Népszava, 1985. szeptember (113. évfolyam, 205–229. sz.)
1985-09-11 / 213. szám
NÉPSZAVA 1985. SZEPTEMBER 11., SZERDA * Érteni csak világos beszédből lehet Egy orrhossznyi zavar Egy-egy gazdasági, szervezeti változás, egy-egy küszöbönálló bérfejlesztés híre nemegyszer a párhuzamosan, vagy netán az egymást véletlenül keresztező csatornák közül azon jut legelőször az érdekeltekhez, amelyen a szakszervezeti bizalmi, a főbizalmi vagy az szbtitkár a „hajós”. Ez az orrhossznyi előny azonban speciális esetekben — történetesen most, a szakszervezeti választások kezdetekor — zavart is támaszthat. Alábbi példánk szolgálhat akár precedensként is, de ha hasonló eset nem fordul elő többé, akkor is figyelmet érdemel. A minap elkeseredett hangon telefonált szerkesztőségünkbe egy építőanyag-ipari vállalat vidéki gyáregységének szb-titkára. Mint mondta, teljesen tanácstalanul topog a választások kellős közepén. Egyrészt nem tudja, hogy gyáregységük megkapja-e a várt időben — tehát még a választások lebonyolításának időtartama alatt — a remélt önállóságot, mert ez esetben, megtartva önálló alapszervezeti jogukat, az szb-titkár választását is meg kell ejteniük. Másrészt az a gyanúja, hogy mégse lesznek egyhamar önállóak, mert egy leírat értelmében korábbi alapszervezetük megszűnik, s ehelyett munkahelyi szakszervezeti bizottságot kell választaniuk. Ennek élén pedig — tudomása szerint — egy főbizalmi áll. Késleltetett választások Mi ez, ha nem visszalépés, s egyáltalán, miért hagyják bizonytalanságban őket? A kérdészápor után — immár egyetlen, de meglehetősen nagyméretű — kérdőjel magasodik az újságíró elé. Miként kerülhet ekkora bizonytalanságba egy szb-titkár, de fogalmazhatunk úgy is, egy egész gyáregység? Induljunk ki ama bizonyos, sokat emlegetett orrhosszból. Semmi kétség, a gyáregységiek a szakszervezeti választásokhoz kapott, s a villámcsapás gyorsaságával érkezett útmutatóból hámozták ki gazdasági szervezetük várt megváltoztatásának fejleményeit, szomorú és kész ténynek véve az önállóvá válás elmaradását, jobb esetben eltolódását. Lám, a szakszervezetnél már tudják azt, amit a gazdasági vezetés még nem, vagy ha igen, egyelőre nincs felhatalmazása a felsőbb szintű döntés továbbadására. És a szakszervezetnek van? A demokrácia jegyében vajon nem várható el a gazdasági vezetéstől is a legalább hozzávetőleges, megfelelő irányba orientáló tájékoztatás? Miközben mindezt átgondolták a gyáregységnél, valamiféle csodára várva, késleltetni kezdték a szakszervezeti választásokat. Helyesen? Semmiképpen nem. A szakszervezeti választások nem lehetnek egy-egy — akár hónapokra, félévre is elhúzódó — gazdaságiszervezet-korszerűsítés függvényei. Mit kellett volna tehát tenniük a választásra készülődőknek? Végrehajtani az Építők Szakszervezete központi vezetőségének állásfoglalása alapján meghatározott, és a vállalati szakszervezeti bizottság által megjelölt feladatokat. Ha megértették volna, miről van szó ... Másfajta önállóság Pedig az állásfoglalás végül is világos. A szakszervezeti munka egységessé tétele érdekében mintegy tíz vállalatnál — így a szóban forgónál is — egyetlen alapszervezet létrehozása kívánatos, a korábban működő alapszervezeti sza-k helyett pedig a munkahelyi szakszervezeti bizottságok lássák el a mindennapi operatív feladatokat, a vállalati központban működő bizalmi testület és szakszervezeti bizottság irányításával. Mi változik? A szakszervezeti munka önállósága semmiképp sem, az új felállásban csupán a pénzügyi önállóság szűnik meg, s a jövőben immár — mint irányítóhoz — nem a megyebizottsághoz, hanem saját vállalatuk szakszervezeti bizottságához tartoznak. A munkahelyi szakszervezeti bizottság élén egyébként titkár és nem főbizalmi áll. Csakhogy ezt senki nem mondta meg a panaszkodó gyáregységi szbtitkárnak. Hogy miért? Mert akinek meg kellett volna mondania — nevezetesen a vállalati szb-titkár —, szintúgy nem tudta pontosan, miben is leledzik a nevében új hangzású, munkáját tekintve azonban nagyon ismerős munkahelyi bizottság. Információ és csalódás Az elmaradt, pontos felvilágosítás e napokban megérkezett a tanácstalanságba süppedt gyáregységbe, tehát e sajátságos történetet be is fejezhetnénk a „minden jó, ha a vége jó” klasszikus szólásmondással. Az örvendezés azonban az eset kapcsán semmiképpen sem helyénvaló. Egyetemes igazság, hogy érteni csak a világos beszédből lehet. És tegyük még hozzá: az őszintéből. Minden felnőtt ember felfogja, hogy egy-egy gyáregység önállóvá válása nem egyik napról a másikra történik. A döntéshozók megannyi javaslatot, érvet és ellenérvet mérlegelnek, nem beszélve az esetleges elhatározást alátámasztó bonyolult gazdasági számítások elvégzéséről. Szóval mindezt könnyűszerrel felfogja a felnőtt ember. Azonban elgondolkodtató dolog, hogy ugyanez az ember szeptember közepén miért hisz még mindig a szeptember végi önállósulásban, amikor a dolgok már rég másképpen állnak? A tájékoztatás még mindig fellelhető fehér foltjai ütnek ki — nem kívánatos salétrom gyanánt — e hétköznapi, de nem tanulság nélküli történeten. A félreérthető, vagy éppen elhallgatott információ nemcsak zavart támaszt, hanem csalódást is okoz. S ez utóbbi a nagyobb baj. Horváth Ildikó Górcső alatt az egészségügyi integráció A gyógyító-megelőző munkát végző egészségügyi intézmények integrációjának utóvizsgálata kezdődött a napokban a fővárosban, valamint Baranya, Bács-Kiskun, Borsod, Csongrád, Heves, Gór, Szabolcs-Szatmár, Szolnok, Vas és Veszprém megyében. A népi ellenőrök azt igyekeznek feltárni, hogy a legutóbb 1982-ben végzett KNEB-alapvizsgálat óta hatékonyabbá, színvonalasabbá vált-e az intézmények együttműködése és — ennek nyomán — a betegellátás. Tapasztalatokat gyűjtenek arról is, hogy a járások megszűnte, a közigazgatási rendszer átszervezése milyen változásokkal járt, a helyi tanácsok megnövekedett önállósága miként hatott a hatáskörükbe került intézmények működésére, s ehhez a tevékenységükhöz afelsőbb szervektől milyen útmutatást, segítséget kaptak. Górcső alá veszik azt is, hogy az új szervezeti keretek és működési előírások elősegítik-e az egységesebb orvosszakmai elvek érvényesítését, a járó- és fekvőbeteg-ellátó intézmények együttműködését; megalapozottabbá vált-e a gyógyító munka anyagi-műszaki feltételrendszere. A lakosság érdekeit szem előtt tartva ellenőrzik a körzeti, valamint a szakorvosi rendelőkben folyó gyógyítómegelőző munkát is. Elsősorban arra kíváncsiak, hogy a körzeti orvosi szolgálat szervezete, valamint a rendelők telepítési és működési feltételei igazodnak-e a lakossági igényekhez, megfelelő-e az orvosok és az egészségügyi szakdolgozók aránya. Feltérképezik a körzeti orvosok, a szakrendelők és a kórházak kapcsolatrendszerét. Vizsgálatokat végeznek a körzeti orvosok és ápolónők leterheléséről, s arról, hogyan oszlik meg munkaidejük a különböző feladatok — mint például a rendelés, a beteglátogatás, a gondozás, a szűrés, az egészséges életmódra nevelés, az ügyelet — teljesítése között. A népi ellenőrök anikétákat is szerveznek, amelyeken az egészségügyi dolgozók is elmondhatják az integrációval kapcsolatos véleményeiket. A szervezők különösen arra kíváncsiak, hogyan ítélik meg az egészségügyi intézmények új típusú kapcsolatrendszerét, valamint az ott dolgozók és a hozzájuk bizalommal forduló, gyógyítást váró állampolgárok viszonyát. Tapasztalatokat gyűjtenek arról is, hogy az intézményekben a munkahelyi légkör megfelelő-e a hatékony gyógyító munkához, érvényesül-e a munkahelyi demokrácia, igénylik-e hasznosítják-e az egészségügyben dolgozók integrációval kapcsolatos véleményét. (MTI) Garzonlakások nyugdíjasoknak Százhuszonhárom garzonlakás építését kezdték meg nyugdíjasok számára Szolnokon., Az építkezést előreláthatólag 1986 második felében fejezik be MTI Fotó : Csikós Ferenc felvétele IMPULZUSOK A légió őrmestere — pontosabban ami homokkal félig betakartan megmaradt belőle — reggelenként néz rám, hanyattfekve, hasán egy ocsmány ízeltlábú féreg lapul, átmenet a skorpió és a tarantellapók között. Mellette a puskája áll ki a sivatagból. Egyedül a szemgolyóit nem kezdte ki az enyészet, mert azok épen tükrözik a beléjük dermedt iszonyatot. Alatta egy szürkéskéken szétfolyó — vagy talán épp összeálló — leírhatatlan arcszerűség fintorog, egy démon — de aki ezt megfestette, annak feltehetően nem a görög filozófusok által emlegetett Daimon járt a fejében. Sőt megkockáztatom a feltevést: erről a másik rejtélyes inspiratív lényről halvány fogalma sem volt — inkább a narkósok iszonyatos látomásait igyekezett megragadni. Mellettük egy motorosszemüveget viselő, lobogó szőkehajú csontváz rugaszkodik el a vörösen izzó földgolyóról, Harley Davidson motoron. S az „űrbéli crossozó” mellett páncélos, szarvakkal ékes sisakot viselő barbár harcos vaskosodik egy vállán gunnyasztó dögkeselyűvel, amint épp vértől csepegő kétélű bárdját tisztogatja , míg alant a vulkán lávát és hamut okádik. S van még néhány hasonló mívességű és üdeségű színfolt, amivel reggelenként szembetalálkozom, de ne gondolják, hogy valami eszelős filmklub tagja vagyok, és reggelenként vetítésekre járok. A, dehogy. Én egyszerűen csak kiszállok a metróból a Blaha Lujza téren és az egyik vitrinben máris előttem vannak a fenti kompozíciók — a lemezborítók —, amelyek feltehetően a magasabb kultúra jegyében fogant produkciókat reklámoznak. A hely kimondottan jól van megválasztva. Ezer és ezer ember áramlik el előttük, ezer és ezer fiatalkorú és gyerek áll meg előttük kitágult szemekkel. Egy hete figyelem a hatást. Mindig megáll előtte néhány ember, mondanom sem kell, hogy főként a fiatalok. Végül is remek dolog egy kis izgalom, hisz az élet oly veszélymentes és oly szürke! Az erőszak fantomjait nem kell távoltartanunk, inkább csempésszük be őket magunk közé — hisz oly messze vannak, és főként oly elenyésző létszámban nyüzsögnek a világban! Akkor feljövök a munkahelyemre, és kinyitom a reggeli lapot és látom, hogy egy instabil személyiség kalapáccsal agyonvert egy magányos öregembert, és mellette olvasom, hogy további instabil és antiszociális személyiségek betörtek és meggyilkoltak valakit s ezzel durván ezer forintnyi haszonra tettek szert. Miután már a könyökömön jön ki a „modern” tanítás, hogy minden mindennel összefügg egy ideje, reggelenként rákacsintok a vitrinre: helló fiúk, megvagytok még? Köszönik, megvannak. — tisza — Felnőtt- és iskoláscsoportoknak Önköltséges beutalás gyermeküdülőkbe A közelmúltban, amikor az önköltséges beutalási lehetőséget ismertettük a SZOT-üdülőkbe, csak a felnőtteket fogadó üdülőkről szóltunk. Érdemes azonban részletesen külön említeni az egész éven át nyitvatartó gyermeküdülők által nyújtott lehetőségeket, amelyek a belföldi turizmust segítik. Ez még nem válhatott anynyira ismertté mint a felnőtteket fogadó üdülőkbe szóló önköltséges beutalás, miután először csak tavaly nyílott rá lehetőség, hogy májusban és szeptemberben a SZOT gyermeküdülői kiránduló csoportokat fogadjanak. Tavaly ég az idén különösen a parádfürdői és a röjtökmuzsaji üdülőt kereste fel sok iskolai kiránduló és más turistacsoport. A gyermeküdülők azonban nemcsak gyermekeket, hanem vállalatok felnőtt csoportjait is szívesen látják. Tudni kell azonban, hogy a gyermeküdülőkben az elhelyezés többnyire 12—20 ágyas hálótermekben oldható meg, de így is vonzó az igazi túrázóknak az olcsó szállás és étkezési lehetőség. Jelenleg személyenként és naponta 140 forintba kerül a szállás és az étkezés a gyermeküdülőkben. Ez az összeg azonban csak irányár. A végleges térítési díj a megrendelt és igényelt szolgáltatásoktól függően helyenként némileg módosulhat. Akiket eddig vendégül láttak a gyermeküdülők, általában nem csalódtak. Az elmúlt év májusi és szeptemberi, valamint az idei májusi tapasztalatok bizonyították, hogy a csoportok nem kifogásolták a turista elhelyezést és elégedettek voltak a szolgáltatásokkal. A kirándulók többsége azt is jelezte, hogy ha lehet, máskor is szívesen jönne. Országjárók, kirándulók számára vonzóvá teszi a gyermeküdülőket, hogy valamennyi hatalmas parkokban helyezkedik el. A szállás a kastélyépületben és a hozzátartozó pavilonokban van. Az üdülők környéke többnyire gazdag látnivalókban, ahol mód nyílik gyalogtúrákra, félnapos autóbusz-kirándulásra, sportolásra. A következőkben bemutatjuk a gyermeküdülőket, valamint az újhutai és a sátoraljaújhelyi szakmunkástanuló-üdülőt, ahol idén egész szeptemberben, valamint október első hetében, jövőre május közepétől, június közepéig várják az iskolai kirándulócsoportokat, ifjúmunkásokat, vállalati kollektívákat. Egyéni turistákat ezek az üdülők nem tudnak fogadni, csak nagyobb csoportokat. SZOT GYERMEKÜDÜLŐ, MIKOLD-KASTÉLY (9835 Mikosszéplak, telefon: Zalavég 6.) Az üdülő Vas megye keleti határszélén, erdőkkel borított dombok között fekszik. Zalabér-Batyk vasútállomásról, vagy Sárvárról autóbusszal közelíthető meg. A múlt század ötvenes éveiben épült Mikosd-kastélyban száz, a pavilonokban kettőszázhatvan kirándulót várnak. Az üdülőtől rövid gyalogtúrával elérhetők a Szajkitavak, a Magas-kilátó, valamint a Baltavári-forrás. Pár órás autóbusz-kirándulás szervezhető többek között a festői Sümegre, a gyógyvizéről ismert Sárvárra, valamint két megyeszékhelyre: Zalaegerszegre és Szombathelyre. SZOT GYERMEKÜDÜLŐ, ORMÁND-KASTÉLY (8737 Zalakomár, telefon 6.). Az üdülő Budapesttől 200 kilométerre, Zala megyében található. Vonattal a nagykanizsai vasútvonalon közelíthető meg. Zalakomár vasútállomástól az Ormándkastély mindössze két és fél kilométerre fekszik. A század elején épített tornyos kastélyban százhúsz, a mellette létesített pavilonokban hatvannégy személyt fogadhatnak. Kedvelt gyalogtúraútvonal a Csöngőkúti-forrás, Öregtölgy, Ormándpusztafalu. De csak néhány kilométeres autóbuszutat jelent a termálvizű zalakarosi fürdő és a galamboki Talpasház megtekintése, vagy a kápolnapusztai bivalyrezervátumban tett látogatás. SZOT GYERMEKÜDÜLŐ (9451 Röjtökmuzsaj, telefon: 99-48-013.). Budapesttől mintegy 200, Petőházától hét kilométer távolságra található az üdülő, a Kis-Alföld nyugati részén. A kétszáz éves kastélyépületet első ízben 1925-ben Verseghy Nagy Elek, az akkori vatikáni követ korszerűsítette. A kastélyban száztízen, a pavilonokban kettőszázhatvanan kaphatnak szállást. A környék bővelkedik látnivalókban. Autóbusszal pár óra alatt elérhető Fertőd, Nagycenk, Balf, Kőszeg, Bük, Szombathely, Sopron, Pannonhalma. SZOT GYERMEKÜDÜLŐ. (2252 Tóalmás, telefon: 3.). Az üdülőkastély Budapesttől 60 kilométerre, Pest megyében található. Vonattal Tápiószecsőig, gépkocsival a 31-es úton, vagy Gödöllőn keresztül közelíthető meg. A múlt században Ybl Miklós tervei alapján épült barokk stílusú kastélyban száz, a pavilonokban háromszáznegyven kiránduló számára van hely. Az üdülőt természetvédelmi terület veszi körül, ahol igen sok botanikai ritkaság található. SZOT GYERMEKÜDÜLŐ, (3244 Parádfürdő, telefon: 46.). Az üdülő Heves megyében, Egertől és Gyöngyöstől egyformán 30 kilométer távolságra található. Elérhető vonattal a Recsk-Parádfürdő vasútállomásig, vagy Budapesttől közvetlen autóbuszjárattal. A gyermeküdülőnek az Ybl Miklós tervei alapján épült reneszánsz stílusú egykori Károlyi-kastély ad otthont. A kastélyban százhetven, a 16 ágyas faházakban százhuszonnégy személy helyezhető el. Az üdülőből autóbusszal Kékesre, Galyatetőre, Gyöngyösre és Egerbe is lehet kirándulni. A gazdag helyi látnivalók közül megemlítjük a Kocsi-múzeumot, az üveggyárat, a Palócházat, Asztalos Joachim népi faragóműhelyét, a Csevice-forrást, valamint a recski bányát. Nemcsak a gyermeküdülők, hanem a két hegyvidéki Borsod megyei, időszakosan működő szakmunkástanulóüdülő is fogad kirándulócsoportokat. Újhuza — mivel az épület fűthető —, a téli időszakban is igénybe vehető. A sátoraljaújhelyi üdülő azonban csak szeptemberben — jó idő esetén október első felében —, valamint májusban és június közepéig kereshető fel. SZOT SZAKMUNKÁSTANULÓ-ÜDÜLŐ, ÚJHUTA (3936 Háromhuta, telefon: Háromhuta, 4.). Az üdülő a zempléni fenyvesek között természetvédelmi területen fekszik, a fővárostól közel 250 kilométer távolságra. Olaszliszka- Tolcsva vasútállomástól az üdülő 20 kilométerre található. A korábban vadászkastélynak használt épületben az elhelyezés 16—20 ágyas hálótermekben történhet. Az üdülőben mintegy 100—110 kiránduló helyezhető el. A környék jó levegője alkalmas erdei sétákra, gyalogtúrákra és sportolásra egyaránt. SZOT SZAKMUNKÁSTANULÓ-ÜDÜLŐ, (3980 Sátoraljaújhely, telefon: 440.). Az üdülő zöldövezetben, a város feletti domboldalon létesült. Budapesttől 265 kilométer távolságra található. A vasútállomástól mintegy két kilométeres szerpentinét vezet az üdülőbe. A nyolc pavilonban összesen 400—450 turista helyezhető el. A környék bővelkedik kirándulóhelyekben. Bányai János