Népszava, 1971. szeptember (99. évfolyam, 205–230. sz.)

1971-09-19 / 221. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA • A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA • 99. ÉVFOLYAM, 221. SZÁM ARA 1,20 FORINT 1971. SZEPTEMBER 19. VASÁRNAP Eltűnt szavakS­zavak és évek... Színes és jellegzetes képek rajzolódnak ki előttünk, ha egyszer egy nyel­vész szokatlan módon írná meg a szavak törté­netét: nyomon követné azokat, amelyek társadalmi­lag fontosak, a politikai, gazdasági életre, a köz­életre jellemzőek, sőt divatosak egy-egy időszak­ban. A nyelvészet azonban nem politika, az évek és szavak történetét a tudományág szabályai szerint nem fűszerezné politikai állásfoglalás. Nem a nyel­vész dolga így megítélni őket. Különösen nem: saj­nálni eltűnt és elfeledett szavakat, kifejezéseket, fo­galmakat. A társadalmi hátterű szótörténet azonban hasznos gondolatokat ébresztene azokban, akik vál­tozásában figyelik és a politika eszközeivel alakít­ják az életet, de azokban is, akik az idő sodrában sokszor öntudatlanul használói vagy elhasználói, gazdái vagy vesztesei az egyes kifejezéseknek. Vagy­is mindannyiunkról szó van, akik magyarul beszé­lünk. Parlamenti jegyzeteimben visszalapozva, indult meg bennem ez a kis eszmefuttatás. „A miniszter­­elnök önkritikája eltűnt fogalmak miatt.” Ez a fel­jegyzés áll a noteszemben. Igen, a miniszterelnök azt mondta: ha mint tatabányai képviselő venné szemügyre a kormányfői posztról előadott kormány­­programot, kifogásolná, hogy nem szerepelt benne az „egyszemélyi felelős vezetés’­ kifejezése. S hozzá­fűzte, hogy a politikai beszédekből kezd eltűnni az „önköltségcsökkentés”, „normarendezés’­ is. I­sme, még egy feljegyzés az újságíró parlamenti noteszéből: „Hát a többi eltűnt szó?” S garma­dával jutnak eszembe az akkor is feltoluló kér­dések ... Miért kezdenek feledésbe merülni hasznos sza­vak, amelyek tartalmi töltése ma is időszerű és fon­tos? Olyanok vagyunk, mint némely kisdiák, aki ugyan szépen lemásolta a füzetébe az új szavakat, be is magolta, mint kötelező leckét, aztán rövidesen elfelejti? A miniszterelnök említette kifejezések nem magukban álló szavak, hanem a feladatok és problémák széles köre kapcsolódik hozzájuk — még­is kezdenek eltűnni? Nem ott van a hiba, hogy csakugyan jelszavakká szűkültek és így a slágerek asorsóra jutva, az­ agyonismétléstől és agy­től megkopnak és nehezükre esik kimondani Hi­kát? Előbb elkopnak, mint megvalósulnak? Vagy nem tudunk szélesebb körűen, komple­xebben gondolkodni — megragadjuk ugyan az ép­pen időszerű „fő láncszemet”, de nem törődünk az­zal, hogy mi van a többivel, még ha le is szakad­nak? Az üzemi demokráciát tárgyaljuk, a népkép­viseletek szerepét hangsúlyozzuk, s közben nem fér el a tudatunk, érdeklődésünk szótárában az egysze­mélyi felelősség? Vagy szembeállítjuk egymással, mint összeférhetetlent, ugyanannak a dolognak ter­mészetszerűen két oldalát? Aggályoskodó kérdések. Pedig valójában örülök­­ annak, hogy a miniszterelnöknek jutott eszébe­­m az eltűnt szavak ébresztése. A parlamenti kis epi­zódban, amelyen egyesek talán átsiklottak, vallo­más is van mai politikánk árnyaltságáról, sok hú­ron játszó, magasabb igényességéről, arról a mun­kastílusról, amely fent és lent, az állami és társa­dalmi élet minden szintjén szükséges. Szükséges, mert azzá teszi, hogy a fejlődés bonyolultságával szembe kell és tudunk nézni, olyan ellentmondáso­kat elemzünk, oldunk meg, vagy készülünk fokoza­tosan megoldani, amelyekre a nagy fordulatok ide­jén nem jutott annyi erőnk, mint most. Ez persze nem nyelvészet. Mégis felbukkant bennem a szavak történetének az ötlete, mert úgy érzem, nemcsak az elmúlt évek politikai szótárában kell keresni a „kár, hogy elfeledett” kifejezéseket, hanem régebben is; nyilván nem kell csak azoknál megállni, amelyeket a miniszterelnök említett. Foly­tatni kellene a szavak ébresztését a vezetők tudatá­ban éppen úgy, mint a köztudatban. Magunk valla­­nánk a kárát, ha felső szintre utalnánk az emléke­zést és hagynánk dolgozni a feledést, amely miatt a jog emlegetéséhez nem társulna a kötelessége, a közerkölcséhez nem a munka erkölcsű, és így tovább. Tovább? Akár egy évtizeddel is visszatekinthe­tünk, ehhez még nyelvészeti kutatás sem kell, és az újságok sárguló hasábjain, amelyek a nyelvhaszná­lat hűséges őrei, olyan kifejezést találunk, mint a szerénység. Hová tűnt ez a szó? (Legfeljebb akkor­ bukkant elő, amikor tavaly Leninre emlékezve, az ő tulajdonságai között emlegettük, de még ott sem ugrott ki az összképből, mert ugyanakkor azt is hangsúlyoztuk, szinte önigazolásul, hogy nem az aszkétizmus hirdetője volt.) Szerénység. Sokan úgy tartják, paposan hangzik, mint a modern nagyváros közlekedési lármája és neonfényes villogása köze­pette az estéli harangszó. N­em azt sajnálom, hogy divatossá vált az igé­nyek, az elvárások szava (mégpedig sokat­­mondóan: többes számban). A kifejezések nem a levegőben keletkeznek, mint a szappanbuborékok, hanem társadalmi talajon, az eredmények, sikerek alapján. Nem is azért kell emlékeztetni a szerény­ségre, hogy háttérbe szorítsa az igényeket és az el­várásokat. De valahogy egyszerre kellene emlegetni, életben tartani azokkal. Megférnek együtt. A sze­rénység nem igénytelenség, hanem olyan erkölcsi magatartás, amely a valósághoz, a reális lehetősé­gekhez méri az elvárásokat. A gondolatsor azonban maradjon befejezetlen. Hiszen a példával csak jelezni akartam, hogy érde­mes a múltba ásni olyan fogalmakért, amelyek a mieink voltak és na is hasznunkra lehetnének. Kóródi József A közéleti morálról, moralizálás nélkül ... 3 Nem a motor sok — az autóbusz kevés... 3 Támadás az ember egészsége ellen........ 4 Fiatalokról — fiataloknak......................... 7 Látogatóáradat a vadászati világkiállításon 16 Szerdára összehívták az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 13. paragrafusa (3) be­kezdése alapján az országgyűlést 1976 szeptember 22-én, szerda délelőtt 11 órára összehívta. Losonczi Pál beszédet mondott a hamhüngi barátsági nagygyűlésen Többszázezer ember köszöntötte a magyar államfőt Losonczi Pál, az Elnö­ki Tanács elnöke szombat reggel Dél-Damjong tar­tomány központjába, Ham­­hongbe érkezett. A ma­gyar államfőt a város ut­cáin csaknem negyedmil­lió ember köszöntötte. A Hamhong főterén tartott barátsági nagygyűlésen Kim Sze Bong, a tarto­mányi népi bizottság (ta­nács) elnöke és Losonczi Pál mondott beszédet. Az Elnöki Tanács elnöke ezt követően két ipari nagy­üzemet tekintett meg, majd kíséretével együtt részt vett a tiszteletére adott tartományi fogadá­son. Losonczi Pál vasár­nap indul vissza Phen­­janba. Befejeződtek Brezsnyev és Brandt megbeszélései Közös közlemény a krími találkozóról Szombaton került sor a zárótalálkozóra Leonyid Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottsága főtitkára és Willy Brandt, a Német­­ségi Köztársaság k k­özött. A találkozón befejeződ­tek az őszinteség és a köl­csönös megértés szellemé­ben folytatott konstruktív megbeszélések. Szombaton Willy Brandt hazautazott. A repülőtéren Willy Brandtot Leonyid Brezs­nyev búcsúztatta. A találkozóról kiadott közös közlemény megálla­pítja, hogy a Krímben történt látogatás során egész sor megbeszélés folyt Leonyid Brezsnyev és Wil­ly Brandt között. A meg­beszélések tárgyilagos és őszinte jellegűek voltak, és a kölcsönös megértés légkörében folytak. A találkozón részt vet­tek még: szovjet részről az SZKP Központi Bizott­sága titkárságának és a Szovjetunió külügyminisz­tériumának felelős mun­katársai, az NSZK részé­ről a szövetségi kancellári hivatal és a külügyminisz­térium felelős munkatár­sai. A felek a szövetsége­seik iránti teljes lojalitás szellemében megvitatták a kölcsönös érdekű nemzet­közi problémák széles kö­rét, a fő figyelmet az eu­rópai helyzet fejlődésére fordítva. Eszmecserét foly­tattak a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztár­saság közötti kapcsolatok jelenlegi helyzetéről és to­vábbi fejlesztésének lehe­tőségeiről. Hangsúlyozták, hogy a két állam jelenlegi és jö­vőbeli kapcsolatai szem­pontjából elsőrendű jelen­tőségű a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztár­saság 1970. augusztus 12-én aláírt szerződése. Ez a szerződés már most is elő­mozdítja a két ország kö­zötti politikai légkör ja­vulását, kedvező hatást gyakorol az európai ügyek egész menetére. Leonyid Brezsnyev és Willy Brandt megvitatta a fenti szerződésnek a Szov­jetunió Legfelső Tanácsá­ban és a Német Szövetsé­gi Köztársaság szövetségi gyűlésében szükséges ra­tifikációja kérdéseit, és kifejezésre juttatta szi­lárd meggyőződését, hogy a Szovjetunió és az NSZK közötti szerződés — vala­mint a Lengyel Népköz­­társaság és az NSZK kö­zötti szerződés — hama­rosan bekövetkező hatály­ba lépése lehetővé teszi határozott fordulat bizto­sítását az említett orszá­gok viszonyában oly mó­don, hogy a kapcsolatok­ban széles körű, tartós, hosszú lejáratú együttmű­ködés áll be. Ez igen hasz­nos lesz az említett orszá­gok és szomszédaik népei­nek ma élő és jövőbeli (Folytatás az 5. oldalon) A tervezett termelés és beruházás meghaladja a lehetőségeket Keserű Jánosné miniszter nyilatkozata a könnyűipari vállalatok ötéves terveiről A Könnyűipari Minisz­tériumban értekezleten vi­tatták meg az ágazathoz tartozó vállalati és szövet­kezeti középtávú tervek és a népgazdasági terv összefüggéseit. Az érte­kezleten részt vettek a textil-, a ruha-, a bőr­cipő-, a nyomda- és pa­píripar, az építő- és fa­ipari, valamint a helyi­ipari dolgozók szakszer­vezetének vezetői, az Or­szágos Tervhivatal és az OKISZ képviselői. Az értekezlet után adott tájékoztatójában Keserű Jánosné miniszter rámu­tatott, hogy míg a nép­gazdaság a könnyűipartól 34—37 százalékos terme­lésemelkedést vár, a vál­lalati és szövetkezeti ter­vek ennél magasabb, mintegy 50 százalékos nö­vekedésével számolnak. Ez a tervezettnél 6—7 milliárd forinttal több áru kibocsátását jelente­né, az igények azonban várhatóan nem növeked­nek ilyen arányban. — A többlettermelésre törekvés természetesen pozitív jelenség — han­goztatta —, mégis fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy rendszeresen egyez­tessék terveiket, s a tény­leges szükségletekre ala­pozzák termelés- és jöve­delemnövelési elképzelé­seiket. Pozitív jelenség, hogy a nagyobb termelé­si célt a vállalatok zöme nem létszámemeléssel, ha­nem gépesítéssel, jobb munkaszervezéssel kíván­ja elérni.­­ Reálisan foglalkoz­nak a vállalati tervek a munkakörülmények javí­tásával, a szociális és kul­turális létesítmények fej­lesztésével — mondotta a miniszter —, erre a célra terveik szerint több mint 1 milliárd forintot fordí­tanak. Az ülésen részt ve­vő szakszervezeti vezetők azonban joggal kifogásol­ták, hogy a szakmunkás­utánpótlás és -képzés ügye sem a vállalati ter­vekben, sem az összesí­tett minisztériumi jelen­tésben nem kapott jelen­tőségének megfelelő he­lyet. Negatív jelenségként említette, hogy a vállala­tok és szövetkezetek egy része nem elég reálisan tervezi a fejlesztés beru­házási forrásait. A beru­házási többletigény 10 százalékkal magasabb an­nál, mint amit a nép­­gazdasági terv meghatá­roz.­­ Noha most először készültek vállalati közép­távú tervek, a tervezés­nek ez a módja máris olyan tartalékokat tár fel, amelyekre eddig, a „felül­ről” történő tervkészítés során nem volt példa. Legalább ilyen értékű az a lehetőség, amit ez a tervkészítési mód a dol­gozók bevonása, az üzemi demokrácia szélesítésében nyitott — hangoztatta Ke­serű Jánosné. (MTI) Az országgyűlés külügyi bizottságának nyilatkozata időszerű nemzetközi kérdésekről Az országgyűlés külügyi bizottsága Komócsin Zol­tán elnöklésével szomba­ton ülést tartott. Az ülé­sen megjelent és felszó­lalt Apró Antal, az or­szággyűlés elnöke is. Péter János külügymi­niszter az időszerű nem­zetközi kérdésekről tájé­koztatta a bizottságot. Barcs Sándor tájékozta­tást adott az Interparla­mentáris Unió konferen­ciájának közelmúltban megtartott párizsi ülés­szakáról. A vitában fel­szólalt Darvasi István, dr. Bartha Tibor, dr. Beckl Sándor, Nánási László, Nagy Miklós és dr. Mondok Pál ország­­gyűlési képviselő. Az országgyűlés kül­ügyi bizottsága az ülésen egyhangúlag nyilatkozatot fogadott el, amelyben a többi között megállapít­ja, hogy a szocialista or­szágok következetes tö­rekvése a nemzetközi vi­szonyok békés rendezésé­re és a veszélygócok megszüntetésére, megér­tésre és támogatásra ta­lál a világ sok országá­ban, mindazok között, akik józanul értékelik napjaink megváltoztatha­tatlan realitásait.­­ Híven külpolitikánk szilárd elveihez, a Ma­gyar Népköztársaság a jö­vőben is megtesz min­den tőle telhetőt a szo­cialista világrendszer egy­ségének és erejének nö­velésére, a nemzetközi politikánk alapját képező magyar—szovjet kapcso­latok fejlesztéséért. Szün­telenül erősítjük kapcso­latainkat a Varsói Szer­ződésbe és a KGST-be tömörült szövetséges, test­véri országokkal. — A külügyi bizottság üdvözli a négy nagyha­talom képviselői által leg­utóbb aláírt egyezményt Nyugat-Berlin helyzeté­nek rendezéséről. — A külügyi bizottság megelégedéssel állapította meg, hogy egyre inkább megérik a helyzet az európai biztonsági és együttműködési konferen­cia összehívására. A Ma­gyar Népköztársaság min­denkor kész bekapcsolód­ni a konferencia mielőb­bi, gyakorlati előkészíté­sének munkálataiba. A külügyi bizottság megtárgyalta az ENSZ XXVI. közgyűlésére uta­zó magyar küldöttség te­vékenységének irányel­veit, majd nyilatkozatá­ban ismételten hangsú­lyozza a magyar nép mély testvéri szolidaritását a nemzeti függetlenségéért, szabadságáért hősiesen harcoló vietnami testvé­reinkkel, az indokínai népekkel. A magyar népet to­vábbra is aggodalommal tölti el a súlyos feszült­ségekkel teli közel-keleti helyzet. Izraelnek fel kell hagynia az arab országok ellen folytatódó agresz­­sziójával, haladéktalanul ki kell ürítenie minden megszállt területet, végre kell hajtania a Biztonsági Tanács határozatait — hangoztatja a nyilatko­zat. (MTI) Izraeli rskétaiái hh­rdás a szuezi franton Phantom típusú izraeli harci repülőgépek szom­baton rakétatámadást in­téztek a Szuezi-csatorna mentén állomásozó egyip­tomi gyalogság ellen — közölte Kairóban egy ka­tonai szóvivő. Az izraeli gépek „a csa­tornától tíz kilométerrel keletre levő távolságból” lőttek ki rakétákat az egyiptomi állásokra. A kairói szóvivő szerint em­beréletben nem esett kár, anyagi károk sem kelet­keztek. A szóvivő közép­európai idő szerint 10.20 órában jelölte meg az iz­raeli légitámadás időpont­ját, amely az egyiptomi fegyveres erők ellen el­követett első ilyen jelle­gű támadás volt a közel­­keleti tűzszünet hatályba­lépése óta eltelt tizenhá­rom hónapban. A szóvivő egyidejűleg nevetségesnek nevezte azt a szombati izraeli ál­lítást, amely szerint egyiptomi légvédelmi ál­lásokból tüzet nyitottak izraeli harci repülőgépek­re. „Izrael ezzel a nevet­séges ürüggyel szeretné megbosszulni magát azért, hogy pénteken lelőtték egyik felderítő repülőgé­pét” — mondotta a szó­vivő. Nyugati jelentések sze­rint a front mindkét ol­dalán riadókészültséget rendeltek el. A felmelegedés még várat magára Közép-Európát változat­lanul a sarkvidéki erede­tű, szokatlanul hideg idő­járást okozó levegő ural­ja. Mozgása erősen lefé­keződött, és csak lassan vonul kelet felé. Az Athén —Bukarest—Moszkva vo­nal két oldala között 18 fokos hőmérséklet-különb­ség alakult ki. Különösen a Fekete-tenger nyugati medencéjének térségében heves esőzések vannak. Az Atlanti-óceán felől — egyelőre csak a magasabb szinteken — megindult a melegebb levegő beáram­lása a szárazföld belseje felé. Hatása eleinte csak a felhőzet növekedésében mutatkozik. Ezért a Kár­pát-medence időjárásában a következő 36 órában lé­nyeges változás nem vár­ható. Hazánkban a hét végét felhőátvonulások jelle­mezték, de csak néhány helyen esett jelentéktelen mennyiségű eső. A felme­legedés mélyen az évszak­nak megfelelő érték alatt, 10—16 fok között volt. Egyes helyeken szeszélyes területi eloszlásban —1, -17 fokig hűlt le a levegő. A felhőátvonulások to­vább tartanak, és a hő­m­­rs­éklet alakulásában egyelőre lényeges válto­zásra nem számíthatunk.

Next