Népszava, 1986. március (114. évfolyam, 51–75. sz.)
1986-03-29 / 75. szám
NÉPSZAVA 1986. MÁRCIUS 29., SZOMBAT Hiúzok hava 1981 MÁRCIUSA: hiúz tűnt fel a Zemplénben, melyet azonnal agyonlőttek. 1985 MÁRCIUSA: a Mátra északi lejtőjén kapitális hím hiúzt lőttek ki. 1986 MÁRCIUSA: a Pilisi Parkerdőben négy hiúz jelenlétét észlelik egy ideje. Kilövésükre a szokásos akció már megkezdődött. A március, úgy látszik, nálunk lassan a hiúzok hava lesz ... Az OKTH országos központja vette a Pilisi Parkerdő vezetőségének kilövésiengedély-kérését, amelyet szolgálati úton továbbított a budapesti felügyelőséghez. Az itteni illetékes kapcsolatba lépett a Pest Megyei Tanács vadgazdálkodási és természetvédelmi csoportjával. Az ügyben egyelőre senki nem tud (vagy akar) lényegi információt adni, papírok hiányáról beszélnek, és így teljes bizonytalanságban vannak az ügy lehetőségeit, az engedély kiadását illetően. ,Két olyan illetékes van jelen pillanatban, akit mindenképpen meg kell szólaltatnunk a küszöbön álló hiúzvadászatról, lévén ez az ügy már most, a kibontakozás előtt erősen abszurd. Dr. Berdár Béla, a Pilisi Parkerdő főigazgatója: — A hiúzok feltehetően szovjet Kárpát-Ukrajnából jöttek át, ahol dúvabként vannak nyilvántartva. Csehszlovákia, Ausztria bérvadászokkal löveti ki őket, mert pusztítják az értékes vadállományt. Nálunk is ez a helyzet: nemrégen negyven átharapott torkú muflont hoztak be. A fiúk egészen közelről ' :,,ik is, ahogy a hiúz ráve■fi'ínagát egy muflonra. Nem kívánunk hiúzbőlreferni. jutni, nem akarjuk megfejteni a törvényeket. Nekkünk jó megoldás a befogás és az elirányítás is — csak innen tűnjenek el. Végül, is a dolog most már így vetniük fel: vagy hiúz, vagy rrflon A hiúz kegyetlen ragadozó. És — ez a mesterszisztémánk gyengéié - nem tudjuk elviselni az a andó jelenlétét. Nálunk egyébként soha nem olt őshonos, a veszélyeztetett muflon viszont kétszáz évi el Magyarországon, s a az állomány értékes részét ,otja. Egyelőre így állnak a tgok. Megkértük az engedélyt, hogy érdemben léphessünk . . . A fenti információ vétele után dr. Balogh János akadémikus, tanszékvezető professzort, a Magyar Tudományos Akadémia természetvédelmi bizottságának elnökét kérdeztük meg, hogy mi a helyzet „hiúz-komplexusaink” terén, tekintettel az ügyben évek óta tapasztalható ellentmondásokra, amelyeket egyszerűen nem sikerült sem feloldanunk, sem tisztáznunk. — Fel nem foghatom, honnan származnak azok az értesülések, miszerint a hiúz szovjet Kárpát-Ukrajnában dúvadnak minősül, s hogy mint ilyent, kíméletlenül üldözik. — A Szovjetunióban szigorúan védett faj ez a nemes nagymacska. Szomszédos országainkban, továbbá Franciaországban, Svájcban, az NSZK-ban komoly erőfeszítések történnek a visszatelepítésére. Az NSZK-ban — micsoda bizarr fintora ez ennek a helyzetnek — a magyar származású Festetich Antal professzor irányításával folyik ez az akció. Elzászban Csehszlovákiából importált tenyészállatokat engedtek szabadon, hogy, kétszáz év után újra elszaporodjanak. Itt történt a következő figyelemre méltó eset: mint rádióadókkal felszerelt nyakörvvel látták el a betelepítendő nagymacskákat. Közölték a kibocsátás idejét is. A megjelölt dátum után azonnal sorra jelentkeztek a „károsultak”, akik a hiúzok által elpusztított birkáikért kártérítést követeltek. Csakhogy a természetvédők — élve a gyanúperrel — egy kis diplomáciai fondorlatot iktattak be: a megjelölt időpontnál több hónappal később engedték csak szabadon a hiúzokat. A számláikra írott „mészárlások” idején tehát egyetlen hiúz sem tartózkodott a területen. Egyébként a ragadozókárok abszurd eltúlzása, a velük való takarózás elterjedt módszer, így jöttek öszsze a többmázsás „halkárok” is, amelyeket a vidrák rovására írtak. Ez a muflonpusztítás szintén gyanús nekem. A muflon köztudottan nem bírja a fagyot, a telet, a havat. Ez a tél agresszívan végződött, nagy fagyot, mély havat hozott. Ilyenkor a muflonok felfáznak, belázasodnak, és tömegesen elhullanak. Egyébként is: az állítólagos „tömegmészárlást” dokumentálni kell. Le kell őket fényképezni. Egy állatfaj hasznosságát vagy kártékonyságát pillanatnyi önérdekek alapján megítélni... ez már nemcsak túlhaladott, de felháborító álláspont. — A hiúz őshonos nemes vadunk volt századokon át. A múlt század derekán pusztult ki, az ember „jóvoltából”. A muflon köztudottan korzikai juhfajta, amit nem kétszáz éve, hanem a hiúz kipusztításával nagyjából egy időben, 1868—69-ben telepítettek be — de pontosabb, ha azt mondom, szabadították ránk. Azóta is nyögjük. A vadjuhok minden fajtája elemi csapást jelent arra a területre, amelyre így rászabadítják. A szóban forgó pilisi részen egyébként az egyik kiemelten védett bioszféra magrezervátumunk található. Magyarországon ebből kettő van, a világon összesen 170. Az én kérdésem most így hangzik: mit keresnek a nem őshonos muflonok az ilyen szigorúan védett területen, amelynek flórája és faunája pótolhatatlan? Ha a hiúzok a muflonállományt itt gyérítik, akkor a legjobbat teszik az ügynek. — Ami egyelőre hazai pályán folyik, az elfogadhatatlan és tarthatatlan. Totális zűrzavar jellemzi az eddigi intézkedéseket. Egyelőre elméleteket és rémmeséket gyártunk a különböző elfogadhatatlan akciók igazolására. Van azonkívül itt még két fontos motívum, amelyet meg kell említeni. Ezek a hiúzok nem a magyar állam tulajdonát képezik. Hogyan számolunk el velük azokkal az országokkal, ahol szigorúan védettek, sőt ahol vagyonokat áldoztak rá, hogy újra betelepítsék őket? Jó lenne, ha illetékeseink felfognák azt az országos méretű felháborodást (semmi túlzás nincs abban, amit mondok, mert a felháborodást naponta érzékelem én is ezen a látszólag elzárt „harcállásponton”), amelyet ezek az események kiváltanak. És amelyet egyesek nem vesznek figyelembe. Visszatérve a hiúzokra: ezek az állatok létezésük lényegénél fogva szelektálnak, és szerepük pótolhatatlan. Nem bolygatják fel az egyensúlyhelyzetet, inkább annak visszaállítását segítik elő. Baróti Szabolcs Ki ülhet a mentő volánjához? Gépkocsivezetők a rostán Mentőautóba is kell gépkocsivezető címmel foglalkoztunk lapunkban a mentőszolgálatnak súlyos gondokat okozó létszámhiánnyal, amelynek egyik oka lehet a pályaalkalmassági vizsgálatra való hathetes várakozás. Dr. Perczel Tamást, a Közlekedési Főfelügyelet Pályaalkalmasság-vizsgáló Intézetének igazgatóját kérdezem: — Mi a véleménye a mentők észrevételéről? Mennyi munkája van az intézetnek, kiket kell megvizsgálnia? — A 15/1984. KM—BM együttes rendelet alapján mindenkit, aki hivatásos gépjárművezetői munkakörben akar dolgozni. Ezen belül megkülönböztetetten a megkülönböztetett jelzésű járművek, köztük a mentőautók vezetőit. Vizsgára kötelezettek a taxi-, az autóbuszvezetők, a külföldön rendszeresen vezető hivatásosok. Emellett mindenki, akinek ötször nem sikerült levizsgáznia, és hatodszor is szeretne. Rendkívüli vizsgálatot kezdeményezhet az előzetes és az időszakos alkalmasságot elbíráló orvos, a rendőrség, az ügyészség, a bíróság, valamint a munkaadó. Ez a már jogosítvánnyal rendelkezőiket érinti, ha valami esemény kapcsán pszichogén alkalmatlanság gyanúja merül fel, aminek sok oka lehet. Ez évi húszezer esetet jelent. Közlekedési előélet — Sok ez, vagy kevés? — Azt hiszem, nincs sok értelme egybevetni ezt a két és fél millió — többségében nem hivatásos — vezetővel. Fontosabb, hogy a pszichológiai alkalmasság sem örök életű, de erre nincs időszakos vizsgálat. Bár az orvos-nak — ha úgy véli, hogy indokolt — joga van bárkit vizsgálatra küldeni. A jogszabály keretet ad ehhez, más kérdés azonban a gyakorlat: az évi hétszáz vizsgálat a balesetek, szabálysértések, ittas vezetés számához képest, aránytalanságra utal. És megfogalmazhatom a következtetést: kevesebben kerülnek ide, mint ahányszor jogosan vetődhet fel a pszichológiai alkalmatlanság gyanúja. — Megfelelő-e a létszámuk a feladathoz képest? — Az intézet hetvenöt főnyi létszámából huszonhat a pszichológus. De mert a hatósági feladat mellett kutató tevékenységet is folytatunk, más szakképzettségűeik, például mérnökök, matematikusok is dolgoznak itt. A várakozási idő csökkentése azonban nem egyszerűen létszámprobléma. A hat hét alatt ugyanis elég sok a tisztázni, ellenőrizni való a közlekedési előéletben. Az alkalmasság feltételei közé tartozik például a kétéves folyamatos jogosítvány, amit nem lehet bemondásra alapozni, ezt dokumentálni kell. Emellett nem egyenletes az igény, sok a hullámzóan jelentkező feladat. Ha fontosság szerint igyekszünk sorrendet kialakítani, ez az egyének érdekeit sértheti. De a mentősök így is kiemelt helyen szerepelnek. Ám hangsúlyozom, hogy akinek hat hét alatt elmegy a kedve a mentőzéstől, az amúgy sem lett volna kitartó. Egyébként sokan már a vizsgálat küszöbén megtorpannak, attól tartva, hogy veszélybe kerülhet a már megszerzett jogosítvány. De az sem ritka, hogy az alkalmasnak bizonyuló végül nem a mentőszolgálathoz megy dolgozni, vagy esetleg éppen a soronkívüliség reményében jelentkezett oda, és mondjuk magántaxis akar lenni... Ezt a magatartást a Fővárosi Taxinál mutatkozó neuralgikus létszámhiánnyal kapcsolatban értük tetten. Közös ergonómiai laboratóriumot létesítettünk, többek között előszűrő-vizsgálatra, amivel a várakozás egy hétre csökkent. Munkaerőgondjaink azonban ettől sem enyhültek, ezzel szemben felismerte a lehetőséget jó néhány jelentkező, s a vizsgálat után elment a magántaxisnak. Veszélyes esetlegesség* — De az mindenképpen helyes, ha minden taxis átesik pszichológiai alkalmassági vizsgálaton. — Az lenne, de a taxisok vizsgálata csak 1978 óta kiemelt kategória, visszamenőleges hatály nélkül. Ennek következtében az, aki például 1960-ban szerzett hivatásos jogosítványt, de soha nem dolgozott ilyen munkakörben, most 60—70 évesen iparengedéllyel magántaxizhat, vagy mellékállásban a Főtaxinál vezethet. — Megnyugtató ez? — A válasz nem egyszerű, és nemcsak a tényleges vizsgálókapacitás bővíthetőségének függvénye. Úgy vélem, él bennünk valamiféle aggodalom a vizsgálat kiterjesztésének következményeitől is. Mi történne például, ha az autóbuszvezetői állomány teljes átszűrésével mondjuk húsz százalék fennmarad a rostán? Talán nem is lenne indokolt megvonni tőlük a jogosítványt, hiszen az is igaz, hogy aki húsz-harminc éve ül a busz volánjánál, a gyakorlatban bizonyította alkalmasságát, olyan rutint szerezve, amely ellensúlyozza a megkopott képességeket. — Mégis nagyon idekívánkozik a kérdés: hogyan befolyásolja a közlekedés biztonságát a vizsgálatok jelenlegi szintje? — Szakmai szempontból persze a mindenkire kiterjedő ellenőrzés a jó, de ez ma nem megvalósítható. Akkor sem lenne az, ha az ország összes pszichológusa ezzel foglalkozna. Reálisabb kérdés, hogy a rendkívüli vizsgálat kezdeményezésének gyakorisága megfelel-e a követelményeknek. Erre felelősséggel nemet mondhatok. A kezdeményezések esetlegesek, találkoztunk olyan gépkocsivezetővel, akitől ittas vezetés, gázolás, cserbenhagyás miatt háromszor vették el időlegesen a jogosítványt, és büntetésének kiállása után mindenféle egészségügyi pszichológiai vizsgálat mellőzésével visszakapta. Végül halálos baleset kapcsán a rendőrség küldte hozzánk, holott alkalmatlansága az első eseményből megállapítható lett volna. A munkaadó felelőssége A pszichológiai vizsgálat mellőzésének egyszerű financiális oka is van. A hatszáz forintos díjat — ha nem bűncselekményhez kötődik — költségvetési intézményeknek gondot okozhat kifizetni. Legfontosabb szerep mégis a munkaadónak jut, aki hivatalból elsőként szerez tudomást az eseményről, anyagi kárról, rendőri intézkedésről. De általában nem siet pszichológiai vizsgálatra küldeni a gépjárművezetőt. Mert egyrészt amúgy is létszámhiányban szenved, másrészt kellemetlen dolog szemtől szembe ilyesmit közölni. Nemrégiben egy vállalat úgy akarta elvágni a gordiuszi csomót, hogy tizennégy buszvezetőt küldött hozzánk, mert egygyel volt gondja. Leszakadt az ég, amikor a tizennégyből négy bizonyult alkalmatlannak ... — Mindezek a vizsgálati rendszer gyenge pontjairól árulkodnak. Milyenek a külföldi tapasztalatok? — A nem hivatásosokat nem vizsgálják, a hivatásosokkal az angolszász országokban például cégen belül foglalkoznak, a lényeg azonban itt is, a német nyelvterület országaiban is, a háttérben levő központi adatbázis, a pontos nyilvántartás, amelyből automatikusan kiemelődnek az alkalmatlanok. Bizonyos szabálysértési szám után behívják, speciális továbbképző tanfolyamra kötelezik őket. Mi azonban sajnos minden fejlettebb országnál kevesebbet teszünk az alkalmassá tétel, illetve az alkalmasság megtartása érdekében. Lukács Mária Adósai vagyunk még emlékének Guth Antal születétének 100. évfordulóján Guth Antal száz évvel ezelőtt, 1886. március 29-én született Szamoskorondon. Szüleiről, gyermekkoráról, iskolaéveiről alig tudunk valamit. Csak valószínű, hogy orvosi diplomáját Budapesten szerezte, az sem biztos, hogy március 29-e pontos születésnapja. A fiatal sebészorvos először Budapesten dolgozott, nagyon szerény körülmények között élt. A főhadnagyi rendfokozat a katonaorvosnak dukált, amikor az első világháború idején bevonult. Szolnokra vezényelték 1916-ban és ott a tartalék-kórház sebészeti osztályát vezette. Meggyőződése vezette a munkásmozgalomba. Már 1916-ban kapcsolatba került a szolnoki szociáldemokrata vezetőkkel és részt vett a munkások felvilágosításában, mozgósításában. Történelem szemlélete, az októberi szocialista forradalom hatása kommunistává, forradalmárrá érlelte. A KMP alapító tagjai között volt, vezetőszerepre vállalkozott a KMP szolnoki szervezetének megalakításában (1918. december 12.). Vállalta azt a veszélyt is, hogy munkahelyén, a kórházban tartották az előkészítő megbeszéléseket a párt megalapításáról. Lehetséges, hogy már ezt megelőzően kapcsolata volt a fővárosban szervezkedő kommunistákkal. Az azonban bizonyos, hogy a KMP központi bizottsága és a szolnoki szervezet összekötőjeként is tevékenykedett. A kommunista mozgalom országos vezetőségében is szerepet vállalt: tagja volt a KMP „második” központi bizottságának. Azok közé tartozott, akik irányították a mozgalmat, amikor a kommunista vezetőket letartóztatták (1919. február 20— 21-én). Forradalmi meggyőződése, emberszeretete, óriási munkabírása jó szervezőkészséggel párosult és fáradhatatlan energiával szolgálta a népet, a proletárdiktatúrát. A Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosságon helyettes népbiztos (1919. március 21.), részt vett a szolnoki direktórium megszervezésében és segítésében is. A Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság vezetője Bokányi Dezsővel (április 3.), de szervezi a Vörös Hadsereg egészségügyi szolgálatát is. A Fejér megyei kormányzótanács biztosa (június 7.), Népjóléti és közegészségügyi népbiztos (június 24.), de Garbai Sándorral, Landler Jenővel, Nyisztor Györggyel és másokkal a fronton van és Tokajnál szervezi, bátorítja, lelkesíti a vöröskatonákat. Jelenléte sehol sem volt formális: intézkedett, agitált, gyűléseket tartott, mozgósított a Tanácsköztársaság erősítésére, védelmére Budapesten, Szolnok és Fejér megyében, munkásokat, parasztokat, értelmiségieket nyert meg az ügynek. Aktív tagja volt a Szövetséges Központi Intézőbizottságnak. Guth Antal nevétől elválaszthatatlanok a Tanácsköztársaság munkaügyi, és közegészségügyi és szociálpolitikai intézkedései. Újjá kellett szervezni (a régi szakemberek jó részével folytatott harcban, szabotálásuk ellenére) az intézményrendszert, intézkedéseket kellett kidolgozni, végrehajtási feladatokat kellett megoldani és mindehhez megtalálni a megfelelő embereket. „A Tanácsköztársaság megalakulása után — írja Sípos Erzsébet — először a párttitkárságába küldtek, de kértem, osszanak be más munkára. Így kerültem a Munkaügyi és Népjóléti Népbizottságra, Guth Antal népbiztos mellé. A Tanácshatalom megalakulása után újra kellett szervezni ezt az egész intézményt. A Népbiztosság egyik legsürgősebb feladata a gyermekvédelem egységesítése és összpontosítása volt.” A királyi palotában székelő Népbiztosság feladata szerteágazó volt: a gyermekvédelemtől a közegészségügyig. „Dr. Guth, a közegészségügy népbiztosa ... — emlékezik dr. Holós József — mindenképpen rábeszélt a hivatal elfogadására. Módomban lesz a tuberkolózis ellen és az alkoholizmus ellen saját ideáim és legjobb belátásom szerint harcba vonulni, amihez minden fegyver rendelkezésemre áll. A szifilisz leküzdése is az én feladatom lesz ... Nem lehet kitérni, soha nem adódik többé ilyen alkalom, ilyen lehetőség azt csinálni, amihez legnagyobb kedvem van, amihez legtöbb képességet és hivatást érzek magamban.” A Tanácsköztársaság 133 napja kevés volt, de olyan forradalmárok mint Guth Antal, neves és névtelen harcostársaikkal feledhetetlenné tették. Az ellenforradalom neki sem bocsátotta meg tetteit, elfogatóparancsot adtak ki ellene. Emigrált, Bécsben a KMP vezetősége Marx Tőkéjének a lefordításával bízta meg, melynek első kötetével el is készült. Prágába utazott a rendőrség zaklatásai elől, majd Berlin volt tartózkodási helye. Berlinből a fasizmus elől ismét Bécsbe menekült, de a fasiszta csapatok oda is bevonultak. Mi lett vele, hova tűnt? Talán Párizsba került, talán valami más történt vele — nem tudni, akár születése pontos dátumát, fiatalkori éveinek történetét. Adósok vagyunk még emlékének élettörténetének teljes feltárásával, de amit tudunk róla, önmagában is tiszteletet, megbecsülést érdemel. Verbai Lajos Jogsegély legújabb száma A folyóirat legújabb számában A munkáltató anyagi felelőssége című cikksorozat újabb darabjával ismerkedhet meg az olvasó, ezúttal a munkáltatónak az egyéb károkért való felelőssége van terítéken. Megtudhatjuk egyebek között, mikor felel a cég a dolgozónak a munkahelyére bevitt dolgaiban keletkezett kárért, hogyan felel a dolgozó munkakönyvével kapcsolatos károkért, és egyáltalán, milyen egyéb károkért felel meg. Az Állampolgári ismeretek rovatban az Ingó dolgok adásvétele című cikksorozat folytatódik, amely most a semmis és érvénytelen szerződés fogalmával, a semmisség és érvénytelenség következményeivel foglalkozik. A megsértett jogrend című cikksorozat része A jogvita című írás, amely szintén hasznos tudnivalókat kínál az érdeklődőknek, közérthető stílusban. S egy téma, ami mindenkit érdekel: ismeretterjesztő cikket közöl a Jogsegély a településfejlesztési hozzájárulásról. Tájékoztatót olvashatunk ezen kívül a gyermekgondozási díj továbbfejlesztéséről és a súlyosan fogyatékos gyermeket nevelő szülők további támogatásáról. A Jogsegély előfizetőihez a februári számmal együtt jut el az Útmutató a szakszervezeti alapszervezetek társadalombiztosítási és egészségügyi munkájának segítéséhez, valamint A kisiparosok és magánkereskedők társadalombiztosítása című kiadvány. Ezúttal is a 16. és 17. oldal közé fűzve kapja meg az olvasó az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság tájékoztatóit, amelyek egyebek közt a baleseti táppénzzel kapcsolatos kérdésekkel és a szerződéses üzletvezető társadalombiztosításával foglalkoznak. K. T. 7