Népszava, 1972. június (100. évfolyam, 127–152. sz.)
1972-06-16 / 140. szám
!#7S. június 1. Országgyűlési bizottságok ülése Az ipar, az építőipar, a szállítás és hírközlés, valamint a munkaügy elmúlt évi költségvetésének végrehajtását elemezte csütörtöki ülésén az országgyűlés ipari bizottsága. A Bácsi Miklós elnökletével megtartott tanácskozáson részt vett dr. Beresztoczy Miklós, az országgyűlés alelnöke. Földi László, a könnyűipari, dr. Rödönyi Károly, a közlekedés- és postaügyi és dr. Lőrincz Imre, a nehézipari miniszter első helyettese. Simor János építésügyi és városfejlesztési, Kiss Ernő kohó- és gépipari és Buda István munkaügyi miniszterhelyettes, valamint Pulai Miklós, a Magyar Nemzeti Bank elnökének első helyettese. A képviselők számára összeállított, az érintett tárcák bevételeit és kiadásait tételesen is felsorakoztató munkaanyaghoz Madarasi Attila pénzügyminiszter-helyettes fűzött szóbeli kiegészítést. A vitában kifejtette véleményét Jazbinsek Vilmos, Weiszböck Rezsőné, Radnóti László, dr. Trautmann Rezső és Fodor Mihály országgyűlési képviselő. A Művelődésügyi Minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Rádió és Televízió, valamint a Magyar Testnevelési és Sportszövetség 1971. évi költségvetési gazdálkodásának eredményeit, tapasztalatait összegezte csütörtökön a Parlamentben az országgyűlés kulturális bizottsága, dr. Ortutay Gyula elnöklésével. Az ülésen részt vett dr. Garamvölgyi Károly, a pénzügyminiszter első helyettese. dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes. Köpeczi Béla, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. Mindkét napirendi ponthoz dr. Polinszky Károly mondott bevezetőt. Köpeczi Béla a Magyar Tudományos Akadémia elmúlt évi költségvetési jelentéséhez fűzött szóbeli kiegészítést. A vitában felszólalt dr. Garamvölgyi Károly, dr. Dömötör János, Géczi János, Káli Ferenc, dr. Király István, dr. Papp Dénesné, Salamon Hugóné, Sebes Lásztenné, dr. Szilágyi Gábor, Terényi Józsefné, Varga Zsigmond képviselő, valamint dr. Nagy Károly, az ELTE rektora. Kérésünkre dr. Ortutay Gyula a két téma megvitatásáról röviden így foglalta össze véleményét: " A művelődési tárca múlt évi állami költségvetésének végrehajtásáról szóló jelentés megvitatása során valóban a művelődési terület legfontosabb kérdései kerültek napirendre. Hogy csak egyet említsek példaként: az óvodák létesítésének, fejlesztésének kérdése. A példának kiemelt téma fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az óvodába járó gyerekek szinte kivétel nélkül megállják a helyüket az általános iskolában, s a bukottak nagyobb része azok közül kerül ki, akik korábban nem jutottak be az óvodákba. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem következő tizenöt évre szóló fejlesztését is részletesen megvitattuk. A kulturális bizottság azt a véleményét fejezte ki, hogy ennek a felsőfokú oktatási intézménynek a fejlesztése a következő évek művelődési feladatainak első sorába tartozik. Egyébként a tervek szerint a főváros tizenegyedik kerületében, Lágymányoson épül majd fel a következő tervidőszakban az egyetem új természettudományi kara, s ez nemcsak korszerűbb oktatási körülmények kialakítását és laboratóriumok építését teszi lehetővé, hanem a későbbi fejlesztést is biztosítja. Nemzetközi tudományos tanácskozás az európai biztonságról és gazdasági együttműködésről Csütörtökön a Gellért Szálló különtermében megkezdődött a bécsi Nemzetközi Béke Intézet és a Magyar Világgazdasági Tudományos Tanács kerekasztal-konferenciája az európai biztonság és gazdasági együttműködés kérdéseiről. A háromnapos tudományos megbeszélésen a szocialista országok és Nyugat-Európa mintegy 30 neves közgazdászán kívül több amerikai tudós is részt vesz. A Nemzetközi Béke Intézetet dr. Fuchs professzor alelnök és A. Beljakov igazgató képviseli. A kerekasztal-konferenciát Bognár József akadémikus, a Világgazdasági Tudományos Tanács elnöke nyitotta meg. Az első napon az európai biztonsági rendszer alapfeltételeit és a gazdasági együttműködés kiszélesítésének lehetőségeit elemezték a részvevők. Bevezető előadásában Bognár József rámutatott arra, hogy a nemzetközi politika eseményei olyan felgyorsult tempóban követik egymást, hogy a politikai közeledés jóval előtte jár a gazdaságinak. A továbbiakban részletesen elemezte a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban, munkamegosztásban végbement változásokat, majd megállapította, hogy az európai egyensúly — amelyre az együttműködés felépülhet — a világegyensúlynak is egyik legdöntőbb, egyben más kontinensek helyzetét is befolyásoló eleme A másik bevezető előadást J. Liotis professzor, a Nemzetközi Carnegie Alapítvány genfi európai központjának elnöke tartotta. Egyetértett Bognár professzorral abban, hogy a gazdasági együttműködés kérdéseinek megtárgyalását a politikai feltételek vizsgálatával kell kezdeni. Hangsúlyozta, hogy az európai összhang csak úgy teremtődhet meg, ha nem választják egymástól szét a politikai, katonai és gazdasági kérdéseket. Az előadásokat élénk vita követte. A tanácskozás pénteken folytatódik. (MTI) Mikófalva passió nélkül Régen történt. Maholnap már ötven éve, hogy Peller Imre, Mikófalva segédjegyzője megírta Jézus történetét: a passiójátékot. Pár nappal utóbb magához hívatta a kis falu fiatalságának színejavát és azt kérdezte tőlük, akarnak-e boldogan, gondtalan jómódban élni, egyszer és mindenkorra jót tenni. Mindenki boldog akart lenni, mindenki igennel felelt, így vette kezdetét az óriási vállalkozás. Morandini Mihály Desti pénzmágnás is kitűnő üzletet szimatolt a dologban. Olasz építészt szerződtetett és felépíttette Mikófalván a bükki Jeruzsálemet, Pilátus házát és a hegyre vezető háromszáz méter hosszú lépcsősort... A passiójátékban a falu apraja-nagyja szerepet kapott. Hónapokon át mindenki csak tanult, mert az emberek nagyon szerettek volna boldogok lenni. Két kerek éven át játszott a falu népe minden vasárnapon. És özönlött a közönség. Még Amerikából, Angliából és Hollandiából is jöttek. És dőlt a pénz is: kétszáz korona volt az egyszerű jegy ára, az úri nép ezerötszázat fizetett a páholyokért... A boldogságból mégsem lett semmi. A vállalkozók elővételben adták el a jegyeket és a pénzzel megszöktek Amerikába. Arról persze nem feledkeztek el, hogy az adósságot a falura hagyják. A végső számvetés szerint több mint 3 millió korona törleszteni való maradt. Minden szereplőre 16 666 korona adósság esett, így történt meg, hogy Jeruzsálem dobra került és Pilátus házát is elárverezték. A félelem csaknem harminc embert hajtott ki Amerikába. Onnét, az ígéret földjéről küldözgették a pénzt, az adósság törlesztésére. De gyökeret ereszteni csak hárman tudtak az új világban. A kis falu egét, a boldogság helyett, a kilátástalanság felhőzte be ... A boldogság után nyomozok most, fél évszázaddal később. A tanúk és a jeruzsálemi nagy játék szereplői közül még sokan élnek. A hegyen csak a három kereszt emlékeztet a múltra. A feszületek fáját kiszárította az idő. Ha nyugat felől kerül a szél, kísérteties nyikorgás száll a falu fölé. Élnek a szereplők: Judas: Kovács Nagy Miklós termelőszövetkezeti fogatos. A jobb oldali lator: Kovács Pacsir Béla nyugdíjas gyári munkás. Annás főpap: Kovács Báró Sándor. Jézus: Kovács Gábor Sándor közúti éjjeliőr. Bűnbánó Magdolna Jézus feleségeként három gyermek anyja és négy unoka boldog nagymamája. Az egykori Jézus inas termetű, szétcserzett arcú ember. A szeme alá valóságos ráncerdőt rajzolt az idő. Szép fehérre meszelt falú házban lakik, szemközt a bolttal. — Boldogság? — kérdez vissza és sokáig ízlelgeti a szót. — Mit tudnék én mondani a boldogságról? ... Bűnbánó Magdolna szelíd kék szemmel nézi hites urát és csöndesen közbeszól : — Szólhatsz róla ... Elmondhatod a falut, meg a mi életünket is. A gyerekeinket, meg az unokákat. A boldogság a nyugalomban, meg a gyerekekben van ... Sándor bácsi komótosan pipára gyújt, aztán mesélni kezd: — Sokat megéltem én Sok keserű pirulát lenyeletett velem az élet, korbáccsal is ütött néha. Korán rájöttem, hogy a szegényember gerincét az élet acélozza. Nekünk az asszonnyal annyi hasznunk volt a passióból, hogy szépen egymásba szerettünk. De aztán éppen tizenkét esztendőn keresztül vártunk a gyermekáldásra. Akkor született Sándor fiunk. Mi akkor úgy örültünk, hogy arra nincsenek szavak ... Ennél jobban csak akkor, amikor megszületett a negyedik unokánk. Már tisztára kétségbe voltunk esve, hogy ez is fiú lesz. De szerencsére teljesült az álmunk, kislány lett... Akkor is nagyon büszkék voltunk az asszonyommal, amikor eljött hozzánk a tanító úr, és azt mondta, hogy mindenképpen taníttassuk a fiunkat, mert olyan esze van, hogy ebben az új világban sokra viheti. Egerbe adtuk gimnáziumba, és én minden áldott héten gyalog mentem utána, ötven kilométert tapostam le, hogy láthassam. Útközben mindig azon spekuláltam, hogy mire viszi majd, mit nyújt neki az a fene sok tudomány?... Amíg ránk nem köszöntött az új világ, a mi falunkban nem volt magasabb iskolát végzett gyerek. Aggódva várakoztam én is, kíváncsi voltam, hogy mi sül majd az új kemencében. Eger után Pestre került az egyetemre. Megvallom tisztességgel, hogy a büszkeségen túl féltettem is, amikor elvitte a vonat... Pedig kár volt félnem, mert kipallérozottan, mérnökként tért haza ... Egerben van most, utakat, meg hidakat rajzol, de a tanulással nem tudott szakítani. Most tett le egy vizsgát megint, az úttervezés tudományának doktora lett. Én nem is gondoltam soha, hogy az utak, meg a hidak is doktorokat követelnek... Csönd ereszkedik közénk. A két öreg szeme gyanúsan fényes. A szemgödrök finom árkaiban könnycseppek szánkáznak. — Sokszor hazajön, ha szerét ejtheti, mindig ránk nyitja az ajtót... A csöndben tisztán és világosan ideér a harangszó. — A falu is más lett. Nézzen csak körül!... Ha a hegyről pislant rá az ember, egyszerűen eláll a lélegzete. Csupa új ház, és mind nagy, palatetős. Az ablakok is akkorák, hogy egészen befér rajtuk a nap .. . Tudja, én 1925- ben lettem községi elöljáró, s 1950-től egyházamban tanácstag vagyok. Két nemzetség alkotja a falut: a Kovács, meg a Kelemen. Mi Kovácsok, jobbágyok voltunk valamikor, a Kelemenek meg nemesemberek. Engem akkor a Kovács nemzetség tett meg elöljárónak. Hát én azóta mindent látok, mindenről tudok ... Ha lecentiznénk, olyan lépés jönne ki az új életre, hogy az bizony kilométereknek is beillene. Mert ebben a faluban nemcsak mi örültünk. Annás főpap is örül, mert három unokája végzett magas iskolát. A jobb oldali lator fia tanárember, Judás unokája közgazdász. A minap tanácsülésen számoltuk össze, hogy miként is állunk a pallérozással. Annyit mondok, hogy nem kell szégyenkeznünk!... Három orvost, két mérnököt, hat tanárt, egy gyógyszerészt, nyolc technikust nevelt ez a falu. 1958 óta negyven gyerek tanult ipart, nyolcvan meg érettségi bizonyítványt szerzett... Csináltunk klubot is, meg kultúrházat is!... És tudja, mi a lényeg?! Az én időmben egyetlen kántortanító volt a faluban, ma meg hét tanár okítja az unokákat. Ott tartunk, kérem, hogy minden harmadik család tv-tulajdonos, a postás meg annyi újságot cipel naponta, hogy belegörnyed szegény. Odalép a villanykapcsolóhoz és fénnyel árasztja el a szobát. — Ez is új dolog. Vertük a vasat a tanácson, aztán meglett. Igaz, hogy másfél millióba került, de megérte. Az iskolára félmilliót költöttünk, az utakra meg kereken kettőt ... Annyit mondok én magának, hogy ügyesen birkózik ez a nép. Kezdi már kétvállra fektetni az életet. És ez így van jól, mert az én időmben mindig az élet fektette kétvállra az embert. Nekem elhiheti, mert én két évig cipeltem a hátamon Jézus hatvankilós fakeresztjét, és közben még korbácscsal is vertek ... — A múlt éjszakán szép csillagos volt az ég, és fényes udvara volt a holdnak. Őrködtem a strázsahelyemen, és azon forgattam az eszem, hogy milyen nagyot is tud fordulni a világ. Mi Jézus tanításain nőttünk fel, a pap meg a minap arról panaszkodott, hogy egyetlen tanítványa sincs ... Németh Sándor NÉPSZAVA Ki a jobb? Gyakori téma a vezetők és beosztottak közti viszony. Az LKM gazdasági és műszaki apparátusában 99 osztályvezető és 945 beosztott kapcsolatát vizsgálták meg, hogy felderítsék a vezetési módszerek jellemzőit. Kiderült például — közölte Tóth Ferenc —, hogy a dolgozók a többi * Ahogy a nők látják. — Az idén először az LKM nődolgozóinak helyzetét vizsgáltuk meg — mondta Péter Jánosné. — Közvéleménykutatást rendeztünk annak megállapítására, miként értékelik asszonyaink a párt nőhatározata nyomán tett gyári intézkedések megvalósulását. A válaszokból kiderült, hogy a nőknek csak 36 százaléka, s főleg az idősebbek és a magasabb képzettségűek tájékozottak kellően, 56 százalék mindössze ,,hallott”, 8 százalék mit sem tud róla. A tájékozottak általában jelentősnek tartják a változásokat. Különösen értékelik szakmai továbbképzésük elősegítését és a bérjavításokat. A többség elégedett a körülményeivel és a vezetőik magatartásával. Egyes rétegek azonban már kritikusabbak. Az idősebbek például erősen kifogásolják a munkakörülményeket, a magasabb képzettségűek az előmenetel szűk lehetőségeit. Akik pedig vezető beosztásban dolgoznak, a férfiakéval azonos bért igényelnek. Az acélműben, a gépészeti karbantartóknál és a 2-es, 3-as igazgatóságon a szociális körülmények további javítását sürgetik. Igénylik, hogy a hároméves gyermekgondozási szabadságból visszatérőknek is emeljék a bérét, ha a hasonló munkakörű társaiknál ez már korábban megtörtént. Visszatérő kívánság a bölcsődei, óvodai ellátás bővítése és nyitva tartásuknak a nők munkaidejéhez való igazítása. — Ez csak amolyan gyors ellenőrző felmérés volt — jegyezte meg Péter Jánosnét, de a munkaügyi és szociális igazgatónktól alaposabb vizsgálatra is megbízást kaptunk. Az LKM szociológiai csoportjának szerteágazó tevékenységéből a legutóbbi három vizsgálat néhány momentumát ragadtuk ki. A gyár illetékes vezetői részben már hasznosították e vizsgálatok szülte javaslatokat, részben most tanulmányozzák a még kimunkálást kívánó hosszabb távú teendőket. Az LKM-ben tehát jól működik a szociológiai „röntgen”. Szenes Imre s A Lenin Kohászati Művekben Vezetők és beosztottak Az országban először a Lenin Kohászati Művekben szerveztek szociológiai csoportot, még tíz évvel ezelőtt. A gazdasági és mozgalmi vezetőik felismerték, hogy a szocialista gyárirányítás csak akkor teljesítheti korszerűen a feladatait, ha a termelés emberi tényezőit, a dolgozók és munkahelyük szerteágazó ügyeit, problémáit is tudományos módszerekkel igyekeznek megismerni és megoldani. A marxista üzemszociológia a gyári élet nagy ,,röntgenezője”. Az LKM három szociológusa a munkások Mi az oka annak, hogy az LKM fiataljai között több a baleset, mint a gyár átlagában ? Amíg ugyanis 1970-ben átlagosan 5,5, addig a fiataloknál 7,2 volt az 1000 főre jutó balesetek száma. Ezek a számok 1968-hoz képest ugyan nem emelkedtek, de az egy főre jutó gyógyulási idő 23 százalékkal nőtt. Emiatt 1970-ben 28 600 munkanap esett ki, 34,5 millió forint termelési értékben. — Nos, e helyzet okainak feltárására határoztuk el az egyik legfontosabb tavalyi vizsgálatunkat — mondta Tóth Ferenc, a szociológiai csoport vezetője. — És ezt a fiatalok közt folytatták le? — Nem! — válaszolta Péter Jánosné szociológus, e téma felelőse. — Tőlük nem várhattuk az okok tárgyilagos megítélését, ezt a KISZ-titkár is igazolta. Ezért 5 nagy gyáregység 242 olyan tapasztalt szakmunkásához és művezetőjéhez fordultunk, akik fiatalok közelében dolgoznak, s képesek a helyzet reális értékelésére. Kitűnt, hogy a fiatalok baleseteit a legnagyobb arányban (64,3 százalék) jómaguk okozzák, és döntően a figyelmetlenségük, játékosságuk, virtuskodásuk miatt. A részben tőlük, részben az üzemtől helyzetéről készült első átfogó vizsgálat anyagát még 1964-ben 127 oldalas tanulmányban dolgozta fel. Ennek nyomán számos intézkedés született. Azóta 40 vizsgálatot folytattak, a helyi munkásvándorlás , szakmánkénti okaitól kezdve, különböző politikai témák kutatásáig. Újszerű felismeréseik nyomán megyei vizsgálatokra is megbízást kaptak. Egy-egy országos kutatásba is bevonták őket. Témáikról a párt Politikai Főiskolájának szociológiai tanszékén is rendszeres előadásokat tartanak, függő okok (26,5 százalék) közé a szakmai és munkásvédelmi ismeretek hiányát sorolták a válaszadók. Az üzemtől függő tényezők (9,2 százalék) közé pedig a rossz munkaszervezést, illetve bizonyos műszaki feltételek és védőfelszerelések hiányát. Arra is sűrűn hivatkoztak, hogy a fiatalok nem követik az idősebbek tanácsait. A javaslatok? Általában jellemző az a gondolat, hogy a fiatalokat ne csupán oktassák, hanem pszichológiailag is hatásosan készítsék fel a balesetek elkerülésére. Ez a szemlélet végigvonul a magatartásuk formálását, a szakmai ismeretek bővítését és a konkrét védelmüket szolgáló ajánlásokon. Kiemelnénk ezek közül, hogy a fiatalok oktatása során egy-egy balesetes társuk is mondja el sérülése okait és következményeit; filmen is mutassák be, hogy a munka közbeni játék, a virtuskodás milyen veszélyeket rejt magában, hogy mit jelent egy-egy átmulatott éjszaka után gép mellé állni. — Azt is fontosnak tartjuk — mondták a szociológusok —, hogy már a szülői ház és az iskola is az idősebbek tapasztalatainak megbecsülésére nevelje a fiatalokat. Közt azon is mérik vezetőik demokratizmusát, hogy lehet-e velük vitatkozni. Nos, a többségével már lehet. Az LKM vezetőinek többsége jó kapcsolatot tart a munkatársaival. A beosztottak azt tartják jobb vezetőnek, aki figyelembe veszi a véleményüket, aki a beosztottak közötti viszonyt is igyekszik jó irányban befolyásolni, s nem azt, aki érdektelen eziránt vagy éppen egymás ellen játszsza ki őket; aki, ha szakmailag nem is olyan kiváló, de baráti, jó munkahelyi légkört teremt, szemben a nagy szaktudású vezetővel, ha mindig hivataloskodó a tónusa; aki segít a beosztottak magánproblémáit is megoldani, azzal szemben, aki közömbös azok iránt. — Lényegesnek tartják a vezetők részéről az igazságos elbírálást, az erkölcsi megbecsülést és az elismerést, a beosztottak érdekeinek képviseletét, a megbízhatóságot, a kezdeményezőkészséget, a határozottságot és a példamutatást. Meglepődtünk viszont, hogy a jó munkaszervezés mind a vezetők, mind a beosztottak törekvései és igényei közt az utolsó helyen szerepelt. Úgy látszik, még mindig elég erősen élnek a korábbi túlcentralizált, tervutasításos vezetés hagyományai. A vizsgálat alapján a szociológusok konkrét javaslatokat terjesztettek a felsőbb vezetés elé. Lényegük: a hatáskörök és a döntési területek további bővítése. Az osztályvezetők fokozottabban vonják be munkatársaikat a problémák megoldásába, a döntések előkészítésébe és a munkaszervezésbe. Törekedjenek a demokratikus fórumok bővítésére, tartalmassá tételére. Különösen a gyáregységi osztályokon, ahol a demokratizmus sokkal gyengébb lábon áll, mint a központi osztályokon. Játék és virtuskodás