Népszava, 1968. április (96. évfolyam, 78–100. szám)
1968-04-02 / 78. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 96. ÉVFOLYAM, 78. SZÁM ARA 80 FILLÉR 1968. ÁPRILIS 2. KEDD A SZOT művészeti díjak odaítéléséről, a lakásfejlesztési terv végrehajtásáról és a lakások elosztásáról, az áruellátás helyzetéről és az árak alakulásának év eleji tapasztalatairól tárgyalt a Szaktanács elnöksége A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége hétfői ülésén megvitatta az 1968. évi SZOT művészeti díjak odaítélésére vonatkozó javaslatokat. Az elnökség széles körű közvélemény-kutatás figyelembevételével 8 egyéni díj adományozását határozta el, amelyek azA 15 éves lakásfejlesztési tervről szóló kormányhatározat mintegy egymillió lakás felépítését írta elő. Az építés ütemterve szerint a II. ötéves terv időszaka alatt 250 ezer, a III. ötéves tervben 350 ezer, a IV. ötéves terv időszaka alatt pedig 400 ezer lakást kell felépíteni. Az egyes tervidőszakokra meghatározott lakásszám előirányzataiban és arányaiban azonban módosulások történtek. A II. ötéves tervben 282 ezer lakást építettünk. A III. ötéves terv időszakára 300 ezer lakás építését irányoztuk elő, a IV. ötéves terv időszakában mintegy 420 ezer lakást kell építenünk. Figyelembe véve a II. ötéves terv időszaka alatti lakásépítés és megszűnés adatait, az ország lakásállománya 8,1 százalékkal nőtt. A lakosság számának növekedése ez idő alatt 1,5 százalék volt. A lakások átlagos laksűrűsége országos átlagban — 100 lakásra számítva — 339-ről 318-ra csökkent. Ugyanakkor az országban a 150 ezret is meghaladja a teljesen elavult, lebontásra szoruló, közte életveszélyes állapotban levő lakások száma. A III. ötéves terv előirányzata szerint 300 ezer lakást kell felépíteni. Ezen belül mintegy 200 ezret magánerőből, 100 ezret pedig állami erőforrásból. A III. ötéves terv első két évében a lakásépítési terv teljesítése nagyjából az országos előirányzatnak megfelelően alakult. A magánerőből történő lakásépítés mind a II. ötéves terv időszaka, mind a III. ötéves terv első két éve alatt a számítottnál kedvezőbben alakult. A lakosság építési kedve — az építéssel járó sok nehézség ellenére is —rendkívül élénk volt. Az építési igények és az építési adására április 30-án kerül Sor. Az elnökség ezután jóváhagyta a Szakszervezetek Országos Tanácsának és a KISZ központi bizottságának közös felhívását a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfordulója tisztehetőségek közötti összhang megteremtése érdekében hozott új rendelkezés azonban 1968. január 1-től nehezítette a lakásépítési hitelnyújtás feltételeit, mert csökkentette az egy lakás építéséhez nyújtható kölcsön összegét, és megemelte a kölcsön után fizetendő kamat mértékét. Ez az intézkedés a magasabb öszszeggel rendelkezők — és építeni szándékozók— körében arra ösztönzött, hogy lakásépítkezéseiket még 1967. évben kezdjék meg, illetve kölcsönigényeiket az OTP-nél rendezzék. A kisebb pénzű, építkezni szándékozók körében azonban sok panaszra, adott okot. Súlyosbítja a lakásépítkezők helyzetét az is, hogy a telkeket igen magas áron értékesítik. Mindezek mellett továbbra is probléma a folyamatos építőanyagellátás, valamint — elsősorban a társasházépítések tekintetében — a kivitelezői kapacitás hiánya. A 15 éves lakásfejlesztési tervről szóló kormányhatározat előírja azt is, hogy az állami kivitelezésben épülő lakásokat elsősorban a fővárosban, az ipari jellegű városokban és a munkásosztály lakta településeken kell megépíteni. A kormány úgy rendelkezett, hogy az állami erőből épülő lakások kiutalásánál biztosítani kell, hogy az összes lakások 70 százalékát fizikai dolgozók és a termelést közvetlenül irányító műszaki dolgozók részére juttassák. Mindkét kormányintézkedésnek az volt a célja, hogy a felépült állami lakásokból elsősorban és nagyobb részben a munkásosztály részesüljön. Az országos adatok szerint az összes felépült lakásnak csak 51 százaléka épült városokban, további 11,4 százaléka városias jellegű községekben, ipartelepüléseken, teletére kezdeményezett munkaverseny felkarolására és szervezésére. Az elnökség a továbbiakban elfogadta a lakásépítkezés helyzetéről és a lakáseloszlás tapasztalatairól, valamint az áruforgalom, az áruellátás, a minőség és a fogyasztói árak alakulásáról szóló tájékoztatókat. Az állami és magánerőből , újonnan épült lakásokból a munkások 43,5 százalékkal részesültek. A tanácsok többsége betartja a munkások és a termelésben közvetlenül részt vevő műszakiak részére előírt 70 százalékos arányt. A vállalatok azonban nem a munkások arányának megfelelően osztják el a lakásokat. Megállapítható, hogy a II. ötéves terv időszaka, valamint a III. ötéves terv első két éve alatt tovább növekedett az új lakások száma. Az eltelt hét évben országosan mintegy 28 ezerrel több lakás épült, mint ami eredetileg tervezve volt. Ezzel az ország lakásállománya 1967 végéig 1 millió 75 ezerre emelkedett. Az eredmények mellett azonban a lakásépítkezések területén még számos probléma van. A II. ötéves tervidőszakban a központi beruházásból történő lakásépítésnél lemaradás volt. Hasonló a helyzet a III. ötéves terv első két évének lakásépítési programja megvalósításával is. A lemaradást az állami építőipari kapacitás jobb kihasználásával, a magánerőből történő építkezések hathatósabb támogatásával — építőanyag, építőipari kapacitás biztosításával, hitel adásával és vállalati támogatással — lehetne és kell segíteni. A dolgozók lakásgondjait, illetve a központi lakásberuházás lemaradását tekintve, továbbra is elsőrendű jelentőségű a magánlakásépítés. Ezért célszerűnek látszik, ha a vállalatok a dolgozóik lakásproblémáinak megoldása érdekében — az érvényes határozatok alapján — a részesedési alapjukból mind nagyobb támogatást nyújtanak az építkezni szándékozóknak. Ennek érdekében helyes, ha az üzemi szakszervezeti szervek is kezdeményező szerepet vállalnak öszetételét alapvetően nem befolyásolták. Az italforgalom azonban jobban növekedett az ételforgalomnál. A vendéglátóipar februári forgalma már megélénkült, 3 százalékkal volt magasabb, mint tavaly ilyenkor. A ruházati cikkek forgalma január hó folyamán a fogyasztói folyóárakon számítva — öszszességében mintegy 3 százalékkal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban. Februárban a ruházati termékek forgalma a szezon végi kiárusítás hatására, megélénkült és mintegy 3 százalékkal magasabb volt az előző évinél. A kiskereskedelmi forgalom növekedésének túlnyomó része, 58 százaléka a vegyes iparcikkek forgalmának növekedéséből adódott. 1968 januárjában 9 százalékkal több vegyes iparcikket értékesítettek, mint egy évvel ezelőtt. A forgalom azokból a cikkekből nőtt, amelyeknek az árát 1968. január 2-ával leszállították. Például a szintetikus mosogatószerekből 80 százalékkal, szintetikus mosószerekből 43 százalékkal, pipereszappanból 19 százalékkal, hűtőszekrényből 58 százalékkal, televízióból 54 százalékkal, rádióból 50 százalékkal, motorkerékpárból 48 százalékkal vásároltak többet. Az év első két hetében a tavalyi mennyiség többszörösét vásárolták. A hónap második felében azonban a forgalom normalizálódott. A gazdaságirányítás új rendszerére való áttérés első két hónapjában — egyes hiánycikkektől eltekintve — a kereskedelem a lakosság igényeit kielégítette. Alapvető élelmiszerekből egyenletes, jó kínálat, mérsékelt kereslet volt. Egyes — különösen az árcsökkentéssel érintett — árukból azonban az ellátás nem volt folyamatos, s országszerte átmeneti hiányok keletkeztek. A ruházati kiskereskedelemben különösebb alapvető áruellátási gondok nem voltak, de a forgalom növekedését bizonyos cikkeknél fékezik az árualap és a választék terén tapasztalható hiányok. Ezek ármegállapodási és ebből eredő kiszállítási problémákból adódnak. Több termékből a gyorsan változó divatigényeket sem tudták kielégíteni. A bútorok iránti keresletet — választék tekintetében — a kereskedelem csak részben tudta kielégíteni, melynek az az oka, hogy a bútorárak megállapítása elhúzódott, különösen a tranzitszállításoknál. Tüzelőfélékből általában a mennyiségi ellátás megfelelő, azonban választéki problémák továbbra is jelentkeznek. Az árpolitikai intézkedéseket követően a fogyasztási cikkek minőségében új keletű hibákat — egy-két termék kivételével — nem lehet észlelni. Azonban továbbra is fennállnak a régi minőségi problémák, mert a kiszállítások még az 1967- ben termelt és raktározott árukból történnek. Az élelmiszerfélék minősége általában megfelel az előírásoknak. Sok a panasz továbbra is a kiszerelt élelmiszerek csomagolása miatt, mert egyes cikkek gyakran szakadtan, súlyhiányosan érkeznek a kereskedelemhez. A ruházati termékeknél országszerte a legtöbb reklamáció továbbra is a cipőknél, női csizmáknál, valamint nylonharisnyáknál fordul elő. Az árreform életbe léptetése óta eltelt időszak tapasztalataiból még nem lehet megalapozottan következtetni az árak alakulásának tartósabb tendenciáira. A január 2-i központi árpolitikai intézkedéseket a lakosság megnyugvással vette tudomásul. Az elmúlt két hónap alatti árszínvonal a január 2-i árrendezéssel kialakított áraktól még lényegesen nem tért el. 1968 januárjában a bolti kiskereskedelemben eladott áruk átlagos árszínvonala 2,1 százalékkal volt alacsonyabb a tavaly januárinál. Mindez adódott abból is, hogy a kereslet elsősorban a leszállított árú cikkek irányába tolódott el. Az 1968. januári árszínvonal az élelmiszereiénél és élvezeti cikkeknél 1,9 százalékkal, ruházati cikkeknél 2,3 százalékkal, a vegyesipari cikkeknél pedig 2,2 százalékkal volt alacsonyabb, mint 1967 januárjában. A vendéglátásban az 1963 januári árak 1,9 százalékkal magasabbak voltak, mint tavaly ilyenkor. A bolti kiskereskedelem és a vendéglátás együttes árszínvonala 1967 januárjához képest 1,4 százalékkal csökkent. A munkások és alkalmazottak fogyasztói árszínvonala 1968 januárjában körülbelül 1 százalékkal volt alacsonyabb, mint tavaly ilyenkor. Az árintézkedéssel kapcsolatos tapasztalatokat összegezve, megállapítható, hogy a központi árpolitikai intézkedések lényegében az előirányzottnak megfelelően valósultak meg. A kedvező körülmények ellenére szükséges, hogy a szakszervezeti szervek a fogyasztási cikkek termelői és fogyasztói árának alakulását fokozottabb figyelemmel kisérjék, valamint a társadalmi, a fogyasztói érdekeket szem előtt tartva, fellépjenek az ármegállapításban helyenként jelentkezhető káros tendenciák ellen. Az elnökség a továbbiakban fokyó ügyeket tárgyalt T. J. Lakásépítés és lakáselosztás Áruforgalom és áruellátási minőség és a fogyasztói árak alakulása A kiskereskedelmi forgalom 1968 januárjában 5 százalékkal, februárban 9 százalékkal, az első két hónapban együtt pedig 7 százalékkal volt több, mint 1967 megfelelő időszakában. A boltok 1968 januári élelmiszer- és élvezeti cikk-forgalma 8 százalékkal volt nagyobb az 1967. évi azonos időszakáénál. Az élelmiszerek közül az átlagot meghaladó mértékben nőtt a hús és húskészítmények eladása. Jelentősen emelkedett a leszállított árú tejtermékek és édesipari cikkek kereslete, így többek között vajból 34 százalékkal, sajtból 63 százalékkal, édesipari árukból pedig 20—25 százalékkal vásároltak többet, mint egy évvel korábban. A baromfiárak- csökkentése következtében a lakosság baromfihús-vásárlása -6 százalékkal volt magasabb a múlt évinél. Februárban az élelmiszerek iránti kereslet fokozódott és az előző év azonos időszakához viszonyítva, 13 százalékkal volt magasabb. A vendéglátás januári forgalma mind az állami, mind a szövetkezeti szektorban 1,2 százalékkal elmaradt az előző évitől. Az árváltozások a vendéglátóipar forgalmának ösz Nyilvános beismerés vagy választási manőver? Johnson bejelentette: nem jelölteti magát újra és részleges bombázási szünetet rendelt el a VCK elleni légi háborúban Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Johnson elnök vasárnap este rádió- és tv-beszédben jelentette be, hogy nem jelölteti magát újra az idei elnökválasztáson. Az elnök egyúttal azt is közölte, hogy részleges bombázási szünetet rendelt el a VDK elleni légi háborúban. Az amerikai hadiflotta és a légierő egységei a továbbiakban csak a demilitarizált övezettől közvetlenül északra eső részeket támadják. Az elnök azonban bejelentette, hogy újabb csapatokat rendel Vietnamba és megnöveli a katonai költségvetést. Johnson bejelentése azt jelenti, hogy ez év decemberével visszavonul a Fehér Házból. Az elnök azzal indokolta döntését, hogyegyetlen percet sem akar elnökségéből személyes vagy pártpolitikai kérdéseknek áldozni a jelenlegi helyzetben«. Hangoztatta, »nem fog törekedni arra, hogy a Demokrata Párt jelölje az elnökségre és nem fogadja el a jelölést«. Egyúttal azonban intett attól, hogy visszavonulását »a gyengeség jelének« vegyék. Az elnök negyven perces beszédében azzal indokolta döntését, hogy az Egyesült Államokban »mélységes megoszlás van«, és utalt arra, hogy egyesek politikai szempontból akarják kihasználni a vietnami háborút. Johnson egységet követelt az amerikai néptől. Vietnamról szólva egyebek között kijelentette: "Azt kérjük, hogy a tárgyalások haladéktalanul kezdődjenek meg, s ezek komoly, a béke lényegére irányuló tárgyalások legyenek.« »Ma este elrendeltem, hogy repülőgépeink és hadihajóink ne támadják Észak-Vietnamot, kivéve a demilitarizált övezettől közvetlenül északra eső részt, ahol a folytatódó ellenséges csapatösszevonások közvetlenül fenyegetik a szövetségesek előretolt állásait, s ahol a csapatok és az utánpótlás mozgása nyíltan fenyegető jellegű. Mint ismeretes, a VDK határozottan követeli, hogy egész területe ellen, szüntessék meg a bombatámadásokat és egyéb hadműveleteket. A VDK vezetői ismételten kijelentették, hogy ekkor rövid időn belül sor kerülhet tárgyalásokra. A Johnson által ismertetett intézkedések nem felelnek meg a VDK által ismertetett álláspontnak. Johnson kijelentette: »felszólítja az Egyesült Királyságot és a Szovjetuniót, mint a genfi konferencia két társelnökét és a Biztonsági Tanács állandó tagját, tegyenek meg mindent azért, hogy az egyoldalú dezeszkalációs lépés általános délkelet-ázsiai békéhez vezessen«. Az elnök közölte: Averell Harriman nagykövetet jelöli meg személyes képviselőjeként mindenfajta tárgyalásra és elrendelte, hogy Llewellyn Thompson moszkvai nagykövet is álljon készenlétben, esetleges genfi tárgyalásokra. "Felszólítom Ho Si Minh elnököt, hogy pozitívan, kedvezően válaszoljon erre az új lépésre« — mondotta. Az elnök utalt a dollár megrendült helyzetére, amely szavai szerint fenyegeti az Egyesült Államok prosperitását, és közölte, hogy a deficit csökkentésére újabb csökkentéseket hajt végre a költségvetés más tételeiben. Egyúttal ismét sürgette a 10 százalékos háborús pótadó bevezetését. Politikai bombarobbanás Washingtonban Johnson beszéde valóságos politikai bombarobbanást jelent az Egyesült Államokban. Bár Johnson visszavonulásának lehetősége korábban már felvetődött, politikai megfigyelők semmi esélyt sem láttak erre. Johnson beszédének elhangzása után az újságírók nyomban ostrom alá vették Kennedy és McCarthy demokratapárti, és Nixon köztársaságpárti elnökjelöltet. Robert Kennedy szenátor hétfőn New Yorkban nagy érdeklődéssel várt sajtóértekezletén foglalkozott Johnson elnök bejelentésével. A Johnson által bejelentett részleges bombázási szünetet a szénától- «részleges dezeszkalációs intézkedésként« méltatta. McCarthy szenátor éppen a Wisconsin állambeli Millwaukeeban mondott választási beszédet, amikor értesítették Johnson kijelentéseiről. A szenátor meglepetten értesült a hírről, majd reményét fejezte ki, hogy Johnson ezzel megnyitotta a megbékélés útját az amerikai nép előtt. Hozzáfűzte: megérti, hogy Johnson életének szomorú és nehéz pillanatához érkezett el. Hangsúlyozta, hogy megváltozóban van az amerikai politika arculata és ez a változás alulról indult el. Fulbright szenátor Johnson elhatározását kommentálva megjegyezte, hogy sohasem volt ily nagy meglepetésben része és reméli, hogy a vietnami háború befejezésére tett tárgyalási ajánlatnak hitelt kölcsönöz Johnsonnak az elnökjelölési harcból történt visszavonulása. Nixon volt alelnök, a Köztársasági Párt elnökjelöltje New Yorkban közölte, hogy ő sem számított Johnson meghátrálására és fogalma sincs elhatározásának kiváltó okáról. Feltételezése szerint Johnson részben azért döntött így, mert nincs egység a Demokrata Párt soraiban. Johnson döntése feltehetően megszilárdította helyzetét a Demokrata Párton belül, ezért most lehetősége nyílik olyan utód kijelölésére, aki »a johnsoni filozófiát« tovább viszi. A TASZSZ tudósítója a megválaszolatlan kérdésekre hívja fel a figyelmet A TASZSZ washingtoni tudósítója felhívja a figyelmet arra, hogy az amerikai elnök nem közölte, mekkora időtartamra korlátozzák a légitámadások arányait. Azzal, hogy nem hajlandó teljes mértékben beszüntetni a VDK barbár bombázását, az Egyesült Államok továbbra is semmibe vesz e VDK kormányának és a világ egész közvéleményének azt a jogos követelését, amelynek értelmében teljesen és feltétel nélkül be kell szüntetni a bombázásokat és a vietnami nép elleni háború minden egyéb aktusát. Washington előzőbéke lépéseihez hasonlóan. (Folytatás az 5. oldalon)