Népszava, 1982. július (110. évfolyam, 152–178. sz.)
1982-07-15 / 164. szám
6 Magyar bányász-fúvószenekarok az NSZK-ban, Ausztriában, Csehszlovákiában Három bányász-fúvószenekarunk járt külföldön a közelmúlt hetekben. A dorogiak az NSZK-ban, az oroszlányiak Ausztriában, a Mátraaljai Szénbányák Vállalat koncert fúvószenekara Csehszlovákiában vendégszerepeit. A dorogi zenekar Lóránt Elek vezényletével Isnyben kerületi zenei ünnepségen, fesztiválon vett részt, Kisleggben és Laubenben önálló hangversenyt adott. Német klasszikus átiratok mellett a mi klasszikusaink és mai szerzőink műveivel és a népek barátságát hangsúlyosan kifejező más művek előadásával őszinte sikert arattak. A fesztiválzsűri a zenekar játékát a legmagasabb fokozatú elismerésben részesítette. Az Oroszlányi Szénbányák koncert fúvószenekara Tátrai Márton és Padányi Szabolcs vezényletével az ausztriai Steiermarkban vendégszerepeit. A Fohnsdorfi Bányászzenekar vendégeként részt vett a zenekar fennállásának 120. évfordulójára rendezett jubileumi ünnepségeken. Együttesünk egyórás koncertet adott a város főterén, amelynek keretében első ízben mutatta be a közeljövőben sorra kerülő Dunántúli Bányászzenekarok Fesztiváljára készülő műsorát. Frantisek Moch, a világszerte elismert cseh népi fúvószene megalapozója születésének 120. évfordulóján a Prága melletti Kolin városában, Európa jelentős nemzetközi fúvószenei fesztiválján, a Mátraaljai Szénbányák központi fúvószenekara Marosvölgyi Károly karnagy vezényletével hangversenyezett. A fesztiválon harmincnyolc, különböző nemzetiségű zenekar találkozott. A külföldi zenekarok a Julius Fucik Parkban adtak hangversenyt, tömeges hallgatóság előtt. Másnap nemcsak nívós és tartalmas, hanem nagyon látványos, összevont zenekari hangversenyre került sor. Mások mellett Marosvölgyi Károlyt is felkérték a hatalmas, egyesített zenekar irányítására. Bányász-zenekaraink külföldi szerepléseiken méltóan képviselték a magyar fúvószenekari mozgalmat. Koncertjeiken a személyes baráti kapcsolatok ápolásával is hozzájárultak a népek barátságához. Tóvizi Sándor Hanglemezfigyelő Sírfelirat (Dsida Jenő versei) Én úgy tartom, hogy a versmondó nem csupán reprodukáló művész. Egy kicsit alkotó is, hiszen minden előadóművész belecsendíti a vállalt versbe a saját maga hasonló természetű élményanyagát is, ezáltal motívumaiban, nüanszaiban mindenképpen tágul, gazdagodik a költemény. Csokonai*, Kosztolányi, Tóth Árpád — leginkább az ő színeikből keverte ki Dsida Jenő a maga pompázatos költészetét, anélkül, hogy bármelyiknek is epigonjává vált volna. Míves, szépen szóló költő, akinek számára a magány is az „aranycselló mély húrjain zenél”. Aki megszólaltatja őt, annak magának is szépen kell szólnia. Igen, aki Dsidát mond, az szíveskedjék egy kicsit az aranycselló mély húrjain zenélni. Legszebb verseit — a nemrég elhunyt Jékely Zoltán kitűnő szerkesztésében — néhány hete adta ki a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Sírfelirat címmel. Hárman tolmácsolják a verseket: Bács Ferenc, Hegedűs D. Géza és Rajhona Ádám. Hármójuk közül az aranycselló mély húrjain egyedül csak Bácsnak sikerül zenélnie igazán. Rajhona több — általam is szerkesztett — tévéműsorban lepett meg már bennünket eredeti versmondásával, de Dsida világa nem az övé egészen. Hegedűs Géza se jó, se rossz. Mindazonáltal a lemez komoly tisztelgés a harmincegy esztendős korában elhunyt erdélyi költő emléke előtt, aki a századelő nagy lírai virágzásának egyik legeredetibb illatú és színű vadvirága volt. Mesék lemezen A gyerekek fantáziáját még nem béklyózza semmi. Emlékezzünk Saint Exupéry Kis Hercegére: bármilyen bárányt rajzolt neki a pilóta, elégedetlen volt vele. Akkor ragyogott csak fel, amikor egy ládikót skiccelt hevenyészve a papírra, kis szerelőlyukkal. Abba ugyanis tetszés szerinti, elképzelhetetlenül gyönyörű bárányt lehetett beleálmodni... A merész képzettársításokhoz, szürrealista képi kalandokhoz sokkal inkább partner a gyerek, mint az elmeszesedett képzeletű felnőtt. Ám ezt nem akarjuk tudomásul venni: gügyögünk neki és vulgarizálunk. Gyermeteg irodalmat nyújtunk neki a komoly gyermekirodalom helyett. Ezért veszek kézbe gyanakodva minden, gyermekek számára készült művészi portékát, legyen az könyv vagy hanglemez. És azért örülök két klasszikus meselemeznek, mert kivételek. Az egyik Hauff közkedvelt meséjének, A kis Mukk történetének igen sikerült hangjáték-változatát kínálja, a másik Grimm öt meséjének szintúgy dramatizált változatával kedveskedik a gyerekeknek. Lám, a meseirodalom nagy klasszikusaihoz kell csak fordulni — és máris mentes minden a gügyögéstől. Csupa fantázia, csupa rejtelem ez a világ, de mély emberi sugallat is. Két-, hároméves lemezek ezek már, de még mindig igen kapósak, hiszen gyerekek számára szebb ajándékot nem nagyon lehet kitalálni. Éppen, mert nem vevők a bóvlira. A gyerekeknél igényesebb közönség nincs. Udvariasságból sohasem tapsolnak semminek. De a minőségért nagyon hálásak. S ez a két lemez minőséget kínál. Baranyi Ferenc Meghalt Maróti Lajos Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Maróti Lajos József Attila-díjas, SZOT-díjas író, drámaíró, a Magyar Írók Szövetségének tagja, a Magyar Színházi Intézet főmunkatársa, 52 éves korában, hosszan tartó, súlyos betegség következtében, szerdán elhunyt. Temetéséről később történik intézkedés. Magyar Írók Szövetsége, Magyar Színházi Intézet, Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja. A késő délutáni hír virrasztásosan érkezik — némító, gerinchidegítő áramlása pillanatok alatt döbbenetbe fagy; arra sem hagy időt, hogy lemérhessük a vesztés súlyát, azt a hiányt, amit távozásával hagyott maga után, s azt a jelenlétet, amit műveire bízott... Mert akárhonnét is nézzük, regénye: A kolostor, drámái: Az utolsó utáni éjszaka, a Számkivetett, Az állam, a Közéletrajz, tanulmányai: a Kettős kötésben. A múló jövő nyomában holnapos alkotások, méghozzá nem is akármilyen alkotások, a kritikával egyetértésben, a szocializmus korának új, tudományos világképét hordozzák. Akik ismerték, valahol mind irigyei voltak ... irigyel azért a magvas tudományos gondolkodásért, amelylyel sokaktól különbözött, gazdagabb volt élményvilága, s ezt a gazdagságot formailag is modern (modernséget és hagyományt ötvöző) művekben tudta sűríteni. A tudat kettős gyökerű: végzettsége szerint matematika-fizika szakos tanár volt, belső hivatása szerint pedig kezdettől fogva „az adott világ varázsainak mérnöke” ... Mindez olyasfajta alkatlansággal párosult, amit egyetlen író, szellemi szolgálatos sem nélkülözhet: nem akart sose jóba lenni, kiegyezni önmagával az elégedetlenséggel örökös készenlétben állt, talán mert úgy érezte, hogy jócskán adósa önmagának, a világnak. Most már sohasem tudjuk meg, hogy még mennyivel , amivel megajándékozott minket, azért mi tartozunk hálával, az emlékezet hálájával. T. M. Nemzetközi Liszt-hanglemeznagydíjak Öt hangfelvétel kapta meg az idén a Liszt Ferenc Társaság nemzetközi Liszt-hanglemeznagydíjait. A zongoraművek közül három album nyert nagydíjat. A Philips cég felvételén Alfred Brendel játszik kései Liszt-műveket, az Amadeo cég lemezén Elisabeth Leonskaja Liszt-átiratokat ad elő, a Connoisseur Society kazettáján Antonio Barbosa tolmácsolja — Liszt átiratában — Schubert dalait. A zenekari kategóriában a zsűri a Decca cég felvételét részesítette nagydíjban. Ez utóbbi lemezen Claudio Arrau és a Londoni Szimfonikus Zenekar előadásában, Sir Colin Davis vezényletével, Liszt két zongoraversenye hallható. Az orgona- és kamarazene-kategóriában a Festivo cég kiadásában megjelent Jean Guillou-orgonalemez bizonyult méltónak az elismerésre. Centenáriumi Weiner Leó-pályázat Weiner Leó, kimagasló zeneszerzőnk születésének 100. évfordulójára készülve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Weiner Leó-emlékbizottsága pályázatot hirdet a zeneszerző életével és munkásságával foglalkozó zenetudományi művek megírására. Az elkészítendő pályamű lehet biográfia, terjedelme minimum 10 ív, monográfia, terjedelme legfeljebb 3— 6 ív és kisebb tanulmány, terjedelme legfeljebb 1—3 ív. A pályaműveket név nélkül, jeligével a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola rektori titkárságára kell beküldeni. A cím: 1391 Budapest, Pf. 206. Beküldési határidő: 1984. március 31. A pályaműveket az emlékbizottság által felkért szakmai bíráló bizottság értékeli. A zsűri mindhárom kategóriában a legjobb művet jutalmazza, az első kategóriában 50 000, a másodikban 25 000, a harmadikban pedig 10 000 forinttal. A kiemelkedő pályamunkákat külön is jutalmazhatja. A zsűrinek jogában áll az egyes díjak odaítélésétől eltekinteni, illetve a díjak összegét módosítani. A pályázat eredményét 1984. október 15-én hirdetik ki. Az emlékbizottság a legsikeresebb pályaműveket 1985- re, Weiner Leó születésének 100. évfordulójára könyvalakban is megjelenteti. CSÜTÖRTÖK, 1982. JÚLIUS 15. NÉPSZAVA FÖLDRENGÉS TOKIÓBAN A hét filmjei FŐLEGÉNY Új magyar film egy régi magyar színdarabból. A „régi” jelző persze viszonylagos, éppúgy használhatjuk húsz évvel ezelőttire is, mint hetvenévesre, ha olyasmiről van szó, amit akár történelmi forduló, akár kulturális ízlésváltás határol el napjainktól, röviden szólva, ami aktualitását már elvesztette. A művészet, természetesen, furcsa dolog a tekintetben, hogy nem témája, tárgya, aktualitása teszi továbbélővé, jóllehet a maga korában éppen ez az oldala „tolakszik” előtérbe egy-egy remekműnek is, az emberi-társadalmi viszonyoknak az adott kor előítéleteiből emelt korlátain túllépő ábrázolása az, ami miatt a „sajátunknak” érezhetjük. Szép Ernő Vőlegény című színművét bizarr túlzás volna az ilyen remekművek közé sorolni. A századelő városi kispolgárságának költői ábrázolójától korántsem idegen e társadalmi osztály nevetséges csúfságainak föltárása — de mindezt a legenda világába emeli át érzékeny és élvezetes nyelvi eszközeivel, amelyek színpadi művészetének is legfőbb értékét jelentik. Értékről beszélünk, tehát olyasmiről, amiért ma is becsüljük ezt a szerzőt, ám nem feledkezhetünk meg róla, hogy nem másból, hanem éppen ugyanebből a költőiségből következnek korlátai is, amelyek őt és művét napjainktól, tőlünk elválasztják. Mindebből érvek és ellenérvek adódhatnának, ha azt latolgatnánk: érdemes-e, vagy sem Szép Ernő Vőlegényét napjainkban színpadra állítani. Tudjuk, pár éve igennel döntöttek erről, s nagy sikerű előadás született a Madách Kamarában, remek színészi alakításokkal. Más azonban a helyzet, ha úgy Minden gondosan kicentizett Kendzsiro Omori japán katasztrófafilmjében, mely a szerény kommersz vonulatnak is meglehetősen szokványos darabja. A mesétől egyébként lehetne érdekes, hiszen egymást érik benne az izgalmas meglepetések (az eredeti cím precízen meghatározza a természeti csapás fokát: a földrengés 7,9-es erősségű). A tehetséges tudós, Joicsi amellett LEGYEN A FÉRJEM Álla Szurikova filmvígjátéka köznapi helyzeteket vonultat fel, és ennek megfelelően az életből — meg számos más alkotásból — ismerős a humor is, mely a jelenetekből árad. Egy magányos férfi szállást keres a Krímben. Időmilliomos, hiszen üdülni szeretne. Minden feltétel adott ahhoz, hogy rábukkanjon valakire a másik nem képviselői közül. A hölgy kisfiával együtt kilincsel fedélért, viszont a férj nélkül. A címbeli mondat akkor hangzik el a szájából, amikor alkalmi ismerősét megkéri némi helyettesítésre, ahol kettesben, anya és gyermeke meghúzhatják magukat, kifejezetten hiányolják a családfőt. •Nincs az a film, melyben — efféle szituációban — ne melegednének össze a hősök. A Legyen a férjem című szovjet komédia a bonyodalmat és a végkifejletet illetően semmiben sem különbözik a téma egyéb variációitól, csupán egyes sztoripanelek mások. Természetesen nagy szerepe van a gyereknek Navetjük föl a kérdést: érdemes-e az évi húsz játékfilm választékába illeszteni ezt a darabot? Elegendő indok-e a színpadi siker előzménye egy mozifilm elkészítéséhez? Magyarán: szüksége volt-e erre a témára, erre a színműadaptációra a magyar filmnek? Ne gyanakodjunk mindjárt témaszegénységre, a mai problémák iránti érzéketlenségre; a Nemeskürty István vezette Budapest Stúdió nem ötletszerűen kapott erre a témára — már a Csillag a máglyán is tudatos választásról tanúskodott. De ezt figyelembe véve is úgy ítéljük meg: egy kevés játékfilmet gyártó országban csak három igazi indoka lehet bármely produkciónak, nevezetesen politikai aktualitás, üzleti siker, művészi kísérlet. A Vőlegény létjogát nyilvánvalóan csak az utóbbi két szempont indokolhatná. Nos, ez az, amiben az eredményt látva, bizony kételkedünk. Ami ugyanis ebben a filmvállalkozásban érdekesnek mondható, az nagyon távol áll-marad attól, hogy bárkinek, bármelyikünknek az elevenébe vágjon, vagy akár a szívéhez szóljon. Mert említésre pusztán az méltó, hogy viszonylag szórakoztató színészi alakításokat láthatunk — Agárdi Gábor, Dayka Margit, Psota Irén, Schütz Ila, Tahi Tóth László —, ámbár minden újdonság nélkül azt „hozzák” ezek a jó színészek, amit már megszokhattunk tőlük; hogy Szabó Gábor operatőr viszonylag jó színes fényképezéssel kísérli meg a századelő minden ízében ismerős, színpadról és egyébünnen már visszaköszönő kellékeit, atmoszférát árasztó környezetté alakítani; hogy a színpadi rendező Vámos László egészen korrekt módon rakosgatja egymásselkardoskodik, hogy hozzák a lakosság tudomására a japán fővárost fenyegető veszélyt, amire az előrejelzések utalnak. Nem tudni pontosan, miért, de nem hisznek neki. A baj nem jár egyedül. Joicsi hátországa is morajlik, felesége el akar válni tőle. Vigasztalója akadna, ám a szerzők a háromszög emberi-lelki hátterével alig törődnek, mindez csak arra kell nekik, hogy a pánikhelyzet tasa és Viktor egymásra találásában. Persze, hogy nem megy egy-kettőre a hódítás. Bizonyos akadályokat is le kell győzni az elmaradhatatlan happy endig. Közben felvonulnak előttünk az üdülők, Viktornak — aki mellesleg orvos — elvész a ruhája, a lakáshiány gondokat okoz a „famíliának”, vagyis kedves semmiségekből és derűs megfigyelésekből épül fel a szerény cselekmény. Szurikova nem kápráztatja el a nézőt eredeti felfedese a rutinos vágó, Sivó György közvetítésével a beállításokat. Csak éppen az egész tárgy és az egész forma érdektelen. Ami szakmai erénye van a filmnek, az következésképpen öncélú erény. Mert lehet ugyan, hogy a mai „vállalkozói” világban ráfoghatnánk némi aktualitást a „fenn az ernyő, nincsen kas” kispolgári magatartásának itt ábrázolt jelenségére, csak hát annyira majdnem semmi a jelentősége és épp ezért a jelentése is a hozományvadász típusának napjaink valóságában (ellentétben mondjuk, a lakásvadász típusával), annyira nem mai formája az üres fejűek feltörekvésének, hasonlóképp a prostitúció és a látszaterkölcsösség ellentéte is annyira más síkra tevődött át már napjainkban, hogy aligha akad bárki is a nézőtéren, aki valami másra ismerhetne rá e film kép-, gesztus- és szöveganyagában. Márpedig egy új magyar filmben ennyi mindenképp kevés, önálló értéket, mondanivalót kellene hordoznia, még ha százszor is „színielőadás-átmentő” akcióról van szó. Ha tehát „viszonylagos” értékeit dicsérjük, az bizony annyi, mintha nem dicsérnénk — ellenkezőleg ... S végtére: Szép Ernő mondatainak egyéni stílusa és egyben a stilizálás színpadi lehetőségét megteremtő ereje is elvész a megfilmesítésben. Még ha a mondatok netán ugyanazok maradtak is: egy eleve a valóságtól elválasztott, színpadi világra íródtak azok. A filmi környezet ezzel szemben a realitást kényszerül képviselni: ebbe már nem illeszkedik maradéktalanul a szellemesen abszurditásba játszó párbeszédek, vagy magánmegnyilatkozások sora. Esztétikus, meglehetős gonddal kimunkált, de mégsem eleven világ mozog előttünk a vásznon. Csala Károly sakkfiguráit a megfelelő helyre állítsák. A földrengés iszonyatában Joicsi — megőrizve hidegvérét —, nemcsak a tüzet, a vizet és a gázt győzi le, hanem érzelmeit is. Mondom, a hatásosan megszerkesztett cselekmény — melyben könnyű felismerni a modell, az ihlető amerikai Földrengés bizonyos mozzanatait — megfelelő dózisokban tartalmazza a látvány sokkoló elemeit. A film mégis rossz. Indító konfliktusa illogikus (senki sem hallgat szegény Joicsira); melodramatikus fordulatai kuliszszahasogatók; hangszerelése kissé giccses; képi megfogalmazása a dilettantizmus határát súrolja. Bármilyen meglepő, mégis tény: a Földrengés Tokióban forgatókönyvét Kaneto Sindo írta. Nem ismerjük a mű — művecske — keletkezésének körülményeit, ezért csupán egy tényt és egy feltételezést fűzünk a látottakhoz: 1. Mindenki a piacról él; 2. Az igénytelen sztereotípiák ezúttal elpusztították a Tokió romjai alatt maradt társadalomkritikát is. résekkel, a sablonokat sem veti meg, hangulatokat azonban kifejezetten jó színvonalon képes komponálni. A Legyen a férjem azért több valamivel a tucatproduktumoknál, mert Jelena Proklova és Andrej Mironov (Farkas Zsuzsa és Balkay Géza hangján), a főszereplő színészek megragadó természetességgel játsszák el az „összeszokás időszakának” örömökben és csalódásokban egyaránt gazdag pillanatait. (s. l.)