Népszava, 1971. január (99. évfolyam, 1–26. sz.)

1971-01-22 / 18. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! NÉPSZAVA • A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA # 99. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM ARA 80 FILLÉR 1971. JANUÁR 22. PÉNTEK Az országgyűlés még ez évben tárgyalja az alkotmány módosítását, a tanács- és az ifjúsági törvényt Dr. Korom Mihály igazságügyminiszter sajtótájékoztatója Csütörtök délelőtt, az Országház Gobelin-termé­ben a jogalkotás négy év­re szóló célkitűzéseiről, feladatairól tájékoztatta dr. Korom Mihály igaz­ságügy-miniszter a sajtó képviselőit. A sajtóérte­kezleten részt vett dr. Várkonyi Péter, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke. A miniszter elöljáróban megjegyezte: az eddigi gyakorlatnak megfelelő, egy-egy évre szóló kodifi­­kációs program helyes volt, a módszer biztosítot­ta a tervszerűséget. A cél azonban ma már az, hogy ezen a területen is hosz­­szabb távra dolgozzanak a jogászok, az előkészí­tésért felelős szervek munkája alaposabb, át­gondoltabb és korszerűbb legyen, s a különböző érintett állami és társa­dalmi szervek a jogtudo­mány által kidolgozott kérdéseket munkájukban jó előre figyelembe tud­ják venni. Ugyanakkor az állampolgároknak is ha­tékonyabb és jobb eligazí­tási lehetőségeket kell adni. A távlati jogalkotási program birtokában a négy évre előrelátható tennivalók szorosabb össz­hangban lesznek a gya­korlati élettel és több idő marad majd következteté­sek, tapasztalatok levoná­sára. Hangsúlyozta a mi­niszter azt is, hogy — a X. kongresszus intenciói­nak szellemében — fej­leszteni kívánják a jogal­tutás demokratizmusát, dőt kívánnak biztosítani a jó javaslatok összegyűj­tésére és arra, hogy ezek „beépülhessenek” az új törvényekbe. A távlati jogalkotási program megvalósítása egyúttal azt a célt is szol­gálja, hogy jogrendsze­rünkben váltsák fel kor­szerűbbek és jobbak a túlhaladott jogszabályo­kat, tehát az eddigi mun­kát magasabb szinten kí­vánja folytatni szocialista jogrendszerünk. Az igaz­ságügy-miniszter ezután részletesen ismertette a törvényalkotás következő négyéves programját. Ebben az esztendőben az egyik legfontosabb fel­adat az alkotmány módo­sítása, a jogszabály-előké­szítő munkák tervszerűen folynak, az új tervezet várhatóan az év végén ke­rülhet az országgyűlés elé. Elkészült és a kormány el­fogadta a tanácstörvény­tervezetet, s a következő parlamenti ülésszakon vi­tatják meg. Várhatóan március végén terjesztik a kormány elé az ifjúsági törvényjavaslat-tervezetet és valószínűleg még ebben az esztendőben a pária­mé­nTeTéTcént.!­Nagy érdeklődés és vá­rakozás előzi meg az egy­séges szövetkezeti törvény megszületését. A szövet­­­kezeti önkormányzatokat, az állami felügyelet gya­korlását, módszereit sza­bályozó elvek mellett, ágazati szövetkezeti jog­szabályokat is kidolgoz­nak, végrehajtási rende­letként. Ugyancsak az idei év programjában szere­pel az egészségügyi tör­vény elkészítése­­és parla­menti megvitatása. Az új egészségügyi törvényben — amely az 1876-os, sok szempontból elavult tör­vényt váltja fel — a többi között szó esik arról is, hogy gyógyító munkate­rápiás intézményeket hoz­zanak létre az alkoholis­ták gyógykezelésére. A jövő esztendő első fe­lében kerül sor az igaz­ságszolgáltatás munkáját tovább­fejlesztő jogszabá­lyok elkészítésére. Ezek­ben — mint dr. Korom Mihály elmondotta — sze­repel a bírósági szervezeti törvény módosítása, ennek kapcsán a különböző dön­tőbizottságok átalakítása gazdasági, illetve mun­kaügyi bíróságokká. Napi­rendre kerül a bírák vá­lasztásának kérdése és módosul az ügyészség munkájáról szóló törvény is. Egyidejűleg javasolnak új büntető eljárási tör­vényt is, amelynek célja, hogy egyszerűbben, gyor­sabban és hatékonyabban tudjanak eljárni a bűnül­dözésben a rendőri, ügyé­szi, bírói szervek. 1972 programjában szerepel a Btk. módosítása is. A SZOT-tal együtt tör­vényjavaslatot készítenek a társadalombiztosításról. Felülvizsgálják ezenkívül a közlekedési veszélyezte­­tési eljárásokat és a de­vizabűncselekményekkel kapcsolatos eljárásokat is. 1973 jogalkotási prog­ramjában különös érdek­lődésre tarthat számot a Ptk. módosítása. Igen nagy munkát és körültekintést igényel az a törvény, ame­lyet a közérdekű bejelen­tések, panaszok intézésé­nek szabályozására készí­tenek; biztosítani kíván­ják a törvénnyel, hogy a jogos panaszokkal kellően foglalkozzanak a külön­böző hivatalos szervek, a közérdekű bejelentések kezelését válasszák el az egyéni panaszoktól és ke­vesebb lehetőség legyen arra, hogy a panaszjoggal egyesek visszaéljenek. Törvényerejű rendelet készül a népgazdasági ter­vezésről. Ez a hézagpótló törvény foglalkozik majd a tervek rendjével, jóvá­hagyásával, a kormány felelősségével az ország­­gyűlés előtt, a végrehajtás eszközeivel és a gazdasági szabályozás irányelveivel is. Törvényjavaslatot dol­goznak ki az állami válla­latokról. Új törvény váltja majd fel az 1897-ben szó­­törvény módosítása, ennek letett, az államháztartás­sal kapcsolatos, elavult törvényt is. Az 1952-ben készült csa­ládjogi törvény módosítá­sára is sor kerül. Ez ma már finomításra szorul, s jóllehet a bírói gyakorlat iparkodott korszerűbbé tenni, több vonatkozásban mégis módosításra van szükség. Szükséges pél­dául a nők névviselésének új szabályozása, az örök­­befogadás, a gyermekel­helyezés, a tartásdíjak megnyugtató rendezése. 1974-ben készül el a közművelődésről alkotott új törvény, V. M. A századik J­UBILEUM van ma Párizsban, de az ünneplésre semmi ok. Századik alkalommal ülnek össze a Kiéber sugárúton a Vietnami Demokratikus Köz­társaság, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kor­mány, az Egyesült Államok és a saigoni Thieu-re­­zsim­ képviselői, hogy a vietnami háború befejezésé­ről, a vietnami probléma békés rendezésének meg­,­oldásáról tanácskozzanak,­­összeülhett,­d­e számítani lehet rá, hogy ez a jubileumi ülés sem hoz fordula­tot, nem mozdítja ki a holtpontról a párizsi tárgya­lásokat. Azért ez a századik ülés jó alkalom arra, hogy valami mérlegfélét készítsünk a párizsi tárgyalások éppen kétéves időszakáról. Nem nehéz a mérlegké­szítés, mert a két év alatt lényegében alig történt olyasmi a Kiéber sugárúton, ami akár csak reményét is adhatta volna a közeledésnek, a vietnami háború közeli befejezésének. A holtponton ácsorgásnak természetesen oka van. És ez az ok az egész világ előtt nyilvánvaló. Az Egyesült Államok két év után is ragaszkodik ahhoz a tarthatatlan állásponthoz, hogy joga van hatalmas katonai erőket Délkelet-Ázsiában állommásoztatni, hogy joga van barbár háborút viselni Indokína né­pei, a vietnami, a laoszi és a kambodzsai nép ellen. A VDK és a DIFK küldöttsége már az 1969. ja­nuár 25-én megtartott első tárgyalásra is azzal a ko­moly szándékkal érkezett, hogy keresse a vietnami háború mielőbbi befejezésének lehetőségét. Ezt a szándékot konstruktív javaslataival azóta is mind­két küldöttség többször bizonyította. Ami természe­tes és amivel nemcsak az agresszió ellen harcoló vietnami nép, hanem az egész világ haladó közvéle­ménye is szolidárisan egyetért, hogy a két küldött­ség kezdeményezéseiben a tárgyalások legelső per­cétől fogva ragaszkodik a megállapodások egyetlen jogos és reális alapjához, hogy vonják ki az ameri­kai haderőket Dél-Vietnamból s a vietnami nép kapjon lehetőséget dönteni saját sorsáról. Az Egyesült Államok mindeddig nemcsak arra nem volt hajlandó, hogy feltétel nélkül kivonja csa­patait Dél-Vietnamból, de még ahhoz sem járult hozzá, hogy lemondjon a Thieu-rezsim támogatásá­ról, s beleegyezzen egy olyan koalíciós kormány lét­rehozásába, amely előkészítené a szabad, általános és titkos választásokat Dél-Vietnamban. E­GYSZERŰBBEN szólva: egyetlen jogos követe­lést sem vett eddig figyelembe az Egyesült Ál­lamok kormánya és Párizsban tárgyaló delegá­ciója, sőt, feltételeket igyekezett szabni a VDK és a DIFK számára. Az eddig lezajlott 99 megbeszélés alkalmas volt annak bizonyítására, hogy az Egyesült Államok a végtelenségig szeretné fenntartani délkelet-ázsiai pozícióit és ebben a szándékában nem zavarja sem­milyen józan érv. Hogy mennyire nem zavarja, bizonyítja az a szerdai hanoi közlemény is, amely ismerteti a ja­nuár 4 és 17 között a Vietnami Demokratikus Köz­társaság ellen végrehajtott mindennapos amerikai támadásokat. A közlemény pontosan felsorolja a tá­madások helyét, idejét és a támadó gépek típusait. Ezenkívül van az több ezer kémrepülés, amelyet az amerikai hadsereg az idő alatt hajtott végre a VDK ellen. Enyhén szólva nehéz ilyen körülmények mellett komolyan venni a párizsi tárgyalásokon annyiszor hangoztatott békeszándékokat. A­Z EGYESÜLT ÁLLAMOK kormánya szavai és tettei közötti ellentmondás nyomta rá a bélye­gét a párizsi tárgyalások egész menetére. Ez az oka a huzavonának, a sikertelenségnek. És ezért nincs mit ünn­epelni a párizsi Vietnam-tárgyalások mai, századik, jubileumi ülésén. Diósdi László Gyorsul az olvadás Tisztítani kell a járdákat és a lefolyókat A csütörtökre virradó­ra az ország nagy részén fagypont fölé emelkedett a hőmérséklet. Hazánk legmelegebb pontja Sze­ged és Békéscsaba volt. A Dunántúl északnyugati térségében Sopron és Szombathely környékén fagypont körül alakult a hőmérséklet, s az utak sí­kossá váltak. A felmele­gedés folytatódik és az olvadás gyorsulására le­het számítani. Budapesten a Köztisz­tasági Hivatal folytatta a hó elszállítását, mintegy 170 gépkocsival. Az MTI későbbi jelen­tése szerint Borsod me­gyében problémákat oko­zott a jeges út. Az autó­buszok késtek és a táv­vezetékek több helyen el­szakadtak. A mellékutcákban és a külterületeken még sok gondot okoz a megmaradt hó és a gyorsuló olvadás. A járókelőket nemcsak a hóléből összegyűlt pocso­lyák fenyegetik, hanem veszélyt jelent a tetőről lecsúszó hótömeg is. Az illetékesek felhívják a házfelügyelők figyelmét a járdák tisztítására, a le­­folyónyílások szabaddá tételére és ahol a tetőn hócsúszás veszély jelent­kezik, kerítsék el a jár­dát. (MTI) ----------------------------------------------------------------------------------------ft----------------------------------------------------------------­ Erősödött az érdeklődés oldal a szakszervezetek munkája iránt .... 3 A nyugtalanságot a hivatal okozta............ 3 Heti rádió- és televízió műsor................... 7 A tudományos és technikai forradalom figyelőszolgálata ................................... 8 Több mint egymilliárd forint az idei egészségügyi beruházásokra Új szemklinika Budapesten, 386 ágyas gyermekkórház Miskolcon Az egészségügyi tárca 1971. évi költségvetéséből több mint egymilliárd fo­rint jut új egészségügyi létesítmények építésére, a meglevők bővítésére, kor­szerűsítésére. Az idén 1200 új kórházi ágy növeli a ■férőhelyek számát és az év végére az egész ország­ban 85 400 ágyon tudják elhelyezni a betegeket. Március elején avatják a soproni szanatórium új százágyas szárnyát, nem­sokára betegeket fogad a budapesti 164 ágyas új szemklinika, új pavilo­nok, elmeosztályok léte­sülnek a szegedi, beret­tyóújfalui és a sümegi já­rási kórházakban. Idén két igen jelentős kórházépítkezés kezdődik; a Közmű- és Mélyépítő Vállalat hozzáfog a 922 ágyas dél-pesti kórház építésének előkészítésé-­­hez. Kecskeméten épül a másik nagy 930 ágyas kórház, amely mint terü­leti vezetőkórház a kö­vetkező években létesülő nagy vidéki kórházak prototípusa lesz. Miskolcon hozzákezde­nek egy 386 ágyas gyer­mekkórház építéséhez. Tovább folytatják az 1972-re felépülő ajkai és az 1974-re elkészülő kis­kunhalasi, nagyatádi és nagykanizsai új kórházak építését, a kisvárdai kór­házbővítés pedig 1975-re készül el. A fővárosi tanács idén mintegy 180 millió forin­tot költ beruházásra: a második negyedévben el­készül a Gyáli úti kór­ház 125 ágyas, az újpesti városi kórház 124 ágyas elme-, illetve belgyógyá­szati pavilonja, a Bajcsy- Zsilinszky kórház belső átszervezése, az év végé­re pedig megkezdi a gyó­gyító munkát a Tétényi úti kórház 248 ágyas új bel-, idegpavilonja. Ké­szül a XV. és a XVII. ke­rületi és a Gyári úti új szakorvosi rendelőintézet, a Tétényi úti kórházban létesülő szakorvosi ren­delő pedig a kelenföldi lakótelep betegellátását biztosítja majd. Az egészségügyi ellá­tást javítja, hogy idén 105 új orvosi körzet, tíz ebből Budapesten kezdi meg a munkát az ország külön­böző helyein. 1400 férő­hellyel bővül a bölcső­dék és 980 férőhellyel a szociális otthonok befoga­dó képessége. Vándor Pál ­ Fock Jenő látogatása a finn parlament elnökénél Leskinen külügyminiszter nyilatkozata a finn—magyar tárgyalásokról Csütörtökön Helsinki­ben folytatódott Fock Je­nő finnországi látogatásá­nak programja. Minisz­terelnökünk Péter János külügyminiszterrel és kí­séretének többi tagjával együtt a délelőtt folya­mán felkereste a finn fő­város fontosabb intézmé­nyeit. Először a parla­mentbe látogattak el, ahol R. Paasio, a parlament elnöke fogadta a látoga­tókat és szívélyes hangú eszmecserét folytatott a magyar államférfiakkal. A házigazdák ezután be­mutatták vendégeiknek a parlament hatalmas grá­nitépületének helyiségeit, az üléstermeket, az épü­let belső berendezését. A nemzeti múzeum után a finn nemzeti színházban tett látogatás következett. Délben a helsinki városi tanács ebédet adott Fock Jenő tiszteletére. A váro­si tanács dísztermében rendezett, baráti hangu­latú esemény alkalmával a két testvérváros — Hel­sinki és Budapest — kap­csolatainak továbbfejlesz­téséről is szó esett, s a finn főváros vezetői át­nyújtották Fock Jenőnek Helsinki emlékérmét. Délután a miniszter­­elnök a Finn—Magyar Társaságba látogatott el, ahol Kaarina Virolainen asszony, a társaság elnö­ke köszöntötte a minisz­terelnököt, és feleségek valamint a többi magyar vendéget, és bemutatta­ nekik a több mint 20 éve működő társaság vezetőit. Vireikonnen professzor, elnökhelyettes ismertette a társaságnak a finn— magyar kapcsolatok ápo­­ásában kifejtett sokolda­­ú tevékenységét, és ver­ses antológiát adott em­lékbe a miniszterelnök­nek. Fock Jenő meleg szavakkal mondott kö­szönetet a vendégszerete­tért, s annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy a társaság működése igen eredményes és hasznos mindkét nép szempontjá­ból. A magyar küldöttség ajándékképpen rádiót és lemezjátszót nyújtott át a társaság vezetőjének. Este Rónai Rudolf, hel­sinki nagykövetünk foga­dást adott Fock Jenő mi­niszterelnök és, a kísére­tében levő magyar szemé­lyiségek tiszteletére. A Kalastajatorppa étterem­ben megtartott, baráti lég­körű találkozón részt vett Kekkonen finn köztársa­sági elnök, valamint a kor­mány tagjai, Karjalainen miniszterelnök vezetésé­vel, jelen volt továbbá Martti Ingman budapesti finn nagykövet. A Helsinkibe kiküldött magyar újságíróknak csü­törtökön V. Leskinen finn külügyminiszter nyilatko­zott a finn—magyar tár­gyalásokról. V. Leskinen kijelentette: két baráti ország ál­­lamférfiai folytattak egy­mással őszinte beszélge­tést. A tárgyalások során a felek nem titkoltak egy­más előtt semmit, min­den kérdést őszintén fel­tártak, s különös figyel­met fordítottak az európai biztonsági értekezlet ügyé­re, a közel-keleti és a dél­kelet-ázsiai helyzetre. Igen jó hatást váltott ki a finn partnerek körében az a nagy hozzáértés, aho­gyan Fock Jenő magyar miniszterelnök állást fog­lalt az említett kérdések­ben. Arra a kérdésre, hogy az európai biztonsági kon­ferencia ügyében előter­jesztett finn kezdeménye­zéseket illetően mik a to­vábbi kilátások, Leskinen kijelentette: mindkét fél­nek az a véleménye, hogy a konferencia sikeréért tett következetes erőfeszí­téseknek előbb-utóbb meglesz a gyümölcse, konkrét határidőt azon­ban egyelőre nehéz volna jósolni. Mindenesetre mind Finnország, mind Magyarország igen erőtel­jesen munkálkodik az európai biztonsági érte­kezlet létrehozásán, és csak sajnálattal lehet tu­domásul venni, hogy egyes államok kormányai kü­lönböző feltételeket szab­nak, és ezzel nagymér­tékben lassítják az euró­pai és a világbéke szem­pontjából oly jelentős nemzetközi vállalkozás előkészületeit. A finn alapok változat­lanul jelentős teret szen­telnek Fock Jenő finnor­szági látogatásának. A Helsinkiben megjelenő reggeli újságok kiküldött munkatársaik tudósítása alapján első oldalon szá­molnak be Fock Jenőnek és feleségének, valamint Péter János külügymi­niszternek szerdai prog­ramjáról, Hyvinkää-ben és Tamperében tett láto­gatásáról. A Kansan Vutiset „A gépipar bemutatkozott a magyar miniszterelnök­nek’’ címmel első olda­lon közöl tudósítást Fock Jenő vidéki útjáról, s ki­emeli, hogy mind a két meglátogatott városban szóba került a műszaki együttműködés és a finn gépipari export bővítésé­nek a lehetősége. A lap szerint Tamperében — nem hivatalosan — pa­­pírgépek megvételéről is szó esett, s hozzáfűzi a lap: a magyar megren­delés igen fontos volna a finn export szempontjá­ból. A Kámeán Yhteistye szerdai számában fontos tényként emeli ki, hogy a magyar miniszterelnök­nek és kíséretének a finn miniszterelnökkel lezaj­lott tárgyalásai során a politikai kérdések közül az európai biztonság ke­rült előtérbe, a kereske­delmi témák sorában pe­dig az európai integráció és a finn—magyar keres­kedelmi együttműködés kiszélesítése. A lap ugyan­ebben a számában közli Fock miniszterelnök és Péter János külügymi­niszter életrajzát, s fontos tényként állapítja meg, hogy „Magyarország tö­rekszik a műszaki-gazda­sági együttműködésre”.

Next