Népszava, 1976. december (104. évfolyam, 284–309. sz.)

1976-12-10 / 292. szám

Losonczi P.il­ tFolytatá is az 1. oldalról) az ország haladását és fel­emelkedését szolgáló In­tézkedései, valamint hala­dó és tevékeny külpoliti­kája elősegíti a nemzet­közi enyhülés folyamatá­nak erősödését, hozzájá­rul Ázsia és a világ bé­kéjének és biztonságának megszilárdításához. Az indiai fővárosból való elindulása előtt Lo­­sonczi Pál nyilatkozatot adott az indiai televízió­nak is. Részletesen szól­va indiai benyomásairól, a tárgyalások eredményei­ről, Magyarország külpo­litikai törekvéseiről és társadalmi-gazdasági fej­lődéséről. Bangaloréban Losonczi Pál és felesége kíséretével csütörtökön, helyi idő szerint az esti órákban országjáró körút­jának első állomására, az Új-Delhitől 1500 kilomé­ternyire délre fekvő Ban­­galoréba, Karnataka ál­lam fővárosába érkezett. A magyar államfőt és feleségét a repülőtéren Katmnatakának, az Indiai Köztársaság szövetségi ál­lamának kormányzója, Urna Sankar Diksit és fe­lesége üdvözölte. A szívélyes fogadtatás után Diksit kormányzó és felesége a bangalorei kor­mányzói palotába kísérte vendégeit, ahol Losonczi Pál és felesége az éjsza­kát tölti. A Hazafias Népfront küldöttségének megbeszélései Belgrádban A Hazafias Népfront küldöttsége Sarlós István főtitkárnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjá­nak vezetésével hivatalos, baráti látogatáson tartóz­kodik Jugoszláviában és tárgyalásokat folytat a vendéglátó, a Jugoszláv Dolgozók Szocialista Szö­vetsége, Dusán Petrovics elnök vezette delegációjá­­val A magyar delegációt Belgrádban fogadta Szta­­ne Dolanc, a JKSZ KB Elnöksége Végrehajtó Bi­zottságának titkára és a küldöttséggel folytatott szívélyes, baráti eszme­cserén a jól fejlődő ma­gyar—jugoszláv viszony jelentőségét hangsúlyoz­ta. A magyar vendégek Belgrádban látogatást tet­tek a JDSZSZ fővárosi szervezeténél és beszélge­tést folytattak annak ve­zetőségével. Halász József, a Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövete a népfrontkül­­döttség jugoszláviai láto­gatása alkalmából csütör­tökön ebédet adott, ame­lyen Dusán Petrovics el­nök és Marjan Rozsics titkár vezetésével részt vett a JDSZSZ szövetségi választmányának több tagja is. A Hazafias Népfront küldöttsége csütörtök es­te Belgrádból Szplitbe utazott. (MTI) Nagy-Bri­tannia Skót figyelmeztetések Egy héttel a skót és wa­lesi önkormányzat törvé­nyének második olvasása előtt a konzervatív vezér­kar két tagja kilépett az árnyékkormányból, mert nem hajlandó a törvény ellen szavazni. Négy másik skót tory is felajánlotta lemondását az árnyékkor­mányban viselt kisebb tisztségéről, de Thatcher asszony őket egyelőre ma­radásra bírta azzal, hogy szabad kezet adott nekik a szavazásnál. Skócia egyre erősödő öntudata egy másik fron­ton is hallatta a hangját. A Skót Szakszervezeti Fő­tanács küldöttsége Lon­donba érkezett, hogy több napos tárgyalássorozaton találkozzék a kormány tagjaival. A skót TUC el­nöke, Hugh d’Arcy közöl­te Callaghan miniszter­­elnökkel, hogy a skót TUC elégedetlen a kormány po­litikájával és a baloldal gazdasági alternatíváját támogatja. A szakszerve­zetek figyelmeztették a kormányt, hogy ha to­vábbra is elhanyagolja Skóciát, nem csökkenti a munkanélküliséget, a csa­lódott skót tömegek a na­cionalisták, zászlaja alá fognak seregleni. (MTI) A politikai pályához nem feltétlenül szükséges a jóslás tehetsége, a lát­noki képességek megléte. Mégis, amikor egy politi­kust szembesítünk korá­val, amikor pályáját mér­legre tesszük, nem tudunk ellenállni a kísértésnek, hogy megérzéseit, előre­jelzéseit egyeztessük a bekövetkezett tényekkel, a valósággal. Alvaro Cunhal beszé­deit, cikkeit, tanulmá­nyait, felszólalásait olva­som újra a Kossuth Kiadó frissen megjelentetett kö­tetében (A. C.: A demok­ráciáért és a szocializmu­sért). A több mint har­­madfélszáz oldalon közölt huszonhárom beszéd és cikk zöme úgy olvasható, mint az előre látott és be­következett események forgatókönyve. A vörös szegfűs forradalom, az 1974. április 25-i antifa­siszta fordulat, amelynek hősei elsősorban a kato­nák, imponálóan egyértel­mű megvilágításba helye­zi a 33 évvel ezelőtt írt pártkongresszusi beszá­molót, amelyben Cunhal emlékeztette az illegális kongresszus küldötteit­, hogy a hadsereg soraiban gyenge a párt szervező munkája, s emiatt nem mindig lehetett megaka­dályozni a munkások elle­ni erőszakos fellépést. És kijelentette: „Minden szükséges feltételt megte­remtettünk ahhoz, hogy országos viszonylatban hozzálássunk egy katonai szervezet­­ kiépítéséhez.” Az illegális Szabad Por­tugál Rádiónak 1962 tava­szán adott nyilatkozatá­ban arra buzdított, hogy tovább építsék a hazafias junták szervezeteit a ka­tonai egységeknél is. Mint mondotta: „Megítélésünk szerint ma az egyik leg­fontosabb feladat egy erős forradalmi szervezet lét­rehozása a fegyveres erőknél.” A Portugál Kommunis­ta Párt mindig megkülön­böztetett figyelmet szen­telt a szakszervezeti moz­galomnak. Évtizedek óta szívósan törekedett arra, hogy létrehozza a hivata­los szakszervezetekkel szemben a munkások szer­vezett osztályharcos bázi­sait, amelyek nemcsak a szociális érdekvédelmi harcból vállalnak részt, hanem a politikai küzde­lemből is. A szakszerve­zeti harcok a­ miniatűr, de életerős gyári, vállalati sejtek létrehozásával kez­dődtek, s egyebek közt a hatalom brutális elnyomó intézkedései is közel hoz­ták ezeket a tömörülése­ket a PKP-hoz. Azóta az Intersindical a portugál társadalom önálló, politi­kai és gazdasági szerepre egyaránt számot tartó té­­­nyezője, a legszervezet­tebb, a legjelentékenyebb erő lett, a nép és a fegy­veres erők forradalmi szö­vetségében a „povo”-t, a népet reprezentálta. Portugália sajátosságai közé tartozik a gazdasági egyenetlenség. A pártnak történelme folyamán olyan programot kellett kialakítania, amely egy­aránt alkalmas volt a déli zsellérsorsban tengődő tö­megek mozgósítására, és ugyanakkor vonzó távla­tokat ígért az északi kis­termelőknek is. Cunhal­­nak majd minden beszéde, cikke megkülönböztetett figyelmet szentelt az ag­rárkérdés megoldásának. Méghozzá differenciált, az eltérő viszonyokhoz alkal­mazkodó, a helyi sajátos­ságoknak megfelelő meg­oldásának. Tudjuk, ez ügyben a részsikerek is számottevőek. Az agrár­­reform igazán Délen volt lendületes: a legtöbb ter­melőszövetkezet a Tejen­­túlon, Alentejóban jött létre. Most a szövetkeze­tek megvédésén és meg­szilárdításán van a sor, és az agrárreform folytatása vagy lefékezése került az osztályharcok középpont­jába. Cunhal pártja munkás­párt: a párt útkeresése a munkásharcok taktikai és stratégiai láncszemeinek megragadására irányul­ el­sősorban. A viszonyok hi­hetetlenül bonyolultak, hi­szen közismert: az álla­mosítás önmagában még nem minden esetben je­lenti a monopóliumok ha­talmának megtörését. Az sem mellékes, hogy mi lesz a kisüzemek sorsa: ezek ellentmondásba ke­rültek a termelési-tech­nikai követelményekkel, márpedig a kisüzemek lé­tétől függ jelentős mun­kástömegek léte és fog­lalkoztatottsága is. A párt biztos szemmel tett kü­lönbséget a kisüzemek szabadversenyes-tőkés fel­számolása és olyan mér­vű felkarolása, fejlesztése között, amely még össz­hangban áll a legn­yilván­valóbb nemzeti érdekek­kel. Az olvasóból mégis ki­kívánkozik egy kérdés: ennyi előrelátás, ennyi előrejelzés birtokában miért következett be a portugál forradalmi hul­lám­­pálya? Méltatlan lenne a kér­dést úgy bagatellizálni, hogy a párt — és Alvaro Cunhal is — előre látták a forradalmi mozgalom korlátait, fékjeit is és szá­moltak is azokkal. Sem Alvaro Cunhal, sem a PEP nem szorul ilyes­fajta magyarázkodásokra. A polgári Európa legde­mokratikusabb alkotmá­nyával rendelkező Portu­gáliában sem lehet egy csapásra, jelentős fejlődé­si szakaszokat megkerül­ve, azonnal és végérvé­nyesen győzni. Évtizedek­re elegendő feladatokat oldott meg a portugál for­radalom, amelynek bizo­nyos lépéseit lehet sür­getni, lehet siettetni, be­harangozni — de minde­nek előtt felelősséggel elő kell készíteni. A PKP prognózisainak egy része a forradalomnak nem eb­ben a szakaszában oldó­dik meg — az előrejelzé­sek valóra váltását egy másik korszak tanúsíthat­ja majd. Krajczár Imre Szembesítés a valósággal Alvaro Cunhal: A deritokráciáért és a szocializmusért ­ Bizalmat kapott a képviselőházban Leo Tin­­demans belga miniszter­­elnök hetedszer átalakí­tott középjobboldali koa­líciós kormánya. NÉPSZAVA V­A­TO •A tanácskozás Kissinger és Genscher a bukaresti javaslat ellen Kissinger amerikai és vele együtt Genscher nyu­gatnémet külügyminiszter arra szólította fel a NA­TO tagállamait, hogy uta­sítsák el a Varsói Szerző­dés Politikai Tanácskozó Testülete bukaresti ülés­szakának javaslatát. A szocialista országok java­solták, hogy az európai biztonsági és együttmű­ködési konferencia záró­okmányának aláírói nyil­vánítsák ki: nem használ­nak elsőként egymás ellen nukleáris fegyvereket Kissinger szerint egy ilyen kötelezettség megfosz­taná a NATO-t attól a nukleáris bizonytalansági tényezőtől, amely taktiká­jának fontos része. Gen­scher hasonlóképpen nyi­latkozott a szocialista or­szágok javaslatáról A két miniszter a NA­TO miniszteri tanácskozá­sán beszélt csütörtök dél­előtt, Brüsszelben. Az amerikai diplomácia ve­zetője szerint nem ellen­tétes az enyhülés politiká­jával, ha a tagállamok a NATO katonai megerősí­tését folytatják. Kissinger, aki felolvas­ta a megválasztott ameri­kai elnök, Carter üzene­tét a tanácskozásnak, ki­jelen­tette: véleménye sze­rint az új kormány kül­politikai vonalvezetése a főbb vonásokban nem tér majd el a jelenlegitől A NATO-t továbbra is az amerikai külpolitika „talp­kövének” tekinti. • Genscher csatlakozott amerikai kollégája fejte­getéséhez és azt hangoz­tatta, hogy az enyhülés „nem egyenértékű a Nyu­gat számára a biztonság­gal”, csupán csökkenti a veszélyes konfliktusok le­hetőségét. Luns főtitkár már a konferencia előtt eluta­sítóan foglalt állást mind a nukleáris fegyverek al­kalmazásával kapcsolatos, mind pedig a két katonai tömb „létszámstopjára” vonatkozó javaslatról. A brüsszeli állásfogla­lással szemben a japán külügyminisztérium hiva­talos szóvivője pozitívan nyilatkozott a Varsói Szer­ződés tagállamai Poli­tikai Tanácskozó Testüle­tének javaslatáról. (MTI) Magyar állásfoglalások az emberi jogok napja alkalmából Az Egyesült Nemzetek Szervezete 28 évvel ezelőtt hozta nyilvánosságra az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát. Az Országos Béketanács és a Magyar ENSZ Társaság felhívása kiemeli: A Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának idő­szerű nemzetközi kérdé­sekről néhány nappal ez­előtt hozott határozata joggal hangsúlyozza, hogy a megváltozott nemzetkö­zi erőviszonyok kedvező feltételeket teremtettek a függetlenségük elnyeré­séért, a faji megkülönböz­tetés felszámolásáért és a társadalmi haladásért küzdő népek harcához. A többi szocialista or­szágéhoz hasonlóan, a mi törvényhozásunk is az al­kotmányban rögzítette az alapvető emberi jogokat. Tudatában vagyunk an­nak, hogy e jogok tényle­ges érvényesülése csak bé­kében lehetséges. Ezért csatlakozunk egy ember­ként a szocialista orszá­goknak, a világ haladó erőinek, a nemzetközi bé­kemozgalomnak az egye­temes békét, biztonságot szolgáló kezdem­ényezései­­hez, s vállalunk részt azok megvalósításából. Nyilatkozatot adott ki a Magyar Szolidaritási Bi­zottság is, hangsúlyozva: a Magyar Szolidaritási Bi­zottság, mely egyik legne­mesebb feladatának tekin­ti, hogy küzdjön az embe­ri jogok érvényesítéséért az egész világon. (MTI) Dinamikus szociálpolitikai fejlődés az NDK-ban A Német Szocialista Egységpárt Központi Bi­zottsága kétnapos ülésén széles­ körű vita után jó­váhagyta az 1976—80-as évekre szóló ötéves nép­­gazdasági tervtörvény, valamint az 1977. évi népgazdasági terv és ál­lami költségvetés terve­zetét. Az NDK az 1976—80-as ötéves tervidőszakban a termelés folyamatos és dinamikus fejlesztésével, a gazdaság hatékonyságá­nak növelésével, a minő­ség további javításával arra törekszik, hogy — a gazdaságpolitika és a szo­ciálpolitika egységének követelményéből kiindul­va — az ország történe­tének legjelentősebb szo­ciálpolitikai programját hajtsa végre, amelynek középpontjában a lakás­­építési program végrehaj­tása áll. (MTI) Bombarobbanások Portugáliában Bomba robbant csütör­tökön, a kora hajnali órákban, a Lisszabon kö­zelében fekvő Povoa de Santa Irtában. A robbanás elvágta a portugál fővá­rosba vezető fő vízvezeté­ket és Lisszabon vízellátá­sa egytizedére csökkent. A rendőrség megkezdte a nyomozást a szabotázsügy kiderítésében. A helyhatósági válasz­tások közeledtét más inci­densek is jelzik. Szerdán este Setubalban és Coimb­­rában a rendőrségnek kel­lett fellépnie a szocialista párt nagygyűlései ellen tüntetőkkel szemben. (Reuter, UPI) Népszámlálás Romániában 1977. január 5. és 12. között Romániában nép­­számlálást tartanak és egyidejűleg összeírják a lakásokat is. A népszámlálás során rögzítik minden személy életkorát, nemzetiségét, anyanyelvét, iskolai vég­zettségét, foglalkozását és egyéb lényeges adatait. A népszámlálással párhuza­mosan végrehajtandó la­kásösszeírás során egye­bek között nyilvántartás­ba veszik a teljes lakott terület nagyságát, a szo­bák számát, a lakáshoz tartozó mellékhelyisége­ket, a lakás elhasználtsá­gának fokát. (MTI) í 9 ? 6, december 1Ö« Francia guelle-isták A harmadik átváltozás A „Tömörülés”, amelyet a néhai de Gaulle tábornál, 1947-ben mintegy „személyes hátországa” gya­nánt, elnöki ambíciói támogatására hívott életre, múlt vasárnapi harmadik átváltozása után, most újra „Tömörülésként” lép a francia politikai porondra. Az eredeti „Francia Népi Tömörülés”, az RPF de Gaulle hatalomra kerülése után alakult át először, a tábornok-elnök államfői hatalmának alátámasztását szolgáló UNR lett — „Unió az Új Köztársaságért”. A második átalakulásra 1967-ben került sor, amikor immár Maurice Schumann és más élvonalbeli politi­kusok híveivel kibővülve, de továbbra is a tábornok­­elnököt erősítő unióként az UDR nevet vette fel. Ám de Gaulle hét éve halott és amióta „pártok fölötti” uniója 1974-ben kiszorult az Elysée-palotából, a gaulle-ista csoportosulás különböző frakciói mind erőteljesebben kérdőjelezték meg e „közbülső” forma, az unió hatékonyságát. Jacques Chirac, aki annak idején a gaulle-isták elnö­kjel­öl­tjétől, Chaban-Delmastól elpártolt frakciójá­val maga segítette az Elysée-palotába Giscardot, előbb burkoltan, azután nyíltan is szembefordult az elnökkel. Igaz, a gaulle-isták ugyanazt akarják, mint Valery Giscard d’Estaing elnök — a baloldal visszaszorítását, a kommunista—szocialista egységfront egyre reálisabb esélynek ígérkező választási győzelme megakadályo­zását. De a módszereket illetően felmerült nézet­­különbségeit, elsősorban taktikai ellentétek, végül is szükségszerűen a szakításhoz vezettek. Chirac még Giscard „első minisztereként” hozzá­kezdett a gaulle-isták újjászervezéséhez, majd közvet­lenül lemondása után nyíltan fellépett a „Giscard-féle koalíciósdi”, a baloldal irányában tanúsított „giscardi engedékenység” ellen. Amikor nem sokkal később Corrézeben képviselőjelöltként fellépett, már a bal­oldallal szembeni jobboldali alternatívaként, saját nevével fémjelzett „többséget” kezdett toborozni. De nemcsak, és nem is elsősorban a novemberben le­zajlott képviselői pótválasztásokra. C­orreze után, képviselővé választását követő parla­menti diadalmenete után logikusan következett Chirac múlt vasárnapi „mennybemenetele”. És a régi „Tömörülés” feltámasztása, az új vezéregyéni­ség, Jacques Chirac ambícióit szolgáló gaulle-ista — avagy inkább chiracista — politikai csoportosulás életre hívása. Tény, hogy választási hadjárat startját jelző pisz­tolylövésként hatott a gaulle-isták múlt vasárnapi tömegdemonstrációjának harci kiáltása: „Chiracot elnöknek!” ■ „De minek az elnöke legyen Chirac? A Tömörü­lésé? Ez rendben volna. Avagy a másik elnökségről, a köztársasági elnöki tisztségről van máris szó? Nos, ez is lehetséges. Minden lehetséges” — írta Pierre Viansson-Ponté, a párizsi Le Monde publicistája. Egy másik cikkében viszont ezt feszegette: „Vajon idő­szerű-e az elnöki többség szolidaritásának szétzúzása éppen most, egy olyan kemény csata előestéjén, ame­lyet csakis egységes front nyerhet meg?” Jóllehet, az új „Tömörülés” célja „a kemény csata előestéjén” a baloldal győzelmi esélyeinek csökken­tése, mégis, szembefordulása az elnökkel — akinek még a neve sem hangzott el az alakuló közgyűlésen — s egyáltalán, létrejöttének ténye gyakorlatilag a kormánytöbbséget osztja meg. Az ezzel kapcsolatos amerikai aggodalmakat, il­letve hátsó gondolatokat fejezte ki a Newsweek maga­zin, amikor így elmélkedett: „A gaulle-isták válasza talán az lehet, hogy a baloldal győzelme amúgy is el­kerülhetetlen, s jelenleg a legjobb stratégia az, ha a centristákat Giscardtól elcsalogatva, egy új (jobb­oldali-centrista) koalíció későbbi diadalát készítik elő a baloldal ellen.” Ezt Jacques Servan-Schreiber — egyébként a kor­mánykoalícióban részt vevő Radikális Szocialista Párt egyetlen olyan vezetője, aki nem ítélte el Chirac kez­deményezését — kétségbe vonja. Szerinte Chirac „nem ilyen katasztrófapolitikára játszik ..., győzelmet, igazi győzelmet akar". Amikor Georges Marchaist, a Francia Kommu­nista Párt főtitkárát egy interjú során megkérdezték, mi a véleménye Chirac akciójáról, így felelt: „Az új Tömörülés zászlóbontása a jobboldal erőinek új fel­állását jelenti a franciák megtévesztésére.A francia közéletben mindenesetre nagy izgalmat keltett a „Tömörülés” színre lépése. De azt csak a következő hónapok mutatják majd meg, milyen politikai erőt tud Jacques Chirac felsorakoztatni a bal­oldal ellen és Giscard elnökkel szemben. Avagy, tulaj­donképpen mégis Giscard mellett, a giscardi koalíció­val a baloldal ellen. Köves Judit . A spanyol dolgozók megmozdulásai Hírügynökségek a spa­nyol dolgozók fokozódó megmozdulásairól számol­nak be. Több tartomány­ban sztrájkba léptek a fém- és építőipari mun­kások. Csupán San Sebas­­tianban a sztrájkoló fém­munkások száma megha­ladja a húszezret. Beszün­tette munkáját a „Casa” repülőgépgyár hétezer al­kalmazottja és sztrájkol­nak olyan külföldi kon­szernek leányvállalatának dogozói is, mint például a Siemens. (ADN) Cionista provokációs kísérlet Moszkvában Vlagyimir Popov, a Szovjetunió kul­turális miniszterhelyette­se fogadta azokat a sze­mélyeket, akik megkísé­relték összehívni a szovjet zsidók kultúrájával fog­lalkozó ..szimpoziont.1. • Vlagyimir Popov kije­lentette: a minisztérium provokációnak és a szov­jet törvényekkel ellenté­tesnek tekinti ennek a szimpozionnak a megtar­tását. Hozzáfűzte: a nem­zetközi cionizmus által tervbe vett rendezvény alapvetően ellentmond annak az álláspontnak és azoknak az elveknek, amelyek szerint a Szovjet­unióban a zsidó nemzeti kultúra fejlesztését, vala­mint a zsidó nemzetiségű állampolgároknak a sok­­nemzetiségű szovjet kul­túra fejlesztésében való részvételének kérdését ke­zelik. A miniszterhelyettes el­mondotta, hogy a cionis­ták a szovjet területen áló zsidók kulturális kérdéseit nem nemzeti, hanem na­cionalista szempontból kö­zelítik meg. (TASZSZ)

Next