Népszava, 1971. szeptember (99. évfolyam, 205–230. sz.)

1971-09-26 / 227. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 99. ÉVFOLYAM, 227. SZÁM ARA 1,20 FORINT 1971. SZEPTEMBER 26. VASÁRNAP Százezrek politikai képzése L­j Brezsnyev baráti látogatásra Budapestre érkezett M­T&FJ­­.­­ A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának meghívására szombaton délben rövid baráti látogatásra Buda­pestre érkezett Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtit­kára és kísérete, Konsz­­tantyin Katusev, az SZKP Központi Bizottságának titkára, Konsztantyin Ru­­szakov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Központi Bizottság osz­tályvezetője és Nyikolayj Rogyionov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának tag­ja. külügyminiszter-he­lyettes. A vendégeket a Feri­hegyi repülőtéren Kádár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára, Biszku Béla és Komócsin Zoltán, a Poli­tikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság titká­rai, Benkei András, a KB tagja, belügyminiszter, dr. Csanádi György közleke­dés- és postaügyi minisz­ter, Puja Frigyes, a KB tagja, a külügyminiszter első helyettese, Gyenes András, a KB tagja, a KB külügyi osztályának veze­tője és Marjai József­ kü­l­­ügyminiszter-helyettes fo­gadta. Jelen volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió magyaror­szági nagykövete. (MTI) Leonyid Brezsnyev és Kádár János a Ferihegyi repülőtéren (MTI Fotó : Vigovszky Ferenc felvétele) N­éhány héttel ezelőtt megnyitották kapuikat az általános iskolák, az egyetemek a nappali, az esti és a felnőttoktatásban részt vevő tanulók előtt egyaránt. De nemcsak az iskola­­rendszerű oktatás veszi kezdetét­ min­den ősszel; ezekben a napokban száz- és százezer felnőtt veszi kézbe a poli­tikai tankönyveket, hogy a következő év nyaráig újabb ismeretekkel bővítse politikai, világnézeti ismereteit. A magyar szakszervezeti mozgalom is évről évre nagy erőfeszítéseket tesz, hogy megismertesse, megértesse gazda­sági, politikai és kulturális céljait, s ez­zel segítse a tennivalók jó végrehajtá­sát. Ennek a segítésnek egyik bevált módja a szakszervezeti politikai tömeg­­oktatás. A szakszervezeti szervek mindenütt ott vannak, ahol a bérből és fizetésből élők dolgoznak. Szervezeti erejük, tö­­megbefolyásuk lehetővé teszi, hogy a jelenleginél lényegesen többet tegyenek a dolgozók tájékoztatásáért, neveléséért. Tudjuk: a munkásosztály, a dolgozók érdekeinek jó védelméhez és képvisele­téhez az is hozzátartozik, hogy betölt­­sük a szakszervezetek lenini „nevelő­iskola” szerepét. Hatékony ,nevelőmun­ka nélkül a szakszervezetek más irányú feladataikat sem tudják kellő eredmé­nyességgel végezni. Politikai tömegmunkánk egyik leg­elterjedtebb, legközkedveltebb formája a „Társadalmunk időszerű kérdései" alapfokú politikai tanfolyam. E tanfo­lyam napjainkban vált közkedveltté, a hagyományokkal rendelkező politikai oktatási formák továbbfolytatójaként. A munkásokat, a dolgozókat foglalkoztató napi, időszerű társadalmi, politikai kér­dések megvitatására adnak alkalmat. E tanfolyamnak tavaly 450 ezer hallgatója volt, és az érdeklődés tovább növek­szik. Nemcsak fontos ismeretközlő, politi­kai alapműveltséget biztosító és közéleti kérdéseket vitató összejövetel ez, ha­nem az üzemi, a munkahelyi közvéle­mény egyik fontos megnyilvánulási fó­ruma is. Elhangzanak itt a munkával, a kül- és belpolitikai élettel, a helyi problémákkal kapcsolatos vélemények, észrevételek, amelyek gyakran segítik a jobb munkaszervezést, a különféle he­lyi intézkedések gyakorlati megvalósu­lását. Ezért e tanfolyam a munkahelyi demokrácia egyik jellegzetes fórumává is válik. N­agy figyelmet érdemel néhány új­szerű politikai tényező is, amelyek­nek magyarázata rendkívül fontos. A tömegkommunikációs eszközök segít­ségével rendkívül nagy ismeretanyag jut el a dolgozókhoz. Ismerik jól a kül- és belpolitikai élet nagy kérdéseit, az ország eredményeit, gondjait. De — saj­nos — már nem ilyen tájékozottak a sa­ját, közvetlen környezetüket érintő kér­désekben. Néha jobban ismerik a nem­zetközi élet és hazánk vezető egyénisé­geit, mint saját üzemük, vállalatuk közvetlen irányítóit. Gyakran olyan kérdéseket tesznek szóvá tanfolyamainkon a munkások, amelyekből kiderül, hogy a helyi és az országos összefüggéseket nem ismerik jól. Emiatt nem tudnak eligazodni lé­nyeges politikai és gazdaságpolitikai kérdésekben. Valóságos és látszatellent­mondásokat fedeznek fel é s ezekre vá­laszt kérnek. Nagyon lényeges tényező, hogy a valóságos és vélt problémákra mindenütt válaszoljanak, mert hiszen ellentmondásos célkitűzésekért, rosszul fogalmazott gondolatokért nem lelke­sedhetnek az emberek. S ha nem lelke­sednek, hogyan leh­et számonkérni az aktív cselekvést? C­sak jelzésként említettem e kérdé­seket, örülünk annak, hogy az alapszervezetek a legnagyobb gon­dossággal, felelősségtudattal és mind hozzáértőbben készítik elő a politikai oktatást. De egyúttal szólni kell arról is, hogy még sok helyen a felvilágosító, agitációs, propagandatevékenység az egyéb munkák mögé szorul. Gyakori, hogy a szervezett politikai oktatással „letudják” a népi agitációs és propa­gandatevékenységet, vagyis a napi po­litizálást. Ez nem egészséges, mert hiszen a po­litikai tömegoktatás csak egyik eszköze az agitációs-propaganda munkának. Is­métlem: eszköze és nem a teljessége. Még akkor sem, hogyha az oktatási for­mák témáiban az élet napi kérdéseihez jobban igazodunk. Ahhoz, hogy a tár­sadalmi feladatok megoldásában a rész­vevők még szervezettebben és tudato­sabban vegyenek részt, pontosan akar­ják tudni teendőiket és szerepüket az elvégzésre váró feladatokban és mun­kákban. Ezért az agitációs és propa­gandatevékenység sokoldalúságát, esz­közeinek sokféleségét sehol sem nélkü­lözheti a szakszervezeti mozgalom. A politikai érdeklődés a szervezett munkások körében igen nagy. Ennek kielégítése nagymértékben a szakszer­vezeti politikai oktatási felelősökön, a vezető propagandistákon múlik. Mun­kájukhoz segítséget nyújtanak a szak­­szervezeti bizottságok, tájékoztatják őket az időszerű politikai, gazdaságpoli­tikai kérdésekről. Viszont ott, ahol nem értik még jól e támogatás szükségessé­gét, ott a propagandisták nem tudják betölteni megfelelően feladatukat m­iért? Azért, mert a szakszervezeti szervek és a tisztségviselők nem egyszerű ismétlői a kongresszusi és egyéb határozatoknak, nem szimpla végrehajtói a feladatoknak, hanem a teendőkről vitatkoznak, az elgondolások szükségességét érvekkel bizonyítják, a megvalósítás módszereit megmutatják stb. Ahol ez a pezsgő, politizáló légkör nincs meg, vagy nem érinti az agitáció és propaganda munkásait, ott nem lehet elvárni, hogy érdekessé és vonzóvá vál­jék a politikai oktatás. Ilyen helyeken az emberekben sok a kétely, s erőtel­jesebb az individualizmus, nem értik a társadalmi érdek jelentőségét. Hasonlóképpen megemlítem az üzemi demokrácia fejlesztésének probléma­körét. Elképzelhetetlen igazi üzemi, munkahelyi demokrácia valamennyi szakszervezeti szerv és funkció demok­ratikus működése nélkül. S egy-egy propagandista lényeges tényező ebben a rendszerben, de csak akkor, ha a vá­lasztott szervek és tisztségviselők be­­vonják, tájékoztatják munkájukról. Tá­jékozottság híján nem tudja segíteni a helyi elgondolások érvényesülését és nem tudja felkelteni tanfolyamának hallgatóiban a szükséges érdeklődést sem. Ebből az is kiderül, hogy a szakszer­vezeti munka s a politikai tömegmun­ka, az agitáció és propaganda — egy­séget képez. Mert hiszen életszínvonal- és termelési politika csak akkor válik kézzelfoghatóan „helyi” üggyé, ha eze­ket az összefüggéseket pontosan megér­tik. Csak akkor támogatják a munka szerinti elosztás elvét, a differenciált bérezést, ha ennek megértik politikai, társadalmi és egyéni szükségességét is. Nagyon sok választ váró napi kérdés jelentkezik most. Ott, ahol jól érzéke­lik a tömeghangulatot, ott, ahol a pro­pagandisták ismerik a véleményeket, élénk, polemikus foglalkozások kezdőd­nek el. Szerencsére a szakszervezeti mozgalom politikai fejlődésének kedve­ző hatásai e tekintetben is jelentkeznek az alapszervezetekben. Ez a fejlődés és a dolgozó emberek tömeges érdeklődése kölcsönösen össze­találkozik a szakszervezeti oktatás ke­retein belül is. Nem kell meglepődni azon, ha a témától eltérően olyan mun­kahelyi, irányításbeli, szociálpolitikával összefüggő s egyéb kérdéseket feszeget­nek, amelyek ott konkrét módon jelent­keznek. Érthető, hiszen egyre inkább minden lényeges kérdés a munkahelye­ken dől el. Ezért nem szabad kikerülni és „tárgyon kívülinek” tekinteni az egyéni véleményeken alapuló kritikai megjegyzéseket sem, ha azok eltérnek az adott témától. De a helyes válasz igényétől sem tekinthetünk el, mert ez kedvezőtlen hatású egy politikai, mun­kahelyi közösségben. K­öszöntjük propagandistáinkat s a több mint félmillió szervezett munkást, és mindazokat, akik munkaidő után leülnek vitatkozni, tár­gyalni politikai, gazdasági kérdésekről. Ők a szocializmus építésének nagy tá­borában az előbbre látók, a zászlóvivők köréhez tartoznak. Írta: Virklav Gyula, a SZOT titkára A miniszter válasza .. . ................... ... 2 Kórházi vezetők a bérrendezésről . ..... 3 Szerkesztik, írják, olvasóink.................. 6 Fiatalokról a fiataloknak....................... 7 A bányabiztonság nem romlott ........ 16 Közlemény Brezsnyev és Tito tárgyalásairól A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének hivatalos rezi­denciájában szombaton Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizott­ságának főtitkára és Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének elnöke ünnepélyes kere­tek között szovjet—jugo­szláv közös nyilatkozatot írt alá. A közlemény megálla­pítja: A megbeszéléseken a felek tájékoztatták egy­mást a kommunizmus, il­letve a szocializmus épí­tésének menetéről a Szov­jetunióban, illetve Jugo­szláviában. Megvitatták a szovjet—jugoszláv kap­csolatok, a két ország kö­zötti politikai és gazda­sági együttműködés, az SZKP és a JKSZ közötti kapcsolatok elmélyítésére vonatkozó kérdések szé­les körét. Mindkét fél ki­fejezésre juttatta, hogy tovább igyekszik bővíteni és erősíteni a szovjet— jugoszláv barátságot és együttműködést, a két or­szág népei, a béke és a szocializmus ügye érde­kében. Eszmecsere, folyt egész­­sor, a feleket köl­csönösen érdeklő idősze­rű nemzetközi problémá­ról­. Leonyid­­ Brezsnyev elv­társ, az SZKP KB főtit­kára és a kíséretében le­vő személyiségek látoga­tást tettek a Zimonyi Elektronikai Felszerelés­gyártó üzemben, meg­szemlélték az üzemegysé­geket, beszélgettek a munkásokkal, a műszaki személyzettel, a mérnö­kökkel, találkoztak a vál­lalat igazgatóságának és vezetőségének tagjaival. A gyárban gyűlést tartot­tak, amelyen Leonyid Brezsnyev elvtárs, az SZKP KB főtitkára mon­dott a megjelentek által tetszéssel fogadott beszé­det. Leonyid Brezsnyev elv­társ szívélyes köszönetet mondott Joszip Broz Tito elvtársnak és a többi ju­goszláv elvtársnak a ven­dégszeretetért és a szívé­lyes fogadtatásért. A szovjet és jugoszláv fél egyetért abban, hogy a látogatás során lezajlott eszmecsere hasznos volt és elő fogja mozdítani a baráti kapcsolatok és a gyümölcsöző együttműkö­dés sikeres fejlődését az SZKP és a JKSZ, vala­mint a két ország között Leonyid Brezsnyev elv­társ, az SZKP KB főtitká­ra meghívta Joszip Broz Tito elvtársat, a Jugoszláv Szocialista Szövetség­ Köztársaság elnökét, a JKSZ elnökét, látogasson el a Szovjetunióba. Tito elnök e meghívást öröm­mel elfogadta. A látoga­tás idejét később állapít­ják meg. Szovjet—jugoszláv nyilatkozat Leonyid Brezsnyev ju­goszláviai látogatása so­rán szovjet—jugoszláv nyilatkozatot írtak alá. A nyilatkozat szövege a kö­vetkező: Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársa­ság elnöke, a JKSZ elnö­ke a Belgrádban 1971. szeptember 22—25-ig tör­tént beható eszmecsere folyamán megállapította, hogy megvan a kedvező alap a szovjet—jugoszláv . A Szovjetunió és a Ju­goszláv Szocialista Köz­társaság együttműködése azon alapul, hogy hasonló egymáshoz a két ország történelmi sorsa, közösek a két ország társadalmi rendszerének alapjai, egyformán közelítenek meg sok nemzetközi prob­lémát, hívek a szocialista internacionalizmus elvei­hez, közösen harcolnak a kapcsolatok további fej­lesztéséhez, az SZKP és a JKSZ, a Szovjetunió és a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság kö­zötti együttműködés el­mélyítéséhez, a szocializ­mus és a kommunizmus építésében kifejtett erő­feszítéseik, a béke, a nemzetközi biztonság fenntartása érdekében, valamint az összes népek szabadságáért és függet­lenségéért, a társadalmi haladásért és a szocializ­musért folyó harc fokozá­sa érdekében, a békéért, a függetlenségért és az egyenjogú nemzet­közi együttműködésért, az imperializmus ellen. Az SZKP és a JKSZ abból indul ki, hogy a szocialista társadalom épí­téséért folyó harcban a népeik és munkásosztá­lyuk élén haladó kommu­nista és munkáspártok politikájának változatlan alapja ma és a jövőben is csak Marx—Engels—Le­nin tanítása lehet, e taní­tást alkotó szellemben al­kalmazva és továbbfej­lesztve minden ország sa­játosságainak megfele­lően. A szocializmus épí­tésének módszerei, ame­lyek egyes országok ta­pasztalatait és fejlődésé­nek sajátosságait tükrö­zik, ezen országok népei­nek és munkásosztályá­nak ügyét alkotják, és nem szabad azokat egy­mással szembeállítani. A sokoldalú szovjet— jugoszláv kapcsolatok fej­lődése az 1955. évi belg­rádi nyilatkozatban, az 1956. évi moszkvai nyilat­kozatban és deklaráció­ban, az 1965. évi szovjet— jugoszláv közös nyilatko­zatban kifejtett elveken alapul. A felek szükségesnek tartják, hogy ezeken az alapokon továbbfejlesszék a baráti együttműködést az SZKP és a JKSZ, mint olyan pártok között, ame­lyek a maguk országában (Folytatás az 5. oldalon) Csehszlovák­ NSZK tárgyalások Bonni jelentés sze­rint Paul Frank nyugat­német államtitkár hétfőn Prágába utazik, hogy a csehszlovák féllel is előké­szítsék a két állam kap­csolatainak rendezésére hivatott érdemi tárgyalá­sokat. Az előkészítő member­széléseknek ezúttal a har­madik fordulójára kerül sor. Gyengül a nappali felmelegedés Az elmúlt napok során Európa középső részei fe­lett a felszálló légmozgá­sok hatására száraz, de­rült, kellemes hőmérsék­letű időjárás alakult ki. A hét végére azonban az északnyugat felől érkező nedvesebb és hűvösebb óceáni levegő fokozatos változást hozott Közép- Európa időjárásába. • Hazánkban a hét végén az északnyugati és az északkeleti megyékben 5—9, máshol viszont 10—­­13 órán át sütött a nap. A hőmérséklet az ország nagy részén 20—25 fokig emelkedett. Szombaton hajnalra a Dunántúl nyu­gati és északnyugati ré­szén 8—12, máshol 5—10 fokig hűlt le a levegő. A hajnali óráktól kezdve megnövekedett a felhőzet, amely a délelőtt folyamán fokozatosan kelet felé ter­jeszkedett Esőt sehonnan nem jelentettek. Vasárnap estig válto­zóan felhős idő várható, szórványosan előforduló kisebb esővel. Gyenge, változó irányú, majd meg­élénkülő és nyugatira, északnyugatira forduló szél lesz. Az erős éjsza­kai lehűlés megszűnik, viszont a nappali felme­legedés gyengül. A leg­magasabb nappali hőmér­séklet vasárnap 17—21 fok között várható.

Next