Népszava, 1986. április (114. évfolyam, 76–101. sz.)
1986-04-09 / 83. szám
6 A fekete kolostortól a Clairon-karrierig ... A téli holtszezon után beindult a forgatási nagyüzem a Televízióban is. Ha jól számolok, egyszerre tizenkét új tévéfilm (produkció) „forog" a stúdiókban, a külső helyszíneken s a MAFILM „kibérelt” műtermeiben ... Kuncz Aladár híres regényéből, A fekete kolostorból — Száraz György átdolgozásában — Mihályfy Az állam én vagyok Gáspár Margit komédiájának hősei is — Clairon kisasszony és a többiek — hamarosan odaállnak Nemere László rendező és Czabarka György operatőr kamerája elé. (A tervek szerint április 14-én kezdődik a forgatás, a MAFILM műtermeiben.) Clairon kisasszony esetét — Claire-Josephe-Hyppolite Leris de Latude történetét — Le Rain és Mouthy lovag írásaiból, Edmond Goncourt könyvéből, no és sok színháztörténeti munkából ismerhetjük. A Comédie Francais hajdani csillaga — akit Vol Imre készít filmet. S a gyártási előzetes szerint, Noirmoultier lakói — az első világháború foglyai, száműzöttjei, deportáltjai, azaz Szakácsi Sándor, Andorai Péter, Máté Gábor, Koncz Gábor, Rubold Ödön, Gera Zoltán — külső helyszíneken „kergetik az álmokat”, s próbálják elviselni a fogolylét mindennapos kínjait. Jankura Péter kamerája előtt... Jaire is sokra becsülte egy szép napon felcserélte a színpadot a miniszteri székkel. Pontosabban: miniszterként elszegődött Ansbach őrgrófja mellé, a parányi német fejedelemség udvarába... Clairon politikai karrierje természetesen csak ürügy Gáspár Margit számára, aki Az állam én vagyok című komédiájában szellemes-fullánkos modorban részletezi, bizonyítja a politika és a színház hasonlatosságát, azonosságát, , furcsa változatait. (Clairon szerepét Bánsági Ildikó vállalta,) az alkotók — a Teleinfo tanulsága szerint — arra törekednek, hogy megőrizzék a Gorkij-mű lényegét. Miszerint: „ez a dráma gyújtó parancs a megalkuvás, a hazugság nélküli emberi lét kiharcolására — mindenki Nem probléma könnyedebb színeket — üdítő szórakozást — képvisel Molnár Ferenc Marshallja, melyet április végén forgatnak az I. stúdióban, Horváth Ádám rendezésében, Sik Igor fotografálásában, Szabó Sándor, Fehér Anna, Lukács Sándor főszereplésével. (A történetről csak annyit: a címszereplő Marshall — valójában egy puska. S a falon lógó fegyver — mint minden vérbeli, profi vígjátékban — lövésre emelkedik a darab végén, ezúttal a kissé koros, ám szenvedélyesen féltékeny férj kezében, számára". (Az Éjjeli menedékhely szereplői: Haumann Péter, Moór Mariann, Csonka Ibolya, Szilágyi Tibor, Bessenyei Emma, Koncz Gábor, Pécsi Ildikó, Kubik Anna, Horváth Sándor, Oszter Sándor, Páger Antal.) Nem probléma ... Ez a cím viszont Tabi László új darabját jelöli. Virágh Gyula lakóbizottsági elnök és az ifjú titán (amúgy ifjú filmrendező) különös kalandja afféle hétköznapi félreértések sorozatára épül. Tabi László mai „tévedések vígjátékát” Miklóssy György, Tábori Nóra, Halász Judit, Váradi Hédi, Székhelyi József prezentálja majd Gaál Albert rendező irányításával. (A felvételek színhelye a Vidám Színpad.) Éjjeli menedékhely Gorkij remekművéből — Pepel, Natasa, Kieses, Szatyin s a Színész kudarcra ítélt kitörési kísérleteiből — Havas Péter forgat tévéjátékot. A század végi orosz társadalom számkivetettjeinek drámájából, az emberi poklok mélységes mélyéből feltörő tragédiájából pontosan kiolvasható Gorkij mához szóló üzenete: „az emberben van valami, amit felül kell múlni... és hiszem, hogy felül fogják múlni”. Legalábbis Kevés haszonnal járna, ha beszámolónkat azzal kezdenénk, miért, milyen okokból nem szerepelt (nem szerepelhetett) éppen A velencei kalmár a magyar színházak műsorán bő négy évtizede (utolsó bemutatója szintén a Nemzetiben volt, 1940. február 13-án). A mostani felújítást megelőzően erről épp eleget nyilatkoztak a sajtóban, a rádióban, a televízióban a rendező, a főszereplő s más szakemberek. A dolog lényegét alighanem összefoglalhatjuk a darabot fordító, s ezt az épp negyven éve készült fordítást remek utószóval kísérő Vas Istvánnak egy mondatával: „Politikai és szellemi kiskorúságot jelent, ha egy ország színházkultúrája A velencei kalmárt nem létezőnek tekinti." Nos, e kiskorúságnak most úgy tűnik, vége szakadt. A Nemzeti Színház — egy Shakespeare-ciklus több évadra kiterjedő terve részeként is — Sík Ferenc rendezésében megtörte a darab körüli (többnyire mondvacsinált) ellenvélemények színpadról távol tartó erejét, s a hiedelmek helyett magával Shakespeare művével szembesített ott, onnan, ahonnan e szembesítésnek természetes módon meg kellett volna történnie: a színpadról. És ha ez a szembesítés nem is mondható minden vonatkozásban és teljesen sikeresnek, egy hatalmas érdeme mégis van: legendák és mendemondák meg ráfogások helyett végre valami élő, létező, megfogható műről és annak színpadi realizálásáról beszélhetünk. Sőt, ezek után legalább lesz mit továbbgondolni, átgondolni, újraelemezni — másoknak is. Mert feltehető, hogy ez a felújítás kinyitja más színházaink kapuját is A velencei kalmár előtt. "Ami persze (és remélhetőleg) nem azt jelenti majd, hogy a jövő évadban tizenöt magyar színház akarja műsorára tűzni ezt a darabot, hanem csak azt, hogy végre ismét belekerül a színházak természetes vérkeringésébe, úgy, ahogyan nálunk kevésbé kiskorú színházkultúrákban — Izraeltől A Szovjetunióig, az NDK-tól Csehszlovákiáig — folyamatosan benne is volt. Milyen mármost ez A velencei kalmár a Nemzetiben? Mértéktartóan legömbölyített, a vitatható (anti- vagy filoszemitának tűnhető, mondható) mozzanatokat lehetőleg nem kiélező, talán nem is annyira az árnyalatok, finomabb megfigyelések kibontására, mint inkább a bemutathatás meg nem támadhatására, az esetleges tiltakozások eleve elhallgattatására törekvő előadás, amelyben fontosabbnak tűnik maga az a tény, hogy ennyi idő után újra színpadon látható ez a dráma, mint az, hogy minden belső erővonala világosan megmutatkozzék. A rendezés természetesen Shylock alakjára koncentrál. Különösen azért, mert a színházban adott egy kiváló alakítást ígérő színész erre a szerepre: Gábor Miklós. Általa aztán az összes Shakespeare-kiadásokban, s a Shakespeare-kutatók munkáiban is a vígjátékok közé sorolt, de vígnak csak igen kevéssé mondható mű egyik fő vonulata plasztikusan meg is valósul a színen. Az a Shylock, akit Gábor játszik, elsősorban is az idegenségével tűnik ki Velence más, keresztény közegéből. Innen ered szembenállása a kalmár Antonióval (vagy azé ővele). Innen helyzete labilitása, megtűrtsége, lenézettsége, másodrendűként kezeltsége. Shylock zsidó volta így lesz valamiképp rokon Othello, a velencei mór mór voltával. Még Shylock lányának, Jessicának az árulása, apjának elhagyása, vagyonának elorzása mögött is talán ez a motívum húzódik meg: Jessica nem elég erős, hogy elviselje ezt a sajátos gettószindrómát. Gábor mindamellett csak akkor engedi szabadjára Shylock már-már monomániás bosszúszomját, s kezd ragaszkodni az Antoniónak nyújtott kölcsön zálogához, a kalmár testéből kivágott egy font húshoz, amikor minden összeomlik körülötte. És azt is megmutatja, hogy ez az elhatalmasodó indulat vezet Shylock bukásához. Még ha igaza van is, akkor sem engedhet a szenvedélyeinek. Szép mozzanata az előadásnak és Gábor Miklós alakításának, hogy az elvakultság legvadabb pillanatában, késsel a kezében, a lemeztelenített Antonio teste fölött, végül is nem képes e másik ember testébe döfni — s akkor sem tenné ezt, ha a törvény nem parancsolna megálljt. Shylockja bukását így nemcsak a Portia által szemfényvesztően citált paragrafusok ügyes alkalmazása, hanem önnön morális vétke vagy legalábbis tévedése is okozza — hogy aztán a végső csapást annak az ítéletnek a kimondása jelentse, melyben nemcsak vagyonától, hanem vallásától is megfosztják. Amilyen gondos és szép Shylock alakjának kidolgozása, annyira megoldatlan, olykor hevenyészett, máskor bántóan félrecsúszó gyakorlatilag mindenki másnak a rendezői beállítása. Már az sem tűnik szerencsésnek, hogy az előadás egy nagy velencei karnevál forgatagával indul, s hogy ez a forgatag többször visszatér, mert ettől valami operettes íze támad ezeknek a jeleneteknek. Még a sokat emlegetett ellenoldal, az idillinek tűnő Belmont, Portia kastélya is ilyen operettes világgá színesedik. Legalábbis meghökkentő, hogy a kérők belmonti jelenetében Sík a marokkói hercegből afféle arab karatebajnokot kreál, az aragóniai herceget meg (mivelhogy spanyol?) a Carmen Torreádor-dalával hozza be a színre. (Egyébként is: az alkalmazott, XIX. századi operett- és daljátékzene, Offenbach és Strauss muzsikája, testidegen ebben a műben, mint ahogyan a felbukkanó Vinaldi-töredékek — a Négy évszakból — sem igazán illenek ide. Ezzel akart volna Sík valamiféle elidegenítő hatást elérni? De miért? És minek? Fölöslegesnek tűnik a velencei aranyifjak közt sejtetett homoszexuális kapcsolat, s az ebből fakadó femininkedések. Nem indokolt a Portia-féle próbatétel három ládikájának megkoreografált sétáltatása. Érthetetlenül merev és érzéketlen az Antoniót a Shylocktól kért kölcsönre rábeszélő Bassanio. Túl negédes a szerelmes Portia (bár Kubik Anna még így is kitűnően oldja meg ezt a talán nem is igazán neki való szerepet). Nem világos, miért aszszisztál a fél Velence Jessica megszöktetéséhez. Szép megoldás viszont a zárókép: Jessica, megtudva apja pusztulásának hírét, fájdalmas héber siratódallal búcsúzik — Shylocktól? A megbántott és meg nem értett apától? Vagy saját vétkét is elsiratja? Az ilyen mély pillanatokból kellene több az előadásban , illetve az olyan, gondosan felépített jelenetekből, mint a tárgyalás. A fogyatékosságok miatt áll össze aztán az a kép, amely félig megoldottnak, fontos szerepekben és fontos jelenetekben végig nem elemzettnek mutatja az előadást. A végeredmény így: egy kitűnő alakítás (Gábor Miklós), egy nagyon jó (Kubik Anna), és sok felületesség meg fölösleges ötlet. Valamint egy fontos tény: az, hogy ez a felújítás egyáltalán és végre létrejött. Takács István Színházi esték A velencei kalmár Shakespeare-felújítás a Nemzetiben — Ismét a Családi ágy. Jan de Hartog híres, kétszemélyes darabját ezúttal a Thália Színház tűzi műsorára. Tolnay Klári és Gábor Miklós hajdani szerepét — Voith Ági és Gálvölgyi János játssza majd. Vendégrendező: Pethes György. — Ezen a hétvégén Sátoraljaújhely ad otthont a XI. országos szövetkezeti néptáncfesztivál résztvevőinek. A területi döntőt — a néptáncos-találkozót — szakmai tanácskozások, gálaműsorok is színesítik. Horizont — Rippl-Rónai-emlékkiállítás nyílik pénteken a gyulai Dürer Teremben a művész születésének 125. évfordulója alkalmából. Az emlékkiállítást — amelynek anyagát a pécsi Janus Pannonius Múzeum gyűjteményéből válogatták — egész nyáron láthatják a Körösparti fürdőváros lakói és vendégei. — Fazekas-kiállítás. Kedden a Rábai Hajdúsági Cukorgyár kultúrtermében kiállítást nyitottak meg ifjú Fazekas István nádudvari fazekas, népi iparművész alkotásaiból. A látogatók több mint száz fekete égetett edényt, vázákat, korsót, tányért, fali díszt láthatnak a tárlaton. — Oleg Tabakov kiemelkedő szovjet színész érdekes, izgalmas feladatra készülődik. Arthur Miller Az ügynök halálának főszerepét játssza majd Moszkva híres stúdiószínházában. Megyei művészeti tanács alakult Nyíregyházán, Szabolcs-Szatmár irodalmi, képzőművészeti, színházi és zenei életének 17 jeles képviselőjéből. A tanács alapvető feladatának a művészet és a közönség közötti kapcsolat erősítését tartja. Összedobban a szívünk Több érdekes zenei műsor is található a televízió előzetes forgatási naplójában. A komolyzenei osztály például egyenes, élő adásban közvetíti az Erkel Színházból Lamberto Gardelli koncertjét. (Közreműködik a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Magyar Állami Énekkar.) Az összedobban a szívünk című összeállítás az 50 éves Vándor-kórus múltját, hatását részletezi, elemzi... A tánc világnapján sugározza a televízió Csenterics Ágnes rendező és Darvas Máté operatőr közös riportfilmjét, amely az ország első vidéki balettegyüttesének, a negyedszázados Pécsi Balettnek a történetét, múltját mutatja be, sok hajdani és mai előadás, siker megidézésével. G. I. SZERDA, 1981. ÁPRILIS 9. NÉPSZAVA A költészet napja József Attila születésének évfordulója immár 23. alkalommal ünnepe a magyar lírának. A hagyományokhoz híven a könyvkiadók ezúttal is több új kötetet jelentettek, illetve jelentetnek meg, s azokat néhány könyvesboltban, könyvpavilonnál szerzőik dedikálják. A Magvető Könyvkiadó a magyar líra ünnepe alkalmából közreadja népszerű antológiáját, a Szép versek 1985. kötetét, s Csíki László és Károlyi Amy műveivel is bővítette a verskedvelők könyvtárát. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó ez alkalomra jelenteti meg A költészet másnapja című antológiát, amelyben 13 fiatal kötetben, eddig nem publikáló költő műveiből adnak válogatást. A Szépirodalmi Könyvkiadó Garai Gábor, Géczi János, Lator László, Szüdi György, Takáts Gyula és Zsadányi Dezső verses kötetét jelentette meg az ünnepi alkalomra. A költészet napja alkalmából április 11-én 16 órakor a Nyugat Irodalmi Emlékmúzeumban Tóth Árpád költő születésének 100. évfordulója alkalmából kiállítás nyílik. A magyar irodalom kiváló költőjének és műfordítójának alakját, munkásságát irodalmi hagyatékának bemutatásával, fotódokumentumokkal idézi fel. Tóth Árpádra emlékeznek a Radnóti Miklós Színpadon is, ahol április 14-én hétfőn Az árnyból szőtt lélek című esttel tisztelegnek a költő emléke előtt. Ugyancsak a Radnóti Miklós Színpadon április 11-én Radnóti naplója címmel rendeznek irodalmi estet, Bálint András közreműködésével. A Magyar Írók Szövetsége észak-magyarországi írócsoportjának rendezésében a költészet napja alkalmából április 11-én, a lillafüredi Palota Szálló sétányán megkoszorúzzák József Attila emléktábláját. Ezt követően a Palota Szállóban könyvpremiert tartanak a Három hangon című antológia megjelenése alkalmából Amatőrfilmszemlet Hajdúböszörményben A Magyar Amatőrfilm- és Video Szövetség rendezésében április 11—13. között rendezik meg Hajdúböszörményben az idei amatőrfilmfesztivált, amelyen 42 film kerül zsűri elé. A fesztivál idején kiállítás nyílik az amatőrfilm-szövetség megalakulásának 20. évfordulója alkalmából. A szakembereknek és a nagyközönségnek április 13-án este ismét bemutatják az első három díjat nyert filmet. Fiatal zeneszerzők estje A Magyar Zeneművészek Szövetsége a közeljövőben a Fiatal Zeneszerzők Csoportjának három hangversenyét rendezi meg a Zeneakadémián. E programban mutatják be Nógrádi Péter: Caprice, Hollós Máté: Fuvola-cselló duók és Sinfonietta, Sugár Miklós: Mozaik két cimbalomra, Gémesi Géza: Két névjegy-kánon és Olsvay Endre Kökörcsin című új kompozícióit is. Közművelődési napok Főiskolai közművelődési napokat rendeznek Szekszárdon április 10-től 28-ig. A Tolna Megyei Könyvtár és a helyi tanítóképző főiskola közművelődési tanszéke által szervezett rendezvénysorozat 10-én 15 órakor a Szép magyar könyv 1985 című, közönségszavazással egybekötött kiállítás megnyitásával kezdődik a főiskola aulájában. Másnap pedagógiai tanácskozást tartanak. 21-én a főiskola tanácstermében Szokolay Zoltán költő találkozik olvasóival. 23-án az olvasói értékrendről szerveznek beszélgetést. A sorozat záróeseményére szintén a főiskola aulájában kerül sor, 28-án 18 órakor, Óda Európához címmel Havas Judit előadóművész Illyés Gyula-estje hangzik el. M. A Floralia és a Márciusi est Múzeumi mozaikok Ovidius a római ünnepekről, ünnepi szokásokról szólván megjegyzi, hogy a Floralia, Flórának, a tavasz istennőjének ünnepe (április 28.—május 3.) az időszámításunk előtti 173-tól vált állandóvá, de vannak annál korábbi nyomai is. Tác-Gorsiumban (az M7-es út közelében) a gazda, a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága ezt az időszakot „a mostoha téli állapotokból való kibontakozásnak, szezonnyitásnak” tekinti már hagyományosan, s a régi Floralia napjaiban virággal köszönti a látogatókat az ásatások helyén kialakult szabadtéri múzeumban. S a Floralia idején, április 28-tól a freskós ház egyik helyiségében előkerült római falfestményt, amelyet a Központi Múzeumi Igazgatóság restaurátorműhelyében állítottak össze, a pincében levő kiállításon bemutatják. Ide tartozik még, hogy Gorsiumban a tavasz beköszöntével rendszeres tárlatvezetői ügyeletet tartanak. Székesfehérvárott, a Fekete Sas Patikamúzeumban az István Király Múzeum gyűjteményének habán kerámiái láthatók május 7-ig. Az anabaptista mozgalom egyik csoportját alkotó habánok Morvaország felől menekültek hazánkba a XVI. század első felében, s főképp a Nyugat- Dunántúlon, a Felvidéken, valamint Erdélyben telepedtek le hosszabb-rövidebb időre. Számos mesterséget űztek, de igazán híressé a kerámiájuk tette őket. A kiállításon bemutatott edények Székesfehérvárról valók; a hódoltság utáni időkben dolgozott néhány habán mesterember a városban. Dunaújvárosban, az Intercisa Múzeumban április 11én nyílik (és szeptember 15-ig látható) Gelencsér Ferenc Találkozás című fotókiállítása. A Tatán, Móron és Székesfehérvárott már bemutatott tárlaton „a magyar nyelvterület már-már alig dokumentálható, főként néprajzi vonatkozású pillanatait, tárgyait” láthatjuk fényképeken, kiegészítve a Kárpátmedencében élő más etnikumok életéből vett témákkal. Végül egy kis előzetest adunk Budapestről, a Magyar Nemzeti Galéria májusi eseményeiből; itt a hónap műtárgya Ferenczy Károly Márciusi est (1902) című festménye lesz május havában. Pálosi Judit írja róla: „A nagybányai művésztelep vezéregyéniségének festménye valóságos portré, a választott táj hű ábrázolása ... Ez a képe hűen tükrözi a nagy hegyek lábánál békésen napozó városka tavaszra készülődő márciusi hangulatát." A galériában minden májusi vasárnapon TIT-tárlatvezetéseket tartanak, délelőtt fél tízkor és délután háromkor, esetenként másmás kiállításon. Ugyancsak mindegyik vasárnap, délelőtt 11-kor kórusmuzsikát hallgathatnak a látogatók, sorrendben a Budaörsi Vegyeskar, a Vándor Kórus, az Ifjú Zenebarátok Központi Kórusa és az OKISZ Monteverdi Kamarakórusa előadásában. (mátyás)