Népszava, 1981. november (109. évfolyam, 257–280. sz.)
1981-11-01 / 257. szám
NÉPSZAVA 1981. NOVEMBER 1. VASÁRNAP Közvéleményünk elítéli az amerikai fegyverkezési stratégiát A leszerelési hét eseményei hazánkban Közvéleményünk élénk figyelemmel kíséri a nemzetközi helyzet fejleményeit, világosan látja, hogy az új imperialista stratégia a globális biztonság veszélyeztetésével elsősorban Európa népeit, így hazánk békés építőmunkáját fenyegeti, s a fegyverkezés fokozására irányuló amerikai törekvésekkel itthon, s külföldön milliók tiltakozó szavát, állásfoglalását kell szembeszegezni. Így összegezhetők azoknak a megmozdulásoknak, külpolitikai fórumoknak, békegyűléseiknek a tapasztalatai, amelyek az október 24—31. közötti leszerelési héten rendeztek az ország városaiban, falvaiban, üzemeiben. A fővárosban például az országos Frédéric Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutatóintézet dolgozóinak véleménye szerint példátlan cinizmusnak, s a tudományos tények meghamisításának kell minősíteni azt az amerikai állítást, miszerint a neutronbomba „humánus fegyver”. A tudomány munkásai követelik gyártásának azonnali beszüntetését, s azt, hogy a Szovjetunió javaslatainak megfelelően — kezdjenek tárgyalásokat mindenfajta atomfegyver alkalmazásának betiltásáról. Az Április 4. Gépgyárban leszerelési és békefórumot tartottak, ahol Pataki István, a Magyar Külügyi Intézet főmunkatársa szólt az erőviszonyok megbontására irányuló washingtoni politikáról, majd a jelenlevő szakértőkkel együtt a résztvevők számos kérdésére válaszolt. Az Országos Béketanács, illetve a kerületi népfrontbizottságok szervezésében e héten Budapest több kerületében is hasonló rendezvényekre került sor. Mintegy tízezer fiatal vett részt a soproni Május 1 téren rendezett ifjúsági békedemonstrációt és a felszólalók indítványára táviratot intéztek az ENSZ leszerelési akciónapjának drezdai szervező bizottságához, az OBT elnökségéhez, valamint az Egyesült Államok budapesti nagykövetségéhez: a neutronbomba gyártása, s a világ békéjét fenyegető más reakciós törekvések ellen tiltakoztak. A Vas megyei népfrontbizottság legutóbbi ülésén Sebestyén Nándorné, az OBT elnöke beszélt a békemozgalom időszerű kérdéseiről, kiemelve, hogy a Nyugat-Európában kibontakozott új harci formák, százezreket megmozgató békemenetek is jelzik a mindinkább erősödő felismerést: az emberek beleszólhatnak a politika alakításába, jövőjük formálásába. (MTI) L DISáJHO E u Ptfi: tOMISü Több mint 150 ezer olasz békemenete: a résztvevők az amerikai nukleáris támaszpontok nyugateurópai jelenléte ellen tiltakoztak a leszerelési hét keretében telefotó - mű Külföldi Képszolgálat Damaszkuszi világkongresszus A közlekedési dolgozók békefelhívása A neutronbomba gyártására és az eurorakéták Nyugat- Európába való telepítésére vonatkozó döntés visszavonását követelték felhívásukban a közlekedési és szállítási dolgozók szakszervezetének nemzetközi szövetsége damaszkuszi világkonferenciáján. A találkozón 91 ország 140 szakszervezete képviseltette magát. * Az Egyesült Államok nukleáris politikája ellen tüntető diákok százai fogadták a massachusettsi műszaki egyetemen Bush amerikai alelnököt, aki pedig azért érkezett, hogy a világhírű főiskola hallgatóit meggyőzze e politika helyességéről. „Európa-szerte erősödnek a tömegek antimilitarista érzelmei. Ennek legfényesebb bizonyítéka az a mindent elsöprő tiltakozási hullám, amely a Reagan-kormánynak a neutronfegyverre, illetve az új amerikai közép-hatótávolságú rakéták nyugat-európai telepítésére vonatkozó döntése nyomán bontakozott ki” — mondotta Lisszabonban Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára azon a nagygyűlésen, amelyet a Francia Kommunista Párt Georges Marchais által vezetett küldötsége tiszteletére rendeztek. (AFP, MTI, TASZSZ) Kilences stúdió Moszkvai vélemények a washingtoni politikáról Rendkívül veszélyesnek minősítette a jelenlegi washingtoni politikát a Szovjetunió vezető Amerika-szakértője, Georgij Arbatov professzor a szovjet televízió tekintélyes külpolitikai műsora, a Kilences stúdió szombati adásában. A Szovjet Tudományos Akadémia Egyesült Államok és Kanada Intézetének igazgatója, az SZKP KB tagja a többi között a szovjet—amerikai kapcsolatok megromlásának okait elemezte és rámutatott: az Egyesült Államok politikájában manapság a legszélsőségesebb nézetek váltak hangadóvá. Washingtoni sajnálatos módon a hidegháború felé tett lépéseket, konfrontációs politikai irányvonalat valósít meg, politikája az erő alkalmazását veszi számításba. Mindez bizonytalanságot kelt a világban. Növeli a nukleáris háború veszélyét — hangoztató Arbatov. Az adás másik részvevője, ugyancsak ismert Amerikaszakértő, Vitalij Kobis újságíró, az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztályának alosztályvezetője az amerikai politikai magatartás okának azt jelölte meg, hogy Washingtonnak nem sikerült a békés egymás mellett élés, az enyhülés körülményei között féken tartania a világban végbemenő társadalmi változásokat, a nemzeti felszabadító mozgalom előretörését. Az adásban részt vevő szovjet politikusok felhívták a figyelmet arra, hogy ezzel a washingtoni politikával szemben, a legutóbbi nagy nyugat-európai béketüntetések tanúsága szerint is, mind nagyobb az ellenállás. (MTI) Drezda Ifjúsági tanácskozás Ifjúsági béketanácskozás kezdődött szombaton Drezdában, a II. európai ifjúsági leszerelési napok zárórendezvényeként. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség és a Szabad Német Ifjúság (FDJ) által szervezett eszmecserén találkoztak a Budapestről s a Koppenhágából útnak indult — s több országon áthaladó — békebuszok utasai. Az eszmecserén jelen voltak a DIVSZ-nek és számos európai tagszervezetének, a Nemzetközi Diákszövetség, valamint jó néhány nyugat-európai szociáldemoluma, szocialista és más, nem politikai ifjúsági szervezetnek a képviselői. A tanácskozáson Barabás Miklós, a DIVSZ főtitkára adott tájékoztatót a világszervezet által kezdeményezett központi rendezvényekről. A lengyel helyzetről konfrontáció vagy konszolidáció. Lengyelország válságról válságra bukdácsol. A feszültség nem enyhül, hanem növekszik. Az ellátás egyre nagyobb gondokat okoz, a sztrájkok egymást követik, a társadalmi egyensúly ingatag. Az ok nyilvánvaló: a szocialistaellenes erők mindent elkövetnek, hogy az események ne a konszolidáció, hanem a konfrontáció irányába alakuljanak. Jelszavuk: minél rosszabb, annál jobb! Már tudniillik azoknak, akik felelőtlen módon kockára téve a lengyel nép valódi érdekeit, szocialista társadalmi rendjét, a „lopakodó ellenforradalmat” nyílt ellenforradalommá téve, a hatalom megragadására, a szocialista rend megdöntésére törekszenek. A drámai fejlemények oka már régen nem a korábbi pártvezetés hibáiban, tévedéseiben keresendő. A LEMP KB IV. plénumának határozata megállapította: „A Szolidaritás vezetősége a legfelsőbb erő szerepét bitorolva, s akaratát a társadalomra, a szejmre, valamint a kormányra kényszerítve, egyoldalúan megszegte a társadalmi megállapodásokat. Ily módon a Szolidaritás vezetősége a nemzet, az állam és mindenekfelett a munkásosztály érdekeivel ellentétes útra lépett.” Az ország jelenlegi nyomasztó gazdasági, társadalmi és politikai gondjainak A munkáról és a munkások érdekeinek a védelméről a Szolidaritás kongresszusán alig beszéltek. Pedig a súlyos válságtól sújtott országban mindennél fontosabb a munka! Hiszen nyilvánvaló, hogy a lengyel népnek magának kell megtalálnia a válságból kivezető utat. Ez pedig kétségkívül csak szorgalmas, következetes és töretlen munkával lehetséges. Egyértelműen rossz úton jár, aki másra biztatja a lengyel dolgozók millióit, s a gazdasági és a politikai konszolidáció útjának meghatározása helyett a konfrontációra biztat. Sajátos kép, valóságos ördögi kör bontakozik ki ugyanis, ha a lengyelországi eseményeket egy kissé részletesebben elemezzük. Az ország népi, rendkívüli ellátási gondokkal küzd, nem kis mértékben a sorozatos sztrájkok miatt, hiszen a Szolidaritás több mint 120 sztrájkot hirdetett, amelyek sok milliárdos veszteségeket okoztak a népgazdaságnak, és súlyos kiesésekhez vezettek olyan létfontosságú termékekben is, mint a szén és számos más, alapvető közszükségleti cikk termelése. A paraszt Szolidaritáshoz joggal vetődik fel a kérdés: vajon azok a lengyel dolgozók, akik a Szolidaritás létrejöttekor, csatlakoztak hozzá és bizalommal fordultak az új szervezet felé, ma már mennyire lehetnek elégedettek a Szolidaritás tevékenységével, mennyire bízhatják rá a munkások ügyének képviseletét? Hogyan fő oka eredendően a Szolidaritásban hanyadó szélsőséges elemek aknamunkája. Pedig ez a szervezet megalakulásakor a munkások érdekvédelmét, saját szakszervezeti szerepét hirdette. Erőteljesen hangsúlyozták — mások mellett Lech Walesa is, például a magyar televíziónak adott interjújában —, hogy nem óhajtanak politikai tevékenységet folytatni, kizárólag a szakszervezetek világszerte ismert és kialakult keretei között szeretnének eleget tenni felelősségteljes feladataiknak. Megállapítható viszont, hogy erre a célkitűzésre a Szolidaritás későbbi tevékenysége és a kongresszusán elfogadott program alaposan rácáfolt. Beigazolódott, hogy a szervezeten belül különböző erővonalak húzódnak meg, s a szélsőséges, kommunistaellenes, nyíltan ellenforradalmi célokat hangoztató elemek befolyása vált uralkodóvá. A Szolidaritás programja egy sor kérdésben ellentmond a kormánnyal kötött megállapodásoknak, amelyek tavaly szeptemberi aláírása megelőzte a szervezet törvényes bejegyzését, így például a Szolidaritás most már „kettős jellegű szervezetként” határozza meg önmagát, amely „egyrészt szakszervezet, másrészt széles körű társadalmi mozgalom”, és a „politikai pluralizmus” mellett száll síkra. tartozó gazdák kijelentik, hogy mindaddig nem lehet rendbe tenni az élelmiszertermelést, amíg nem kapják meg a termeléshez szükséges leglényegesebb iparcikkeket: mezőgazdasági gépalkatrészeket, ekéket, műtrágyát, stb. De vajon honnan kellene ezeket megkapni? Nyilván az üzemekből. Az üzemekben viszont a közellátás nehézségei miatt háborognak, és a legkülönbözőbb Szolidaritás-szervezetek még szítják az elégedetlenséget, egy lapáttal még rá is tesznek, mondván: a kormány szervezze meg jobban az élelmiszerellátást. De vajon miből? Hiszen köztudomású, olyan, mint a kétszer kettő, hogy csak azt lehet elosztani, amit megtermeltek! Ha egyre-másra hirdetnek sztrájkokat és a termelés unos-untalan akadozik, akkor ugyan honnan vegye a kormány az elosztani való készleteket? A Szolidaritás vezetői mégis — mint valami kívülállók, mintha semmi közük se lenne a nagyrészt általuk előidézett helyzethez — folyvást a kormánynak nyújtják be a számlát, és egyre újabb követelésekkel lépnek fel, gazdálkodtak a Szolidaritás vezetői azzal a bizalmi tőkével, amelynek ez a szervezet egész létét köszönheti? Vajon az állandó konfliktusok felidézése, a sorozatos sztrájkfelhívások, a politikai igények és nyilatkozatok, a terméketlen ellenzékiség erőltetése mennyiben felel meg a dolgozók érdekeinek és kezdeti várakozásának? Meddig lehet még egyáltalán érvényesnek tekinteni azt a kitöltetlen „bizalmi csekket”, amelyet a dolgozók a Szolidaritásnak megalakulásakor adtak? A kiábrándulási folyamatról tanúskodik a most lezajlott egyórás, úgynevezett „figyelmeztető sztrájk” is, amelyben — mint a LEMP KB plénumán közölték — a Szolidaritás vezetőségének széles körű nyomása és propagandája ellenére a délelőtti műszakban dolgozó hétmillió dolgozó közül csupán a szervezet kétmillió tagja vett részt. Alighanem ennek is szerepre volt abban, hogy a Szolidaritás országos bizottsága felhívta a regionális szervezeteket a jelenlegi sztrájkakciók beszüntetésére. De még most sem azzal az indokkal, hogy ez súlyosan károsítja a népgazdaságot, hanem mert kezdenek rádöbbenni arra, hogy a „vadsztrájkok” — a Szolidaritás tájékoztatási irodájának közleménye szerint is — „a szervezet széthullásának és tömegbázisa elvesztésének veszélyével fenyegetnek”. Magyarán arról van szó, hogy nem tudnak úrrá lenni a palackból kieresztett szellemen, és attól tartanak, egész létalapjuk kerül veszélybe. A kiutat a valóságérzék felülkerekedése jelentené. A LEMP most lezajlott, V. plénumán Jaruzelski első titkár és kormányfő aláhúzta, hogy a nemzet megmentésének érdekében, a párt nevében hívja fel a Szolidaritás realista erőit: hagyjanak fel a sztrájkokkal, a helyzet javítását célzó intézkedések bojkottálásával. Leszögezte: „Lengyelországnak végre normális, stabil országgá kell válnia. Erre határozottan törekedni fogunk, habozásnak nincs helye. Lengyelország létéről vanszó.” Cselek re összefogást! És még másról is! Arról, hogy az imperialista körök — elsősorban Washingtonban — kezdettől fogva minél inkább a destabilizálódás irányába igyekeznek terelni a lengyel események menetét. Messzemenő reményeket fűznek a lengyel ellenforradalmárok tevékenységéhez, a szocialista közösség és az európai erőegyensúly megbontására törekvő kísérleteik szerves részeként. Ebben a helyzetben ült öszsze a lengyel törvényhozás legfőbb szerve, a szejm, amelynek tanácskozását áthatotta az ország sorsáért érzett mélységes felelősség. Ennek tudatában a parlament felhívást fogadott el, amely követeli, hogy legyen vége mindenfajta nyugtalanságnak s olyan tevékenységnek, amely a társadalmi rendet, a közrendet sérti. A szejm felhívta az ország lakosságát, hogy azonnal fejeződjék be mindenfajta sztrájkakció. Nagy jelentőségű politikai lépés a Nemzeti Egyetértés Tanácsának létrehozása, amelyben a pártok, szakszervezetek és más társadalmi szervezetek képviselői vennének részt és számítanak a katolikus egyház támogatására is. Népünk, amely kezdettől fogva érthető aggodalommal kísérte a lengyel fejlemények alakulását, továbbra is bízik benne, hogy a minden eddigit meghaladó nehéz erőpróbában az igaz hazafiak, a kommunisták, a népükért, hazájuk biztonságáért, függetlenségéért és szocialista jövőjéért harcra kész erők cselekvő összefogással úrrá lesznek a válságon. Pártunk Központi Bizottságának legutóbbi állásfoglalása egész dolgozó népünk meggyőződésének adott kifejezést, amikor megállapította: „Csak a tettek és a következetes fellépés torlaszolhatja el az ellenforradalom útját és vezethet el a lengyel társadalom szocialista konszolidációjához.” A határozott cselekvésre, a válság leküzdésére szolgáló erőfeszítésekre kész erők továbbra is számíthatnak a magyar nép internacionalista szolidaritására. Gedeon Pál A kulcskérdés a munka Meddig érvényes a ,,bisahmi csekk". 3 A Fórum-szálló 408 szobás épületét november 28-án nyitják meg. A 10. emeleten komplex bér- és munkaügyi számítástechnikai rendszert alakítottak ki. Az NCR számítógép-display segítségével megoldják a Fórum és a Duna Intercontinental szállodai és vendéglátási bérelszámolását, személyzeti, munkaügyi és áruforgalmi adatfeldolgozását Rédei Ferenc felvétele