Népszava, 1978. december (106. évfolyam, 283-307. sz.)
1978-12-01 / 283. szám
4 A szolnoki AFIT újítói Életre kelt szakdolgozat Azzal kezdődött, hogy a szolnoki autószerviz üzemvezetője a győri műszaki főiskolát végezte levelezőn, és diplomamunkát kellett készítenie. Szakdolgozata témájául a sérült gépkocsik karosszériaegyengetését választotta. A szakdolgozat olyan jól sikerült, hogy ha nem is korszakalkotó, de az autójavításban igen jelentős újítás lett belőle. Alapfeltétel — A gépkocsik számával arányosan sajnos nő a balesetek száma, köztük a súlyosabb személyi és anyagi kárt okozóké is — mondja Jockanin József, az AFIT XVII. számú Vállalat szolnoki üzemének vezetője. Szervizünkben 40 karosszérialakatos dolgozik, az erősen sérült kocsik i menis gyakran két-három hónapot várnak a javításra. Az alváz sérülése esetén az egyenletes, az eredeti gyári állapot pontos visszaállítása nehéz és hosszadalmas, mégis a további használat alapfeltétele. A legkisebb eltérés is gumikopást, rossz úttartást, és más bosszúságot, sőt, veszélyt is okozhat. — Újításuk, az egyengető pad mennyiben biztosítja a gépkocsik pontos helyreállítását ? — A méreteltérés a hibalehetőség gyakorlatilag kizárt. Négy társammal, Földi István, Kovács Ferenc, Munkácsy Miklós és Tisza Kálmán karosszérialakatossal bázispontos — és ez a lényeg, hogy bázispontos —, egyengető berendezést készítettünk. Minden kocsi típus deformálódott vázát az eredeti, gyári méretet megtestesítő sablonok segítségével állítják helyre. A műhelyben az egyengető padon egy Lada futóművének felfüggesztési pontjai erősen elhúzódtak. A kocsin Kovács Ferenc, az egyik újító dolgozik. Mutatja a sablon és az egyik merevítő közötti, majd 10 centis eltérést. A két pontnak végülmajd egybe kell esnie. „Kifliből” kocsi — Azelőtt több munkamenetben nehézkesen húzattuk helyre a vázat. Mértük, húztuk, megint mértük. Persze, nem volt Kovács Ferenc.. . A motorszerelők és a lakatosok sokat veszekedtek. Amikor összeszerelték az autót és nem lett tökéletes, mindegyik azt mondta, a másik rontotta el. Most meg még egy kiflialakúkocsit is pontos méret szerint, szinte ,,gyári állapotban” adunk át a szellőknek. Azóta nincs vita. — Gyorsabb is lett a javítás? — Lényegesen. Ami régen három hétig tartott, azt most legtöbb, 10 nap alatt elvégezzük. De annak már nagyon nagy sérülésnek kell lennie. És még valamit: azelőtt sok karosszériát cserélni kellett, mert egyszerűen nem jutottunk vele semmire. Ezen a padon viszont az egészen kilátástalannak tűnő kocsit is rendbehozzuk, a nagyon roncsolódott részeket persze így is cseréljük. A legfontosabb a pontosság és, hogy megszűnt a reklamáció. Az elmúlt két évben, amióta az újítást hasznosítja a szolnoki autószerviz, valóban nem volt minőségi panasz a munkákra. Arra azonban volt példa, hogy másutt javított, de nem egészen jól sikerült kocsit idehozott a gazdája, és kérte, vizsgálják meg, mert rendellenességet észlel, öt esetben végeztek ilyen ellenőrzést, és majdnem mindegyik „szemre javított” autó alváza utánigazítást kívánt. Mint minden újat, ezt az egyengető padot is lehet még finomítani — mondja Jackanin József. — Rövidesen tervezzük a második példány elkészítését, azt kiegészítjük egy emelőberendezéssel is, hogy a „járóképtelen" roncsot könnyebben fel lehessen rá tenni. — Maguknál tehát jól bevált az újítás. Várható-e, hogy más szervizekben is hasznosítják? — Ismereteink szerint van ilyen elképzelés. Az idén két szakmai bemutatót tartottunk, azon is az igazi. — magyarázza úgy láttuk, lenne rá igény. De mi gyártani nem tudjuk. A további tervekről az AFIT központjában érdeklődtünk. Schmutz György osztályvezető és Liszkai Imre műszaki ügyintéző elmondta, mennyire kulcsfontosságú kérdést oldottak meg a szolnoki újítók. A sérült kocsik javítókapacitása kicsi, és a szerszámokkal való ellátottság sem kielégítő. Korábban az AFIT az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság támogatásával beszerzett egy olasz padot, és a központi műszaki fejlesztés költségére is kifejlesztettek egy ugyancsak bázispontos berendezést. Olcsóbb a többinél A szakvélemény azonban a szolnoki újításból született egyengető padot javasolta széles körű bevezetésre, mert „a konstrukció kiforrott, kiállta a gyakorlat próbáját, a karosszéria felhelyezése gyors, a további finomítások előkészületben vannak”, és lényegesen olcsóbb másik két társánál. A tröszt mindenképpen vevő erre a berendezésre, mert egyébként csak tőkés importból lenne beszerezhető, és arra nincs lehetőségünk. A szolnoki pad különben is jobban illeszkedik az AFIT javítási technológiájához, állapították meg a szakértők. Most már csak a végleges prototípus elkészítése, a KOTUKI minősítése van hátra, hogy elégedetten nyugtázhassuk: végre egy szakdolgozat, amely nem az iratszekrényt ,,boldogítja", hanem a gyakorlati munkát segíti. Tóth Jenő Jackarin József és Kovács Ferenc az egyengető pad mellett (A szerző felvétele) MIRE KERÜL?Számot vetni önmagunkkal, mérlegre tenni véleményt, hibát és követni a helyeset, elutasítani a helytelent, nem árt időnként. Még akkor is, ha fogadkozásaink maradéktalan teljesítése nem mindig sikerül, hiszen a számvetés időszaka egy, már korábban megkezdett — éppen ezért csak részeiben alakítható, netán visszafordítható — folyamat része. Egy hónappal az év vége előtt a vállalatok is számot vetnek önmagukkal, s kutatják, hol szükséges a termelés mennyiségi és minőségi követelményeinek való megfelelés érdekében erőfeszítéseket tenniük — adja hírül az ilyenkor szokásos jelentést a Távirati Iroda. Több és magasabb fűtőértékű szén Oroszlányból, több cement Tatabányáról, az építőipar és a felhasználók igényeihez jobban igazodó termékek a Tiszai Vegyi Kombináttól. Gazdaságosságot javító termékváltás a Pest megyei Műanyagipari Vállalatnál, termelékenyebb gépek üzembe helyezése és szervezettebb munka a Soproni Szőnyeggyárban — távirati stílusban erről szól a jelentés. A hír szokásos. A gazdasági egységek önértékelése nem lehet az. A vállalatok önelemző számvetése ezúttal az eddigihez képest sokkal nagyobb igényességgel kell, hogy történjék. Nemcsak a népgazdaság helyzete, hanem a kisebb termelő kollektíva érdeke is így kívánja. A szigorúbb gazdasági környezet óhatatlan megköveteli minden vállalat vezetésétől, hogy a mennyiségi teljesítmények mögé nézve mérlegre tegyék: a produktum mibe kerül. Megéri-e az alkalmazónak, a termelő vállalatnak és a népgazdaságnak egyaránt. Hiszen a számvetés nemcsak statisztika, nemcsak számok tömkelestének felsorolása kért""tájékoz m°o — mi merg helyesen csak erőnk és lehetőségeink, eredményeink és hibáink reális felmérésrel dr-re--tünk, M. P. NÉPSZAVA 1978. december 1 Megtorlás a közérdekű bejelentő ellen „Legjobb, ha befogom a számát Szeptember 29-én Halált okozó fegyelemsértés után címmel megjelent — a Dél-pesti Építőipari és Szolgáltató Közös Vállalkozás egyik munkahelyén történtekről írott — riportunkban is feltettük a kérdést a normákra, az elszámolásokra, a munka szervezettségére és az ellenőrzésre. — Becsületesen szerettem volna dolgozni — kezdi. — Ezért egy feljegyzést készítettem Kiszely József igazgató részére, melyben egyebek között leírtak, hogy nem vagyok hajlandó fiktív 350 kilométeres teljesítmények igazolására. Rendre olyan menetleveleket kelllett volna igazolni, hogy Budapesten 6 tonnás tehergépkocsival napi 8-9 órás munkaidőben 350 kilométert tettek meg, ami lehetetlen. Mint ahogy az sem lehetséges, hogy például a 301300 számú menetlevél szerint 5 perc alatt 45 kilométert futottak. A hibákat megszüntető intézkedések előtt azonban Soós Istvániné, a Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottságnak jelezte a szabálytalanságokat. Az gyorsan be is fejezte a vizsgálatot és Soósnél Hiába voltunk kíváncsiak, a vállalkozás felettes hatóságának vezetőitől nem kaptunk választ. Jelentkezett viszont szerkesztőségünkben Soós Istvánné, aki évek óta a közös vállalkozás csőfektető üzemegységének dolgozója, arról értesítette, hogy ,.a bejelentésben foglaltakat a vizsgálat megerősítette”. — Ettől kezdve nincs megállásom — folytatja Soós Istvánné. Ahol csak lehet visszajőnek. Éreztetik, hogy legjobb lesz, ha befogom a számat. Közérdekű bejelentése előtt Soósnét a csőfektető üzemegység szállítási ügyintézésével, valamint gépészeti ügyek intézésével is megbízták. Munkabérén felül még 30 százalék prémiumot is kapott. Ám, a vizsgálat befejezése után egyoldalisan módosították a munkaszerződést és a fizetését havi 800 forinttal csökkentették. — Sérelmemmel a munkaügyi döntőbizottsághoz fordultam, de elutasítottak — mondja az asszony —, kénytelen voltam fellebbezni. Egyszóval mi egyetértünk azzal, hogy prémiumot csak az kapjon, aki tevékenységével az átlagosnál többel képes hozzájárulni a közös vállalkozás ügyéhez. De akkor miért írtak ki Környei Gyula szállásgondnoknak ez év első negyedére 40 százalék prémiumot? Effélék találhatók olyan helyen, ahol előfordulhat, hogy a dolgozók hivatalos munkaidő alatt saját zsebre szorgoskodhatnak egy magánkisiparosnál, vagy ahol fiktív munkák jelentéseivel ellenszenvet váltott ki, rontotta a közösségi összhangot, ezért az üzemegységtől többen kiléptek ...” Nos, ami a népi ellenőrzéshez történt bejelentését illeti: a vizsgálat igazolta az abban felsorakoztatott tények valódiságát. Elképzelhető, hogy akik a fiktív elszámolásokban érintve voltak, azok bizonyára nehezteltek rá, esetleg kilépésre is kényszerültek. Soósné vesszőfutása viszont még nem ért véget. Nemrégiben például olyan ürüggyel csökkentették a jövedelmét 30 százalékkal, hogy az anyagbeszerző és anyaggazdálkodó munkakörtk elvégzését igazolják és fizetik. Sőt arra is képesek, hogy megtorolják azt, ha valaki nem áll a szabálytalankodók közé, illetve nem hajlandó leplezni viselt dolgaikat. Szeretnénk remélni, hogy e második népi ellenőrzési vizsgálat után a felügyeleti hatóság levonja a szükséges tanulságokat és végre megnyugtatóan rendet teremtenek a Dél-pesti Építőipari és Szolgáltató Közös Vállalkozás berkeiben. Zsidai Pál amit ő is ellát , kivették a premizált munkakörök közül. Hangsúlyozzuk: a Dél-pesti Építőipari és Szolgáltató Közös Vállalkozás igazgatótanácsának ez az intézkedése belefér a törvényes keretekbe. Joga annak meghatározása, hogy milyen munkaköröket premizál azok közül, amelyek lelkiismeretes ellátása leginkább előbbre viszik a közösség ügyét. Tény, hogy az új, módosított bérszabályzat szerint az anyaggazdálkodó és az anyagbeszerző munkakörökben senki sem kap prémiumot. Csakhogy sokaknak alapbéresítették a prémiumát. A népi ellenőrzés megerősítette Egyoldalú szigorság A munkaügyi bíróság ítélete A Fővárosi Munkaügyi Bíróságon a vállalkozás vezetői már hiába érveltek azzal, hogy időközben központosították a szállítási tevékenységet, így Soósné munkakörének ez a része megszűnt. A bíróság megállapította, hogy a Dél-pesti Építőipari és Szolgáltató Közös Vállalkozásnál a szállítás központosítása már korábban megtörtént. A csőfektető részlegnél azonban önálló ügyintézés maradt, mert azt a gazdaságossági szempontok megkívánták. A központosítást pedig semmi sem indokolta. Még kevésbé azt, hogy közvetlenül a népi ellenőrzési vizsgálat befejezése után ilyen hátrányos helyzetbe hozzák a bejelentőt. Nem volt mit tenni a bérkülönbözetet visszamenőleg ki kellett fizetni. Az igazgató mégis azt állítja, hogy Soósnét nem hozták hátrányos helyzetbe. Sőt, a munkakör megszüntetésekor választási lehetőséget is ajánlottak fel neki. Ám, ahelyett, hogy a népi ellenőrök által feltárt hibák kijavításán fáradoztak volna, a bejelentővel, szemben a következő furcsaságok történtek. A Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottsághoz tett bejelentést és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság ítéletét követően készült minősítésben például ilyeneket rögzítettek: „...A társadalmi tulajdon védelmében indokoltan (?), vagy alaptalanul fordult bejelentéseivel a népi ellenőrzéshez, a rendőrséghez, Munkatársaihoz való viszonya az év folyamán nem volt kielégítő. Sértő megjegyzéseivel, kétes ki- Differenciált bérezés A minőség javítására ösztönözve — hosszabb kísérleti időszak után —, január 1-től újfajta bérezést vezetnek be a budapesti Lenfonóban. Erre azért vanszükség, mert a vállalatnál nagyon sok függ attól, milyen minőségű fonalat kapnak munkájukhoz a szövödére, ahol már korábban megvalósították a minőségi bérezést. Az újfajta bérezést elsőként a budapesti fonodában vezetik be. A jobb minőségre nemcsak premizálással ösztönöznek hanem azzal is, hogy fonási hibák, technológiai, fegyelmi vétségek esetén a bérből bizonyos összeget levonnak. Ebből jutalmazzák azokat akik kiemelkedően jó munkát végeznek, vagy ötleteikkel, javaslataikkal hatékonyan segítik a minőség további javítását Gomblyuk 50 másodpercenként Új gomblyukkötő automatát szerkesztett Pál Csaba, a Debreceni Ruhagyár dolgozója. A memóriaközponttal ellátott gép munkába állítása nagymértékben csökkenti a dolgozók fizikai erőkifejtését, ugyanakkor a munka termelékenységét is növeli a hagyományos módszerhez képest. Már meg is kezdte a munkát a gyárban: 50 másodpercenként készít el egy gomblyukat. A HÉTKÖZNAPOK ÁTALAKULNAK Szimonov, az író. íre hosszabb időt töltvén Magyarországon, búcsúzóul így felelt arra a kérdésre, hogy mi ragadta meg leginkább a jártábankeltében látottak közül: — A falvak, tanyaközpontok és majorok csillogó fémgömbjei, a törpevízművek. Csodálatos, új jelképei ezek a magyar tájnak, a fogyatkozó gémeskutak helyén. Ugyanilyen jelképi erejűek lehetnének ma a ritkán, de figyelmesen utazó számára — gondolom, ha az estébe nyúló alkonyatok homályábólködéből kivilágító, éj felnappal zúgó szárítótornyok fényét látom. De sűrűsödhetne ennek az évszázadokat jelentő változásnak szimbólumává bármelyik, laboratóriumra emlékeztető szakosíto telep, amelyekben fehér köpenyben automaták munkáját figyelik a gondozók. És nemcsak mindennapi munkaeszköz, de jelkép is az emberkéz-nem érintette, végeláthatatlan tavaszi gabonatáblák fölött köröző növényvédő repülőgép. Ritkán jut arra idő, hogy az egymásra törlődő munkák sorában azért álljon meg pihenőre az ember, hogy elgondolja, mi m is történt a sorsában, hogyan gyorsult fel vele az idő, hogy miféle sohanem volt újdonságokat dolgozott fel szinte észrevétlenül a tudata. Hogy egyetlen munkáséletbe sűrítve olyan hatásokat él át évről évre, amelyekhez hasonlóról sem álmodtak nemcsak elődei, talán ő maga sem. Ami ma természetes, tegnap még hihetetlennek tűnt volna. Ami ma gyakorlat, holnap túllép rajta a felgyorsult idő. Aki tegnap ismerte minden határrész, minden dűlő nevét, ma és holnap nem tudja követni a szomszédos üzemegységben folyó munka menetét. Az a paraszti munka, amelynek a tapasztalatszerzés volt legfőbb iskolája, lehetetlen elméleti ismeretek nélkül ma már. ..Próbáld te is” — így öröklődött a nagyapák, apák tudománya. Most a gyakorlatot szükségképp megelőzik a könyvekből olvasott, tanfolyamokon hallott tudnivalók. A megnövekedett szakmai műveltség felállította a saját korlátait Nincs olyan ember többé, aki a mezőgazdálkodás minden ágában egyaránt járatos lehetne. Egy-egy részterület alaposabban felkészült munkásokat kíván, de a közös gazdálkodás egészéről csak közvetett módon, értekezleteken, gyűléseken, adatokból értesülnek beosztottak és üzemegység-vezetők. S gyakran a szövetkezetek vezetői számára is kimutatások számadatai mögé rejlik a velük együtt nőtt társak, sorsa, gondja, öröme, munkája eredménye, mindennapi élete. Fiatal szövetkezeti vezetők társaságában akörül forgott a szó, micsoda versenyfutásban állnak valamennyien az idővel, hogy ki-ki a maga szakterületén a tudomány és technika adta legkorszerűbb lehetőségek ismeretéhez jusson. — Mindennapos a munkakapcsolatunk a gazdálkodás valamennyi területén kutatóintézetek egész sorával — kezdte az elnök. — Húsz társszövetkezettel is tartjuk a kapcsolatot. — És mindannyian bejáratosak vagyunk arra az egyetemre, főiskolára, ahol a diplománkat szereztük, hogy frissiben érte ülifunk az újdonságokról Szakfolyóiratok özönét járatjuk, tudományos előadások sorát hallgatjuk — s tartjuk magunk is —, egészítette ki a főmérnök a szót. — Utazunk itthon és külföldön, nyelveket is kéne tanulnunk. Egymással is — még afehér asztal mellett, is , örökké értekezünk és terveket formálunk, nem túlzás és nem frázis, hogy néha úgy érezzük: az otthonunkban szinte vendégek vagyunk. A szó nem panaszos, a dicsekvéstől is távol áll, mégis kikívánkozik a kérdés: — Mikor járják be a munkahelyeket, hogyan tartanak kapcsolatot a tagsággal, milyen közösségi életformát él a szövetkezeti közösség? — Tartalmilag talán nem helyes, de a szervezeti formára így mondhatunk jellemző szót: hierarchikusan. Az elnök az ágazatvezetőkkel, azok a brigádvezetőkkel, ők pedig a tagsággal találkoznak Ki-ki így látja át a rábízott munkaterületet, s a gondjára bízott emberek ügyes-bajos dolgait. Kialakulnak a nagyobb közösségekben a kisebb közösségek, egyegy munkahelyi és emberi közösség. S ahogy továbbfűztük szó, kiviláglott, hogy bár mindenki igyekezete szerint