami 1959-ben még csak 15 tonna volt, de 1964-ben már 150. Iparunk tényleges szükséglete ennél jóval magasabb, de e különleges értékű gyanta igen keresett s drága a világpiacon. Ezért nagy jelentőségű, hogy a Műanyagipari Kutató Intézet munkatársai, Csillag László tudományos osztályvezetővel az élen, kidolgozták néhány hazai alapgyanta típusát, amelyekből az epoxifajták széles skáláját lehet előállítani. — Az epoxi értéke abból adódik — tájékoztat Csillag Lászó —, hogy kiváló mechanikai, hajlító, szigetelő, tapadó és fémragasztó képessége van, magas fokú a szakítószilárdsága, s a legjobb védőanyag a korrózió ellen. Ezenkívül öntéssel, tehát préselés nélkül is alkalmazható, s típusai szerint hidegen, melegen egyaránt keményedik. Sőt, olyan keménnyé formálható, hogy akár fémkivágó és présszerszámok elkészítéséhez is használható. Üvegszövettel kombinálva pedig, minden vegyi hatásnak ellenálló lemezek és csövek gyárthatók belőle. Ez azonban még nem minden. Az epoxi nélkülözhetetlen az erőművek áramelosztó kapcsolóihoz. Használják kábelösszekötők és végelzárók szigeteléséhez, a villany- és telefonközpontokban éppúgy, mint a radar- és rakétatechnikában. Néhány fejlett ipari országban pedig a hajók és repülőgépek lemezeit szegecselés helyett már epoxival ragasztják össze. Nálunk a hídépítésben, először az új Erzsébet-hídnál alkalmazták, a kör alakú kábelbilincsek hézagait kitöltő acélhuzalkötegek összeragasztásánál. Az epoxi új távlatokat nyit az építőiparban is. Kopásálló, szép, könnyen tisztítható padló készíthető például belőle, egyszerű szétkenéssel, mint ez a József Attila lakótelep néhány kísérleti lakásában már bebizonyosodott. A hazai epoxi típusokkal is már kiterjedt vizsgálatokat végeztek több iparágunkban, s ezek során az importált gyantákkal egyenértékűnek bizonyultak. Ezért a kutatóintézet kísérleti üzeme egy-két esztendeje már évi 5—6 tonna epoxit gyárt. A harmadik ötéves terv során a Tiszavidéki Vegyi Kombinátban külön epoxigyanta üzemrész létesül majd, amely 1970-re eléri a vegyes epoxifajták évi 2000 tonnás termelését. Addig is azonban a Villamosszigetelő és Műanyaggyár sashalmi telepén már idén termelni kezd egy 120 tonnás kapacitású üzemrész, hogy nálunk is mielőbb hasznosíthassuk az ezerarcú új műanyagot. közt dr. Csire Lajos, az Állattenyésztési Kutató Intézet munkatársa foglalkozik, aki elmondja : — A hústermelő képességet a tenyésztési módszereken kívül a jobb takarmányozás is fokozhatja. Ismereteink azonban még korántsem elegendőek a különféle tápanyagok hatásairól. Kísérleteink során ezért a sertések húsosodására döntően ható fehérjék legmegfelelőbb adagolási módját kerestük. Az intézet gazdaságában tavaly előtt tavasszal kezdődtek a kísérletek négy csoportban, kétszer megismételve. Bebizonyosodott, hogy a sertések szopós korban mérsékelt, majd a hizlalás alatti bőséges fehérjeellátása a legcélszerűbb és a leggazdaságosabb. Ily módon érhető el, hogy a szükséges időre ne zsírosodjanak, hanem a húsállományuk növekedjék. Az új módszerrel azonos fehérjefelhasználás mellett 300 kocás gazdaságban 60 mázsával több hús termelhető,, mint korábban. E kedvező tapasztalatok alapján a mihályi Táncsics Tsz idén már 2000 bacon-süldot az új módszerrel kezd hizlalni. Az új takarmányozási eljárás iránt már több tsz is érdeklődik. Igaza van azonban dr. Csire Lajos kutatónak, amikor megállapítja: " Az új módszer elterjesztése érdekében kifizetődne növelni a fehérjetakarmány behozatalt, illetve gondoskodnunk kellene ennek valamilyen hazai bázisáról. Ugyanilyen fontos a tsz-ek kellő ösztönzése is, hogy zsír helyett húst termeljenek. Az állatfelvásárlók ne csak a hízási eredményt nézzék, hanem a minőséget is, amit a felvásárlási árak mostani emelésén belül külön is honorálni lehetne. A zsír helyetti több hús termelése érdekében fokozatosan rá kellene térni a sertések vágott átvételére is, ami jó szervezéssel megoldható lenne... - Fénykép az 1965 végén átadott egyik lakótelepről (MTI Fotó) NÉPSZAVA Récék — mint kísérleti nyíltak Világszerte és hazánkban is, rohamosan növekszik az húsos étkezés. Nálunk például az összes húsfélék fogyasztása az 1934—38-as évek átlagában, egy főre számolva, évente 33,2 kiló volt, s ez mostanáig 50 kiló fölé emelkedett. A tudományos kutatás és a gyakorlat az egész világon arra törekszik, hogy fokozzák a tenyészállatok húshozamát. Ennek tudományos elősegítésével nálunk többek Vesevizsgálat fájdalom nélküil Az Optikai Kutató Laboratóriumban is jártunk. Két cipődoboz nagyságú fehér készüléket mutat Ágoston Mihály, a műszerkutatási osztály vezetője. A tranzisztoros készülék a veseműködés újfajta vizsgálatára használható. — Még az egészséges laikusok is tudják — magyarázza —, hogy a legtöbb vesebaj vizsgálata eddig világszerte az úgynevezett katéterezéssel folyt, ami nagyon fájdalmas művelet. Nos, a mi Rádió-nephrográf nevű műszerünk — bár a fejlettebb országokban már van hasonló — nemzetközi viszonylatban is újszerű. Kivételes esetektől eltekintve ugyanis, feleslegessé teszi az eddigi fájdalmas vizsgálatokat. Működésének lényege az, hogy a betegbe, sugárzó izotóppal jelzett organikus anyagot fecskendeznek, amelyet a vese kiválaszt; ezek után a Nephrográf érzékelő detektorai minden külső beavatkozás nélkül, pontosan jelzik ezt a folyamatot. Sőt az eddigi eljárásoktól eltérően, a két vese működését egymástól függetlenül is érzékeltetik. Ágoston Mihály és munkatársai, orvosok kérésére, javaslataira kezdtek foglalkozni e készülék kidolgozásával. Az első ilyen készüléket a miskolci kórház használja, és eddigi tapasztalataik nagyon kedvezőek. Ez év elején két új, házilag gyártott készüléket adnak át a kijelölt kórházaknak s az anyagi lehetőségek szerint tovább folytatják az intézeten belüli egyedi gyártást. Közben elkezdődik az érdekelt belgyógyászok és urológusok kiképzése a műszer alkalmazására. Ezzel párhuzamosan pedig megindul az új műszer exportlehetőségeinek a feltárása is, mert sorozatgyártása csak ezáltal válhat gazdaságossá. * Bár ezek csak kiragadott példák tudósaink bonyolult és értékes munkájából, jól érzékeltetik, miként segíti, szolgálja a tudomány egyéni és gazdasági felemelkedésünket. Szenes Imre