Népszava, 1971. szeptember (99. évfolyam, 205–230. sz.)
1971-09-19 / 221. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA • A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA • 99. ÉVFOLYAM, 221. SZÁM ARA 1,20 FORINT 1971. SZEPTEMBER 19. VASÁRNAP Eltűnt szavakSzavak és évek... Színes és jellegzetes képek rajzolódnak ki előttünk, ha egyszer egy nyelvész szokatlan módon írná meg a szavak történetét: nyomon követné azokat, amelyek társadalmilag fontosak, a politikai, gazdasági életre, a közéletre jellemzőek, sőt divatosak egy-egy időszakban. A nyelvészet azonban nem politika, az évek és szavak történetét a tudományág szabályai szerint nem fűszerezné politikai állásfoglalás. Nem a nyelvész dolga így megítélni őket. Különösen nem: sajnálni eltűnt és elfeledett szavakat, kifejezéseket, fogalmakat. A társadalmi hátterű szótörténet azonban hasznos gondolatokat ébresztene azokban, akik változásában figyelik és a politika eszközeivel alakítják az életet, de azokban is, akik az idő sodrában sokszor öntudatlanul használói vagy elhasználói, gazdái vagy vesztesei az egyes kifejezéseknek. Vagyis mindannyiunkról szó van, akik magyarul beszélünk. Parlamenti jegyzeteimben visszalapozva, indult meg bennem ez a kis eszmefuttatás. „A miniszterelnök önkritikája eltűnt fogalmak miatt.” Ez a feljegyzés áll a noteszemben. Igen, a miniszterelnök azt mondta: ha mint tatabányai képviselő venné szemügyre a kormányfői posztról előadott kormányprogramot, kifogásolná, hogy nem szerepelt benne az „egyszemélyi felelős vezetés’ kifejezése. S hozzáfűzte, hogy a politikai beszédekből kezd eltűnni az „önköltségcsökkentés”, „normarendezés’ is. Isme, még egy feljegyzés az újságíró parlamenti noteszéből: „Hát a többi eltűnt szó?” S garmadával jutnak eszembe az akkor is feltoluló kérdések ... Miért kezdenek feledésbe merülni hasznos szavak, amelyek tartalmi töltése ma is időszerű és fontos? Olyanok vagyunk, mint némely kisdiák, aki ugyan szépen lemásolta a füzetébe az új szavakat, be is magolta, mint kötelező leckét, aztán rövidesen elfelejti? A miniszterelnök említette kifejezések nem magukban álló szavak, hanem a feladatok és problémák széles köre kapcsolódik hozzájuk — mégis kezdenek eltűnni? Nem ott van a hiba, hogy csakugyan jelszavakká szűkültek és így a slágerek asorsóra jutva, az agyonismétléstől és agytől megkopnak és nehezükre esik kimondani Hikát? Előbb elkopnak, mint megvalósulnak? Vagy nem tudunk szélesebb körűen, komplexebben gondolkodni — megragadjuk ugyan az éppen időszerű „fő láncszemet”, de nem törődünk azzal, hogy mi van a többivel, még ha le is szakadnak? Az üzemi demokráciát tárgyaljuk, a népképviseletek szerepét hangsúlyozzuk, s közben nem fér el a tudatunk, érdeklődésünk szótárában az egyszemélyi felelősség? Vagy szembeállítjuk egymással, mint összeférhetetlent, ugyanannak a dolognak természetszerűen két oldalát? Aggályoskodó kérdések. Pedig valójában örülök annak, hogy a miniszterelnöknek jutott eszébem az eltűnt szavak ébresztése. A parlamenti kis epizódban, amelyen egyesek talán átsiklottak, vallomás is van mai politikánk árnyaltságáról, sok húron játszó, magasabb igényességéről, arról a munkastílusról, amely fent és lent, az állami és társadalmi élet minden szintjén szükséges. Szükséges, mert azzá teszi, hogy a fejlődés bonyolultságával szembe kell és tudunk nézni, olyan ellentmondásokat elemzünk, oldunk meg, vagy készülünk fokozatosan megoldani, amelyekre a nagy fordulatok idején nem jutott annyi erőnk, mint most. Ez persze nem nyelvészet. Mégis felbukkant bennem a szavak történetének az ötlete, mert úgy érzem, nemcsak az elmúlt évek politikai szótárában kell keresni a „kár, hogy elfeledett” kifejezéseket, hanem régebben is; nyilván nem kell csak azoknál megállni, amelyeket a miniszterelnök említett. Folytatni kellene a szavak ébresztését a vezetők tudatában éppen úgy, mint a köztudatban. Magunk vallanánk a kárát, ha felső szintre utalnánk az emlékezést és hagynánk dolgozni a feledést, amely miatt a jog emlegetéséhez nem társulna a kötelessége, a közerkölcséhez nem a munka erkölcsű, és így tovább. Tovább? Akár egy évtizeddel is visszatekinthetünk, ehhez még nyelvészeti kutatás sem kell, és az újságok sárguló hasábjain, amelyek a nyelvhasználat hűséges őrei, olyan kifejezést találunk, mint a szerénység. Hová tűnt ez a szó? (Legfeljebb akkor bukkant elő, amikor tavaly Leninre emlékezve, az ő tulajdonságai között emlegettük, de még ott sem ugrott ki az összképből, mert ugyanakkor azt is hangsúlyoztuk, szinte önigazolásul, hogy nem az aszkétizmus hirdetője volt.) Szerénység. Sokan úgy tartják, paposan hangzik, mint a modern nagyváros közlekedési lármája és neonfényes villogása közepette az estéli harangszó. Nem azt sajnálom, hogy divatossá vált az igények, az elvárások szava (mégpedig sokatmondóan: többes számban). A kifejezések nem a levegőben keletkeznek, mint a szappanbuborékok, hanem társadalmi talajon, az eredmények, sikerek alapján. Nem is azért kell emlékeztetni a szerénységre, hogy háttérbe szorítsa az igényeket és az elvárásokat. De valahogy egyszerre kellene emlegetni, életben tartani azokkal. Megférnek együtt. A szerénység nem igénytelenség, hanem olyan erkölcsi magatartás, amely a valósághoz, a reális lehetőségekhez méri az elvárásokat. A gondolatsor azonban maradjon befejezetlen. Hiszen a példával csak jelezni akartam, hogy érdemes a múltba ásni olyan fogalmakért, amelyek a mieink voltak és na is hasznunkra lehetnének. Kóródi József A közéleti morálról, moralizálás nélkül ... 3 Nem a motor sok — az autóbusz kevés... 3 Támadás az ember egészsége ellen........ 4 Fiatalokról — fiataloknak......................... 7 Látogatóáradat a vadászati világkiállításon 16 Szerdára összehívták az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 13. paragrafusa (3) bekezdése alapján az országgyűlést 1976 szeptember 22-én, szerda délelőtt 11 órára összehívta. Losonczi Pál beszédet mondott a hamhüngi barátsági nagygyűlésen Többszázezer ember köszöntötte a magyar államfőt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke szombat reggel Dél-Damjong tartomány központjába, Hamhongbe érkezett. A magyar államfőt a város utcáin csaknem negyedmillió ember köszöntötte. A Hamhong főterén tartott barátsági nagygyűlésen Kim Sze Bong, a tartományi népi bizottság (tanács) elnöke és Losonczi Pál mondott beszédet. Az Elnöki Tanács elnöke ezt követően két ipari nagyüzemet tekintett meg, majd kíséretével együtt részt vett a tiszteletére adott tartományi fogadáson. Losonczi Pál vasárnap indul vissza Phenjanba. Befejeződtek Brezsnyev és Brandt megbeszélései Közös közlemény a krími találkozóról Szombaton került sor a zárótalálkozóra Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsága főtitkára és Willy Brandt, a Németségi Köztársaság k között. A találkozón befejeződtek az őszinteség és a kölcsönös megértés szellemében folytatott konstruktív megbeszélések. Szombaton Willy Brandt hazautazott. A repülőtéren Willy Brandtot Leonyid Brezsnyev búcsúztatta. A találkozóról kiadott közös közlemény megállapítja, hogy a Krímben történt látogatás során egész sor megbeszélés folyt Leonyid Brezsnyev és Willy Brandt között. A megbeszélések tárgyilagos és őszinte jellegűek voltak, és a kölcsönös megértés légkörében folytak. A találkozón részt vettek még: szovjet részről az SZKP Központi Bizottsága titkárságának és a Szovjetunió külügyminisztériumának felelős munkatársai, az NSZK részéről a szövetségi kancellári hivatal és a külügyminisztérium felelős munkatársai. A felek a szövetségeseik iránti teljes lojalitás szellemében megvitatták a kölcsönös érdekű nemzetközi problémák széles körét, a fő figyelmet az európai helyzet fejlődésére fordítva. Eszmecserét folytattak a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kapcsolatok jelenlegi helyzetéről és további fejlesztésének lehetőségeiről. Hangsúlyozták, hogy a két állam jelenlegi és jövőbeli kapcsolatai szempontjából elsőrendű jelentőségű a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság 1970. augusztus 12-én aláírt szerződése. Ez a szerződés már most is előmozdítja a két ország közötti politikai légkör javulását, kedvező hatást gyakorol az európai ügyek egész menetére. Leonyid Brezsnyev és Willy Brandt megvitatta a fenti szerződésnek a Szovjetunió Legfelső Tanácsában és a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi gyűlésében szükséges ratifikációja kérdéseit, és kifejezésre juttatta szilárd meggyőződését, hogy a Szovjetunió és az NSZK közötti szerződés — valamint a Lengyel Népköztársaság és az NSZK közötti szerződés — hamarosan bekövetkező hatályba lépése lehetővé teszi határozott fordulat biztosítását az említett országok viszonyában oly módon, hogy a kapcsolatokban széles körű, tartós, hosszú lejáratú együttműködés áll be. Ez igen hasznos lesz az említett országok és szomszédaik népeinek ma élő és jövőbeli (Folytatás az 5. oldalon) A tervezett termelés és beruházás meghaladja a lehetőségeket Keserű Jánosné miniszter nyilatkozata a könnyűipari vállalatok ötéves terveiről A Könnyűipari Minisztériumban értekezleten vitatták meg az ágazathoz tartozó vállalati és szövetkezeti középtávú tervek és a népgazdasági terv összefüggéseit. Az értekezleten részt vettek a textil-, a ruha-, a bőrcipő-, a nyomda- és papíripar, az építő- és faipari, valamint a helyiipari dolgozók szakszervezetének vezetői, az Országos Tervhivatal és az OKISZ képviselői. Az értekezlet után adott tájékoztatójában Keserű Jánosné miniszter rámutatott, hogy míg a népgazdaság a könnyűipartól 34—37 százalékos termelésemelkedést vár, a vállalati és szövetkezeti tervek ennél magasabb, mintegy 50 százalékos növekedésével számolnak. Ez a tervezettnél 6—7 milliárd forinttal több áru kibocsátását jelentené, az igények azonban várhatóan nem növekednek ilyen arányban. — A többlettermelésre törekvés természetesen pozitív jelenség — hangoztatta —, mégis fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy rendszeresen egyeztessék terveiket, s a tényleges szükségletekre alapozzák termelés- és jövedelemnövelési elképzeléseiket. Pozitív jelenség, hogy a nagyobb termelési célt a vállalatok zöme nem létszámemeléssel, hanem gépesítéssel, jobb munkaszervezéssel kívánja elérni. Reálisan foglalkoznak a vállalati tervek a munkakörülmények javításával, a szociális és kulturális létesítmények fejlesztésével — mondotta a miniszter —, erre a célra terveik szerint több mint 1 milliárd forintot fordítanak. Az ülésen részt vevő szakszervezeti vezetők azonban joggal kifogásolták, hogy a szakmunkásutánpótlás és -képzés ügye sem a vállalati tervekben, sem az összesített minisztériumi jelentésben nem kapott jelentőségének megfelelő helyet. Negatív jelenségként említette, hogy a vállalatok és szövetkezetek egy része nem elég reálisan tervezi a fejlesztés beruházási forrásait. A beruházási többletigény 10 százalékkal magasabb annál, mint amit a népgazdasági terv meghatároz. Noha most először készültek vállalati középtávú tervek, a tervezésnek ez a módja máris olyan tartalékokat tár fel, amelyekre eddig, a „felülről” történő tervkészítés során nem volt példa. Legalább ilyen értékű az a lehetőség, amit ez a tervkészítési mód a dolgozók bevonása, az üzemi demokrácia szélesítésében nyitott — hangoztatta Keserű Jánosné. (MTI) Az országgyűlés külügyi bizottságának nyilatkozata időszerű nemzetközi kérdésekről Az országgyűlés külügyi bizottsága Komócsin Zoltán elnöklésével szombaton ülést tartott. Az ülésen megjelent és felszólalt Apró Antal, az országgyűlés elnöke is. Péter János külügyminiszter az időszerű nemzetközi kérdésekről tájékoztatta a bizottságot. Barcs Sándor tájékoztatást adott az Interparlamentáris Unió konferenciájának közelmúltban megtartott párizsi ülésszakáról. A vitában felszólalt Darvasi István, dr. Bartha Tibor, dr. Beckl Sándor, Nánási László, Nagy Miklós és dr. Mondok Pál országgyűlési képviselő. Az országgyűlés külügyi bizottsága az ülésen egyhangúlag nyilatkozatot fogadott el, amelyben a többi között megállapítja, hogy a szocialista országok következetes törekvése a nemzetközi viszonyok békés rendezésére és a veszélygócok megszüntetésére, megértésre és támogatásra talál a világ sok országában, mindazok között, akik józanul értékelik napjaink megváltoztathatatlan realitásait. Híven külpolitikánk szilárd elveihez, a Magyar Népköztársaság a jövőben is megtesz minden tőle telhetőt a szocialista világrendszer egységének és erejének növelésére, a nemzetközi politikánk alapját képező magyar—szovjet kapcsolatok fejlesztéséért. Szüntelenül erősítjük kapcsolatainkat a Varsói Szerződésbe és a KGST-be tömörült szövetséges, testvéri országokkal. — A külügyi bizottság üdvözli a négy nagyhatalom képviselői által legutóbb aláírt egyezményt Nyugat-Berlin helyzetének rendezéséről. — A külügyi bizottság megelégedéssel állapította meg, hogy egyre inkább megérik a helyzet az európai biztonsági és együttműködési konferencia összehívására. A Magyar Népköztársaság mindenkor kész bekapcsolódni a konferencia mielőbbi, gyakorlati előkészítésének munkálataiba. A külügyi bizottság megtárgyalta az ENSZ XXVI. közgyűlésére utazó magyar küldöttség tevékenységének irányelveit, majd nyilatkozatában ismételten hangsúlyozza a magyar nép mély testvéri szolidaritását a nemzeti függetlenségéért, szabadságáért hősiesen harcoló vietnami testvéreinkkel, az indokínai népekkel. A magyar népet továbbra is aggodalommal tölti el a súlyos feszültségekkel teli közel-keleti helyzet. Izraelnek fel kell hagynia az arab országok ellen folytatódó agreszsziójával, haladéktalanul ki kell ürítenie minden megszállt területet, végre kell hajtania a Biztonsági Tanács határozatait — hangoztatja a nyilatkozat. (MTI) Izraeli rskétaiái hhrdás a szuezi franton Phantom típusú izraeli harci repülőgépek szombaton rakétatámadást intéztek a Szuezi-csatorna mentén állomásozó egyiptomi gyalogság ellen — közölte Kairóban egy katonai szóvivő. Az izraeli gépek „a csatornától tíz kilométerrel keletre levő távolságból” lőttek ki rakétákat az egyiptomi állásokra. A kairói szóvivő szerint emberéletben nem esett kár, anyagi károk sem keletkeztek. A szóvivő középeurópai idő szerint 10.20 órában jelölte meg az izraeli légitámadás időpontját, amely az egyiptomi fegyveres erők ellen elkövetett első ilyen jellegű támadás volt a közelkeleti tűzszünet hatálybalépése óta eltelt tizenhárom hónapban. A szóvivő egyidejűleg nevetségesnek nevezte azt a szombati izraeli állítást, amely szerint egyiptomi légvédelmi állásokból tüzet nyitottak izraeli harci repülőgépekre. „Izrael ezzel a nevetséges ürüggyel szeretné megbosszulni magát azért, hogy pénteken lelőtték egyik felderítő repülőgépét” — mondotta a szóvivő. Nyugati jelentések szerint a front mindkét oldalán riadókészültséget rendeltek el. A felmelegedés még várat magára Közép-Európát változatlanul a sarkvidéki eredetű, szokatlanul hideg időjárást okozó levegő uralja. Mozgása erősen lefékeződött, és csak lassan vonul kelet felé. Az Athén —Bukarest—Moszkva vonal két oldala között 18 fokos hőmérséklet-különbség alakult ki. Különösen a Fekete-tenger nyugati medencéjének térségében heves esőzések vannak. Az Atlanti-óceán felől — egyelőre csak a magasabb szinteken — megindult a melegebb levegő beáramlása a szárazföld belseje felé. Hatása eleinte csak a felhőzet növekedésében mutatkozik. Ezért a Kárpát-medence időjárásában a következő 36 órában lényeges változás nem várható. Hazánkban a hét végét felhőátvonulások jellemezték, de csak néhány helyen esett jelentéktelen mennyiségű eső. A felmelegedés mélyen az évszaknak megfelelő érték alatt, 10—16 fok között volt. Egyes helyeken szeszélyes területi eloszlásban —1, -17 fokig hűlt le a levegő. A felhőátvonulások tovább tartanak, és a hőmrséklet alakulásában egyelőre lényeges változásra nem számíthatunk.