Népszava, 1970. november (98. évfolyam, 257–280. sz.)

1970-11-25 / 276. szám

2­­ LAZÁNYI JÓZSEFNÉ: A nőkre vonatkozó és rendszeres ellenőrzése Lazányi József­né, a Szol­nok megyei Néplap főszer­kesztő-helyettese. Szolnok me­gyei küldött felszólalásában, a nők helyzetével, problémái­val foglalkozott. Hangsúlyoz­ta, hogy a nők számára a Központi Bizottság határozata egyet jelent az egyenjogúsá­gukért folytatott következetes küzdelemmel, amely hatást gyakorol a felnövekvő nem­zedék nevelésére, egész szo­cialista fejlődésünkre. A nők közéleti tevékenységével kap­csolatban szólt azokról a ked­vező változásokról, amelyek a kongresszusi felkészülés és a pártvezetőség-választások so­rán bekövetkeztek. Megyéjük­ben a pártszervezetek vezető­ségeibe mindenütt több nőt Tanácskozik az MSZMP X. kongresszusa Steis növekedését meghaladó mértékben — 7,6 százalékkal emelkedett a munka terme­lé­­­­kenysége, javult a termelés ha­tékonysága. — A fővárosi dolgozóit mun­kájáról készült számvetésünk­­ jelzi: eredményesen teljesí­tettük a IX. kongresszus és a Központi Bizottság egész tár­sadalmunk életére kiható nagy jelentőségű határozataiból Bu­dapestre háruló feladatokat. — Jelentős eredményként könyvelhetjük, el, hogy a III. ötéves tervben — a 44 órás munkahétre való áttéréssel egy időben — a fővárosi ipar ter­melésnövekedése teljes egészé­ben a termelékenység emelke­déséből adódik. Meggyorsult a termelési szerkezet kedvező irányú változása. Lassult a készletnövekedés üteme, nö­vekedett az export. Egyenlete­sebb a lakosság áruellátása. A budapesti kommunisták politikai tapasztalatait ismer­tetve Németh Károly rámuta­tott: " A fővárosi kommunisták kongresszusra való felkészülé­sét az eredmények józan, reá­lis mérlegelése jellemezte, s az, hogy őszintén feltárták a munka gyengeségeit, rámutat­tak a társadalmunkban talál­ható ellentmondásokra, Visz­­szásságokra és a tenni akarás szándékával sürgették a hibák kijavítását Külön kiemelem azt a felelősségteljes magatar­tást és nagyfokú aktivitást, amelyet a munkás­párttagok tanúsítottak. Az ő közvetíté­sükkel a fóvárosi munkásság többségeinek véleménye és ál­lásfoglalása jutott kifejezésre a párt iránt nyilvánított bi­zalomban, az eredmények el­ismerésében éppen úgy, mint a kritikai észrevételekben.­­ Bíráló megjegyzéseik leg­főbb tartalma: a becsületesen dolgozó többség javára le­gyünk következetesebbek, ha­­tározottabbak a helyes politika gyakorlati végrehajtásában. A fővárosi munká­sság zöme a tisztességgel, becsülettel vég­zett munka híve. Sürgetik a határozott fellépést, a szerve­zetlenség, a fegyelmezetlenség, a hanyagság, a népgazdaság­nak kárt okozó munkaerő-ván­dorlás ellen. Szenvedélyes sza­vakkal ostorozták, hogy a törzsgárda tagjai gyakran nem kapják meg azt az anyagi és erkölcsi megbecsülést, amely munkájuk, gyáruk, munkahe­lyük iránti ragaszkodás alap­ján joggal megilletné őket. A becsületesen dolgozó többség elvárja tőlünk — és ebben tá­mogat bennünket —, hogy ha­tározottan fellépjünk azokkal szemben, akik ügyeskedéssel, törvényeinket kijátszva, a kö­zösség rovására akarnak bol­dogulni.­­ Megengedhetetlen az az állapot, hogy egyes helyeken a bel- és külpolitika nagy kér­déseiről jobban tájékozottak a dolgozók, mint saját üzemük dolgairól. Feltétlenül egyet kell érteni azzal a következ­tetéssel, amelyre a viták során a kommunisták jutottak: a szocializmus magasabb szinten történő építése megköveteli a dolgozók szélesebb körű bevo­nását, aktív részvételét a mun­kahelyi­ feladatok kidolgozásá­ban és végrehajtásában, felté­telezi a rendszeres vélemény­­cserét és az őszinte tájékozta­tást. Erre kedvezőek a felté­telek. Németh Károly a továbbiak­ban hangsúlyozta: " Vannak, akik nem haj­landók felismerni a jogok és a kötelességek egységét, a szo­cialista demokrácia lényegét. A józan munk­ákközvélemény eb­ben is helyesen foglalt állást. A demokrácia ne­m jog a jog­talan követelésekre, a rend és a fegyelem megbontására. A kommunistáknak a közösség érdekeit szolgálva, igazukba vetett hittel, kitartóan, fárad­hatatlanul kell harcolniuk, hogy a szocialista demokrácia szellemében, a jogok és a kö­telességek együtt és egyszerre érvényesüljenek, hogy a jogok a kötelességek teljesítésével arányban legyenek. A fővárosi pártmunka ta­pasztalatairól a többi között megállapította: " A párt egészségesen fej­lődik, a munkások felvétele a pártba abszolút számokban nö­vekszik, de arányuk kismér­tékben a fővárosban is csök­ken. Ezt több okkal ma­gyarázzuk. Hivatkozunk sta­tisztikai rendszerünk, fonák­ságaira, a budapesti munká­sok csökkenő számára és még sok másra. Mindez azonban csak részigazság és nem a leg­fontosabb kérdésre ad választ. Elsősorban a munkásosztály soraiban végzett munkánk gyengeségéről van itt szó. Vagyis: csak a kommunisták­nak a munkások körében végzett munkája színvona­lán múlik, hogy pártunkban növekedjék az arra alkal­mas munkások számaránya. Ez a pártban nem statisztika dolga. Soraink munkásbázisá­nak állandó erősítése pártunk jellegéből, politikánk lényegé­ből fakadó követelmény. A párt a munkásosztály élcsapa­ta, s ennek abban is kifejezés­re kell jutnia, hogy a ma és a holnap munkásai — a párt­tagok iránt támasztott köve­telményeknek megfelelve — milyen számban és arányban jutnak el a pártba. — Úgy vélem, ez pártépítő munkánk alapkérdése marad a jövőben is. Ebben nekünk nagy a felelősségünk, mert a fővárosban dolgozik a magyar munkásság több mint egyhar­­mada. A párt sorainak erősí­tése éppúgy, mint eddig, ez­után sem lehet spontán folya­mat, hanem csakis céltudatos politikai és szervező munka eredménye. Németh Károly a Központi Bizottság beszámolójával, a Központi Ellenőrző Bizottság jelentésével egyetértett, s el­fogadását javasolta, mert — mint mondta — pártunk az el­múlt időszakban is híven tel­jesítette a munkásosztályunk­kal, népünkkel, a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galommal szembeni kötelezett­ségeit­ választottak be, mint koráb­ban. — A párt nőtagjainak ja­vuló képviseleti aránya — tette hozzá­­— jó például szol­gálhat az élet más területein is. Elősegítheti a konzervatív nézetek visszaszorítását olyan helyeken, ahol a tehetséges, képzett nők előléptetésétől, társadalmi előrejutásától ide­genkednek. Nyíltan ma már egyre kevesebben hangoztat­ják, hogy a­ nők egyedüli hi­vatása — őrizni a családi tűz­hely melegét, de a nők szere­péről vallott más, helytelen felfogások még erősen tartják magukat közgondolkodásunk­ban. A kommunisták között is akadnak, akik támogatják ezeket a maradi nézeteket. Kifejezte azt a meggyőződé­sét, hogy a pártnak a tudat, a szemlélet átalakításáért folytatott tevékenysége ked­vező irányban befolyásolja az ezzel kapcsolatosan megnyil­vánuló közszellemet. Befeje­zésül kérte, hogy a párt ille­tékes szervei — a legfelsőbb vezetéstől az alapszervezete­kig — rendszeresen ellenőriz­zék a Központi Bizottság nők­re vonatkozó határozatának végrehajtását, gyakorlati meg­valósítását. szak egyik nagy eseményé­nek tekintjük — húzta alá Pach Zsigmond Pál. — Kü­lönösen fontosnak tartjuk, hogy az irányelvek külön fe­jezeteket szenteltek a társa­dalomtudományoknak, s pél­dát adva nehéz és kényes problémák alkotó szellemű marxista megközelítésért megválaszolására, olyan nagy fontosságú elvi kérdésekben foglalnak állást, mint a tudo­mány és a politika viszonya, kapcsolata; a kutatás és a vi­ta szabadsága, egyben társa­dalmi-politikai felelőssége, az átmenetileg eltérő értékéré­sek, megközelítések lehetősé­ge, szükségszerűsége, de egy­ben a marxizmus pluralizá­­lásának elutasítása.­­ Meggyőződésünk, hogy a tudományos élet szervezeti kérdéseinek megoldása a ha­tékony központi irányítók és a széles körű tudományági demokratizmus egységében rejlik. Ezután szünet következett, majd a kongresszus Kállai Gyula elnökletével folytatta munkáját. Nagy taps közepette jelen­tette be: a következő felszó­laló Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP főtitkára, az MSZMP X. kongresszusán részt vevő szovjet küldöttség vezetője. Németh Károly a szónoki emelvényen PACH ZSIGMOND PáL: Egészséges viták a Pach Zsigmond Pál akadé­mikus, budapesti küldött a többi között elmondotta, hogy a történelemtudományban — ugyanúgy, mint más társada­lomtudományokban — olyan viták zajlanak, amelyek a marxizmus—leninizmus alap­ján keresik a tegnapinál ala­posabb, jobb, teljesebb vá­laszt az élet és a tudomány által felvetett kérdésekre.­­ Ezeket a vitában, mi, tár­sadalomtudományokkal fog­lalkozó kommunisták, egész­séges folyamat megnyilvánu­lásaként, a fejlődés jelensé­geiként üdvözöljük, s garan­ciának tekintjük a marxista társadalomismeret fejlődésé­hez. — A Központi Bizottság tu­dománypolitikai irányelveit a IX. kongresszus óta eltelt idő­ LEONYID BREZSNYEV: Népeink együtt építik az új világot Tisztelt kongresszusi Kedves elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége szívből jövő köszönetét fejezi ki azért a lehetőségért, hogy részt ve­het kongresszusuk munkájá­ban. A Szovjetunió kommunistái­nak 14 milliós serege nevében, valamennyi szovjet dolgozó ne­vében tolmácsoljuk a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa küldötteinek, a magyar kommunistáknak és az egész magyar népnek forró testvéri üdvözletünket. Nagyra értékeljük azt a le­hetőséget, hogy részt vehetünk az önök pártjának kongresszu­sán; ezt nemcsak mint nagy megtiszteltetést értékeljük, ha­nem mint a testvérpártok együttműködésének és tapasz­talatokkal való kölcsönös gaz­dagodásának fontos formáját is. A kongresszus munkájának légkörében érzékelhetjük a legteljesebben harcostársaink ügyeit és gondjait, itt kerül­hetünk közvetlen kapcsolatba azzal az alkotó folyamattal, amely a szocializmus további építésének sarkalatos problé­máira vonatkozó határozato­kat kollektíven dolgozza ki. Nagy figyelemmel hallgattuk meg a Központi Bizottság be­számolóját, amelyet Kádár Já­nos elvtárs ismertetett az MSZMP Központi Bizottságá­nak munkájáról. A szocialista Magyarország négy év alatt elért fejlődése eredményei­nek a beszámolóban nyújtott elemzése meggyőzően bizonyít­ja, hogy az, amit a magyar kommunisták IX. kongresszu­sukon terveztek, ma már való­ság. Hetközi küzdőtéren szüntelen heves osztályharc folyik a dol­gozó emberek és a kizsákmá­nyolók között, a szocializmus, a szabadság, a béke, a haladás erői és az imperalista reakció, az elnyomás, az agresszió erői között. E harc arcvonala rendkívül széles. Formái különbözőek, békések és nem békések. Mun­kás hétköznapjaink, a kapita­lista országok dolgozóinak har­ca társadalmi felszabadulásu­kért, a népek támadása a ko­­lonializmus és a neokolonia­­lizmus ellen — mindez egy­­egy láncszeme ama hatalmas osztályösszecsapások összefüg­gő láncolatának, amelyekben az egész emberiség jobb jövő­je születik. Legnagyobb közös vívmá­nyunk a szocialista világrend­­szer, amely évről évre bizto­san fejlődik és erősödik. A szocialista közösségnek Euró­pában ma hatalmas a gazda­sági ereje. Kiválóan fejlett iparunk, szüntelenül előreha­ladó mezőgazdaságunk és ha­talmas nyersanyag-készleteink, vannak. A Szovjetunióban, a népi Magyarországon és a töb­bi szocialista országban nagy­szerű munkások, technikusok, mérnökök és tudósok, az új társadalom építésének meg­győződéses harcosai nőttek fel, akik a gazdasági és tudomá­nyos-műszaki fejlődés legna­gyobb és legbonyolultabb fel­adatait is meg tudják oldani. (MTI Fotó : Papp Jenő felvétele) Az MSZMP és Központi Bizottsága nagy és igazi alkotó munkát végez A magyar kommunistáknak és a szocialista Magyarország egész dolgozó népének ered­ményei, az önök által megje­lölt új távlatok és a többi test­véri ország sikerei újra és új­ra igazolják, milyen hatalmas alkotó lehetőségei vannak a szocializmusnak, ha a kommu­nisták pártja szilárdan és kö­vetkezetesen érvényre juttatja vezető szerepét a társadalom­ban. A párt fogja össze és ko­vácsolja eggyé a munkásosz­tály, a parasztság és az értel­miség erőfeszítéseit. A párt mutatja meg a kitűzött célok elérésének helyes útjait, tánto­­ríthatatlanul követve a szocia­lizmus építésének általános ér­vényű törvényszerűségeit és fi­gyelembe véve az ország nem­zeti és történelmi sajátosságait. Nagy és igazi lakotó munkát végez a Magyar Szocialista Munkáspárt és Központi Bi­zottsága, amelynek élén a ma­gyar nép hű fia, a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom kiemelkedő és tiszteletben álló személyisége, Kádár János elvtárs áll. Mi, szovjet kommunisták, jól ismerjük magyar elvtársaink harcát az ország népgazdasága hatékonyságának fokozásáért, a szocialista tulajdon további szi­lárdításáért. Ismerjük párt­juknak azt a törekvését, hogy teljesebben kihasználja a szo­cialista termelési mód előnyeit, egybehangolva a központosított tervezést a gazdasági ösztönzők alkalmazásával. Tudjuk azt is,­­ hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt következetesen folytatja a szocialista demok­rácia irányvonalát, szüntelenül nagy figyelmet szentel a dol­gozók kommunista nevelésé­nek, lankadatlanul harcol a burzsoá ideológia ellen, a marxista-leninista elmélet jobboldali és „balos” eltorzítá­sa ellen. Ez az elvi magatartás a szocialista társadalom fej­lesztésével kapcsolatos legfon­tosabb problémák megoldásá­ban teljes megértésre és nagy­rabecsülésre talál a Szovjet­unió kommunistái részéről. Mi a pártjainkat hagyományosan összekötő megbonthatatlan egység és harci forradalmi szo­lidaritás szálainak legfőbb iga­zolását látjuk ebben. Elvtársak! Valamennyien jól tudjuk, hogy a szocializmusért és a kommunizmusért vívott harc sok nehéz feladat megol­dását követeli meg­. A szocia­lista és kommunista építés fej­lődésének minden újabb sza­kasza bonyolult problémákat vet fel pártjaink előtt. Ez természetes, dialektikus folyamat. A kommunisták nem vágyódnak kényelmes életre, mindig bátran haladnak to­vább, előre. Ezt ismét meggyő­zően bizonyítja Kádár elvtárs beszámolója és kongresszusuk egész légköre is. Ugyanezt mondhatjuk a Szovjetunió Kommunista Pártjának és más szocialista országok testvér­pártjainak tevékenységéről is. Ami pedig a legfőbb, elvtár­sak, a szocialista országok kommunistáinak minden szük­séges feltétele megvan azok­nak a feladatoknak az ered­ményes megoldásához, amelye­ket a társadalmi fejlődés je­lenlegi szakasza állít elénk. A Szovjetuniónak, a Magyar Népköztársaságnak és a többi szocialista országnak jutott az a történelmi küldetés, hogy az új világ építőinek első sorai­ban haladjanak, mely új vi­lágnak a csírái napjainkban mindenütt kihajtanak, Anem- NÉP­SZAVA Mind szorosabban összehangoljak gazdasága, politikai, ideológiai és honvédelmi erőfeszítéseinket Kitűnő eszközünk van, amely segít a szocialista államok fej­lődésének meggyorsításában: kölcsönös támogatásunk, egy­más kölcsönös segítése, a szo­cialista internacionalizmus gyakorlata, az, hogy minden egyes szocialista ország sikere valamennyiünk vívmánya és közös vívmányunk a szocia­lista államok családjának min­den egyes tagjáé. Teljes joggal mondhatjuk, hogy a szocialista országok ha­tékonyabb együttműködésének kérdései az utóbbi években a­ testvérpártok figyelmének kö­zéppontjában álltak. Gazdasá­gi, politikai, ideológiai törés, és a honvédelem ügyeiben ■mind szorosabban összehangol­juk erőfeszítéseinket. Gazdasági területen az együttműködés színvonalánál emelésében fontos szakasz volt a KGST-tagországok 1971-75- 1970. november IBS

Next