Népszava, 1986. április (114. évfolyam, 76–101. sz.)

1986-04-09 / 83. szám

6 A fekete kolostortól a Clairon-karrierig ... A téli holtszezon után beindult a forgatási nagy­üzem a Televízióban is. Ha jól számolok, egyszerre ti­zenkét új tévéfilm (produk­ció) „forog" a stúdiókban, a külső helyszíneken s a MAFILM „kibérelt” műter­meiben ... Kuncz Aladár hí­res regényéből, A fekete ko­lostorból — Száraz György átdolgozásában — Mihályfy Az állam én vagyok Gáspár Margit komédiájá­nak hősei is — Clairon kis­asszony és a többiek — ha­marosan odaállnak Nemere László rendező és Czabarka György operatőr kamerája elé. (A tervek szerint ápri­lis 14-én kezdődik a forga­tás, a MAFILM műtermei­ben.) Clairon kisasszony esetét — Claire-Josephe-Hyppolite Leris de Latude történetét — Le Rain és Mouthy lovag írásaiból, Edmond Goncourt könyvéből, no és sok színház­­történeti munkából ismer­hetjük. A Comédie Francais hajdani csillaga — akit Vol­ Imre készít filmet. S a gyár­tási előzetes szerint, Noir­­moultier lakói — az első világ­háború foglyai, száműzöttjei, deportáltjai, azaz Szakácsi Sándor, Andorai Péter, Máté Gábor, Koncz Gábor, Rubold Ödön, Gera Zoltán — külső helyszíneken „kergetik az ál­mokat”, s próbálják elvisel­ni a fogolylét mindennapos kínjait. Jankura Péter ka­merája előtt... Jaire is sokra becsült­e egy szép napon felcserélte a szín­padot a miniszteri székkel. Pontosabban: miniszterként elszegődött Ansbach őrgrófja mellé, a parányi német feje­delemség udvarába... Clairon politikai karrierje természetesen csak ürügy Gáspár Margit számára, aki Az állam én vagyok című komédiájában szellemes-ful­­lánkos modorban részletezi, bizonyítja a politika és a szín­ház hasonlatosságát, azonos­ságát, , furcsa változatait. (Clairon szerepét Bánsági Il­dikó vállalta,) az alkotók — a Teleinfo ta­nulsága szerint — arra tö­rekednek, hogy megőrizzék a Gorkij-mű lényegét. Misze­rint: „ez a dráma gyújtó pa­rancs a megalkuvás, a ha­zugság nélküli emberi lét ki­harcolására — mindenki Nem probléma könnyedebb színeket — üdítő szórakozást — képvisel Molnár Ferenc Marshallja, melyet április végén forgat­nak az I. stúdióban, Horváth Ádám rendezésében, Sik Igor fotografálásában, Szabó Sán­dor, Fehér Anna, Lukács Sándor főszereplésével. (A történetről csak annyit: a címszereplő Marshall — va­lójában egy puska. S a falon lógó fegyver — mint minden vérbeli, profi vígjátékban — lövésre emelkedik a darab végén, ezúttal a kissé koros, ám szenvedélyesen féltékeny férj kezében,­ számára". (Az Éjjeli mene­dékhely szereplői: Haumann Péter, Moór Mariann, Cson­ka Ibolya, Szilágyi Tibor, Bessenyei Emma, Koncz Gá­bor, Pécsi Ildikó, Kubik An­na, Horváth Sándor, Oszter Sándor, Páger Antal.) Nem probléma ... Ez a cím viszont Tabi László új da­rabját jelöli. Virágh Gyula lakóbizottsági elnök és az ifjú titán (amúgy ifjú film­rendező) különös kalandja afféle hétköznapi félreértések sorozatára épül. Tabi László mai „tévedések vígjátékát” Miklóssy György, Tábori Nó­ra, Halász Judit, Váradi Hé­di, Székhelyi József prezen­tálja majd Gaál Albert ren­dező irányításával. (A felvé­telek színhelye a Vidám Szín­pad.) Éjjeli menedékhely Gorkij remekművéből — Pepel, Natasa, Kieses, Sza­­tyin s a Színész kudarcra ítélt kitörési kísérleteiből — Havas Péter forgat tévéjáté­kot. A század végi orosz tár­sadalom számkivetettjeinek drámájából, az emberi pok­lok mélységes mélyéből fel­törő tragédiájából pontosan kiolvasható Gorkij mához szóló üzenete: „az emberben van valami, amit felül kell múlni... és hiszem, hogy fe­lül fogják múlni”. Legalábbis Kevés haszonnal járna, ha beszámolónkat azzal kezde­nénk, miért, milyen okokból nem szerepelt (nem szerepel­hetett) éppen A velencei kal­már a magyar színházak mű­során bő négy évtizede (utol­só bemutatója szintén a Nemzetiben volt, 1940. feb­ruár 13-án). A mostani fel­újítást megelőzően erről épp eleget nyilatkoztak a sajtó­ban, a rádióban, a televízió­ban a rendező, a főszerep­lő s más szakemberek. A dolog lényegét alighanem összefoglalhatjuk a darabot fordító, s ezt az épp negy­ven éve készült fordítást re­mek utószóval kísérő Vas Istvánnak egy mondatával: „Politikai és szellemi kisko­rúságot jelent, ha egy ország színházkultúrája A velencei kalmárt nem létezőnek tekin­ti." Nos, e kiskorúságnak most úgy tűnik, vége szakadt. A Nemzeti Színház — egy Shakespeare-ciklus több évadra kiterjedő terve része­ként is — Sík Ferenc rende­zésében megtörte a darab körüli (többnyire mondva­csinált) ellenvélemények színpadról távol tartó erejét, s a hiedelmek helyett ma­gával Shakespeare művével szembesített ott, onnan, ahonnan e szembesítésnek természetes módon meg kellett volna­ történnie: a színpadról. És ha ez a szem­besítés nem is mondható minden vonatkozásban és teljesen sikeresnek, egy ha­talmas érdeme mégis van: legendák és mendemondák meg ráfogások helyett vég­re valami élő, létező, meg­fogható műről és annak szín­padi realizálásáról beszél­hetünk. Sőt, ezek után leg­alább lesz mit továbbgondol­ni, átgondolni, újraelemezni — másoknak is. Mert felte­hető, hogy ez a felújítás ki­nyitja más színházaink ka­puját is A velencei kalmár előtt. "Ami persze (és remél­hetőleg) nem azt jelenti majd, hogy a jövő évadban tizenöt magyar színház akar­ja műsorára tűzni ezt a da­rabot, hanem csak azt, hogy végre ismét belekerül a szín­házak természetes vérkerin­gésébe, úgy, ahogyan ná­lunk kevésbé kiskorú szín­házkultúrákban — Izraeltől A Szovjetunióig, az NDK-tól Csehszlovákiáig — folyama­tosan benne is volt. Milyen mármost ez A velencei kalmár a Nemzeti­ben? Mértéktartóan le­gömbölyített, a vitatható (anti- vagy filoszemitának tűnhető, mondható) mozza­natokat lehetőleg nem ki­élező, talán nem is annyira az árnyalatok, finomabb megfigyelések kibontására, mint inkább a bemutathatás meg nem támadhatására, az esetleges tiltakozások eleve elhallgattatására törekvő előadás, amelyben fontosabb­nak tűnik maga az a tény, hogy ennyi idő után újra színpadon látható ez a drá­ma, mint az, hogy minden belső erővonala világosan megmutatkozzék. A rendezés természetesen Shylock alakjára koncent­rál. Különösen azért, mert a színházban adott egy ki­váló alakítást ígérő színész erre a szerepre: Gábor Mik­lós. Általa aztán az összes Shakespeare-kiadásokban, s a Shakespeare-kutatók mun­káiban is a vígjátékok közé sorolt, de vígnak csak igen kevéssé mondható mű egyik fő vonulata plasztikusan meg is valósul a színen. Az a Shylock, akit Gábor játszik, elsősorban is az idegenségé­­vel tűnik ki Velence más, keresztény közegéből. Innen ered szembenállása a kalmár Antonióval (vagy azé ővele). Innen helyzete labilitása, megtűrtsége, lenézettsége, másodrendűként kezeltsége. Shylock zsidó volta így lesz valamiképp rokon Othello, a velencei mór mór voltával. Még Shylock lányának, Jes­­sicának az árulása, apjának elhagyása, vagyonának elor­­zása mögött is talán ez a motívum húzódik meg: Jes­sica nem elég erős, hogy el­viselje ezt a sajátos gettó­szindrómát. Gábor mindamellett csak akkor engedi szabadjára Shylock már-már monomá­niás bosszúszomját, s kezd ragaszkodni az Antoniónak nyújtott kölcsön zálogához, a kalmár testéből kivágott egy font húshoz, amikor minden összeomlik körülöt­te. És azt is megmutatja, hogy ez az elhatalmasodó in­dulat vezet Shylock bukásá­hoz. Még ha igaza van is, akkor sem engedhet a szen­vedélyeinek. Szép mozzana­ta az előadásnak és Gábor Miklós alakításának, hogy az elvakultság legvadabb pilla­natában, késsel a kezében, a lemeztelenített Antonio tes­te fölött, végül is nem ké­pes e másik ember testébe döfni — s akkor sem tenné ezt, ha a törvény nem pa­rancsolna megálljt. Shylock­­ja bukását így nemcsak a Portia által szemfényvesz­tően citált paragrafusok ügyes alkalmazása, hanem önnön morális vétke vagy legalábbis tévedése is okoz­za — hogy aztán a végső csapást annak az ítéletnek a kimondása jelentse, mely­ben nemcsak vagyonától, ha­nem vallásától is megfoszt­ják. Amilyen gondos és szép Shylock alakjának kidolgo­zása, annyira megoldatlan, olykor hevenyészett, máskor bántóan félrecsúszó gyakor­latilag mindenki másnak a rendezői beállítása. Már az sem tűnik szerencsésnek, hogy az előadás egy nagy ve­lencei karnevál forgatagával indul, s hogy ez a forgatag többször visszatér, mert et­től valami operettes íze tá­mad ezeknek a jeleneteknek. Még a sokat emlegetett el­lenoldal, az idillinek tűnő Belmont, Portia kastélya is ilyen operettes világgá szí­nesedik. Legalábbis meghökkentő, hogy a kérők belmonti je­lenetében Sík a marokkói hercegből afféle arab kara­tebajnokot kreál, az aragó­­niai herceget meg (mivel­hogy spanyol?) a Carmen Torreádor-dalával hozza be a színre. (Egyébként is: az alkalmazott, XIX. századi operett- és daljátékzene, Of­fenbach és Strauss muzsiká­ja, testidegen ebben a mű­ben, mint ahogyan a felbuk­kanó Vinaldi-töredékek — a Négy évszakból — sem iga­zán illenek ide. Ezzel akart volna Sík valamiféle elide­genítő hatást elérni? De mi­ért? És minek?­ Fölöslegesnek tűnik a ve­lencei aranyifjak közt sejte­tett homoszexuális kapcso­lat, s az ebből fakadó fe­­mininkedések. Nem indokolt a Portia-féle próbatétel há­rom ládikájának megkoreog­­rafált sétáltatása. Érthetet­lenül merev és érzéketlen az Antoniót a Shylocktól kért kölcsönre rábeszélő Bassa­­nio. Túl negédes a szerelmes Portia (bár Kubik Anna még így is kitűnően oldja meg ezt a talán nem is igazán neki való szerepet). Nem világos, miért asz­­szisztál a fél Velence Jessica megszöktetéséhez. Szép meg­oldás viszont a zárókép: Jes­sica, megtudva apja pusztu­lásának hírét, fájdalmas hé­ber siratódallal búcsúzik — Shylocktól? A megbántott és meg nem értett apától? Vagy saját vétkét is elsirat­ja? Az ilyen mély pillanatok­ból kellene több az előadás­ban , illetve az olyan, gon­dosan felépített jelenetekből, mint a tárgyalás. A fogyaté­kosságok miatt áll össze az­tán az a kép, amely félig megoldottnak, fontos szere­pekben és fontos jelenetek­ben végig nem elemzettnek mutatja az előadást. A vég­eredmény így: egy kitűnő alakítás (Gábor Miklós), egy nagyon jó (Kubik Anna), és sok felületesség meg fölös­leges ötlet. Valamint egy fontos tény: az, hogy ez a felújítás egyáltalán és végre létrejött. Takács István Színházi esték A velencei kalmár Shakespeare-felújítás a Nemzetiben — Ismét a Családi ágy. Jan de Hartog híres, kétsze­mélyes darabját ezúttal a Thália Színház tűzi műsorá­ra. Tolnay Klári és Gábor Miklós hajdani szerepét — Voith Ági és Gálvölgyi János játssza majd. Vendégrende­ző: Pethes György. — Ezen a hétvégén Sátor­aljaújhely ad otthont a XI. országos szövetkezeti nép­táncfesztivál résztvevőinek. A területi döntőt — a nép­­táncos-találkozót — szakmai tanácskozások, gálaműsorok is színesítik. Horizont — Rippl-Rónai-emlékkiállí­­tás nyílik pénteken a gyu­lai Dürer Teremben a mű­vész születésének 125. év­fordulója alkalmából. Az emlékkiállítást — amelynek anyagát a pécsi Janus Pan­nonius Múzeum gyűjtemé­nyéből válogatták — egész nyáron láthatják a Körös­parti fürdőváros lakói és vendégei. — Fazekas-kiállítás. Ked­den a Rábai Hajdúsági Cu­korgyár kultúrtermében ki­állítást nyitottak meg ifjú Fazekas István nádudvari fazekas, népi iparművész al­kotásaiból. A látogatók több mint száz fekete égetett edényt, vázákat, korsót, tá­nyért, fali díszt láthatnak a tárlaton. — Oleg Tabakov kiemel­kedő szovjet színész érdekes, izgalmas feladatra készülő­dik. Arthur Miller Az ügy­nök halálának főszerepét játssza majd Moszkva híres stúdiószínházában.­­ Megyei művészeti tanács alakult Nyíregyházán, Sza­­bolcs-Szatmár irodalmi, kép­zőművészeti, színházi és ze­nei életének 17 jeles képvi­selőjéből. A tanács alapvető feladatának a művészet és a közönség közötti kapcsolat erősítését tartja. Összedobban a szívünk Több érdekes zenei műsor is található a televízió előze­tes forgatási naplójában. A komolyzenei osztály például egyenes, élő adásban közve­títi az Erkel Színházból Lam­­berto Gardelli koncertjét. (Közreműködik a Magyar Ál­lami Hangversenyzenekar és a Magyar Állami Énekkar.) Az összedobban a szívünk című összeállítás az 50 éves Vándor-kórus múltját, hatá­sát részletezi, elemzi... A tánc világnapján sugározza a televízió Csenterics Ágnes rendező és Darvas Máté ope­ratőr közös riportfilmjét, amely az ország első vidéki balettegyüttesének, a negyed­­százados Pécsi Balettnek a történetét, múltját mutatja be, sok hajdani és mai elő­adás, siker megidézésével. G. I. SZERDA, 1981. ÁPRILIS 9. NÉPSZAVA A költészet napja József Attila születésének évfordulója immár 23. alka­lommal ünnepe a magyar lí­rának. A hagyományokhoz híven a könyvkiadók ezúttal is több új kötetet jelentettek, illetve jelentetnek meg, s azokat néhány könyvesbolt­ban, könyvpavilonnál szer­zőik dedikálják. A Magvető Könyvkiadó a magyar líra ünnepe alkal­mából közreadja népszerű antológiáját, a Szép versek 1985. kötetét, s Csíki László és Károlyi Amy műveivel is bővítette a verskedvelők könyvtárát. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó ez alkalomra jelenteti meg A költészet másnapja című antológiát, amelyben 13 fiatal kötetben, eddig nem publikáló költő műveiből adnak válogatást. A Szépirodalmi Könyvki­adó Garai Gábor, Géczi Já­nos, Lator László, Szüdi György, Takáts Gyula és Zsadányi Dezső verses köte­tét jelentette meg az ünne­pi alkalomra. A költészet napja alkalmá­ból április 11-én 16 órakor a Nyugat Irodalmi Emlékmú­zeumban Tóth Árpád költő születésének 100. évfordulója alkalmából kiállítás nyílik. A magyar irodalom kiváló költőjének és műfordítójá­nak alakját, munkásságát irodalmi hagyatékának be­mutatásával, fotódokumen­tumokkal idézi fel. Tóth Ár­pádra emlékeznek a Radnó­ti Miklós Színpadon is, ahol április 14-én hétfőn Az árny­ból szőtt lélek című esttel tisztelegnek a költő emléke előtt. Ugyancsak a Radnóti Miklós Színpadon április 11-én Radnóti naplója cím­mel rendeznek irodalmi es­tet, Bálint András közremű­ködésével. A Magyar Írók Szövetsége észak-magyarországi írócso­portjának rendezésében a költészet napja alkalmából április 11-én, a lillafüredi Palota Szálló sétányán meg­koszorúzzák József Attila emléktábláját. Ezt követően a Palota Szállóban könyv­premiert tartanak a Három hangon című antológia meg­jelenése alkalmából A­matőrfilmszem­let Hajdúböszörményben A Magyar Amatőrfilm- és Video Szövetség rendezésé­ben április 11—13. között rendezik meg Hajdúböször­ményben az idei amatőrfilm­fesztivált, amelyen 42 film kerül zsűri elé. A fesztivál idején kiállítás nyílik az amatőrfilm-szövetség meg­alakulásának 20. évforduló­ja alkalmából. A szakembe­reknek és a nagyközönség­nek április 13-án este ismét bemutatják az első három díjat nyert filmet. Fiatal zeneszerzők estje A Magyar Zeneművészek Szövetsége a közeljövő­ben a Fiatal Zeneszerzők Csoportjának három hang­versenyét rendezi meg a Ze­neakadémián. E program­ban mutatják be Nógrádi Péter: Caprice, Hollós Má­té: Fuvola-cselló duók és Sinfonietta, Sugár Miklós: Mozaik két cimbalomra, Gé­­mesi Géza: Két névjegy-ká­non és Olsvay Endre Kökör­csin című új kompozícióit is. Közművelődési napok Főiskolai közművelődési na­pokat rendeznek Szekszár­­don április 10-től 28-ig. A Tolna Megyei Könyvtár és a helyi tanítóképző főiskola közművelődési tanszéke ál­tal szervezett rendezvényso­rozat 10-én 15 órakor a Szép magyar könyv 1985 című, közönségszavazással egybe­kötött kiállítás megnyitásá­val kezdődik a főiskola aulá­jában. Másnap pedagógiai tanács­kozást tartanak. 21-én a fő­iskola tanácstermében Szoko­­lay Zoltán költő találkozik olvasóival. 23-án az olvasói értékrendről szerveznek be­szélgetést. A sorozat záró­eseményére szintén a főisko­la aulájában kerül sor, 28-án 18 órakor, Óda Európához címmel Havas Judit előadó­­művész Illyés Gyula-estje hangzik el. M. A Floralia és a Márciusi est Múzeumi mozaikok Ovidius a római ünnepekről, ünnepi szokásokról szólván megjegyzi, hogy a Floralia, Flórának, a tavasz istennőjé­nek ünnepe (április 28.—má­jus 3.) az időszámításunk előtti 173-tól vált állandóvá, de vannak annál korábbi nyomai is. Tác-Gorsiumban (az M7-es út közelében) a gazda, a Fe­jér Megyei Múzeumok Igaz­gatósága ezt az időszakot „a mostoha téli állapotokból va­ló kibontakozásnak, szezon­nyitásnak” tekinti már ha­gyományosan, s a régi Flora­lia napjaiban virággal kö­szönti a látogatókat az ásatá­sok helyén kialakult szabad­téri múzeumban. S a Flora­lia idején, április 28-tól a freskós ház egyik helyiségé­ben előkerült római falfest­ményt, amelyet a Központi Múzeumi Igazgatóság restau­rátorműhelyében állítottak össze, a pincében levő kiállí­táson bemutatják. Ide tarto­zik még, hogy Gorsiumban a tavasz beköszöntével rend­szeres tárlatvezetői ügyeletet tartanak. Székesfehérvárott, a Fekete Sas Patikamúzeumban az Ist­ván Király Múzeum gyűjte­ményének habán kerámiái láthatók május 7-ig. Az ana­baptista mozgalom egyik cso­portját alkotó habánok Mor­vaország felől menekültek hazánkba a XVI. század első felében, s főképp a Nyugat- Dunántúlon, a Felvidéken, valamint Erdélyben teleped­tek le hosszabb-rövidebb időre. Számos mesterséget űztek, de igazán híressé a kerámiájuk tette őket. A ki­állításon bemutatott edények Székesfehérvárról valók; a hódoltság utáni időkben dol­gozott néhány habán mester­ember a városban. Dunaújvárosban, az Inter­­cisa Múzeumban április 11­­én nyílik (és szeptember 15-ig látható) Gelencsér Fe­renc Találkozás című fotó­­kiállítása. A Tatán, Móron és Székesfehérvárott már bemu­tatott tárlaton „a magyar nyelvterület már-már alig dokumentálható, főként nép­rajzi vonatkozású pillanatait, tárgyait” láthatjuk fényképe­ken, kiegészítve a Kárpát­medencében élő más etniku­mok életéből vett témákkal. Végül egy kis előzetest adunk Budapestről, a Ma­gyar Nemzeti Galéria májusi eseményeiből; itt a hónap műtárgya Ferenczy Károly Márciusi est (1902) című fest­ménye lesz május havában. Pálosi Judit írja róla: „A nagybányai művésztelep ve­zéregyéniségének festménye valóságos portré, a választott táj hű ábrázolása ... Ez a ké­pe hűen tükrözi a nagy he­gyek lábánál békésen napo­zó városka tavaszra készülő­dő márciusi hangulatát." A galériában minden má­jusi vasárnapon TIT-tárlat­­vezetéseket tartanak, dél­előtt fél tízkor és délután háromkor, esetenként más­más kiállításon. Ugyancsak mindegyik vasárnap, délelőtt 11-kor kórusmuzsikát hall­gathatnak a látogatók, sor­rendben a Budaörsi Vegyes­kar, a Vándor Kórus, az Ifjú Zenebarátok Központi Kóru­sa és az OKISZ Monteverdi Kamarakórusa előadásában. (mátyás)

Next