Népszava, 1969. május (97. évfolyam, 99–124. szám)
1969-05-01 / 99. szám
/•L107-Világ proletárjai, egyesüljetekf WOX[ NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI lAPTA »7. ÉVFOLYAM, 99. SZÁM ARA 1,20 FORINT 1969. MÁJUS 1. CSÜTÖRTÖK Május tiszta fénye írta: Vas-Witteg Miklós, a Szaktanács alelnöke tíZ ÉVBEN LESZ nyolcvan esztendeje, hogy a II. Internacionálé párizsi kongresszusa felhívta valamennyi ország szocialista pártjait: minden év május elsején rendezzenek gyűléseket, felvonulásokat, tüntetéseket a munkásság követelései mellett. A felhívás mindenütt lelkes fogadtatásra talált és — ami ennél sokkal jelentősebb — a következő évben Európa nagy részében eléggé erős is volt a munkásság ahhoz, hogy eleget tegyen a felhívásnak. A magyar munkásság is felsorakozott és megünnepelte május elsejét. Ünnepnap volt tehát május első napja már akkor is a munkásság számára, de harcos ünnep önmagában hadüzenet a kapitalista társadalomnak. Elég nagy riadalmat is keltett, nemcsak a kizsákmányolók és kiszolgálóik között, hanem mindazok soraiban, akik megszokásból, szellemi tunyaságból, vagy fantáziahiányból semmiféle más társadalmi rendet nem tudtak elképzelni, mint a meglevők. Pedig hát — legyünk őszinték! — ez az ijedelem nyolcvan évvel ezelőtt meglehetősen alaptalan volt. Egy szűk réteget nem számítva, a proletariátus, a harcos proletariátus széles tömegeinek eléggé ködös képzetei voltak a szocializmusról. A nagy többség úgy szövegezte volna konkrét követelését, hogy a munkaviszonyok legyenek emberkégesebbek és a bérek magasabbak. Persze az adott körülmények között már ez is forradalmi követelés volt. Amikor 12—14—16 órát tett ki rendszeresen a napi munkaidő, akkor vagy őrültek rögeszméjének, vagy még inkább elvetemült bujtogatók gonosz aknamunkájának tűnt fel a három nyolcas követelése: nyolc órai munka, nyolc órai pihenés, nyolc órai szórakozás. Ha külön-külön megvizsgáljuk a kilencvenes évek május elsejeinek jelszavait, megállapíthatjuk, hogy önmagában egyikük sem volt szocialista, forradalmi követelés, az egész együtt mégis forradalmi jelentőségű volt! Azzá tette a munkásság öntudatra ébredése, az, hogy kezdte megismerni saját erejét, és értékét és ezt az erőt, melyet képviselt, másoknak is, a gazdasági és politikai hatalom urainak is megmutatta. Elsősorban az utca elfoglalása révén. Hiába volt az államhatalom fegyveres ereje! Az egyes tüntető csoportokat szét lehetett verni, de magukat a tüntetéseket megakadályozni nem. Ha egyik utcában szétverték őket, a másikban újra összegyülekeztek: ha ma sikerült szétoszlatni, egy hét múlva újra kezdték. EBBEN A KÜZDELEMBEN a minnkásságnak nemcsak tömegereje acélozódik meg, hanem egyre erő- t teljesebben fejlődik osztályöntudata is. Az első világháború minden vonatkozásban kiélezte az osztályellentéteket Amíg az egyre növekvő pénzromlás, a mind katasztrofálisabbá váló áruhiány napról napra elviselhetetlenebbé tette a tömegek nyomorát, addig egyesek hadiszállítások révén, vagy más háborús spekulációk útján, például a hírhedtté vált papírtalpú bakancsokkal, milliós vagyonokat szereztek. Ezek az események természetesen azoknak is felnyitották a szemét, akikaddig csukva tartották és a tömegek elkeseredése feltartóztathatatlanul növekedett. Elkerülhetetlen következménye volt ennek, hogy az osztályharc a politikában is kiéleződött. Május elsejének megünneplése tilos volt ugyan a háborús termelés érdekében, munkaszünetet nem volt szabad tartani, mégis — főleg a háború második felében — sorra, rendre törtek ki a sztrájkok, amelyek már nemcsak gazdasági követeléseket tűztek zászlóikra, hanem politikaiakat is, elsősorban az általános titkos választójog kivívását És októberben győzött a forradalom. 1918. októberét követte 1919 márciusa, és röviddel utána — ma 50 esztendeje — elérkezett a magyar proletariátus első szabad májusa. Akik akkor csak tízesztendős gyerekek voltak, azok ma hatvanéves öregemberek. De fél évszázad távlatából is megdobban a szívük, ha emlékükbe idézik 1919 májusát Azt a boldogságot, a felszabadulás szülte kicsattanó örömet, a sziporkázó ötleteknek azt a burjánzó gazdagságát soha nem lehet elfelejteni. Pedig a proletárállam súlyos — talán e napokban éppen a legsúlyosabb— helyzetben volt. ÁMCSAK AZOK nem tudták elfelejteni 1919. májusát, akik boldog örömmel emlékeznek rá vissza, hanem azok sem, akik rettegve és gyűlölettel gondoltak ezekre a napokra. A Tanácsköztársaság leverésétől, az ellenforradalom születésének pillanatától egyetlen páni félelemben élt, hogy viszsza találnak jönni 1919 márciusának és májusának napjai. Legszívesebben kiiktatták volna a naptárból május elsejét és április 30 után nyomban május másodikét írtak volna. És ha ezt nem is tehették, mindent elkövettek, hogy mindenképpen megakadályozzák május elsejének méltó megünneplését. Legjobb esetben — ezt is csak a későbbi „konszolidált” időben — szigorúan körülhatárolt területen: a Tattersallban, a Millenáris pályán, a hűvösvölgyi nagyréten lehetett összejönni. Ez sem volt veszélytelen, alig múlt el május elseje egy sor rendőrségi előállítás nélkül. A legkegyetlenebb május 1944-ben volt, mint ahogyan az éjszaka is közvetlenül a napfelkelte előtt a leghidegebb. A munkásszervezeteket betiltották, az elvtársak százai-ezrei internálótáborokban voltak. És mégis , ez a csak szívekben megünnepelt május elseje tele van boldog reménységgel. Senki sem tudta önmagáról, hogy megéli-e a következő május elsejét, de tudta: aki megéli, az már egy szabad, boldog május elsejét láthat. S PONTOSAN így történt. Az ország utolsó talpalatnyi földje is szabaddá vált már, amikor — egy esztendő híján egy negyedszázaddal ezelőtt — 1945 május elseje ránk köszöntött. Huszonhat esztendő után az első szabad május, a második az egész magyar munkásmozgalom történetében. Mindenki tudta, érezte, hogy most nem ismétlődhet meg 1919 katasztrófája, mert a szovjet állam, amely 26 évvel korábban maga is élet-halál küzdelmet vívott, most győzedelmesen, erősen, magabiztosan halad előre és éberen őrködik azon, hogy meghiúsítsa a reakció mesterkedéseit. Nyilvánvaló volt ugyan, hogy vannak még hátra harcok, amíg felépülhet a szocialista társadalom, de ezeket a harcokat már győzedelmesen meg tudjuk vívni. Azóta csak harmadfél évtized telt el. Ezalatt megtanultuk, hogy az úton, amelyen haladnunk kell, több veszedelem leselkedik, mint amennyivel fiatalos optimizmusunkban számoltunk. A törvényesség helyreállítása, a szocializmusnak a torzulásoktól való megtisztítása, az ellenforradalom leverése után azonban ismét rátérhettünk a felemelkedés útjára. Ma már tudjuk, amiről a költő is álmodott: „Az igazság napja felragyog, az eszme élni és győzni fog! Ennek a jegyében ünnepelünk hosszú esztendők óta. Ennek a tiszta, humánus, a tömegek alkotó erejét elismerő, dicsérő és azt előmozdító szocializmusnak az ünnepe a mai május elseje is. Ünnep, amely örvendez az elért eredményeken. Erőt ad ennek további folytatására, és egyben fogadalmat tesz a további alkotó munkára. Mert munka van még rendkívül sok. Mind gazdasági, mind kulturális és politikai téren egyaránt. Tovább kell erősíteni a hitünket a boldogabb jövőben, a szocializmusban. Tovább kell emelnünk a dolgozók életszínvonalát. Szaporítanunk a művelt, az osztályöntudatos emberfők számát. S még inkább kiépíteni a tömegek önigazgatását, a szocialista demokráciát. TOVÁBB KELL ERŐSÍTENI a május elsejébe vetett hitet, az egységet, a nemzetközi szolidaritást, amely május elsejének olyan természetes forrása, hiszen maga a tüntetés gondolata is egy amerikai munkásfelkelés vérbe fojtásának keserű emlékéből fakadt. A nemzetköziség, az egység gondolata a mai nemzetközi helyzetben, az imperializmus háborús tűzfészkeket telepítő kalandor-akciói korában, a nemzetközi munkásmozgalom erősödő egységtörekvései, de nem csökkenő gondjai közepette élesebb fényben ragyogó májusi jelszó, mint bármikor. A 80 esztendő emlékeivel, tapasztalataival felvértezve a nemzetközi munkásosztály és soraiban a magyar munkások, a szervezett dolgozók serege megteszi történelem szabta kötelességeit az egység erősítéséért. 8 . • INTIstrÉLJEN MÁJUS 1. lelkesedést a Szocialista Pártban és csak a Radikális Pánban örülnek neki,fenntartás nélkül. A Szocialista Párt egyes vidéki szervezetei és a fiatal aktivisták továbbra is: a baloldal közös jelöltje-' (Folytatás az■ 5*. oldalon)" Megindult az elnökjelölési kampány Franciaországban A francia kormány szerdán betiltott minden nyilvános felvonulást május elsejére.’ A belügyminisztérium a tilalmat azzal indokolta, hogy szélsőséges csoportok bejelentették: május elsejét a „forradalmi harc napjává” kívánják avatni. Giscard d’Estaing volt francia pénzügyminiszter, a független köztársaságiak országos szövetségének elnöke kijelentette, hogy nem kíván indulni a francia elnökválasztásokon. Gaston Defferre-nek az elnöki tisztségre történt kierőszakolt jelölése ajelek szerint a vezetőség „egyhangú támogatása” ellenére ,sem keltett nagy ^vtomm * if y 2* hmtej v > % ■** v , *•# «.* Kw «.'■ süt V IhteC í Vt Újabb szakszervezeti Budapesten A SZOT elnökségének meghívására újabb szakszervezeti küldöttségek érkeztek május 1-jére Bulgáriából, Romániából és a Latin-Amerikai Dolgozók Szakszervezeteinek Állandó Egységkongreszszusától.“. . Licenszek, autógyártás, elektrotechnikai cikkek és magyar-japán gazdasági kapcsolatok Dr. Biró József külkereskedelmi miniszter nyilatkozata sót érdemes együitással kereskedni. A japán áruk a nyugat-európai ajánlatokkal összehasonlítva minőségben és árban általában versenyképesek. A vásárlásoknál számításba jöhetnek az elektrotechnikai cikkek, textilipari berendezések, papíripari gépek, vegyianyagok, műszálak — dehat számos olyan iparcikk, amelyet más tőkés országból szoktunk vásárolni. Megtekintettünk egy elektronikus számítógép-gyárát és egy olyan autógyárat, ahol minden munkafolyamatot elektronikus számító-ellenőrző berendezések hangolnak össze. Érdemes tanulmányozni az elektronikus' számítógépek gyártásához szükséges licenszek be-' szerzésének lehetőséget, tekintettel arra, hogy ott ezekre nincs embargó és esetleg kedvezőbb feltételekkel vásárolhatók meg, mint más országokból. — Korábbam japán forrásból hír jelent meg arról, hogy japán autógyár Magyaror-* szágon létesítene autószerelő üzemet — lehetséges ez? — Valóban, folytak.(Folytatás a 10. oldalon) — Gazdasági, kereskedelmi kapcsolataink bővítése Japánnal és más országokkal összhangban áll az új gazdasági mechanizmus alapelveinek gyakorlati megvalósításával — mondotta a többi között dr. Bíró József. — Mindinkább bebizonyosodik, hogy a nagy távolság és az ennek kapcsán felmerülő fuvarköltség ellenére, lehetséges. Átadták a SZOT 1969. évi irodalmi és művészeti díjait Szerdán a Szakszervezetek Országos Tanácsának székházában — a munkásosztály nemzetközi ünnepe alkalmából — átadták a SZOT elnöksége által adományozott 1969. évi irodalmi és művészeti díjakat. Virizlay Gyula, a SZOT titkára üdvözölte a megjelenteket — közöttük Gáspár Sándort, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a SZOT főtitkárát, Aczél Györgyöt, a Központi Bizottság titkárát, Brutyó Jánost, a Központi Ellenőrző Bizottság elnökét, Orbán Lászlót, a művelődésügyi miniszter első helyettesét —, majd Blaha Béla, a SZOT elnöke átadta a díjakat. A kitüntetett írók és művészek: Várnai Zseni költő, eddigi munkásságáért, a forradalmi proletárköltészet szolgálatáért, a Nyugtalan madár és az Ének az anyáról című versesköteteiért: Kamjen István író, a munkások életét hitelesen ábrázoló szépirodalmi munkásságért, Az emberek című kötetéért; Gáll István író, a munkásélet színvonalas alkotásokban való megörökítéséért az író-olvasó-találkozókon; Ákos Károly szakíró, marxista megalapozottságú vallástörténeti pszichológiai népszerűsítő könyveiért; Bokor Péter filmrendező, a Századunk című tv-dokumentumfilm sorozatáért és a műfaj kialakításában végzett tevékenységéért; György István filmrendező, tudományos ismeretterjesztő rövid- és dokumentumfilmjeiért; Szepesi György riporter, rádió- és tv-riportjaiért; Major Tamás színművész, a kommunista színjátszó mozgalomban, a realista színjátszás kialakításában kifejtett tevékenységéért, valamint a munkás-művész kapcsolatok ápolásáért; Szirtes Ádám színművész, a munkás-paraszt szerepekben nyújtott kimagasló alakításaiért; Zala Tibor grafikusművész, mozgósító erejű plakátjaiért és grafikai alkotásaiért, különösképpen a vietnami és a mementósorozatáért; Tar István szobrászművész köztéri szobraiért, új lakótelepeink esztétikai arculatának kialakításában végzett művészi tevékenységéért ; Maróthy János zenetudós, a munkásmozgalom zenei kultúrájának feltárásában végzett tevékenységéért; Balázs Árpád zeneszerző, szocialista eszmeiségű Koris műveiért és a Magyar Tanácsköztársaság 50. évfordulójára alkotott műveiért; Szigeti Károly koreográfus, a néptáncmozgalom továbbfejlesztésében elért eredményeiért. A SZOT díjaival kitüntetetteket lapunk 8. és 9. oldalán mutatjuk be. A Szaktanács elnökségének fogadása A SZOT elnöksége április 30-án este a Gundel Étteremben fogadást adott a május 1-jére hazánkba érkezett külföldi szakszervezeti delegációk tiszteletére. A fogadáson megjelent Biszku Béla, az MSZMP KB titkára, a Politikai Bizottság tagja. Pohárköszöntőt mondott Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára és Louis Saiuani, az SZDSZ főtitkára.