Népszava, 1976. december (104. évfolyam, 284–309. sz.)

1976-12-10 / 292. szám

Losonczi P.il tFolytatá is az 1. oldalról) az ország haladását és felemelkedését szolgáló Intézkedései, valamint haladó és tevékeny külpolitikája elősegíti a nemzetközi enyhülés folyamatának erősödését, hozzájárul Ázsia és a világ békéjének és biztonságának megszilárdításához. Az indiai fővárosból való elindulása előtt Losonczi Pál nyilatkozatot adott az indiai televíziónak is. Részletesen szólva indiai benyomásairól, a tárgyalások eredményeiről, Magyarország külpolitikai törekvéseiről és társadalmi-gazdasági fejlődéséről. Bangaloréban Losonczi Pál és felesége kíséretével csütörtökön, helyi idő szerint az esti órákban országjáró körútjának első állomására, az Új-Delhitől 1500 kilométernyire délre fekvő Bangaloréba, Karnataka állam fővárosába érkezett. A magyar államfőt és feleségét a repülőtéren Katmnatakának, az Indiai Köztársaság szövetségi államának kormányzója, Urna Sankar Diksit és felesége üdvözölte. A szívélyes fogadtatás után Diksit kormányzó és felesége a bangalorei kormányzói palotába kísérte vendégeit, ahol Losonczi Pál és felesége az éjszakát tölti. A Hazafias Népfront küldöttségének megbeszélései Belgrádban A Hazafias Népfront küldöttsége Sarlós István főtitkárnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának vezetésével hivatalos, baráti látogatáson tartózkodik Jugoszláviában és tárgyalásokat folytat a vendéglátó, a Jugoszláv Dolgozók Szocialista Szövetsége, Dusán Petrovics elnök vezette delegációjával A magyar delegációt Belgrádban fogadta Sztane Dolanc, a JKSZ KB Elnöksége Végrehajtó Bizottságának titkára és a küldöttséggel folytatott szívélyes, baráti eszmecserén a jól fejlődő magyar—jugoszláv viszony jelentőségét hangsúlyozta. A magyar vendégek Belgrádban látogatást tettek a JDSZSZ fővárosi szervezeténél és beszélgetést folytattak annak vezetőségével. Halász József, a Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövete a népfrontküldöttség jugoszláviai látogatása alkalmából csütörtökön ebédet adott, amelyen Dusán Petrovics elnök és Marjan Rozsics titkár vezetésével részt vett a JDSZSZ szövetségi választmányának több tagja is. A Hazafias Népfront küldöttsége csütörtök este Belgrádból Szplitbe utazott. (MTI) Nagy-Britannia Skót figyelmeztetések Egy héttel a skót és walesi önkormányzat törvényének második olvasása előtt a konzervatív vezérkar két tagja kilépett az árnyékkormányból, mert nem hajlandó a törvény ellen szavazni. Négy másik skót tory is felajánlotta lemondását az árnyékkormányban viselt kisebb tisztségéről, de Thatcher asszony őket egyelőre maradásra bírta azzal, hogy szabad kezet adott nekik a szavazásnál. Skócia egyre erősödő öntudata egy másik fronton is hallatta a hangját. A Skót Szakszervezeti Főtanács küldöttsége Londonba érkezett, hogy több napos tárgyalássorozaton találkozzék a kormány tagjaival. A skót TUC elnöke, Hugh d’Arcy közölte Callaghan miniszterelnökkel, hogy a skót TUC elégedetlen a kormány politikájával és a baloldal gazdasági alternatíváját támogatja. A szakszervezetek figyelmeztették a kormányt, hogy ha továbbra is elhanyagolja Skóciát, nem csökkenti a munkanélküliséget, a csalódott skót tömegek a nacionalisták, zászlaja alá fognak seregleni. (MTI) A politikai pályához nem feltétlenül szükséges a jóslás tehetsége, a látnoki képességek megléte. Mégis, amikor egy politikust szembesítünk korával, amikor pályáját mérlegre tesszük, nem tudunk ellenállni a kísértésnek, hogy megérzéseit, előrejelzéseit egyeztessük a bekövetkezett tényekkel, a valósággal. Alvaro Cunhal beszédeit, cikkeit, tanulmányait, felszólalásait olvasom újra a Kossuth Kiadó frissen megjelentetett kötetében (A. C.: A demokráciáért és a szocializmusért). A több mint harmadfélszáz oldalon közölt huszonhárom beszéd és cikk zöme úgy olvasható, mint az előre látott és bekövetkezett események forgatókönyve. A vörös szegfűs forradalom, az 1974. április 25-i antifasiszta fordulat, amelynek hősei elsősorban a katonák, imponálóan egyértelmű megvilágításba helyezi a 33 évvel ezelőtt írt pártkongresszusi beszámolót, amelyben Cunhal emlékeztette az illegális kongresszus küldötteit, hogy a hadsereg soraiban gyenge a párt szervező munkája, s emiatt nem mindig lehetett megakadályozni a munkások elleni erőszakos fellépést. És kijelentette: „Minden szükséges feltételt megteremtettünk ahhoz, hogy országos viszonylatban hozzálássunk egy katonai szervezet kiépítéséhez.” Az illegális Szabad Portugál Rádiónak 1962 tavaszán adott nyilatkozatában arra buzdított, hogy tovább építsék a hazafias junták szervezeteit a katonai egységeknél is. Mint mondotta: „Megítélésünk szerint ma az egyik legfontosabb feladat egy erős forradalmi szervezet létrehozása a fegyveres erőknél.” A Portugál Kommunista Párt mindig megkülönböztetett figyelmet szentelt a szakszervezeti mozgalomnak. Évtizedek óta szívósan törekedett arra, hogy létrehozza a hivatalos szakszervezetekkel szemben a munkások szervezett osztályharcos bázisait, amelyek nemcsak a szociális érdekvédelmi harcból vállalnak részt, hanem a politikai küzdelemből is. A szakszervezeti harcok a miniatűr, de életerős gyári, vállalati sejtek létrehozásával kezdődtek, s egyebek közt a hatalom brutális elnyomó intézkedései is közel hozták ezeket a tömörüléseket a PKP-hoz. Azóta az Intersindical a portugál társadalom önálló, politikai és gazdasági szerepre egyaránt számot tartó tényezője, a legszervezettebb, a legjelentékenyebb erő lett, a nép és a fegyveres erők forradalmi szövetségében a „povo”-t, a népet reprezentálta. Portugália sajátosságai közé tartozik a gazdasági egyenetlenség. A pártnak történelme folyamán olyan programot kellett kialakítania, amely egyaránt alkalmas volt a déli zsellérsorsban tengődő tömegek mozgósítására, és ugyanakkor vonzó távlatokat ígért az északi kistermelőknek is. Cunhalnak majd minden beszéde, cikke megkülönböztetett figyelmet szentelt az agrárkérdés megoldásának. Méghozzá differenciált, az eltérő viszonyokhoz alkalmazkodó, a helyi sajátosságoknak megfelelő megoldásának. Tudjuk, ez ügyben a részsikerek is számottevőek. Az agrárreform igazán Délen volt lendületes: a legtöbb termelőszövetkezet a Tejentúlon, Alentejóban jött létre. Most a szövetkezetek megvédésén és megszilárdításán van a sor, és az agrárreform folytatása vagy lefékezése került az osztályharcok középpontjába. Cunhal pártja munkáspárt: a párt útkeresése a munkásharcok taktikai és stratégiai láncszemeinek megragadására irányul elsősorban. A viszonyok hihetetlenül bonyolultak, hiszen közismert: az államosítás önmagában még nem minden esetben jelenti a monopóliumok hatalmának megtörését. Az sem mellékes, hogy mi lesz a kisüzemek sorsa: ezek ellentmondásba kerültek a termelési-technikai követelményekkel, márpedig a kisüzemek lététől függ jelentős munkástömegek léte és foglalkoztatottsága is. A párt biztos szemmel tett különbséget a kisüzemek szabadversenyes-tőkés felszámolása és olyan mérvű felkarolása, fejlesztése között, amely még összhangban áll a legnyilvánvalóbb nemzeti érdekekkel. Az olvasóból mégis kikívánkozik egy kérdés: ennyi előrelátás, ennyi előrejelzés birtokában miért következett be a portugál forradalmi hullámpálya? Méltatlan lenne a kérdést úgy bagatellizálni, hogy a párt — és Alvaro Cunhal is — előre látták a forradalmi mozgalom korlátait, fékjeit is és számoltak is azokkal. Sem Alvaro Cunhal, sem a PEP nem szorul ilyesfajta magyarázkodásokra. A polgári Európa legdemokratikusabb alkotmányával rendelkező Portugáliában sem lehet egy csapásra, jelentős fejlődési szakaszokat megkerülve, azonnal és végérvényesen győzni. Évtizedekre elegendő feladatokat oldott meg a portugál forradalom, amelynek bizonyos lépéseit lehet sürgetni, lehet siettetni, beharangozni — de mindenek előtt felelősséggel elő kell készíteni. A PKP prognózisainak egy része a forradalomnak nem ebben a szakaszában oldódik meg — az előrejelzések valóra váltását egy másik korszak tanúsíthatja majd. Krajczár Imre Szembesítés a valósággal Alvaro Cunhal: A deritokráciáért és a szocializmusért Bizalmat kapott a képviselőházban Leo Tindemans belga miniszterelnök hetedszer átalakított középjobboldali koalíciós kormánya. NÉPSZAVA VATO •A tanácskozás Kissinger és Genscher a bukaresti javaslat ellen Kissinger amerikai és vele együtt Genscher nyugatnémet külügyminiszter arra szólította fel a NATO tagállamait, hogy utasítsák el a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete bukaresti ülésszakának javaslatát. A szocialista országok javasolták, hogy az európai biztonsági és együttműködési konferencia záróokmányának aláírói nyilvánítsák ki: nem használnak elsőként egymás ellen nukleáris fegyvereket Kissinger szerint egy ilyen kötelezettség megfosztaná a NATO-t attól a nukleáris bizonytalansági tényezőtől, amely taktikájának fontos része. Genscher hasonlóképpen nyilatkozott a szocialista országok javaslatáról A két miniszter a NATO miniszteri tanácskozásán beszélt csütörtök délelőtt, Brüsszelben. Az amerikai diplomácia vezetője szerint nem ellentétes az enyhülés politikájával, ha a tagállamok a NATO katonai megerősítését folytatják. Kissinger, aki felolvasta a megválasztott amerikai elnök, Carter üzenetét a tanácskozásnak, kijelentette: véleménye szerint az új kormány külpolitikai vonalvezetése a főbb vonásokban nem tér majd el a jelenlegitől A NATO-t továbbra is az amerikai külpolitika „talpkövének” tekinti. • Genscher csatlakozott amerikai kollégája fejtegetéséhez és azt hangoztatta, hogy az enyhülés „nem egyenértékű a Nyugat számára a biztonsággal”, csupán csökkenti a veszélyes konfliktusok lehetőségét. Luns főtitkár már a konferencia előtt elutasítóan foglalt állást mind a nukleáris fegyverek alkalmazásával kapcsolatos, mind pedig a két katonai tömb „létszámstopjára” vonatkozó javaslatról. A brüsszeli állásfoglalással szemben a japán külügyminisztérium hivatalos szóvivője pozitívan nyilatkozott a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének javaslatáról. (MTI) Magyar állásfoglalások az emberi jogok napja alkalmából Az Egyesült Nemzetek Szervezete 28 évvel ezelőtt hozta nyilvánosságra az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát. Az Országos Béketanács és a Magyar ENSZ Társaság felhívása kiemeli: A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának időszerű nemzetközi kérdésekről néhány nappal ezelőtt hozott határozata joggal hangsúlyozza, hogy a megváltozott nemzetközi erőviszonyok kedvező feltételeket teremtettek a függetlenségük elnyeréséért, a faji megkülönböztetés felszámolásáért és a társadalmi haladásért küzdő népek harcához. A többi szocialista országéhoz hasonlóan, a mi törvényhozásunk is az alkotmányban rögzítette az alapvető emberi jogokat. Tudatában vagyunk annak, hogy e jogok tényleges érvényesülése csak békében lehetséges. Ezért csatlakozunk egy emberként a szocialista országoknak, a világ haladó erőinek, a nemzetközi békemozgalomnak az egyetemes békét, biztonságot szolgáló kezdeményezéseihez, s vállalunk részt azok megvalósításából. Nyilatkozatot adott ki a Magyar Szolidaritási Bizottság is, hangsúlyozva: a Magyar Szolidaritási Bizottság, mely egyik legnemesebb feladatának tekinti, hogy küzdjön az emberi jogok érvényesítéséért az egész világon. (MTI) Dinamikus szociálpolitikai fejlődés az NDK-ban A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága kétnapos ülésén széles körű vita után jóváhagyta az 1976—80-as évekre szóló ötéves népgazdasági tervtörvény, valamint az 1977. évi népgazdasági terv és állami költségvetés tervezetét. Az NDK az 1976—80-as ötéves tervidőszakban a termelés folyamatos és dinamikus fejlesztésével, a gazdaság hatékonyságának növelésével, a minőség további javításával arra törekszik, hogy — a gazdaságpolitika és a szociálpolitika egységének követelményéből kiindulva — az ország történetének legjelentősebb szociálpolitikai programját hajtsa végre, amelynek középpontjában a lakásépítési program végrehajtása áll. (MTI) Bombarobbanások Portugáliában Bomba robbant csütörtökön, a kora hajnali órákban, a Lisszabon közelében fekvő Povoa de Santa Irtában. A robbanás elvágta a portugál fővárosba vezető fő vízvezetéket és Lisszabon vízellátása egytizedére csökkent. A rendőrség megkezdte a nyomozást a szabotázsügy kiderítésében. A helyhatósági választások közeledtét más incidensek is jelzik. Szerdán este Setubalban és Coimbrában a rendőrségnek kellett fellépnie a szocialista párt nagygyűlései ellen tüntetőkkel szemben. (Reuter, UPI) Népszámlálás Romániában 1977. január 5. és 12. között Romániában népszámlálást tartanak és egyidejűleg összeírják a lakásokat is. A népszámlálás során rögzítik minden személy életkorát, nemzetiségét, anyanyelvét, iskolai végzettségét, foglalkozását és egyéb lényeges adatait. A népszámlálással párhuzamosan végrehajtandó lakásösszeírás során egyebek között nyilvántartásba veszik a teljes lakott terület nagyságát, a szobák számát, a lakáshoz tartozó mellékhelyiségeket, a lakás elhasználtságának fokát. (MTI) í 9 ? 6, december 1Ö« Francia guelle-isták A harmadik átváltozás A „Tömörülés”, amelyet a néhai de Gaulle tábornál, 1947-ben mintegy „személyes hátországa” gyanánt, elnöki ambíciói támogatására hívott életre, múlt vasárnapi harmadik átváltozása után, most újra „Tömörülésként” lép a francia politikai porondra. Az eredeti „Francia Népi Tömörülés”, az RPF de Gaulle hatalomra kerülése után alakult át először, a tábornok-elnök államfői hatalmának alátámasztását szolgáló UNR lett — „Unió az Új Köztársaságért”. A második átalakulásra 1967-ben került sor, amikor immár Maurice Schumann és más élvonalbeli politikusok híveivel kibővülve, de továbbra is a tábornokelnököt erősítő unióként az UDR nevet vette fel. Ám de Gaulle hét éve halott és amióta „pártok fölötti” uniója 1974-ben kiszorult az Elysée-palotából, a gaulle-ista csoportosulás különböző frakciói mind erőteljesebben kérdőjelezték meg e „közbülső” forma, az unió hatékonyságát. Jacques Chirac, aki annak idején a gaulle-isták elnökjelöltjétől, Chaban-Delmastól elpártolt frakciójával maga segítette az Elysée-palotába Giscardot, előbb burkoltan, azután nyíltan is szembefordult az elnökkel. Igaz, a gaulle-isták ugyanazt akarják, mint Valery Giscard d’Estaing elnök — a baloldal visszaszorítását, a kommunista—szocialista egységfront egyre reálisabb esélynek ígérkező választási győzelme megakadályozását. De a módszereket illetően felmerült nézetkülönbségeit, elsősorban taktikai ellentétek, végül is szükségszerűen a szakításhoz vezettek. Chirac még Giscard „első minisztereként” hozzákezdett a gaulle-isták újjászervezéséhez, majd közvetlenül lemondása után nyíltan fellépett a „Giscard-féle koalíciósdi”, a baloldal irányában tanúsított „giscardi engedékenység” ellen. Amikor nem sokkal később Corrézeben képviselőjelöltként fellépett, már a baloldallal szembeni jobboldali alternatívaként, saját nevével fémjelzett „többséget” kezdett toborozni. De nemcsak, és nem is elsősorban a novemberben lezajlott képviselői pótválasztásokra. Correze után, képviselővé választását követő parlamenti diadalmenete után logikusan következett Chirac múlt vasárnapi „mennybemenetele”. És a régi „Tömörülés” feltámasztása, az új vezéregyéniség, Jacques Chirac ambícióit szolgáló gaulle-ista — avagy inkább chiracista — politikai csoportosulás életre hívása. Tény, hogy választási hadjárat startját jelző pisztolylövésként hatott a gaulle-isták múlt vasárnapi tömegdemonstrációjának harci kiáltása: „Chiracot elnöknek!” ■ „De minek az elnöke legyen Chirac? A Tömörülésé? Ez rendben volna. Avagy a másik elnökségről, a köztársasági elnöki tisztségről van máris szó? Nos, ez is lehetséges. Minden lehetséges” — írta Pierre Viansson-Ponté, a párizsi Le Monde publicistája. Egy másik cikkében viszont ezt feszegette: „Vajon időszerű-e az elnöki többség szolidaritásának szétzúzása éppen most, egy olyan kemény csata előestéjén, amelyet csakis egységes front nyerhet meg?” Jóllehet, az új „Tömörülés” célja „a kemény csata előestéjén” a baloldal győzelmi esélyeinek csökkentése, mégis, szembefordulása az elnökkel — akinek még a neve sem hangzott el az alakuló közgyűlésen — s egyáltalán, létrejöttének ténye gyakorlatilag a kormánytöbbséget osztja meg. Az ezzel kapcsolatos amerikai aggodalmakat, illetve hátsó gondolatokat fejezte ki a Newsweek magazin, amikor így elmélkedett: „A gaulle-isták válasza talán az lehet, hogy a baloldal győzelme amúgy is elkerülhetetlen, s jelenleg a legjobb stratégia az, ha a centristákat Giscardtól elcsalogatva, egy új (jobboldali-centrista) koalíció későbbi diadalát készítik elő a baloldal ellen.” Ezt Jacques Servan-Schreiber — egyébként a kormánykoalícióban részt vevő Radikális Szocialista Párt egyetlen olyan vezetője, aki nem ítélte el Chirac kezdeményezését — kétségbe vonja. Szerinte Chirac „nem ilyen katasztrófapolitikára játszik ..., győzelmet, igazi győzelmet akar". Amikor Georges Marchaist, a Francia Kommunista Párt főtitkárát egy interjú során megkérdezték, mi a véleménye Chirac akciójáról, így felelt: „Az új Tömörülés zászlóbontása a jobboldal erőinek új felállását jelenti a franciák megtévesztésére.A francia közéletben mindenesetre nagy izgalmat keltett a „Tömörülés” színre lépése. De azt csak a következő hónapok mutatják majd meg, milyen politikai erőt tud Jacques Chirac felsorakoztatni a baloldal ellen és Giscard elnökkel szemben. Avagy, tulajdonképpen mégis Giscard mellett, a giscardi koalícióval a baloldal ellen. Köves Judit . A spanyol dolgozók megmozdulásai Hírügynökségek a spanyol dolgozók fokozódó megmozdulásairól számolnak be. Több tartományban sztrájkba léptek a fém- és építőipari munkások. Csupán San Sebastianban a sztrájkoló fémmunkások száma meghaladja a húszezret. Beszüntette munkáját a „Casa” repülőgépgyár hétezer alkalmazottja és sztrájkolnak olyan külföldi konszernek leányvállalatának dogozói is, mint például a Siemens. (ADN) Cionista provokációs kísérlet Moszkvában Vlagyimir Popov, a Szovjetunió kulturális miniszterhelyettese fogadta azokat a személyeket, akik megkísérelték összehívni a szovjet zsidók kultúrájával foglalkozó ..szimpoziont.1. • Vlagyimir Popov kijelentette: a minisztérium provokációnak és a szovjet törvényekkel ellentétesnek tekinti ennek a szimpozionnak a megtartását. Hozzáfűzte: a nemzetközi cionizmus által tervbe vett rendezvény alapvetően ellentmond annak az álláspontnak és azoknak az elveknek, amelyek szerint a Szovjetunióban a zsidó nemzeti kultúra fejlesztését, valamint a zsidó nemzetiségű állampolgároknak a soknemzetiségű szovjet kultúra fejlesztésében való részvételének kérdését kezelik. A miniszterhelyettes elmondotta, hogy a cionisták a szovjet területen áló zsidók kulturális kérdéseit nem nemzeti, hanem nacionalista szempontból közelítik meg. (TASZSZ)