Népszava, 1973. november (101. évfolyam, 256–280. sz.)
1973-11-01 / 256. szám
1978. november 1. A béke-világkongresszus közleménye (folytatás az 1. oldalról) sóban való együttműködés szükségességét, s rámutat, hogy a fegyverkezésre költött anyagi eszközök egy részét ennek a problémának a megoldására kell fordítani. A nemzetközi kulturális együttműködés a közlemény szerint nagy szerepet hivatott betölteni a népek közötti megértés növelésében, a háborús pszichózis, a sovinizmus és a fajgyűlölet elleni harcban. A gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés a békés egymás mellett élés egyik biztosaA világ népeihez intézett felhívást, a közel-keleti helyzettel kapcsolatos nyilatkozatot, a kongresszusról szóló közleményt, a jövőbeni teendőket rögzítő nyilatkozatot a kongresszus részvevői szavazás nélkül, de egységes tetszésnyilvánítással hagyták jóvá. A dokumentumok jóváhagyásakor Romesh Chandra hangsúlyozta, téka, ezért az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elvei alapján továbbfejlesztendő. A békés egymás mellett élés légköre az emberi jogok érvényesülésének elengedhetetlen feltétele — jelenti ki a közlemény. — A faji hovatartozás, a nemzetiség és a politikai meggyőződés, valamint a nemek valamelyikéhez való tartozás nem szolgálhat megkülönböztetés ürügyéin. A chilei tapasztalat a közlemény szerint azt tanúsítja, mennyire veszélyes az imperialista erők hogy ezeket az okmányokat a moszkvai világkongresszus részvevői fogadták el, s így nem feltétlenül kötelező érvényűek azokra a szervezetekre, amelyek a küldötteket delegálták. Mindazonáltal maguk az okmányok is hangsúlyozzák, hogy a világ különböző nemzeti és nemzetközi kormányközi politikája azoknak az országoknak számára, amelyek az önálló gazdasági és politikai fejlődés útjára léptek. A chilei néppel vállalt növekvő szolidaritás, a chilei demokraták szabadságáért kibontakozó nemzetközi mozgalom hozzátartozik a népek békéjéért, a haladásért és a társadalmi felszabadulásért folyó mozgalomhoz. Ahhoz, hogy a háború lehetetlenné váljék, nem elegendő egyedül a kormányok erőfeszítése. Ez a világ valamennyi emberének ügye — hangoztatja a moszkvai közlemény, és nem kormányközi szervezetei, a béke erői magukévá teszik azokat az értékeléseket, amelyek a béke-világkongresszus egyhetes rendkívül intenzív munkája eredményeként, születtek. A záródokumentumok elfogadása után Mihail Zimjanyin, aki a békekongresszust előkészítő szovjet bizottságot vezette, köszönetet mondott azért, hogy a delegátusok nagyra értékelték a szovjet embereknek a kongresszus érdekében kifejtett tevékenységet. Sikereket kívánt a részt vevőknek a béke megvédését szolgáló további munkájukhoz. A békekongresszus Romesh Chandra záróbeszédével ért véget. Chandra hangsúlyozta, hogy a békeerők moszkvai világkongresszusa minőségileg, új szakaszt, mérföldkövet jelentett a békemozgalom történetében. Méltatta a világ népeinek, a világ haladó közvéleményének nagy szerepét az emberiség további sorsának alakításában. Végül szovjet pionírok egy csoportja vörös szegfűcsokorral köszöntötte a záróülés elnökségének tagjait, majd a béke-világkongresszus Beethoven IX. szimfóniája örömódájának hangjaival befejeződött. Szerdán este Moszkvában nagyszabású fogadást rendeztek a békekongresszus küldötteinek tiszteletére. Kóródi József ttvntesh iahantim „Forró váltás ’’ Közhírré tették Pásztón, s minden környékbeli faluban üzemet épít a Váci Kötöttárugyár, s amelyik lánynak, aszszonynak kedve van, jelentkezhet. Két hónap alatt betanítják varrónőnek. És jöttek Mátraszőlősről, Keresztesről, Hasznosről, Szurdokpüspökiből, Csécséről, Tarról és Ecsegről, összesen 23 községből. Fonalról, kelméről, brigádról November 5-én lesz az ünnepélyes gyáravatás, s a Váci Kötött pásztói gyárában máris 386-an dolgoznak. (Az év végéig még 120 embert vesznek fel.) Pedig Nógrádban távol vannak egymástól a falvak — nem könnyű eljutni az üzemhez. Munkakezdéskor nem járnak erre személyforgalmi járatok, inkább a városok — Salgótarján, Hatvan, Vác — felé indítják őket. Az üzem ezért bérleti szerződést kötött a Volánnal, s busszal hozzák, viszik a dolgozókat. Ezekből a községekből eddig messzire el kellett járni munka után. Ezért az asszonyok inkább csak a háztartást vezették, ellátták a háztájit, a lányok otthon vártak a férjhezmenésre. Ipari munkára most nyílt lehetőség, így nem csoda, hogy a nők többsége most lát először üzemet, gépet. Szokatlan a kötött munkaidő, s az is, hogy a szalagrendszerű munkában egymásra utalva kell dolgozniuk. — Mielőtt a gép mellé ültek, összehívtuk őket — mondja Varga Lajos igazgatóhelyettes. — Elmagyaráztuk, amit a fonalról, a kelméről, az üzemről, a brigádról tudni kell. Nem elég varrogatni Annak, aki otthon már varrogatott, meglepetést okoztak az itteni modern varrógépek. Két órán keresztül csak a befűzést tanulták az asszonyok. Gyakorlott varrónők foglalkoztak, s foglalkoznak velük ma is. Segítségükkel lassan feloldódik a feszültség, nem fogják olyan görcsösen az anyagot, bátrabban hajtják a gépet. Már örülni is tudnak a munkájuknak. — Ez természetesen kevés — magyarázza Forgó Barnabásné, aki egyik tanítója a varrónőknek. — Rövidesen azt is meg kell tanítanunk, hogy gyors munkára van szükség. Nem elég varrogatni, varrni kell! De nincs baj, mindenki igyekszik. A fiatalok könnyedebben csinálják, jobb a szemük, könnyebb a kezük. Az idősebbek, akik eddig mezőgazdasági munkát végeztek, s elnehezedett a kezük, talán lassúbbak, de még szorgalmasabbak, mint a kislányok. Elszalad a nyolc óra Polmüller Jánosné egy hónapja ismerkedik a varrással. Kezén, szemén látszik mennyire odafigyel a munkájára. Dolgozott ő eddig is, a TÜZÉP- telepen volt árukiadó. Télen, nyáron kint állt az udvaron, emelgetett. — Már a kisebb lányom is hetedik osztályba jár, a nagyobb varrni tanul. Kicsit elfáradtam. Azért jöttem ide, hogy valamivel könnyebb, tiszta munkám legyen. Reggel hatra járok, a háztartás délutánra marad. De megszoktam a délutános műszakot is, úgy elszalad a nyolc óra, hogy észre sem veszem. Mihalik Erika szőke haja kiviláglik a sok sötét konty közül. Szemüveges, dundi kislány, naponta 62 darab melegítőruha kerül ki a keze alól. Bokorral jár be, öt társnőjével együtt — A szüleim is dolgoznak, anyám szőnyeget sző, apám kőműves. Két hónapja, akárcsak ő, én is négykor kelek. A 16 éves Nagy Judit már normában dolgozik. — Azt hiszem, nem lesz semmi baj, már belejöttem a varrásba. A szüleim rám bízták, hogy milyen munkahelyre megyek, nem szóltak bele a választásomba. Jó itt, összeismerkedtem a többiekkel. Erre szükség is van. Jó, ha tudjuk, milyen tempót bír a másik, mert igazodnunk kell egymáshoz. Csiba Istvánna még csak gyakorol, de úgy látszik, hamar boldogul a tanulnivalóval. Forgóné, az oktatója, elégedetten figyeli a mozdulatait. — Örülök, hogy dolgozhatom. Egyedül, az édesanyám segítségével nevelem a hároméves kislányomat. Azt ígérik, a tanácsi óvodába kerülhetnek az üzem dolgozóinak gyermekei. Simon Imréné, a fiatal műszakvezető biztatja: — Erre a közeljövőben meglesz a lehetőség. Máris jó kapcsolatot alakítottunk ki az óvoda vezetőivel Takarókat készítünk a kicsinyeknek, s megállapodtunk, hogy ezért cserében, ők is támogatnak minket, helyet adnak gyerekeinknek. A délelőttös műszaknak nemsokára vége. A kék, piros melegítőket „forró váltással” varrják tovább a délutánosok. Mint ahogy ilyen gyorsan változik meg a pásztói és a környékbeli asszonyok élete, azzal, hogy szakmát kapnak a kezükbe, és ipari munkásokká válnak. Rojkó Júlia Polmüller Jánosné Mihalik Erika Csiba Istvánná (Gonda György felvételei) NÉPSZAVA Új üzemet avatnak Békéscsabán Békés megye iparosításának jelentős állomásaként új létesítményt avatnak csütörtökön délelőtt Békéscsabán. Elkészült, s már megkezdte termelését a megye legnagyobb gápipari üzeme, a Forgácsoló-szerszámipari Vállalat békéscsabai gyáregysége. A 2750 négyzetméter alapterületű modern üzemcsarnokban évente 60 millió forint értékben forgácsolószerszámokat, a többi közt körfűrészeket, csőmenetvágókat, súlylyesztőfúrókat gyártanak. Újabb korrekciós osztályok Esztendőről esztendőre visszatérő gond azoknak a kisgyermekeknek a beiskolázása, akik ugyan szellemileg épek, de fejlődésükben időlegesen lemaradtak, s emiatt akadályozzák a folyamatos oktató-nevelő munkát az iskolában. Ezért Budapesten és egyes vidéki városokban, kísérleti jelleggel, már néhány esztendeje lélektani- pedagógiai vizsgálódással is kiegészítették azt az orvosi vizsgálatot, amely az iskolába lépést megelőzi. Az volt a cél, hogy megállapítsák, vajon a gyermek adott fejlettségével képes-e megfelelni az iskolában reá váró követelményeknek. A szellemileg ép, de fejlődésükben időlegesen lemaradt gyerekeket a szülők egyetértésével a 12—15-ös létszámú úgynevezett korrekciós osztályokba helyezték. A korszerű módszerekkel, szinte az egyes tanulókhoz mért foglalkozások eredményeként a gyermekek fejlődésbeli hátrányait pótolhatták. A kísérlet jó eredménnyel járt, s a megyék most fokozatosan megszervezik a kis létszámú korrekcóis osztályokat. A csepeli kórházban A beteg beleszól A csepeli kórház minden osztályán ladikokat szereltek fel a folyosókra. Ezekbe dobhatják a betegek a kitöltött közvélemény-kutató lapokat. Havonta egyszer Mucha Márkné főnővér összegyűjti az íveket és dr. Molnár Lajos igazgató-főorvos asztalára teszi. Január óta kapják a csepeli kórház betegei ezeket a lapokat. Nem kötelező kitölteniük, s a nevüket sem kell aláírni. Eddig a betegek 60 százaléka élt a lehetőséggel. A többség a nevét is adta hozzá. Mucha Márkné főnővérrel sorra nyitjuk a ládákat. A traumatológia ládájában 13, a belosztályon 20, a sebészeten 6 kitöltött ív gyűlt össze. Csak a gyermekosztályon nincs egy sem. Négy kérdésre sorakoznak a válaszok: milyennek tartják az orvosi ellátást; az ápolónők munkáját; a kórházi rendet és tisztaságot; az élelmezést. Végül, az ötödik rubrikát a betegek javaslatainak tartották fenn. A vélemények A traumatológia 13 ívén az első két pontra — az orvosi ellátásra és az ápolónők munkájára — egyértelműen megelégedett, sőt köszönő sorokat írtak. A 13 beteg közül csak egy méltatja felsőfok nélkül az ápolást, így: „Meglehetős ,kielégítőnek tartják a rendet és az élelmezést is, bár az utóbbi időpontját nem: „A reggelit későn, az ebédet korán kapjuk.” A „javaslat” rubrikákból: „A mellékhelyiség festésre érett, világítása rossz.” A belgyógyászat 20 íve közül 19-et aláírtak a betegek. A név nélkülin viszont egyetlen kritikai megjegyzés sincs. Az első két pontra zen az osztályon is csak jót tudtak mondani a betegek. Egyikük viszont minden hajnalban zajra — a szomszédos gyár kalapácsütéseire — ébredt. Hatan a kemény matracokra panaszkodnak, mások a hideg epédre, s csaknem mindenki a mellékhelyiségek nem kielégítő tisztaságára. Reklamálják a festést is! A sebészet 10 kitöltött ívén nagyobb tisztaságot és laticelmatracokat kérnek. „Az ápolás kielégítő — egyedenként kiváló — elégedetten távozom” — írja az egyik beteg. Külön kiemelik a megelégedett betegek Teszik Mihályné szakácsot, Erzsi, Éva, Eta, Tóth Kata, Ilonka és Nagy Dénesné nővéreket. Több orvost név szerint is dicsérnek, elismeréssel írnak áldozatkész, lelkiismeretes munkájukról. Tömött dosszié Az igazgató-főorvos szobájában egy szürke doszsziét tömtek vastagra az utóbbi hónapokban összegyűlt közvélemény-kutató lapok. Az osztályonként és havonként rendszerezett lapokon a két első pontra beírt válaszok egyértelműen pozitívak. Az élelmezésről a betegek 60 százalékának jó a véleménye, de figyelmeztető annak a 43 százaléknak az álláspontja, akinek kifogása van. A rendet és a tisztaságot a válaszolók egyharmada a körülmények ismeretében kielégítőnek tartja, kétharmada azonban nem. A „javaslatok” rubrikában a többség televíziót, új matracokat, festést, jobb diétás ételeket, több telefonvonalat kér, autóbusz-megállót a kórházhoz, kevesebb várakozást a felvételnél, elkülönítést a magit ehetetlen betegektől, s ágy alá tolható, háromlábú székeket a látogatók számára. Három, személyre szóló kritikát is találtam: „G. takarítónő nem takarít, T. műtősnővár goromba, oktassák udvariasságra a portásokat! „Önkontrollt akarunk” Az igazgató-főorvos, dr. Molnár Lajos jól ismeri a kérdőívek tartalmát. — Valamennyi javaslattal foglalkoztunk. Ami saját erőnkből telik, azt igyekszünk megoldani. De ami házon belül nem megy, a betegek véleményére is támaszkodva, még jogosabban vethetem fel a tanács költségvetési tárgyalásain, hiszen kérésünket ezek a lapok is alátámasztják. Hármas célunk volt januárban, amikor megkezdtük a közvéleménykutatást. Egyfajta önkontrollt akartunk: miként dolgozunk, hogyan ítélik meg az orvosok és az ápolónők munkáját a betegek? A lapok tartalmát ebből a szempontból úgy summázhatom: etikai probléma nincs. A másik szempontunk: így majd jobban odafigyelhetünk azokra a dolgokra, amelyeket a betegek jeleznek. A harmadik cél: ha egyegy negatív jelenséget többen és többször is felvetnek, akkor azokra megkülönböztetett módon ügyelnünk kell, s tenni is a megszüntetésükért. 86 ezer csepeli és pesterzsébeti lakos — elsősorban munkás — tartozik a csepeli kórház körzetébe. Ha bekerül közülük valaki a kórházba, nemcsak a betegségére kíváncsiak, hanem a véleményére is. Ezek a vélemények segítik a gyógyítómunkát, a gyógyítás körülményeinek javítását. tógrády lisztes Javult a gépipar exportképessége Idén is aktív külkereskedelmi mérleg várható A külkereskedelmi forgalmunk ezévi várható alakulásáról és a jövő év külkereskedelem-politikájáról adott tájékoztatást szerdán a Külkereskedelmi Minisztériumban Veress Péter miniszterhelyettes. A többi között elmondotta: áruforgalmunk 1973 első háromnegyedévi fejlődését az előző esztendőben kialakult, összességében kedvező tendenciák jellemezték. Az export növekedési üteme hasonló az előző évihez, mintegy 20 százalékos, ezen belül azonban mérséklődött a rubelelszámolású kivitel és csaknem megkétszereződött a tőkés exportforgalom. Az importforgalomban a tavalyi időszakhoz viszonyítva 6,6 százalékos növekedés volt tapasztalható, s ezen belül mind szocialista relációban, mind tőkés relációban növekedett a behozatal. A miniszterhelyettes bejelentette, hogy az eddigi eredményekből levonható az a következtetés, hogy a magyar népgazdaság tőkés külkereskedelmi mérlege 1963 óta először az idén lesz ismét aktív. A szocialista országokkal folytatott árucsere-forgalmunkban ez évben tovább növekedett aktívumunk. Külön kiemelte, hogy mind a tőkés, mind pedig a szocialista relációban jelentősen növekedett gépiparunk kivitele, a múlt évhez viszonyítva tőkés gépexportunk 15 százalékkal, míg szocialista gépkivitelünk 30 százalékkal emelkedett. Ez a magyar gép- és műszeripar lendületes műszaki fejlődését és versenyképességének növekedését bizonyítja. 1974-re külkereskedelmünk a szocialista importnak az exportot meghaladó ütemű növelését tűzte ki célul. Tőkés relációban az alapvető cél az árucsere-forgalom egyensúlyának megtartása, s valamelyest a cserearányok javítása. Ezért külkereskedelmünk a kialakult konjunkturális helyzet kihasználására törekszik. A miniszterhelyettes külön szólt arról, hogy 1973-ban megélénkült az iparvállalatok érdeklődése a termelési együttműködések iránt. Ezt elsősorban a KGST országokon belül szorgalmazza a magyar ipar, de — különösen a gépiparban — egyre jobban érzékelhető az a törekvés, hogy tőkés vállalatokkal alakítsanak ki nemzetközi munkamegosztást. 1974—75-ben várhatóan e törekvések mégnagyobb eredménnyel járnak, mint az idei esztendőben, s ez az elképzelések szerint tovább javítja külkereskedelmi mérlegünket.