Népszava, 1972. február (100. évfolyam, 26–50. sz.)
1972-02-01 / 26. szám
1972. február 1 Szabad Nép ■ n in FEBRUÁR 1. Azon a napon a lapok közt !TTözölték Bárdossy lászló magyar királyi miniszterelnök külpolitikai beszámolóját, melyet a Magyar Élet Pártja pártértekezletén tartott. A többi között ezt mondta: Védelmi háború ez, a magunk, védelmi háborúja, nemzetünk, otthonunk, családi tűzhelyünk oltalmáért... Adjunk hálát az istennek, hogy az ország határától több mint 1400 kilométerre vívhatjuk meg ezt a védelmi harcunkat." Azon a napon a lapok jelentést közöltek, amelyet az OKW, a Wehrmacht főparancsnoksága adott ki a Kurszktól északkeletre betört szovjet hadosztályok visszavetéséről. Afrikából az a szolid mondat érkezett, hogy „Kirenaikában csapataink továbbra is szoros összeköttetésben állnak az ellenséggel”, amit mindenki úgy érthetett, ahogy akart. Itthon az MTI azt közölte, hogy a kormányzó a honvédelmi miniszter előterjesztésére a hadianyaggyártás országos felügyelőjévé nevezte ki Szentgyörgyváry-Stirling László altábornagyot. Különben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank közzétette 1941. évi zárszámadását, amely szerint a múlt évi nyereség 6 977 406 pengő és 19 fillér, a bank ismét megnyitotta újvidéki fiókját, megszerezte néhány erdélyi bank részvénytöbbségét, érdekeltséget vállalt a Magyar Repülőgépszerelvénygyár Rt-nél, külföldi üzletbarátaival együtt, s hogy megállapodást létesítettek a Deutsche Verrechnungskassével a magyar-német devizakompenzáció elősegítésére. Kis hír: letartóztattak egy biztosítási tisztviselőt, mert vendégségben rémhírnek minősülő hírt mondott el. A házigazdája jelentette fel... Magyarország, 1942 ... Azon a napon megjelent az illegális Szabad Nép első száma. „Pártlapunk neve jelképezi azt a történelmi feladatot, amely elé a politikai fejlődés a magyar népet és ennek hivatott vezetőjét, a KMF-t állította” — mondta az első mondat, és ebben az első mondatban program van, és szinte már az értékelése is. Történelmi feladat: szabad néppé tenni a magyart, amelynek vezetői ezernégyszáz kilométerre a határoktól, egy véres világhódító álom csatlósaiként „védik a hazát”, egy népet, amelynek bankárai növelik nyereségüket a háború véráldozataiból és a Messerschmitt-vadászok konjunktúrájából. Történelmi feladat szabaddá tenni a népet, az országot, ahol a házigazda feljelenti vendégét , mert igazat mondott. Mérhetetlen fordulat és új történelmi kor jelzője volt az illegális pártlap, ez a rejtett nyomdákban, halálos kockázattal, konspirációs módszerekkel és egyéni hősiességgel, kínok és pusztulás vállalásával elkészített, néhány oldalas nyomtatvány, amely vándorolni és bujkálni kényszerült az úri Magyarország sötétjében. Ez az újság adta ki a jelszót: „Egy magyar katonát sem Hitlernek” — ez az újság javasolta március 15-ének antifasiszta emléknappá változtatását — ez az újság leplezte le papíron az újvidéki „hideg napok” szörnyűségeit. Riadót fújt a pusztulás és pusztítás ellen: a kommunisták riadóját a független, szabad, demokratikus Magyarországért. A PÁRT, amelynek illegalitásban dolgozó harcosai — olyan emberek, mint Rózsa Ferenc, Ságvári I.lsjre, Gács László — a pártsajtó előállítását, szerkesztését, elosztását irányították, a történelmi feladathoz mérték elszántságukat, szívósságukat, veszélyvállalásukat és keménységüket. Amit a párt egész illegális tagságáról az első szám leírt, magukra vonatkoztatták talán legélesebben. „A párttagokat olyan erős szellemi és erkölcsi fegyverzettel kell ellátni, hogy ne roppanjanak össze a rendőrségi kínzások alatt, ne árulják el a pártot és a kapcsolatokat, amikről tudomásuk van. Semmilyen kínzás nem mentség a pártárulásra! A mai idők hősöket kívánnak .. 1942 februárja volt. B.F.* Ünnepség a Szabad Nép megjelenésének 30. évfordulóján A Szabad Nép megjelenésének 30. évfordulója alkalmából hétfő délután bensőséges ünnepség keretében megkoszorúzták RózsaFerencnek, a lap elsőszerkesztőjének, a Népszabadság-székház előcsarnokában levő emléktábláját. A koszorúzáson megjelent Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a párt több veterán harcosa, kik annak idején részt vettek a pártlap szerkesztésében, előállításában és terjesztésében. Az ünnepségre eljöttek a felszabadulás utáni Szabad Nép egykori munkatársai, nyomdászai, a Népszabadság munkatársai, a testvérlapok képviselői. A megemlékezés koszorúját Sarlós István, a Népszabadság főszerkesztője és Vadász Ferenc, a pártszervezet titkára helyezte el az emléktáblánál. Az ünnepség után a Népszabadság szerkesztőbizottsága és a pártszervezet vezetősége elvtársi találkozót rendezett a lap egykori és mai munkatársainak részvételével. (MTI) NÉPSZAVA „írom Makóról Vásárhelynek". „... Az összegyűjtött és átutalt 243 ezer forint tanúbizonysága, hogy a városházánkat ért két sírlyos tűzeset nemcsak bennünket" rendített meg. A városi tanács épülete... szinte a város jelképévé vált. Elhatározásunk, hogy eredeti formájában állítjuk helyre. Nagy megterhelést jelent a számunkra. Ezért is örülünk őszintén Makó város lakossága anyagi támogatásának. Tudjuk, a forintösszeg behatárolt, de ami mögötte van: az embarban, veszedelemben születik-e az igazi barátság? S szürkítik-e, hamuvá porlasztják-e a nyugalom hónapjai, esztendei? Két vastag fóliáns, bőrbe kötött „nyersanyag” őrzi Vásárhelyen annak a két hétnek az emlékét, amikor — 1970. május 19-e és június 8-a között — Vásárhely 50 ezer polgára 16 ezer makóit az otthonába fogadott. Ételt adtak, szállást, nemcsak a hivatali helyiségekben, iskolákban, közintézményekben, hanem — a befogadottak kétharmadának — otthont, kaput zártak, családi fedeleik alá vonták. A rész régen elmúlt. Emlékét Vásárhelyen a kötetek vb-anyagai és tömérdek gondosan megőrzött levél vigyázza: „Makó tanácselnöke a — Hogy porlasztják-e a barátságot a nyugalom esztendei? — Dr. Csatordai Antal, Hódmezővásárhely tanácsának elnökhelyettese neveket ír fel egy papírra. — Ne sajnáljon pár órát, menjen el családokhoz__ A varrógép mellől ugrik fel Somogyi Istvánná, a Bajnok utcai szép kis családi házban. A nyugdíjas férj, a MÁV egykori asztalosa lóversenyen van, ez a hobbyja, a szenvedélye, 120 érmet hozott már haza versenyekről. — Két tsz-beli asszonyt fogadtunk akkor, gyerekestül, itt háltak a belső szobában — mutatja a széles díványokat. — Igen derék családok voltak; úgy adódott aztán, hogy amikor jött a hívásuk Makóról, nekiindultunk, meglátogattuk őket. Összemelegedtünk, s most már úgy gondoljuk: 30 kilométer csak nem távolság a jószomszédsághoz ... Képeslapok tucatjai: beli együttérzés, áldozatkészség. És ennek felbecsülhetetlen az értéke. Ilyen példát csak a szocialista gondolkozás és humanizmus hozhat létre.” Az idézet szövege Hódmezővásárhely 1972. január 13-i tanácsülésén keltezett. Aláírója, a Város nevében: Tajti Imre tanácselnök. A címzett: Makó város lakossága, tanácsának végrehajtó bizottsága és elnöke, dr. Forgó István. július 10-i ülésen köszönetet mondott a gondoskodásért ... Szimbolikus emléket fog Makó állítani ennek a kapcsolatnak ...” „Óföldeák községi tanácselnökének köszönete iktattatott__” Az Alföldi Fúrási Üzemnek a vb elismerést szavaz városunk két új artézi kútjáért; makói menekültjeink vízellátását zavartalanul elláthattuk...” Bán Jánosné kék borítékú levele: „A Vásárhelyen töltött két hét számunkra a várost a szeretet és segítés példaképévé tette. Írom Makón, a Szántó Kovács utcában.” BMG makói egysége: „köszönetünk.” Tamás László Makóról: „soraimmal is nyugtázom Karancsik Imréné... anyagiakkal fel nem mérhető jóságát.” Molnárné a meleg fürdőről is küldött, ünnepre mindig jelentkezik. Negyedévben, félévben egyszer hol Makón, hol Vásárhelyen vonatra ülnek, Mértnek. Látogatni. — Egy üveg rumot hoztak egyszer Molnárék az uramnak, hogy lassan iddogálja meg teában. Szégyenkedtem, mondtam a kis Molnárnénak: lelkecském, csak nem leszel örökétig hálás... Hiszen mi csak annyit tettünk, amit embernek tenni kellett ... Ha többen jöttetek volna, többnek nyitjuk az ajtót. Az egytantermes kisegítő iskola tőszomszédságában, a szolgálati lakásban lelem Tápai Gyuláné tanítónőt. Férje asztalos a Mérleggyárban, délutáni műszakban dolgozik éppen. Aranysárga, hatalmas kandúr ásít ránk belépőben, szemrevételez s hunyorgó pillantással delejezi a nagy kalitkában ugrándozó kanáripárt, csak jött, hozta a párt. Persze, hogy elfogadtam, olyan kedvesek. Négy gyerek a két családban, két házaspár, az árvízi hetek után is hiányát érezték a barátságnak. Két év alatt jó párszor felkerekedtek, felkeresték egymást. — Mi örültünk annak, hogy szépen helyrejöttek, ők meg jól érzik magukat nálunk, beszélgetünk a gyereknevelésről, ügyekről-bajokról, az életünkről... — A kis fekete tanítónő ízes Csongrádi tájszólással beszél, a makói két gyereket emlegeti: „olyanok a mieinkkel, mint négy testvér, a koruk is hasonló, az érdeklődési körük is. Nem nagy dolog mindez, az ember társas lény, megkedveli azt, aki közel kerül a szívéhez..." Nem tudom felmérni, vajon a kis mellékutcák sok-sok házában hány hasonló barátság tartóssá erősödő szálai szövődnek. A pályaudvaron annyit mondott az idős vasutas: ünnepeken, vasárnapokon már híre van a „makói járatnak”. S így van ez Makón is, az ide kocogó vasárnapi vonattal. „Hadd segítsen most Makó Sehol, egyetlen szóval sem mondták a vásárhelyi tanácsházán: testvérvárosok. Csak ajtót tart az elnökhelyettes az óriási tanácsteremre, gerendák, dúcok szövevénye barázdálja sűrűn Ybl Miklós csodálatosan szép műalkotását. Nagy munka folyik tetőt csinálnak, rekonstruálnak. Egy éve, hogy tűzvész pusztított itt, akkor hirtelenjében fel sem tudták becsülni a kárt, álltak lesújtva. Aztán megjött az átutalás a negyedmillió forintról. Hírlik, Makón az üzemek, szövetkezetek szocialista brigádjai vetették fel a gondolatot: segíteni Vásárhelynek. Órák alatt jött össze a pénz, az adományozók nevét nem ismerjük. Elküldték azzal, hogy „most ti vagytok bajban, hadd segítsen bele kicsit Makó a gondok enyhítésébe...” A sok-sok családi kapcsolat, ezerféle baráti szál, tett mellé az újabb: a szocialista közösség gesztusa. A küldeményt így ryugtázta Tajti Imre, a vb és a lakosság mélységes egyetértésével az emlékiratban: „Ilyen példát csak a szocialista gondolkodás és humanizmus hozhat létre.” Várkonyi Margit Anyagiakkal fel nem értékelhető A jó barátot megtartani Két házaspár és a madarak — Emmikém férje hozta a kismadarakat, amikor legutóbb fitt jártak — meséli. — Szép házuk van Makón, most már helyrehozták kölcsönből a vizesedést, hadseregnyi kanárit tartanak az előszobában. Gyönyörködtem bennük, amikor a családdal látogatóban jártam Makón, egyszer A tervezettnél gyorsabban nő külkereskedelmi forgalmunk a szocialista országokkal A magyar külkereskedelem vezetői már valamennyi európai szocialista ország képviselőivel aláírták az árucsereforgalmi jegyzőkönyvet, melyek 1972-re megszabják a forgalom kereteit, főbb számait, árulistáit összegezve, megállapítható, hogy áruforgalmunk továbbra is dinamikusan, a hosszúlejáratú megállapodásokban megszabott ütemnél is gyorsabban fejlődik. A tárgyalások során ugyanis jóval több lehetőséget sikerült feltárni, mint amire egy-két évvel ezelőtt számíthattünk. A Külkereskedelmi Minisztérium számításai szerint az idén körülbelül 14 százalékkal több árut exportálunk a szocialista országokba a tavalyinál, importunk pedig 7 százalékkal növekszik. Legfőbb partnerünk továbbra is a Szovjetunió: a megállapodás értelmében az idén körülbelül 14 százalékkal lesz nagyobb az áruforgalmunk a tavalyinál és eléri az 1 milliárd 750 millió rubelt. Már tavaly 5 százalékkal „túlteljesítettük” a hoszszúlejáratú megállapodásban körvonalazott magyar-szovjet áruforgalmat. S lehetséges, hogy az idén az előretartás további 5—6 százalékkal emelkedik. Bulgáriával az 1971—75-ös évre a forgalom 65 százalékos növekedésében állapodtunk meg, s a jelek szerint azonban 1972 végére ebből már 40 százalékot realizálunk. Az NDK-val ez évben első ízben haladjuk túl a félmilliárd rubeles áruforgalmi határt, s gyors ütemben nő külkereskedelmünk a többi országgal is. A megállapodások erősen kapcsolódnak a magyar népgazdasági programokhoz, biztosítva a program végrehajtásához szükséges berendezéseknek jelentős részét A megállapodások jelentős részea lakosságot is közvetlenül érinti. A bútorellátás gondjain sokat segít majd, hogy Csehszlovákiából, Lengyelországból és Romániából egyaránt vásárolunk az idén lakberendezéseket, s Csehszlovákiából és Lengyelországból nagyobb menynyiségű sört is szállítanak. A megállapodások lehetővé teszik ezenkívül magnetofonok, varrógépek, sport- és turistacikkek, hétvégi faházak és egyéb keresett cikkek exportját is. (MTI) M Évzárási tanulságokkal INDIG IZGALMAS OLVASMÁNY a Központi Statisztikai Hivatal egy-egy évet lezáró, eredményeit összegező jelentése. S kétszeresen érvényes ez a megállapítás 1971--e, hiszen a tavalyi év egyben negyedik ötéves tervünk nyitánya is volt, így eredményei-gondjai egyszersmind az ötéves terv teljesítésének lehetőségéről is számot adnak. Alapvető célunk az volt, hogy továbbra is fenntartsuk gazdasági életünk dinamizmusát, erőteljesen növeljük mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelést, s mindezt úgy, hogy a gyártmány összetétel javításával, a korszerű, minden piacon versenyképes termékek arányának növelésével egyidejűleg erősítsük a gazdasági egyensúly irányába ható tényezőket és elképzeléseinknek megfelelő ütemben növeljük a lakosság életszínvonalát. Ha sorra vesszük tavalyi gazdálkodásunk eredményeit, a még továbbra is megoldásra váró feladatokat, összefoglalóan elmondhatjuk: munkánk sikeres volt, bár több területen az idén és a következő években az eddiginél is nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk előrehaladásunk töretlensége érdekében. KEDVEZŐ TAPASZTALATA az 1971-es esztendőnek, hogy nemzeti jövedelmünk gyorsabb ütemben emelkedett, mint 1970-ben, s ezzel a tempóval megközelítette az utóbbi tíz esztendő legmagasabb növekedési rátáját is. Ennek az örvendetes tendenciának kialakulásában nagy szerepe volt az építőipar és a mezőgazdaság eredményeinek, amelyek ellensúlyozni tudták az ipari termelésnek az 1970-esnél szerényebb mértékű emelkedését. Ez utóbbi ötszázalékos növekedése nemcsak elmarad az egy évvel korábbi hét százalék mögött, hanem egyszersmind figyelmeztet is: még mindig nem elég hatékony hazánkban a munkaszervezés, s még mindig indokolatlanul sokáig húzódik néhány műszaki-gazdasági probléma megoldása. Figyelemre méltó viszont, hogy az ipari termelés növekedését gyakorlatilag teljes egészében a termelékenység javulásának köszönhetjük, s ha ez a tendencia tartós marad, akkor már az idén is, de a következő években még inkább nő a termelés mennyisége és piaci versenyképessége. Továbbra is gondokat okoz a népgazdasági felhalmozás alakulása, vagyis a beruházások révén megvalósuló állóeszköz-bővülés és a készletfelhalmozás. Változatlanul hosszú a beruházások átfutási ideje, ezért a már befektetett, de még nem hasznosuló összegek nyomasztó terhe sok és gyakran más területekre is kisugárzó gondot okoz a gazdaságirányításnak. Magas a készletek színvonala is, s ezeknek csak egy részét indokolja a termelés növekedése, viszonylag jelentős hányadát a szervezetlenség, az ipar és a kereskedelem kapcsolatainak kisebb-nagyobb zökkenői okozzák. EZEK a FELHALMOZÁSI ANOMÁLIÁK feltétlenül szükségessé teszik azokat a szigorú intézkedéseket, melyek bevezetésére 1972-ben sor kerül. Tavaly átlagosan mintegy tíz százalékkal növekedtek a lakosság pénzbevételei, s ebben jelentős szerepük volt a központi bérintézkedéseknek. Az egy főre jutó reáljövedelem — a mintegy kétszázalékos árszínvonal-növekedés hatására — öt-hat százalékkal emelkedett, s ez megfelelt a tervelképzeléseknek. E szám értékelésekor azonban tekintettel kell lenni arra, hogy átlagról van szó, s a kis keresetűek, elsősorban a nyugdíjasok jelentős részét a fogyasztói árszínvonal említett mértékűemelkedése hátrányosan érintette, életszínvonaluk alig emelkedett, nem kis részüknél stagnált, kirívó esetekben csökkent is. A tavalyi eredmények nem csupán holt számok, hanem programot is adnak. Meghatározzák az idei tennivalókat, amelyek középpontjában a felhalmozás növekedési ütemének mérséklése és a negyedik ötéves terv életszínvonal-politikai előírásainak — 1972-re jutó — érvényesítése áll. FELADATOK TELJESÍTÉSÉRE kell mozgósítani minden erőt: az üzemeken belüli munkaszerve- - zés erősítésétől kezdve, egészen a központi gazdaságpolitikai döntések hatékonyságának növeléséig terjed az a skála, amely a legfontosabb tennivalókat tartalmazza. Biztató és megnyugtató, hogy az idei terv, az ahhoz fűződő és azt kiegészítő intézkedések sorozata megadja a lehetőséget az erők koncentrálására. Gazdaságunk dinamizmusának fenntartása, külkereskedelmi érdekeink, életszínvonal-politikai céljaink egyaránt megkövetelik, hogy a gazdasági élet minden szintjén maradéktalanul eleget tegyenek a fejlődésünk belső törvényszerűségei által diktált követelményeknek. Orbán Attila : 15600 vasas brigád versenyez a szocialista cím megtartásáért Sajtótájékoztató a vasasszakszervezet székházában Február 18—19-én rendezik a vasas szocialista brigádvezetők IV. tanácskozását a Csepel Vas- és Fémművek sportcsarnokában és munkásotthonában — jelentette be hétfői sajtótájékoztatóján Koltai Endre, a vasasszakszervezet titkára. A vasasszakszervezethez tartozó 135 vállalatnál, intézetnél és két trösztnél már lezajlottak a tanácskozások, amelyeken mintegy 250 ezer szocialista brigádtag képviseletében 12 ezer brigádvezető vett részt. A tapasztalatok szerint a szocialista brigádvezetők III. országos tanácskozása óta eltelt három év alatt a brigádok összeforrottabbá váltak, s tovább nőtt a mozgalomban résztvevők száma. Mind több üzem, vállalat kapcsolódik be a szocialista cím elnyeréséért folyó versenybe. Eddig öt vállalat elnyerte, s további 26 versenyez a megtisztelő címért. A vállalatok zöménél a többi dolgozót is kimagasló eredményekre ösztönzi a szocialista címért küzdők lelkesedése. Több helyen a szocialista brigádok kezdeményezésére tanulták meg a többiek is az új termékek bevezetéséhez szükséges új technológiákat és műveleteket. Akad azonban olyan vállalat is, ahol a verseny ellaposodott, ahol a brigádokat nem támogatják eléggé közvetlen vezetői, s ahol a középszintű vezetők kizárólag a szakszervezettől várják a mozgalom irányítását A legtöbb tanácskozáson kifogásolták a brigádvezetők, hogy nem vonják be őket eléggé a munka értékelésébe, így a brigádok nem tudják, hogy a kezükből kikerült termékekkel mennyire elégedettek a felhasználók. Mások azt javasolták, hogy — mivel a kollektív munkát s az abban való részvételt maguk a brigádtagok tudják legjobban ellenőrizni — a brigád dönthessen a jutalmak szétosztásáról. Csaknem valamennyi vállalat brigádvezetői értekezletén elhangzott a kérés, hogy a feladatokat időben adják meg a brigádoknak, és hogy a gazdasági vezetők a fontosabb döntések előtt hallgassák meg az ő véleményüket is. Az ágazati tanácskozáson a 15 600 vasas szocialista brigádot négyszázan képviselik. Megvitatják az iparág szocialista brigádmozgalmának eddigi eredményeit, a további tennivalókat is felkészülnek az országos tanácskozásra, ahová 254 küldöttet választanak. (MTI)