Népszava, 1981. november (109. évfolyam, 257–280. sz.)

1981-11-27 / 278. szám

NÉPSZAVA 1981. NOVEMBER 27., PÉNTEK Európai szakszervezeti konferencia az együttműködés és a béke védelme szellemében fzeszélgetés Timmer Józseffel, a SZOT titkárával A IV. európai szakszervezeti konferencián részt vevő kül­döttség tagjával, Timmer Józseffel, a SZOT titkárával, a kül­döttség hazaérkezésekor folytattunk beszélgetést. — A IV. konferencia alkalmából immár ötödször találkoz­tak az európai szakszervezeti vezetők. 1974-ben határoztuk el, hogy rendszeresen találkozunk abból a célból, hogy a ben­nünket érdeklő kérdésekben tapasztalatokat cseréljünk, s lehetőségeink szerint, közös akciókat indítsunk megoldásukra — mondotta bevezetőül Timmer József. „ Milyen témák szerepel­tek napirenden? — Eddigi konferenciáinkon a dolgozó emberek élet- és munkakörülményeit valósá­gosan érintő kérdések szere­peltek napirenden. Nevezete­sen a munkahelyi környezet, az egészségvédelem kérdései, az ifjúság foglalkoztatottsá­ga és a szakmai képzés, ame­lyek a szakszervezeti tevé­kenységben mind jobban elő­térbe kerülő problémák. Konferenciáink ezekre a kér­désekre mindig reális vá­laszt alakítottak ki, s állás­­foglalásaik minden bizony­nyal hatással vannak saját országunk gyakorlatának elősegítésére.­­ Ebből a szempontból ho­gyan értékeli a mostani kon­ferenciát? — A IV. konferencia, úgy gondolom, minden tekintet­ben értékesebb és hatéko­nyabb, mert e tanácskozá­sunkat az eddigieknél lénye­gesen nagyobb baráti, együtt­működésre törekvő szellem hatotta át. A napirendre tű­zött kérdésben értékes ta­pasztalatcsere alakult ki. Szerintem a témában — te­hát a tudomány és a techni­kai fejlődés hatása a dolgozók élet- és munkakörülményeire — kölcsönösen nagyon sokol­dalú információra tettünk szert. — Hogyan hasznosíthatják a konferencia eredményeit a magyar szakszervezetek? — Elhatároztuk, hogy a tapasztalatokat közkinccsé tesszük. Rendszeresen infor­máljuk egymást arról, hogy a tudományos, technikai fej­lődés alkalmazása során mi­lyen intézkedéseket tettünk és igényelünk. A kétoldalú kapcsolatokban is arra fo­gunk törekedni, hogy ezeket hasznosítsuk. Ezért elhatá­roztuk, egy központi infor­mációbank létesítését.­­ A napirenden szereplő kérdés megvitatása mellett milyen jelentőséget tulajdo­nít a konferenciának? — Tanácskozásunkon szó­ba került az európai béke és biztonság kérdése. Ezt rend­kívül nagyra értékelem. E té­ma ma különösen időszerű, s a szakszervezeteknek állást kell foglalniuk, örömmel tölt el bennünket, hogy a szak­­szervezetek képviselői egyér­telműen síkraszálltak a béke és biztonság megóvása érde­kében. Szenvedélyesen szól­tak az emberiséget fenyegető veszélyekről, a fegyverek fel­halmozásáról és valamennyi­en síkraszálltunk azért, hogy ezt felszámoljuk. Ennek ér­dekében közös akciókra ha­tároztuk el magunkat.­­ Személy szerint mi tette önre a legnagyobb benyo­mást? — Az, hogy gondolkodás­ban, felfogásban, törekvés­ben még közelebb jutottunk egymáshoz. Nem a nézetkü­lönbségek uralták tanácsko­zásunkat, hanem az, hogy szakszervezeteinknek jelen­tős szerepe van a dolgozók élet- és munkakörülményei­nek alakításában. Mindez je­lentős perspektívát nyújt az európai szakszervezeti moz­galom számára. Különös örö­mömre szolgál az is, hogy megállapodtunk a folytatás­ban: 1983-ban, a dolgozó em­berek alapvető kérdéseit tár­gyaló újabb konferenciára, eszmecserére jövünk össze. • Szalay Ferenc Nemcsak a statisztika a hibás Több mint százezer baleset A 100 százalékos táppénz visszhangja - Növekvő önállóság, nagyobb felelősség­ű Országos munkavédelmi tanácskozás Országos tanácskozást tartot­tak csütörtökön a SZOT szék­házában a munkavédelemmel foglalkozó szakemberek. A tanácskozáson , amelyen Sólyom Ferenc, a SZOT tit­kára elnökölt, Főcze Lajos, a SZOT munkavédelmi osz­tályának vezetője, az Orszá­gos Munkavédelmi Bizott­ság titkára számolt be a munkavédelmi helyzet idei tapasztalatairól, valamint az 1982-es év tennivalóiról. 1981 első tíz hónapjában bejelentett üzemi balesetek száma több mint százezer. Ez 25 százalékkal több a tava­lyi bejelentésnél. Különö­sen a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetekben és az er­dőgazdaságokban számotte­vően növekedett a halálos, a súlyos és a tömeges balese­tek száma. 1981 első félévében 1341 foglalkozási megbetegedés történt, 21 százalékkal több, mint tavaly. A statisztikai­lag nyilvántartott balesetek, foglalkozási megbetegedé­sek számának növekedésé­hez jelentősen hozzájárult az üzemi balesetek fogalmá­nak, valamint a bejelentés­re kötelezett foglalkozási megbetegedések körének idén január 1-től történt kiter­jesztése. A 100 százalékos üzemi baleseti táppénz bevezetése kedvező társadalmi vissz­hangot váltott ki, s egyben a bejelentési fegyelem növe­kedését eredményezte. Az üzemi balesetek, a fog­lalkozási megbetegedések számának jelentős növeke­désében azonban további té­nyezők is közrehatnak. Az egyre gyorsuló műszaki fej­lődéssel, az új technika és technológia elterjedésével új veszélyforrások jelentkeznek, s az ilyen veszélyek elhá­rításának módját még nem mindenhol ismerték meg. Ez azonban nem lehet mentség azok számára, akik tervezik, kivitelezik vagy bevezetik az új eljárásokat. Az év végéig befejeződik a munkavédelem népgazdasági és ágazati szintű újraszabá­lyozása, amely az alapvető követelményekben egységet teremtett. A tanácselnöki rendelkezéseket a végrehaj­tásra 1982. március 31-ig kell kiadni. A korszerű munkavéde­lem követelményrendszeré­nek kialakítása megfelelő ütemben folyik, de gondot okoz, hogy egy-két felügye­leti szerv vezetője — érthet­­etlenül — a munkavédelmet nem tekinti feladatának, s azt tartja, azzal foglalkoz­ni a vállalatok dolga. Ez az álláspont — mint a tanácsko­zás hangsúlyozza — a dol­gozó ember lebecsülését je­lenti, s ezért nem lehet el­fogadni. Jelentős eredményekről adott számot az értekezlet munkavédelmi fejlesztésé­nek középtávú és éves ter­vezési módszerében. A meg­határozó álláspont e­ téren is változatlan: közvetlen élet­veszély elhárítása nem lehet pénz kérdése, a többi tenni­valót pedig reálisan kell rangsorolni. A szakszerveze­ti testületek munkavédelmi feladatairól, a munkavédel­mi felügyelők jog- és hatás­körének gyakorlásáról szól­va az előadó hangsúlyozta: e téren is fel kell hagyni az egymásra mutogatással. Munkavédelmi területen is megnőtt a gazdálkodó szer­vezetek önállósága és fele­lőssége. Ennek tükröződnie kell a működési és szerveze­ti szabályzatokban, a munka­köri leírásokban, a technoló­giai utasításokban. Az irányító szakszervezeti szervek kötelessége, hogy se­gítsék és ellenőrizzék a szer­vezeti tennivalók elvégzé­sét, a szakszervezeti alap­szervezetek testületei munka­­védelmi tevékenységének fej­lődését. Hátrányt okozhat a jogtudatlanság Ülést tartott az országgyűlés jogi bizottsága Csütörtökön az Eötvös Lo­­ránd Tudományegyetem ál­lam- és jogtudományi ka­rának épületében ülést tar­tott az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága. A dr. Gajdócsi István elnökletével lezaj­lott tanácskozáson dr. Pet­­rik Ferenc igazságügyi mi­niszterhelyettes a jogi isme­retterjesztés, így különösen a jogi könyvkiadás helyze­téről, feladatairól tájékoz­tatta a képviselőket. El­mondotta egyebek között, hogy az elmúlt években a jog szerepe tovább fokozó­dott életünkben, ezzel azon­ban az állampolgárok jog­ismerete nem tartott lépést. A napirend vitájában dr. Antalffy György Csongrád megyei képviselő annak a véleményének adott hango­t, hogy a jogi kultúra fontos részét képezi a politikai kultúrának, s már csak ezért is nagyobb figyelmet kellene fordítani az ismeret­­terjesztésre. Dr. Juhász Ti­bor Bács-Kiskun megyei képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy még a leg­hétköznapibbnak tűnő jogi kérdésekben is szükség van a szakemberek közreműkö­désére. Ha valaki megbeteg­szik, természetes reagálása, hogy orvoshoz fordul. A jogi problémáknál már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Előfordul: az emberek úgy vesznek ingatlanokat, hogy meg sem nézik a telekköny­vet. Sok más területen is tapasztalható a legalapve­tőbb jogi ismeretek hiánya, amely utólag súlyos követ­kezményekhez vezet. Dr. Röder Edit budapesti képviselő aláhúzta: a jog­propagandának gyorsabban kellene reagálnia a változá­sokra, az újdonságokra. A következő években a koráb­binál sokkal nagyobb sze­repet kapnak például éle­tünkben az úgynevezett polgári jogi társaságok és a gazdasági munkaközössé­gek. Ehhez képest meglepő — hangsúlyozta a képvise­lőnő —, hogy ezek a té­mák a jogi kiadók 1983-ig már elkészült terveiben nem szerepelnek. Dr. Nezvál Ferenc budapesti képviselő egy régi gondot vetett fel: szerinte annyi ma már a jogszabály, hogy azokat még a jogászok sem tudják nyo­mon követni. Gulyás Emilné Szabolcs- Szatmár megyéiből örömmel üdvözölte a Szakszervezeti Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalatnak azt az elképze­lését, hogy a leggyakoribb polgári jogi és államigaz­gatási ügyek ismeretanya­gával egy ügyintézési ábécét ad ki. Ezzel kapcsolatban felvetette: nagyobb figyel­met kellene fordítani arra, hogy minden falusi könyv­tárba jussanak el a prakti­kus jogi kézikönyvek. Szokola Károlyné dr. So­mogy megyei képviselőnő szerint a jogi könyvkiadás semmiképpen sem pótolhat­ja az állampolgárok közvet­len, személyes tájékoztatá­sát. Kiemelte, hogy ma még a jogpropagandát is propa­gálni kell. Csak így kelt­hető fel az érdeklődés a kü­lönféle jogi kiadványok iránt. Venéczi János buda­pesti képviselő arra az el­lentmondásra utalt, amely a jogszabályok értékítélete és a közvélemény igazságér­zete között olykor fellel­hető. A vitában —, amelyben felszólalt dr. Csiky Ottó, a Legfelsőbb Bíróság elnök­­helyettese és dr. Lévai Ti­bor, a legfőbb ügyész he­lyettese is — elhangzott: a középiskolákban az állam­­polgári ismeretek oktatása még nem kapott kellő ran­got. A bizottság úgy dön­tött, hogy ezzel kapcsolat­ban, valamint más témák­ban is ajánlással fordul az illetékesekhez. A testület ez­után jelentést hallgatott és vitatott meg a jogászképzés helyzetéről és feladatairól. Deák András A Kender Juta és Politextil Gyárban az 1981-es vállalati nyereség tervezett összegét még az év első felében 70 millió forintra emelték, de az eredmények azt mutatják, hogy ezt is túlteljesítik, és mintegy 100 millió forint lesz a nyereségük. A jó eredményt legfontosabb terméküknek, a műanyagszelepes zsáknak jó minőségű és a tervezettnél nagyobb mértékű előállításával érték el. 1981-ben 12 millió darabot gyártanak a vegyipari termékek szállítására alkalmas zsákból, többek között olasz, svéd, holland és egyesült államokbeli meg­rendelőknek MTI Fotó : Tóth Bálint felvétele 3 A MINISZTERTANÁCS MEGTÁRGYALTA __›Ésszerűbben gazdálkodni a közpénzekkel Nemcsak a nehéz gazdasá­gi helyzet, hanem az éssze­rűség is megköveteli, hogy azokban az intézményekben, hivatalokban is racionálisab­ban gazdálkodjanak, taka­rékoskodjanak, amelyeket állami költségvetésből tarta­nak fenn, s a nyereségérde­keltség nem kényszeríti ki a­artalékok hasznosítását. Ezért tűzte csütörtökön ismételten napirendre a Miniszterta­nács a költségvetési szervek gazdálkodásának kérdését, s szabta meg az ésszerűsíté­seket, a takarékosságot szol­gáló feladataikat. A korábbi kormányintéz­kedések nyomán már meg­szüntettek sok fölösleges vagy nélkülözhető kiadást, repre­zentációt; a költségvetési szervek működésére fordí­tott összegek gyors ütemű növekedése 1979 óta lassult. A leghatékonyabbnak a ne­héz gazdasági helyzetből fa­kadó intézkedés bizonyult, amely szűk korlátok közé szorította a költségvetési szer­veknek juttatott összegek évi növekedésének ütemét. Eszközeikkel körültekintően kell gazdálkodniuk, hogy a takarékosság semmiképpen se sértse, sőt, a jobb gazdál­kodás segítse a kormányzat szociálpolitikájának érvé­nyesülését. Az alapvető egész­ségügyi, oktatási és szociális ellátás színvonalának a meg­őrzését, sőt, a lehetőség sze­rint javítását. Vagyis, nem takarékoskodhatnak a társa­dalombiztosításra, egyebek között a nyugdíjra, táppénz­re, családi pótlékra, beteg­­ellátásra, az alsófokú okta­tásra, a gyermekintézmé­nyekre, az egészséges ivó­­vízellátás fejlesztésére és ha­sonlókra szánt összegekkel. Ugyanakkor szinte vala­mennyi intézménynél szám­talan lehetőség kínálkozik ésszerűsítésekre, az apróbb megtakarításoktól sokmilliós beruházások h­elyettesítésé­­ig, az ügyintézés egyszerű­sítésétől egész intézmény­­csoportok közös ügyintézé­sének, gazdálkodásának meg­szervezéséig, s lehetőség van olyan szolgáltatások beve­zetésére vagy bővítésére is, amelyek a költségvetési in­tézmények bevételeit növel­hetik. Az ügy érdekében min­denképpen sokat tehetnek a minisztériumok és a taná­csok az ösztönzés és az ellen­őrzés egyidejű fokozásával. Szigorúan ragaszkodjanak az éves tervekben megszo­kott követelményekhez, s egyben a lehetőségekhez is, ne vállaljanak terven felüli kötelezettségeket. Csak olyan fejlesztéseket támogassanak, ahol az új létesítmény fenn­tartását is biztosítva látják, vagyis döntéseiknél hosszú távon gondolkodjanak. A felújításnak mindig bizto­sítsanak elsőbbséget az új beruházásokkal szemben, tá­mogassanak minden olyan kezdeményezést, amely hasz­nosan növeli a költségvetési intézmény érdekeltségét a jobb munkában, s a bevétel fokozásában. Gondoskodja­nak arról, hogy többletbevé­telük jelentős részét maguk az intézmények használhas­sák fel. Minél több pénz ma­radjon ott, ahol azt­ megta­karítják vagy többletbevé­telből tesznek rá szert. Sok tapasztalat bizonyít­ja, hogy a lakosság szívesen vesz részt városának, köz­ségének szépítésében, kor­szerűsítésében, az infrastruk­túra kiépítésében. Helyesen teszik a tanácsok, ha a lakos­ságnak ezt a törekvését tá­mogatják, sőt, ösztönzik. Az egyébként azonos adottságú települések közül ott épül­jön ki gyorsabban a közmű­­hálózat, ott legyen gyorsabb a fejlődés, ahol a lakosság is többet tesz az ügy érdeké­ben. S az intézmények közül is azok jussanak nagyobb gazdasági előnyökhöz, ahol ezért a legtöbbet teszik. A Minisztertanács határo­zata minden területen az ön­­tevékenység fokozását, a sa­ját tartalékok feltárását szor­galmazza. A kormány föl­kérte a politikai, társadal­mi és érdekképviseleti szer­veket, hogy e törekvéseket támogassák és saját hatáskö­rükben is érvényesítsék. (MTI)

Next