Népszava, 1971. szeptember (99. évfolyam, 205–230. sz.)
1971-09-01 / 205. szám
1971. szeptember 1 NÉPSZAVA lit is írja meg... Ötletek hétköznapi használatra Néha a témát szinte elénk „tálalják”. Az emberek nagy többsége szívesen fogadja az újságírót. És az éppen szóban forgó téma megbeszélése után gyakran előfordul, hogy valami egészen mást is elmondanak, hozzáfűzve: „Ezt is írja meg ...” Sokszor ezek is közérdekű észrevételek, javaslatok, és valóban a nyilvánosság elé kívánkoznak. Tudományos játékok A közelmúltban interjút kértem dr. Öveges József Kossuth-díjas professzortól. Utána kedélyesen megjegyezte: — Most nekem is volna egy kérésem, amit alkalomadtán szintén megírhatnál ... Nos, a tudományos ismeretek e népszerű terjesztője a következőket mondotta: — Örülök, hogy a kirakatokban már olyan tudományos játékok is láthatók, mint a szovjet elektrotechnikai kockaelemek, amelyekből két tucat kísérlet állítható össze, s jól szóló rádió is. Láttam optikai szekrényt: anyagából távcső, mikroszkóp stb. készíthető, s ezekkel bizonyos mérések is végezhetők. Kapható a Nemrég az öregek problémáiról írtam. Utána felkeresett szerkesztőségünkben a 71 éves Piroska Tibor, a Csepeli Papírgyár volt erőműgépésze, és arra kérte lapunkat: tolmácsoljuk sok nyugdíjas ama szerény kívánságát, hogy a vasúti utazáshoz több kedvezményt kapjanak. Most ugyanis minden szakszervezeti tag csak évente egyszer kérhet félárú vasúti jegyet. Szeretnék, ha ezt legalább négyszer igényelhetnék. Hiszen most már több idejük volna némi országjárásra, de a pénzük már kevesebb, mint korábban. — Csakhogy a vasút amúgy is deficites... — Igen, az illetékesek háromszázszorosan nagyító kis japán mikroszkóp, s még másféle szétszedhető, összerakható készülék is. A gyermekekilyesmikkel is játszva, sok tudományos élményt szerezhetnének. — De a szülők többsége ezekre még nem adhat ki százasokat. Ezért nekem az volna a javaslatom, hogy a kultúrotthonokban, úttörőházakban, sőt az iskolákban is lehetne egy kis szekrény 10—15 ilyen „tudományos játékkal”. És itt biztosíthatnák a gyermekeknek, hogy szabad idejükben játszva, élményszerűen is megismerjék a sokszor hallott vagy a számukra még új, tudományos tényeket, törvényeket s alkalmazási módjukat ... is ezt mondják — válaszolt Piroska bácsi, és elővette a beadványára kapott hivatalos választ. Majd ellenérvekkel rukkolt ki: — A BKV sem teljesen rentábilis, mégis biztosítja a nyugdíjasok részére az olcsó villamos- és buszbérletet. Rájöttek, hogy miattuk nem kell külön járműveket beállítaniuk. És még e kedvezménynyel is több bevételük van, mintha sok öreg csak ritkán utazna, és szükségből inkább gyalogolna. A bérleteket ugyanis olyanok is kiváltják, akik csak keveset közlekednek. A vasútnál még inkább ez lenne a helyzet, mert most csak igen kevés nyugdíjas engedheti meg magának az országjárást. Ha viszont négyszer biztosítanák a félárú jegyet, s ezt összekötnék olyan évenkénti igazolvánnyal, amelyért 20—30 forintot kellene fizetni — akkor ebből, és a nyugdíjasok többszöri utazásából is növekedne a MÁV bevétele. Mégpedig változatlan kocsijárattal — és így sokkal jobban csökkenthetné a deficitjét, mint a nyugdíjasok iránti szűkmarkúságával ... A Ganz Villamossági Művekben másfajta észrevételekkel bővült ez a kívánságriport. Misik Aladárné szigetelőbrigád-vezető nemrég részt vett a gyáregységi munkásasszonyok problémáinak felmeglepő kritikával illette Sári László trafószerelő, műhelybizottsági titkár, a SZOT tagja az egyik fontos társadalmi akciónk „körítését”. Konkrétan : nagyon jónak találja, hogy a tehetséges munkásgyerekeket gimnáziumi korrepetálással, majd később előkészítővel igyekeznek az egyetemre juttatni. De az már egyáltalán nem tetszik, még az érdekelt munkásszülőknek sem — hangoztatta —, hogy a sajtó, rádió, televízió oly gyakori „felhajtással” kíséri ezt a jó ügyet. — Mert sérti a munkásönérzetünket ... — állította. — Miért? — kérdeztem csodálkozva. — Talán nehezen tudom megmagyarázni... De én, mint esti iskolán érettségizett munkás, jól megértem azokat a szaktársaimat, akik tudják, hogy tehetséges és tovább tanuló gyermekeiknek ők nem nyújthatják azt, amit az értelmiségi szülők és mérésében. És ebből mindjárt el is mondta az egyiket: — Az anyák havonta egy nap fizetés nélküli szabadságot kaphatnak bizonyos otthoni dolgaik elintézésére — ha két 14 éven aluli gyermekük van. De miért csak kettő után? Az asszonyok azt szeretnék, ha egyetlen gyermek után is igénybe vehetnék az egy nap fizetés nélküli szabadságot. Aki másképp intézheti dolgát, úgysem élne vele. Szerintünk ez megoldható lenne, a munka kára nélkül is ... Lehet. Különösen akkor, ha a kis kollektívák is segítenének a kieső munkát pótolni, ezért hálásak is a fiaik, lányaik hátrányát csökkentő segítségért. Ám az e körüli propaganda szinte ingerlően hat ránk ... Mert valahogy olyan a látszata, mintha ezek a munkásgyerekek mégsem olyan jó eszűek és tehetségesek, ezért különféle szellemi mankókkal a hónuk alá kell nyúlni... Vitába szálltam e nézettel, de aztán elgondolkoztam Sári László szavain. Rájöttem, hogy társadalomlélektani megközelítéssel — talán igaza van. Sajnos, még nem ismertük fel eléggé, hogy a társadalom minden kérdésében milyen fontos szerepe van a pszichológiai tényezőknek is. Nem mindegy, mit hogyan nyújtunk. E kívánságriport témái nem kívánnak kommentárt, annál inkább az illetékesek mérlegelő figyelmét. Szenes Imre Vasúti kedvezmény Fontos a „körítés" is is Az szb-titkár jogász és japán szakos Mit kell tudni egy vállalati szb-titkárnak? Mit követelhetnek meg tőle a felettesei? A jó szakszervezeti vezetőnek valóban sok mindenben tájékozottnak kell lennie, de a japán nyelv sehol nem tartozik a „kötelező” tárgyak közé. Egyetemi évek A 31-es számú Állami Építőipari Vállalat szbtitkára, dr. Zsarnay Sándor húsz esztendeje dolgozik itt. Gépkezelőként kezdte a munkát. A tanulást pedig a gimnáziumban. Érettségi után számos tanfolyamot végzett, mígnem 1963-ban beiratkozott az ELTE jogi karára. 1968-ban szerzett diplomát. Az idén pedig a bölcsészkaron tesz államvizsgát — japán szakon. Munkájához, beosztásához volt szüksége a jogi képesítés megszerzésére? Nem! Zsarnay Sándor mindenféle ösztönzés nélkül, kizárólag önképzési szándékkal iratkozott be az egyetemre. — Úgy érzem, kitűnően hasznára van mindennapi munkámnak, amit tanultam. Hiszen egy ilyen nagy iparvállalatnál rengeteg közgazdasági, jogi probléma adódik napról napra. Fontos, hogy egy ötezer főt foglalkoztató intézményben az szb a gazdasági vezetés megfelelő, egyenrangú partnere legyen. Az embernek igényesnek kell lennie önmagával szemben is. Úgy érzem, a marxista egyetem különböző tagozatai, és a politikai szemináriumok egyirányú képzést nyújtanak, márpedig — s ez így van, ha sokszor ismételjük is — az új mechanizmus sokoldalúan képzett, felkészült, tájékozott embereket kíván. Mióta elvégeztem a jogot, érzem, hogy napi feladataimat is jobban, ésszerűbben tudom ellátni. A jogtudományok szinte minden irányban bővítik az ember látókörét. — Egyetemi éveim alatt 2—3 napnál több tanulmányi szabadságot sosem vettem ki. Ezt nem dicsekvésképpen mondom; egyszerűen nem eresztett a munkám. Az új mechanizmus bevezetése, szervezeti változások közepette nem eshettem ki hetekre a feladatkörömből. Nem mondom, megpróbáltam, de nem ment; a fejem állandóan ott járt. Gondoltam, nyugodtabb vagyok, ha bemegyek. — A tanulás mellett olvasni is kell. Szakirodalmat, szépirodalmat. Az évek során szép kis könyvtárat szedtem össze. Büszke vagyok rá. Ha úgy tetszik, ez a hobbym. Olvasmányélményeim fordították a figyelmemet a keleti kultúra felé. És itt kezdődik a következő fejezet. Japán partnerek — Olvasok németül, franciául, angolul; tudom, mit jelent egy-egy irodalmi művel eredetiben megismerkedni. Meggyőződésem, hogy egy népet, országot csak személyes hatások alapján lehet megismerni. A közvetlen kapcsolatot pedig az utazás vagy a nyelv ismerete hozhatja létre, így kezdtem japánul tanulni, tíz évvel ezelőtt. — Ez a kilencszáz oldalnyi gépelt anyag, amit itt lát, a „Japán története" címet viseli. Tízévi munkám. A japán irodalom, történelem, művészetek történetét tartalmazza, a kezdetektől 1960-ig. Ilyen típusú könyv Magyarországon a század elején jelent meg legutóbb. Szeretnék ezzel a könyvvel tudományos elismerést szerezni. Addig is publikálok egyes részeket. „A korafeudális állam kialakulása Japánban” című tanulmányom helyet kap egy, joghallgatóknak összeállított szöveggyűjteményben. — A könyvtáramban minden megtalálható, ami nálunk Japánról megjelent. Több japán levelezőpartnerem van, köztük olyan is, aki magyarul tanul. Így hát nemcsak ő javítja ki az én hibáimat, hanem én is az övéit. — Mikor jut időm minderre? Este, mikor már a televíziót is kikapcsoltuk. Gyakran járok vidékre, ilyenkor út közben a kocsiban olvasok, tanulok. Kihasználom a hétvégeket, az ünnepnapokat is. A családban ebből még sosem volt konfliktus. Sőt, a feleségem is kedvet kapott a tanuláshoz: két évvel ezelőtt végezte el a hároméves könyvtáros főiskolát, azóta pedig nyelveket tanul. A fiam jövőre érettségizik, jogász szeretne lenni. Életfelfogása — Negyvenhárom éves vagyok. Most kell lépést tartani a fejlődéssel, a tudományokkal. Horgászni, bélyeget gyűjteni ráérek, ha megöregszem. — Hobby? Több annál! Az az életfelfogásom: olyasmire kell vállalkozni, ami próbára teszi az egyéni teljesítőképességet, és hasznos a közösség, a társadalom számára is. A mának szóló dolgokon töröm a fejem. B. Varga Zsuzsa A korszerűbb, széntermelésért egy év alatt 550 millió forint a szénbányák gépesítésére A növekvő energiaszükséglet a szénhidrogének elterjedése mellett is megkívánja a hazai széntermelés szintjének fenntartását. Évente 26—28 millió tonna szénre számít energiagazdálkodásunk. A jelenlegi munkaerőhiány mellett azonban csak újabb gépberuházásokkal, a jelenleginél gazdaságosabb széntermeléssel lehet ezt elérni. A bányák nagyarányú komplex gépesítését szolgálta az a megegyezés is, amelyet még az elmúlt évben kötött a NIKEX Külkereskedelmi Vállalat és az Egyesült Magyar Szénbányák, s ennek alapján 1970-ben 480 millió forint értékben importáltak bányagépeket. Ez évben még több modern bányagépet kapnak a hazai szénbányák, mint tavaly, összesen 550 millió forint értékben vásárolnak szovjet, lengyel, NSZK és angol bányagépeket Jelentős részt vállal a bányák gépesítéséből a magyar bányagépgyártó ipar is: összes termelésének felét — 320 millió forint értékű gépet — szállítja a szénbányáknak. Mind a hazai, mind a külföldi gyártású gépekhez növelik az alkatrészgyártást. Fordulat történt az önjáró bányabiztosító berendezések beszerzésében: a szovjet és magyar szakemberek tárgyalásainak eredményeként ez évben ilyen berendezést kapnak bányáink, s ezen kívül nyolc jövesztőberendezést szereznek be a Szovjetunióból. Az önjáró bányabiztosító berendezések kapacitásának kihasználását segíti az a hét lövesztőgép és a 70 darab páncélkaparó, amelyeket a lengyel ipar szállít mintegy 80 millió forint értékben. Azok a bányák, ahol a geológiai viszonyok nem teszik lehetővé a szovjet és lengyel gépek alkalmazását, NSZK és angol lövesztőgépeket kapnak 60 millió forint értékben. Két angol önjáró berendezésen kívül 2000 darab nyugatnémet könnyűfémtámot vásárolnak. Mindezek a berendezések nemcsak abban nyújtanak segítséget, hogy a bányák biztosítsák a szükséges szénmennyiséget, hanem abban is, hogy a minimálisra csökkenjen bányáinkban a nehéz fizikai munka aránya. A következő években hasonló mértékben szereznek be gépeket a szénbányászat részére. A külszíni kitermeléshez is megfelelő, speciális gépeket biztosítanak. Megkezdték a próbaüzemelést a Dunai Vasmű új spirálcsőgyártó csarnokában, ahol — egyebek között — a Barátság II. kőolajvezeték számára készülnek majd a jövőben acélcsövek (MTI Fotó : Jászai Csaba felvétele) 3 Politika a társalgóban POLITIKAI SZEMPONTBÓL uborkaszezonnak minősítik a nyarat a kommentátorok. Ilyenkor — a kivételektől eltekintve — általában kevesebb a figyelmet érdemlő esemény. S nem csupán azért, mert az államférfiak, politikusok „évi rendes szabadságra" mennek. A kánikula beköszöntével — biológiailag érthetően — az egyszerű emberek is a „kikapcsolódás" lehetőségét keresik. S ez alól hazánk sem kivétel. Csodabogárnak számít, aki — mondjuk — a politizálás szándékával utazik a Balaton partjára. A gyakran fogadalomként is elhangzó szándékot azonban sokszor keresztülhúzza valami. Elég egy hosszan tartó, kiadós zápor, amely fedél alá kényszerít, s máris azt veszi észre a véletlenszerűen összeverbuválódott társaság, hogy a hűsítő hullámok helyett nyakig merült a politikába. A disputa legtöbbször ártalmatlannak látszó témával kezdődik. Így volt ez abban a Balaton-parti nyaraló társalgójában is, ahová a vihar elől nemrégiben vagy tucatnyian bemenekültünk. Az emeletes, négyszobás maszek villát az egyik vasasvállalat bérelte ki a szezonra, s a költségek nagyobbik hányadát fedezve, mindössze néhány forint térítésért bocsátotta saját dolgozói rendelkezésére. ,,Főnyeremény ilyen nagyszerű körülmények között, szinte fillérekért üdülni” — áradoztak a „beutalt” négy család szerencséjéről az alkalmi vendégek, s elismeréssel szóltak a szóban levő üzem vezetőinek öntevékenységéről is, akik ily módon bővítették a dolgozók üdülési lehetőségét. Ám a dicsérő megjegyzések után még senki sem tett pontot, máris hideg zuhanyként csengett egy józanító hang......ez a nyaraló legalább egymillió forintot ér, szeretném tudni, hogy tulajdonosa hogyan szerezte rá a pénzt.” A MEGJEGYZÉST először síri csend fogadta. Majd azon a szent helyen, „... ahol még nem is olyan régen munkásember csak elvétve találhatott kikapcsolódást, mert jövedelméből nem futotta rá ..kinyílt a panaszáradat zsilipje, s tetszik, nem tetszik alapon politizálni kezdett a társaság. Mint ilyenkor lenni szokott, a legkülönfélébb témák kerültek terítékre, amelyeket csupán egyetlen közös vonás kovácsolt egységessé, az, hogy valamilyen döntés helyességét vagy helytelenségét firtatták. „Siránkozunk, hogy terjed az alkoholizmus, üdítő italból viszont nincs elegendő. Az évekkel ezelőtti kormányhatározat végrehajtását senki sem veszi komolyan.” „Hallom, ismét nagyfokú az irodaépítési láz. Az Országos Tervhivatal felmérése szerint több mint nyolcszáz irodaházat szándékoznak öt év alatt felépíteni. Az erre szánt milliárdokat inkább lakásokra költhetnék.” „Érthetetlenül drága a zöldség és a gyümölcs. S ami az egészben furcsa, a maszek szebb árut kínál olcsóbban. Pedig a szemináriumon azt tanultuk, hogy a szocialista tervgazdálkodásban az állami kereskedelem kedvezően szabályozza a piaci árakat.” „A húsboltok kirakataiban öles plakátok hirdetik: háztáji csirke kapható. Az ilyen propagandafogás csak arra jó, hogy lejárassa a nagyüzemi gazdálkodást. Még a gyerek is tudja, a csirke húsának ízét nem az határozza meg, hogy a közösben vagy a háztájiban nevelték, inkább az, hogy mivel etették. Lengyelországban ma még az egyéni gazdálkodás az uralkodó forma, mégis olyan tyúkból készült húslevest ettem, amelynek halíze volt.” „Bárki meggyőződhet róla, hogy a manufakturális körülmények között tevékenykedő tsz-segédüzemekben kevesebb munkával jóval többet lehet keresni, mint a korszerű technikával dolgozó nagyüzemekben. Itt valami korrigálásra szorul.” S a jórészt a napisajtó, a rádió és a televízió híradásait kommentáló megjegyzések szertelenül hömpölygő áradatának forrása csak akkor kezdett apadni, amikor kiderült az ég, s a maroknyi társaság, mint aki jól végezte dolgát — „na, mára elég volt” kiáltással ismét elvegyült a Balaton-parti nyár örömét élvező több százezres, gondtalannak látszó tömegben. A LÁTSZAT azonban csalóka. Igaz, általában senki sem a politizálás szándékával utazik a Balaton partjára. Ám a jelek szerint elég egy futó alkalom, s máris komoly dolgokra terelődik a szó. S most, a szabadság leteltével, a „kikapcsolódást” jelentő nyári hónapok elmúltával, ha arra a következtetésre jutunk, s úgy dolgozunk, ahogy a magyar szakszervezetek XXII. kongresszusa még a nyár előtt megfogalmazta, akkor egészen biztos, hogy a következő szezonban kevesebb negatív témája lesz a záporok, zivatarok kínálta alkalmi disputáknak. Mert a kánikulai forróság politikai uborkaszezonját követően — az elhangzott vitákra gondolva — érdemes feleleveníteni a szakszervezetek kongreszszusának azon megállapítását: „A gazdasági elhatározásokat, a közgazdasági döntéseket mindig a politika mérlegére kell tenni. Bármennyire okos, célszerű és hasznos egy gazdasági javaslat, előfordulhat, hogy mégsem szabad megvalósítani, ha az politikai érdekkel ütközik. Változatlanul fő feladatunk, hogy egyre jobb összhangot teremtsünk politikai céljaink és gazdasági törekvéseink között.” A politika elsődlegességét évtizedekkel ezelőtt Lenin hirdette meg, s hogy mennyire igazat mondott, azt többek között a Balaton-parti — néha szenvedélyes vitává fajuló — kötetlen csevegések is hitelesítik. Mocsári Károly