Népszava, 1978. január (106. évfolyam, 1-26. sz.)
1978-01-19 / 16. szám
1978. január 19. MUNKASI A MAI DOSSZIÉ Munkáslakás ... fia munkás hallja ezt a szót, rendszerint az jut eszébe, hogy saját maga, vagy munkatársai számára ismét lehetőség nyílott mielőbb új, korszerű otthonba költözni, közel olyan áron, mintha a tanácstól kapnának állami vagy szövetkezeti lakást. Bár Baján, Pécsett, a fővárosban és másutt már vagy 15 esztendővel ezelőtt is voltak olyan kezdeményezések, amelyek többé-kevésbé hasonlítottak a mai értelemben vett munkáslakás-építéshez, mégis, az a több szintes, telepszerű, kiemelt vállalati és állami támogatásban részesített építési forma, amit ma munkáslakás-építkezésnek nevezünk, csak 1973-ban indult meg. Azt követően, hogy a párt Központi Bizottsága, majd pedig a kormány külön határozatban foglalkozott a témával. Noha 1973 elején már a negyedik ötéves terv félidejéhez közeledtünk, s az állami tanácsi fórumok, illetve a vállalatok rég „betáblázták”, mire költik a negyedik ötéves tervre szánt pénzüket, mégis — ha viszonylag szerényebb mértékben is — egyik évről a másikra előközművesített területet adtak, s hosszú lejáratú, kedvezményes kölcsönt nyújtottak a fészekrakó, fiatal munkáscsaládoknak. Napjainkban a XVI. kerületi Centenárium lakótelepen találhatjuk az ország legnagyobb munkáslakás-építkezését, ahol néhány év alatt mintegy kétezer új otthont adnak át a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa és a KISZ védnökségével. Munkáslakás-építkezések folytak és folynak még a többi között Csepelen, az Egyesült Izzó lakótelepén, és minden jelentősebb vidéki városunkban — együtt, az ország 61 településén. A legelőnyösebb: a szövetkezet „Szövetkezetpártiak’’... Félig tréfásan, félig komolyan ilyen megjegyzésekkel illetik időnként a szakszervezeti vezetőket, illetve az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium munkáslakás-építésért felelős szakembereit. Annyi igaz, a szakszervezeti vezetők, illetve ÉVM-szakemberek többször megjegyezték: nem kívánatos arányok alakultak ki az épített és vásárolt munkáslakások között. Amíg 2142 ilyen otthont építettek Budapesten 1913—1976 között, s ennél kevesebb, mindössze 1736 volt az OTP- től vásárolt munkáslakások száma, az ország többi 86 városában fordított a helyzet. A 86 városban ugyanis csupán 3504 munkáslakás épült a jelzett 4 évben, viszont ugyanakkor csaknem 15 ezret vásároltak az OTP-től. A fenti arányokat nem azért tartják kedvezőtlennek a szakszervezetek, illetve ÉVM- szakemberek, mintha bármiféle „előítélettel” is viseltetnének az — ugyancsak a munkáslakás-építés kibontakoztatásán fáradozó — OTP-fiókok iránt. Nem, „csupán” arra mutatnak rá a szakszervezetek, hogy ha a munkások és a vállalatok az OTP szervezésében felépült új otthonok megvásárlására költik a pénzüket, abból bizony az országban még nem lesz terven felül épült lakás. Hiszen az OTP szervezte építkezéseknél — érthetően — csak a meglevő építőipari vállalatokra, szövetkezetekre lehet támaszkodni. Ha viszont a munkások lakásépítő szövetkezetbe tömörültek, akkor mód és lehetőség nyílik a vállalati szórvány kapacitások bekapcsolására is. Hogy népgazdasági méretekben milyen jelentős lehet ez a ,,szórvány kapacitás”, annak érzékeltetésére csak egy számot, vagy nyolcszáz lakást szeretnének ily módon, mintegy 30 vállalat összefogásával, felépíteni például Kőbányán. A lakásépítő és -fenntartó szövetkezetet a szocialista demokrácia egyik iskolájának is nevezhetnénk, hiszen — így vagy úgy —, de ott szinte mindenki részt vesz a közügyek intézésében. Mindemellett a szövetkezeti lakásokban talán előbb kialakul a ..miénk tudata”: jobban óvják, védik a felvonókat, a közös vagyont, mint az állami házaknál. Ezért támogatják és helyeslik az előnyösebb építésformát, a szövetkezetet... „Aki szerel — lakás kap” — hirdették meg a jelszót egy évvel ezelőtt Kőbányán és Komlón. Az országban elsőnek a komlóiaknak sikerült anyagi valósággá változtatni a mind népszerűbb jelszót. A képünkön látható 60 lakásos épületet már a közeljövőben átadják. Tizenegy vállalat összefogásával épült fel: a Tolna megyei Adami Építőipari Vállalat szerelte össze az épületek vázát és irányította a további tíz vállalatot, amelyek link-részlegei a belső, szakipari munkát végezték. (Szokolai István felvétele) NÉPSZAVA Elhárítani az akadályokat 1973—76 között 6546 munkáslakás épült fel az ország területén, az ötödik ötéves tervben pedig mintegy 32—35 ezerre számítunk. Mia abból indulunk ki, hogy előreláthatólag 430—440 ezer új otthonnal gyarapodunk öt év alatt, ahhoz mérten szerény mennyiség a 32—35 ezer lakás. Ám ha azt is tekintetbe vesszük, hogy ebben a 32— 35 ezer új otthonban társadalmunk erőfeszítése — úgy is fogalmazhatnánk — többletösszefogása testesül meg, s ennek gyümölcseként vagy 120 ezer ember költözhet szép és új hajlékba, már másképp ítéljük meg az arányokat. A szakszervezetek hangsúlyozzák: még a 32—35 ezernél is több munkáslakás épülhetne, bár nem lassítanák, fékeznék a jobb kibontakozást az építőipari vállalatok, szövetkezetek nyereségérdekeltségi rendszerében, illetve a hitelezési konstrukcióban tapasztalható hibák. Ami az előbbit illeti: több félbehagyott lakásépítkezésünk mutatja (az építők csak a falakat „húzzák” fel, utána elvonulnak), hogy a kivitelezők nem eléggé érdekeltek a munkák gyors befejezésében. Bár a szakszervezetek is féltik, óvják a társadalmi tulajdont, nem ok nélkül emlékeztetnek arra: pénzügyi szerveink túlzottan körülményesek, nehézkesek a hitelkérelmek elbírálása során. De amikor több százezer család vár az országban új lakásra, s milliárdokat tartalékolnak az OTP- ben arra, hogy fedél legyen a fejük felett, indokolatlan a túlzott aggályoskodás. Ez a nagy lakásigény, a sok milliárdos lakossági tartalékolás biztos fedezetnek számít! Egy téma négy csomópont Mint általában az építkezők, a munkáslakás-építők körében is sokan tanácstalanok, amikor egy-egy ügy kapcsán hirtelen el kell dönteni, kihez forduljanak felvilágosításért. Az alábbiakban az ügyes-bajos dolgukat intéző építkezők 4 leggyakoribb kérdésére adunk választ. TELEK: Sokan érdeklődnek: mikor várható, hogy elegendő mennyiségű és kellő nagyságú előközművesített terület áll a munkáslakás-építők rendelkezésére? Amint a Minisztertanács Tanácsi Hivatalában megjegyzik, válaszként aligha lehetne konkrét évszámot megjelölni, mert a jelentős állami és vállalati támogatás következtében annyira megnőtt a lakásépítési kedv a munkások körében, hogy a tanácsok egy része alig tud lépést tartani ezzel az építőkedvel. Ezért még hosszabb ideig tart az igények és lehetőségek „versenyfutása”. A tanácsoknak meg-megújuló erőfeszítéseket kell tenniük — és tesznek — azért, hogy minél több és nagyobb kiterjedésű előközművesített területet bocsássanak az építeni szándékozók rendelkezésére. Buda Gábor, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettese, emlékeztetett arra, hogy mindemellett a tanácsok vállára hárul sok más tennivaló is: a vállalatoknál jelentkező lakásigények összegyűjtése, összegezése, az építkezéssel kapcsolatos hatósági eljárások engedélyezésének gyors lebonyolítása, a tervező, beruházó, kivitelező munkáidnak összehangolása. Bár nem kis terhekről van szó, mégis, a tanácsok 22 ezer munkáslakást építettek fel, illetve adtak át 1973—1976 között. Ez a szám is jelzi: nem megalapozatlan a tanácsok optimizmusa. Ha a jövőben fokozzák az erőfeszítéseiket, a jelenlegi területhiány mérséklődésére számíthatunk. Magától értetődik: a tanácsoknak nagyon keményen meg kell dolgozniuk ezért, a központi szerveknek is mérlegelniük kell, mindez milyen pénzügyi következményekkel jár. HITEL. Mikor vehet fel már hitelt a lakásépítő szövetkezet? — teszik fel sokan a kérdést Jelenleg ugyanis a szövetkezet minden egyes tagjával külön szerződik az OTP. A kis építkezéseken ez nem okoz gondot, de a nagy építkezéseken már lassító tényező. A Pénzügyminisztérium illetékesei szerint amíg személyi tulajdonba kerülő lakások felépítésére szövetkeznek az emberek, addig fel sem merülhet az a gondolat, hogy a minden vagyon nélküli szövetkezet (vagy akár annak a vezetősége) építési kölcsönt kapjon. Ez más országokban sem szokás, hiszen az építési kölcsönnek számos követelménye van. Ilyen például a hitelképesség, likviditás, bonitás, jelzálog. A hazai gyakorlat a Polgári Törvénykönyv rendelkezésein alapul. Egészen más volna a helyzet, ha szövetkezeti tulajdonba kerülnének a felépített lakások. Abban az esetben valóban ki kellene dolgozni a megfelelő hitelfeltételeket Ilyen lakástulajdon-forma azonban nincs hazánkban. Dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter-helyettes is kitért arra: a nagyobb építkezéseken, ahol a részvevők személye még nem teljesen tisztázott, de a folyamatos munkavégzés érdekében bizonyos előkészítési költségek már felmerülnek, valóban lehetnek gátló, lassító körülmények. Ezek megoldására azonban nem a kölcsönt nyújtó hitelintézet, hanem a jobb munkaszervezés hivatott Pénzügyi nehézségek ott adódnak, ahol nem tartották be a gazdasági megalapozást szolgáló előírásokat. Mint ismert, július elsején törvényerejűrendelet lépett életbe a lakásszövetkezetekről. E szerint lakásépítő szövetkezeti biztonsági alapot lehet létrehozni. A központi alap kezelője a SZÖVOSZ lesz. A pénzügyi alap képzésének, felhasználásának és részletes szabályainak kimunkálása most folyik. SZERZŐDÉS. Gyakran panaszolják a lakásépítő szövetkezetek, hogy a kivitelező nem köti meg velük idejében az építési szerződést, illetve — ami ebből következik —, nem ad pontos választ arra, mennyiért vállalja a munkát? Ezért méltánytalanul előnyös helyzetbe kerülhetnek bizonyos építőipari vállalatok, szövetkezetek. Széles körben ismert: valóban sok a késve kötött szerződés és árrögzítés. Amint azonban a Pénzügyminisztériumban megjegyzik: ezért az építtető éppúgy elmarasztalható, mint a kivitelező. S nem helytálló, hogy ebből eredően méltánytalanul előnyös helyzetbe kerül a kivitelező. Erre nem adnak számára lehetőséget a jelenleg érvényes közgazdasági szabályozók. Mindig a szerződéskötés időpontjában érvényes árak az irányadók. S az is köztudott, hogy az építkezés időtartama alatt emelkedhetnek bizonyos építőanyagárak. Ezeket a kivitelező továbbhárítja a megrendelőre. Dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter-helyettes hangsúlyozta: nem lehet és nem is szabad a méltánytalan haszonra való törekvéssel magyarázni a szerződéskötések elhúzódását. De ha mégis előfordul helyenként ilyesmi, nem az érdekeltségi rendszerben, hanem a meg nem engedhető vállalati magatartásban kell keresni a hibák gyökerét, ÁR ÉS KORSZERŰSÉG. Miképp lehetne érdekeltebbé tenni a tervezőt, a beruházót és a kivitelezőt abban, hogy minél olcsóbb és korszerűbb lakásokat építsenek? — kérdezi számos olvasónk. Hozzáteszik: időnként az a benyomásuk, mintha a vállalatok nyereségérdekeltsége következtében nem érvényesülne elég hatékonyan a társadalmi érdek. Az egész nyereségérdekeltségi rendszer arra való, hogy jobb munkára serkentse a vállalatokat — húzta alá az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban Bársony János főosztályvezető. A tervező meg a kivitelező egyébként nem azért választja a korszerűbb — és vele együtt a drágább — építési technológiát, mert úgymond akkor több a nyeresége. A valóságban kényszerhelyzetben választ, hiszen a korszerűbb építési mód kevésbé élőmunkaigényes, s termelékenyebb is a korábbinál. Egyébként az érvényben levő építési, műszaki, gazdasági normák nem teszik lehetővé, hogy a kivitelező többet kérjen a megengedettnél. Egyszerűen nem lehet olyan épületeket tervezni, kivitelezni, amely meghaladja a központilag meghatározott normatív értékeket Az oldalt írta Magyar László A kisebb költség receptje Nem lehetne 80—100 ezer forinttal olcsóbb lakásokat építeni, mint ahogy eddig szokásos volt?... Ezt a kérdést tette fel Salamon István, az egri Stromfeld Aurél Munkáslakás Építő és Fenntartó Szövetkezet ügyintézője, még 1975-ben. Az akkoriban még csak 29 éves fiatalember hosszas számolgatás után, arra a következtetésre jutott, hogy ez lehetséges. Ezt követően kidolgozta a „receptjét”. Minthogy 1977-ben átadták a 72 lakásos szövetkezet utolsó új otthonát is, ezúttal már tények bizonyítják: használhatónak bizonyult a „recept”. A Stromfeld Aurél szövetkezetben 4500 forintba került a lakás négyzetmétere, a mellettük építkező Egri Ifjúsági Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezetnél viszont 5500—6000 forintot fizettek a lakók ugyanennyiért. .. a gy.ro . . . Mit tartalmaz Salamon István „recept"-je? Minek köszönhető a siker? Az egriek szerint három tényezőnek. Először is: gondosan ügyeltek arra, hogy öt olyan vállalat társuljon a lakásépítésre (a valóságban, persze, nem azok, hanem a vállalatok dolgozói fogtak össze!), amelyek — némi külső segítségtől eltekintve — egymaguk is képesek felépíteni egy 72 lakásból álló kisebb lakótelepet. Alapvető fontosságúnak tartották például, hogy a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat is „beszálljon”. 24 lakással... ...a misatlik ... Másodszor annak tulajdonítható a siker, hogy abban a „kvintettben”, mindenki úgy „muzsikált”, ahogy az a „kottában” ,meg van írva. Sikerült elérni, hogy a sokat emlegetett vállalati érdekeltség ne csak szólam legyen, hanem fizikailag is érzékelhető valósággá váljék. Hogy valóban azzá vált, tények igazolják. Az „ötös” egyik tagja, az Egri Csillagok Tsz. például telket adott. Az AGROBER, valamint a HÁÉV, fiatal mérnökei, mindössze kétezer forint tervezési és bonyolítási költséget kértek lakásonként. A legtöbbjük ugyanis társadalmi munkában készítette el a tervet, s ellenőrizte menet közben az építkezést. A TIGÁZ (Tiszántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat) érdekelt szakmunkásai önköltségi áron végezték el a belső gázszerelési munkákat stb. S ami különösen sokat nyomott a latban: nem drága alagútzsalus módszerrel építkeztek — mint a szomszédban serénykedő lakásépítő szövetezet — hanem olcsó nagyblokkokat hoztak Salgótarjánból. A harmadik költségcsökkentő tényező: a „vesézgetés” ... Az egriek szerint a ,,vesézgetés” egyenlő azzal, hogy szigorúan megvizsgáljuk a kivitelező árajánlatát, és költségvetését i s megnézzük, nem számolt-e itt-ott többet, mint amennyi méltányos lett volna... Az egriek minden esetben alaposan megnézték: valóban Hejőcsabáról „jött”-e a cement, vagy pedig a jóval közelebbi Bélapátfalváról? ... S ha már ..jött”, akkor mivel is hozták? Az építőipari vállalatoknál ugyanis szokás azt állítani: többnyire teherautóval, így ugyanis magasabb a fuvarköltség. Ám amikor az egriek átlapozták a sok papírt, kiderült: a cement javát vasúton szállították. A vasút pedig olcsóbb. ...és ama mentik Mindent egybevetve: a lakásszövetkezet több tízezer forintot „csípett le” a HÁÉV által kért összegből, és még csak nem is volt harag. Felépült a 72, egyenként 80 négyzetméter alapterületű lakás, amely — felszereltségét, kényelmét tekintve — felveszi a versenyt a szomszédos lakásszövetkezet új otthonaival is. „Csak” éppen 80—100 ezer forinttal olcsóbb azoknál... Tartozunk az igazságnak azzal, hogy elmondjuk: ma már mind kevesebb helyen építkeznek kohósalakból készült blokkokból, hiszen túlságosan munkaigényes .. . Ebben tehát már nemigen lehet követni Salamon István ..recept”-jét. De abban továbbra is, hogy az ember minden időben és körülmények között nézze meg: nem lehetne-e olcsóbban építkezni annál, mint ahoszt azt mondták?