Népszava, 1967. március (95. évfolyam, 51-76. sz.)
1967-03-17 / 65. szám
Mit várnak a szakszervezetek XXI kongresszusától A termelés bővítését kövesse a szociális helyzet javulása Beszélgetés a Borsod megyei szakszervezeti munkásvédelmi felügyelőkkel Mit várnak a szakszervezetek közelgő, XXI. kongresszusától azok, akik a dolgozók munkabiztonságáért, szociális és egészségügyi helyzetük javításáért talán a legközvetlenebbül fáradoznak? — tettük fel a kérdést — Évek óta foglalkoztat a gondolat, helyénvaló-e, hogy a szakszervezeti mozgalom munkásvédelmi felügyelői a rendelkezésükre álló idő, energia jelentős részét az új létesítmények, rekonstrukciók, berendezések terveinek felülvizsgálására, illetve jóváhagyására fordítják. Ezen a gyakorlaton változtatni kellene. Meggyőződésem szerint időszerű, ha a szakszervezeti mozgalom lemond erről a jogáról, azért, hogy még nagyobb jogokkal rendelkezzék. Lemondani egy nagyon jelentős jogról azért, hogy ezáltal még nagyobb jogokkal rendelkezzünk? Első hallásra érthetetlennek tűnik az SZMT vezető titkárának álláspontja. Vállalkozhat-e a szakszervezeti mozgalom arra, hogy a kiviteli tervek tömkelegét felülvizsgálja ésjóváhagyja? Vagy feladata-e ez a szakszervezeti mozgalomnak? — tette fel a kérdést Jakó András. — Több mint húsz éve építjük ezt a társadalmat, az egyetemekről tízezrével kerültek ki olyan jó képességű szakemberek, akik hívei rendszerünknek, a munkások javát Az SZMT vezető titkárának álláspontja élénk vitát váltott ki a részvevőkből. — Való igaz, hogy szinte ránk zúdítják a kiviteli tervek tömkelegét — kér szót Csengeti Zoltán. — Ilyen követelményeknek valóban képtelenek vagyunk eleget tenni. Meghagynám azonban a szakszervezetek jogát, hogy esetenként bekérhessenek kiviteli terveket, felülvizsgálhassák azokat anélkül, hogy ráütnék a jóváhagyó pecsétet. Gyakorlatból tudjuk ugyanis, hogy ezzel a »jóváhagyással« egyesek visszaélnek. Sajnos, elég gyakran akad rá példa, hogy új vagy rekonstruált létesítmény, illetve berendezés üzemeltetésénél ha kifogásolunk súlyos biztonsági hibákat , azt dobják a szemünkre: a kiviteli terveket a szakszervezet is jóváhagyta. Nos, ilyen védőbástyát nem szabad építeni felelős gazdasági vezetők, beruházók, illetve a tervezők elé. — Persze, arra azért ügyelni kell, hogy a szakszervezeteknek módjuk legyen figyelemmel kísérni a dolgok menetét a gondolat megszületésétől a megvalósulásig — kapcsolódik a vitába Kövér Miklós. — Vagyis ismerniük kell a tervfeladatot, a beruházási programot és a kiviteli tervet is. Er nélkül nem lehet követni az eseményeket, következésképpen az elkészült objektum, berendezés bírálatát sem lehet adni. Kit illessen meg a feloldás joga? — Más a lehetőség, a jog, és egészen más dolog a kötelesség — érvel Hédfi Gyula. — Helyes, ha a szakszervezetek, a munkásvédelmi felügyelők , a szakemberek senemrégiben a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának székházában a munkásvédelmi felügyelőknek. A témához elsőnek Jakó András, az SZMT vezető titkára mondotta el véleményét, akarják. És tudják, tudniuk kell, hogy a beruházásoknál a munka biztonsága nem szenvedhet csorbát, hogy a termelés bővítését követnie kell a szociális helyzet javulásának. A tervezők és a beruházók dolga tehát, hogy a kiviteli tervek megfeleljenek ezeknek a követelményeknek. A szakszervezeti mozgalom politikai, érdekvédelmi tömegszervezet Valljuk meg, nincs is kellően felkészülve arra, hogy kiviteli terveket hagyjon jóvá. Viszont felkészült az ellenőrzésre. Ezért azt javaslom, mondja ki a szakszervezetek XXI. kongresszusa, hogy a munkásvédelmi felügyelők főfeladata őrködni a munkakörülmények, a biztonság, az üzemek szociális helyzetének állandó javítása fölött. A szakszervezetek mondjanak le a beruházások, rekonstrukciók jóváhagyásának jogáról. De tegyék hatékonyabbá az ellenőrzést és ne járuljanak hozzá adott berendezés, létesítmény üzemeltetéséhez addig, amíg a zavartalan, biztonságos munka feltételei nem biztosítottak.gítsége révén is — ismerik a dolgok fejlődését De ne legyenek kötelesek jóváhagyni még munkásvédelmi és egészségügyi, munkabiztonsági szempontból sem a kiviteli terveket Ez az állami vezetők dolga. Legyen joguk azonban nemet mondani, amennyiben a munkások életének, testi épségének veszélyeztetését látják fennforogni. Ez viszont már a dolgok mozgalmi részéhez tartozik. Felépült például Ózdon a 11-es számú kohó, de nem készült el hozzá időben az öntőcsarnok. Azt mondtam, a kohó nem indulhat, mert így balesetveszélyes. A tervek jóváhagyásával a felelősséget vesszük le a gazdasági vezetők válláról, pedig azt növelni kellene. A munkásvédelmi felügyelők megítélése szerint a szakszervezetek XXI. kongresszusának meg kellene erősíteni még olyan jogokat, amelyekkel már eddig is eredményesen éltek. Ilyen például az a lehetőség, hogy közvetlen életveszély esetén adott üzemet, műhelyt, berendezést le is állíthatnak. Ezt az intézkedést eddig csak a miniszter oldhatta fel, saját felelősségére. Jó dolog és megszívlelendő az is, hogy a munkásvédelmi felügyelők a hibák kijavítására határidőt szabhatnak, és az intézkedést a gazdasági vezetők kötelesek végrehajtani. Sőt, szükség esetén bírságolást is kilátásba helyezhetnek. — Csak egyetlen példát: — bizonyít azonnal Csengeti Zoltán. — Nem Egyebek között szóvá tették a munkásvédelmi felügyelők, hogy nem termelő berendezések, például elhanyagolt, az egészségre különösen ártalmas munkásszállók üzemeltetési jogát akkor is megvonhassák, ha közvetlen életveszély nem áll fenn. Azért tartják indokoltnak, hogy a szakszervezetek XXI. kongresszusa foglalkozzon ezzel a gondolattal, mert néhány gazdasági vezető még mindig nem sok gondot fordít arra, hogy a munkásszálláson lakók egészséges körülmények között pihenjenek. Hiába teszik szóvá a penészes, nedves falakat, a szűkre szabott légteret, nem sok ügyet vetnek rá, mondván: közvetlen életveszély nem áll fenn. Szóba került a balesetek kivizsgálásának jelenlegi rendszere is. Elmondották, hogy a baleseti jegyzőkönyvek nagy többségében ezt rögzítik: felelős a sérült. A »megtett intézkedés« rovatban pedig ez áll: figyelmezteegészen két éve leállítottuk a Benin Kohászati Művekben a középhengersort A miniszter intézkedett a megrongálódott épületszerkezetet 30 millió forint költséggel megerősítették. — Megfontolásra érdemes — és ebben is a szakszervezetek XXI. kongresszusának kellene állást foglalnia —, hogy a jövőben ki indíthatja be saját felelősségére az üzemet, adott berendezést, amennyiben azt a szakszervezet leállította? — vélekednek egyöntetűen. — A miniszter-e vagy az igazgató? Az új gazdasági mechanizmusban ugyanis nem biztos, hogy a miniszternek rendelkezésére állnak olyan anyagi eszközök, amelyek birtokában az üzemeltetést akadályozó körülmények megszüntethetők. Ezt az intézkedési jogot tehát annak a kezébe kellene adni, akinek anyagi lehetőségei lesznek. Ha ez az igazgató lesz, akkor a leállított üzem újraindításának joga is az igazgatót illesse meg: tél, oktatás. Műszaki intézkedést a legritkább esetben írnak a baleseti jegyzőkönyvbe (bár ilyet a valóságban rendszerint tesznek), mert akkor vissza tudnák vezetni, hogy nem is a sérült a felelős, hiszen műszaki intézkedésre volt szükség. A valós helyzetnek tisztázását talán megkönynyítené, ha a baleseteket nem azok vizsgálnák ki, akik esetleg éppen felelősek érte. Végül a Borsod megyei munkásvédelmi felügyelők úgy gondolják: esetleg a szakszervezetek XXI. kongresszusának kellene foglalkoznia azzal a munkások számára nagyon lényeges kérdéssel is, hogy az új gazdasági mechanizmusban az üzemek nem egyenlő feltételekkel indulnak. Több helyütt a szociális létesítmények gyéren szolgálják a dolgozók javát, másutt meg kitűnő az ellátottság. Az előbbiek megsegítése érdekében, legalább átmenetileg, központi alapot kellene képezni. Zsidai Pál Ne kelljen jóváhagyni a terveket De ismerni kell a dolgok menetét A balesetek kivizsgájáról utca 10. szám alatt. Nem nagyobb húsz négyzetméternél, egy deszkafallal az is kettéválasztva, a bejárati keskenyebb részen néhány szék. A fogadóóra első percétől kezdve zsúfolt a kis várószoba. Fiatalok töltik meg minden alkalommal. Néhányan a szüleikkel jönnek, a legtöbbje egyedül. Különös, koravén arcok. Munkát keresnek, biztatást várnak ahhoz, hogy ők is értékes emberek, rájuk is számítanak, született vagy szerzett fogyatékosságaik ellenére. Húsz négyzetméteren Egy évvel ezelőtt írtunk arról a kezdeményezésről, amely felkarolta a 16 és 30 év közötti, csökkent munkaképességű fiatalok ügyét és elhatározta, hogy munkához való jogaik érvényesítéséhez szervezett keretet teremt. Ez a szervezett keret található meg a Lovag utcai húsz négyzeteméteres üzlethelyiségben. Hivatalosan a KISZ Csökkent Munkaképességűekkel Foglalkozó Központi Irodája. Az elnevezés azonban bizonyos mértékig megtévesztő. Szó sincs azetett alkalmazottakkal dolgozó, hivatalosan elfogadott intézményről. A leválasztott üzlethelyiség belső részén, két összetott íróasztal közül 10—12 fiatal intézi az iroda minden ügyét Természetesen rendes munkaideje után, társadalmi munkában. Az előzményekről szükséges talán elmondani annyit, hogy a KISZ Budapesti Érdekvédelmi Bizottságához (hasonlóképpen társadalmi alapon szervezett intézmény ez is) éveken át nagyon sok szellemi és testi fogyatékos fiatal kopogtatott be. Olyanok, akik nem voltak intézetekben elhelyezve, nem volt szakmájuk, s a rendelkezésre álló munkahelyeken nem tudták tartani a tempót az egészséges emberekkel. Az érdekvédelmi bizottságban a fiatalok egy kisebb csoportja hozzákezdett, hogy felmérje Budapest területén a csökkent munkaképességű fiatalokat és javaslatot dolgozzon ki foglalkoztatásukra. Több mint ezer ilyen fiatal adatait gyűjtötték össze, beszéltek velük és szüleikkel, ezzel párhuzamosan intézmények és lehetséges munkahelyek egész sorát keresték fel, hogy megnyerjék őket ifjúsági munkahelyek létesítésére. •• Önkéntes érdekvédelem Azzal az elhatározással indultak el, hogy valamennyi fogyatékos fiatal, aki tud és akar dolgozni, megtalálhassa a helyét a társadalomban. A kétéves szervezőmunka tavaly beérett: a felmért 1300-ból már több mint 300 fogyatékos fiatal dolgozik. Átlagosan 600—800 forint között keresnek havonta. Az iroda tevékenysége nem merül ki abban, hogy új munkahelyeket keres. Állandóan ellenőrzik is a munkába állókat és a munkahelyeket, törődnek a fiatalok ügyes-bajos dolgaival, ösztönzik őket valamilyen szakma elsajátítására. Önkéntes alapon szervezett érdekvédelem ez. A fogyatékos fiatalok egy részénél olyan családi körülményeket találtak, hogy a munkába állítás önmagában nem volt biztosíték a harmonikus továbbfejlődésre. Ezeket alapos környezettanulmányozás után elhozták otthonról és szállást kerestek számukra. A tanácsok, a gyógypedagógiai iskolák a 16—30 év közötti fogyatékos fiatalokat mind az irodához irányítják. Erre az évre megközelítően 4000 ilyen ügyük lesz. Híre van az irodának. Vidékről is nagyon sokan keresték meg őket s olyan ügyekkel is fordulnak hozzájuk, amelyekben a döntés állami szervekre tartozik. Ez a 12 társadalmi munkában dolgozó fiatal áldozatkészségével tekintélyt szerzett. Hatáskör és humanizmus Keve György épületgépészt már bemutattuk olvasóinknak, ő az Iroda vezetője. Az új állások után Hete Éva szaladgál, az adatfelvételek és jellemzések sok türelmet igénylő munkáját Balázs Emma, a Műszerkészítő Ktsz fiatal adminisztrátora végzi. Ilyenek a többiek is. S hogy milyen körülmények között dolgoznak? Van két íróasztaluk, egy öreg írógépük és határtalan lelkesedésük. Kiterjedt levelezésükhöz papírt és bélyeget a KISZ-től kapnak. Más költségük nincs. Említettük, hogy az irodához ebben az évben több ezer gyerek jelentkezését várják. Munka és munkahely is lenne számukra, mert a fővárosi tanács sok helyiséget utalt ki azzal a kikötéssel, hogy azokat kizárólag a csökkent munkaképességű fiatalok foglalkoztatására használhatják fel. Ezek a helyiségek több ktsz-nél és vállalatnál ma még üresen állnak vagy más célra használják. A iroda legfeljebb kérhet, hiszen hatásköre nincs. Az utasítást másnak kell kiadni, hogy az újabb jelentkezőknek is legyen munkahelyük. Ezekre az utasításokra szükség van. És végrehajtásuk szigorú ellenőrzésére. Nem azért, mert ezt 12 társadalmi munkában dolgozó fiatal szeretné, hanem mert ennek a tizenkét fiatalnak a munkájában társadalmunk humanizmusa különleges módon jut kifejezésre és kezdeményezésük több ezer fiatal sorsát rendezi. Diósdi László Egy jó kezdeményezés első eredménye Nyolcszáz fiatalt helyeztek el A társadalmi ellenőrzés fokozásával a vásárlók érdekeinek védelmében Mintegy két héttel ezelőtt — társadalmi ellenőrök véleménye alapján — foglalkoztunk a kereskedelem néhány problémájával, a vásárlók érdekvédelmével. Hogyan lehetne megszüntetni, legalábbis minimálisra szorítani a súlycsonkításokat, a szűkmarkúan adagolt kávékat, vagyis hatékonyan gátat vetni a vásárlók megkárosításának? Erről beszélgettünk a Belkereskedelmi Minisztériumban Bihari Ferenccel, az élelmiszer főigazgatóság és Sivó Tiborral, a vendéglátó és idegenforgalmi főosztály vezetőjével. Minőségi verseny — A vásárló megkárosítását — mondja Bihari Ferenc — a minőség-, a mennyiség- és az árellenőrzéssel lehet megakadályozni. A minőséget igazán hatékonyan csak a gyárban lehet befolyásolni. Részünkről jelenleg a tartós élelmiszereknél — konzervek, száraz áru, édesség — folyik a gyárban minőségi átvétel. Kisebb jelentőségű minőségi ellenőrzést folytat a Közért a tejiparban. A vágott baromfi minőségét, illetve osztályba sorolását a kivevők egyesülésével akarjuk tökéletesíteni: a négy érdekelt szerv — nagy- és kiskereskedelem, vendéglátóipar, üzemi vendéglátás — képviselőiből álló átvevő csoport szerintem eredményesen működhet. Ezt a módszert szeretnénk kiterjeszteni a többi cikkre is. — Egyébként az igazán hatásos módszer az, ha a gyárak versengenek, ki állítja elő a legjobb minőségű árut. Erre helyenként most is lenne mód. A sokat és joggal kifogásolt kenyérnél például az a verseny sem érvényesül, ami lehetséges lenne. Egy-egy bolt csak a meghatározott kocsiról vásárolhat És ha minőségi kifogás miatt visszautasítja, kenyér nélkül marad. Bizonyos diszpécserszolgálattal megoldható lenne, ha a boltos nem akarja átvenni a kenyeret, máshonnan elégítik ki igényét A mennyiségi, illetve mérési panaszok objektív oka, hogy nálunk csak úgynevezett térfogatcsomagolású gépek vannak. Az áruk nedvességtartalma következtében tapasztalható az egy-két százalékos súlyingadozás. Amellett a csomagolás sem légmentes, a liszt például megszívhatja magát nedvességgel, de párologhat is. A szabványok emiatt engedélyeznek bizonyos tűrést. Azt a vevőt viszont, aki két dekával kevesebbet kap, mindez kevéssé vigasztalja. Figyelemre méltóbbnak tartom a szubjektív okokat: az üzemekben helyenként az alsó súlyhatár szerint csomagolnak, az automatát például 99 dekára állítják. Az ellenőrző mérés azonban a gyáriak dolga, a kereskedelem csak azt vizsgálja felül, mennyit nyom az egész tétel. Másfajta ellenőrzés nagyon nehéz és főleg költséges volna. Szerintem a gyárakat kell rászorítani, hogy következetesen ellenőrizzék a csomagolást. Végül nyilvánvaló, hogy a jobb csomagolás pénzbe kerül és ezt valakinek meg kell fizetnie. Mi iparkodunk meggátolni, hogy ez az indokoltnál nagyobb drágulással járjon, másrészt oda hatni, hogy ne csak a drágább, hanem az olcsóbb csomagolású cikk is kapható legyen. Ez azonban a választéktól függ, ami, sajnos, nem nagy. Egyébként az előrecsomagolás mindenképpen fogyasztói érdeket szolgál. Nemcsak azért, mert a gyors önkiszolgálás elengedhetetlen tartozéka, hanem azért is, mert a méréssel való manipulációknak mégis ez az intézményesített akadálya. Úgyhogy véleményem szerint az előrecsomagolást a vettő érdeke. A fő szempont: a vendég kiszolgálása — Egyetértek azzal — kezdi Sivó Tibor —, hogy az ellenőrzés hatékony eszköze a vendéglátás színvonalemelésének is, de nem a legfontosabb. Az ellenőrzéssel utólag korrigálhatunk egy-egy hibát, példát statuálhatunk és így tovább. A lényeg azonban az, hogy a jó munka a vendéglátóipar légköréből fakadjon. — Sokat beszélünk manapság a vezetési módszerekről. Véleményem szerint a vezetés legnehezebb területe egy-egy üzletet irányítani. A vendéglátóipar egy-egy egységének összetétele rendkívül heterogén: üzletvezető, főszakács, felszolgáló, konyhalány, mosogatólány, kávéfőző, italmérő. A sokféle beosztást, az eltérő felkészültséget a nem mindig azonos törekvéseket összehangolni olyan szellemben, hogy mindez elsősorban a vendégért történik— a legnehezebb. És egyelőre még nem az a jellemző hogy mindenki egyformán a vendég jó ellátásáért töri magát és ettől várja a több fizetést, jövedelmet. Az üzletekben általában két tábor van. Az egyik — az erősödő — az előbb vázolt módon, a helyes cél elérése árán igyekszik boldogulni. A másiknak nem egyértelműen ez a célja. Az arányok eltérőek és a dolog ott dől el, hogy az új embereink, akik most kerülnek ki iskoláinkról, melyik táborhoz csatlakoznak. Ezért nekünk — vezetőknek — minden anyagi, erkölcsi megbecsülést, mindenféle kedvezményeket oda kell adni, ahol a fő szempont a vendég kiszolgálása, ahol a helyesen értelmezett tulajdonosi szemlélet érvényesül, ahol egy esetleges visszaéléstől magát az üzleti reputációt érzik sértve. És ha sikerül azt a nézetet erősíteni, terjeszteni, hogy a vevőt megkárosítani, az előírtnál kevesebbet adni éppen olyan bűn, mint a munkatársam zsebéből kiemelni valamit, akkormárhelyben vagyunk. A kereskedelmi munkában — az új mechanizmus kapcsán — úgy kell dolgozni, hogy a vendég, az állam, a vállalat és a vállalati alkalmazott is elégedett legyen. És itt említeném meg a sokszor kifogásolt kávéhányadot. Ha az előbbi négy szempont egybeesik, akkor a kávé hányada felfelé megy. Ha nem a cégek versenyeznek egymás ellen, hanem az üzletek versenyeznek egymással a vendégek érdekében, akkor várható, hogy minden eszpresszóban fontos lesz jó kávét adni. Összegezve: a visszaélések megszüntetésében a megfelelő eszmei légkör, valamint az a döntő, hogy a kollektíván belül a többség egy irányba mozogjon és egyformán legyen érdekelt a jó kiszolgálásban. Figyelemre méltó lehetőség A véleményekkel egyetértünk. Csupán azzal egészítenénk ki, hogy a felvázolt célok elérése nem megy máról-holnapra. Sok fáradságot, türelmet, következetes erkölcsi, anyagi ráhatást igényel. És — hangsúlyozni szeretnénk — ellenőrzést. Társadalmi ellenőrzést is, amely éppen hogy elősegítheti, meggyorsíthatja a légkör egészséges formálódását, a helyesen értelmezett verseny térhódítását, a jó táborának erősödését. Ez adja a társadalmi ellenőrzés nagy jelentőségét, amit a kereskedelem vezetői még mindig nem becsülnek, nem értékelnek eléggé. Pedig ez olyan lehetősége a kereskedelem, a vendéglátás tökéletesítésének, a vásárlók érdekvédelmének, amit számításon kívül hagyni — jóvátehetetlen hiba lenne. Lukács Mária NÉPSZAVA 1967. március 17