Népszava, 1971. március (99. évfolyam, 51–76. sz.)
1971-03-17 / 64. szám
WM. március 1T NÉPSZAVA Jelölőgyűlések országszerte (Folytatás az 1. oldalról) volt tsz-elnök és Hosszú László állami gazdasági igazgató. . SZOLNOK megyében hat képviselői és 247 tanácstagi választókerületben zajlott le a jelölés. Tiszafüreden Nánási László, az Elnöki Tanács tagja, a SZÖVOSZ felügyelő bizottságának elnöke lett ismét képviselőjelölt. Kunhegyesen Oláh János, Besenyszögön Szurgyi Istvánná, Jászapátiban pedig Gócza József tsz-elnök és Horváth István tsz-elnök került — kettős jelöléssel — a listára. BUDAPESTEN a KELTEX kultúrtermében Vass Istvánnét, az országgyűlés alelnökét jelölték képviselőnek. A XV. kerületben, a Landler Jenő Járműjavító művelődési házában Sándor József, az MSZMP Központi Bizottsága irodájának vezetője kapta meg a jelölő gyűlés bizalmát. A Mechanikai Labor kultúrtermében a képviselőjelöltek névjegyzékébe dr. Mihályfi Ernőt, a Magyar Nemzet főszerkesztőjét vették fel. A Központi Statisztikai Hivatalban rendezett jelölő gyűlés dr. Trautmann Rezső nyugalmazott minisztert részesítette bizalmában. Több jelölt neve első ízben szerepel majd a szavazócédulán. Csillik Andrást, a KISZ budapesti bizottsága első titkárát a 20-as választókerület, dr. Kanosti Júliát, a Semmelweis Orvostudományi Egyem oktatóját a 23-as választókerület jelöltjeként vették fel a képviselői szavazócédulára. Csepelen Kardos Vilmos, a kerület tanács vb-elnöke lett a jelölt, Csurkó László író pedig a 45-ös választókerületben. Kőbányán a 32-es választókerület polgárai Lakatos Józsefnét, a Phylaxia Állatgyógyászati Oltóanyagtermelő és Kutató Intézet dolgozóját és ugyanakkor Ménesfalvi Mártát, az Egyesült Gyógyszervegyészeti Gyár fiatal üzemlaboránsát fogadták el képviselőjelöltnek. Két jelölt neve került fel a 40- es választókerületben is a listára: Csapó Ernőé, a Transzformátor és Villamoskészülék Gyár csoportvezetőjéé, valamit Godó Pálnéé, a Habselyem Kötöttárugyár angyalföldi egységének varrónőjéé. A fővárosban kedden még a következők kerültek a képviselőjelöltek sorába: dr. Udvardi Károlyné, az Országos Gumiipari Vállalat pártbizottságának titkára, Csömör Ferenc, a Budapesti Vegyipari Gépgyár mű- vezetője, dr. Noszkay Aurél, a János-kórház urológiai sebészetének főorvosa, Mateovics József, a Mezőgazdasági Gépalkatrészgyártó és Javító Vállalat igazgatója, Szépvölgyi Zoltán, a budapesti pártbizottság titkára. Tanulságos felmérés a kohó- és gépiparban Ösztöndíj, bér, lakás a fiataloknak A kohó- és gépiparban dolgozó fiatalok helyzetét nemrég miniszteri értekezleten vitatták meg. Az adatok tanúsága szerint az elmúlt négy esztendőben mindkét iparágban jelentősen növekedett a fiatalok harminc év alattiak — száma. A közvetlen termelőmunkában részt vevő egyetemi, főiskolai végzettségűek csaknem 40 százaléka, az érettségizetteknek pedig több mint 60 százaléka A kohó- és gépipari üzemekben végzett vizsgálatok során megállapították, hogy a vállalatok többségében kialakultak az „üzemi négyszögek’: az ifjúsági szervezet javaslattétele és véleménynyilvánítása a KGM-üzemekben „ polgárjogot” nyert. A legtöbb vállalat szervezeti és működési szabályzatában is rögzítette a KISZ-szervezettel való együttműködés formáit, s ily módon biztosították, hogy az ifjúság képviselői az üzemük feladatairól, gondjairól tájékozódjanak, a fiatalokat jobban bevonhassák az egész közösség munkájába. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs még mindig sok olyan KGM-vállalat, ahol a fiatalok véleményére nem kíváncsiak. Az új szakmunkástörvény hatására az ipari Nem elég kedvezőek azonban a kezdő szakemberek munkába állításafiatal. A középiskolát nem végzett fizikai dolgozók száma viszont csökkent, érthetően, hiszen a mai technikai követelmények egyre műveltebb embereket igényelnek. Az alkalmazottak között kevésbé erőteljes a fiatalok előretörése: míg a termelők létszámának csaknem 42 százaléka 30 éven aluli, addig az alkalmazottaknál a 30 százalékot sem érik el. tanulók képzésében is jelentős változás tapasztalható. A legtöbb vállalat társadalmi tanulmányi ösztöndíjat ad szakmunkástanulóinak. A DIMÁVAG például 1969-1970- ben 351 tanulóval kötött ösztöndíjszerződést, a Ganz-MÁVAG 550-nel, ezenkívül 30 gép- és gyorsíró tanulóval is. Az Ikarusban 350 ezer forintot fordítanak évente ,a szakmunkás fiatalok ösztöndíjára. Van olyan üzem — például az Egyesült Izzó —, ahol a leánytanulókat előnyben részesítik az ösztöndíjak kiadásában. A KGM-vállalatok tehát egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek a szakmunkásképzés segítésére, bár az anyagi támogatás jelenlegi rendszere még nem kellően ösztönzi jobb eredmények elérésére a fiatalokatnak tapasztalatai. A vállalatok nem veszik figyelembe, hogy a pályakezdés benyomásai erősen befolyásolják a fiatalok helytállását, az üzemi környezetbe való beilleszkedését. A kezdők feladatainak képességeik szerinti megszabása vagy túl alacsony, vagy túl magas. Nagyon dicséretes az, hogy sok vállalat anyagilag igyekszik az első lépések gondjain túlsegíteni a fiatalokat: kezdő szakmunkásoknak 5,60 forintos órabér helyett 7—8,50 forintot ad — mint az Irodagéptechnikai Vállalat —, vagy nagyobb előleget biztosít, amit meghatározott idő után nem kell visszafizetni — mint aGördülőcsapágy Műveknél —, de az anyagi támogatás önmagában nem megoldás. Igaz, hogy több üzemnél még ez sem tapasztalható, s a fiatalok gyakran bérügyi panaszok miatt változtatnak munkahelyet. A béren kívül azonban törődni kell a munkába állítás körülményeivel is, hogy a fiatal érezze: teljesítménye eléréséhez az üzem kollektívájának segítsége is hozzájárul. A szakszervezeti bizottságok számára figyelmeztető az a kép, amit a fiatalok szervezettségéről fest a felmérés: politikaierkölcsi nevelésük elhanyagolt, érdekvédelmük hiányos, szervezettségük alig éri el a 25 százalékot a KGM-üzemekben. A legjelentősebb a fiatalok lakásgondja. A 47 ezer fiatal munkáscsalád lakásigénye csak lassan oldható meg. A KGM- vállalatok az utóbbi esztendőben igyekeztek lehetőségeikkel élni, s a fiatalokat főleg kamatmentes hitel formájában segítették, mint a Villamosszigetelő- és Műanyaggyár, a GELKA, a Mátra vidéki Fémművek, a Ganz Műszer, ,s még jó néhány. Más vállalatok viszont saját kezdeményezés alapján építik a lakásokat, a Videoton például két év alatt 80, a Mechanikai Művek 40 lakást adott át legjobb fiataljainak, az EMG 90 lakásos KISZ- lakótelepet épített, a GanziMÁVACr -247 lakást utalt ki a fiataloknak. Sok kezdeményezés tapasztalható a fiatalok lakásgondjainak enyhítésére a KGM felmérése szerint, mégsem mondható, hogy a vállalatok mindegyike megfelelően élt lehetőségeivel. A meglevő forrásokat az eddigieknél jobban kell hasznosítani. A miniszteri értekezlet a felmérés tanulságai alapján felhívta a vállalati vezetők figyelmét, hogy az új kollektív szerződésekben jobban vegyék figyelembe a fiatalok sajátos érdekeit. P. F. Szerződés a tanulókkal Önmagában nem megoldás Csak 25 százalékuk szervezett Táltostempó Herenden körbemutat új „patikáján”, a tiszta betonon, a hatalmas ablakokon szűrt tél végi napsütésben, az ezüstösen csillogó kemencéken. — Azelőtt egy kemencébe behordtam száz mázsa fát — mondja —, most meg csak tekerek egyet a gazarmatúrán ... Újfajta időszámítás van Herenden, a Finomkerámiaipari Művek porcelángyárában. — Azelőtt — folytatja tovább Staub Dániel — megittunk tízen egy műszak alatt két ballon, vagy negyven liter vizet, most meg... No, de nézzen körül. .. Ismerem Staub Dánielt, a targoncakezelőt még a fekete, kormos arcot csináló, fatüzelésű kemencék korából. Félelemmel vegyes csodálkozással figyeltem az ő és társai bátorságát, ahogy a 65—70 fokos melegben a kemencék „tüzébe” hordták be a kecses porcelán figurát. A huszonöt éve egy helyben dolgozó Dani bácsi küldte az üzenetet: változások vannak HerenceakinénaMs-nen Az új importkemencékben gázzal tüzelnek, nincs már favágás, hordás, nem kell óránként mérni a hőfokot. Ezt ma már automata végzi. — Aztán látott-e már ilyen „autót"? — dicsekszik. Mutatja az elektromos targoncát, amely Dani bácsi mozdulatára zümmögve emeli, szállítja ezer „matyó lakodalmas” menyasszony figuráinak sok mázsányi terhét... Dr. Felek Béla, a gyár igazgatója nem túl szívesen fogad. Emlékszünk még mindketten a fél éve a Népszavában megjelent cikkre, a „Köhögőpénzre”, amely az üzemben levő szilikózisveszéllyel foglalkozott. — Az a cikk „rossz hírét” keltette a gyárnak. Múltkor azt kérdezte tőlem valaki: igaz-e, hogy a szilikózis miatt bezárták a gyárat? Pedig nem arról volt szó. Két ember erkölcsi és anyagi rehabilitációjáról. Bezárni Herendet? Ötvenötmillió forintos beruházást, felújítást végzünk. Annak egy része az új égetőkemencessz 36. A régi kemencék helyén új korongozóműhelyt építenek nyolcmillióért. Két éven belül másik 12 millióért új, háromszintes épületet emelnek. Egy szint a festőké lesz, a többi szociális létesítmény. Fekete-fehér öltöző, zuhanyozó, mosdó, reggelizőhelyiség. A húszmillió forintos felújítás, illetve beruházás 9—10 százalékos termelésfelfutást jelent. Lenne vagy kevés? Talán nem is ezt kell elsősorban mérlegelni. A százalékban ki nem fejezhető, a forintban nem mérhető itt a lényeges. A korongozók új helyiségében nem lesz por! Nem lesz szilikózisveszély. A harmincötmillió jelentős része szociális, kommunális létesítményekre jut. Munkásszálló, derítő, világítás ... — Írja meg mind a jót — mondja Dani bátyám. — A gyár miatt! Mert úgy mondja a direkció, hogy nem jelentkeznek a tanulók, megijedtek a gyártól. A jótól csak nem ijednek meg?! Jöjjön! S cipel magával az üzem előterébe, ahol a Lehelek, a hűtőszekrények sorakoznak. — No, ezt nézze meg! Hű-tő-szek-rény — tagolja a szavakat. A reggelinek, hogy „meg ne romoljon a tej , azért kaptuk. A gyár 28 hűtőszekrényt vett az elemózsiának, pár hónapja pedig nyolcszáz új öltözőszekrényt. — A samottműhely ? — Megszüntettük az egész műhelyt. A gyár legporosabb üzeme volt. Tizenkét ember jobb, tisztább, egészségesebb munkahelyre került. Az épület helyére orvosi rendelőt, vendégszobát szeretnénk építeni... Déryné mosolya nem változott, a „táltos ló” roppantása sem. „Csak" az épületek változtak Herenden, meg talán egy kicsit az emberek is. Staub Dani bátyám kinevet, mert nem tudom megtanulni „villanyautója” irányítását. De nyújtja is utána rögtön a kezét: — Nincs harag, ugye? — aztán megkínál egy pohár szódával. A hűtőszekrényből jégkockákat hoz bele ... S- Boda András Erkölcsi igények —társadalmi biztosítékokM iután megjelent a lapban A közerkölcs mércéje című írásom, sűrűn csengett íróasztalomon a telefon. Akik véleménynyilvánításukkal megtiszteltek, azokat mindenképpen a közérdek vezette. Volt közöttük, aki azt vitatta: sokkal több nálunk az ügyeskedő pénzhajhász, a basáskodó főnök, mintsem hogy — miként én teltem — ezrelékben mérhetnénk számukat. Ma sok kétségbe vonták, hogy csakugyan léteznek nálunk olyan biztosítékok, amelyek a közerkölcs igazi mércéjének, a társadalom növekvő erkölcsi igényeinek érvényesülését segítik elő. A Gál Ferenc technikusként bemutatkozó telefonáló különösen élesen fogalmazott: „Uram, abban egyetértek, hogy a becsületes dolgozók elük a gátlástalanul, kevés munkával vaj önt összeharácsoló embereket. De annak én még semmi jelét sem láttam, hogy bármilyen intézkedés történt volna ellenük. Anélkül pedig hiába háborgunk! Egyszóval, nem hiszek az ön által beharangozott biztosítékokban.” Hadd bizonyítsak hát Gál Ferencnek és mindazoknak, akik az ő nézeteit osztják. Bizonyára valamennyien emlékeznek rá, hogy amikor a tsz-ekben megindult a melléküzemek — alapjában helyes, szükséges, célszerű — szer-'vezése, ezt a „szűz területet” valósággal, elözönlötték a szélhámosok, meg azok, akik felismerték : egy kis ügyességgel, manipulálással, kevéske munkával sok pénzt lehet szerezni. Lehetett is. Csakhogy erre az egészségtelen jelenségre igen hamar felfigyelt, mondhatnánk, érzékenyen felszisszent a közvélemény, ennek hatására a sajtó is. Egy időben egyre-másra jelentek meg, többek között lapunkban is, a különféle visszaéléseket feltáró cikkek. Legtöbbjük büntető eljárást eredményezett. Végül is a tsz-ekre rászabadult, rendszerint büntetett előéletű csalók, szélhámosoktöbbsége megérdemelt helyére került. Van azonban számos olyan szervező, melléküzemág-vezető, aki ugyan nem követett el kifejezett bűncselekményt, de jövedelme sokszorosan több annál, mint amennyi munkája után, annak társadalmi hasznosságát tekintve, jogosan megilletné. Róluk sem feledkezett meg a kormány. Csupán azokra az intézkedésekre emlékeztetek, amelyek egyrészt korlátozták a tsz-ek melléküzemági tevékenységének területét — azzal, hogy telephelyüktől távol, indokolatlanul nem „gründolhatnak" nehezen ellenőrizhető, tehát viszszaélések elkövetésére eleve ösztönző részlegeket —, másrészt, bizonyos mértékig rendeletileg szabályozták a jövedelmek felső határát. A magam részéről biztos vagyok benne, hogy ha szükségesnek mutatkozik, sor kerül további intézményes lépésekre is. Ezek azonban a vadhajtások elleni biztosítéknak csupán az alapját képezhetik. Teljes eredményre, a társadalmilag elfogadott igazságosság megnyugtató győzedelmeskedésére csak akkor számíthatunk, ha a szövetkezeti demokrácia még jobban megerősödik. Ha az ellenőrző bizottságok mindenütt megfelelő politikai és gazdasági felkészültséget szereznek, s megbízatásuknak megfelelően, maguk néznek a körmére a részlegvezetőknek, és az esetleges szabálytalanságok, igazságtalanságok elleni fellépésükben határozottan támogatja őket a tagság. Mind a közgyűlésen, mind azon kívül. Napjainkban egy másik, viszonylag rendezetlen, területre fordult a közfigyelem, a mellék- és másodállásokra. Az emberek nem azt kifogásolják, hogy vannak ilyenek, mert belátják: szükség van rájuk. Legalábbis általában. Az elítélő indulatokat azok váltják ki, akik visszaélnek a lehetőségekkel. Halmozzák a másodállásokat, olyannyira, hogy ha akarnának, sem tudnának eleget tenni a vállalt kötelezettségeiknek: mások a kölcsönösség alapján, felesleges, kizárólag a többlet,jövedelem leganzálására szolgáló lehetőséget kreálnak barátaik számára, amit azok hasonló gesztussal — mondjuk inkább, manipulációval — viszonoznak. Ezek a mesterkedések is a közerkölcs mind szilárdabb falába ütköznek. Sokan nem nézték tétlenül a környezetükben észlelteket, hanem a népi ellenőrzéshez fordultak. A bejelentések tömege késztette arra a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságot , mint Péteri István, a KNEB általános elnökhelyettese egyik nyilatkozatában elmondotta hogy hónapokig tartó, átfogó vizsgálatot indítson ebben az ügyben. S hogy a népi ellenőrzés tekintélye ma már mennyire megnőtt, azt többek között bizonyítja: a szükségtelennek látszó mellékfoglalkozások közül 800-at már a vizsgálat során megszüntettek! A népi ellenőrök javaslatára 35 bűnvádi, illetve szabálysértési eljárás indult, 39 fagyékot felelősségre vonás történt. Megmutatkozott közben, hogy a kérdés átfogó rendezése szükséges. Így határozott a kormány is, amely nemrégiben minisztertanácson foglalkozott a jelentéssel, a KNEB javaslataival. Ezek alapján intézkedések várhatók a főálláson kívüli foglalkoztatásokkal kapcsolatos jogszabályok szükség szerinti korszerűsítésére. S ennyi vajon elég lesz új indokolatlan jövedelemszerzés megfékezésére, a megsértett erkölcsi normák becsületének helyreállítására? Megint azt kell mondanom: csak félig. Teljes eredmény akkor várható, ha minden üzemben, vállalatnál, intézménynél belülről is akciót indítanak az erkölcsi tisztaságért Mindenekelőtt a közösségek kommunistáinak, a pártszervezeteknek de nem kevésbé a szakszervezeteknek nehéz, de kötelező feladata ez. Éppúgy, mint az antidemokratikus magatartást folytató, vagy közmegbotránkozást kiváltó vezetők ,,megnövelése'’. Természetesen erre is vannak állami biztosítékok, tucatjával lehetne idézni a példákat. Maradjunk csak a napokban megjelent kis hírnél, amely nekem különösen tetszett. Az történt, hogy egy kisebb üzemben a vezető elrendelte: a forgácsolók 5 nap alatt 66 órát dolgozzanak le. Ezt az érdekeltek természetesen sérelmesnek tartották, s megbízásukból egyik társuk írásban közölte a vezetővel észrevételeiket. A presztízsében „megbántott” vezető erre igen kemény, anyagiakban is súlyos veszteséget jelentő fegyelmivel sújtotta a kezdeményező munkást, aki fellebbezett a munkaügyi döntőbizottsághoz. Itt megjelent a járási ügyész is, aki kifejtette: a dolgozók beadványa neki tekinthető fegyelmi vétségnek. Sőt, az említett megtorlás — amelyet végül hatálytalanítottak — egyenesen a demokrácia megsértése. Merem remélni, hogy az ügy nem marad folytatás nélkül, s az önkényeskedő vezető ezek után alapos leckét kap az üzem kommunistáitól és a szakszervezettől. -Nem tudom, sikerült-emindezzel meggyőznöm Gál Ferencet és tár- t- sait? Annyit talán bizonyítottam, hogy igenis léteznek, működnek nálunk a biztosítékok. Vannak olyan állami és társadalmi szervek, amelyekhez bízvást lehet fordulni a társadalmi, erkölcsi igények, elvárások érvényesítése végett. Persze, máról holnapra nem megy a tisztulás! Hosszú folyamat ez, amelynek időtartama elsősorban attól függ, eléggé élünk-e a rendelkezésre álló fórumokkal, lehetőségekkel, hiszen abiztosíték” tulajdonképpen kétoldalú. Az egyik része a mi aktivitásunk, felelősségérzetünk. Mindannyiunké. Vajon ez a kollektív felelősségvállalás a közerkölcsért eléggé hatékony-e, vagy talán még javításra szorul? Azt javaslom Gál Ferencnek, hogy ha ismét, megtisztel hívásával — amit örömmel vénnek legközelebb már erről vitatkozzunk. Miklós Dezső A Győr-Sopron megyei tejipari Vállalat téti sajtüzemében napi 40 ezer liter tejet dolgoznak fel. Itt készül a trappista és a félzsíros óvári sajt. Trappistából évente 110 vagont gyártanak, melyből 46 vagon exportra megy, óráriból pedig 27 vagont készítenek. Ez évben a tavalyihoz képest 29 százalékkal növeli sajttermelését a Győr-Sopron megyei Tejipari Vállalat. (MTI Fotostradas-Janos felvetésén