Népszava, 1970. június (98. évfolyam, 127–151. sz.)

1970-06-02 / 127. szám

Újjászületés a romok helyén (Folytatá* az 1. oldalról) kint a tábla: életveszé­lyes. Mikorra sikerül a békeket eltüntetni, mikor­ra lesz itt újra élet? Va­jon — ha pénzben egyál­talán k­i lehet fejezni, mennyi lehet a kár? A KÁRSZÁMLA — igen szívesen becsü­lünk, hiszen még ma is óráról órára változik a kép — mondja P. Szoba Gyula, a megyei tanács elnökhelyettese. — A múlt hét közepén még úgy láttuk, hogy mindent figyelembe véve, kétmil­liárd körül­ van a kár, de azóta jelentősen emelke­dett ez az összeg, talált tudi hárommilliónt körül jár. A Tunyogmatolcsról szóló jelentésekben az szerepelt, hogy 130 lakás dőlt össze. A járási ta­nácsnál sok­at mondtak, a helyszínen megtudtuk: 300 lakás hever romok­ban vagy vált használha­tatlanná. Az eddigi fel­mérések szerint 10 000 la­kás rongálódott meg vagy dőlt össze 33 községben. Az épületkár meghaladja az 1,2 milliárd forintot. Az árvíz 20 000 családot, 10 000 lakost sújtott. A mezőgazdasági károk­­ is nagyok, hiszen a vízzel borított terület meghalad­ta a 115 000 holdat, a rendkívül értékes gyü­mölcsösökből 7000 holdat öntött el a víz. Most szá­moltuk, hogy például al­mából, mégpedig a leg­értékesebb fajtából, 5250 vagon „úszott” el a tervekről, amelyek töme­ges alkalmazásával, az azonos szerkezetek fel­­használásával is gyorsíta­ni akarjuk a kivitelezést. A megye építőiparának megoldhatatlan feladat lenne a több ezer ház rendbehozása, illetve fel­építése. Eddig tíz megye vállalta egy-egy község újjáépítését és az ország különböző részeiből vá­runk jelentős erőket. A KISZ-fiatalok június vé­gétől dolgoznak, az eddigi tájékoztatás szerint leg­alább kétezren. Hétfőn közölve a Belügyminisz­térium : ezer embert küld tsz újjáépítéshez, már a napokban. A polgári vé­delem erői jelentős gép­park segítségével végzik a romeltakarítást. Az újjá­építés előkészületei jól haladnak. Sza­nosbecsen már szerdán megkezdőd­het az építkezés. A taná­csok gyorsított eljárással 24 óra alatt kiadják az építési engedélyeket. Rö­videsen Győrieteken is megkezdődik az építés és utána a többi helységben. Az OTP is azonnal folyó­sítja a kölcsönöket az ár­vízkárosultaknak. Az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Minisztérium soron kívül gondoskodik az építő­anyag szállításáról. Az el­ső irányvonal már meg is érkezett. Kedden 54 mér­nök érkezik a megyébe. A tanácsra, a társadal­mi szervekre hatalmas feladat hárul most. A rendelkezések értelmében a tanácsnak a kitelepítet­tek ellátásáról kell gon­doskodni. A visszatérők viszont nem tudnak főzni, mert nincs hol. A tanács utólag kér intézkedést, de míg a döntés megszületik, továbbra is főznek ezrek­nek. S így helyes. Felmé­rést készítenek az embe­rek szociális helyzetéről, hogy a különböző további kedvezmények, segélyek eldöntésénél már pontos adatokkal rendelkezze­nek. A romok láttán va­lóban jogos a kérdés: mi­kor lesz itt élet? Az anyagszállító vonatok, az okos intézkedések, a mun­kára kész emberek ezrei, s az, hogy az egész ország a károsultak mellé áll, egyértelmű választ ad: Szabolcsiján a romok he­lyén új falvak épülnek. Hidden­tin Tamás A Tisza hétfő délben Polgárnál. _ (Jentetics László légi felvétele) GYORSSEGÉLY 21000 EMBERNEK P. Szabó József azt mondja: most a legfonto­sabb a talpra ál­lás,­­ eb­ben az egész ország segít. A termelőszövetkezetek területi szövetségei első­ként jelezték: nem ma­radnak magukra a szabol­csiak. Szakembereket küldtek hozzánk vető­maggal, munkaerővel, géppel segítenek. Ceglédi, békéscsabai, orosházi, pé­csi, Szombathely környé­ki, pápai, nógrádi, gödöl­lői, sárvári, sárospataki, kiskunhalasi szövetkezeti szakemberek dolgoznak már a megyében. Az élni­­akarásra jellemző­, ahol már 5 hold föld kiszáradt, ott azonnal szántanak, vetnek. Fábián Lajos, a megyei tanács titkára listát mu­tat. Hétfőn estig több mint 21 000 ember kapott — 11 millió forint — gyorssegélyt. Valameny­­nyi érintett községet, kü­lönböző bizottságok, szakemberek járják és se­gítik, hogy a romok elta­karítása, az újjáépítés szervezett legyen. A visz­­szaköltöztetések nagy erő­ket kötöttek le. Fertőtle­níteni kellett, megszer­vezték az ivóvízellátást. Sok helyre még mindig gépkocsikkal viszik a vi­zet. Az orvosi szolgálatot meg kellett erősíteni. A gyógyszertárakat, az élel­miszerüzleteket áruval kellett feltölteni! Meg kellett indítani a posta­­forgalmat, a közlekedést. SZAMOSBECSEN SZERDÁN MÁR ÉPÍTENEK — Nem egyszerűen csak újjáépíteni akarunk, ha­nem modern községeket alakítunk ki — nyilatko­zott dr. Feleszi István, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke. Hétfőn tárgyaltak az épí­tési szakemberek a típus­ Szegény és gazdag vállalat Amióta 4íz Autóközle­kedési Tröszt létezik, jót, rosszat egyaránt hallunk róla. Leginkább akkor emlegetik, amikor intéz­kedései anyagi következ­ményekkel járnak. Ha például elvon egy keve­set a hozzá tartozó 23 vállalata egyikének-má­­sikának jövedelméből, az érintettek szidják, mint a bokrot. De ha kisegíti a bajba jutottakat, akkor dicsérik áldásos tevé­kenységet. A tatabányai 18. számú Autóközlekedési Vállalat vezetői és dolgozói az utóbbiak közé tartoznak. — Miért? — Külső tényezők köz­­rejátszása folytán mi most a szegény Vállalatok közé soroljuk magunkat — vá­laszol Dányi István igaz­gató. — Annak ellenére, hogy minden ránk háruló feladatot becsületesen tel­jesítettünk, egy fillér nye­reségrészesedést sem fi­zethettünk. Szerencsére a jobban gazdálkodó, gaz­dagabb vállalatok a segít­ségünkre siettek, össze-— Miért nem fizethet­tek nyereségrészesedést, ha teljesítették felada­taikat? — Az év végi részese­désre szánt 5,8 millió fo­rintot felhasználtuk év közben a munkabérek emelésére. Csaknem 10 százalékkal emeltük ta­valy a béreket a részese­dési alap terhére. Ha ezt nem tesszük, átlagban há­rom heti munkabérnek megfelelő év végi részese­dést fizethettünk volna.­­ Kényszerhelyzetben voltunk, nem tehettünk mást. Komárom megye erősen iparosított, Tata­bánya különösen. Ez egyebek között azt is jel­­enti, hogy kevés a mun­kaerő. Egyszóval, tarta­ni akartuk az embereket. Sajnos, a jelentős bér­emelés ellenére a válla­lat munkabérátlaga még mindig a tröszti átlag alatt van. Tatabánya dol­gozóinak átlagkeresetéhez már nem is merjük ha­sonlítani magunkat, bár adtak egymillió forintot, s ha a tröszt átutalja felhasználhatjuk, a havi munkaidő a mi vállalatunknál átlagban 264 óra." Kocsis József, a válla­lat szakszervezeti bizott­ságának titkára a szociá­lis, kulturális alapról be­szél. — Amióta ismerkedem a gazdasági szabályzók­kal, örökké az motoszkál a fejemben, hogy mi tör­ténik akkor, ha a válla­latunk nem lesz nyeresé­ges. Ez könnyen előfor­dulhat, hiszen már a múlt évi eredményeink sem tették lehetővé az év végi részesedés fizetését. Pe­dig a vállalatunk tavaly még nyereséges volt. Szolgáltató vállalat va­gyunk és nagyjából kiala­kult tarifákkal dolgozunk. Ugyanakkor az utazást jobbá, kényelmesebbé szeretnénk tenni, ami vi­szont pénzbe kerül. Miből növeljük a szociális és kulturális alapokat, ami­kor az a nyereség függ­vénye? És ha nem lesz nyereség ? A HATÁRTÓL A DUNÁIG Az emberek és a gépek harca a megáradt Tiszával Jugoszlávia­, 1970. má­jus 31. Ha a rádió percenként közölné, hogyan alakul a helyzet Szegeden, a Tisza menti jugoszláviai köz­ségekben és városokban, akkor is meghallgatnák a híreket, mert most min­den azon múlik, hogy Szegeden milyen magas­sággal tetőzik a Tisza. És azon­ a tetőzés levo­nulásáig sikerül-e min­den eddiginél magasabb­ra emelni a töltéseket. A kár már így is jelentős. Hatalmas, megművelt mezőgazdasági területe­ket borít a víz. A tölté­sek mentén vert falú há­zak­­egész sora omlado­zik, s a magas vízállás miatt a legváratlanabb helyeken, üzemcsarno­kokban, lakások padló­résein tör fel a víz. Három nappal ezelőtt a­­ védekezés ütemét, gyorsaságát még az­­ a szakvélemény szabta meg, hogy a jelzett sze­gedi 960 centiméteres te­­tőzés. M­a Tisza jugo­szláviai szakaszán mint­egy hatvan kilométeres gátszakasz bizonyulhat gyengének a víz nyomá­sával szemben. Vasár­napra azonban korrigál­ni kellett a szakvéle­ményt hiszen a szegedi Tisza három centi híján elérte a 960-as szintet, s az áradás tovább tart Az árvíz által veszé­­­­lyeztetett jugoszláviai helységekben emiatt a magyarországihoz hason­ló erőkkel folyik éjjel­nappal a védekezés. KANIZSA. Rendes kö­rülmények között a köz­ség legszélső házaitól legalább 250 méterre van a folyó. Most a kertek­ben hömpölyög a víz és jóval magasabban a há­zak lábánál. A községet védő régi töltés már víz alatt van. A magasított gáton bokáig ér a sár. Gépekkel nem lehet rá­­menni. Egyfogatú hordá­kon hordják fel a homo­kot és a homokzsákokat. A kordékat gyerekek ve­zetik, a férfiak lapátol­nak és a homokzsákokat hordják. A szélső házak tetejé­ről beszedik a cserepet, annyival is kevesebb súly nyomja a falakat. A házak üresek, a padlón víz csillog. Öregasszo­nyok ülnek a házak előtt, ölbe ejtett kézzel, szót­lanul. A bútorokat ro­konokhoz,­­ ismerősökhöz vitték. A fiatalok a gáta­kon vannak. MOHOL: A komp mel­letti részen, a töltés alatt az éjszaka gyermekde­rék vastagságban áttört a víz. Riasztották a ké­szültséget. Előbb homok­zsákokkal állták útját a víznek, majd pátr­ale­­mezekkel A gép még dolgozik a töltésen, de víz már alig szivárog a töltés lábánál. Sikerült megfogni Megfeszített ütemben folyik a­­ gátak magasítása. A gátőr, álmatlanság­tól égő szemű, cserzett, fekete arcú férfi tört magyarsággal mondja: — Ha itt elmegy a víz, nemcsak Mohol, de Ada is bajba kerül. ZENTA. Csaknem har­mincezer lakosú város, cukorgyárral, szerszám­­gépgyárral, kendergyár­ral. A víz három felől is veszélyezteti. A legve­szélyesebb szakasz, a sűrűn lakott Alsó-Tisza­­parti rész, Kukucska, ahol mintegy 800 méte­res töltést kellett meg­erősíteni, felmagasítani. Sétány volt itt és virá­goskert Most az utcákba bekanyarodva húzódik az új töltés. Három nap alatt építették. A helyi szkupstina épülete üres, csak az ügyeletes ül a telefonnál. Minden veze­tő kint van a gátakon. A cukorgyárban 3500 vagon áru van, öt méter széles gátat építenek köréje. Az Alsó-Tisza-parti városré­szen is minden erővel meg akarják védeni a gátat. Néhány száz méterre a parttól az utcákon kőhal­mok, homokhegyek. A második védővonal épí­tőanyaga. Ha nem lesz magasabb kilenc és fél méternél a víz, s h­a nem esik közben az eső, állva maradnak a gátak. ADORJÁN: A község­be vezető út mentén sát­rak állnak. A lakosság egy részét ide kellett költöztetni. Másokat is­merősök, rokonok fogad­tak be. A vízvezeték nyomócsöve eltört, s an­nak ellenére, hogy a lakosságot tífusz ellen azonnal beoltották, szi­gorúan ellenőrzik, hogy senki ne igyon mást, mint forralt vizet. A parton gyönyörű akácsor. De csak a fák virágzó koronája látszik ki a vízből. Az utcán piszkos, sárga víz kava­rog. Most tört fel­ a ho­mokzsáktöltés­­ alól. A fél falu itt szorong, és segít a víz visszaszorításában. A töltés belső oldalán tíz napja még kertek voltak, most sárgán kavargó ten­ger van. TÖRÖKKANIZSA: Az Erdősoron öregasszony áll az ajtó előtt és ken­dője csücskét szorítja te­hetetlen fájdalommal. — Negyven évig vol­tunk cselédek az uram­mal, amíg megszereztük ezt a kis házat és csak­ az isten a megmondható­ja, mennyi kínunk van benne. A férjem beteg, de itt van kint egész éj­szaka a víz mellett és né­zi, mi lesz velünk. A ház már üres, mint a többi is végig a par­ton. És a töltéseken fo­lyik a küzdelem, hogy minél kevesebb síró em­ber álljon a leomlott fa­lak fölött. ZRENJANIN: A Tiszá­ba ömlő folyók nagy ré­sze olyan, hogy nyáron néhány karcsapással ké­nyelmesen át lehet úszni őket. Ilyen a Béga is. De­rr mosz hatalmas folyóvá duzzadt és Zrenjanint fe­nyegeti. Az alsóbb tele­püléseket már el is ön­tötte a víz. És víz alá ke­rült a város üzemeinek néhány csarnoka, raktár­­épülete. A vízügyiek de­rékig vízben állva ver­ték le a töltésekre az acéllemezeket. Két nappal ezelőtt Zrenjanin még az egyik legszorongatottabb hely­zetben levő jugoszláviai város volt. Mégis, mint Ada Makónak, Zrenjanin a romániai testvérváros­nak, Aradnak ajánlotta fel segítségét, kétszáz­ezer dinár értékű ruha­neműt, takarót, élelmi­szert. Diósdi László Jelentés a romániai árvízről Bulgáriában is árvízveszély van A Bulgária északnyu­gati sarkában, a Duna partján levő Vidirít fe­nyegeti a megáradt folyó. A városi park egy része már víz alatt áll. A város és néhány környező falu házaiból kiköltöztették a lakosságot, az üzemek azonban még zavartala­nul termelnek. Vidintől több száz kilométerre ke­letre fekszik Rusze, Bul­gária legnagyobb dunai kikötője. A vízszint, itt is állandóan emelkedik, s már napokkal ezelőtt re­kordmagasságot ért el. Attól tartanak­, hogy víz alá kerül a ruszei hajó­gyár is. Vidintől Ruszéig sok ezer ember, sok száz gép dolgozik a gátakon. Segítenek a bolgár kato­nák is. (MTI) A hétfői bukaresti elő­rejelzés szerint a héten előreláthatólag tovább emelkedik a víz szintje a Duna romániai szaka­szán. A folyó Gáláénál június 11—12-én tetőzik. A Vaskapunál jugoszláv és román mérnökök kö­zösen tervet dolgoztak ki a hatalmas vízierőmű­rendszer védelmére. Tur­­nu Severintől Galacig több tízezer ember dolgo­zik a gátak megerősíté­sén. (Agarpres) Kállai Gyula kitüntetése A Népköztársaság El­nöki Tanácsa Kállai Gyu­lának, s az országgyűlés elnökének, az MSZMP Politikai Bizottsága tag­jának több évtizedes munkásmozgalmi és köz­életi tevékenysége elis­meréséül 60. születésnap­ja alkalmából a Magyar Népköztársaság Érdem­rendje kitüntetést adomá­nyozta. A kitüntetést Lo­­sonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke adta át. Je­len volt Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Focst Jenő, a magyar for­radalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Bisz­­ett Béla, az MSZMP KB tit­kára, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke és Bencsik István, a Haza­fias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. (MTI) Csak központi segítséggel Azzal mindenki egyet­értett, hogy­ egyebek kö­zött az étkeztetés, a gyermekintézmények, az öltözők, a fürdők, a kul­túra, a sport egyre több forintot igényel. De miből fedezzék a növekvő ki­adásokat, ha az a nyere­ség függvénye? Hogyan élvezzék a dolgozók a szocialista társadalom, elő­nyeit, ha a szociális és kulturális alapokat csak a gazdag vállalatok tud­ják növelni? A beszélgetésbe Dudás Miklós gazdasági igazga­tóhelyettes is bekapcsoló­dik, s most már a három vezető együtt állapítja meg, hogy (legalábbis át­menetileg) valószínűleg törököt fogtak. Görcsösen ragaszkodnak a megszer­zett önállósághoz, helyes­lik az egységes gazdasági szabályozók bevezetését, hosszabb távon történő megállapítását. De az is tény, hogy a tröszt segít­sége nélkül nem boldo­gulhatnak. — Itt van például a tatabányai telepünk. Hat éve komplex telepként adták át, már akkor is gyenge kulturális, szociá­lis létesítményekkel. Hogy egyebet ne mondjunk, a konyha az átadás pilla­natától ideiglenes jelleg­gel működik. Nem utolsó­sorban azért, mert annak idején a beruházásból 15 milliót lefaragtak. Nincs valamire való pihenőhe­ly­iség a gépkocsivezetők részére. Kicsi az öltöző, a fürdő. Saját erőből kép­telenek lennénk elfogad­ható állapotokat terem­teni. A tröszt most 36 millió forintot ad. Ebből az ösz­­szegből körülbelül 12 mil­lió jut szociális és kultu­rális létesítményekre, ezek bővítésére, karban­tartására. Elő kellene írni ,P oroszlányi ronoksé­­gen a tatabányainál is rosszabb állapotokat ta­lálunk. A legminimálisabb szociális létesítmények is hiányoznak. De jövőre 14 millió forintból megold­ják a legégetőbb gondo­kat. Ugyancsak a tröszt közreműködése révén. A többi telepen — a tatain, a komáromin — jobb a helyzet. Pontosab­ban fogalmazva, rövide­sen jobb lesz, amiről szí­vesen beszélnek a 18-as AKÖV vezetői. Szinte el­felejtik a többi bajt. — Az úgynevezett nagy kalaprendszernek meg­vannak a maga hátrányai. Legnagyobb hibája, hogy önmagában hordozza az érdektelenséget, a sült ga­­lambvárást. Jobban töri magát az ember, ha maga dönthet az eredmény ho­­vafordíthatósága fölött. Ez természetesen igaz. De az is tény, hogy ha nincs eredmény, akkor nincs mi fölött dönteni. A tatabányai 18-as számú AKÖV-nek például eb­ben az évben a terv sze­rint 175 darab új teher­gépkocsit kell kapni. Eb­ből az első félévben 135 darabot. Eddig azonban mindössze 5 darabot ve­hetett át.­ Ez azt jelenti, hogy 9 tervezettbe, lé­nyegesen nagyobb ráfo­r­­dítással, 1 magasabb ön­költséggel kénytelen fu­varozni. Természetesen az igényeket sem tudja ki­elégíteni a kivénhedt gép­kocsikkal. Eddig negyven szerződést kellett módo­sítani. — Megítélésem szerint kötelezően elő kellene írni, hogy a fejlesztési alap meghatározott, 30— 40 százalékát csak szociá­lis, illetve kulturális cé­lokra lehessen felhasznál­ni — javasolja Kocsis József. Az szb-titkár szerint ilyen központi előírás még nem sérti a vállalati önállóságot. Mint a helyi vezetők elmondották, e folyamat már egyébként is elindult azzal, hogy a fejlesztési alap 10 száza­lékát lakásépítésre hasz­nálhatják­ fel a vállala­tok. • De honnan képezzék a szociális és kulturális alapokat azoknál a válla­latoknál, ahol nyereség híján fejlesztési alap sem képezhető? Zsidai Pál NÉPSZAVA 199­9. júniusi 3

Next