Népszava, 1981. december (109. évfolyam, 281–305. sz.)

1981-12-02 / 282. szám

NÉPSZAVA 1981. DECEMBER 2., SZERDA Tudomány, technika, társadalom A humor pszichológiája Szeretünk nevetni és örülünk, ha van min. A nevetnivalót, általában „humoros” dolognak tartjuk. Az elnevezés egy latin szóból, a „humor’-ból származik, ami annyit jelent, hogy nedvesség. A régi görögök és latinok a testünkben levő nedvek minőségétől és keveredésének arányától vélték az ember testi és lelki közérzetét és hangulatát alakulni. Ma ezen a természetszemléleten természetesen már régen túl vagyunk, de a köznapi szóhasználatban ma is a kedélyállapot jellemzőit■tjük alatta. A Benedek Marcell által szerkesztett Irodalmi Lexikon így fogalmazta meg a humort: „Az emberi gyengeségeket magasból szemlélő, de a gyengeségeit is fájdalmasan érző költő mosolygása. Mosoly és könny keveréke. Az a bölcsessség, amely nélkül humor el nem képzelhető, a népből sem hiányzik ...”. A humornak számos megjelenési formája, szintje és intenzitási foka van. Lehet csendes derűt keltő, esetleg indulatokat kiváltóan bíráló, sértő, magánügyeink körében mozgó, vagy társadalmilag is általánosító jellegű. „Megkötözheti” célpontját, de megbocsátóan baráti hangvételű is lehet. Színvonala is nagyon sokféle, a humoros helyzetet teremtő, illetve jelző és a „befogadó” célpont intelligenciájának megfelelően. A humor adódhat egy szokatlan helyzetből, pl. egy figyelmetlen ember járás közben elesik, de nem üti meg nagyon magát. Valaki többször egymásután elejt egy tárgyat, pusztán ügyetlenségből. Sok függ ilyen esetekben attól, hogy milyen a szituáció? Ki a szenvedő fél? Milyenek a következmények ? Nyilván nem tudunk nevetni egy elesett beteg öregemberen, vagy egy gyerekkocsit toló anyán, de egy egészséges, ám ügyetlenkedő emberen — igen. Humoros szituációt jelent egy fordítva felvett ruhadarab, vagy bármely abszurd, a szokásostól eltérő, meghökkentésig meglepő körülmény. A humoros szóbotlásokon, vagy félrehallott kérdésekre adott nem várt válaszokon szintén jókat lehet derülni. A humoros reagálás természetesen nagyon sok más feltételtől is függ. Vannak nehezen megnevettethető emberek, ezekre mondják, hogy nincs elégséges humorérzékük. A nevetéshez ezen túl megfelelő hangulat, sőt, kellő egészségi állapot is kell. Nem lényegtelen az életkor sem. A fiatal, erős idegrendszerű kamaszok, fiúk, lányok egyaránt rendkívül hajlamosak a nevetésre. Ez nem kevés nehézséget okoz az iskolában tanáraiknak, akiket gyakran zavar ez a tanítás munkájában. A legkisebb élere felharsan a nehezen csillapuló nevetéshullám. Karinthy iskolai történeteiben számos ilyen típusesetet írt meg A humor szakmailag is tagolódik. Ki ne ismerné a sportpályák szurkolóinak néha bizony kissé alpári, de mindig hatásos bekiabálásait. Nyilván két fizikus is tud egymásnak olyan szakmai „sztorit” mondani, ami egy laikusnak teljesen érthetetlen, de az értőnek igen mulatságos lehet. A szójátékok legtöbb esetben idegen nyelvre lefordíthatatlanok, így csak az azonos nyelvet értőknek hatnak a nevetőizmaira. Ám a humor nyelvi sajátosságán kívül létezik még nemzeti, sőt tájsajátosság is. Nem véletlenül beszélünk pesti viccről, angol humorról, francia szellemességről stb. Az angol humor egyik legkiválóbb művelője talán éppen az ír származású G. B. Shaw volt, híres az abszurditásról. A humoros helyzetek szereplői látszólag végtelenül naivak és őszinték. Faarccal reagálnak képtelen helyzetekre, kíméletlenül nevükön nevezik a dolgokat és a legélesebb megjegyzésekre sem sértődnek meg. Nem véletlenül mondták Shaw-ról, hogy azért kap olyan nagy összegeket színdarabjaiért, mert nála szellemesebben még senki sem sértegette az angolokat. A francia klasszikus szellemesség jellemzője a finomkodó, ám cseppet sem kíméletes kifejezésmód. Irodalmi műveltséget feltételez a vitapartnerről, gyakran csak képletesen mondja ki véleményét, de elvárja, hogy meg is értsék. A humornak természetesen van osztálytagozódása is. A pesti humorról beszélni talán felesleges is. Egyre inkább országos érvényű lesz, hiszen a városhatárokon kívül is kisugározza a rádió, a televízió és a film. A pesti humor mindig jelentős teret szentelt a politika kérdéseinek. Már a XIX. században olyan neves írók szerkesztettek „élclapokat”, mint Jókai Mór. Országgyűlési feljegyzéseknek álcázva, remek karcolatai jelentek meg olyan nagyságoknak, mint Mikszáth Kálmán. Nagy kedvvel írt szatirikus cikkeket Arany János. Nem nélkülözte a gúny és a humor nyilait kritikáiban Gyulai Pál, Bajza József. Talán nem is akad olyan olvasónk, aki ne ismerné a maga nemében egyedülálló jelenségként tekinthető Karinthy Frigyest, a bölcs derű atyját, Heltai Jenőt, vagy a politikai szatíra mesterét, Gábor Andort, a Ludas Matyi felejthetetlen főszerkesztőjét, Tersánszky Józsi Jenőt, a Kakuk Marci alakjának megteremtőjét és még annyi más kiváló humorérzékkel megáldott írónkat. Hazánkban a humornak társadalmi rangja van. Nagy Endre, a klasszikus magyar kabaré megalapítója, egy dadogva beszélő, jelentéktelen külsejű ember volt, de közönsége mégis feszült figyelemmel leste minden szavát, mély kultúrával átitatott szellemességét. Békeffy László szintén ismert konferanszié, a fasizmus térhódításának idején mérgezett hegyű nyílvesszőket lövöldözött a szélsőjobboldali mozgalmak felé. Szelíd lírai humora volt, a költő-konferanszié Darvas Szilárdnak. Slágerszövegek „butaságát” analizáló számai ma is szívesen hallgatott ismétlései a rádiónak. Még hajlott korában is sztárja kabarészínpadjainknak utánozhatatlan, finom poénjaival Kellér Dezső. A fiatal Verebes István, Gálvölgyi János, Hofi Géza a ma sztárjai — de nem egyedül. A humorhoz ugyanis közönség kell. Ahogy a humoristák mondják: „A labdát valakinek vissza kell dobni!”. Nálunk van tömeghumor. A pesti viccek az utcán születnek és a legtöbbször: ismeretlen szerzőkből. Pillanatok alatt elterjednek, változatai születnek és gyakran a viccet nem ismerők is kitalálják a poént. Ez bizonyos politikai kultúrára vall. Ennek a nagy „humorkultúrának” van azonban egy visszaütője is. Nálunk nem könnyű sikeres vígjátékokat írni, nem egyszerű feladat túlszárnyalni a magas szintű „össznépi” humort. Egyre több filmszalagra rögzített és színpadra állított vidámságot igényel a közönség. A humor világpolgárait honfitársának fogadja a vidámságra vágyók tömege. Pedig ez a vidámság milyen sokrétű és sokszínű lehet. Például. Több mint 50 évvel ezelőtt a magyar közönség szívébe zárt egy esetlen, ormótlan cipőkben járó, szomorú, de mégis legyőzhetetlen kisembert — Charlie Chaplint. Ez a vézna, mindenkinél gyengébb, de mégis legyőzhetetlen „kisember” hőssé magasztosult a nézők millióinak szemében. Mindig egyenlőtlen küzdelmekbe bonyolódott. Gengszterekkel, rendőrökkel, milliomosokkal vívta csatáit, nagyon sok ütleget kapott, rengeteget szenvedett, mégsem szomorította el a nézőket. Ellenkezőleg, hitet, bizakodást öntött a szívekbe, önfeledten kacagtak rajta és bíztak benne, hogy megint csak ő kerekedik felül. A gazdasági válság nehézségeiben azonosulni tudtak vele a munkanélküliek, a nincstelenek és vigaszként fogadták az általa keltett nevetést. Pedig Chaplin filmbeli sorsa, sosem volt mentes a borzalmaktól. Félelmetes volt a „Modern idők” c. film munkásetető gépe, a munkást elnyeléssel fenyegető monstrum mégis a mély filozofikus humor üzeneteként maradt meg a legegyszerűbb emberben is: „A világ bármilyen borzalmas, nem kell félni. Hiába szakad a házteteje az ember fejére, törik össze alatta a szék, a humor mindent felold. Mindent át lehet vészelni”. Mindnyájunk kedves barátja, olvasmánya „infanteriszt Svejk”, Hasek halhatatlan hőse. Ő igazán ostoba, félszeg és groteszk. S mégis, állandósul körülötte a csoda. Lapul, de mégis ő kerekedik felül. Hazugságokba bonyolódik, ám végül ellenségei kerülnek csávába. Semmin nem akar ő változtatni, mégis minden fejreáll körülötte. A végtelenségig jó lelkű, de akaratlanul is végzetet hoz ellenfeleire. Bálint György „antihérosznak, antimártírnak” nevezi. Kifogyhatatlan történetei szinte egyetlen figurába sűrítik a cseh népi humor minden gazdagságát. Sorolhatnám még tovább a felejthetetlen „Stan és Pan”-t, „Zoro és Huru”-t, a faarcú Buster Keatont, a nagy bohócokat: Riverst, Grockot, Pap Jancsit és másokat, akiknek saját humoruk volt. Saját, mással hasonlíthatatlan személyiségük. A milliók nem felejtették el őket. A mai fiatalok is, akik oly távol élnek, pl. a harmincas évek világától, szívesen nézik filmjeiket és nagyokat mulatnak rajtuk. A nagy nevettetők által keltett vidámságban, az emberiség jobbik énjét szeretik. Kardos István Ismeretteszt Magyarországról külföldi közgazdászoknak A Közgazdászhallgatók Nemzetközi Szervezete (AIESEC) európai helyi bizottságainak találkozóját november 14— 21. között tartották Budapesten. Az UNESCO támogatását élvező szervezet 58 tagország közgazdász egyetemi hallgatói négy régióba tömörültek (Európa, Latin-Amerika, Afrika, Ázsia). Az európai régióba 22 ország közel kétszáz egyeteme tartozik. A budapesti találkozón 80 egyetem 250 diákja vett részt. A jövő üzletemberei közül 30-an az NSZK-ból, 25-en Belgiumból, 25-en Hollandiából, 17-en Angliából, 15-en Franciaországból érkeztek, részt vett még 10 fő Jugoszláviából, 9-en Lengyelországból, 2 fő Csehszlovákiából, a többi országból 5—10 fő, Magyarországról 6-an. Az először szocialista országban rendezett találkozón a szervező bizottság jól fogalmazott kérdőíven érdeklődte meg a külföldi résztvevőktől, mir tudnak Magyarországról, gazdasági és politikai életéről. A 176 beadott kérdőív kiértékeléséről Ágoston Attila, a magyar tagozat elnökhelyettese adott információt. Az első kérdés az volt, hogy mely forrásokból szerzett információt Magyarországról. A legtöbben saját országuk tömegtájékoztatásából, de közel 50 százaléka a nemzetközi szervezet útján. Érdekes volt a második kérdés, mely azt firtatta, „mi az a három szó, ami Magyarországgal kapcsolatban először jut eszébe?” Sajnos, az 50 százaléka itt a „goulash, posta, cigányzene”, választ adta meg, mintegy 20 százaléka „Budapest, Balaton, Duna” és kb. ugyanennyien „Kelet-Európa” meghatározást. A magyar történelem főbb eseményeiről 106-an az 1956. ellenforradalmat „forradalomként” értékelték, 53-an az osztrák—magyar közös múltat, a monarchiát jelölték meg; 10-en az 1848-as szabadságharcot, és 5-en az 1968-as gazdaságirányítási reformot nevezték meg. Közgazdászokról lévén szó, a Mit tud a magyar gazdaságról? szóló kérdésre adott válaszok igen érdekesek. A megkérdezettek többsége pozitív véleményt alkotott a magyar gazdaságról, kiemelték, hogy a magyar gazdaság a legeredményesebb a KGST tagországok közül, de ezt a véleményüket viszonylag kevés ténnyel támasztották alá. A „gazdasági liberalizmus” kifejezés 86 választadónál szerepelt, de néhány válaszolónak teljesen téves ismeretei voltak (a pénznek egyáltalán nincs szerepe, szocialista kapitalizmus, agrárgazdaság stb.) A magyarok jellemző vonásait is nagyon szélsőségesen határozták meg. A leggyakoribb kifejezések: barátságos, kedves, vendégszerető, jó humorérzékű, szentimentális, de voltak ilyen jelzők is: iszákos, soviniszta. A válaszok azért is érdekesek, mert ezek a közgazdász fiatalok néhány év múlva előreláthatóan vállalati szakemberek, irányító közgazdászok lesznek. A találkozó egyik igen fontos feladata volt a sok téves nézet kiigazítása, meggyőzés az igazságról. Reméljük, ez sikerült is. Pap János Műanyag kerékpár Egy svéd cég készíti ezeket a kerékpárokat, amelyeknek minden része, a fogaskerekek, a meghajtólánc, a kormány és a váz, még a kerék küllői is műanyagból készültek. A kerékpár nagyon könnyű. Az üzemi próbákon és a terheléses vizsgálatok eredményei alapján beigazolódott, hogy kopás szempontjából jobb, mint a fémből készült társa, sőt szilárdsága is a fém kerékpárokéval azonos értékű. „Okosodó” fényképezőgépek Szinte csak a „témára” kell figyelnie annak a fotósnak, aki napjaink legújabb fényképezőgépeinek egyikét mondhatja a rhagáénak. A cégek versenyének s a mind olcsóbbá és sokoldalúbbá váló integrált áramköröknek köszönhetően ezekben a masinákban majd’ minden működési mozzanat automatizált. A legkisebb fényváltozásra is azonnal reagáló szilíciumcellás megvilágításmérők önműködően állítják be az előre választott fényrekeszekhez — a filmérzékenység figyelembevételével — a megfelelő megvilágítási időket. Egyes gépek még „emlékeznek” is ezekre: gombnyomásra tárolják a beállított időértékeket egészen a következő expozícióig. Természetesen kézi beállításra is lehetőség van az automata gépeken, ebben a műveletben a keresőben felvillanó fénydiódák segítenek. A piros fény, attól függően, hogy például „plusz” avagy „mínusz” jel mellett gyullad ki, a túl-, illetve az alulexponálás veszélyére figyelmeztet, s a zöld lámpácska felvillanása a helyes expozíciós idő megválasztását jelenti. A képélesség önműködő beállítására (az autofókuszolásra) is mind több ötletes megoldás születik. Ezek közül is a legnépszerűbbek talán a Polaroid ultrahangos, és a Honeywell cég Visitron elnevezésű rendszere. Az előbbinél a gép ultrahanghullámokat irányít a keresőjébe került tárgyra, s igen pontos időmérő szerkezettel méri a kibocsátott, s a tárgyról visszaverődött hullámok terjedési ideje közötti különbséget. A kapott adatokból számítja ki, s állítja be azután a jó képélességet biztosító lencseállást. Az ultrahangos rendszer nagy előnye, hogy rossz látási viszonyok mellett is kielégítően dolgozik. A Visitron rendszerben optikai távmérő és bonyolult elektronikus érzékelőrendszer dolgozik. A felvenni kívánt tárgyról egy rögzített és egy mozgó tükör, prizma segítségével hoznak létre képeket a fényérzékelőn. Amíg a rendszer a két képet egymással fedésbe hozza, a kapott információk alapján nem egészen egy másodperc alatt élesre állítja az objektívet. (A Visitron licencét egyébként több mint 16 neves, fényképezőgépet gyártó társaság megvette.) Hiába működik tökéletesen az automatikus képélességállító, bizonytalan esetekben, így például kontrasztszegény motívumoknál szükség lehet a kézi utánállításra is. Olyan gépek is forgalomban vannak ma már, amelyekben erre éles, sípoló hang figyelmeztet. A „hangos” gépek is napjaink műszaki szenzációi, s nemcsak az utánaállítás szükségességét, hanem a vaku készenlétét vagy éppen — önkioldó használatakor — az expozíció kezdetét is jelzik gazdájuknak. Az „okosodó” fényképezőgépek működését — a kiváló technikai és elektronikus megoldások mellett — korszerűsített tartozékok, parányi méretű továbbító motorok, villanókészülékek s csereobjektívek egész sora segíti. A végeredmény is önmagáért beszél: a fényképezés napjaink korszerű masináival mind többek számára válhat magas szinten űzött, hobbiművészetté. — ha — Az Agramatic 901 E fényképezőgépben parányi rugós motor automatizálja a zárszerkezet felhúzását és a film továbbítását 9 KEDVES OLVASÓINK! Idén is megjelent népszerű kiadványunk a NÉPSZAVA ÉVKÖNYV 1982 Sok közérdekű, a szakszervezeti munkában is jól hasznosítható írásokat adunk közre. A TARTALOMRÓL: Módosított lakásügyi jogszabályok Terrorizmus Szolgáltatásokról, általában Elbeszélések, novellák, versek Divat 1982. Házi patika Vasárnaptár Gundel-receptek 17 keresztrejtvény, 85 000,— Ft nyeremény JÓ SZÓRAKOZÁST A NÉPSZAVA ÉVKÖNYVHÖZ! KAPHATÓ az újságárusoknál.