Népszava, 1977. november (105. évfolyam, 257-281. sz.)

1977-11-13 / 267. szám

197­7. november 13. Sikeres magyar napok az Egyesült Államokban New Yorkban befejező­dött az Egyesült Államok több nagy gazdasági köz­pontjában rendezett ma­gyar napok sorozata. A nagy amerikai ipari és kereskedelmi vállalatok, pénzintézetek­­megjelent vezetőit, Lakos Gyula, a washingtoni magyar nagykövetség kereskedel­mi tanácsosa köszöntötte, majd a magyar küldöttség tagjai adtak tájékoztatót hazánk nemzetközi gaz­dasági kapcsolatairól, pénzügyi politikánkról, a Magyarországgal való ke­reskedelmi, ipari együtt­működés szabályairól, le­hetőségeiről. A Magyar Kereskedel­mi Kamara rendezésében az amerikai külügy- és , kereskedelmi miniszté­rium, valamint a helyi ipari és kereskedelmi ka­marák támogatásával Washington, Chicago, San Francisco és New York lett a színhelye a magyar napoknak. A rendezvé­nyek az első szakaszt je­lentették azoknak a tö­rekvéseknek a megvaló­sításában, hogy Magyar­­ország jelentősen kibő­­vítse kapcsolatait az ame­rikai vállalatokkal addig is, amíg az Egyesült Ál­lamok törvényhozása — reméllhetően — feloldja­ a két ország normális ke­reskedelmét akadályozó megkötöttségeket. A jövő évben első íz­ben vesznek részt magyar vállalatok nagyobb mére­tekben az Egyesült Álla­mokban rendezett ipari kiállításokon és a külön­böző szakmai tanácskozá­sokba az eddiginél na­gyobb számban kapcso­lódnak be a magyar szak­emberek. A magyar napokon részt vett küldöttség, amelyet Hetényi István, az Országos Tervhivatal államtitkára vezetett, pénteken visszaérkezett Budapestre. A TELKAI/JO KLÓIT 1 Köd a Jövőbelátók klubjában I ■skolások szíve-vágya, s — feltehetőleg — mióta a világ, világ, a diákság örök álma, olyan iskola, amely szinte észrevétle­nül, a lehető legkevesebb tanulás, erőfeszítés nélkül adja a tudást. Avagy — ugyan melyik nebuló ne ábrándozott volna leg­alább egyszer erről — egy olyan gép, amit alvás előtt csak bekapcsolunk, s reg­gel mindenféle tudomá­nyokkal gazdagabb fejjel ébredünk ? Nos, aki azzal a re­ménnyel ült tegnap a tv elé, hogy ilyen, vagy eh­hez hasonló iskolát, okta­tást szán — ha nem is magának, de legalább a gyermekének, unokájának a „ Jövőbelátók klubja, bizony alaposan csalatko­zott. A klubtagok és a vendégek nehezen kibon­takozó beszélgetéséből legfeljebb csak az sejthet­te meg, hogy milyen ne­héz az elkövetkező évtize­dek , stabil”, ugyanakkor a változó világgal lépést tartó iskolájáról nemhogy vitázni, de még társa­logni is ... Nem lettek okosabbak azok a nézők sem, akik — az egyik klubtag meg­jegyzésén örvendezve, mi­szerint „inkább­­a jelen­ről kellene szólni" — a máról kívántak hallani. Azokról a gondokról, amelyek egyre sürgetőb­ben várják a megoldást oktatásunkban. Igaz, sok mindenről szó esett ebben a műsorban. Az utolsó tíz percben még a jövőről is. Ám, mindvé­gig csupán felszínesen, általánosságban, sokat markolva, s így — keve­set adva. Legfeljebb any­­nyi „tanulságot” vonhat­tunk le belőle: a diáknak az iskolában bizony ma is, holnap is tanulnia kell. S a jó pedagógusokra is szükség lesz mindig. K. K. voltam. A­z intézetből al­bérletbe kerültem. Egy cipőgyárban kezdtem dol­gozni • • • A kicsi apja mindenáron rá akart be­szélni az abortuszra. Sza­kítottunk. A házinénim kidobott, amikor meg­tudta, hogy gyereket vá­rok ... Nem csodálkozom, hiszen a legtöbben ide­genkednek a gyerekes al­bérlőtől. Hát még azoktól a mamáktól, akik mellett férj sincs ... összecsoma­goltam, s felkerestem a szüleimet. Elmondtak mindennek... A házbe­liek se kíméltek, a szü­leim ugyanis egy nagy bérházban laknak. Nem volt maradásom. A ke­resztanyámhoz il menekül­­tem, ő hallott erről az otthonról... Így kerültem végül ide. Gondolkodik: folytas­sa-e? — Nekem voltaképpen mindegy, hogy a szülés után merre vet a sors. Csakis a kicsivel fogok törődni, nem akarom, hogy állami gondozásban nőjjön fel, mint én. Egy időre, sajnos, mindenkép­pen az intézet lesz az ott-­­hona, addig, amíg ma­gam egyenesbe nem ju­tok. Remélem, sikerül, s mielőbb magamhoz vehe­tem. Csak hát... ÍSV, egyedül, nehéz. — Barátok? — Nincsenek bará­taim ... íVnil­­telepszik közénk vasul rövid időre. — Nálunk — mondja később az­ otthon fiatal vezetőnője —,át­meneti se­gítséget kapnak ezek a lá­nyok. Terhességük máso­dik felében kerülnek ide, a szülés után pedig a cse­csemőotthonba, addig, amíg szoptatnak. A hoz­zátartozók nem nagyon látogatják őket. Holott a kismamák a szokásosnál nagyobb törődést igényel­nek, ezeknek a fiatal lá­nyoknak pedig még sok­kal több támogatásra len­ne szükségük. Hiszen még jóformán ,gyerekek, érzé­kenyek, tele szorongással, előítélettel. Mi semmi­képp sem adhatjuk meg nekik, amit a családtól, vagy a legalább annyira felelős másik féltől, gyer­mekük apjától meg kel­lene kapniuk ... — Szinte valamennyien egyedül kívánják felne­velni a születendő apró­ságot — mondom. — Ők itt anyaotthoni gondozottak. Ha más nem nyújt nekik segítő kezet, hogyan is tudnák egyedül megteremteni a gyermek­nek a megfelelő körülmé­nyeket? Némelyikük iránt a szülés után azért csak megenyhül a család, be­fogadja mindkettőjüket. Ez a szerencsésebb eset. Sokan viszont továbbra is kiszolgáltatottak, s amikor erre rádöbbennek, belátják, hogy a kicsik számára az állami gondo­zás a legmegnyugtatóbb. — Beszélgetnek-e a lá­nyokkal a jövőjükről a várakozás ideje alatt? — Nehezen nyílnak meg. S bizony nem is könnyű, olykor csaknem lehetetlen jó tanácsot ad­ni. Még a szülésről is leg­többször csak akkor esik szó, ha ők kérdeznek. Hi­szen, mint mondtam, rop­pant érzékenyek, úgy kell nekik felvilágosítást, ta­nácsokat adnunk, hogy szinte észre se vegyék, ne tartsák bizalmaskodás­nak ... Át­meneti és­­ át­meneti időszakra. Arra, amely egy anya életé­ben talán a legszebb, ám nekik — a leggyöt­­rőbb, csupa bizonyta­lanság. Mi lesz velük? S mi lesz az utódokkal? Mert ezt a „rejtekhelyét" előbb-utóbb el kell hagy­ni... Negyvenkét éves, ma­gányos közgazdásznő vé­leménye: — Én tulajdonképpen irigylem őket, hiszen ne­kem nincs gyerekem. Nem sajnálni kell őket, hanem egyengetni az út­jukat. Negyvenéves villamos­­vezetőnő, lányos mama: — Letörném a derekát, ha ilyen szégyent hozna rám. Meg a fiúét is, ha magára hagyná. Kötéllel húznám az anyakönyvve­­zető elé, az biztos! Huszonegy éves böl­csészhallgatólány : — Szeretném tudni, mit érnek az iskolai egészség­ügyi felvilágosítások? Hi­szen, ahogy­ én tudom, a leányanyák száma nem csökken, hanem emelke­dik. S vajon miért csak a lánynak kell vállalnia a felelősséget? Hja, kényes kérdés ez még ma is! S főleg az idősek csinálnak belőle azt. Ámbár... Ha én tizenöt éves fejjel szültem volna . . . Hát . . • Nem csupán törvények­ben, rendeletekben, ha­nem intézményekben, szá­mokban, forintokban is aligha fejezhető ki az az óriási segítség, amit tár­sadalmunk, államunk az elmúlt harminc esztendő alatt tett, és tesz az anyá­kért, a leendő kismamá­kért, a majdan megszüle­tőkért , a nő egyenjogú­ságáért. Mégis ... A múlt gyökereinek felszámolásá­hoz mindez nem elegen­dő. Kevés mindaddig, amíg a legtöbb fejben és szívben talajra lelhet haj­dani századok előítélete. A szőke Méri így feje­— Én a nagymamámtól féltem a legjobban ... Szigorú asszony. S ami­kor már nem titkolhattam előtte az állapotomat, fur­csa módon mégis megér­tett. Még csak nem is szi­dott. S elárulta, hogy az egyik nagynénémet leány­fejjel szülte. Pedig régen, gondolom, sokka­l, de sok­kal nehezebb volt leány­anyának lenni, mint mos­tanában . .. Kende Kata­lin Magyar—lengyel v­álasztékcsere Varsóban szombaton a jegyzőkönyvek aláírásá­val fejeződtek be dr. Sá­­ghy Vilmos magyar és Adam Kowalik lengyel belkereskedelmi­­ minisz­ter tárgyalásai. Az elért eredményre alapozva 1978-ban az árucsere to­vábbi bővítését irányoz­zák elő. Dr. Sághy Vilmost fo­gadta Tadeusz Pyka len­gyel miniszterelnök-he­lyettes. Megbeszélésükön részt vett Garamvölgyi József, varsói magyar nagykövet is. A m­ezőgaz­dasági ü­­rmek szabályozórendszerének módosítása A Magyar Közlöny 79. számában megjelent a mezőgazdasági üzemek szabályozórendszeréről szóló minisztertanácsi határozat módosítása. A határozat szerint a terr­mel­őszövetkezetek az adózott nyereség 4 szá­zaléka helyett ezentúl 8 százalékot kötelesek a tartalékalapba helyezni. Az intézkedés a tsz-ek gazdálkodási­­ biztonságá­nak növelését szolgálja. A határozatot már az 1977. évi zárszámadásnál alkalmazni kell. A határozat szerint a gépbeszerzési támogatás­ban részesülő gépek és technológiai berendezések egyes meghatározott al­katrészeihez az eddigi 34 helyett 24 százalékos tá­mogatás adható. A mi­nisztertanácsi határozat 1978. január 1-vel lép életbe. (MTI) SZOT-üdülő épül Gyulán Háromszázki­lenc­ven személyes új SZOT- gyógyüdülő alapkövét he­lyezték el ünnepi külső­ségek között szombaton a gyulai várfürdő terü­letén. A szép környezetben létesülő Gyula Várfürdő melletti 390 személyes gyógyüdülő a Szakszer­­vezetek Országos Taná­csa, a Csepel Vas- és Fémművek, valamint a Vegyipari Dolgozók Szak­szervezetéhez tartozó vál­lalatok közös anyagi for­rásainak felhasználásával épül. Szerves egységet alkot majd a jelenlegi MEDOSZ-üdülővel. A két szállóépületet, illetve a gyógyüdülőt közös gazdasági és kul­turális létesítmények fogják egységes építésze­ti együttessé alakítani. A gyógyászati ellátást a meglevő városi fürdő biztosítja, mely mindkét épületből közvetlenül megközelíthető. Az építkezés várhatóan 1980-ban fejeződik be. N­ÉPSZAVA , 1 termék­váltás felelőssége Kellemetlen meglepeté­sek érik mostanában az egyes kereskedelmi válla­latokat. Megesik, hogy rendelnek — rendelnének — régi ipari szállítójuktól valamilyen bevált fo­gyasztási cikket, ám ott azt a választ kapják: nem gyártjuk, mert előállítása gazdaságtalan. Máskor a fsír nem ilyen váratlanul érkezik. Akad­nak gondos, körültekintő termelők, akik idejekorán felhívják kereskedelmi partnerük figyelmét arra, hogy bizonyos idő múltán beszüntetik valamelyik gazdaságtalan termék szállítását. Vajon elkerülhetetlen velejárója-e ez a zavar a gyártmányszerkezet kor­szerűsítésének, a gazda­ságtalan termelő tevé­kenység korlátozásának, megszüntetésének? Aligha. Inkább csak a kapkodás, a szervezetlenség, a gon­datlanság következménye. Az esetek többségében ugyanis elég lenne, ha minden termelő idejében — legalább fél évvel ko­rábban — értesítené ke­reskedelmi partnerét szándékairól. Amennyiben fontos termékről van szó, nem ártana, ha a terme­lők tekintettel lennének a belkereskedelem, ponto­sabban a fogyasztó szem­pontjaira, érdekeire is, és a gyártmányszerkezet át­alakításának tervezését nem egyszerűen bejelen­tenék, hanem megtárgyal­nák partnereikkel. Az egyes termelők és az ipari tárcák eltérően vé­lekednek erről a javaslat­ról. Akadnak minisztériu­mok, amelyek a vállalati önállóság megsértését lát­ják abban, ha fenntart­ják maguknak a jogot, hogy engedélyezzék egy­­egy termék gyártásának beszüntetését. A Könnyű­ipari Minisztérium ezzel szemben hivatalos lapjá­ban értesítette vállalatait arról, hogy bizonyos fo­gyasztási cikkek termelé­sének leállításáról kötele­sek tájékoztatást adni. A Nehézipari Minisztérium ennél is tovább lépett: le­vélben értesítette vállala­A kereskedők mindkét esetben nehéz helyzetbe kerülnek, hiszen a vásár­ló rajtuk, tőlük követeli, amit megszokott, amit meg kíván venni. Mit te­hetnek Szaladnak ilyen­kor fűhöz-fához, próbál­ják beszerezni a hiányzó terméket másik vállalat­tól, kisipari szövetkezet­től, helyiipari termelőtől. Ha ez nem sikerül, meg­próbálkoznak az import­tal; előbb a baráti orszá­gokat kérdezik meg, s ha nemleges választ kapnak, dollárkeretükhöz nyúlnak — ha egyáltalán rendel­keznek ilyennel.­­annak igazgatóit, hogy „a gazdaságosabb termelési szerkezet kialakítása ér­dekében szükségessé váló termékek termelésének le­állítása ... csak a minisz­térium hozzájárulásával történhet." Több más tár­cánál még csak készülő­ben vannak azok az uta­sítások, amelyek az egyes termékek gyártásának megszüntetésével kapcso­latos eljárásról szólnak. Ezek az eltérő módsze­rek természetesen eltérő következményekkel jár­nak az árukínálat terén, a lakosság ellátásában. Különösképp azért, mivel a kieső termékek pótlásá­hoz nem elegendő, ha a termelő saját minisztériu­mát értesíti, vagy annak engedélyét kéri — táj.­A meglehetősen vegyes gyakorlat kialakulásában a gazdasági érdekeken kívül olykor szubjektív szempontok is közreját­szanak. Hogy a termelők értesítik-e terveikről a kereskedőket, netán meg­vitatják velük e kérdése­ket, az gyakran azon is múlik, milyen a személyes kapcsolat a két fél között Egyenesen vétkes dolog efféle szubjektivizmusnak alárendelni a gazdasági döntéseket. De hibáztat­ható az a vállalati maga­tartás is, amelyik nem tö­rődik üzletfelével, döntő­Hangsúlyozzuk, hogy a gazdasági növekedés meg­követeli a hatékonyság nagymérvű fokozását, s ennek egyik fő forrása a termelési szerkezet átala­kítása. A szelektív fejlesz­tés gyorsítása tehát el­­odázhatatlanul fontos. De amint az MSZMP Köz­ponti Bizottságának leg­utóbbi üléséről kiadott közlemény is kimondja: „A termelési szerkezet át­alakítására vonatkozó döntéseknél a hazai adott­ságokból és lehetőségek­ből kell kiindulni.” Ezekhez az adottságok­hoztatni kell, illetve kel­lene a kereskedelmi szer­veket is,­snnek következményeivel, és csak a saját feje után megy. Holott elhatározá­suk arról, hogy valamely termék gyártását abba­hagyják, nem biztos, hogy népgazdaságilag is meg­alapozott. Megtörténhet, hogy vállalati szemszög­ből gazdaságtalannak tű­nik valaminek a gyártá­sa, de ha olyan nélkülöz­hetetlen fogyasztási cikk amelyet kizárólag tőkés behozatallal lehet pótolni, akkor a népgazdaság ér­dekét vizsgálva talán mégis helyesebb a gyártás folytatása mellett dönteni­­hoz és lehetőségekhez — számos más tényező mel­lett— hozzátartozik a la­kosság áruellátásának fi­gyelembevétele is. A nagy gazdaságpolitikai feladat sikeres végrehajtásához nélkülözhetetlen a tárcák, a vállalatok együttműkö­dése, a részletkérdések megtárgyalása. Csak ilyen, közös mérlegelés alapján várható okos, hasznos, a gazdasági hatékonyságot népgazdasági szinten is növelő, s az alapvető célt — a lakosság életkörül­ményeinek javítását — előmozdító döntés Gál Zsuzsa A­­’«»*»· fisxió szí* m­pont­j án­ A n»‘p«*az«l»wnt‘ érik­kém­’n­ is közös m­érssék­léssel Ha lőnek, dél van Pontos-e a pontos idő Felgyorsult életünkben mind nagyobb szerepet kap az idő: gyakran pil­lantunk karóránkra, az utcai „vekkerekre", s na­ponta legalább egyszer egyeztetjük óránkat — életünket — a rádió öt sípjelzésére. — Szinte­ az egész or­szág a mi időjelzésünk alapján kel és fekszik — mutat Szekeres Károly technikus a Magyar Rádió központi kapcsolóter­mé­ben a két, egymástól füg­getlenül működő Rohde— Schwarz kvarcórára.­­— Ez az egyik legpontosabb óra hazánkban, de az Or­szágos Mérésügyi Hivatal­ban még tökéletesebb mű­ködik. — A pontos idő tíz óra­ — konferál a bemondó, s felhangzik a jól ismert szaggatott jel. — Az időjelző-berende­z.. Agyulöves jelzi a delet számos kikötőben­, ez azonban csak a közönséges hajóórák igazodására szol­gál. Újabban a drót­jél­zés naponta legfeljebb egy ezredmásodpercet késhet, vagy siethet. A kvarcóra jelfogó rendszereket mű­ködtet, amelyek úgyneve­zett polarizált impulzuso­kat adnak a rádió legfon­tosabb helyiségeiben levő időt jelző óráknak. A te­­levizió is tőlünk kapja az időimpulzusokat a vo­nalon. Az órán kívül, amelyet az NDK időjeladójához oszcilloszkóp segítségéve?.. hetente hitelesítenek, va­lamennyi berendezést a rádió szakemberei csinál­ták. Tíz órakor két fotóri­porterünk fényképezett egyszerre. Az egyik akkor, amikor a rádióban tízet ,,ütött" az óra, a másik pe­dig akkor, amikor fel­hangzott az öt sípjel. Bi­zony, még két perc hiány­zott a tízhez, kuli telegráfiát is hasz­nálják időjelzésre...” — írja a Révai Lexikon a pontosidő-szolgálat kezde­téről. — S ők mihez igazod­nak? — Mielőtt elindulni­'.., előveszik Malnnja-tipusú zsebórájukat, s a helyszí­nen már a zsebben „vitt" idő alapján állítják be a vezérórákat. — Gyakori az „eltérítés” lassan egyre kevesebben hisznek az utcai óráknál­. — Hibafelvevő szolgála­tunk reggel 7-től este 7-ig várja a lakosság bejelenté­seit a 14—14—14-es tele­fonszámon. Nekünk is jó, ha időben tudjuk, hány óra — rossz... Köszönni lehet, de a gép nem válaszol Az ASSMANN mágnes­lemezes hangadó szerkezet korongra fordul. Az előfi­zető máris hallja, mennyi a pontos idő. A Belvárosi Távbeszélő Üzemben a greenwichi időadó párizsi vagy prágai jele alapján állítják be az IMCO ve­zérlő órákat. — Napon­t­a legfel­je­b­b egy másodpercet késhet, vagy siethet — magyaráz­za Burján László, a kü­lönleges csoport vezetője. — Mindennap k­étszer vin­­zitjuk a feléadókhoz. Tő­lünk kapja a fővárosi és a vidéki 08 is a pontos időről szóló információt. 19799-ben 21 millió 590 ezren hívták a főváros­ban a 08-at: „mennyi az idő?" Sokan még megkö­szönik, de a gép nem vá­laszolhat. M. Szabó Imre­ ­mm Hány óra van? (Gonda György­ felvétele) Csillagok és mulatók — Sajnos, az építkezé­sek, tatarozások nem ked­veznek a pontosidő-szol­­gá­latnak — jegyzi meg Belliics István, a Posta Alközponti Üzem óraosz­tályának vezetője. — A nagy hőmérséklet ingado­zásokat is megérzik az ut­cai mechanikus órák. — Mihez igazítják órái­kat? — Minden reggel 7 és 8 órakor az utolsó öt má­sodperchez állítjuk be mechanikus csillagászati ingás óránkat. A green­wichi időadó jeleit külön­leges vevőkészülékkel fog­juk, s ehhez igazítjuk az órákat. A hatezer, hivata­lokban, portákon, utcákon elhelyezett órát 17 személy tartja karban.

Next