Népszava, 1982. február (110. évfolyam, 27–50. sz.)

1982-02-06 / 31. szám

NÉPSZAVA 1982. FEBRUÁR 6., SZOMBAT G­yógyüdülés a gyerekeknek Grófi kastély huszonöt holdas parkban. Terveit a múlt században élt Zichy gróf rendelte Pollack Mihálytól. Felépítéséről ötven évvel ezelőtt, már unokája gondos­kodott. Anélkül, hogy akarta volna — igen nagy előre­látásról téve tanúbizonyságot. A kastély ugyanis kiváló üdülőnek bizonyul a szervezett dolgozók gyerekei ré­szére. Tavaly november óta pedig a SZOT, a gerincbán­­talmakban, mozgásszervi betegségben szenvedő gye­rekek gyógyüdülőjévé léptette elő. A megnyitást megelőző propaganda ellenére eddig még sosem volt teljes a lét­szám. Száznegyvenöt helyett, most, a váltás napján is csak kilencvenketten búcsúznak. Tíz gyerek kivételével, akik tovább maradnak. — Gerincferdülés miatt gyerekek ezrei kívánnak spe­ciális gyógytornát — mondja dr. Tömöri István főorvos, az Országos Orvosi Rehabi­litációs Intézet gyermekosz­tályának vezetője, a vajtai gyógyüdülő szakmai felügye­lője. Az üdülőben szaksze­rűen, eredményesen művelik ezt a gyógytornát, jó hatása kétségbevonhatatlan. Nehéz megérteni, miért nem élnek a szülők a páratlan lehető­séggel. Talán azért nem, mert tá­jékozatlanok. És mert a gye­rek tanulmányi előmenetelét féltik a négyhetes kikapcso­lódástól. ••Úgyis visszajövök ..." — Nincs rá okuk — véli Veresegyházy Attila, az üdülő egyik igen tapasztalt tanára. — Az itt töltött négy hét alatt legfeljebb egy—három óra lemaradással kell szá­molni. Kis létszámú tanuló­­csoportokban oktatunk, ami nagy előny. A tanmenetet az érkezés utáni első felmérés alapján alakítjuk ki. Igen jó személyes kapcsolatunk van a gyerekekkel. Fegyelmezési problémánk alig akad. Per­sze, figyelembe kell venni, hogy az átlagosnál érzéke­nyebb lelkű gyerekekkel van dolgunk. Eleinte féltem, hogy észreveszik az irántuk táplált részvétet, de azután felismer­tem: úgy kell kezelni őket, mint az egészségeseket. Egyébként igen változatos környezetből, más-más isme­retanyaggal jönnek ide. A falusiaknak érzelmi világa színesebb, a városiaknak a civilizációs tájékozódóképes­ség az erőssége. Szerencsésen egészítik ki egymást és nagy barátságok szövődnek közöt­tük. Hogyan vélekednek a leg­inkább érdekeltek? — Nagyon jó volt — vála­szol a tejfehér arcú, szőke Béres Péter. — Még marad­nék, de nyolcadikban már nem jó négy hétnél hosszabb időre kimaradni az iskolából. Pedig nem maradtam el. Sőt, a fő tantárgyakban azt hi­szem, előbb járok, mint az osztálytársaim. Péter jó tanuló. A kémia a kedvence. De itt nagyon megszerette a tornát is. Ott­hon is rendszeresen csinálja majd — ígéri —, gerincfer­dülése miatt nagy szüksége van rá. — Én csak két napra me­­­gyek haza, azután újabb négy hétre visszajövök — újságol­ja boldogan a 13 éves Seges­­di Tibor. — Olyan hamar el­repült ez a hónap. Olyan jó volt, annyira szeretem ezt a gyönyörű erdőt. Tele van ezekkel. „Itt nagyon jó. .." Tibor székesfehérvári. Több társával együtt — ismerve a gyógyüdülésben rejlő lehető­séget — Perjést főorvos küld­te Vajtára. A hatodikos Ba­­gi Lászlót mellkasdeformitás miatt utalták be Szuhakálló­­ról, ami ugyan jóval mesz­­szebb van, mint Fehérvár, de — lelkesen biztosít róla — ő is vissza fog jönni. — Meg én is, mert nagyon szerettem itt lenni — csat­lakozik hozzá a hetedikes Gugolya Imre. A fekete szemű Varga Andrea Zsuzsa — a Borsod megyei Serényfalváról — pi­ronkodva vallja be, hogy sokszor sírt bizony a mama után, de hiszen ő még csak nyolcéves. — A gerincemmel van baj — tájékoztat felnőttesen —, a torna majd meggyógyít­ja. Otthon is folytatni fogom az úszás mellett, mert én rendszeresen járok úszni. — Én máshogy tornáztam — szólal meg a Szabolcs megyei Szalacsi Erika. — Mert énnekem csípőfica­mom van. Igen jól éreztem magam, maradnék még, meg szívesen vissza is jönnék. A nagyobbak szinte irigy­­lik tíz társukat, akiknek — egészségi állapotuk miatt — hosszabb időre szól a beuta­lójuk. Talán még a 9 éves Németh Gyurit is, akit a Somogy megyei Taranyból hozott az édesanyja. Gyuri hatéves korában még makk­­egészségesnek látszott, ver­senyfutó is volt. Azután egy­szer csak bicegni kezdett, egy­re erősebben. Ezzel járó lel­ki zavarai sok bajt hoztak fejére az iskolában. Csípő­csontműtét után utalták be Vajtára. Orvosa személyesen győződött meg róla, megfele­lő helyre kerül-e. — Itt nagyon jó — mond­ja és ragyog a szeme —, azért jó, mert sok gyerek van, sok játék, sok barát. — Soha nincs rá panasz — hangsúlyozza Németh Sándorné védőnő. Állapota szépen javul. Április elsejéig maradhat. Tovább nem le­het, mert mi nem adhatunk iskolai bizonyítványt... Pe­dig ő is azok közé tartozik, mert sok ilyen van — aki itt maradna akár nyárig is. Imi a legfontosabb Bus Ferencné üdülővezető — tizenöt éve dolgozik Vajtán — szerényen csak ennyit mond: mindent megtesznek azért, hogy a gyerekek jól érezzék magukat. A „min­denben” benne van az elhe­lyezés, a kitűnő — hazai íze­ket idéző — konyha, a szám­talan játék, az okosan ösz­­szeállított napi program, és nem utolsósorban a szaksze­rű, hatásos gyógytorna, amit a tapasztalt Szklatényi Béla és három kollégája irányít, tanít. Ez áll a középpontban, köré csoportosítják a többi tanulnivalót. Érdemes hát ideküldeni a rászoruló gyerekeket. Mert az iskolai közösségváltozás­ból eredő csekély, zavar bő­ven megtérül a gyógyulás­ban. A fontossági sorrend pedig aligha lehet mérlege­lés tárgya. Lukács Mária kár, hogy a szülők nem ismerik A bizalmi testület tárgyalta Jobb anyagi érdekeltséget várnak a Caolában A bizalmi testület elégedetten hallgatta a Caola tavalyi eredményeiről szóló beszámolót, és támogatásáról biz­tosította a vállalat igazgatóját az idei feladatok meg­oldását illetően. Ugyanakkor azonban felsorakoztatta a terv teljesítésének feltételeit, amelyek megteremtését a gazdasági vezetéstől várják. Baktay György igazgató elöljáróban elmondta, hogy 1981 a Caola Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat utóbbi két évtizedének leg­eredményesebb éve volt. A termelés — elsősorban a bel­földi igények növekedése alapján — majdnem 30 szá­zalékkal nőtt, 28 új terméket hoztak forgalomba és meg­duplázták a vállalati nyere­séget is. A jó munka ered­ményeként tavaly átlagosan 12 százalékos bérfejlesztést hajtottak végre. Írj termékcsaládok Az idén tovább folytatják a termékszerkezet korszerűsí­tését, 36 új termék gyártását kezdik meg. Még az idén for­galomba kerül a Tímea koz­metikai termékcsalád, bővül az Óceán, a Velmetina, a Ni­­vea és a BIP gyártmányok köre. Új cikkekkel kíván megje­lenni a Caola a tőkés piaco­kon, az eddigiek mellett pi­pereszappant és tubusos koz­metikai készítményeket is ex­portálni fognak. Ahhoz azon­ban, hogy a termékek sikere­sen szerepeljenek a nemzet­közi piacokon, a költségeket jelentősen csökkenteni kell — hangsúlyozta az igazgató. A tavalyi jó nyereség az idén mintegy 6 százalékos alapbéremelést tesz lehetővé, s ezen felül az idei többlet­­nyereség is körülbelül másfél százalékos további bérszín­vonal növelésre ad alkalmat. Ez utóbbit a tervjavaslat sze­rint a mozgóbérek növelésé­re, célfeladatok premizálásá­ra használják fel. Az igazgató felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a tavalyi 12 százalékos béremelésnél is azt kérték, mindenki a munkája alapján részesüljön belőle. A differenciálást elv­ben mindenki elfogadta, de a gyakorlatban még nem min­denütt sikerült érvényesíteni. Utalt arra is, hogy gondok vannak a minőségi bérezés­sel, mert eredménye nem mindig kézzelfogható. Nem minden terméken látszik, hogy azért valaki minőségi prémiumot kapott. Halmay Emil igazgató-fő­könyvelőnek a bérfejlesztési lehetőségről és felosztásról adott részletes magyarázata után a vitában Malek Péter­­né, a központ szb-titkára a béremelés gyakorlati végre­hajtásához adott tanácsokat a bizalmi testületnek. Mint hangsúlyozta, csak a végzett munka szerinti bérelosztás te­remthet igazi anyagi érdekelt­séget, amire pedig a terv tel­jesítéséhez nagy szüksége van a vállalatnak. Fegyelem és anyaghiány Pesztercán János főbizalmi, az 1. számú gyáregység tmk lakatosa elmondta, mennyi gondot okoz a szappanfőzde szűk kapacitása. Az üstökben 24 órát kell ülepíteni a főze­tet, ez az idő nem csökkent­hető, így túlórával sem tud­nak többet termelni. Megle­petésként hatott a főbizalmi­nak az a panasza, hogy a szappanüzemben a gépek zsírzása szinte megoldhatat­lan, mert egyszerűen nincs zsírzópumpa. Erre az igazgató később szinte elkeseredetten reagált, egyszerűen nem értette, hogy ennek miért a bizalmi testü­leti ülésen kell kiderülnie? Amikor a vállalat milliókat költ gépek, gépsorok beszer­zésére, hogyan okozhat gon­dot néhány zsírzópumpa be­szerzése. Molnár Imréné bizalmi vi­tába szállt az igazgatónak az­zal a figyelmeztetésével, hogy az ötnapos munkahét beve­zetésével a péntek az péntek maradt, nem lehet szombat délutánt csinálni belőle. A bi­zalmi azzal érvelt, hogy a munkát nem annyira a fegye­lem lazulása, hanem az anyaghiány akadályozza. Eh­hez csatlakozott Turner Gé­­záné, a 2-es gyáregység bizal­mija, aki elmondta, hogy a kupakellátás egész héten akadozott, ezért más mun­kákra kellett átállni. A BIP gyáregység bizalmija, Túri Istvánné ugyancsak anyag­hiányra panaszkodott, majd feltette a kérdést: ha a gyár­egység külső okok miatt nem tudja teljesíteni a tervét, in­dulhat-e az élüzem címért folyó versenyben? Címke és export Korponay Antal, a zalaeger­szegi gyár szb-titkára el­mondta, hogy a műanyag fel­dolgozásra új, automata gép­sort állítottak üzembe, amely­nek nyersanyagfogadó siló­tornya billenőkocsis szállítás­ra alkalmas. Egy ideje azon­ban csak zsákos alapanyagot kapnak, amit kézi erővel kell az adagolóba juttatni. Megje­gyezte, hogy tavaly több új termék kibocsátásával azért késtek, mert a nyomda nem készült el a címkékkel. Végül a magasraktár használhatósá­gával kapcsolatos panaszának adott hangot. A 2-es gyáregység szb-tit­kára, dr. Losonczi Belőné emlékeztetett arra, hogy ed­dig időnként rossz minőségű csomagolóanyagot is kényte­len volt elfogadni a Caola, de az exportszállítások növelésé­vel egy időben el kell érni, hogy a gyártók hibátlan anyagot szállítsanak. Felhív­ta a figyelmet arra is, hogy gyáregységük szociális helyi­ségei nem felelnek meg a kö­vetelményeknek. A vitában többen taglalták a gépek okozta zajok csök­kentésének lehetőségeit és az egyéni védőeszközök haszná­latának fontosságát is. Az igazgató válasza után — amelyben egyebek között ígéretet tett a magasraktárral kapcsolatos panasz megvizs­gálására és arra, hogy megha­tározzák a zajcsökkentési fel­adatokat . Vida Jánosné szb-titkár ismertette a szak­­szervezeti bizottságnak a tár­gyalt témákkal kapcsolatos állásfoglalását. A bizalmi testület az elő­terjesztést elfogadta, de ja­vasolta, hogy a gazdasági ve­zetés teremtsen erősebb anyagi érdekeltséget elsősor­ban a takarékosabb gazdál­kodásra és az új technika meghonosítására. Tóth Jenő ........ .......—............ " ' — ■ ■ ■■■■ 1 " ' ...........— ..." HOGYAN SEGÍTSE A SZAKSZERVEZET A CSALÁDOKAT? „Legfontosabb, hogy a gye­rekek­ a családban lássanak valami jó, követendő példát. Az iskola a felelősségérzetet növelheti, s egyes részterüle­teket, egészségügyi, pszicho­lógiai problémákat világít­hat meg. Úgy érzem, az utób­bi időben olyan dolgokban, mint felelősség, fegyelem, tisztelet, amit neveléssel kis­gyermekkortól kell elsajátíta­ni, valahogy gyengén va­gyunk.­­Lehet, hogy ez is a jó­lét gyors növekedésének kö­vetkezménye. De meggyőző­désem, hogy sok probléma — munkahelyi, s családi is — ebből származtatható. Fogal­mazhatjuk úgy is, hogy anya­giakban előbbre járunk, mint tudatiakban.” Íme, egy vélemény a csa­ládi életre nevelésről. A Szakszervezetek Elméleti Ku­tató Intézetének munkatársai harminc vállalat szakszerve­zeti vezetőivel beszélgettek a munkáscsaládok életét befo­lyásoló különféle anyagi és tudati tényezők szerepéről. Megkérdeztek harminc kör­zeti orvost is, továbbá idős­korúakat, szellemi foglalko­zásúakat. Mindezt azonban csak a tulajdonképpeni cél — kétezer nagyüzemi munkás­család helyzete feltérképezé­sének — szolgálatában. A munkáscsaládok körében végzett személyes vizsgálat során pedig arra a napja­inkban igazán időszerű kér­désre kerestek választ, ho­gyan segítse a szakszervezet a családokat. Természetesen, a terjedel­mes és alapos felmérés leg­fontosabb megállapításait is csak hézagosan, jelzésszerűen tudjuk e helyütt közreadni. Az azonban mindenképpen különös figyelmet érdemel, hogy a megkérdezettek több­sége — az ismert borúlátó feltételezésekkel szemben — ragaszkodik a családjához, minden erőfeszítésük a biz­tonságos otthon megteremté­sére, az együttlét harmoniku­­sabbá tételére irányul. Vizsgálat nélkül is nyil­vánvaló, hogy e törekvések sikerében jelentős szerepet játszanak az anyagiak, s mi­nél több gyermeket nevel egy család, annál nehezebb hely­zetbe kerül. Ezért fontos ér­dek fűződik ahhoz, hogy a több gyermekes családok életkörülményeit javító pénz­beli és természetbeli jutta­tások­­— lehetőségeinkhez mérten — folyamatosan nö­vekedjenek. A szakszerveze­ti mozgalom, a maga sajátos eszközeivel, mindig is előse­gítette ezt a folyamatot. De ezzel párhuzamosan szükség van arra is, hogy a gyerekeknek a család anya­gi viszonyaiból eredő relatív kulturális elmaradása mér­séklődjék, vagyis a munkás­gyerekek esélyei e családok anyagi lehetőségeinél gyor­sabb ütemben javuljanak. A kutatók szerint ennek érde­kében a szakszervezetnek is nagyobb figyelmet kell for­dítania az iskolarendszerre és egészségügyi ellátásra; ha ezek a rendszerek jól (tehát a jelenleginél jobban) mű­ködnek, a gyermekek lehető­ségei között meglevő indoko­latlan különbségek tovább csökkennek majd. Ugyancsak a hátrányos helyzet felszámolására cél­szerű lenne kiépíteni egyfaj­ta családgondozási rendszert, mondják a kutatók. A szak­­szervezeti mozgalom ezzel kapcsolatban két irányban is léphet. Egyrészt kezdemé­nyezheti, „sugallhatja” az ál­lami szerveknek az egységes szellemű családgondozás gondolatát. Másrészt a mun­kahelyeken saját maga lét­rehozhat valamiféle életveze­tési segítség nyújtására al­kalmas szolgálatot, amely nem hagyná magukra a dol­gozókat családi, gyermekne­velési és egyéb — igaz, a ma­gánélet szférájába tartozó, de közösségi támogatást igénylő — gondjaik megol­dásában. A vizsgálat tapasztalatai, sajnos, azt mutatják, hogy gyakorta adódnak ilyen gon­dok, a házasság megromlásá­ra utaló jelektől, a családta­gok betegségén keresztül egészen a gyermekek pálya­­választásáig. Ugyanakkor a valódi közösséggé formáló­dott szocialista brigádokban és újabban a jogsegélyszolgá­lat munkatársának vagy egy-egy megértő bizalminak el is panaszolják intim prob­lémáikat az érintettek, ezzel mintegy felmentést adva a magánügyekbe való beavat­kozás vádja alól. Látszólag távol esik a csa­ládok segítésének szakszer­vezeti feladatától a munka­helyi problémák figyelemmel kísérése, megoldásának ke­resése. De ha meggondoljuk, hogy a családi konfliktusok hátterében nem is olyan rit­kán az egyik (vagy mindkét) házasfelet ért munkahelyi sérelmek húzódnak meg el kell fogadnunk: a két szak­­szervezeti teendő sok szál­lal kötődik egymáshoz. Márpedig a megkérdezet­tek 23 százaléka jelezte, hogy különféle munkahelyi prob­lémákkal küszködik. Sokan a munkakörülményekre pa­naszkodtak, ez főleg anyagi okokkal magyarázható fe­szültségforrás, nem vitás, hogy komolyabban kell ven­nünk. De talán ennél is sú­lyosabb tünet, hogy ugyan­csak nem kevesen (főleg a már nem egészen fiatalok) hangoztatták munkahelyi kollégáikkal és vezetőikkel kapcsolatos elégedetlenségü­ket. Amelyet adott esetben nem beszélnek ki magukból (tehát nem igyekeznek tisz­tázni, s ily módon elsimítani az ellentétet), hanem haza vi­szik. Lám, a családok életé­re még a munkahelyi demok­rácia fórumainak ilyen vagy olyan működése is hatással lehet. Mielőtt még valaki szóvá tenné, miféle családvizsgálat az, amelynek legfontosabb megállapításai közé „nem fért be” a lakáshelyzet, el­áruljuk: a kutatók szándéko­san „a családalapítás jelleg­zetes és első gondjain már némileg túllevő, de még fia­talnak számító” munkáscsa­ládokat kerestek meg. Re­mélve: ebben a körben a la­kásprobléma már nem olyan feszítő erejű, hogy eltakarja a családi életvitel egyéb gondjait. Ennek ellenére a megkérdezett családok 38 százalékánál még kibuktak a lakás vagy a megfelelő la­kás hiányából adódó feszült­ségek. A mozgalom mindennapi munkájában érzékelni kell ezt a súlyos tehertételt. Ez egyébként mit sem von le a szakszervezet által kezdemé­nyezett különféle családsegí­tő szolgáltatások értékéből. Kéri Tamás 7

Next