Népszava, 1969. december (97. évfolyam, 280–303. szám)
1969-12-03 / 281. szám
Max Frisch: Játék dz éktrolszzdl! Bemutatók — délelőtt és este Tavaszi szél vizet áraszt kötvén magyar év” alcímmel mutatta be az Állami Budapest Táncegyüttes új műsorának zárószámát, Molnár István IV. Szvitjét (Vavrinecz Béla zenéjére). Az egész műsorból, amelyet „Tavaszi szél vizet áraszt” összefoglaló címmel láttunk a Vígszínház színpadán, a jelképessége emelteti ki éppen ezt a táncos-zenés kavalkádot. Az öreg juhász, aki napjaink fiatalemberét végigvezeti hazánk mával záruló legutóbbi nevezetes fél évszázadán — természetesen tánccal és furulyaszóval — úgy vélem, maga Molnár István, akire igencsak illik a cím és a rang: „érdemes művész”. Érdemes a legnagyobb tiszteletre. Árnyékos és napsütöttebb esztendőkben töretlenül és feltétlenül kitartott a magyar néptánc felemelésének és fejlesztésének ügye mellett. A télies műsor látványa és zenei élménye azt a jó érzést fokozza bennünk, hogy gazdagok vagyunk. Nemcsak a néptánc és népzene alapanyagában, amelyből korábbi ordas évtizedek pusztítása és torzításai ellenére rengeteget sikerült megmentenünk és kiteljesítenünk, hanem megvalósítókban is. Hatalmas és gazdag országokban pusztulnak sajnos az ott élő népek hasonló értékei, mert nincs, aki igazán törődjék velük, s ha akad, nincs, akire és amire támaszkodhassék. A Budapest Táncegyüttes pedig nálunk csak a másik (nem is mondanám, hogy a második) a kit vezető állami együttes közül is a megyék, városok és a nagy szakszervezetek együttesei is örök és jó otthont biztosítottak a néptáncnak és a népzenének. (A legtöbbet Molnár István közvetlen, vagy közvetett tanítványai irányítják.) Magát a műsort illetően néhány kiemelésre szorítkozom csupán. A férfi táncosok egyénenként és együtt kitűnő képességűek (hadd tegyem hozzá: eredeti néptánc-anyagunk jobban is kedvez az erősebb nemnek). Az erdélyi legényes és a hajdúsági kampós tánc élődalszínházaink érdemére és fellendülésére legyen: egy hónapon belül a második művet újították fel. A Figaro házassága (ezúttal az Erkel Színházban) nem teljes felújítás, de mivel valamennyi szerepben új, túlnyomóan fiatal és legfiatalabb szereplőket hallunk-látunk — csaknem az. Sokra kötelező, jó Mozart-hagyományaink szükségessé is teszik, hogy nagy figyelemmel legyünk e külön, rendkívüli igényű zenei világ hazai előadásaira. A Figaro házasságára meg éppen, hiszen ez a vígjáték, amely a maga módján a francia forradalmat előlegezi — Beaumarchais úr révén egyszer már remekmű és Mozart szuper-zsenialitása szinte nyomban a mű születése után a harmadik hatványra emeli. Felér-e a megújított előadás a Mozart-mű kivételes magaslataira, vagy — hogy ne legyünk maximalisták — jól folytatódása mindenképpen „világszínvonal”. A zenekar Biró Attila (pódiumi számaiban Jónás Mátyás vezető prímás) irányításával kifogástalanul látta el a feladatát. Ez ma már azt is jelenti: lényegesen magasabb igényeknek is megfelel, mint amelyet még néhány éve is elfogadtunk. Fábián Márta és Zsákai János nagy kultúrájú cimbalomjátéka (külön kettősben Bartók „Kolindák”-ját is előadták) megnyugtat: a gyönyörű magyar hangszer fiatal szólistái szeretettel és tudással ápolják Rácz Aladár kivételes örökségét. Ja-e az említett jeles hazai hagyományokat? Őszintén és jóindulattal szólva: egyben-másban. (Blum Tamás kamester mintha még nem egészen lett volna „készen” vele, amikorra a bemutató elérkezett.) Néhány érettebb művészünk, Birkás Lilián, Antalffy Albert, Pancsó Sándor, Katona Lajos rangjához illően szerepel. Nagy örömmel hadd fűzzek egy-egy rövidke megjegyzést a fiatalok szerepléséhez, akik úgy indulnak Mozartban, mint akik majdan ugyancsak jó hagyományt kívánnak képviselni a ma még gyermekeknek. Almaviva: Nagy Sándor. Hangja tisztul, lebegése A krimivel nincs mit kezdeni esztétikai, gondolati megközelítéssel — a vele való foglalkozás ellenben mégsem dolga sem a kriminalistáknak, sem a bridzs-, vagy sakkmestereknek (holott minősítése alighanem még leginkább rájuk tartoznék). Így azután a kritikusokra marad. Mit kezdjen vele az utóbbi? Ha megfelelően szórakozott, együtt a közönséggel, amely közismerten kedveli ezt a játékot, vallja be. És mivel tényleges társadalmi, érzelmi, jellemzésben, irodalmi, vagy drámai tényezők valóban nem állnak rendelkezésre, az egyetlen kiindulópont, a minősítés lehetséges kritériuma, csakis a logika lehet. A fó krimi az, amelynek cselekmény-, pontosabban rejtvényszövevénye támadhatatlan, szigorúan logikus. Ha az, akkor még a képtelenség, az egész játék teljes hiteltelensége és hihetetlensége is megbocsátható. A kaposvári Csiky Gergely Színház most ilyen ügyesen, rutinosan összeszerkesztett krimit mutatott be (a több hasonló színpadi művéből nálunk is ismert Frederick Knott műve: Várj, amíg sötét lesz), csökken. Remek dolog, hogy a grófból nem csinál pojácát. A grófnő, Marton Éva. Jelenségnek is, hangnak is az a grófnő, akire alighanem Beaumarchais is, de Mozart egészen biztosan gondolt. Éneklése és színpadi lénye oldódóban van. Susanne: Andor Éva. Hasonló kulturáltsággal kevesen énekelnek ma az ország dalszínházaiban. Alakítása is őszintébb, mint néhány korábbi naiva-jellegű szerepében volt Figaro: Bordás György. A híres borbély lendületes, de nem folyton izgő-mozgó életrekeltője. Éneklése ízléses, igyekszik megfelelni a mozarti igénynek. Cherubin: Kalmár Magda. Mini-hang —maxi-tehetség. Ilyen fiatal és gyakorlatlan embert ilyen biztonsággal színpadon mozogni még nem is igen láttam. Szinte érthetetlen — de hiszen a tehetség mindig az. Don Curzio: Kunsági Kálmán. A kis szerepben is figyelmet érdemel. Fanchette: Csengery Adrienne főiskolai hallgató. A legfiatalabb korosztályt — kivált, ha Mozart-éneklésre is „vetemedik” — hangban behízelgőnek, éneklésben igényesnek óhajtanánk, és ha még nem túlzás a kívánság, megjelenésben vonzónál. A nagyon ifjú énekművésznőjelölt ilyen. A Mozart-hagyományok jó folytatásába vetett bizalom jogos. A színpadi krimi mégis egy — sőt, adott esetben két — dologban több, mint logikai játék.1l Hogy úgy mondjuk, ujjgyakorlat, tréning a természetes, fesztelen színpadi magatartásra, helyzetteremtési és ritmusvizsga rendezőnek és színészeknek. A fiatal rendező, Zsámbéki Gábor és hasonló korú művésztársai Gáspár András kitűnő színpadán kicsit nehézkes indítás, után kitűnően végezték az érezhetően őket is szórakoztató gyakorlatok, helyenként akrobatikus mutatványok sorát "Amiért kiemeltem, hogy ebben az esetben a színpadi krimi külön is felülemelkedik a szimpla logikai játék szintjén, az az abszolút főszerepbe« színpadra lép», és onnan gyakorlatilag az egész estén nem távozó Tímár Éva. Sajnos, a játékszabályok tiltják, hogy bármiben is utaljak a szerep mibenlétére, így csak annyit: ami már többször kiderült, az még ebben az igénytelen játékban is újra vitathatatlanná válik — a fiatal művésznő országos viszonylatban legjobbjaink közé tartozik. (rajk) Villám kritika — Figaró-tempóban Egy krimi — egy szerep Mindnyájunk élete egyszeri — megismételhetetlen és visszafordíthatatlan. De mindenkinek eszébe jutott már életében — legalább egyszer —, hogy milyen jó volna, ha változtatni tudna életén, ha valahol valamit — amit már megtett — újra, másképpen tehetné meg. De hát: „Ab posse ad esse valet, ad esse ad posse, non valet” — ezA lehetőség válhat valósággá, a valóság nem válhat lehetőséggé.” Az életben nem, der a játékban, a színpadon igen. S ez a játék Max Frische, a német nyelven író neves svájci íróé és műve a Biografie: Ein Spiel rövid időn, egy hónapon belül kétszer került a pesti közönség elé. Először a charlottenburgiak bemutatkozásának keretében a Schiller Színház kamaraszínháza, a Schlosspark-Theater mutatta be a Pesti Színházban. Vendégjátékuk figyelemre méltó állomás volt abban az egyre gazdagodó színházi előadáscserben, amelynek keretében a leningrádi GorkijSzínháztól a prágai Feke Színházig különböző rf.n"i, színvonalú és stílvsú elárfisokat láthatta a k"z'’múltban. Jók ezek a cserék, hatékonyan j- ■hqzzá más ors k sz'nházi kultúráj ’ ' zk meg’smerésé’iez, és a gmk pontosabb bet' 'Várihoz. Ezek az előadások mindig hasznos összehasonlításokhoz vezetnek, még akkor is, ha oly elütő előadás és stílus jellemző a vendégszín- frizra, és sokkal inkább akkor, ha — mint a mostani esetlen — ugyanazt a művet játsszák el, melyet egy magyar színház is — most a Thália — műsorra tűzött Kürmann professzor — a darab főhőse — lehetőséget kap életének „Registrator”-ától, a darab járat jegyzőjétől, hogy még egyszer újra élje életét és tetszés szerint változtasson rajta. Meg is kísérli újból meg újból, de kiderül, hiába élte újra életét, nem tud, nem változtat semmi lényegest életrajzán. Ennyi az egész. Beállított élethelyzet — a színpadon, a színpadi szituáció újra meg újrajátszása —, hátha más lesz az eredmény. Ez a mű. Tulajdonképpen nem sok. Sovány kis szöveg. Kulturált, de önmagában nem túl jelentős dialógusok, néhány kívülről behozott poén, amellyel a jegyző színesíti az előadást. Enynyi az egész. Tehát, ha ebből a játékból játék lesz, színházi élmény, azt A Thália Színház bemutatója nem teszi más, csak a színpadi lelemény. A Schlusspark-Theater Hans Schweikart rendezésében korrekt, precízen megmunkált előadást hozott a Pesti Színházba. Különösen szinte klaszszikus tisztaságú beszédtechnikájuk tűnt fel — figyelmeztetve rá, hogy a színház az élő beszédkultúra ápolásának műhelye is, és ez nemcsak a három főszereplőre, de az előadásban részt vevő mintegy negyven színészre is vonatkozott. Mert noha a főszereplő életrajza a szerző által komédiának szánt mű, megjelent ezen a színpadon a maga raturális valóságában az életrajz minden megszemélyesíthető vonatkozása Feleslegesen ajándékozva meg a nézőt, számtalan sok karakterfigura — s kiváló epizódalakítás — emlékével. A nagy színpadi forgalom, a ki-bejárkálás szinte elterelte a figyelmet arról, hogy itt egy, a Kürmann úrban belül játszódó komédiának kivetítődését látjuk. Emiatt — s tulajdonképpen a színpadi naturalizmus miatt, ami ellentmondott az idővalóságoknak, az ide-oda ugráló filmvágásos mű igazi szerkezetének és tartalmának — egy pszichologizáló szomorújátékot láthattunk. Ez maradéktalanul sikerült a Thália Színház előadásának. Az ő színpaduk igazán az életrajzzal foglalkozik. Nincsenek rajta zavaró mellékmozzanatok, minden, ami megjelenik, funkcionális, és mindenki, aki bejön erre a színpadra, csak mint alárendelt, értelmező apparátus van velem. És ez a koncepció (egy tucat jó színész elég volt hozzá) még a mű gyengéin is tudott segíteni. Természetesen nem avatta kiválóvá a közepest, de ■érdekes színpadi játékká tette. Változtatni persze nem tudott azon a filozófiai determinizmuson, amin a mű alapszik, de olyan játékossá és könynyeddé tette ezt a filozófiát, hogy legalább egy pillanatig sem gondoljuk komolyan. Különösen az első — vidámabb — részben sikerült ez (még az indítás modoros, talált lámpalázas volta ellenére is), míg a második, komorabb részben kevésbé. De végeredményben egy magas színvonalú ,— bátran le lehet írni — európai koncepciójú rendezést köszönhetünk Kazán Istvánnak. A német előadás főszereplő hármasa egyénileg talán kidolgozottabb, biztosabb színpadi jelenség volt, Inke László (Kürmann úr gondolatai), Szilágyi Tibor (Kürmann úr) és Drahota Andrea (Antoinette) hármasánál, de csapatmunkájuk feltétlenül jobb volt, magas színvonalú és a művel adekvátabb. Természetesen jól tudjuk, hogy a művészet nem verseny, és a színház sem az. Rendkívül kellemes élmény volt a németek előadása, de korszerűbb, izgalmasabb előadást láthattunk a Tháliában és ennek maradéktalanul örültünk. Szalontay Mihály Operaház: A nfimbergi mnesterdalnokok (H. bér), t. ea, kezdete 1 órakor). — Erkel Színház: A babesiszerájjozókőkút Irkáts béri. S. és Föisk. béri. IX. sor. S. ea. 7). Nemzeti Színház: A bűnbeesés után (7). — Katona ■József Színház: Széchenyi (7). Vígszínház: Spanyolul tudni tea (7). — Pesti Színház: Porosa pár (7). — Madách Színház: Kaviár és lencse (7). — Madách Kamara Színház: Rakéta (7). — Thália Színház: Kalevala (7) — József Attila Színház: Valami misnás köábejön (Rátkai— Kosztolányi béri, S. este 7). Tóvárosi Operettszínház: Csárdáskirályné 11). — Bartók Gyermekszínház (az Operettszínházban): Hamupipőke (du. J). — Állami Bábszínház: A gyáva kistigris (de. 19). A kacsalaki rejtély (du. S). — Zeneakadémia: Lukács Tálláraneptje (Mesterbérlet 5. fél 4). — Irodalmi Színpad: A Nárr Testamentum (fél S). — R*s Színpad: Titkárnak Hzódása (fél 8). — Kama-a V'-'eté: Vonító« négyes («, fél 9). KOSSUTH RADIO 4.30: H. Idd. 4.SS: Zenés műsor. 5: H. Idöj. 5.3«: Reggeli krónika. 5.44: Falurádió. 5: H. Időj. 4.15: Rádióreklám. 8.3» H. Idöj. 8.4«: Rádióreklám. 6.43: Műsor. 7: Reggel krónika n. Utána: Körzeti Időjárás. 7.80: Új könyvet. 7.45: Orvosi tanácsok. 7.50: Mózéiumok és kiállítások programja. 4: H. Idöj. Md-LPOk. 8.20: Zenekari muzsika. 3: Arcok munka közben Az autószerelő. 9.15: Könnyűzene a Moszkvai Rádió műsorából. 10: H. Idöj. 30.05: Női logika. Hunnoreszk rádióváltozata. 10.25: Bellini operáiból. 11.30: Szabó család. 12: Déli krónika. 12.30: Ki nyer ma? 12.30: Tánczenei koktél. 13.15: Népi zene. 13.45: Válasz a hallgatónak. 14: Szabó Csilla zongorázik. Chopin: h-moll szonáta. 14.30: Nőkről nőknek. 15: H. Ides. 15.10: Mai dalok. 15.20: Világszínház: Az Iskola rádió drámatörténeti sorozata. Shakespeare. I. rész. 16: Viággazd. hírek. 16.05: Gondolatok a kollektív szerződésről Gerencsér Ferenc jegyzete. 16.15: Bartók: A csodálatos mandarinszvit. 16.30: Negyedszázad távolából. ..Lesz magyar újjászületés.” Blaskovits János írása. 16.45: A Drávaszög magyar népzenéje. I. rész. 16.58: Műsorismertetés. 17: H. Idős. 17.05: Külpolitikai figyelő. 17.30: Don Juan. Részletek Mozart operájából. VB: „Akarsz-e fényt?” Irodalmi rejtvényműsor a téli könyvvásár könyveiből. 18.58: Műsorismertetés. 19: Esti kr. 19.50: A m. Magyarország— Csehszlovákia labdarúgó VB- selejtezőmérkőzés közvetítése Marsemne-ből. Körb. kb. 20.50: Csárdások. Körülbelül 21: A n. **'•** K. 22: Hírek. Id*jírás. Kb. 22.15: Az arab keleti fronton. Itt. Damaszkusz és szomszédai. Ónody György sziriai útijegyzete. Kb. 22.25: Zenemüvészeink reflektorfényben Közl. kb. 23.05: Avar István legkedvesebb versei. 23.20 : A Zeneművészeink . . . c. műsor folyt. 34: H. Ides. o.b: Virágénekese. x PETŐFI RÁDIÓ 6.20: Torna. 6.30—6.05: Azonos a Kossuth-adó műsorával. 8.05: Polkák. Fúvószene. 8.15: Könnyűzenei híradó. 8.45: Európa és a világ — Varsóból. 9: Mese. 9.08: Melódiagyűjtők társasága. 9.34: Meddig él a sündisznó? Rádiójáték gyermekeknek. 10: A zene hullámhosszán. Közl. 11: Hírek. 11.55: Néhány perc tudomány. 12: A Gödöllői Agrártudományi Egyetem kamarazenekara játszik. 12.20: Schubert: C-dúr fantázia, — D. Ojsztrah — hegedű, Vlagyimir Jampolszkij — zongora. 12.40: Fahi rádió. 13: H. Ides. 13.05: Zenekari muzsika. 13.45: Időjárás, vízállás. 14: Táncdalok. 14.10: Falusi percek. 14.15: Ötösök Mozart operáiból. 14.30: H. Körzeti időjárás. 14.35: Kedvelt régi melódiák. 15.15: Orvosi tanácsok. 15.20: Liszt—Vavrinecz ford.: XIX. magyar rapszódia. 15.30: Hírek. 15.33: Eszperantisták öt perce. 15.38: Zenekar muzsika. 16.01: Írószövetség és népművelés. Darvas Józseffel és Fábián Zoltánnal beszélget Zeke Gyula. 16.11: Az olasz ellenállás ne-WHól. 76 20: V****l*mbM, S*é1 ?£.??• 1*.45: H.ggverseny a s‘^.dió- Kóté he**d«l. 17 . ötórai tea. Közb. 17.30: H. 18: H. Idős. 18.10: Nótacsokor. IS.Sfl. Rádióreklám. 19: Scarlatti zon goraszenorük. 19.25: Olvasás és szabadidő. Riport. 19.40: A Delmouregyüttes felvételeiből. 19.54: Esti mese. 20: Esti krónika II. 20.25: Új könyvek. 20.28: Zenekari muzsika. 21.05: Atlasz. Világgazdasági Figyelő. 21.25: Zenekari operarészletek. 22: Gandhi. Száz éve született India nagy fia. öszszeállítás. 23: H. Időj. 23.10: Esztrádzenekarok randevúja 34: H. Idöj. URH 18: H. Idöj. 1810: Táncz. koktél. 18.55: Orosz nyelvtani felnőtteknek. 15/a. lecke. 19.10: Kórusművek. 19.23: Dzsessz. 19.40: A sevillai borbély. Részletek Rossini operájából. 20 20: Hírek. 20.32: Találkozások, összeállította: Illés Béla. 21.26: Századunk zenéjéből. 21.43: Romantikus 23: H. Ides. TELEVÍZIÓ 5. Nemzetközi Mezőgazdasági Magazin. Ism. 9.20: Zenés vendéglő . . . 10.05: Mi és ők. Tv-játék ism. (14 éven felülieknek!) 1. Két asszony. 2. A tékozló lány. 3. A csókkirály. 11.25: Nemzetközi ifjúsági kaleidoszkóp. Ism. 17.38: Hírek. 18.05: Zenei Figyelő. A tv zenei újságja. 18.56: Esti mese. 19: Szegedi megemlékezés. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakulásának 25. évfordulója alkalmából. 19.55: Magyarország—Csehszlovákia VB-selejtező labdarúgó-mérk. kőzzve. Marseille-ből. Kb. 21.56: Tv-híradó 2. POZSONYI TV 15. mérk. 18.30: Mérföldkövek. 19 és 22.05: Tv-híradó. 8.50: Háborús napló. 14. A kurszki csata. 20.05: Szerelem (játék két résben). Műsorok 169. december 3 NÉPSZAVA Többet üldögélünk a rádió mellett a téliesre forduló estéken, délutánokon. Ez nyilvánvalóan nemcsak a kritikusra, hanem olyan hallgatói rétegekre is vonatkozik, amelyeknek külön műsoradást iktattak be ismét, Falusi délután címmel. Ismeretterjesztés és szórakoztatás lehet az ilyen műsorok célja, s a „falusi” jellegre való tekintettel talán egy-két falusi, téesz, vagy hasonló tárgyú szám is belekerül az egyébként városi hallgatóknak is jó műsorba. A remélt műsortípus helyett azonban újítást kaptunk: töméntelen mennyiségű ömlesztett verset, matróztörténetet, és más, vegyes felvágott módon készült számokat Ráadásul cím és költő megjelölése nélkül következtek egymás után a különben általában szép költemények. Az ismeretterjesztés minimumát — a szerző és a cím együttes megjelölési — legalább a műsor eltjén vagy végén joggal várhattuk volna. A korrekt műsorközlés ilyesfajta hiányát eddig jobbára csak a kabaréműsorok esetében tapasztaltuk, úgy látszik, valami rosszul értelmezett lírai hangulatkeltés céljából más műsorokra is kiterjed ez a betegség. Pedig lírai hangulat helyett inkább csak bosszúságot kelt. Mennyivel tetszetősebb az a műsorrend, amely a Petőfi adó délutáni négy- ■ órás műsorblokkjainak nagy részét kezdi jellemezni, a műsorújság még azt is pontosan feltünteti, hogy a négy órán belül milyen időpontban kezdődik valamelyik .Szám." A hétfői' Xatiáosz” kép jó példa erre, már csak azért is, ráért a műsor elején itt is verses bevezetés szolgálta az őszi hangulatkeltés célját, költővel. címmel együtt mutatva be a költeményeket. Azilyesfajta „ősi” módszer ma sem avult úgy látszik el... Tíz hónapon át hónapról hónapra megkaptuk a rádiótól a havi kabaréadagunkat minden hónap első hétfőjén. Márciusban „született” meg a műsor állandó házaspárja, Lujza és Jenő, akiket ugyan a a kritika még nem „űzött ki lángpallossal a műsorból” (a Szabó család esetében is hatástalan maradt a lángpallos...), de az állandó csipkelődés ellenére Lujza és Jenő további jó egészségnek örvendett most is. Hogy honnét emlékszünk ilyen pontosan a márciusi dátumra? Mert a decemberi kabaré az előző tízhónapi műsorok legjobb számaiból állt össze Marton Frigyes és Szilágyi György jóvoltából, mint egy előre gyártott elemekből készült ház. Amelynek az elemeit már egy kicsit elhasználták ... Sok tekintetben biztató volt ez a kabarékeverék. Részint azt a hitet ültette el a hallgatóban, hogy a szilveszteri műsorban minden létező új krokit, tréfát, a humoristák minden új terméket felhasználtak már a szerkesztők, és így kitűnő lesz a rádiós szilveszter, részint azt, hogy ha maradt is ki valami reszli a szilveszteri kabaréból, még az is olyan jó, olyan kacagtató, hogy nem akarják december 31 előtt elvesztegetni a poénokat. Jó lesz az a Szilveszter utáni sanyarú, humorszegény időkre... Az a gyanakvás, hogy talán mégsem így van, és azért kaptunk most egy jó válogatást az év kabaréiból, hogy legalább egy jó kabarénk legyen decemberben, ha már a Szilveszter amúgy is csapnivaló lesz, ez a kritikusokra egyáltalán nem jellemző kétkedés fel sem merül bennünk ... És hogy végül is milyen volt ez a hétfői kabaré? Képzeljük el, hogy tíz kabaré legjobb, legjellemzőbb számaiból állít öszsze a rendező" egy újat. Csakis még jobb, még jellemzőbb lehet, mint az előzőek. És ha mégsem egészen ez történik, mert közbeszól a Marton Frigyesnél is szigorúbb rendező, az idő, és egynémely műsorszámra port hint, attól még nem változik meg a kabaré színvonala, csak történelmivé válik. Hiszen hol van már Gugyerák nyaralása vagy a táncdalfesztivál! táe azért majd ha néhány év múlva ismét előveszi őket egy s*rkesztő vámrendező, elismerően jegyezheti meg: ej, azért volt humoruk azoknak a régi szerzőknek, akkor résen. tüSS-ben. H*»ry Márta A RáDItf/ ■■ KÖNYVET! Munkahelyén,, kényelmesen, gyorsan részletre vásárolhat könyvet! Ünnepek előtt keresse fel a MŰVELT NÉP kémfoterjesztőjét !