Népszava, 1970. május (98. évfolyam, 101–126. sz.)

1970-05-04 / 102. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 98. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1970. MÁJUS A, HÉTFŐ A kambodzsai háború I­FJABB TŰZFÉSZEK lobbant lángra Délkelet-­­ Ázsiában. Az újságolvasók világszerte új neve­ket kénytelenek megtanulni — „Horog-körzet”,­­ „Kacsacsór-övezet” —, az újabb amerikai agresz­­szió színhelyeit. Nixon hadparancsa, amellyel önkényesen elren­delte az amerikai csapatok betörését Kambodzsába, a cinizmus és a képmutatás valóságos csúcsteljesít­ménye. Miután az elnök hónapok óta a vietnami háború dezeszkalációjáról — lépcsőzetes csökkentéséről — szónokolt, most egy csapásra nagymértékben terjesz­ti ki az indokínai hadszíntereket Miután az elnök a vietnami agresszió „vietnami­­zálásának” receptjével állt elő — vagyis azzal, hogy a vietnami háborút mindinkább a dél-vietnami báb­kormány csapatai viseljék —, most nagy létszámú amerikai haderőt vet be, méghozzá nem is az eredeti hadszíntéren, hanem egy korábban semleges ország területén. Miután Nixon az amerikai csapatok fokozatos visszavonását hirdette meg — miközben a vietnami expedíciós haderő létszáma az állandó feltöltések következtében szinte alig változott —, most tömege­sen küldi az intervenciós csapatokat újabb harcte­rekre. Z INDOKOLÁS cinizmusán talán csak az elnöki bejelentés képmutatása tesz túl A döntés fele­lőtlenségénél csak a nemzetközi feszültséget tűd­i.M­datosan élező kalandorkodása, súlyos veszélye­ket, kiszámíthatatlan bonyodalmakat felidéző kocká­zatvállalása nagyobb. Nixon a kambodzsai kormány segélykérelmére hivatkozik. De miféle kormány ez? Ezt a kormányt az amerikai kémszolgálat által gondosan előkészített államcsíny ültette a kambod­zsai nép nyakára. Amikor Nixon ennek a népellenes klikknek a segélykiáltásait teszi meg az intervenció jogalapjául, akkor a feje tetejére állítja az esemé­nyeket. Hiszen a kambodzsai államfő elmozdításá­nak éppen az volt a célja, hogy lehetőséget teremt­sen a mostani beavatkozásra. A terv készen állott. Először hatalomra csempészni a népellenes diktatú­rát, majd, amikor a népi felháborodás fegyveres el­lenállásban ölt testet, a hazafiak akcióját ürügyül használni fel az amerikai csapatok behatolására. A recept korántsem új. Hasonló módon cseleke­dett Washington Dél-Vietnamban és hasonló módon játssza el a világcsendőr szerepét az agresszió és­ in­tervenció tűzfészkeiben világszerte. Az elnök azt állítja, hogy csak „villámháború­­ról” van szó, és „az amerikai csapatokat visszavon­ják, mihelyt küldetésüket teljesítették”. Ezt mondták Nixon elődei is, jó néhány évvel ezelőtt, a vietnami agresszió bizonyítvány-magyará­zatául. És az amerikai megszállók azóta is ott van­nak, minden fogadkozás ellenére, aminthogy ott van­nak Tajvanon, Thaiföldön, Latin-Amerika számos pontján — mindenütt, ahol a népellenes rendszere­ket csak az amerikai fegyverek tartják hatalmon. ■t IXON HADPARANCSA nemcsak a nemzetközi­­ egyezmények — a genfi megállapodások — láb-­­ bal tiprása, hanem az amerikai alkotmány kiál- Ií­tó megsértése is. Ezért idézte meg — amire fél évszázad óta nem volt példa — az elnököt a szená­tus külügyi bizottsága. Ezért követik egymást az Egyesült Államokban is a tiltakozó tüntetések. A washingtoni militarista körök azonban fittyet hánynak az amerikai és a világközvéleménynek. Sőt! Alig néhány órával a kambodzsai intervenciót kö­vetően, Nixon személyes engedélyével ismét bomba­vetőket küldtek a VDK ellen, holott a VDK elleni légitámadásokat még Johnson felfüggesztette és e döntést Nixon is vállalta. A Fehér Ház jelenlegi gazdája amerikai életek megmentésére­ és a „józan észre” hivatkozik. Arról azonban nem beszél, hogy a vietnami ag­ressziónak még a szépített amerikai adatok szerint is, már 45 000 amerikai halottja és 300 000 sebesültje van. És a háború kiterjesztése törvényszerűen újabb amerikai életeket követel. Ami viszont a józan észt illeti, talán elegendő két amerikai közéleti vezető véleményét idézni. Ful­­bright szenátor, a szenátus külügyi bizottságának el­nöke kijelentette: „Nixon a rövidlátás és az oktalan­ság új dimenziójával gazdagította délkelet-ázsiai po­litikáját”. Edward Kennedy szenátor pedig egyene­sen „őrültségnek” nevezte a kambodzsai beavatko­zást. Viszolyognak, fanyalognak vagy — mint a fran­cia kormány — egyenesen szembefordulnak Nixon döntésével az Egyesült Államok szövetségesei is. Jel­lemző, hogy csak az amerikai pénzzel és fegyverek­kel kitartott olyan kormányzatok, mint a saigoni, a bangkoki vagy a tajvani klikk sietett fenntartás nélkül az egyetértés pecsétjével ellátni a tűzzel ját­szó washingtoni kalandorpolitikát, az indokínai há­ború újabb kiterjesztését. A kambodzsai agresszió, a VDK elleni újabb merényletsorozat nem a józan ész logikája, hanem a­ fegyveres erőszak logikája. De az ilyen logika csak zsákutcába vezethet. Vietnam hős népe, amely az egész haladó világ tá­mogatására és segítőkészségére támaszkodhat, sok­éves önfeláldozó harc során történelmi leckét adott az agresszoroknak. Ezt a leckét az intervenciós had­erők hamarosan megtanulják majd Kambodzsá­ban is. I­NDOKÍNA NÉPEI teljes egységben harcolnak az amerikai betolakodók ellen. Küzdelmükben bíz­vást számíthatnak az egész békeszerető emberi­ség — és benne a magyar nép — cselekvő szoli­daritására. fredeoci Tál . Májusi seregszemle • •Ünnep az egész országban A nemzetközi munkásszolidaritás demonstrációja világszerte A huszonhatodik sza­bad május elsejének reg­gele. A zászlók élénkeb­ben lengenek, mint más­kor, s ez nem szépítő túl­zás, hanem időjárási tény. A hűvösebb május azon­ban nem csökkenti Buda­pest ünneplő kedvét. Min­den útvonalon áradnak a gyülekezők a Dózsa György út felé, a mellékutcák irá­nyába; ha az öltözködésre a felöltő és a sportolók melegítője is a jellemző, a hangulat pótolja a tar­tós napfény hiányát. Mert a nap csak elő-előbújik. Ilyenkor viszont százezre­ket láthat a felvonulás megszokott útvonalán. És tíz órakor, mielőtt meg­szólalnak a harsonák, a párt, az állam, a kormány vezetői és külföldi vendé­geink elfoglalják helyüket a dísztribünön, előrobban a Gorkij fasor torkolatá­ból a vörös szegfűs gye­rekcsoport, szemle dolgozó népünk öntudatát és munkakész­ségét is. A felszabadulás 25. évfordulója alkalmá­val készített számvetés megmutatta, hogy bár egy­általán nem volt könnyű dolgunk az elmúlt ne­gyedszázadban, a mérleg mégis kitűnő. Lehet és ér­demes tehát dolgozni. S ha előrenézünk, gondol­junk mindig arra, hogy most már kitaposott úton járunk, kialakult, szilárd a politikai vonalunk, amelyet követünk, ezt fejlesztjük, erősítjük, s ennek megfelelően dolgo­zunk. Az idei első negyed­év munkája biztatóan, jól indult — ezen az úton kell továbbmennüünk. Egész népünkre értve mondhat­juk, hogy ahogyan dolgo­zunk, olyanok lesznek az eredményeink, örömeink, olyan lesz előrehaladá­sunk. Ami engem illet, mint mindig, most is optimista vagyok, bizakodva tekin­tek a jövőbe, és szerintem minden gondolkodó em­berünk ezt teheti. Megra­gadom az alkalmat, és a munkásszolidaritás e nagy ünnepén szívből köszön­töm munkásosztályunkat, parasztságunkat, értelmi­ségünket, a kommunistá­kat és a pártonkívülieket, egész népünket, a rádió és a televízió dolgozóit, hall­gatóit, nézőit, mindazokat, akik a szocializmusért ké­szek — és mint az ered­mények mutatják —, tud­nak is dolgozni — fejezte be nyilatkozatát Kádár János. Kádár elvtársat áttörök üdvösük a fel­vonulás kezdete előtt Lenin képével a zászlókon Szállnak a virágok a le­vegőben, és már elindul­nak az embernagyságú be­tűk május éltetésével, len­genek a Lenin arcképével díszített lobogók, ragyog az 1870—1970 centenáriu­mi felirat, forog a föld­gömb körül a stilizált, szikrázó szputnyik, meg­indul az áradat, amelynek ezernyi színét, ötletét, a munkás nemzetköziséget és a proletárszolidaritást demonstráló feliratát és jelszavát nehéz lenne el­sorolni akár egy újságol­dalon is. Hogy mennyire széles volt a skálája a fel­vonulók ötleteinek, arra jellemző, hogy ott vonult a menetben a lenini pán­célautó mása, a különbö­ző textil- és ruházati üze­mek divatbemutatói és a Filmlabor kocsiján még a Mézga ár­ád embernagy­ságú figurái is. Játékosság és mozgalmasság jelle­mezte az utolsó nagy fel­vonuló csoport, a záróké­pet alkotó ifjúság, a sportolók menetét. Több ezer színes melegítő, sti­lizált virágok­­ és labdák, népi táncosok, négy nagy májusfa, orosz népi vise­let, és végül a fehér me­legítés fiatalok kiformál­ta élő betűk: „Tovább a lenini úton.” És voltaképpen erről szólt az egész menet. (bj Kádár János nyilatkozata Kádár János a buda­pesti dolgozók felvonulá­sáról a következő nyilat­kozatot adta: — A májusi seregszem­lében — amely szemmel láthatóan az idén is szép és lelkes hangulatú ün­nepség — mindig van va­lami állandó és egyben új vonás is. Szép hagyomány benne a munkásosztály­nak immár nyolc évtizede megnyilvánuló nemzetkö­zi szolidaritása, új voná­sát pedig az adott esz­tendő újabb és újabb ese­ményei jelentik. Idei má­jus elsejénk például szo­rosan kapcsolódik hazánk felszabadulásának 25. és Lenin születésének 100. évfordulójához, továbbá mindahhoz, ami ezekkel a jubileumokkal összefügg. Szolidaritásunk, amely e lelkes tömegfelvonulá­­son kifejezésre jut, szin­tén kétoldalú. Pártunk, öntudatos munkásosztá­lyunk, egész dolgozó né­pünk együttérez a szocia­lista országok népeivel, a nemzetközi munkásosz­tállyal, a szabadságukért küzdőkkel, bárhol is élje­nek a világon. S érvényes ez fordítva is: a világ minden haladó embere szolidáris népünkkel, ve­­lünk­ érez és lelkesedik, si­kert kíván nekünk. Ez minden nemzetközi talál­kozón — így legutóbb a moszkvai jubiláris Lenin­­ünnepségen is — igen meggyőzően nyilvánult meg, s ez nagy erőforrás számunkra. Híven tükrözi e sereg- A Szakszervezetek Országos Tanácsa elítéli az újabb amerikai agressziót A Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa állásfogla­lásban bélyegezte meg az USA újabb délkelet-ázsiai agresszióját. A magyar szakszerveze­tek és dolgozók nevében mélységes felháborodással ítéljük el az USA kormá­nyának a vietnami hábo­rú újabb kiszélesítésére irányuló agressziós cse­lekményeit, az Egyesült Államok elnökének az in­dokínai kérdésben elfog­lalt álláspontját. A viet­nami, kambodzsai és lao­szi nép belügyeibe való beavatkozás, a katonai in­tervenció, az 1954-es és 1962-es genfi egyezmé­nyek durva megsértése, súlyos fenyegetés Délke­­let-Ázsia és a világ béké­jére, biztonságára. A ke­gyetlen agresszió követ­kezményeiért, ártatlan emberek ezreinek legyil­­kolásáért, legelemibb em­beri jogaik semmibevéte­léért minden felelősség az USA vezetőit terheli. A magyar dolgozók ne­vében üdvözöljük és tá­mogatjuk az indokínai né­pek konferenciájának ha­tározatát, amely kifejezi az indokínai népek jogos törekvéseit, szoros össze­fogását, függetlenségük megvédésére irányuló el­tökéltségét. Testvéri együttérzéssel kísérjük In­dokína népeinek az ame­rikai agresszorok és csat­lósaik ellen vívott hősies küzdelmét. Szolidárisak vagyunk Indokína népei­nek igazságos harcával. Szilárd meggyőződésünk, hogy az amerikai impe­rializmus semmilyen ke­gyetlensége, fondorlata sem törheti meg az indo­kínai népeket. Indokína népeinek elszánt harca, összefogása a világ haladó és békeszerető erőinek se­gítségével meghozza e térség népeinek a függet­lenségét, szabadságot és a békét! — hangzik a Szak­­szervezetek Országos Ta­nácsának állásfoglalása. * A Magyar Ifjúság Or­szágos Tanácsa nyilatko­zatban ítélte el Washing­ton újabb agresszióját. Tömegével érkeznek az Országos Béketanács és a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa címére a til­takozó táviratok, ame­lyekben mélységes felhá­borodással ítéli el a ma­gyar közvélemény az Egyesült Államok újabb eszkalációs lépését. Gyá­rak, termelőszövetkezetek, hivatalok, intézmények kollektívái emelik fel sza­vukat az ellen, hogy az amerikaiak kiterjesszék háborújukat egész Indo­kínára. Kecskeméttől Miskolcig, Pécstől Záhonyig Május elseje az egész országban a fővárosihoz hasonló lelkes hangulatá­val, tízezreket megmozga­tó demonstrációival­­ma­rad emlékezetes. Kecske­méten Nyers­­Rezső, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára köszön­tötte a felvonulókat. Sze­geden nagygyűlést tartot­tak, itt Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára roondott ünnepi beszédet. A kaposvári nagygyűlés szónoka Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára volt. Mó­­rott Cseterki Lajos, az El­nöki Tanács titkára kö­szöntötte a felvonulókat. Ami a vidéki felvonulá­sok néhány érdekes rész­letét illeti: Székesfehérvá­rott mintegy húszezren valósággal „mozgó­­ter­mékbemutatót” tartottak. Kiskunhalason a lovaspa­rádé menetében a ven­déglátókkal együtt bolgár, csehszlovák, jugoszláv és román lovasok vonultak; Záhonyban együtt ünne­peltek a magyar és a szvv­­jet vasutasok; Pécsett a negyvenötezer mecsekal­­jit megmozgató felvonu­lásban a legmagasabb pé­csi épület makettjét vit­ték; Veszprém megye hat vá­rosában ötvenezernél többen vonultak fel. Salgótarjánban a hagyo­mányokhoz híven az idén is díszrobbantásokkal üd­vözölték a nagy ünnepet, Vas megye falvaiban öt­száz májusfát állítottak fel, Miskolcon a menet élén a kétszázéves Lenin Kohászati Művek munká­sai haladtak, de kitett ma­gáért a nehézipari város kertészete is: több ezer szegfűből készült virág­kompozíciót vonultatott fel. Pest megye központi ünnepségén, Cegléden a város közös gazdaságai­nak sorában a Magyar— Szovjet Barátság Tíz­ezer tagja menetelt, élükön 48-as huszárruhába öltö­zött bandériummal. A ta­tabányai menet élén az Állami-díjas vájárok ha­ladtak. (Folytatás a 3. oldalon) A« i­M w,iwi MvwwiEw iMin «wflteröröwrö iM. évfonrö«|« i* fcwwpHrö (Gonda György felvételei

Next