Népszava, 1980. március (108. évfolyam, 51-76. sz.)

1980-03-12 / 60. szám

198­0. március 12. Májusban, Budapesten Nemzetközi békemozgalmi tanácskozás Előkészületek a tavaszi béke- és barátsági hónapra Ülést tartott az OBT elnöksége A tavaszi hagyományos béke- és barátsági hónap, valamint a Béke-világta­­nács budapesti elnökségi ülésének előkészületeit vitatta meg keddi ülésén a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának szék­házában az Országos Bé­ketanács elnöksége. Sebestyén Nándorné­­nak, az OBT elnökének megnyitóját követően a tanácskozás résztvevői tájékoztatót hallgattak meg a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről. Ezt követően Kovács Béla, a HNF OT titkára, az OBT főtitkára ismertette a bé­ke- és barátsági hónap előkészületeit. Május 15-e és június 15-e közötti ese­ménysorozaton lakossá­gunk széles körben és méltón emlékezhet meg a fasizmus felett aratott győzelem­­­s a történel­mi sorsfordulóhoz szerve­sen kapcsolódva —, ha­zánk felszabadulásának 35. évfordulójáról. A bé­ke- és barátsági hónap eseményeire a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusát köve­tően, a hazai feladatokat kijelölő s a nemzetközi teendőket is körvonalazó­­ határozatok ismeretében , kerül sor. A széles körű akciósor­­­rozat előkészítésében a­­ Hazafias Népfront, a­­ szakszervezetek, a KISZ­■ szervezetek, a társadalmi - és tömegszervezetek, az ■ egyházak egyaránt részt vesznek, sajátosságaiknak ■ megfelelő, gazdag prog­­­­ramokra mozgósítanak. A béke- és barátsági hónapok értékes hagyo­­­­mánya, hogy az esemény­­­­sorozat résztvevői állást­­ foglalva megerősítik né­pünknek az önállóságért,­­ a haladásért küzdő né­pekhez fűződő szolidari­­­­tását.­­ A rendezvénysorozat nyitó eseményeként a nemzetközi békemozga­lom két kiemelkedő je­lentőségű tanácskozásnak­­ ad otthont Budapest. Má­jus 8-a és 12-e között a Parlamentben ülésezik a Béke-világtanács elnök­sége, s ugyancsak főváro­sunkban tanácskozik a­­ „Népek világparlamentje a békéért” szófiai világ­­konferenciájának nemzet­közi előkészítő bizottsága. Az esemény előkészítésé­ben fontos teendők vár­nak a magyar békemoz­galom résztvevőire. Az előzetes konzultációk alapján az utóbbi évek­ben már oly sok kiemel­kedő jelentőségű felhívás­nak fórumot adó főváro­sunkból a BVT elnöksé­ge szózattal fordul a vi­lág népeihez. Az enyhü­lésért, az európai bizton­ságáért és együttműködé­sért, a leszerelésért moz­gósító, a NATO-rakéták telepítése elleni harcra, a szocialista, valamint a tő­kés és a fejlődő világ közvéleményét felhívó dokumentumot, a magyar előkészítő bizottság dol­gozza ki és terjeszti az előkészítő bizottság elé. A helsinki záróokmány aláírásának ötödik évfor­dulója alkalmából a nem­zetközi békemozgalom s a nemzeti mozgalmak képviselői megvitatják a fennállásának 25. évfor­dulójához érkezett Varsói Szerződés tagállamainak utóbbi időben közzétett javaslatait is. Egyebek között azt az indítványt, mely szerint a madridi konferencia előkészítésére európai tanácskozást kel­lene tartani. Dr­. Lékai László bíboros kitüntetése A Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa dr. Lékai László bíboros, esztergomi érseknek, a Magyar Katolikus Püs­pöki Kar elnökének, a magyar állam és a kato­likus egyház között ki­alakult jó viszony mun­­kálása, a nemzeti össze­fogás mélyítése, vala­mint a hazai és nemzet­közi béketörekvések ér­dekében végzett kima­gasló tevékenysége elis­meréséül, 70. születésnap­ja alkalmából, a Magyar Népköztársaság rubinok­kal ékesített Zászlórend­jét adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke adta át. Jelen volt Aczél György, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának főtitkára, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Miklós Imre ál­lamtitkár, az Állami Egy­házügyi Hivatal elnöke. A katolikus egyház kép­viseletében dr. Ijjas Jó­zsef kalocsai érsek, Ká­dár László egri érsek és dr. Cserháti József püs­pök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar titkára volt jelen. Kinek kell a gyémánt? Az ipari gyémánt nél­külözhetetlen. És egyre drágább. Tehát minden morzsájára szükség van. Ezt értette ki — helyesen — február közepén meg­jelent, A fáradt gyé­mánt is gyémánt című írásunkból Schimcsik Miklós nyugdíjas gépla­katos. Előkereste tehát az iparengedélyének vissza­adása (1950) óta megma­radt gyémántszemcséket, hogy eladja. Az Órások Szövetkezetének gyé­mántcsiszoló részlegéhez ment először, onnan a Szerszám és Kisgép Ér­tékesítő Vállalathoz (SzKV) küldték. Rövid tájékozódás után a Mű­szaki anyag és Gépkeres­kedelmi Vállalat (MA­GÉV) felé vette az útját. Itt sem járt sikerrel. Fel­kereste az Óra és Ékszer Vállalatot is, amely azon­ban nem foglalkozik ipa­ri gyémántokkal. Lehetséges vevő nincs több. A gyémántok elad­hatatlanok. Erre a meg­győződésre jutott Schim­csik Miklós. Utánajár­tunk a dolognak. Eszerint az Órások Szövetkezete csak az SZKV-n, vagy a MAGÉV-en keresztül ve­het gyémántot. Az SZKV viszont magánszemélytől soha nem vásárolt és nem is akar, noha az iparban a gyémánt profilgazdá­ja. A MAGÉV pedig egyáltalán nem foglalko­zik gyémántkereskede­lemmel, mert nem bírja az ahhoz szükséges tech­nikai és biztonsági felté­teleket. (Ha mégis venne, magánszemélytől való vásárláshoz vezérigazga­tói engedély szükséges, aminek megszerzése ne­hézkes.) Ezzel a kör be­zárult. Közbeavatkozásunk nyomán végül Tarjáni Endre, az Óvások Szövet­kezetének műszaki veze­tője megígérte, hogy megnézi a gyémántokat, s ha használhatók, a MA­GÉV-en keresztül megvá­sárolják. Miképp hasznosul tehát a volt kisiparos több tíz­ezer forintot érő ipari gyémántja? Csak annyit tudunk, hogy az asztalfi­ókban sehogyan sem. Az ipari gyémánt akkor igazi érték, ha használják. Hosszadalmas egymásra mutogatás helyett, cse­kélyke vállalati rugal­massággal talán ez utób­bit is el lehetne — el kellene — érni. Mónus Miklós A szénkutató expedíció sikere kiemelkedő teljesít­ménnyel, a tervezettnél korábban teljesítette fel­adatát a tatabányai szén­medencében dolgozó szov­jet szénkutató expedíció. A Héreg—Tarján térsé­gen húzódó, még érintet­len szénvagyon felderítő jellegű kutatására 45 ezer méter fúrást mélyítettek. Ennyire vállalkoztak 1978-ban, az első munka­­szerződésben, amit fél évvel határidő előtt tel­jesítettek. KÖZÉLET Gál Lászlónak, a SZOT főtitkárhelyettesének ve­zetésével kedden hazaér­kezett a magyar szak­­szervezetek küldöttsége, amely részt vett a Portu­gál Dolgozók Általános Szövetsége III. kongresz­­szusán. Vas Jánosnak, a SZOT titkárának vezetésével kedden Bulgáriába utazott a magyar szakszervezetek küldöttsége, amely részt vesz a szocialista orszá­gok szakszervezeti köz­pontjai titkárainak szer­vezési kérdésekkel foglal­kozó tanácskozásán. Dr. Alfred Hartl, a Deutche Bundesbank igazgatótanácsának tagja, a hesseni Landeszentral­bank elnöke március 5— 11. között Budapesten tár­gyalt. Pörkölt és galuska Olvasom a hirdetést, amely közli: szerdától va­sárnapig japán konyha­művészeti estek lesznek egy vállalkozó szellemű éttermünkben. Az ínyen­cek ehetnek majd szusi halfalatokat gaki-toruval körítve, meg okura módra készített levest, no és per­sze japán rizsgombócot. Hagyomány az már mi­­nálunk, hogy ismerkedünk más népek ételeivel. Mentségünkre szolgáljon, hogy szellemi javaik, kul­túrájuk sajátosságainak ,ízlelésétől­ sem idegen­kedünk. Igazán nem lehet tehát ránk fogni, hogy csak a hasunkra gondolunk. Sőt. Ezek a konyhaművészeti kiruccanások valójában leperegnek vendéglátó­­iparunkról. Arra, hogy mi ízlett, mi tetszett a hazai vendégeknek, arra a pom­pás bemutató után senki nem gondol. Éttermeink, táplálkozási szokásaink konzervativizmusa bámu­latos. A járt utat a járat­lanért fel nem adja. Hasz­nál vagy háromféle fű­szert a száz helyett. Főzi a gulyást, süti a párizsit, rántja a csirkét és galus­kával tálalja a pörköltet. Ezenközben a táplál­kozás tudományának szakemberei úton-útfélen a korszerű, a változatos, a könnyen elkészíthető ételekről beszélnek. S hogy mi a gyakorlat? A pörkölt és a galuska, szi. NÉPSZAVA ­ A RÁDIÓ MELLETT PILLANTÁS A NAGYVILÁGBA Bizonyára érdemes be­pillantani az ENSZ kulisz­­szái mögé, megtudni, hogy a látványos vagy kevésbé látványos eredmények mögött miféle erővonalak húzódnak — gondolhatta a hallgató, amikor vasár­nap délután bekapcsolta készülékét, hogy meghall­gassa a Pillantás a nagy­világba rovat legújabb műsorát. Magam is kíváncsi vol­tam, vajon az új fejlemé­nyek, az ENSZ-bizottság túszügybeni szereplése például miként kerül be­mutatásra. A riportössze­állítás — Kulcsár István készítette — azonban másféle képet nyújtott. Nem annyira az aktuális, napi események mögé pil­lantottunk, mint inkább az ENSZ munkamódsze­rét láttuk, megismertük átlagmunkanapját a ne­ves világszervezetnek. Lehet, hogy abban rej­lik a hiba, aki valamilyen orientáltsággal,­­ valami­lyen előzetes várakozással tekint egy-egy műsor elé, és kissé csalódik, ha nem kívánságának megfelelően állt össze az adás. Nem emelhetünk semmiféle ki­fogást, korrekt és munka­­igényes riportázst hallot­tunk az ENSZ-ről, csak épp napi aktualitású, friss „kulisszatitkot” nem sike­rült megtudnunk. MINIRIPORT Vannak viszont kelle­mes csalódásai is a rádió­­hallgatónak, például ak­kor, amikor nem remél különösebb nívós riportot, és meglepetésszerűen jót kap. A kedd reggeli, fél nyolckor elhangzó mini­riport így hatott. Pedig mindössze arról volt szó, hogy egy szokvány évfor­duló megemlítését akar­ván „kipipálni”, Flem­­ningről mondott pár szót egy orvos és a riporter. Nyakatekert fogalmazás helyett — amit ebben az időpontban megszokhat­tunk — mintaszerű tö­mörséggel a lényegről be­széltek. Dr. Matos Lajos és Erdei Grünwald Mi­hály szereplése nem ritka a rádióban, de eddig főleg az ismeretterjesztő műso­rokban figyelhettünk fel arra a ritka tényre, hogy példás tömörséggel, logi­kusan és helyes magyar­sággal adják elő mondan­dójukat. Nem kellene mindezt dicsérnünk, hiszen alap­vető követelménye ez egy rádióriportnak. De miután a realitások még messze állnak a követelmények­től, lehetetlen észre nem vennünk, ha egy mini­riport is, tényleg jó. HIBERNÁLT ÜGY Vészi Endre a hazai hangjátékirodalom jelese — könyvelhetjük el újra és újra. Legutóbbi bemu­tatója megint ezt mutatja. Vészi alapos ismerője, megfigyelője életünknek. A Hibernált ügy című szatírájában egy már-már kafkai ihletésű, félelme­tes káderesről és annak munkamódszeréről rántja le a leplet. Van olyan ér­zésem, a darab pár esz­tendőt késett — valóság­feltáró ereje azonban így sem vesztett, hiszen az irodalom kapcsolata a realitásokkal nem napi aktualitású. Nem csodálkoznék azon sem, ha az érintett típus néhány szép példánya magára ismerne a szándé­kosan torz figurában is. A mai káderesek, szeren­csére — tapasztalataim szerint — nem ilyen ör­dögi alakok. Ám a bemu­tatott helyzet és a többi szereplő — valóság. Még­pedig mai, nagyon is na­pi valóság. Egy intézet látszólag nyugodt munká­ja mögött zajlanak azok az események, amelyek bármely üzemben, bár­mely munkahelyen meg­történhetnének. (És meg­esnek, szerény ismereteim szerint.) A kétlaki életet élő „doktor úr”, a suskus­­nak „falazó” sofőr, a ti­tokzatos felsőbb szerv még titokzatosabb képvi­selői, ismerőseink. Varga Géza stílusos rendezésében remek sza­tirikus kép bontakozha­tott ki, a szereplők, főleg Mensáros László és Már­kus László, nagyban hoz­zájárultak a darab sikeré­hez. A BETOLAKODÓ Ugyancsak mai helyzet­képet fest Kurucz Gyula ifjúsági rádiószínházi da­rabja, A betolakodó. Ez a mű is azt kutatja, mi zaj­lik a felszín mögött. A kis faluba érkező fiú, az új munkaerő szeretne változtatni is a dolgokon, újdonsült barátai, ismerő­sei azonban nem kérnek belőle. A valóságélmény meghatározza Kurucz Gyula munkáját, de egy­úttal gátjává is válik an­nak, hogy igazi irodalmi művé emelkedhessen. Megmarad a jó ripor­­tázs vagy a dokumentum­játék szinten. Éless Béla rendező érdeme, hogy jól mozgatta a színészgárdát, különösen a fiatalok já­téka tetszett. Háry Márta SZÍNHÁZI MŰSOROK Operaház: Hovanscsi­na (B. b. 5. ea., 7) Erkel Színház: Pillangókisasz­szony (Rosier b. 5. ea., 7) Nemzeti Színház: A konyha (7) Budapest-Or­­feum (éjjel fél 10) Ma­dách Színház: A doktor úr (7) Bp-i Gyermekszín­ház: Jövőre veled ugyan­itt (7) Vígszínház: Vad­­kacsavadászat (Gábor Andor b. 2. ea., 7) Pesti Színház: Deficit (7) Jó­zsef Attila Színház: Nagytakarítás (7) Ope­rettszínház: János vitéz (7) VÁC: A nagy nő. In­terjú (7) Várszínház: A lovakat lelövik, ugye? (7) Thália Színház: A Mester és Margarita (7) Vidám Színpad: Nyitott ablak (7) Mikroszkóp Színpad: Bimm-Bumm Bömbölő (de. 10) Az első vadászat — Energikus emberek (7) Radnóti Miklós Színpad: Candide (7) Egyetemi Színpad: Bodograph film­klub III. (0) Pege Aladár jazz estje (8) Ódry Szín­pad: Pillantás a hídról (fél 8) Korona-Pódium: „Zsivajgó természet” Bánffy György előadóest­je (7) Bp-i Gyermekszín­ház: Egy szívdobbanás fele (du. 3) Marci: A cso­dálatos jávorfák (du. 3) Bábszínház: Népköztár­saság útja: Az elvará­zsolt egérkisasszony (du. 3) Jókai tér: Rózsa és Ibolya (de. 10) Főv. Nagycirkusz: Szupercir­kusz (fél 8) Zeneakadé­mia: Az MRT Szimf. Ze­nekara (Tavaszi b. E 2., fél 8) A Fővárosi Operett­­színház igazgatósága köz­li, hogy a ma estére hir­­detett Csókolj meg, Ka­tám ! előadása betegség miatt elmarad, helyette a János vitéz kerül színre. A megváltott jegyek ér­vényesek, vagy a váltás helyén visszaválthatók. Lapozgató A Petőfi Irodalmi Mú­zeum bibliográfiai füzetei­nek különböző sorozatai­ban is szinte párját rit­kítja az a roppant nagy kutató- és feldolgozó mun­kára támaszkodó, kö­zel félezer oldalas kö­tet, amely megjelent a nagyobb könyvesboltok­ban is, Krúdy Gyula (Bib­liográfia) címmel, össze­állítója Gedényi Mihály. Mint ő az egyébként kü­lön is figyelemre méltó, rövid, lényegre törő beve­zető tanulmányában írja, jelenlegi ismereteink sze­rint Krúdytól 86 regény és kisregény, 2382 elbeszé­lés, novella, mese, 1780 cikk, publicisztikai írás, 30 színmű, jelenet, dráma­­töredék és 200 saját né­ven kiadott kötet jelent meg. S mindezek nagy része még életében. S­ze­dényi e rendkívül nagy életmű, valamint az azóta, tehát az író halála óta ké­szült kiadások, továbbá a róla szóló irodalom adatszerű feldolgozására és közzétételére vállalko­zott. Közel tízezer közlést tartalmazó adattárt tett le elénk. A bevezetőben tisztes­séggel számba veszi a nem is kis számú, eddig megjelent Krúdy-biblio­­gráfiákat, amelyeket fel­használt, természetesen, hiszen komoly, hasznos munkák voltak. Értékeli Barta András, Kozocsa Sándor — „szinte egy életen át kutatta a Krú­­dy-műveket” — és mások munkásságát, amelyek nélkül az ő bibliográfiája valószínűleg meg sem szü­letett volna. Gedényi Mihály ezek után mégis fontosnak tar­totta a maga összegző munkáját, lévén, hogy a korábbi bibliográfiák több különböző kötetben jelen­tek meg, s így akiknek szükségük van rá, nem biztos, hogy könnyen hoz­záférnek. Ő összegzett, felhasznált minden eddig publikált anyagot, ellen­őrizve a korábbi adatokat, s ki is egészítve néhány száz adattal. Tudja, hogy valószínűleg így sem tel­jes a sok különböző lap­ban publikáló, számtalan álnevet, szignót használó Krúdy Gyula életművének bibliográfiája, de az ed­digieknél mégis bővebb, a jelenleg ismert publiká­ciókat, pontosabban azok adatait kivétel nélkül tar­talmazza. „Krúdy Gyula írásmű­­vészetét, stílusát, regé­nyeit, elbeszéléseit már elemezte és értékelte az irodalomtudomány. Mivel járulhat hozzá ez a rész­letes bibliográfia Krúdy további és elvégzendő elemzéséhez?” — teszi fel a kérdést Gedényi Mihály. Nos, több mindennel. Pél­dául motívumkincsének eredetét megmutatásával. A hatások és kölcsönhatá­sok előtérbe állításával. Az író érdeklődési köré­nek pontosításával. S így tovább. Segíthet a teljes Krúdy, az igazi Krúdy megismerésében. Időrendben közli Gedé­nyi Mihály bibliográfiája a megjelenéseket. S azon belül ábécérendben, tehát könnyen felismerhető és jól használható formában. Kezdődik a sor Krúdy 1892-es, tehát tizennégy éves korában megjelent elbeszélésével — megje­lent a jelölt esztendő no­vemberében, a Szabolcsi Szabad Sajtóban, Miért ölte meg Kain Ábelt cím­mel? —, s végződik a ró­la szóló 1976. évi iroda­lommal. S közben adatok ezrei. Majd a jól szerkesz­tett bibliográfiáknak meg­felelően követi ezt a kö­tetek mutatója, utána az egyes műfajoké, majd a különböző feldolgozásoké, fordításoké, a mai isme­reteink szerinti teljesség­re törekedve. Krúdy tizenöt éves ko­rában már több vidéki újság állandó munkatár­sa, sőt, megjelenik a fő­városi sajtóban is. Meghal ötvenöt évesen, mégis egy Jókaival vetekedő élet­művet hátrahagyva. „Me­séket, cikkeket, elbeszé­léseket, legendákat, novel­lákat, álomfejtéseket, re­gényeket, beszélyeket, rajzokat, tárcákat, törté­neteket álmodott az ezer­nyi árkuspapírosra, a diósgyőri merített fehérre, a kávéházi levélpapírra.3* S Gedényi Mihály mind­ezt számba veszi, felsora­koztatja. Segítsége nélkül nemcsak Krúdyról írni, hanem tulajdonképpen Krúdyt olvasni és értel­mezni sem lehet ezután. Mátyás István Krúdy-bibliográfia ­ Szocialista országokban Ünnepi magyar filmnapok Hazánk felszabadulásá­nak 35. évfordulója al­kalmából ünnepi filmna­pokat, díszbemutatókat tartanak több szocialista országban. A Szovjetunióban a „magyar kultúra napjai” rendezvénysorozat kereté­ben Moszkvában és Ki­­jevben tűznek műsorra filmeket, Moszkvában a megnyitó díszelőadáson, április 3-án Kovács András művét, az „Ok­tóberi vasárnap”-ot vetí­tik. A szovjet filmbará­tok láthatják még az Angi Vera, a Magyarok, az Amerikai cigaretta és a Bizalom című alkotá­sokat, s összeállítást is megtekinthetnek Kolonits Ilona rövidfilmjeiből. Bulgáriában március­­ 30-án kezdődik a „ma­gyar film napjai” rendez­vénysorozat Szófiában: a „Bizalom”, az „Erőd”, az „Útközben”, „A kedves szomszéd” és „A ménes­gazda” szerepel az erre az alkalomra kiválogatott alkotások között. Romá­niában március 29-től áp­rilis 3-ig tart az ünnepi filmbemutató. A Magyar rapszódia, az Élve vagy halva című történelmi és Az állatok válaszolnak című természetfilmet lát­hatják a román nézők. Lengyelországban Varsó,­ az NDK-ban Berlin és Erfurt a színhelye a ma­gyar filmek díszbemuta­tóinak. Mindkét ország­ban az „Októberi vasár­­nap”-ot tűzik műsorra. Csehszlovákiában Prágá­ban és Pozsonyban ápri­lis 8—12. között a „Ma­gyar rapszódiát” mutat­ják be. — A Zeneművészeti Pilinszky János: Élőké. Főiskola énektanár, és pék című egyfelvonásos karvezetőképző tansza- színművét. Mának végzősei ma este érdekes diplomahangver- — Új képzőművészeti fényt adnak a főiskola gyűjteménnyel gazdago­­nagytermében. A XI. kez­dott Székesfehérvár, az rületi Zeneiskola énekka. István király múzeum­­át és szólistáit hét végző birtokába került az 1975- karnagy vezénylit­ben elhunyt Schaár Er­zsébet hagyatékának jel — Az Egyetemi Szín-­lentős része. Március 22- padon március 24-én és tői kiállításon láthatják 25-én az Universitas majd az érdeklődők az új Együttes, Vándorfi László értékes "képzőművészeti rendezésében bemutatja gyűjteményt.

Next