Népszava, 1978. június (106. évfolyam, 127-152. sz.)
1978-06-13 / 137. szám
1978. június 13. Miért zsúfoltak a fővárosi boltok? Vásárlás Budapesten és vidéken Felnegyünk Pestre bevásárolni! — döntött a vidéki család egykoron, olyan időszakokban, amikor a félretett pénz már szép summává kerekedett. És útnak indultak százezrek vasúton és autóbuszon, hogy a legnagyobb fővárosi áruházakban vegyék meg az igazán divatos cipőt a nagylánynak, az első sötét dl j nem épül a A szokásokban bekövetkezett változás csupán azt jelzi, hogy az emberek jól érzékelik a kereskedelemben bekövetkezett változásokat. Az áruszűke éveiben ugyanis Budapest valóban kiemelt ellátásban részesült ma pedig, amikor az áru nem az elosztás csatornáin jut a boltokba, a megyék kirakatai olykor gazdagabbak, vonzóbbak a fővárosiakénál. Természetes ez, hiszen napjainkban mindenütt a helyi kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek vezetőinek, árubeszerzőinek leleményességén, hozzáértésén múlik, hogy több vagy kevesebb kurrens portékához juttatják üzleteiket, hogy előnyösebb vagy kevésbé előnyös szerződést kötnek a termelőkkel. Sőt, mióta az ipar mind több telephelyet létesít vidéken, az üzemek előszeretettel nyitnak mintaboltot környékükön, s ezekben néha olyan árut is kínálnak, amilyet sehol máshol nem találni. Az áru, a választék azonban a vásárlásnak csak az egyik feltétele. A másik a bolt, az áruház, vagyis a nézelődés, a válogatás, a döntés helyszíne. S ezen a téren is megfordult a helyzet. A fővárosban ugyanis viszonylag lassabb az üzlethálózat építése, fejlesztése, és a bevásárlóhelyek jóval zsúfoltabbak a megyeieknél. A szakemberek úgy fogalmaznak, hogy Budapest kereskedelmi hálózata egy teljes ötéves tervényivel maradt el a vidéki átlag mögött. Az, hogy a kétmilliós fővárosban rosszabbak, elmaradottabbak a vásárlás feltételei, mint az országos átlag — nem örvendetes. Ha okait kutatjuk, jellemző példaként kiindulhatunk egy sokat hallott-olvasott, és meghiúsult tervből. Néhány esztendővel ezelőtt sorozatosan jelentek meg híradások arról, hogy milyen lesz a budapesti nagyáruház. Ez a Lemaradás a Kérdezheti erre az olvasó, hogyan épült meg akkor a Skála? A válasz: összefogással. A Skálában több tucatnyi szövetkezet pénze összpontosul. Ilyen, eredeti értelmében vett áruházát csak a szövetkezeteknek sikerült a fölényt a kamasznak, a szőnyeget, az ágyneműt, vagy éppen a stafírungnak valót . Miért van tűnőben ez a szokás? És miért van kialakulóban egy másik, nevezetesen az, hogy a fővárosi ember vidéki utazását vagy kiküldetését többnyire egy kis bevásárlásra is felhasználja a nagyáruház budapesti nagyáruház máig sem épült meg, sőt, egyelőre a hivatalos tervekben sem szerepel. Mi kellett volna ahhoz, hogy létrehozzák? Először is alkalmas — központi fekvésű, nagy méretű — szabad telek. Ilyenre a Belvárosban legfeljebb bontással lehetne szert tenni. Azután kellett volna egy vállalat, amelynek pénze is van a felépítéséhez. Végül, de nem utolsósorban természetesen szükség lenne kivitelezőre. Ami a pénzt illeti: az előírások szerint a költségek meghatározott százaléka lehet ilyen esetben állami támogatás, bankhitel, illetve a vállalat saját eszköze. Állami pénz és hitel meg csak akadt volna de olyan nagyságrendű saját összeg, amely egy ekkora létesítmény felépítéséhez szükséges, egyetlen kereskedelmi vállalat fejlesztési alapjában sem volt. S ez az elsőrendű különbség Budapest és más városok között. -4 lépték, a nagyságrend. Egy közepes város számára akár 5000 négyzetméteres áruház építésével is meg lehet kétszerezni az iparcikkek kínálatát. Budapesten igazi nagyáruházai — a település méretéhez és rangjához méltót — több tízezer négyzetméteren kellene építeni. Ehhez pedig olyan kereskedelmi vállalat kellene, amelynek több százmillió forint áll rendelkezésére. Ha ilyen vállalat akadna is — mondjuk például a Centrum —, akkor az viszont szívesebben építkezne — építkezik is — vidéken, ahol azonos öszszegért lényegesen nagyobb alapterülethez jut. Először is azért, mert Budapest belvárosában csak rendkívül költséges bontás útján lehet helyhez jutni, másodszor pedig azért, mert a fővárosban az építkezési költségek is nagyobbak, lakótelepeken városban építeniük, de azoknak sem akkorát, amekkorára szükség lenne. A nagyobb áruházak, bevásárlóközpontok, létrejöttének akadályozója még az is, hogy ezek hosszabb idő alatt készülnek el, mint egy középtávú terv időszaka. Tehát például annak az áruháznak, amely mondjuk a nyolcvanas évek második felében nyílna meg, a körvonalait — pénzügyieket, műszakiakat — már ma ismerni, de legalábbis tervezni kellene. Sajnos, azonban nemcsak a nagy létesítményekben szűkölködik Budapest vásárlókedvű népe és évi több millió külföldi vendége. Nem épülnek meg időben az új lakótelepekhez kapcsolódó kereskedelmi létesítmények sem. Ez már szinte kizárólag az építőipar gondjaival magyarázható, mely építőipar köztudottan a lakásra koncentrál. Éppen ennek feloldására jelöltek ki a közelmúltban egy állami építőipari vállalatot a járulékos beruházások elkészítésére, de így is előbbre való lesz a bölcsőde, az iskola, mint a bolt. Ha a lakókat megkérdeznék, alighanem ők is így szavaznának: inkább járnak egy ideig messzebbre gyümölcsért vagy akár kenyérért, mint hogy a kisbabákat utaztassák hajnalonta valamely távoli gyermekintézménybe. De ezeknek a lakásépítéshez kapcsolódó kereskedelmi beruházásoknak akad még megkérdőjelezhető vonása. Mértéküket normatíva írja elő, méghozzá olyan, amelyet az ötvenes években szabtak meg: 1000 lakáshoz 1225 négyzetméter bolt, áruház, étterem jár. Számoljunk egy kicsit! Az ezer lakásban mondjuk 3500-an élnek, amiből az következik, hogy az új lakótelepeken 1000 lakosra hozzávetőlegesen 300 négyzetméternyi bevásárlóhely jut. Sok ez vagy kevés? A jelenlegi budapesti arány — amelyet szegényesnek találunk — 1000 lakosra majdnem 600 négyzetméter... Ám az előjelek és a becslések szerint 1980-ig annyi bolt sem nyílik az új lakónegyedekben, amennyit a normák előírnak. (Általában megépítik a nélkülözhetetlen élelmiszerüzleteket, esetleg a vendéglátóhelyeket, míg az iparcikkboltok többnyire elmaradnak.) Csak valamivel biztatóbb a helyzet az állami támogatással épülő nagyobb kereskedelmi beruházásoknál. Igaz, hogy már ebben a tervidőszakban nyílt meg a Skála, a Déli pályaudvar melletti ABC, a Pódium és az Unió önkiszolgáló étterem, s nagy munkák folynak az Örs vezér téren, hamarosan kezdődnek Kőbányán, Kispesten, a Kerepesi út és a Hungária körút kereszteződésében, sőt, feltehetőleg be is fejeződnek 1980. végéig. De hogy területfelhasználási, kivitelezési pénzügyi nehézségek miatt mi minden nem készül el idejében, azt inkább nem soroljuk. Vigasztalásul annyit: az elfogadható ütemben épülő Örs vezér téri bevásárlóközpont nagyobb lesz, mint az elmaradó budapesti beruházások együttvéve. Másfélszer akkora, mint a Skála. " Hazaérkezett Lengyelországból a Marjai József vezette kormányküldöttség Vasárnap megnyílt az 50. poznani nemzetközi vásár. Az ünnepélyes megnyitáson részt vett Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és Piotr Jaroszewicz, a Minisztertanács elnöke, akik Jerzy Olszewski külkereskedelmi és tengergazdálkodási miniszter kíséretében a vásárt megtekintve, látogatást tettek a magyar pavilonban is. A vendégeket Marjai József miniszterelnök-helyettes, Káplár József külkereskedelmi miniszterhelyettes és Caramvölgyi József, hazánk varsói nagykövete fogadta. Magyarországot az idei vásáron 23 vállalat képviseli. A kiállított cikkek között vegyipari termékek és gépek, konfekcióipari gépek, műszerek, konzervek és elektronikai berendezések sorakoznak, a bejáratnál pedig az Ikarus legújabb, 256-os típusú, légkondicionált autóbusza vonzza az érdeklődőket. A magyar kormányküldöttség, amely Marjai József vezetésével részt vett az 50. poznani nemzetközi vásár megnyitásán, vasárnap hazaérkezett Lengyelországból. NÉPSZAVA . És ki állna a pult mögé? Miért nem gyorsabb, lendületesebb a kereskedelem fejlesztése Budapesten? A már említett számos ok mellett még azért sem, mert seregnyi kívül álló tényező is meghatározza, mikor, hol, mit lehet, vagy mit kell megépíteni. így például a Marx téri Skála-áruházad — most vagy soha. Vagyis: ezt vagy az egész közlekedési csomópont átépítésével együtt lehet tető alá hozni, vagy meglehetősen reménytelen, hiszen az újjáépített Marx téren egy későbbi időpontban kialakítani a metróhoz szorosan kapcsolódó áruházat — képtelenség. Ilyen nagyvárosban, mint Budapest, a kereskedelem fejlesztése csak a városépítés, a közlekedésfejlesztés, a lakásépítés feladataival összhangban valósítható meg. Jóval bonyolultabb tehát, mint kisebb településeken. Ez is az oka annak, hogy ma már a ..vidéki” ember nem jár ..fel” a fővárosba bevásárolni. A vidék már nem vidék a szó régi értelmében, de a főváros — és kereskedelme — sincs olyan magaslaton, amit érdemes lenne bármilyen közlekedési eszközzel a bevásárlás kedvéért megközelíteni. Aki pedig mindezek után úgy ítéli meg, hogy az illetékesek mégsem fordítottak elég gondot Budapest kereskedelmének fejlesztésére,mert valahogy azért mégiscsak többet kellene itt építeni, hiszen nő az áruforgalom, nagyobb a választék és van, lenneis miből vásárolnunk, az még egyetlen kérdésre próbáljon felelni. Arra, hogy vajon ki állna a még több üzlet,áruház pultjai mögé? Hiszen köztudott, hogy ma is bezárják a kisebb boltokat, ha egy-két elárusító megbetegszik, vagy szabadságra megy, s a kereskedelem nem számíthat arra, hogy dolgozóinak száma a jövőben növekszik. Gondjaink és sikereink, bajaink és eredményeink összefüggenek egymással. Mindezt érezhetjük, amikor zsebünkben a pénzzel belépünk az áruval gazdagon ellátott, zsúfolt budapesti boltok vagy áruházak bármelyikébe. G. Zs. Szekér Gyula visszaérkezett Jugoszláviából Hazaérkezett dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, aki Ivan Sztambolicsnak, a Szerb Szocialista Köztársaság és Petar Flekovicsnak, a Horvát Szocialista Köztársaság kormányelnökeinek meghívására június 5. és 11. között hivatalos baráti látogatást tett Jugoszláviában. Vendéglátóival dr. Szekér Gyula véleménycserét folytatott a magyar— jugoszláv, azon belül a magyar—szerb és a magyar—horvát kapcsolatokról. Hangsúlyozták, hogy a kapcsolatok eredményes fejlődésében kiemelkedő szerepük van Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Joszip Broz Titol a JKSZ és a Jugoszláv SZSZK elnöke találkozóinak. Megállapították, hogy a magyarországi délszláv és a jugoszláviai magyar nemzetiség a magyar— jugoszláv" kapcsolatok fontos tényezője, összekötő kapocs a két nép között. Készségüket fejezték ki, hogy folytatják az együttműködést a nemzetiségek kulturális, oktatási igényeinek kielégítésében. A Minisztertanács elnökhelyettese magyarországi látogatásra hívta meg a szerb és a horvát kormány elnökét. Megemlékezések az építők napján Győri Imre beszélt a szegedi ünnepségen Vasárnap Szegeden, a Szőregi úti sportkombinátban ünnepelték meg az építők napját. A sportcsarnokban több mint kétezer dolgozó részvételével tartottak nagygyűlést. Az elnökségben ott voltak Csongrád megye és Szeged város párt- és állami vezetői, a szakszervezetek és más társadalmi szervek képviselői. Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára ünnepi beszédében a párt központi bizottsága nevében köszöntötte a részvevőket. Méltatta a 75 évvel ezelőtt létrehozott MÉMOSZ megalakításának jelentőségét. Elismerően szólt a Szegeden új lakónegyedeket, üzemeket, intézményeket létrehozó építőmunkások és tervezők tevékenységéről, majd az építők mai feladatait elemezte. Budapesten fiatalok és idősek ezrei pihentek, szórakoztak vasárnap a hűvösvölgyi nagyréten, az építők hagyományos juniáusán. A változó idő ellenére a kirándulók már kora reggel letáboroztak a zöld gyepen. Holder János, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete budapesti bizottságának titkára köszöntötte az építőmunkásokat. Az építő- és famunkások szakmai szervezetei szövetségi alakulásának 75. évfordulója alkalmából a felszabadulás előtti küzdelmekre emlékezett, majd megkoszorúzta a Bokányi Dezső emlékoszlopot a hűvösvölgyi munkásmozgalmi sétányon. Jelen volt a koszorúzáson Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter is. Több ezer részvevő volt a Tatabánya közelében megrendezett építőnapi ünnepségeken. A város lakosai és az Erfurtból érkezett építőipari munkások köszöntötték a Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóit, akik az idén több mint 1,2 milliárd forint értékű tervet teljesítenek. Az építők napja alkalmából országszerte több ezer dolgozó kapott jutalmat, és számosan részesültek kitüntetésekben. A gyöngyöspatai Mátrai Egyesült Termelőszövetkezetnek sok olyan gépe van, amelyiknek az ára meghaladja az egymillió forintot. Képünk: apromagvetésre készülnek a fotocellás vetőgéppel, gépészmérnöki irányítás mellett (MTI Fotó : Manek Attila felvétele) 3 A munkára mvrk* nyári műhelyei m/ m únius 18-án — immár huszonegyedszer — nyitják meg kapuikat az önkéntes ifjúsági építőtáborok. A vállalkozó kedvű diákok első csoportja javában csomagol, s készülődik már gondolatban a következő turnusok népes serege is. Kunság homokjára indul szőlőt kötözni a zalai gimnazista, Ajkán ragad majd a malteroskanalat, hegesztőpákát a békési szakmunkástanuló, kollégiumot épít az egyetemista, paradicsomot ,szüretel, kukoricát címerez a Balaton közelében a szakközépiskolás ... Ezen a nyáron öt turnusban több mint negyvenhétezer fiatal „csap fel” mezőgazdasági munkásnak, síneket fektet, csatornáz, vagy tölti az üvegeket a konzervgyárban, együtt kel a pirkadattal, s egymással versengve dolgozik állami gazdaságban és ipari létesítményen az ország hatvanegy központi táborában. És csaknem tízezren serénykednek majd a helyi, megyei szervezésű táborhelyeken, Baranyában meg Békésben, vagy például Fejér és Szolnok megyében. A KISTA központi bizottsága és az Állami Ifjúsági Bizottság már hónapokkal a vakáció előtt körültekintően tájékozódott, felmérte gondosan, pontosan, mely területeken van a legnagyobb szükség a szorgos diákkezekre. Munkaerőhelyzetünk alakulását is, s egyben az építet a borozás eredményeinek, a fiatalok derekas helytállásának társadalmi elismerését is jelzi, hogy az idén ugrásszerűen megnőtt — a tavalyihoz képest majdnem huszonháromezer fővel, vagyis 50,4 százalékkal — a nyári diákmunka, az építőtáborok szervezése iránti igény Ezt — természetesen — nem lehet maradéktalanul kielégíteni. Az előző évekhez hasonlóan az idén is a mezőgazdaságban tevékenykedik a legtöbb fiatal. Mintegy harmincezren működnek közre a zöldségprogramban, a gyümölcsszüretben, a szőlő- és a hibridkukorica termesztésében. Csaknem négyezerötszáz fiú váltja egymást az elkövetkező hetekben népgazdaságunk fontos, kiemelt beruházásainak építkezésein. Bekapcsolódnak például a KISZ-védnökséggel épülő Tiszai Kőolajipari Vállalat mégéáldlfelttásának munkáiba, részt vesznek az Ajkai Alumíniumkohó rekonstrukciójában, s ott lesznek majd a diósdi Gördülőcsapágy Művek építkezésén is. Ezeken a helyeken — a tavalyi kazincbarcikai szakmunkástanuló építőtábor kedvező tapasztalatai alapján — majdnem háromezer szakmunkástanuló járul hozzá a létesítmények mielőbbi befejezéséhez úgy, hogy leendő szakmájának megfelelő szakipari munkát végez Ezreket fogadnak az út- és vasútépítő táborok, sokakat vár azélelmiszeripar meg a szolgáltatás . . A napi jól végzett munka után változatos programok szolgálják a szabadidő hasznos, célszerű eltöltését, színesítik a táboréletet. A KISZ KB és az AIB például nyolcszáz közös központi műsorral gondoskodik a fiatalok szórakoztatásáról A hagyományos előadások, népszerű művészekkel, híres sportolókkal való találkozók mellett politikai fórumot tartanak minden turnusban. A gyár és a termelőszövetkezet, a vasút és az állami gazdaság ezen a nyáron is — mint két évtizede mindig — a munkára nevelés megannyi műhelyére válik. Amennyire elkél mindenütt a dolgos, segítő diákkéz, annyira sokat jelentő a tizen- és huszonévesek számára a pár hetes fizikai munka. A nyár, az építőtáborok sajátos hangulata, az egymást még jobb teljesítményre serkentő brigádmunka, s délutánonként, esténként a számtalan közös mulatság. Az építőtáborokon kívül tanulók tízezrei készülnek ugyancsak néhány heti, egyhónapi munkára különböző vállalatokhoz, üzemekhez. Ím ez a munka arra is jó — bár erre a diák aligha gondol —, hogy munkafegyelemre, rendre, pontosságra, tisztességes, becsületes helytállásra tanítson. Persze, csak akkor, ha a felnőttek is komolyan veszik mindezt, ha olyan feladattal bízzák meg a fiatalt amelyből érzi, hogy szükség van rá, hogy „valódi dolgozószámba” veszik. Ha a munkatársak maguk adnak példát a rendből, fegyelemből. Az építőtáborok lakói és a többi szünidei diákmunkás évente milliós értékeket tesz le a népgazdaság ,,asztalára". Ennél azonban sokkal fontosabb az, ahogy mi megtanulttak dolgozni. Kende Katalin