Népszava, 1970. július (98. évfolyam, 152–178. sz.)

1970-07-10 / 160. szám

A hetedik gyulai nyár Szigligeti: A trónkereső Az egyre gyarapodó nyári kulturális-szórako­zási lehetőségek között rangja van már a gyulai Várszínház előadásainak. A középkori téglavár, a csillagos éjszakák alatt, történelmi drámák dísz­lete lett . Vonzó látvá­nyosság, igényes szórako­zás a környék népének, és a távolibb tájakról ér­kező nézőseregnek is. Hetedik évadja ez a nyári Várszínháznak. 1984-ben csendült fel elő­ször színész hangja a vár­udvaron, akkor először dörgött-visszhangzott a nézők tapsa, hogy azóta minden nyáron megismét­lődjön az emlékezetes el­ső­­siker. ■ Minden évben két be­mutatót tartanak. Az egyik történelmi dráma­­­ lehetőleg magyar, olyan, ami maradandó értékeink közé tartozik, de amelyet a közönség nem, vagy csak alig ismert, a másik be­mutató pedig a világiro­dalom valamelyik klasszi­kus vígjátéka. így lett az idei első be­mutatójuk július 3-ának szeles, hidegre fordult, de szép estéjén — egyébként az emlékezetes első elő­adás óta (ami akkor Vic­tor Hugo Hemanija volt), most éppen a játékok 100. előadása — Szigligeti Ede A trónkereső című törté­nelmi drámája, és lesz jú­lius 15-én a második, Cal­deron Két szék közt a pad alatt című vígjátéka. Szigligeti a magyar szín­ház első nagy alkotó egyé­nisége. Nem volt kiemel­kedő géniusz, egyetlen re­mekművet sem alkotott, de mint a múlt század legtermékenyebb színpadi szerzője, száznál több drá­mát írt — műfajt terem­tett (a népszínmű) —, és négy évtizedig gondosko­dott a Nemzeti Színház eredeti magyar műsoráról. (Eredetileg Szathm­á­ry_Jó­­zsefnek hívták,~és* neme­s­­ségére büszke apja lelö­­véssel fenyegette komé­diásnak állt fiát, megtilt­va neki a családi név használatát Ekkor vette fel Döbrentei tanácsára a Szigligeti nevét Amikor már mindenki ismerte a két magyar hajóban ezt a nevet a zord atya váltig kön­yörgött híres fiának, hogy változtassa vissza azt, de Szigligeti — Szig­ligeti maradt.) A kiegyezés évében írt és a rákövetkező évben bemutatott történelmi tra­gédiáját, „A trónkereső”-t — Gyulai Pál első mélta­tása után —­ a legértéke­sebb művének szokás tar­tani. Mégis szinte kurió­zum, hogyha három évtize­denként egyszer-egyszer feltűnik színpadjainkon. Pedig a konfliktus va­lódi. Címadó hőse Borics, Halics fejedelme, a XI. századi magyar történelem híres figurája, Kálmán ki­rály feleségének, Predsz­­lávának fia, kétszer is haddal indult a magyar trónért , de két ország­­gyűlés is kimondta róla, hogy fattyú, és hogy Vak Béla a törvényes király. Ennél persze lényegesebb érv volt már akkor is, hogy mindkét csatáját el­vesztette, pedig pártosko­­dó magyar urak segítet­ték. A mű azt a lelki fo­lyamatot ábrázolná, ami­ben egy jóhiszemű, be­csületes ember belehaj­­szolódik a maga vélt jo­gának akarásába egészen a szörnyű vereségig, amit még tetéz annak a bizony­ságnak megszerzése, hogy mindezt jogtalanul tette. „Anyja bűne rá is száll”, ő tényleg nem Kálmán jogtalanul elűzött fia, így mindenki, ki az ő ügyét pártolta, hamis ügyet pár­tolt, öngyilkosságszerű gyors halál, a kunokkal való szerződés felrúgása a mű vége. S tanulsága: a jóhiszeműség nem jogcím, a társadalom valósága a gyengének kiegyezést és nem vélt jogának kierő­szakolását javasolja. Már Gyulai Pál is ezt az okosságot üdvözölte a műben. Úgy vélte ő is, a szerző is: 1848 szép, de bi­zonytalan jogú álmának nem­ lehet győzni a való­sággal szemben, bár­mennyire is rokonszenves az. S példabeszéd is volt ez a fordított Bánk bán. (Katona műve a nemzeti öntudat lángjának felszí­­tását tűzte célul a gaz­me­­rániakkal szemben.) Azt mondta 1867-ben: nincs értelme álmokat kergetni, a legjobb szándékú, hitű ember is beleőrül-belehal, ha a valóság helyett bi­zonytalanul megalapozott igényekkel lép fel. Az iro­dalmi Deák-párt műve volt bizony ez a mű — ezért hát a műsorfüzet el­lenére még iskolában se tanították soha. Az írói üzenet nem szeretem bölcsesség volt a magyaroknak — akik magyar történelmi drá­­m­ától nem bölcsességet, d­e tüzet kértek szá­mon. A mű első szférája, a cselekményben testesült tragédia még élhetett vol­na és éltethette volna a művet is. Azonban a mű belső tüze is — görögtűz csak — elsősorban a tra­gikus állapot ismerete és kifejlődése közti viszony miatt. Mi, nézők, az első pillanattól kezdve — a színpadról tudjuk, hogy Borics trónjoga megala­pozatlan —, ő csak az utolsó pillanatban tudja meg. S mi nézzük, hogyan rohan vesztébe. Az előadás mai drama­turgiája sokat segített a múlt századi „ah’-ok, „ah­’-ok és „félre”-k avitt­­ságán, de még lényege­sebb beavatkozás tovább jobbíthatott volna. Min­denesetre így is ebve a környezetbe való mű ez, méltó bizonyságot téve amellett, hogy Gyula a magyar történelmi dráma „számon tartott otthonává lett”. Az előadás értő rende­zője, a Várszínház szelle­mi atyja Miszlay István volt, aki jogosan kapta meg Gyula város (az idén először kiadott) nívódíját, két állandó részt vevő szí­nésszel, Szoboszlai Sán­dorral és Iványi Józseffel együtt. Mindig nagyszerű dolog az, ha valakinek eszébe , jut valami, ha megteremti, ha megharcol érte , s különösen az, ha sikerre viszi. Ennek a mű­nek megrendezésénél el­sősorban arra kellett, ügyelni, hogy a mai néző, ha a játék varázsának pillanataira is, de elfogad­ja hitelesnek a cselek­ményt. Ízlését dicséri, hogy emellett ügyelt a múlt századi színpadi le­vegő érzékeltetésére is. Segített ebben neki a ki­­­­váló Lukács Margit, aki szinte meghatározta a mű alaphangját, és a jó rit­musérzékű, lendületes Szersén Gyula, aki Bori­­csot, a trónkeresőt ját­szotta. Nagyon tetszett Agárdi Ilona királyasszo­nya is, belső tüze átheví­tette, és ezért elfogadtatta a jelzésszerűen megírt fi­gurát. Elsősorban az in­­diánlány-jelmez, ami ne­hézkessé tette Szakács Eszter kun királylányá­nak, hogy a hasonló váz­latossággal megírt figurát a többiekkel egyenértékű­vé tegye, mint ahogy Fü­­löp Zsigmond szertelensé­gei is inkább mosolyt ki­­váltóak. Fekete Tibor, Horváth­­Sándor, Szobosz­­lai Sándor, Körösztös Ist­ván, Körtvélyessy Zsolt, Iványi József, Gelley Kor­nél hozták a színpad és cselekmény megkívánta figurákat. Szalontay Mihály A váci Vak Bottyán Múzeum pincéjében kőtárat nyitottak meg. A városból és a környékéről többségében római, román és gótikus kőtöredékeket állítottak ki. Többek között látható I. Béla király váci várának néhány díszítőeleme is (MTI Fotó : Bereth Ferenc felvétele) Operavizsga az Erkel Színházban Mintha csak az idei ün­nepi év, a felszabadulás negyedszázados forduló­jának előkészületei már hosszú évekkel­ ezelőtt megkezdődtek volna —az idei művészvizsgák igen­csak emlékezetesre sike­rültek. A Zeneművészeti Főiskola opera szakos hallgatóinak szokásos nyilvános vizsgája az idén az Erkel Színházban volt Csak a vizsga, mertt olyan volt szokásos — az ered­mény teljesen szokatlan. A megállapítás legörven­­detesebb értelmében. Főiskolánkról olyan énekesgárda kerül ki eb­ben az évben, amilyenre nagyon hosszú ideje nem volt példa. És nemcsak egyszerűen szerencsés hangadottságokkal van dolgunk — természetesen ezzel is —, hanem okkal érezhetjük úgy a hallot­tak alapján, hogy sokat ostorozott énekoktatásunk felívelőben van. Hét vég­zősünk közül nemcsak a kivételes adottságnak, ha­nem az átlagosak is szé­pen, kulturáltan, termé­szetes hangképzéssel, vi­lágos szövegejtéssel éne­keltek — öröm volt hal­lani őket. És hasonló be­nyomást keltettek az ala­csonyabb évfolyamú hall­gatók is. Kutrucz Éva, Réti József, Révhegyi Fe­­rencné, dr. Sipos Jenő és Sziklay Erika tanárok, Lukács Miklós és Mikó András tanárként és a vizsga zenei-színpadi irá­nyítóiként, az Operaház zenekara és énekkara, valamint a szívességből közreműködő énekművé­szek minden köszönetet és elismerést megérde­melnek. Hét végzősünk kivétel nélkül jobb az átlagnál — bizonytalanságaikon, vizs­gaizgalmukon átütött a művészet érzése és sze­retete, Hantos Balázs és Zsigmond Gabriella (Réti József növedékei) meg­bízható énekesek, még rengeteg kezdeti nehéz­séggel, ami érthető és ja­vítható. Ötvös Csaba rendkívül biztató tenor­­utánpótlás (nagyon ránk­­fért), Nagy Márta biztos és szinte kész drámai szoprán. Forgács Júlia koloratúrként és szoprán­ként egyaránt nagy si­kerrel mutatkozott be. (Ismét elragadó bizonyí­téka az öröklődő tehet­ségnek: a fiatal művész­jelölt legjobb Wagner­­énekesnőnk, Delly Rózsi lánya.)­­ A kiváló pedagógus, Révhegyi Ferencné tanít­ványainak sorát meg kell szakítanom Csengery Ad­­­­riennel (Kutrucz Éva ta­nítványa). Hazánkban nem megszokott ez a faj­ta szép hang, amivel a mindenképpen színpadra termett ifjú művésznő rendelkezik. Puha, szívet melengető, ugyanakkor mégsem a lírai jelleg, ha­nem a drámaiság a leg­főbb ereje. Leni is szé­pen szól, és tulajdonosa, az ifjú művésznő minden hangjához valódi érzelem és gondolat csatlakozik. Végül Révhegyi-növen­­dék Kováts Kolos is, aki­ről már tavaly több ízben szóltunk. Most hagyja el a főiskolát. Teljes bizton­sággal állítható: ez a basszus a legkülönb hang­anyagok egyike, amely az elmúlt két évtizedben ki­került a főiskoláról. Ha színpadi magatartása be­érik (a hangja már be­érett), ha éneklésének szépsége és telítettsége hangjának ugyanezekhez a tulajdonságaihoz felér­ő világnagysággá fejlőd­het. Remél­jük, hogy így is lesz. Rajk András Kiálltási dalam Pártos István emlékkiállítása a Nemzeti Galériában K­ülönös emlékkiállítás színhelye a Nemzeti G­aléria díszterme. Pártos­­ Istvánnak, egy 1962-ben elhunyt festőművésznek a képeit mutatják be ezen a kiállításon, Magyaror­szágon első ízben. Szokat­lan, de nem egyedülálló eset, hogy egy magyar művész előbb lesz ismert külföldön, mint, idehaza, de Pártos István életútja, munkássága a szabályta­lan művészsorsok közül is minden bizonnyal példa nélkül való. A festő 1907-ben szüle­tett Kaposvárott. Gyer­mek- és tanulóévei a csa­lád szüntelen vándorlásá­val teltek el. Iskoláit Bu­dapesten, Rimaszomba­ton, Gyöngyösön végezte, gimnáziumi tanulmányait Bécsben kezdte, ahová szülei 1919 után emigrál­tak. A diákköri' „világlá­tás” 'azonban ezzel még nem ért véget. Középisko­láit Pozsonyban folytatta, hogy aztán Budapesten fejezze be. Pártos István ahhoz a nemzedékhez tar­tozott, amelynek tagjai idegükben két világhábo­rú, egy forradalom és egy ellenforradalom, s egy for­radalmi hevességű társa­dalmi változás megprób­i­báltatásait hordozták. Mégpedig nemzedékének olyan tagja Pártos István, aki ezeket a felgyülemlett élményeket művészetében ki is akarta fejezni. G­auguin óta nem sok­szor ismétlődött meg a művészettörténet során, hogy egy művész élete derekán, 41 éves korában kezdjen el festeni. Halá­láig csupán 14 éve ma­radt, hogy a képzőművé­szet nyelvén közölje az emberekkel gondolatait. Pártos művészetének ér­tékét mutatja, hogy e köz­lés nélkül minden bi­zonnyal kissé szegényeb­bek maradtunk volna, hi­szen műveivel olyan iz­galmas, intellektuális mondanivalót képes kö­zölni nézőivel, amelyek ma is foglalkoztatnak bennünket, mai modern élethangulatainkban, élet­érzéseinkben is kísérte­nek. S vajon konkréteb­ben megfogalmazva, mi is ez a mondanivaló? Egy egzisztenciájában bizony­talanná, meghasonlottá vált ember szenvedélyes vágyódása a humanitás iránt, lemondás és küzde­lem (ha számára olykor kilátástalannak is tűnik ez) az emberiességért, az emberi együttérzésért. L­átomásos világ Pártos­­ képeinek világa. Exp­resszív erejű, tüzes szí­nekben izzó kompozíciói­ban az élet szenvedélyes igenlése mellett mindig ott bujkál a halál, az el­múlás sejtelmes felisme­rése is, s a korai elmúlás­tól való félelem. E képein régi szimbólumokat te­remt újjá, s új szimbó­lumrendszert alkot egy­szersmind. Bemutatott festményei közül legsike­rültebbek a bibliai és mi­tológiai témákat feldol­gozó kompozíciók, ame­lyek azonban sohasem válnak liturgikus rendel­tetésű szentképekké, ha­nem mindig valamiféle ál­talánosítás, nagyon is e világi gondolatrendszer ,hordozói. Ha posztumusz kiállítás formájában is, a művész­szel szembeni jelentős adósságunkat törleszti most a Nemzeti Galéria, hiszen Pártos Istvánnak ez az emlékkiállítás az el­ső hazai bemutatkozása. A művész halála után, 1963 és 1969 között képeiből hat külföldi kiállítást ren­deztek, s hagyatékát Pá­rizs, New York, Stock­holm, Uppsala, Helsinki és Varsó után most a bu­dapesti közönség is meg­ismerheti. Rideg Gábor — Bordy Bella érdemes művészt hívta vendégül beszélgetésre a Budapesti Balettbarátok Klubja jú­lius 12-én délelőtt 10 óra­kor kezdődő nyilvános klubnapjára az Akácfa ut­cai HVDSZ Jókai Művelő­dési Otthonba.­­ A Magyar Néprajzi Társaság kétnapos ülése csütörtökön a szentendrei hetek alkalmából a városi tanács dísztermében meg­­kezdődött. MEGNYÍLT a Fővárosi Vas- és Edénybolt Vállalat és az Országos Gumiipari Vállalat se SZAKÜZLETE VIII., József körút 33. Telefon: 340—713 Nyitva: szombaton: 9—17 óráig, 9—14 óráig ÁRUSÍTJA AZ OGY VALASOEmi TERMÉKÉT GUMITÖMLŐK, GUMISZŐNYEGEK, LEMEZEK, ABRONCSKÖPENYEK, gumikalap­ácsok, GOLYÓK,­­ DUGÓK, GUMIZSINÓROK, FONALAK, gumi- és műanyag ragasztók, M­IX- És STRAY&CIKKEK MŰSOROK URH 18: H. Időj. 18.10: Tánczenei koktél. 19.55: URH zenei ka­lauz. 19.30: A végzet hatalma (rész)... 20.10: Dzsessz. 20.35: H. 20.38: Beethoven összes táció. 22.90: Esti pihenő muzsikával. 23.20: A rv. nem­zetközi Bartók­ kórusverseny győzteseinek híve. 24. h. Iflöj. o.10: Julian Bream gi­tározik. , PETŐFI RADIO 1.05: Timmy Tom — V. 8.29: Könnyűzene. 8.10: Ak­tuális nemzetközi kérdések (ism.). 9: Ezeregy délelőtt. 10: Zenés műsor üdülőknek. 12: közli, hogy az Elveszett pa­­ferek?­.­radicsom előadásai a meghir­ H. Idej. 13.03: detett 8 óra helyett fél 8 óra­ vaseb­b verslink­kor kezdődnek! KOSSUTH RADIO 4.30: H. Idős. 4.33: Hajnal-Takács Paula és Fodor Já­nos énekel. 14: Kettőtől — hatig. 18.10: Falusi esték. 19: Sibelius-hegedűművek. 19.36: Láttuk, hallottuk . . . 19.54: MeSe. 20: Esti krónika 2. 20.25: Új könyvek. 20.28: Far­kas Gyula ford.: Emlékezés Bellini: Pu- H. Időj. , tól — reggelig! Közben 5. H. Időj. 5.30: Reggeli krónika. 5.44: Falurádió. 6. H. Időj. 6.30: H. Időj. 6.45: Műsor. 7: JS“1" Reggeli krónika 2. 7.15: Körz. * 36 Időj. 7.30: Új könyvek. 8: I.fanok* 24 H. Időj. 8.05: Színház- és moziműsor. 8.20: Dvorzsák: IX. (Új világ) szimfónia. 9: Miről ír a Társadalmi Szem­le? 9.10: Az elvált asszony (részi). 10: H. Idős. 10.05: Fia­talok stúdiója. 10.25: Mozart-statívja. iv.vu . munni­t _ „ _ _ - _ . művek. 10.59: Lottó. 11: Édes ,la'^"£*ras?°?átál _7* (Ism­e­nos- 1,4 il-21: Kollárjaink — Si- 12: Déli kró- Is'vá,h 22-®*S­zkrt m“­Ki nyer ma? lka" 331 H­­ldör4 TELEVÍZIÓ 17.58: Műsor. 18: Hírek. 18.05: Kuckó. 18.25: Utazók. 18.50: Mai Finnország (ism.). 10.15: Mese. 19.25: Szovjet kisfilmek. 20: Tv-híradó, anyanyelvűnk Faust (részf.), inka. 12.20. 12.30: Tánczenei koktél. 13.15: Népi zene. 13-50: A harmadik évezred felé — XI. 14: Tu­dod-e? 14.26: Andalúziai dall­­amok — II. 14.49: Kóruspó­dium. 15: H. Idős. 15.10: A Mongol Népköztársaság nem­zeti ünnepén. 16: A világ­ 20.20: Minisztert keresnek gazd. hívei. 16.05: Kantáta, (mb. nyn. film). 21.45: Alba 16.10: Hermann Prey Schu- Regia—Videoton Interdzsessz­mann-dalokat énekel. 16.23: Az élő népdal. 16.33: A kó­rusirodalom remekeiből. 17: H. Idős. 17.05: Külp. figyelő. 17.20: Az MRT szimf­­zkrá­­nak új felvételeiből. 18.16: Mikrofórum. 18.31: Made in Világirodalom a képernyőn. fesztivál­o­n. 22.15: Tv-hír­adó 2. POZSONYI TV 18.20: Tűz van (dok.-film). 19 és 21.50: Tv-híradó. 20.25: Hungary. 19: Esti krónika. 19.30: Kaleidoszkóp. 22: H. Idős. Sporthírek. 22.20: Medi-20.SS: Operettrészletek. 22: Ti­los a belépés (két cseh film­novella). Városmajori Színpad: Bran­­don Thomas: Charley nénje (S). — Budai Parkszínpad: Fényes­ Maya (8). — Kör­színház: Elveszett paradicsom (bemutató: fél 8: 223—640). — Szentendrei Teátrum: Comi­­co - Trag­oe­dia, Pikko hertzeg és Jutka Perzsi . (8); előtte: Komédiás Játékok a Főtéren (6 órakor).* A Körszínház titkársága NYÁRI ÁRUK! NAGYKERESKEDELMI VÁLASZTÉK! Nyári áruház nyílik BNV ÉLELMISZERIPARI PAVILONJÁBAN július 13—31-ig Három nagykereskedelmi vállalat készletéből vásárolhat! Női és leánykaruhák, blúzok, női, férfi- és gyermekszandálok, férfi- és gyermekingek, női, férfi-, gyermekfürdőruhák, és rrtég ezerféle áru között válogathat NYITVA, de. 10 órától du. 19 óráig NŐI ÉS leánykaruha cipőnagyker. NAGYKER. V. VÁLLALAT DIVATÁRU NAGYKER. VÁLLALAT

Next