Népszava, 1988. július (116. évfolyam, 156–181. sz.)
1988-07-01 / 156. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! PÉNTEK, 1988. JÚLIUS 1. ■ 116. ÉVFOLYAM, 156. SZÁM ■ ÁRA 1,80 FORINT A MAGYAR SZAKSZERV KÖZPONTI LAPJA Július 8-ra összehívták a Szakszervezetek Országos Tanácsának ülését Ülést tartott a SZOT elnöksége Csütörtökön délután ülést tartott a SZOT elnöksége. Elsőnek Nagy Sándor főtitkár előterjesztésében megtárgyalta az Elgondolások a magyar szakszervezetek tevékenységének megújításáról című dokumentumtervezetet, amelyet megvitat a Szakszervezetek Országos Tanácsának július 8-i ülése is, majd nyilvánosságra hozzák, hogy a tagság széles körű vitában mondhasson véleményt is szakszervezetek előtt álló feladatokról. Az elnökség úgy véli, hogy egyegy fontosabb kérdéskör alaposabb megvitatásának érdekében célszerű külön vitadokumentumokat is közreadni, azokkal kapcsolatban a tagság véleményét kérni. Ezért tervezik a szakszervezetek bérreform-koncepciójának, az üdültetés korszerűsítésével kapcsolatos elgondolásoknak és más elképzeléseknek részletes közreadását. Az elnökség állást foglalt abban, hogy meg kell kezdeni a stabilizáció időszakára érvényes szociálpolitikai koncepció kialakítását. A dokumentumok vitája az ősz folyamán sorra kerülő országos szakszervezeti tanácskozásig tart, addigra összegzik a tapasztalatokat is. Ezt követően az új tagdíjrendszer bevezetésének tapasztalatairól szóló tájékoztatót Pintér György osztályvezető terjesztette elő. A jelentés kiemeli, hogy az új tagdíjrendszerre való áttérés — bár még ma sem problémamentes — eredményes volt. Ebben jelentős szerepe van a szakszervezeti tisztségviselők áldozatos munkájának, s a tagság megnyilvánuló bizalmának a szakszervezetek iránt. Mindemellett az is tény, hogy az elmúlt év végéhez viszonyítva az aktív taglétszám mintegy 120 ezer fővel csökkent, az új tagdíjrendszerre történő áttérés következtében. A 95 százalékos szervezettség 91,8 százalékra módosult. A számok az egyes szakszervezeteknél eltérőek, a csökkenés szóródása 1,4 százaléktól 5,4 százalékig terjed. Azok közül, akik az új rendszer szerinti tagdíjfizetést vállalták, 74 ezren továbbra is készpénzben fizetnek. A szakszervezetek folyamatosan figyelemmel kísérik és vizsgálják a taglétszám csökkenésének, a kilépéseknek az okait, továbbra is fontos politikai és gazdasági feladatként kezelik a magyar szakszervezetek szervezettségét. Mindezekből megállapítható, hogy a tagság döntő része vállalta az új rendszerű tagdíjfizetést, ugyanakkor jelentős azoknak a száma, akik előlegezett bizalmat tanúsítottak, és tagságuk további fenntartásának feltételeként pontosan megjelölték, mit várnak el a szakszervezetektől: a kezdeményezőkészség javítását, hatásosabb érdekképviseletet és érdekvédelmet, a tagság véleményének érdemi kikérését a döntések előtt. Lényegében ugyanezt fogalmazták meg azok is, akik kiléptek a szakszervezetből, vagy várakozó állásponton vannak, de az ő döntésüket egyéni sérelmek is motiválták. A SZOT elnökségének véleménye szerint rájuk sem úgy tekintenek, mint akik végérvényesen szakítottak a mozgalommal, bizonyos, hogy jobb szakszervezeti érdekvédelmi munkával viszsza lehet hozni őket. Ennek kapcsán hívja fel a jelentés a figyelmet arra, hogy minden szinten érzékenyen kell foglalkozni a tagság gondjaival, segíteni azok megoldását, érvelve kell politizálni a tagság körében. Az elnökség a tájékoztatót elfogadta és a SZOT plénuma elé terjeszti. A továbbiakban Nyitrai István osztályvezető előterjesztésében az őszig terjedő időszak szakszervezeti tennivalóinak ütemezéséről döntött az elnökség, majd Jenecsek István osztályvezető előterjesztésében arról határozott, miképpen adják közre a tagsági vitára szánt anyagokat. D. C. Grósz Károly fogadta Karl Blechát Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke csütörtökön a Parlamentben fogadta Karl Blechát, az Osztrák Köztársaság szövetségi belügyminiszterét. A szívélyes légkörű megbeszélésen részt vett Horváth István belügyminiszter, jelen volt Franz Schmid, Ausztria budapesti nagykövete. Eredményesen befejeződtek hazánk tárgyalásai az EGK-val Fara fálták a kereskedelmi és gazdasági együttműködési egyezményt Fábián Ferenc, az MTI tudósítója jelenti: Brüsszelben eredményesen befejeződtek az Európai Gazdasági Közösség és Magyarország tárgyalásai, és parafálták az EGK és Magyarország között létrejött kereskedelmi és gazdasági együttműködési egyezményt. Magyarország kész a diplomáciai kapcsolatok felvételére a nyugat-európai közösséggel. Az EGK és Magyarország között még tavaly elkezdődött hivatalos tárgyalások e héten Brüsszelben folytatódtak újabb fordulóval, és eredményesen be is fejeződtek. A megtárgyalt és közös egyetértéssel kialakított kereskedelmi és gazdasági együttműködési egyezmény értelmében: — Az EGK záros határidőn belül feloldja a kereskedelmi áruforgalom még érvényben lévő mennyiségi korlátozásait és Magyarország számára azonos kereskedelmi elbánást biztosít a GATT minden más tagjával. Az EGK megerősíti: elismeri Magyarország GATT- tagságából eredő jogait minden egyéb tekintetben is. (Folytatás a 6. oldalon) A S ipar szerkezetátalakítása tárgyalt as Országgyűlés i képviselők elfogadták a pénzügyminiszteri beszámolót . Vita A Herecz Frigyes expozéjáról Csütörtökön Villányi Miklós pénzügyminiszternek az 1987. évi költségvetés végrehajtásával kapcsolatban tett képviselői észrevételekre adott válaszával folytatta munkáját az Országgyűlés nyári ülésszaka. Az ülésteremben helyet foglalt Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke. Jelen volt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának több tagja, ott voltak a Központi Bizottság titkárai, az Elnöki Tanács és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt számos budapesti diplomáciai képviselet vezetője és tagja. Az elnöklő Horváth Lajos üdvözölte az országos listán megválasztott két új képviselőt, Tóth Károlyt és Viczián Jánost. Ezt követően megadta a szót Villányi Miklósnak. A pénzügyminiszter válasza a felszólalásokra A pénzügyminiszter köszönetet mondott az élénk vitáért, amely — mint mondta — megerősítette a kormány gazdaságpolitikájának, pénzügypolitikájának fő irányát. Úgy ítélte meg, hogy a beterjesztett zárszámadás helyzetértékelése, irányvonala támogatást kapott. Hangsúlyozta, hogy a pénzügypolitika irányítói egyetértenek a költségvetés újraelosztó szerepének visszaszorításával. Alapvetően ugyanis a jelenleg ésszerűtlenül kiterjedt támogatások csökkentéséről van szó. A miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy mi a szocialista importból egyidejűleg 33 milliárd forint bevételt is realizálunk, tehát a támogatások e szempontok figyelembevételével ítélhetők meg. A fogyasztási árkiegészítések torzulásának megszüntetése, a szintek csökkentése erőteljesen érint egyes társadalmi rétegeket, ezeket az intézkedéseket mégis indokoltnak nevezte. Ígéretet tett arra, hogy a közeljövőben határozottabban alkalmazzák a felszámolási eljárást, és szigorítják a szanálás feltételeit a tartósan veszteségesen gazdálkodókkal szemben. Egyetértett azzal a javaslattal, hogy a jövőben veszteségrendezésre, gazdaságtalan vállalatok szanálására a kormány ne vegyen fel hitelt, ne bocsásson ki kötvényeket. Megvizsgálandónak és elfogadhatónak ítélte azokat a javaslatokat, amelyek a Legfőbb Állami Számvevőség, illetőleg a Magyar Nemzeti Bank új jogállásának kimunkálására vonatkoznak. Ellenvéleményének adott hangot bizonyos, a törvényjavaslat vitájában, de más fórumokon is elhangzott igényekkel kapcsolatban. Mai helyzetünkben — mondotta — az ellátás színvonalát fejleszteni tudjuk a tudományos, műszaki kutatásban, az oktatásban, megőrizni vállaljuk az egészségügyben és nem vállalhatunk garanciát a reálérték megőrzésére az ellátások egyéb területein. A költségvetés ennél nagyobb kötelezettségvállalása ma szubjektivizmust, voluntarizmust jelentene. A fegyveres testületek kiadásaival kapcsolatban elmondta, hogy — ugyanúgy, mint más költségvetési szerveknél — a saját gazdálkodásból eredő többletbevételek természetesen jogcímet adnak évközi többletfelhasználásra. Ilyen a hadseregnél például az őszi mezőgazdasági munkáért kapott bevétel. Ezek tehát nem eltitkolt, a parlament által nem jóváhagyott többletkiadások. Egyetértett a felszólaló képviselőknek azzal az igényével, hogy a fegyveres testületek, a védelmi ágazatok kiadásait az új helyzethez igazítsuk, itt is érvényesüljön a takarékosság. Az oktatással foglalkozó képviselői észrevételekre reagálva tájékoztatást adott arról, hogy a kormány a közelmúltban felsőoktatási alapot hozott létre, az idén egyelőre 150 millió forinttal. A pénzt pályázatok útján osztják el, szeretnék, ha az alapot vállalati pénzeszközök, sőt, lakossági adományok is bővítenék. 1989-től a kormány lehetőleg az oktatás egészét, de a felsőoktatást mindenképpen kiemelten szeretné támogatni. A adóreformmal kapcsolatban annak a határozott véleményének adott hangot, hogy öt hónap tapasztalatai alapján nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, például a személyi jövedelemadó teljesítmény-visszatartó hatásáról. Legalább egy esztendő eltelte kell ahhoz, hogy a parlament elé lehessen terjeszteni az adórendszer működésének átfogó tapasztalatait. Ezzel együtt a pénzügyi kormányzat vállalja, hogy a nagyobb hibákat, joghézagokat időközben kiigazítja, ha szükséges — és minden valószínűség szerint szükséges —, a törvény korrekcióját még idén a parlament elé terjeszti. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a kormányzati munkában nagy léptékű reformintézkedések kidolgozása van napirenden. Az árreform további lépéseinek kimunkálása folyik, s a bérpolitika, a bérrendszer, a bérreform kérdései szintén munkaasztalon vannak. Villányi Miklós válaszolt a bős—nagymarosi vízi erőművel kapcsolatos képviselői felvetésekre is. Felolvasta azt a levelet, amelyet Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter írt az Országgyűlés elnökének, s amelyben a miniszter a kormány nevében bejelenti, hogy a nagy jelentőségű beruházásról az év második felében — alapos előkészítés után — jelentést nyújtanak be az Országgyűlésnek. A Minisztertanács felajánlja, hogy a kitűzött időpontot megelőzően valamennyi érdeklődő képviselőnek megteremti a helyszíni tájékozódás lehetőségét. A kormány tehát nyitott e kérdés parlamenti megtárgyalására, kész alapos elemzésekkel megvédeni álláspontját az Országgyűlés előtt. Nyitott Király Zoltán javaslatainak túlnyomó többsége iránt is, azonban a nagymarosi építkezés leállítását az illetékes parlamenti bizottság is elutasította. Egy ilyen intézkedésnek hazai gazdasági következményei és a nemzetközi szerződés megsértéséből eredő, nagy károkkal járó hatásai lennének. A pénzügyminiszter végezetül kérte az Országgyűlést, hogy a vita, valamint a terv- és költségvetési bizottság javaslatai alapján az előterjesztett törvényjavaslatot változtatás nélkül fogadja el. Villányi Miklós pénzügyminiszter válaszát követően az elnöklő Horváth Lajos kérdést intézett Király Zoltánhoz (Csongrád m., 5. vk.): kér-e külön szavazást az általa, a bős—nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatban korábban tett javaslatok elbírálására, mivel azok nem tartoznak szorosan az 1987-es költségvetési zárszámadáshoz. A képviselő kérte, hogy az Országgyűlés külön döntsön indítványáról. A képviselők ezt — túlnyomó többséggel — nem tartották indokoltnak. Horváth Lajos ezután megerősítette: a kormány állásfoglalására, az államközi szerződésben vállalt kötelezettségére tekintettel e kérdésben az Országgyűlés most ne döntsön. Indítványozta, hogy a képviselői javaslatot az Országgyűlés illetékes bizottságai vizsgálják meg, s megállapításaikról az Országgyűlés őszi ülésszakán tegyenek jelentést. A kérdésnek ezt a megoldását az Országgyűlés nyolc tartózkodással elfogadta. Ezután határozathozatal következett: az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1987. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben, a benyújtott eredeti szöveg szerint 4 ellenszavazattal és 10 tartózkodással elfogadta. A napirend szerint ezután az ipari miniszter tartotta meg beszámolóját az ipar szerkezetátalakítási feladatairól. NENEZ FRIGYES : A legfontosabb a piac céltudatos erősítése Berecz Frigyes, mielőtt a beszámoló ismertetésére rátért volna, hazai feladataink lényegére egy külföldi példával világított rá. Elmondta, hogy Spanyolország a hetvenes évek közepén hasonló gondokkal küszködött, mint hazánk, ott is aktuálissá vált az ipari szerkezetátalakítás. Csak a nyolcvanas évek elején találtak rá a helyes útra, teremtették meg a radikális átalakítás feltételeit. Sokévi kemény munka után az inflációt a korábbi 15 százalékról 5 százalékra sikerült csökkenteniük. Ez a példa bizonyítja, hogy nemcsak nálunk, sok helyütt kell hasonló, nehéz döntéseket meghozni. Mi most még a döntések meghozatala előtt vagyunk. Az állami vállalatok mintegy 3 százaléka képes világszínvonalú termékek gyártására, 12 százaléka többékevésbé lépést tud tartani a versenyben, további 50 százalékuk számottevő támogatás nélkül is elboldogul, a fennmaradó 35 százalékot kisebb-nagyobb mértékben támogatni kell. Ez utóbbiak körén belül kialakult az évek óta veszteséges, egyre reménytelenebb helyzetbe kerülő vállalatok csoportja, amelyhez 1987-ben öt nagy és közel ötven közepes és kisvállalat tartozott. Együttes éves veszteségük meghaladta a 2 milliárd forintot, az ipar összes nyereségének 2,2 százalékát. A különféle költségvetési támogatások összege az Ipari Minisztérium által felügyelt iparban a 195 milliárd forintos befizetéssel szemben meghaladta az 50 milliárd forintot. Az iparvállalatok átlagos (Folytatás a 2. oldalon)