Népszava, 1977. július (105. évfolyam, 153-179. sz.)
1977-07-01 / 153. szám
(Folytatás az 1. oldalról) lamtitkár a hosszú távú, 19910-ig szóló rendezési tervekről. Elmondta, mit hogyan akarnak fejleszteni az ország különböző tájain. Kitért a Balatonra is, mondván: — A Balatonnal összefüggő vízgazdálkodási feladatokat nemcsak most, még inkább a jövőben kezeljük kiemelten. A Kis-Balaton rendezésével és újraeresztésével javítjuk majd a tó vízháztartást. Minisztertanácsunk iszehangolt intézkedéseken foganatosított a Balaton egész vízgyűjtő területének fejlesztésére, hogy legnagyobb természetes tavunk és közvetlen környezete a civilizáció hatásaként átlagéban ne romoljon, hanem tovább fejlődjön. Hasonlóan fokozott figyelmet fordítunk a Velencei-tó fiatalítására, a Ráckevei Dunáig és a Fertő tó fejlesztésére is. Befejezésül Gergely István vízgazdálkodásunk nemzetközi összefüggéseiről szólt. Megállapította, hogy az öt szomszédos országgal kötött kétoldalú vízügyi egyezményeink a közös vízgazdálkodási kérdésekben megfelelő alapot adnak. A komplex program kiemelten kezeli a Tisza- és a Duna-völgyi együttműködést, a vizek szennyezés elleni védelmet és a tagállamok népgazdaságának megfelelő vízellátását. Ennek jegyében már — a világon egyedülállóan — elkészült az öt Tisza-völgyi szocialista ország közös terve e nemzetközi vízgyűjtő fejlesztésére. A gazdasági együttműködésnek széles perspektívája nyílik a KGST-n belül a vízügyi szolgálat számára is. Ehhez új típusú együttműködési formák is kialakulóban vannak. A nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés fontos területét jelentik a kétoldalú műszakitudományos együttműködési megállapodások. A magyar—szovjet együttműködés eredményeképpen például földmunkagép-parkunk zöme szovjet termék, az észak-pesti szennyvíztisztító telep szovjet berendezésekkel és szovjet tervek alapján épülő vizek fokozottabb hasznosítására és védelmére hívta fel a figyelmet. Indoklásként elmondta: Magyarország hévízgazdagsága első az európai országok között. Méltatta az eddigi erőfeszítéseket, majd kifejtette, hogy az eocénprogram végrehajtása Nagyatád, Mány, Tatabánya környékén veszélyezteti a budapesti gyógyvízmedencét csakúgy, mint a nyirádi bauxitkitermelés hévizét A szakemberek közös nevezőre jutottak a védelem elveit illetően, remélhetőleg a gyakorlatban is beválnak a számítások. DR. VÁMOS MARIETTA (Pest m.), körzeti orvos azt hangsúlyozta, hogy földrajzi adottságainkból eredően különös gondot kell fordítanunk a hazai vízgyűjtők elszennyeződésének megelőzésére. Véleménye szerint ez azért is rendkívül fontos, mert a víz kapcsolatban van egyéb védendő környezeti elemekkel: a levegővel, a földdel, az élővilággal és a településekkel, tehát az emberi élettérrel rosan összefüggő lakások és a kapcsolódó létesítmények ugyanis célcsoportos hitelből épülnek. NAGY CSABA (Bács-Kiskun m.), a Dél- Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat művezetője a belvízi tavak növekvő népszerűségét emelte ki. A megyében is sorra alakulnak ki körülöttük az üdülőkörzetek, így Dunapatajon, Soltvadkerten, Kiskunhalason és a Kunfehértó vidékén. De mindez új gondokat vet fel. A kiskunhalasi Sóstó és Kunfehértói-tó tisztításának megoldása a szakemberek véleménye szerint sürgető feladat. Elmulasztása esetén számolni kell a tavak pusztulásával. Ezután — mivel a beszámolóhoz több hozzászóló nem jelentkezett — az elnök bezárta a vitát, és ismét megadta a szót Gergely Istvánnak. Befejeződött az országgyűlés nyári ülésszaka 17/ff ft hosszú utlóról CSELŐTEI LÁSZLÓ (Pest megye), a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető tanára elmondotta: az Ipoly közeljövőben várható rendezésével kapcsolatban is felmerült, hogy a Kárpátmedence vízrajzi egysége miatt gondjainkat csak a szomszédos államokkal való baráti, jó együttműködés alapján lehet kölcsönös megelégedésre megoldani. Szólt a Duna— Tisza-csatornáról is, amellyel alapvető változást érhetnénk el a vízkészlet hasznosításában. A beszámoló most ennek megvalósítási lehetőségét a 90-es évekre teszi, szerinte indokolt lenne megvizsgálni a nagy munkának az előbbre hozását. VADKERTI MIKLÓSNÉ (Heves megye), a feldebrői Rákóczi Tsz párttitkára a megye árvízvédelmi és öntözési helyzetéről beszélt. Ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet: azt is meg kellene vizsgálni, hogy a töltések mögött megépített szivárgó árkok megoldják-e az állandó duzzasztás hatására megemelkedő talajvíz okozta problémákat. RADNÓTI LÁSZLÓ (Somogy megye), a csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet elnöke hangoztatta, hogy a somogyiaknak szívügyük a Balaton vizének megóvása. A tó azonban az egész nemzet kincse, jelentősége túlnő a megye határán, és így a vele kapcsolatos gondokat, feladatokat is nagyrészt központi segítséggel kellene megoldani. Felvetete azt is, hogy hévízkincsünknek jelenleg még csak 20 százalékát hasznosítjuk. CSORGITS JÓZSEF (Zala megye), nyugdíjas munkás megyéje vízellátási gondjairól szólva javasolta, hogy az ottani, sajátos települési viszonyokra tekintettel az illetékes szervek vizsgálják meg, miként lehetne Zalában legkésőbb 1995-ig megvalósítani a vízműépítési programot. A talaj védelme, termőképességének növelése érdekében a képviselő szükségesnek véli, hogy a talajjavításokat vízrendezéssel kapcsolják össze. DR. KOMÓCSIN MIHÁLY (Csongrád megye), a Csongrád megyei Pártbizottság első titkára elismeréssel szólt az ország vízgazdálkodásában elért fejlődésről, amelyet szőkébb hazájának eredményeivel is alátámasztott. A további teendőket taglalva a képviselő többek között a belvízrendezésről szólt. Megítélése szerint túlságosan hosszú az a 17 —20 nap, amennyi idő alatt a jelenlegi csatornahálózat segítségével a közepes belvizek levezethetők. A téli-tavaszi belvizeket legfeljebb 10, a nyáriakat három nap alatt kellene levezetni. Nem szólva arról, hogy a közepesnél nagyobb belvíz veszélyével is számolni kell. Természetesen ehhez megfelelő csatornahálózatra van szükség. Csongrád megyében — a szakemberek véleménye szerint — a csatornahálózat sűrűsége a kívánatosnak a felét sem éri el. Foglalkozott a felszólaló a geotermikus energia hasznosításával is. Addig is, amíg a nagyobb beruházásokra sor kerülhet, ajánlotta egyebek között a működő termálkutak vizének több lépcsős hasznosítását. PAIOCZI LAJOSNÉ (Szabolcs-Szatmár megye), a nyírbogáti Ruffóczi Tsz főállattenyésztője a Tisza-völgyi árvízvédelmi berendezések jó ütemben folyó fejlesztésével kapcsolatban hangsúlyozta: azok úgy épülnek meg, hogy komplex módon legyenek hasznosíthatók. A Szamos—Tisza közötti zárógát például községeket összekötő út is egyben, és egy tízmillió köbméteres víztároló kialakítását is szolgálja. SZŰCS JÁNOS (Szolnok m.), az MSZMP megyei bizottságának titkára elmondta, hogy szőkébb hazájában a területi és talajadottságok miatt növekvő az a terület, amelyen belvíz, fakadó víz nehezíti a munkákat, teszi tönkre a megtermelt értékeket. Ez év tavaszán több mint 30 000 hektár terület került ilyen helyzetbe, ebből 26 000 hektár szántóterület. Az idei tapasztalatok szerint a megye területén levő főművek nem tudják időben elszállítani a keletkező belvizeket. Ezért indokolt felülvizsgálni, illetve mielőbb alkalmassá tenni a főműveket a belvizek és szivárgó vizek elvezetésére. FARKAS PÁL (Borsod, m.), a Putnoki Egyetértés Tsz elnöke beszámolt róla, hogy az országban elsőként megépített regionális vízellátó rendszer beváltotta a hozzáfűzött reményeket és a vízben szegény területeken. Ózdon, Kazincbarcikán is zavarmentes a vízellátás. Még a legkritikusabb időszakokban sorra fordul elő vízkorlátozás, amióta a lázbérci tározó és víztisztítómű megépült. BARCS SÁNDOR (Budapest), az MTI vezérigazgatója felszólalásában az ásvány- és gyógy- Komány Pál: A mezőgazdaságban is elemi érdek a jó vízgazdálkodás A miniszter bevezetőben utalt arra, hogy a mezőgazdaságban is elemi érdek a jó vízgazdálkodás. Különösen az hazánkban, ahol hol sok, hol kevés a csapadék. Éves átlagban gyakran kiegyenlítődik ez, de a kellő vízmennyiség konkrét időszakban szükséges, nem évi átlagban. A fejlődésre jellemző, hogy a mezőgazdaság öntözővíz-felhasználása a felszabadulás előtt éves átlagban nem érte el a 100 millió köbmétert, jelenleg viszont több mint egymilliárd köbméter öntözővizet használ. Az öntözött terület meghaladja a 400 000 hektárt, a mezőgazdasági terület 6,7 százalékát. Lényegesen megváltozott az öntözött területek vetésszerkezete. A felszabadulás előtt gyakorlatilag szántóföldi növényeket nem öntöztek, a mezőgazdasági vízhasználat a rizstermesztésre, az úgynevezett bolgár kertészetekre és a helyi víznyerési lehetőségekre korlátozóA gyakorlatban az öntözéses gazdálkodás rendszerének egyik-másik, gyakran egyszerre több elemét is megsértjük. Nagyobb gondossággal kell foglalkozni — egyszerre, egy időben és arányosan — a rendszer fontosabb elemeivel, így a csapadékot megőrző talajműveléssel, az öntözést megháláló fajták megválasztásával, a megfelelő színvonalú műtrágyázással és növényvédelemmel, a műszaki feltételekkel és az öntözéses termeléshez kapcsolódó nem csekély beruházásokkal, az öntözés szervezésével, munkaerőigényeivel és az anyagi érdekeltséggel. Más szóval: az öntözéses gazdálkodás más minőségi fokot jelent, kimondottan intenzív gazdálkodási mód. Kitért a miniszter arra, hogy a mezőgazdaság lehetőségeit a vízügyi ágazat tevékenysége alapvetően, a gépiparé pedig nagy mértékben meghatározza. A magyar mezőgépipar immár több, korszerű elemekből összeépített öntözőberendezés sorozatgyártását készíti elő. A kihasználatlan lehetőségekről szólva elmondotta: az öntözést fejlesztő munkában egyre nagyobb szerepet kell kapnia a racionalitásnak, mindinkább előtérbe kerülnek a víztakarékos és beruházástakarékos öntözési megoldások, mint például a csepegtető öntözés. Az öntözőhálózat fejlesztését terveink szerint mind a Tisza-völgyben, mind más területen tovább kell foly— A világ földművelői és állattenyésztői nehezen kiszámítható, állandóan változó természeti feltételek között dolgoznak. A szocialista országokban — köztük a Magyar Népköztársaságban — mind több segítséggel és sikerrel vívják meg e küzdelmet. Nálunk csak az elmúlt negyedszázadban hat aszályos, illetve különösen kedvezőtlen időjárású év lolt. Tavaly — jóllehet, növekedett a rizs területe — az összes öntözött terület 10 százalékát sem érte el a rizsöntözés. Hasonlóképpen mintegy 10 százalékra volt tehető a zöldségterület öntözése, míg a többi terület megoszlott az egyéb növények között, tatul. Az akadályok elhárításában minden érintettnek megvan a feladata, van világos távlat, kidolgozott fejlesztési terv, együttesen kell érte dolgozni. Az elmúlt évtizedekben megtöbbszöröződött az élelmiszeripar vízfelhasználása. A víz minőségével szemben támasztott követelmények — a gyógyszeripar után — talán itt a legszigorúbbak, ezért a higiéniai követelményekre és a víztakarékos technológiák alkalmazására igen nagy gondot fordítanak. A mezőgazdaság nem csupán az öntözővíz jobb hasznosításában érdekelt. A rendezett vízgazdálkodás, a vízgyűjtő területek szakszerű talajhasználata egyaránt alapja a talajvédelemnek és a vízgazdálkodásnak, és ezzel együtt az ár- és belvízvédelemnek is. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar érdekelt a folyamszabályozási munkákban is. A szállítási feladatok ellátása során a tízt úthálózattal jobban kell számolni. — A vízgazdálkodásban előttünk álló feladatok jó megoldásához mind több jól felkészült szakember, korszerű ismeretekkel rendelkező szakmunkás szükséges — hangsúlyozta a miniszter. — Az új gépi technika alkalmazása új ismereteket követel. Az elmúlt másfél évtizedben a mezőgazdaság dolgozóinak tízezrei sajátították el a korszerű öntözéshez szükséges ismereteket, s ebben sokat segített a szervezett vízügyi szolgálat volt. Míg az időszak első felében, az ötvenes években az előző évi eredményekhez képest 13—25 százalékkal csökkent a kedvezőtlen évben a mezőgazdasági termelés, addig az utóbbi egy évtizedben ez a csökkenés 6—7, illetve a múlt esztendőben 3 százalékos volt. Romány Pál utalva arra, hogy a pénzügyminiszter ígéretesnek mondta az idei határt, megjegyezte: ebben nemcsak az idei derekas munka tükröződik. Munkánk egy folyamatnak a része, s nem is csak a mának szól. Alkotó szellem, teremtő szándék jellemzi a mezőgazdaság sok ezres kollektíváját. Befejezésképpen a miniszter a mind igényesebb mezőgazdasági termelés kockázatairól, követelményeiről beszélt. Ezek azt kívánják, hogy fokozzuk erőfeszítéseinket az öntözött területek növelésére és a vízkárok mérséklésére is. Ugyancsak fokozni kell az erőfeszítéseket a talajok termékenységének és vízgazdálkodási tulajdonságainak javítására E feladatok ellátása nemcsak a vízgazdálkodási ágazatban és nem is csak a mezőgazdaságban dolgozók érdeke, hanem az egész országunké. IFJ. PINTÉR IST VAX (Baranya m.), a Belvárdgyulai Közös Út Tsz géplakatosa elismeréssel állapította meg, hogy felgyorsult a Duna és a Dráva árvízvédelme, a gátrendszer korszerűsítése. Javult megyéjükben a városok és a községek közműves ivóvízellátása: a városi lakosság 77, a községiek 50 százaléka vezetékes vízhez jut. Mivel azonban nőnek az igények, főleg az egészségtelen ivóvízzel ellátott területeken, kérte, hogy az illetékesek — a Duna nagyarányú szenynyezettsége miatt — a Mohács-szigeti térségben gyorsítják meg a vízkutatást, s megkülönböztetett figyelemmel támogassák a térségből nyerhető víz regionális vízműrendszerben való hasznosítását. HÜTTER CSABA (Nógrád m.), a Szécsényi II. Rákóczi Ferenc Tsz elnökhelyettese elmondta, hogy a megye lakosságának vezetékes vízellátása 1980-ra 53—56 százalékra növekszik. A nógrádiaknak azonban sokszor súlyosan kell fizetniük a hátrányos természetföldrajzi adottságokért. A lakossági hozzájárulás több településen eléri a lakásonkénti 12 000 forintot is, ami nagy terhet jelent a nyugdíjasoknak, az alacsony jövedelmű családoknak. Megfontolásra ajánlotta, hogy a vezetékes ivóvízellátás anyagi terheinek egy része alól mentesítsék a lakosságot. HARS JÓZSEF (Veszprém), a Lovászpatonai Új Élet Tsz főállattenyésztője hangsúlyozta: a megyéknek közösen kell megoldani a vízgazdálkodási feladatokat. Az együttműködés példája, hogy az Inota—Pét iparvidéket más megyéből látják el jó minőségű ivóvízzel. Nem kielégítő viszont a községek, főként a regionális városrészektől távoli települések vízellátása. SZIGETI GÁBORNÉ (Békés m.), a Gyulai Harisnyagyár munkásnője elmondotta, hogy náluk mindössze 12 településnek van csatornaművé és lényegesen előbbre jutni önerőből nem tudnak. Véleménye szerint meg kellene vizsgálni, miként lehetne a vízi közművek célcsoportos jellegét viszszaálltani, az ezekkel szó KANGYALKA ANTAL (Csongrád m.), a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár makói gyárának igazgatója az importból származó gépek alkatrészellátásának hiányosságait tette szóvá. Elmondta, hogy az importból beszerzett anyagmozgató gépek sokszor néhány forintos alkatrészhiány miatt huzamosabb ideig állnak. Kérte a külkereskedelmi minisztert: segítsen az importból származó anyagmozgató gépek alkatrészellátásában. BÍRÓ JÓZSEF külkereskedelmi miniszter válaszában elmondta: a minisztérium mindent megtesz annak érdekében, hogy külföldről minél több alkatrészt hozzunk be. A Tervhivatal a szocialista országokkal történő tervegyeztetéskor, valamint az ötéves és éves kereskedelmi megállapodásoknál minél nagyobb kontingensek elérésére törekszik. A külkereskedelem fontos feladata a hazai alkatrészigények kielégítése. Ehhez azonban hatékonyabb együttműködésre van szükség a megrendelők és a külkereskedelem között. Fontos például, hogy a KGST-országokban érvényes szállítási feltételeknek megfelelően, időben tudjuk megadni igényeinket. Az interpelláló képviselő és az országgyűlés a külkereskedelmi miniszter válaszát tudomásul vette. SARUDI SÁNDOR (Hajdú-Bihar m.), a Vámospércsi Mezőgép Vállalat meósa az iskolák és az ifjúsági szervezetek által igénybe vett üzemi autóbuszok térítési díjával kapcsolatban interpellált. Elmondta, hogy a Volánautóbuszok szállítási kapacitásának korlátozott volta miatt az ifjúsági szervezetek gyakran veszik igénybe az üzemi autóbuszokat Gond azonban, hogy egy 1969-ben kelt kormányrendelet szerint az üzemeltetőknek ilyenkor kilométerenként 4, illetve 6 forint térítési díjat kell fizetniük a Pénzügyminisztérium bevételi számlájára. Így szinte ,,bűnhödnek" azok, akik segítenek. PILLAI ÁRPÁD közlekedés- és postaügyi miniszter válaszában elmondotta : áprilisi ülésen a kormány már foglalkozott ezzel. A közeljövőben, az illetékes tárcákkal egyetértve, a KPM javasolni fogja a kormánynak, hogy a közületi gépjárművek üzemeltetőit mentesítsék a térítési díj fizetése alól. A miniszter válaszát mind az interpelláló képviselő, mind az országgyűlés tudomásul vette. * Ezzel az országgyűlés nyári ülésszaka — ámennek csütörtöki ülését az elnöki tisztet felváltva töltötte be Apró Antal, Inokai János és Raffai Sarolta — befejezte munkáját f iltigos tárlatuki. vallottis munka Sikeres küszetein a természeti erőkkel Interpellációk Az államtitkár vita összefoglalója Az államtitkár mindenekelőtt köszönetet mondott a sokrétű, segítő szándékú, ötletekkel is gazdag vitáért, amelynek során a képviselők körülbelül hatvan témát érintettek. A szóba került feladatokat programba veszik majd a következő éves, illetve ötéves tervek kidolgozásakor, természetesen az anyagi lehetőségekhez mérten. A vita fő tárgykörei közül az államtitkár először a korszerű öntözőberendezésekkel kapcsolatban elhangzottakra reagált. Jogos igény, helyes törekvés ezeknek a minél szélesebb körű elterjesztése, de csak akkor, ha a tegnap még új, ma is még hatékonyan üzemeltethető berendezéseket is korszerűnek tekintjük, és nemcsak a legfrisebb műszaki vívmányok után áhítozunk. A bányák környezetének vízellátásával kapcsolatban közölte Gergely István, hogy a jövőben megelőzik a visontai környezetnél — a bányászati vízsüllyedések miatt — keletkezett vízhiányokhoz hasonló eseteket. Sürgősen megoldandó gondként kezelik a k kistelepülések vízellátásának — tényleg sokakat érintő — témáját, hiszen körülbelül 400 kistelepülés egyetlen liter egészséges ivóvízzel sem rendelkezik. Megsegítésükre program készült, s várható, hogy néhány esztendő alatt megoldást találnak. Itt is szükség van a központi, helyi, üzemi és lakossági erőforrások összefogására. A belvíz elleni védekezésben a feladatokat koncentrálni, a népgazdasági érdekek súlya szerint rangsorolni kell a különféle területeken. Anyagi eszközeink döntő többségét úgy használjuk fel a mielőbbi belvízmentesités érdekében, hogy a védekezésre fordított állami forintok mihamarabb népgazdasági haszonként térüljenek meg. Az árvízvédelem terén a nagy térségek vagyonát és lakosságát oltalmazó fő védelmi rendszerek kiépítése volt az elsődleges feladat — ebben a vitában felszólalók is egyetértettek. Jogosan szorgalmazták viszont, hogy most a kisebb jelentőségű, de helyileg mégis nagy fontosságú árvízvédelmi töltések építésére, megerősítésére kerüljön sor. Ehhez most már egyre inkább megvannak az anyagiak. Végül abban summázta a vitát Gergely István, hogy a képviselők véleménynyilvánítása értékes tapasztalatokat adott, feladatokat is kijelölt a vízügyi szakemberek számára. A vízügy társadalmi jelentőségű munkájához minden illetékes, az egész lakosság további hathatós támogatását kérte. Határozathozatal következett: az országgyűlés az Országos Vízügyi Hivatal elnökének beszámolóját a vízgazdálkodás helyzetéről és feladatairól jóváhagyólag tudomásul vette. Ezután interpellációk következtek.