Népszava, 1970. május (98. évfolyam, 101–126. sz.)
1970-05-04 / 102. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 98. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1970. MÁJUS A, HÉTFŐ A kambodzsai háború IFJABB TŰZFÉSZEK lobbant lángra Délkelet- Ázsiában. Az újságolvasók világszerte új neveket kénytelenek megtanulni — „Horog-körzet”, „Kacsacsór-övezet” —, az újabb amerikai agreszszió színhelyeit. Nixon hadparancsa, amellyel önkényesen elrendelte az amerikai csapatok betörését Kambodzsába, a cinizmus és a képmutatás valóságos csúcsteljesítménye. Miután az elnök hónapok óta a vietnami háború dezeszkalációjáról — lépcsőzetes csökkentéséről — szónokolt, most egy csapásra nagymértékben terjeszti ki az indokínai hadszíntereket Miután az elnök a vietnami agresszió „vietnamizálásának” receptjével állt elő — vagyis azzal, hogy a vietnami háborút mindinkább a dél-vietnami bábkormány csapatai viseljék —, most nagy létszámú amerikai haderőt vet be, méghozzá nem is az eredeti hadszíntéren, hanem egy korábban semleges ország területén. Miután Nixon az amerikai csapatok fokozatos visszavonását hirdette meg — miközben a vietnami expedíciós haderő létszáma az állandó feltöltések következtében szinte alig változott —, most tömegesen küldi az intervenciós csapatokat újabb harcterekre. Z INDOKOLÁS cinizmusán talán csak az elnöki bejelentés képmutatása tesz túl A döntés felelőtlenségénél csak a nemzetközi feszültséget tűdi.Mdatosan élező kalandorkodása, súlyos veszélyeket, kiszámíthatatlan bonyodalmakat felidéző kockázatvállalása nagyobb. Nixon a kambodzsai kormány segélykérelmére hivatkozik. De miféle kormány ez? Ezt a kormányt az amerikai kémszolgálat által gondosan előkészített államcsíny ültette a kambodzsai nép nyakára. Amikor Nixon ennek a népellenes klikknek a segélykiáltásait teszi meg az intervenció jogalapjául, akkor a feje tetejére állítja az eseményeket. Hiszen a kambodzsai államfő elmozdításának éppen az volt a célja, hogy lehetőséget teremtsen a mostani beavatkozásra. A terv készen állott. Először hatalomra csempészni a népellenes diktatúrát, majd, amikor a népi felháborodás fegyveres ellenállásban ölt testet, a hazafiak akcióját ürügyül használni fel az amerikai csapatok behatolására. A recept korántsem új. Hasonló módon cselekedett Washington Dél-Vietnamban és hasonló módon játssza el a világcsendőr szerepét az agresszió és intervenció tűzfészkeiben világszerte. Az elnök azt állítja, hogy csak „villámháborúról” van szó, és „az amerikai csapatokat visszavonják, mihelyt küldetésüket teljesítették”. Ezt mondták Nixon elődei is, jó néhány évvel ezelőtt, a vietnami agresszió bizonyítvány-magyarázatául. És az amerikai megszállók azóta is ott vannak, minden fogadkozás ellenére, aminthogy ott vannak Tajvanon, Thaiföldön, Latin-Amerika számos pontján — mindenütt, ahol a népellenes rendszereket csak az amerikai fegyverek tartják hatalmon. ■t IXON HADPARANCSA nemcsak a nemzetközi egyezmények — a genfi megállapodások — láb- bal tiprása, hanem az amerikai alkotmány kiál- Iító megsértése is. Ezért idézte meg — amire fél évszázad óta nem volt példa — az elnököt a szenátus külügyi bizottsága. Ezért követik egymást az Egyesült Államokban is a tiltakozó tüntetések. A washingtoni militarista körök azonban fittyet hánynak az amerikai és a világközvéleménynek. Sőt! Alig néhány órával a kambodzsai intervenciót követően, Nixon személyes engedélyével ismét bombavetőket küldtek a VDK ellen, holott a VDK elleni légitámadásokat még Johnson felfüggesztette és e döntést Nixon is vállalta. A Fehér Ház jelenlegi gazdája amerikai életek megmentésére és a „józan észre” hivatkozik. Arról azonban nem beszél, hogy a vietnami agressziónak még a szépített amerikai adatok szerint is, már 45 000 amerikai halottja és 300 000 sebesültje van. És a háború kiterjesztése törvényszerűen újabb amerikai életeket követel. Ami viszont a józan észt illeti, talán elegendő két amerikai közéleti vezető véleményét idézni. Fulbright szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke kijelentette: „Nixon a rövidlátás és az oktalanság új dimenziójával gazdagította délkelet-ázsiai politikáját”. Edward Kennedy szenátor pedig egyenesen „őrültségnek” nevezte a kambodzsai beavatkozást. Viszolyognak, fanyalognak vagy — mint a francia kormány — egyenesen szembefordulnak Nixon döntésével az Egyesült Államok szövetségesei is. Jellemző, hogy csak az amerikai pénzzel és fegyverekkel kitartott olyan kormányzatok, mint a saigoni, a bangkoki vagy a tajvani klikk sietett fenntartás nélkül az egyetértés pecsétjével ellátni a tűzzel játszó washingtoni kalandorpolitikát, az indokínai háború újabb kiterjesztését. A kambodzsai agresszió, a VDK elleni újabb merényletsorozat nem a józan ész logikája, hanem a fegyveres erőszak logikája. De az ilyen logika csak zsákutcába vezethet. Vietnam hős népe, amely az egész haladó világ támogatására és segítőkészségére támaszkodhat, sokéves önfeláldozó harc során történelmi leckét adott az agresszoroknak. Ezt a leckét az intervenciós haderők hamarosan megtanulják majd Kambodzsában is. INDOKÍNA NÉPEI teljes egységben harcolnak az amerikai betolakodók ellen. Küzdelmükben bízvást számíthatnak az egész békeszerető emberiség — és benne a magyar nép — cselekvő szolidaritására. fredeoci Tál . Májusi seregszemle • •Ünnep az egész országban A nemzetközi munkásszolidaritás demonstrációja világszerte A huszonhatodik szabad május elsejének reggele. A zászlók élénkebben lengenek, mint máskor, s ez nem szépítő túlzás, hanem időjárási tény. A hűvösebb május azonban nem csökkenti Budapest ünneplő kedvét. Minden útvonalon áradnak a gyülekezők a Dózsa György út felé, a mellékutcák irányába; ha az öltözködésre a felöltő és a sportolók melegítője is a jellemző, a hangulat pótolja a tartós napfény hiányát. Mert a nap csak elő-előbújik. Ilyenkor viszont százezreket láthat a felvonulás megszokott útvonalán. És tíz órakor, mielőtt megszólalnak a harsonák, a párt, az állam, a kormány vezetői és külföldi vendégeink elfoglalják helyüket a dísztribünön, előrobban a Gorkij fasor torkolatából a vörös szegfűs gyerekcsoport, szemle dolgozó népünk öntudatát és munkakészségét is. A felszabadulás 25. évfordulója alkalmával készített számvetés megmutatta, hogy bár egyáltalán nem volt könnyű dolgunk az elmúlt negyedszázadban, a mérleg mégis kitűnő. Lehet és érdemes tehát dolgozni. S ha előrenézünk, gondoljunk mindig arra, hogy most már kitaposott úton járunk, kialakult, szilárd a politikai vonalunk, amelyet követünk, ezt fejlesztjük, erősítjük, s ennek megfelelően dolgozunk. Az idei első negyedév munkája biztatóan, jól indult — ezen az úton kell továbbmennüünk. Egész népünkre értve mondhatjuk, hogy ahogyan dolgozunk, olyanok lesznek az eredményeink, örömeink, olyan lesz előrehaladásunk. Ami engem illet, mint mindig, most is optimista vagyok, bizakodva tekintek a jövőbe, és szerintem minden gondolkodó emberünk ezt teheti. Megragadom az alkalmat, és a munkásszolidaritás e nagy ünnepén szívből köszöntöm munkásosztályunkat, parasztságunkat, értelmiségünket, a kommunistákat és a pártonkívülieket, egész népünket, a rádió és a televízió dolgozóit, hallgatóit, nézőit, mindazokat, akik a szocializmusért készek — és mint az eredmények mutatják —, tudnak is dolgozni — fejezte be nyilatkozatát Kádár János. Kádár elvtársat áttörök üdvösük a felvonulás kezdete előtt Lenin képével a zászlókon Szállnak a virágok a levegőben, és már elindulnak az embernagyságú betűk május éltetésével, lengenek a Lenin arcképével díszített lobogók, ragyog az 1870—1970 centenáriumi felirat, forog a földgömb körül a stilizált, szikrázó szputnyik, megindul az áradat, amelynek ezernyi színét, ötletét, a munkás nemzetköziséget és a proletárszolidaritást demonstráló feliratát és jelszavát nehéz lenne elsorolni akár egy újságoldalon is. Hogy mennyire széles volt a skálája a felvonulók ötleteinek, arra jellemző, hogy ott vonult a menetben a lenini páncélautó mása, a különböző textil- és ruházati üzemek divatbemutatói és a Filmlabor kocsiján még a Mézga árád embernagyságú figurái is. Játékosság és mozgalmasság jellemezte az utolsó nagy felvonuló csoport, a záróképet alkotó ifjúság, a sportolók menetét. Több ezer színes melegítő, stilizált virágok és labdák, népi táncosok, négy nagy májusfa, orosz népi viselet, és végül a fehér melegítés fiatalok kiformálta élő betűk: „Tovább a lenini úton.” És voltaképpen erről szólt az egész menet. (bj Kádár János nyilatkozata Kádár János a budapesti dolgozók felvonulásáról a következő nyilatkozatot adta: — A májusi seregszemlében — amely szemmel láthatóan az idén is szép és lelkes hangulatú ünnepség — mindig van valami állandó és egyben új vonás is. Szép hagyomány benne a munkásosztálynak immár nyolc évtizede megnyilvánuló nemzetközi szolidaritása, új vonását pedig az adott esztendő újabb és újabb eseményei jelentik. Idei május elsejénk például szorosan kapcsolódik hazánk felszabadulásának 25. és Lenin születésének 100. évfordulójához, továbbá mindahhoz, ami ezekkel a jubileumokkal összefügg. Szolidaritásunk, amely e lelkes tömegfelvonuláson kifejezésre jut, szintén kétoldalú. Pártunk, öntudatos munkásosztályunk, egész dolgozó népünk együttérez a szocialista országok népeivel, a nemzetközi munkásosztállyal, a szabadságukért küzdőkkel, bárhol is éljenek a világon. S érvényes ez fordítva is: a világ minden haladó embere szolidáris népünkkel, velünk érez és lelkesedik, sikert kíván nekünk. Ez minden nemzetközi találkozón — így legutóbb a moszkvai jubiláris Leninünnepségen is — igen meggyőzően nyilvánult meg, s ez nagy erőforrás számunkra. Híven tükrözi e sereg- A Szakszervezetek Országos Tanácsa elítéli az újabb amerikai agressziót A Szakszervezetek Országos Tanácsa állásfoglalásban bélyegezte meg az USA újabb délkelet-ázsiai agresszióját. A magyar szakszervezetek és dolgozók nevében mélységes felháborodással ítéljük el az USA kormányának a vietnami háború újabb kiszélesítésére irányuló agressziós cselekményeit, az Egyesült Államok elnökének az indokínai kérdésben elfoglalt álláspontját. A vietnami, kambodzsai és laoszi nép belügyeibe való beavatkozás, a katonai intervenció, az 1954-es és 1962-es genfi egyezmények durva megsértése, súlyos fenyegetés Délkelet-Ázsia és a világ békéjére, biztonságára. A kegyetlen agresszió következményeiért, ártatlan emberek ezreinek legyilkolásáért, legelemibb emberi jogaik semmibevételéért minden felelősség az USA vezetőit terheli. A magyar dolgozók nevében üdvözöljük és támogatjuk az indokínai népek konferenciájának határozatát, amely kifejezi az indokínai népek jogos törekvéseit, szoros összefogását, függetlenségük megvédésére irányuló eltökéltségét. Testvéri együttérzéssel kísérjük Indokína népeinek az amerikai agresszorok és csatlósaik ellen vívott hősies küzdelmét. Szolidárisak vagyunk Indokína népeinek igazságos harcával. Szilárd meggyőződésünk, hogy az amerikai imperializmus semmilyen kegyetlensége, fondorlata sem törheti meg az indokínai népeket. Indokína népeinek elszánt harca, összefogása a világ haladó és békeszerető erőinek segítségével meghozza e térség népeinek a függetlenségét, szabadságot és a békét! — hangzik a Szakszervezetek Országos Tanácsának állásfoglalása. * A Magyar Ifjúság Országos Tanácsa nyilatkozatban ítélte el Washington újabb agresszióját. Tömegével érkeznek az Országos Béketanács és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa címére a tiltakozó táviratok, amelyekben mélységes felháborodással ítéli el a magyar közvélemény az Egyesült Államok újabb eszkalációs lépését. Gyárak, termelőszövetkezetek, hivatalok, intézmények kollektívái emelik fel szavukat az ellen, hogy az amerikaiak kiterjesszék háborújukat egész Indokínára. Kecskeméttől Miskolcig, Pécstől Záhonyig Május elseje az egész országban a fővárosihoz hasonló lelkes hangulatával, tízezreket megmozgató demonstrációivalmarad emlékezetes. Kecskeméten NyersRezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára köszöntötte a felvonulókat. Szegeden nagygyűlést tartottak, itt Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára roondott ünnepi beszédet. A kaposvári nagygyűlés szónoka Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára volt. Mórott Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára köszöntötte a felvonulókat. Ami a vidéki felvonulások néhány érdekes részletét illeti: Székesfehérvárott mintegy húszezren valósággal „mozgótermékbemutatót” tartottak. Kiskunhalason a lovasparádé menetében a vendéglátókkal együtt bolgár, csehszlovák, jugoszláv és román lovasok vonultak; Záhonyban együtt ünnepeltek a magyar és a szvvjet vasutasok; Pécsett a negyvenötezer mecsekaljit megmozgató felvonulásban a legmagasabb pécsi épület makettjét vitték; Veszprém megye hat városában ötvenezernél többen vonultak fel. Salgótarjánban a hagyományokhoz híven az idén is díszrobbantásokkal üdvözölték a nagy ünnepet, Vas megye falvaiban ötszáz májusfát állítottak fel, Miskolcon a menet élén a kétszázéves Lenin Kohászati Művek munkásai haladtak, de kitett magáért a nehézipari város kertészete is: több ezer szegfűből készült virágkompozíciót vonultatott fel. Pest megye központi ünnepségén, Cegléden a város közös gazdaságainak sorában a Magyar— Szovjet Barátság Tízezer tagja menetelt, élükön 48-as huszárruhába öltözött bandériummal. A tatabányai menet élén az Állami-díjas vájárok haladtak. (Folytatás a 3. oldalon) A« iM w,iwi MvwwiEw iMin «wflteröröwrö iM. évfonrö«|« i* fcwwpHrö (Gonda György felvételei