Népszava, 1969. november (97. évfolyam, 255–279. szám)

1969-11-19 / 269. szám

Az alacsony keresetű és nagycsaládos dolgozók helyzetéről tárgyaltak a MEDOSZ és a MÉM vezetői A közelmúltban a MEDOSZ vezetői felkeresték a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert és helyetteseit, hogy az időszerű kérdéseken túl a mezőgazdaságban dolgozó alacsony keresetű és nagycsaládos emberek helyzetéről tárgyaljanak. Kovács Istvánt, a MEDOSZ főtitkárát kérdeztük meg, hogy mi tette időszerűvé a kérdés tárgyalását és milyen eredményre jutottak. — Az időszerűségre válaszolok először — mondotta a főtitkár. — Központi vezetőségünk ez év márciusában tárgyalt néhány rendkívül fontos kérdést, vizsgáltuk a mikromechanizmuson belüli tartalékokat, azok feltárásának lehetőségét, saját tennivalóinkat. Napirenden volt az alacsony keresetűek és nagycsaládosok helyzete. A vizsgálat alapján megállapítottuk, hogy egyes szektorokban, így a vízügynél és a mezőgazdaságban, a növénytermesztésben és a technikai személyzet egy része nem éri el az 1000 forintos havi keresetet. Határozatban fogalmaztuk meg: Az életszínvonal minimális követelményeként a rövidített munkaidőn belül el kell érnünk, hogy egy havi becsületes munka után megfelelő jövedelemhez jussanak az érintettek. Most a határozat végrehajtásáról kívántunk tájékozódni és tájékoztattuk saját tapasztalatainkról is a minisztérium vezetőit. Ez a kölcsönös tájékoztatás az elmúlt időszakban kialakult igen hasznos munkamódszer és úgy látjuk, hogy sikerült előbbre jutnunk jó néhány kérdésben. — A mezőgazdaságban kialakult jó bérrendszer — a bértömeggazdálkodás színvonalasabb munkát eredményezett. Ma már, ha a gazdasági munkát vizsgáljuk — például, ha egy kitüntetésről, jutalmazásról van szó —, sok nagyon jól dolgozó üzem között válogathatunk. De mi úgy tartjuk, hogy ezeknek a gazdaságoknak is teljesíteniük kell minden „mutatót”, amely egy üzemnek megadja a szocialista jellegét. — Melyek ezek a mutatók? — Mi megengedhetetlennek tartjuk azt, ha egy üzemben a nagy munkában a termelés rohamos fejlesztése során „elfeledkeznek” magáról az emberről. Azt vizsgáljuk tehát, hogy az adott időszakban, amikor a gazdálkodás színvonalát emelték, a termelékenység növekedett, akkor léptek-e előre a munkavédelemben, az élet- és munkakörülmények javításában, a dolgozók szállításának megszervezésében, a jobb étkeztetés biztosításában. Mi fellépünk az egyenlősdi ellen, de a becsületesen végzett munkát szerintünk annak megfelelően is kell bérezni. A nagycsaládosoknál azonban még ennél is többről van szó — fejtegette a főtitkár. — Szakszervezeti bizottságainktól megköveteljük, a gazdasági vezetőktől is elvárjuk — ehhez kértük a minisztérium vezetőinek segítségét —, hogy felmérjék hányan vannak ilyen nagycsaládosok, kiskeresetűek? Milyen gondjaik vannak, lehet-e ezekre orvoslást találni az üzemen belül, gyermekeik továbbtanulása képességük szerint biztosított-e? Mindezekben együtt látjuk mi a szocialista üzem jellegzetes vonásainak kimunkálását. A kölcsönös tájékoztatáson túl született-e konkrét elhatározás a minisztérium és a szakszervezet vezetői tárgyalásán? — Igen. Személy szerinti felelősökkel megnevezve, közös vizsgálatot és intézkedéseket tervezünk. De talán, ha pontosan idézzük a megbeszélésen született elhatározást, az még jobban megvilágítja a jelenleg módunkban álló lehetőségeket. „Az alacsony keresetű és nagycsaládos dolgozók, valamint egyes költségvetési szervek dolgozóinak anyagi, szociális helyzetének vizsgálata, a javaslatok kidolgozása és a lehetőségekhez képest azok érvényesítése 1970. július 1-ig” — szól a megállapodás. — Az elmúlt háromnégy év alatt a mezőgazdaság termelékenysége egyenletesen növekedett. A hozamok két-három százalékkal emelkedtek. Ez az egyenletes javuló tendencia érvényesül-e a mezőgazdasági dolgozók élet- és munkakörülményeiben? — Ha az összes eredményt nézzük, nincs mit szégyenkeznünk — válaszol Kovács István főtitkár. — Az emberek létbiztonsága megvan. A szakmai szeretet és a nyugodt munkakörülmények sok örömet hoznak a dolgozóknak és nagyszerű eredményeket az egész népgazdaságnak. A bérezésben, mint már mondottam, értünk el szép eredményeket, de vannak problémáink is. Előfordul, ugyanis, hogy egyes üzemekben míg a termelékenység növekedett, azt nem követte arányosan a dolgozók keresete, sőt néhány gazdaságban csökkent 1—2 százalékkal. Ezen változtatni kell. — Az állami gazdaságok dolgozói részére hoszszas fáradozások árán — hiszen erről írt többször a Népszava is — sikerült érvényt szereznünk kislakásépítési akciónknak, amely most már évente ezer családnak jelent új lakást. A munkaidőcsökkentésre is tettünk lépéseket. De mi még mindig azt mondjuk, hogy az elért eredményeinkkel csak az adósságainkat törlesztjük, mert a mezőgazdasági dolgozók rendkívül hátrányos helyzetből indultak a felszabadulás után. Mindezek napirendre kerültek ezen a tárgyaláson. Én az egyik legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy a miniszter hangsúlyozta: az egész minisztérium vezetésének és a közvetlen gazdasági vezetőknek lényegesen többet kell tenni az emberekért. Megállapodtunk, hogy a jövőben még inkább figyelembe veszik a szakszervezetek tapasztalatait, javaslatait — fejezte be a beszélgetést Kovács István főtitkár, L. V. Útvédelmi felkészülés a télre 3»! Hóekék és szórógépek készenlétben — Rajonos szolgálat Ha befújná az utat a hó... Novembert írunk, a tél és az ezzel járó hóesés előre veti árnyékát. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium felkészülten várja a hó támadását. A síkosság elleni védekezés már most időszerű. Országosan 30 ezer kilométeres úthálózat havassága, síkossága a KPM gondja. A tizenkilenc megye közül a legveszélyeztetettebb országrészeken, Veszprém megyében 44, Vas megyében 40, Zala megyében 44, Győr megyében 42, Borsod megyében 46, Szabolcs megyében 31, Bács-Kiskun megyében 34, és Baranya megyében 26 hóeke és nagy teljesítményű hómaró áll készenlétben a hóakadályok elhárítására. A legújabb típusú hómarók több méteres hótorlaszokat törnek át és fújják ki a porított havat az út széleire. Amit a járművezetőknek meg kell érteni: amíg a hófúvás tart, addig lehetetlen a takarítás, mert csak a gépek mennének tönkre, az utat öt perc alatt újra befújná a hó. A múlt évi tapasztalatok alapján a KPM illetékesei már most figyelmeztetik a gépkocsivezetőket, hogy ahol útőrök, illetve rendőrök figyelik a további útszakaszokon a hóakadályképződést, ne erőszakolják a továbbhaladást, mert az elmúlt esztendőben előfordult, hogy a jó tanácsot el nem fogadva, több száz kocsi torlódott össze ilyen meg nem értés miatt. Az úthálózat legforgalmasabb részén, amelybe beletartoznak az összes főutak, állandó őrjáratok közlekednek és síkosság esetén az utat felszórják tóval, homokkal, salakkal A többi úton rajonos szolgálat működik majd. Ez azt jelenti, hogy csak a legveszélyeztetettebb szakaszokat , éles kanyarókat, meredek emelkedőket, vasúti kereszteződéseket, és nagyobb közúti csomópontokat szórják fel a ré ■ síkosság ellen, összesen 316 szórógép, illetve tehergépkocsira szerelt berendezés vesz részt a télen ebben a munkában. A KPM a télre 36 ezer tonna ipari sót és több mint 160 ezer tonna homokot, illetve salakot készített elő. (sz. gy.) Furcsa utca: egyik oldalát mintha lekaszálták volna, a másik kiszolgáltatva tartja arcát a határnak. A varjaktól szabdalt, őszi ég alatt félve, egymást melegítve sorakoznak rajta a házak. Tanyasor, öt kilométerre Békéscsabától. Irdatlan kátyúk, zökkenők gurítják a kocsit az iskoláig. Búcsúzkodó, útra készülő édesanyákat marasztalok, a többi háztól szinte semmiben sem különböző iskola termében. — Sok a dolog estefelé, sietnünk kell — tekintget a szürkülő ablakra Bencsik Pálné, s kabátostul ereszkedik a székbe. — Most még szerencse, hogy nincs eső. Akkor ki sem lehet mozdulni, a gyerekek kilométereket gyalogolnak a sártengerben. Errefelé egyébként régen is sok volt a víz, fénylett, csillogott a lapály. Erről kapta a nevét is: Fényes. — Mi Gyulához közelebb lakunk, mint Csabához, de ehhez a körzeti iskolához tartozunk. A kislányom három és fél kilométert tesz meg naponta idáig. — Fáradt, égő szemű asszony beszél, a vele egykorú igazgató úgy szólítja, „Gazsó néni”. — Odahaza nincs villany, a nagymosást például már bent csinálom a másik házunkban, Gyulán. Ha felnő a kislányunk, mi is odaköltözünk. — Én csak itt tudnék élni — szól egy barnára sült arcú fiatalasszony. — Megvan itt mindenünk, kihozom a kertészkedésből, primőrökből, ami kell. Csak éppen fodrász, cipész nincs, Patyolatnak, presszónak se híre, se hamva. A kocsma, meg az iskola az összes szórakozás. — Nekem négykor kell kelnem, tejet hordok a városba, régi kuncsaftokhoz. Tizenhat éve állandóan fél hatra megyek, telente a hófúvásban szinte torony iránt. Szórakozásra — sóhajt Hrabovszky Jánosné — pedig tv-nk is van, ide kihozták a villanyt, kevés idő jut. Itt dolgozni kell. — Három tanyai iskola szűnt meg a környéken — tájékoztat az igazgató, Erdélyi Mihály. — A gyerekek most mind ide járnak. Hatvanhárom gyereket tanítunk, két alsó, két felső csoportot. Mint a tanyákon általában, nálunk is csak az iskolai tanulásukra lehet számítani, otthon hamar befogják őket a munkára. Igyekszünk jó felszerelést biztosítani, van tv, magnó, korszerű szertárak. Nekem is van egy fiam — teszi hozzá —, az bejár Békéscsabára tanulni. Nem akartam,hogy itt legyen, egyrészt, mert én vagyok az igazgató, azonkívül oroszt itt nem tanítunk és — mintha előbb a kifogások csak ürügyek lennének, tehetetlenül rám tekint: — mégis más a városi környezet! Jóslat és valóság Nagy kiterjedésű a tanyavilág Békés megyében. A városok vonzása nő, színvonaluk, kultúrájuk nemcsak a fényesi igazgató gyerekének jelentenek ígéretet. Beköltöznek az öregek, eljárnak a fiatalok, a kint lakók nem költenek már a roskadozó épületekre. Ám a folyamat korántsem olyan gyors, mint évekkel ezelőtt számítottak. Akkor ugyanis azt vélték, hogy pár év alatt felszámolódik a tanyavilág 80 százaléka. A jóslást megdöntötte a gyakorlat. A beláthatatlan termőföldek még sokáig igénylik a munkáskezet. A mindenféle agóniára fittyet hányó életforma vizsgálatot követelt; a Békés megyei vezetők alapos, gondos felmérés után tervet készítettek a tanyavilág racionális menthetőségéről, fejlesztéséről. A szándékról annak idején a Népszava is beszámolt, az akkori tervek megvalósulásáról viszont ma már örömmel adnak számot a tanács vezetői. — Az iparosodás, a munkaerő-vándorlás megmozgatta, felrázta a tanyák életét, de inkább a fiatalokat szakította el ettől az életformától — mondja dr. Takács János, a tanács építési osztályának vezetője. — Feladatunknak azt éreztük, hogy azoknak a területeknek sorsát javítsuk, ahol az eláramlás, felszámolódás kis mértékű, ahol a föld és a közösségi élet elég kohéziót jelent az embereknek. Eszerint kategóriákra osztottuk a tanyavilágot. „Fejlesztésre javallottak“ — Hét külterületi lakott hely, tíz gazdaság köré csoportosuló telep, valamint 20 nagyobb tanyacsoport — mint például Fényes is — szerepel a fejlesztésre javallottak között. Ezeken a helyeken már szinte kivétel nélkül bevezettük a villanyt, bekötőutat építettünk, itt többnyire van iskola, könyvtár, akadnak kereskedelmi egységek, megfelelő az ivóvízellátás, megszervezett a közlekedés, a népművelési hálózat. A közösségi élet alapfeltételeit nélkülöző tanyacsoportok, szétszórt tanyák körülményein viszont nemigen tudunk segíteni — mondja Romvan László tervosztályvezető. — Ez azért nagy gond, mert ebben a településformában él a külterületi népesség túlnyomó része, és ezek a tanyák sokszor öt kilométernél is messzebb vannak a legközelebbi községtől, várostól. Vaskos paksaméták, számok, felmérések, utasítások. Hogy mit jelent az adathalmazban egy útépítés, egy járda —azt a hiányukból tapasztalom, hogy mit jelent a világosság teremtésének egyetlen megszokott mozdulata, azt egy petróleumlámpa imbolygásában éreztem először, 15 kilométerre a várostól. A sajnálaton túl... Vicsorgó kutya ront a reflektoroknak, ijedt tanyasiak állnak meg a hegyes végű léckerítés mellett. — Nagy a rendetlenség, meszeltünk, különben behívnám — néz rám az asszony, s klottköténybe törli az ujját. — A fiamnak kijárok segíteni, a férfiember nem ért az ilyen dolgokhoz. Mi — teszi hozzá magyarázatképp — az öregemmel már beköltöztünk a városba. — Nem marasztal ez a k krnyezet — mondja a szomszéd tanyán, gázlámpánál Novák András „tanító úr”. — Inkább azért és addig laknak itt az emberek, amíg anyagilag összeszedik magukat. Mi — invitál beljebb — huszonkét gyereket tanítunk. Egyik szobánkat is feláldoztuk, hogy két tanterem legyen, és a kettőben „egy műszakban” taníthassuk a gyerekeket. A legközelebbi üzlet Legelőgerendástól három kilométerre van, televízió nincs a környéken, bár telepes tv-t ígértek az iskolának. Nagy János elnökhelyettes a tanácsházán arról beszél, hogy a jövő években, várhatóan húszezer ember mozdul el a tanyákról. Számukra biztosítani kell telkeket, építési anyagot, számolni kel ivóvízellátásukkal, egészségügyi gondozásukkal is. Ez a fajta fejlődés, valamint a külterületi helyek fejlesztése sok-sok millió forintot emészt fel, amelyet már központi és helyi erőforrásokra számítva, elosztottak, beterveztek, az igények szerint. Lehetne többet, többfelé adni? Talán. De a megyében egy valamit — a világosság nélkül élő tanyasiak sajnálatán túl — pontosan felmértek: e saját felelősségüket. Jakab Ágnes A tanyák elé Alois Indra Budapesten Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására kedden Magyarországra érkezett Alois Indra, a CSKP Központi Bizottságának titkára. A csehszlovák vendéget a Ferihegyi repülőtéren Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Tóth Mátyás, a KB osztályvezetője fogadta. Jelen volt Frantisek Dvorsky csehszlovák nagykövet is. Hősies harc a tűzzel Ormosbányán Mindenki biztonságba került A kiesést pótolták November 13. 16 óra 15 perc: Brück József szivattyúkezelő az ormosi bánya frontfejtés gyűjtőszalagja VI-os aknájában a 3/A és az I-es szalag kereszteződésénél tüzet észlel. Izzik a kábel... 16 óra 42 perc: Dr. Szentpéteri Ernő főmérnököt telefonon értesítik a tűzről, aki azonnal a helyszínre siet. Megijedtünk, mert a jelentés a gumiszalag égéséről értesített. Azonnal megtörtént a riasztás, és mintegy 80, a helyszínen dolgozó bányászt a felszínre szállítottak. A legnagyobb veszélyben a 3/A munkahelyen dolgozó 13 ember volt, de az ő mentésük is azonnal megtörtént. Az oltás nem sikerült... A tűz észlelése után a szivattyúkezelő a tűztől 30 méterre levő gépkezelőt értesítette. — Ő nem látta a tüzet? — Nem láthatta, hiszen a fülkében ült... Brück József tovább rohant és 150 méterre a tűz gócpontjától, a sikló alatt megtalálta Pócsik főaknászt. Néhány perccel később már Nemes Árpád üzemvezetőt is értesítik, aki azonnal riasztja a bányamentőket, s ezzel megindul a lánc... 17 óra 10 perc: 38 bányamentő és egy szemorvos a helyszínre siet. Megkezdődik az oltás porral és vízzel. Bár a tűz még csak a kereszteződésben ég, a teljes lokalizálás nem sikerül. — Kevés volt az oltóanyag? — Mennyiségileg lehet, hogy elég volt, de hatásában kevésnek bizonyult — ,válaszolja a főmérnök. A lent levők közül mindenki biztonságba került, sérülés nem történt. Az éjszaka folyamán azonban a vágatban a tűz továbberjedt. Valamikor ezekben az órákban következett be az öngyulladás is, amit az egyre fokozódó hő káltott ki. Délután döntés születik: a veszélyeztetett szakaszt gátakkal kell lezárni ... A pénteki helyzetről a főmérnök így beszél: — A vágat egész hoszszában izzott, és a vasból készült alátámasztó TH- gyűrűk meghajoltak a hőségben. Egészen a tűz gócpontjától 500 méterre levő területig hatoltam, ez már majdnem a fejtés, ahol 60 fok volt a hőmérséklet. A mentőruha ellenére ezt már alig lehetett elviselni... . A betongátak bezárultak A gát építésén éjjelnappal húszan dolgoztak az izzó vágatban, hogy a bánya többi részétől a területet elzárják. A hőség itt is meghaladta az 50 fokot. A mentőkészülék súlya 20 kilogramm, a betonelem kövek pedig közel vannak a 30 kilogrammhoz. Emellett csákányozni, dolgozni kellett ... Vasárnap, 13 óra: A két legfontosabb betongát bezárul. Ezzel a tüzet tápláló levegő útját is elvágják, s már csak a gát túlsó oldalán fennmaradt oxigénből táplálkozhat az izzás. Szerencsére a IV-es telepi frontfejtésbe már nem hatolhat be a tűz. Igaz, az itt termelt napi 20—30 vagonos szénmenynyiség kiesik, amit más területről kell pótolni ... És pótolták! Mulasztás nem történt Megpróbálom az okot kutatni: az egyik bányászt az öngyulladás lehetőségéről kérdem. — Régóta dolgozom a bányában, megéltem már egy-két tüzet, de öngyulladásról most szó sem lehetett! Ezt kivétel nélkül, minden esetben jellegetes szag előzi meg... A többiek rábólintottak, megerősítik a véleményt A kritikus szállítószalagot csak néhány nappal ezelőtt szerelték be, tehát a motor teljesen új volt. Az első feltételezések szerint a tüzet a motorból kipattanó elektromos szikra okozta. Ez azonban nem látszik bizonyítottnak, mivel a vizsgálat szerint a meghajtó motorban a bevezető kábeleken zárlatnak nyoma sincs. A bányamezőben az elektromos védelmi rendszer kiépített, melynek hiba esetén is elvileg tökéletesen kell működnie... Marad a feltételezés: mechanikai súrlódás okozta a helyi felmelegedést, amely később a tűz kitöréséhez vezetett. A szerelési munkát hétfőn megkezdték összegezés: A bányamentők minden tőlük telhetőt megtettek. Hétfő délelőtt a két legfontosabb gát mellett a további három is bezárult, így a tüzet teljesen elzárták a külvilágtól. A karnagy, de jelen pillanatban még indokolatlan becslésekbe bocsátkozni. A tűz elszigetelésével a szén fokozatosan kialszik és lehűl. A 3/A és a III-as frontfejtésre a szerelési munkákat hétfő reggel megkezdték. A tűzzel pusztított terület és a IV- es frontfejtés néhány hét múlva újra művelés alá kerül... Mélykúti Attila Meghirdették az 1969—70-es középiskolai tanulmányi versenyeket A művelődésügyi miniszter az érdekelt tárcákkal és a KISZ Központi Bizottságával egyetértésben az 1969—70-es tanévre meghirdette az országos középiskolai tanulmányi versenyt, valamint az Arany Dániel matematikai versenyt. A versenyeken harmadik és negyedik osztályos tanulók vehetnek részt A verseny tantárgyai: magyar nyelv és irodalom, történelem, orosz, angol nyelv, matematika, fizika, földrajz, kémia, biológia, valamint a közgazdasági szakközépiskolák és technikumok tanulóinak könyvvitel. A tanulmányi verseny első fordulóját február második felében, a másodikat áprilisban rendezik. (MTI) NÉPSZAVA 1969. november 1. .