Népszava, 1988. július (116. évfolyam, 156–181. sz.)
1988-07-28 / 179. szám
NÉPSZAVA, 1988. JÚLIUS 28., CSÜTÖRTÖK i0«« ■rfky "‘MjjKjSgagy s ' ^ nyílt levél Medgyessy Péter miniszterelnök-helyetteshez Tisztelt Medgyessy Elvtárs! § Azért fordulok önhöz e ma még szokatlan módon, mert úgy vélem, hogy gazdaságunk jelenlegi helyzetében és a jelenlegi politikai légkörben nem lehet válasz nélkül hagyni az önnel készült rádióinterjút, amely a Népszava július 27-i számában is megjelent. Nézze el, hogy levelemben nem sorrendben reflektálok megállapításaira. Azzal kezdem, hogy a pártértekezlet után kialakult kezdeményező politikai légkört egyre több intézkedés és nyilatkozat zavarja meg felelős állami tisztségviselők részéről, ön azt mondja, hogy a kormány kötelezettséget vállalt, hogy nem hoz újabb infláció- t gerjesztő intézkedéseket, de elvárta, hogy a gazdaság többi szereplői is önmegtartóztatást tanúsítsanak. Csakhogy a gazdaság szereplői mozgásterüket tekintve messze nem egyenrangúak. Aki az autó kormányánál ül, az osztozik ugyan a benn ülők sorsában, de felelőssége és nem utolsósorban tenni tudása lényegesen nagyobb a többiekénél. Az állampolgár majdnem kizárólag utas, egyebek közt olyan utas, aki már nem tud több önmegtartóztatást tanúsítani, mert a hivatalosan megfogalmazott társadalmi minimum alatt él. Nem az állampolgáron múlik a felhalmozás tartós és tudatos leszorítása. Az ilyen megnyilatkozások a dolgozók számára vitathatók. Ennél azonban sokkal fontosabb, amit ön az interjúja elején állít, miszerint azért nem egyeztetik konkrét termékek áremelését a szakszervezetekkel, mert adott esetben megindulhat egy felvásárlás, vagy egyéb más, olyan folyamat, mely nem kí- vánatos. Július 25-én, hétfőn délután a benzinkutaknál tumultuózus jelenetek voltak, hosszú sorokban várakoztak a tankolni szándékozók. Ebből ezek után csak arra lehet következtetni, hogy a kiszivárogtatásért a kormány szerveinél és a végrehajtó apparátusban kellene körülnézni. Ön azt is megfogalmazta, hogy a személyi jövedelemadóból nem folyik be még; annyi pénz, mint amennyivel számoltak, így a bérből és jövedelemből élőknél keletkezik relatív többlet. Ez logikusan végiggondolva furcsa véget sejtet: a jövedelmet realizálók nem teljesítik adófizetési kötelezettségüket, vagy az általuk elért jövvedelem is alacsonyabb az előre számított nál. Az első eset sérti a bérből és fizetés- ből élők millióit, mert nevükben döntő módon munkáltatójuk teljesíti az adóelőleg-befizetési kötelezettséget. A második eset elgondolkodtató. A kormányzat ré fé széről még nem hangzott el olyan kijelen- | tés az idén, hogy a jövedelemkiáramlás | meghaladta volna a tervezettet. Az ellen- | ben számos szakszervezeti és egyéb fóru- | mon elhangzott, hogy a személyi jövede- | lemadó-rendszer progresszivitása vissza- | fogja a teljesítményeket, nem ösztönöz | többletmunka vállalására, ez pedig azt je- | lenti, hogy pluszjövedelmek sem keletkez- | nek. Akármelyik esetet is vesszük, sem- | miképpen nem jelentkezhet a lakosságnál | jövedelemtöbblet, amelyet az is igazol, | hogy a Népszava ugyancsak július 27-i | számában sokatmondó adatokat publikál a | Kereskedelmi Minisztérium a lakossági fo- | gyasztás csökkenéséről. Nevezhetnénk ezt is a gazdaság szereplői önmegtartózta- | tásának, de tudjuk, hogy ezt elsősorban | kényszer szülte. Még egy gondolatot engedjen meg szűk | szakmai területünkkel kapcsolatban. A | lapkiadás — és én még hozzáteszem: a lapgyártás — veszteségei régóta ismertek. | Koncepciók egész sora született és halt | meg, mígnem most döntés született. Olyan | döntés azonban, amely az egész előállítás | folyamatában semmit nem old meg, kon- | zerválja az eddig kialakult aránytalansá- gokat, pusztán a lakosság terheit növeli. | Senki sem gondolhatja komolyan, hogy az áremelés önmagában megoldhat valamit, | legfeljebb némi piaci igénycsökkenést | eredményezhet. A csökkent igények pedig | csökkenő bevételekkel járnak, amelyek a költségvetés szempontjából nem jelente- | nek megoldást, legfeljebb a papír iránti | igény mérséklődhet némileg. Ezt az igényt azonban másképpen is lehetne reálisan csökkenteni, amihez átgondolt, az egész magyar sajtó helyzetét elemző és rendező koncepció szükséges. Bársony András, az Athenaeum Nyomda szb-titkára, fi a SZOT Ifjúsági Tanácsának tagja fi A tervezett intézkedések veszélyeztetik a szövetkezetek létét (Folytatás az 1. oldalról) Tények, nem mérhetők ennek következményei” — így fogalmaz a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa tájékoztató jelentésének bevezetője. Ez mintegy mottóul is szolgált a tegnapi elnökségi üléshez, amelyen a szövetkezeti érdekképviseleti szerv, az 1989-ben bevezetendő új adó-, támogatási és árrendszerről alakította ki véleményét. Szabó Istvánnak, az MSZMP PB tagjának, a TOT elnökének vezetésével tartott ülésén a testület úgy döntött: e témakörökben az érdekképviseleti szerv kezdeményezően lép fel! Mindenképpen dicsérendő, hogy a vitára bocsátott anyag több alternatívát is tartalmazott. Erre példának idézhető a kedvezőtlen adottságú üzemek árkiegészítését taglaló rész, amely három választható véleményt jelölt meg: a mai, árbevételhez kötődő továbbélését; a föld, illetve annak aranykorona-értékéhez kötődőt; továbbá azt, amelyik az árkiegészítés egy részét az árutermeléshez méri, másik részét pedig a föld értékét figyelembe vevő vagyonjuttatásként kívánja folyósítani. A szövetkezeti gazdálkodás 1987. évi eredményeinek elemzése bizonyította, hogy a gazdaságok pozíciója romlott. A szövetkezetek egyre nagyobb része a maga erejéből nem jut a fejlesztéshez szükséges forrásokhoz. Főként a kedvezőtlen adottságú térségekben válik kérdésessé a tsz-ek további működése. Az 1988. január elsején meghirdetett változások hatására az előzetes felmérések szerint 32 százalékos lesz az eredménycsökkenés, ez lényegesen nagyobb, mint amekkorát a szabályozók eldöntésekor prognosztizáltak. A vita után állást foglalt a testület: a természeti tényezők miatt jelentős kockázattal járó mezőgazdasági tevékenység eredményingadozásának kiegyenlítése, valamint az emiatt bekövetkező vagyonfelélés csökkentése szükségessé teszi az üzemi nyereségtartalékok rendjének fenntartását, vagy a kollektív tartalékok bevezetését. Ha a vállalkozási adótörvény sehol nem ismeri el a kockázatvállalásból adódó veszteség lehetőségét, akkor szükség lenne visszaállítani a veszteség kigazdálkodásának rendszerét. Annak a TOT is támogaója, hogy az árkiegészítések csökkentéséből adódó termelői veszteség tovább hárítható legyen, vagyis emelhessék az árakat. A vitában, amelyben részt vett a Pénzügyminisztérium, illetve a MÉM képviselője is, az árak mozgásáról több oldalról is szóltak. Az elhangzottakból kitűnt: bár az első félévben a szövetkezet áruinak 4,5 százalékos termelői áremelkedését prognosztizálták, ez nem következett be. Így a gazdálkodók viselték a felhasznál ipari eredetű anyagok, termelőeszközök áremelkedésének többletterheit! Áthárításukra lehetőség nem volt, hiszen a bel- és külkereskedelmi értékesítés módozatai körülhatároltak. A hozzászóló szövetkezeti vezetők szerint a jövőben, a felhasznált anyagok árának emelkedésével párhuzamosan azonnal termelői árkiigazítást kell végrehajtani, és ezt következetesen kell érvényesíteni. E kérdéskör, másként értelmezve, felvethető, az egyre romló jövedelmezőség miatt szabad-e erőteljesen csökkenteni a mezőgazdasági termelést. Az elnökség a vagyonérdekeltségben, a részesedési juttatásokban, a beruházási támogatásokban és más témákban is kialakította véleményét, amelyet még a fórumokon is megvitatnak. Az ülés szünetében Szabó István elmondta lapunk munkatársának, hogy a jövőben, a SZOT megváltozott munkamódszeréhez hasonlóan — bár a TOT bizonyos kérdésekben a kompromiszszum felé hajlik —, nagyobb gondot fordítanak az előkészületben lévő érdekegyeztető tevékenységük publikálására. — Ki kell állnunk a nyilvánosság elé — mondotta a Politikai Bizottság tagja, a TOT elnöke —, még akkor is, ha véleményünket később nem veszik figyelembe. (czauner) A Kőbányai Sörgyár 7. számú telepén az előzetes piacfelmérést követően hetente 9000 hektoliter világos, pilseni típusú Dreher sört palackoznak. A különböző ízléseket kielégítő újdonságok szigorú gyártási technológiával készülnek, amit a gyár több évig tartó rekonstrukciója tett lehetővé MTI Fotó : Krista Gábor felvétele Jogsegélyszolgálat Elismerés helyett - felmondás Van, hogy csupa jóindulat, csupa segítőkészség az ember, igyekezetét mégsem méltányolják, sőt, olykor kifejezetten rossz néven veszik. Az elutasításnak megannyi oka lehet, így például az, hogy jobbító szándékunkat nem éppen a legalkalmasabb időben és helyen nyilvánítjuk ki. Akár az alábbi történet szenvedő hőse, aki ráadásul azt sem rejtette véka alá, hogy viszonzást vár szolgálataiért. A Paletta Festő-Vegytisztító Leányvállalatnak jelentős kára származott abból, hogy a „márványosításra” átvett flarmeranyagokból és -nadrágokból igen sok eltűnt a kezelés során. Az igazgató a múlt év novemberének elején tartott munkaértekezleten felhívta a figyelmet arra, hogy e veszteségek miatt nem tud jutalmazni, egyben kérte a dolgozók közreműködését a lopások megszüntetése, de legalábbis csökkentése érdekében. Javító szándékkal K. László betanított munkás talán az értekezleten, a gondokról hallván határozta el segítségét. De feltehetőleg már korábban is érlelt fejében néhány használható ötletet a visszaélések meggátolására. Az összejövetel után, a november 6-7-i vállalati kiránduláson bizonyára alaposan meghányta-vetette magában javaslatait, és hazatérőben, az autóbuszon, előadta igazgatójának. Illetve csak többszöri nekilendüléssel jelezhette azokat, főnöke ugyanis nem tartotta az alkalmat megfelelőnek a témára, felszólította, hogy arról ne beszéljenek. K. László — némi sör hatása alatt — a dolgot nem hagyta annyiban. Visszavisszatérve rá, felvetette, vannak sejtései, ki az, aki a károkat okozza. Kérte, hogy elgondolásának igazolása céljából, munkaidején kívül is munkahelyén tartózkodhasson. Amennyiben pedig eljárása sikerre vezet, mondta, díjazásra tart igényt. A kirándulást követően az igazgató munkásgyűlést hívott össze, ahol közölte, hogy K. László javaslata sérti a kollektíva érdekeit, magatartása erkölcsileg elítélendő, ezért munkaviszonyát felmondja. A felmondást két nappal később, a dolgozó követelésére foglalták írásba. A fiatalember a Fővárosi Patyolat Vállalat szakszervezeti jogsegélyszolgálatához fordult, s annak révén a munkaügyi döntőbizottságtól kérte a felmondás hatálytalanításét. Hangsúlyozta, hogy javaslata, amit ki sem fejtett részletesen, semmilyen, erkölcsileg kifogásolható elgondolást nem tartalmazott. Azt javító szándékkal tette, szem előtt tartva a vállalat érdekeit. A vállalat perel A döntőbizottság helyt adott kérelmének. Kötelezte a vállalatot, hogy eredeti munkakörében, változatlan munkabérrel tovább foglalkoztassa a panaszost. Határozatát azzal indokolta, hogy a munkáltató csak írásban mondhatja fel a dolgozó munkaviszonyát. Ez K. László esetében szóban történt, s utóbb csupán ennek ténye került rögzítésre. Egyébként pedig a felmondás alapjául felhozott okokat sem találta a döntőbizottság megnyugtatóan bizonyítottnak. A vállalat keresettel élt a határozat ellen a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon. Beadványában arra hivatkozott, hogy a dolgozó kézhez kapta írásban a felmondást. Erre magatartásával szolgáltatott okot. S a döntőbizottság előtt tett tanúvallomások egyike sem állt ellentétben a felmondás megállapításaival. Vitathatatlan, hogy utólag ugyan, de írásban vette át K. László a felmondást. A munkaügyi bíróság így azt vizsgálta, hogy az abban foglalt indokok valósak-e, alapos okot adnak-e a dolgozó munkaviszonyának megszüntetésére. Megállapítást nyert, hogy a fiatalember a kirándulásról hazatérőben, az igazgató felszólítása ellenére, többször is visszatért a lopásokkal kapcsolatos témára. Javaslatában szerepelt, hogy a cél, a tolvajok leleplezése érdekében, munkaidőn túl is benn tartózkodna — sőt, felmerült az is, hogy kötetlen munkaidőt szeretne, és, ha eredménnyel jár, díjazást vár. Eljárását a bíróság erkölcsi szempontból nem találta elítélendőnek. Hiszen K. László azért terjesztette elő indítványát, mert ismerte a vállalat gondját, s tekintve, hogy a megoldáshoz a dolgozók segítségét kérték, erre késztetve érezte magát. Jóindulata nem vonható kétségbe. Lehetséges, hogy javaslata elfogadhatatlan volt, de ezt akkor közölni kellett volna vele, ami nem történt meg. Nem kifogásolható erkölcsileg az sem, szögezte le a munkaügyi bíróság, hogy a dolgozó ötletének elfogadása és eredményes megvalósítása esetére anyagi elismerésre tartott igényt, különösképpen, mert jó célt szolgált volna. Igaz, hogy a leintés ellenére újra és újra előhozta az ügyet. Ez azonban a kellemes kirándulás, az autóbuszban uralkodó vidám hangulat következménye volt. A fiatalember sört is fogyasztott, így gátlásai felszabadultak, gondolatait nem tudta magába zárni. A bíróság szerint sem a jó hangulat, sem a sörfogyasztás nem elítélhető dolog, mert mindez a munkahelyen és munkaidőn kívül, munkaszüneti napon, közösségi összejövetel alkalmával történt. Mikor, miként... Kétségtelen tény, a munkaügyi szabály megköveteli a dolgozótól, hogy a munkahelyén kívül is munkaköréhez méltó magatartást tanúsítson. De beosztását is figyelembe véve, a felmondásban K. László terhére róttak nem ütköznek jogszabályba, nem tanúsított munkaköréhez méltatlan magatartást a munkahelyén kívül, mondotta ki a bíróság. (Magyarázatként tegyük hozzá: ha K. László, mondjuk, osztályvezetőként, sörtől „lazább” állapotban bombázza elképzeléseivel és díjkövetelésével az igazgatót, tettét valószínűleg szigorúbban bírálják el.) Az ügybuzgó fiatalembernek — kinek foglalkoztatását munkáltatója a per alatt mindvégig biztosította — tehát nem kellett megválnia munkahelyétől. Talán nem mondott le jobbító szándékairól, s tán — a perből okulva — most már azt is tudja, hogyazoknak mikor, miként adjon hangot. Siker esetén pedig feltételezhetően, meglesz a jutalma. Anélkül, hogy azt kérnie kellene. Kende Katalin Az állattenyésztésről a MÉM-ben (Folytatás az 1. oldalról) Baranyai Ferenc főosztályvezető tegnap számolt be a sajtó munkatársainak. A vizsgálódás megállapította: a kiugró eredmények mellett adódtak gondok is! Ezek azonban egészében véve nem azt mutatják, hogy a hazai állattenyésztés — mint azt sokan állítják — válságban lenne. Állattenyésztésünk ágazatainak többsége a világ élvonalát megközelítő színvonalon termel, azonban az egyes gazdaságok között jelentős a különbség. Erre példát is hozott a főosztályvezető. Csupán ökológiai adottságokkal nem magyarázható, hogyan alakulhatott ki két megye tejtermelő tehenészetei között az évenként kifejt, egy tehénre jutó kétezer literes hozamkülönbség. Az sem a statisztikusok tévedése, hogy az egymás szomszédságában gazdálkodó üzemek egyikében 8 forinttal kisebb költséggel tudják felnevelni a pecsenyecsirkét, mint a másik szövetkezetben. Nem javult a takarmányok minősége, de az anyagellátás színvonala sem. Ugyanekkor az exportérzékeny ágazatot sújtja a világpiacon tapasztalt túlkínálatból adódó árveszteség. Az állattenyésztés közeli és hosszú távú jövőjét veszélyezteti, hogy a piaci átrendeződés nem hatott kellőképpen az ágazat szerkezetére. Ezt mintegy alátámasztva megállapították, hogy a MÉM által is szorgalmazott, piaci hatásokat közvetítő érdekkapcsolatok elterjedését, a hagyományos ágazatközi ellentétek és adminisztratív gátak is (külkereskedelmi tilalmak) hátráltatják. Ennek egyenes következményeként az oly kívánatos szerkezetváltásnak, a piacon folytatott minőségi versenynek fontossága az adott üzemekben a felismerés szintjéig sem jutott el. Ennek megváltoztatását várja az agrárkormányzat a liberalizálódó árrendszertől. Jelenleg már csak a tehéntej felvásárlásánál van fix hatósági ár. A vágósertés garantált, a vágómarha tájékoztató, más vágóállatok és termékek pedig szabad árkategóriába tartoznak. Az ágazat általános kérdéseinek taglalása után Baranyai Ferenc az egyes fajok hozamait s tartásának jövedelmezőségét taglalva megállapította, hogy a félévi állatszámlálás eredményeként elmondható: a létszám több fajnál csökkent, de az állomány nagysága összességében kielégítő, és megfelelő alapot teremt további gazdálkodásra. Úgy tűnik, az állatot tartó kistermelők a megváltozott adózási feltételek mellett is megtalálták számításukat; tevékenységük jobb szervezése a továbbiakban is feladatot jelent. A bértartásos, a hizlalásos módszer azonban csak a kihelyezők és a termelők közös érdekeltségével maradhat életben. Az új árrendszer kialakításakor az agrárkormányzat javasolni fogja, hogy a termelés teljes egészében — a takarmányoktól a végtermékig — közvetítse a piac igényeit, és ezzel a minőségi árutermelésre ösztönözzön. Így az árakban megtérülhet a jobb áru előállítására fordított többletköltség, illetve honorálható a gondosabb munka. (crauner) * Élénk újítási kedv·lusta ügyintézés Az újításoknak és találmányoknak az iparban való hasznosítását vizsgálta hét vállalatnál a Győr-Sopron Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság, s e vizsgálat tapasztalatait vitatták meg a NEB szerdai ülésén. Megállapításuk szerint az újítási kedv valamennyi vizsgált vállalatnál élénk volt, ami egyébként az egész megyére jellemző, ahol három és fél év alatt a kifizetett találmányi és újítási díjak mintegy 100 millió forintra rúgtak. A népi ellenőrök véleménye szerint az újításokból származó eredmény arányban állt az újítási díjakkal. Ugyanakkor tapasztalták, hogy az elfogadott találmányok bevezetése elhúzódik, sőt olykor elmarad. (MTI) 7