Népszava, 1982. február (110. évfolyam, 27–50. sz.)
1982-02-06 / 31. szám
NÉPSZAVA 1982. FEBRUÁR 6., SZOMBAT Gyógyüdülés a gyerekeknek Grófi kastély huszonöt holdas parkban. Terveit a múlt században élt Zichy gróf rendelte Pollack Mihálytól. Felépítéséről ötven évvel ezelőtt, már unokája gondoskodott. Anélkül, hogy akarta volna — igen nagy előrelátásról téve tanúbizonyságot. A kastély ugyanis kiváló üdülőnek bizonyul a szervezett dolgozók gyerekei részére. Tavaly november óta pedig a SZOT, a gerincbántalmakban, mozgásszervi betegségben szenvedő gyerekek gyógyüdülőjévé léptette elő. A megnyitást megelőző propaganda ellenére eddig még sosem volt teljes a létszám. Száznegyvenöt helyett, most, a váltás napján is csak kilencvenketten búcsúznak. Tíz gyerek kivételével, akik tovább maradnak. — Gerincferdülés miatt gyerekek ezrei kívánnak speciális gyógytornát — mondja dr. Tömöri István főorvos, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet gyermekosztályának vezetője, a vajtai gyógyüdülő szakmai felügyelője. Az üdülőben szakszerűen, eredményesen művelik ezt a gyógytornát, jó hatása kétségbevonhatatlan. Nehéz megérteni, miért nem élnek a szülők a páratlan lehetőséggel. Talán azért nem, mert tájékozatlanok. És mert a gyerek tanulmányi előmenetelét féltik a négyhetes kikapcsolódástól. ••Úgyis visszajövök ..." — Nincs rá okuk — véli Veresegyházy Attila, az üdülő egyik igen tapasztalt tanára. — Az itt töltött négy hét alatt legfeljebb egy—három óra lemaradással kell számolni. Kis létszámú tanulócsoportokban oktatunk, ami nagy előny. A tanmenetet az érkezés utáni első felmérés alapján alakítjuk ki. Igen jó személyes kapcsolatunk van a gyerekekkel. Fegyelmezési problémánk alig akad. Persze, figyelembe kell venni, hogy az átlagosnál érzékenyebb lelkű gyerekekkel van dolgunk. Eleinte féltem, hogy észreveszik az irántuk táplált részvétet, de azután felismertem: úgy kell kezelni őket, mint az egészségeseket. Egyébként igen változatos környezetből, más-más ismeretanyaggal jönnek ide. A falusiaknak érzelmi világa színesebb, a városiaknak a civilizációs tájékozódóképesség az erőssége. Szerencsésen egészítik ki egymást és nagy barátságok szövődnek közöttük. Hogyan vélekednek a leginkább érdekeltek? — Nagyon jó volt — válaszol a tejfehér arcú, szőke Béres Péter. — Még maradnék, de nyolcadikban már nem jó négy hétnél hosszabb időre kimaradni az iskolából. Pedig nem maradtam el. Sőt, a fő tantárgyakban azt hiszem, előbb járok, mint az osztálytársaim. Péter jó tanuló. A kémia a kedvence. De itt nagyon megszerette a tornát is. Otthon is rendszeresen csinálja majd — ígéri —, gerincferdülése miatt nagy szüksége van rá. — Én csak két napra megyek haza, azután újabb négy hétre visszajövök — újságolja boldogan a 13 éves Segesdi Tibor. — Olyan hamar elrepült ez a hónap. Olyan jó volt, annyira szeretem ezt a gyönyörű erdőt. Tele van ezekkel. „Itt nagyon jó. .." Tibor székesfehérvári. Több társával együtt — ismerve a gyógyüdülésben rejlő lehetőséget — Perjést főorvos küldte Vajtára. A hatodikos Bagi Lászlót mellkasdeformitás miatt utalták be Szuhakállóról, ami ugyan jóval meszszebb van, mint Fehérvár, de — lelkesen biztosít róla — ő is vissza fog jönni. — Meg én is, mert nagyon szerettem itt lenni — csatlakozik hozzá a hetedikes Gugolya Imre. A fekete szemű Varga Andrea Zsuzsa — a Borsod megyei Serényfalváról — pironkodva vallja be, hogy sokszor sírt bizony a mama után, de hiszen ő még csak nyolcéves. — A gerincemmel van baj — tájékoztat felnőttesen —, a torna majd meggyógyítja. Otthon is folytatni fogom az úszás mellett, mert én rendszeresen járok úszni. — Én máshogy tornáztam — szólal meg a Szabolcs megyei Szalacsi Erika. — Mert énnekem csípőficamom van. Igen jól éreztem magam, maradnék még, meg szívesen vissza is jönnék. A nagyobbak szinte irigylik tíz társukat, akiknek — egészségi állapotuk miatt — hosszabb időre szól a beutalójuk. Talán még a 9 éves Németh Gyurit is, akit a Somogy megyei Taranyból hozott az édesanyja. Gyuri hatéves korában még makkegészségesnek látszott, versenyfutó is volt. Azután egyszer csak bicegni kezdett, egyre erősebben. Ezzel járó lelki zavarai sok bajt hoztak fejére az iskolában. Csípőcsontműtét után utalták be Vajtára. Orvosa személyesen győződött meg róla, megfelelő helyre kerül-e. — Itt nagyon jó — mondja és ragyog a szeme —, azért jó, mert sok gyerek van, sok játék, sok barát. — Soha nincs rá panasz — hangsúlyozza Németh Sándorné védőnő. Állapota szépen javul. Április elsejéig maradhat. Tovább nem lehet, mert mi nem adhatunk iskolai bizonyítványt... Pedig ő is azok közé tartozik, mert sok ilyen van — aki itt maradna akár nyárig is. Imi a legfontosabb Bus Ferencné üdülővezető — tizenöt éve dolgozik Vajtán — szerényen csak ennyit mond: mindent megtesznek azért, hogy a gyerekek jól érezzék magukat. A „mindenben” benne van az elhelyezés, a kitűnő — hazai ízeket idéző — konyha, a számtalan játék, az okosan öszszeállított napi program, és nem utolsósorban a szakszerű, hatásos gyógytorna, amit a tapasztalt Szklatényi Béla és három kollégája irányít, tanít. Ez áll a középpontban, köré csoportosítják a többi tanulnivalót. Érdemes hát ideküldeni a rászoruló gyerekeket. Mert az iskolai közösségváltozásból eredő csekély, zavar bőven megtérül a gyógyulásban. A fontossági sorrend pedig aligha lehet mérlegelés tárgya. Lukács Mária kár, hogy a szülők nem ismerik A bizalmi testület tárgyalta Jobb anyagi érdekeltséget várnak a Caolában A bizalmi testület elégedetten hallgatta a Caola tavalyi eredményeiről szóló beszámolót, és támogatásáról biztosította a vállalat igazgatóját az idei feladatok megoldását illetően. Ugyanakkor azonban felsorakoztatta a terv teljesítésének feltételeit, amelyek megteremtését a gazdasági vezetéstől várják. Baktay György igazgató elöljáróban elmondta, hogy 1981 a Caola Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat utóbbi két évtizedének legeredményesebb éve volt. A termelés — elsősorban a belföldi igények növekedése alapján — majdnem 30 százalékkal nőtt, 28 új terméket hoztak forgalomba és megduplázták a vállalati nyereséget is. A jó munka eredményeként tavaly átlagosan 12 százalékos bérfejlesztést hajtottak végre. Írj termékcsaládok Az idén tovább folytatják a termékszerkezet korszerűsítését, 36 új termék gyártását kezdik meg. Még az idén forgalomba kerül a Tímea kozmetikai termékcsalád, bővül az Óceán, a Velmetina, a Nivea és a BIP gyártmányok köre. Új cikkekkel kíván megjelenni a Caola a tőkés piacokon, az eddigiek mellett pipereszappant és tubusos kozmetikai készítményeket is exportálni fognak. Ahhoz azonban, hogy a termékek sikeresen szerepeljenek a nemzetközi piacokon, a költségeket jelentősen csökkenteni kell — hangsúlyozta az igazgató. A tavalyi jó nyereség az idén mintegy 6 százalékos alapbéremelést tesz lehetővé, s ezen felül az idei többletnyereség is körülbelül másfél százalékos további bérszínvonal növelésre ad alkalmat. Ez utóbbit a tervjavaslat szerint a mozgóbérek növelésére, célfeladatok premizálására használják fel. Az igazgató felhívta a figyelmet arra, hogy a tavalyi 12 százalékos béremelésnél is azt kérték, mindenki a munkája alapján részesüljön belőle. A differenciálást elvben mindenki elfogadta, de a gyakorlatban még nem mindenütt sikerült érvényesíteni. Utalt arra is, hogy gondok vannak a minőségi bérezéssel, mert eredménye nem mindig kézzelfogható. Nem minden terméken látszik, hogy azért valaki minőségi prémiumot kapott. Halmay Emil igazgató-főkönyvelőnek a bérfejlesztési lehetőségről és felosztásról adott részletes magyarázata után a vitában Malek Péterné, a központ szb-titkára a béremelés gyakorlati végrehajtásához adott tanácsokat a bizalmi testületnek. Mint hangsúlyozta, csak a végzett munka szerinti bérelosztás teremthet igazi anyagi érdekeltséget, amire pedig a terv teljesítéséhez nagy szüksége van a vállalatnak. Fegyelem és anyaghiány Pesztercán János főbizalmi, az 1. számú gyáregység tmk lakatosa elmondta, mennyi gondot okoz a szappanfőzde szűk kapacitása. Az üstökben 24 órát kell ülepíteni a főzetet, ez az idő nem csökkenthető, így túlórával sem tudnak többet termelni. Meglepetésként hatott a főbizalminak az a panasza, hogy a szappanüzemben a gépek zsírzása szinte megoldhatatlan, mert egyszerűen nincs zsírzópumpa. Erre az igazgató később szinte elkeseredetten reagált, egyszerűen nem értette, hogy ennek miért a bizalmi testületi ülésen kell kiderülnie? Amikor a vállalat milliókat költ gépek, gépsorok beszerzésére, hogyan okozhat gondot néhány zsírzópumpa beszerzése. Molnár Imréné bizalmi vitába szállt az igazgatónak azzal a figyelmeztetésével, hogy az ötnapos munkahét bevezetésével a péntek az péntek maradt, nem lehet szombat délutánt csinálni belőle. A bizalmi azzal érvelt, hogy a munkát nem annyira a fegyelem lazulása, hanem az anyaghiány akadályozza. Ehhez csatlakozott Turner Gézáné, a 2-es gyáregység bizalmija, aki elmondta, hogy a kupakellátás egész héten akadozott, ezért más munkákra kellett átállni. A BIP gyáregység bizalmija, Túri Istvánné ugyancsak anyaghiányra panaszkodott, majd feltette a kérdést: ha a gyáregység külső okok miatt nem tudja teljesíteni a tervét, indulhat-e az élüzem címért folyó versenyben? Címke és export Korponay Antal, a zalaegerszegi gyár szb-titkára elmondta, hogy a műanyag feldolgozásra új, automata gépsort állítottak üzembe, amelynek nyersanyagfogadó silótornya billenőkocsis szállításra alkalmas. Egy ideje azonban csak zsákos alapanyagot kapnak, amit kézi erővel kell az adagolóba juttatni. Megjegyezte, hogy tavaly több új termék kibocsátásával azért késtek, mert a nyomda nem készült el a címkékkel. Végül a magasraktár használhatóságával kapcsolatos panaszának adott hangot. A 2-es gyáregység szb-titkára, dr. Losonczi Belőné emlékeztetett arra, hogy eddig időnként rossz minőségű csomagolóanyagot is kénytelen volt elfogadni a Caola, de az exportszállítások növelésével egy időben el kell érni, hogy a gyártók hibátlan anyagot szállítsanak. Felhívta a figyelmet arra is, hogy gyáregységük szociális helyiségei nem felelnek meg a követelményeknek. A vitában többen taglalták a gépek okozta zajok csökkentésének lehetőségeit és az egyéni védőeszközök használatának fontosságát is. Az igazgató válasza után — amelyben egyebek között ígéretet tett a magasraktárral kapcsolatos panasz megvizsgálására és arra, hogy meghatározzák a zajcsökkentési feladatokat . Vida Jánosné szb-titkár ismertette a szakszervezeti bizottságnak a tárgyalt témákkal kapcsolatos állásfoglalását. A bizalmi testület az előterjesztést elfogadta, de javasolta, hogy a gazdasági vezetés teremtsen erősebb anyagi érdekeltséget elsősorban a takarékosabb gazdálkodásra és az új technika meghonosítására. Tóth Jenő ........ .......—............ " ' — ■ ■ ■■■■ 1 " ' ...........— ..." HOGYAN SEGÍTSE A SZAKSZERVEZET A CSALÁDOKAT? „Legfontosabb, hogy a gyerekek a családban lássanak valami jó, követendő példát. Az iskola a felelősségérzetet növelheti, s egyes részterületeket, egészségügyi, pszichológiai problémákat világíthat meg. Úgy érzem, az utóbbi időben olyan dolgokban, mint felelősség, fegyelem, tisztelet, amit neveléssel kisgyermekkortól kell elsajátítani, valahogy gyengén vagyunk.Lehet, hogy ez is a jólét gyors növekedésének következménye. De meggyőződésem, hogy sok probléma — munkahelyi, s családi is — ebből származtatható. Fogalmazhatjuk úgy is, hogy anyagiakban előbbre járunk, mint tudatiakban.” Íme, egy vélemény a családi életre nevelésről. A Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézetének munkatársai harminc vállalat szakszervezeti vezetőivel beszélgettek a munkáscsaládok életét befolyásoló különféle anyagi és tudati tényezők szerepéről. Megkérdeztek harminc körzeti orvost is, továbbá időskorúakat, szellemi foglalkozásúakat. Mindezt azonban csak a tulajdonképpeni cél — kétezer nagyüzemi munkáscsalád helyzete feltérképezésének — szolgálatában. A munkáscsaládok körében végzett személyes vizsgálat során pedig arra a napjainkban igazán időszerű kérdésre kerestek választ, hogyan segítse a szakszervezet a családokat. Természetesen, a terjedelmes és alapos felmérés legfontosabb megállapításait is csak hézagosan, jelzésszerűen tudjuk e helyütt közreadni. Az azonban mindenképpen különös figyelmet érdemel, hogy a megkérdezettek többsége — az ismert borúlátó feltételezésekkel szemben — ragaszkodik a családjához, minden erőfeszítésük a biztonságos otthon megteremtésére, az együttlét harmonikusabbá tételére irányul. Vizsgálat nélkül is nyilvánvaló, hogy e törekvések sikerében jelentős szerepet játszanak az anyagiak, s minél több gyermeket nevel egy család, annál nehezebb helyzetbe kerül. Ezért fontos érdek fűződik ahhoz, hogy a több gyermekes családok életkörülményeit javító pénzbeli és természetbeli juttatások— lehetőségeinkhez mérten — folyamatosan növekedjenek. A szakszervezeti mozgalom, a maga sajátos eszközeivel, mindig is elősegítette ezt a folyamatot. De ezzel párhuzamosan szükség van arra is, hogy a gyerekeknek a család anyagi viszonyaiból eredő relatív kulturális elmaradása mérséklődjék, vagyis a munkásgyerekek esélyei e családok anyagi lehetőségeinél gyorsabb ütemben javuljanak. A kutatók szerint ennek érdekében a szakszervezetnek is nagyobb figyelmet kell fordítania az iskolarendszerre és egészségügyi ellátásra; ha ezek a rendszerek jól (tehát a jelenleginél jobban) működnek, a gyermekek lehetőségei között meglevő indokolatlan különbségek tovább csökkennek majd. Ugyancsak a hátrányos helyzet felszámolására célszerű lenne kiépíteni egyfajta családgondozási rendszert, mondják a kutatók. A szakszervezeti mozgalom ezzel kapcsolatban két irányban is léphet. Egyrészt kezdeményezheti, „sugallhatja” az állami szerveknek az egységes szellemű családgondozás gondolatát. Másrészt a munkahelyeken saját maga létrehozhat valamiféle életvezetési segítség nyújtására alkalmas szolgálatot, amely nem hagyná magukra a dolgozókat családi, gyermeknevelési és egyéb — igaz, a magánélet szférájába tartozó, de közösségi támogatást igénylő — gondjaik megoldásában. A vizsgálat tapasztalatai, sajnos, azt mutatják, hogy gyakorta adódnak ilyen gondok, a házasság megromlására utaló jelektől, a családtagok betegségén keresztül egészen a gyermekek pályaválasztásáig. Ugyanakkor a valódi közösséggé formálódott szocialista brigádokban és újabban a jogsegélyszolgálat munkatársának vagy egy-egy megértő bizalminak el is panaszolják intim problémáikat az érintettek, ezzel mintegy felmentést adva a magánügyekbe való beavatkozás vádja alól. Látszólag távol esik a családok segítésének szakszervezeti feladatától a munkahelyi problémák figyelemmel kísérése, megoldásának keresése. De ha meggondoljuk, hogy a családi konfliktusok hátterében nem is olyan ritkán az egyik (vagy mindkét) házasfelet ért munkahelyi sérelmek húzódnak meg el kell fogadnunk: a két szakszervezeti teendő sok szállal kötődik egymáshoz. Márpedig a megkérdezettek 23 százaléka jelezte, hogy különféle munkahelyi problémákkal küszködik. Sokan a munkakörülményekre panaszkodtak, ez főleg anyagi okokkal magyarázható feszültségforrás, nem vitás, hogy komolyabban kell vennünk. De talán ennél is súlyosabb tünet, hogy ugyancsak nem kevesen (főleg a már nem egészen fiatalok) hangoztatták munkahelyi kollégáikkal és vezetőikkel kapcsolatos elégedetlenségüket. Amelyet adott esetben nem beszélnek ki magukból (tehát nem igyekeznek tisztázni, s ily módon elsimítani az ellentétet), hanem haza viszik. Lám, a családok életére még a munkahelyi demokrácia fórumainak ilyen vagy olyan működése is hatással lehet. Mielőtt még valaki szóvá tenné, miféle családvizsgálat az, amelynek legfontosabb megállapításai közé „nem fért be” a lakáshelyzet, eláruljuk: a kutatók szándékosan „a családalapítás jellegzetes és első gondjain már némileg túllevő, de még fiatalnak számító” munkáscsaládokat kerestek meg. Remélve: ebben a körben a lakásprobléma már nem olyan feszítő erejű, hogy eltakarja a családi életvitel egyéb gondjait. Ennek ellenére a megkérdezett családok 38 százalékánál még kibuktak a lakás vagy a megfelelő lakás hiányából adódó feszültségek. A mozgalom mindennapi munkájában érzékelni kell ezt a súlyos tehertételt. Ez egyébként mit sem von le a szakszervezet által kezdeményezett különféle családsegítő szolgáltatások értékéből. Kéri Tamás 7