Népszava, 1988. november (116. évfolyam, 261–285. sz.)
1988-11-08 / 266. szám
NÉPSZAVA 1988. NOVEMBER 6., KEDD Sport Aján Tamást újraválasztották Szombaton délelőtt Lausanne-ban megtartotta ülését a Nemzetközi Sportszövetségek Szervezete, az AGFIS közgyűlése, miután a 72 nemzetközi sportszövetséget tömörítő egyesülés csütörtökön és pénteken sikeres kongresszust rendezett meg. A legfontosabb — magyar vonatkozású — szombati döntés: az AGFIS alelnöke újabb két évre Aján Tamás. A közgyűlés elfogadta Budapest jelentkezését, így a 23. AGFIS-kongresszust és közgyűlést jövő október 19. és 21. között a magyar fővárosban bonyolítják le. Engrich Mariann Európa-bajnok Velencében 19 ország 201 sportolója vett részt a Kick-box Európa-bajnokságon, amelyet semi-contactban és nonstop semi-contactban írtak ki. A magyarok jól szerepeltek. Engrich, Mariann Európa-bajnoki címe mellett további 66 ezüst- és bronzérmet szereztek. Dohog a kapitány A 37. alkalommal kiírt Dobóstuda-ökölvívó-emlékverseny vasárnapi döntői előtt ülésezett Egerben az Európai Amatőr Ökölvívó Szövetség (EABA) orvosi bizottsága az olasz Antonio Franconi professzor elnökletével. A tanácskozást, amelyen a szöuli tapasztalatokat értékelték, az avatta különösen fontossá, hogy a nyári játékokon komoly támadások érték a sportágat, s még az is felvetődött, hogy levegyék az olimpiák műsoráról. Amint dr. Jákó Péter alelnök elmondta, az orvosi bizottság, amelynek 15 tagjából 13 eljött a hevesi fővárosba, egyhangúlag úgy foglalt állást, hogy az ökölvívás egyike a legrégebbi sportágaknak, nélküle színtelenebbé válna az ötkarikás játékok műsora. A döntők előtt Papp László szövetségi kapitány amiatt dohogott, hogy több mint egy hónappal az olimpia után is vannak válogatottak, akik még mindig pihennek. Az egykori háromszoros olimpiai bajnok szerint egy-két nap szünet még csak érthető, de lazítani, kiengedni hetekre, elfogadhatatlan. A magyar olimpiai csapat 9 tagja közül Szabó, Füzesy és Erős vállalta az egri fellépést, ám még ha győztek is, teljesítményükön meglátszott, hogy messze vannak igazi formájuktól. A győztesek: 48 kg: Loch (NDK-beli), 51 kg: Carr (skót), 54 kg: Antonov (szovjet), 57 kg: Artyemjev (szovjet), 60 kg: Szűcs László, 63,5 kg: Sztyepanov (szovjet), 67 kg: Szabó Lóránt, 71 kg: Schubert Ferenc, 75 kg: Füzessy Zoltán, 81 kg: Erős Lajos, 91 kg: Taubhert (nyugatnémet), + 91 kg: Porubjánszki Béla. Bíztató hokinyitány Kazincbarcikán A szurkoló még mindig fázik... Újra toporgunk ... A szurkoló fázósan húzza össze magán a télikabátot, leheli a tenyerét, a szünetekben iszik egy-egy forró teát , és örül. Megkezdődött a jégkorongidény. A körülmények mit sem változtak a legutóbbi szezon óta, változatlanul nincs fedett otthona a magyar hokisportnak, még mindig gond a felszerelések beszerzése, ráadásul — egyelőre — kapitánya sincs a válogatottnak, a néző mégis boldog, mert a látvány kárpótolja sok mindenért. Mint az elmúlt évben, így most is Kazincbarcika adott otthont a jégkorongozók Ongrochem Kupájának, amely egyben az MNK is volt. Az a város volt a házigazda, amely egyre inkább szívügyének tekinti a hokit. Nagy terveik vannak a sportággal, s amint Biró Ignác, a lelkes tréner elmondta: négy-öt éven belül ütőképes csapatot szeretnének nevezni az OB I-be. Sőt az sem elképzelhetetlen, hogy a most még nyitott jégpálya tető alá kerül...! Kell-e jobb hírverés ezek után, mint, hogy a városban vendégszerepel a teljes magyar élmezőny? Olyan csapatok csatáját láthatták a most még csak korcsolyázni tanuló gyerekek, amelyeknek a mérkőzésére a Budapest Sportcsarnok is megtelik. Alighanem ez a tény volt a kazincbarcikai hétvége legnagyobb eredménye. Ami pedig a „kézzel fogható” eredményeket illeti... A döntőbe a várakozásnak megfelelően az Újpesti Dózsa és a Ferencváros jutott. Igaz, a zöld-fehérek fináléba vezető útja nem volt éppenséggel zökkenőmentes. Történt, hogy a jászberényi Lehel SE, eleve föladva a győzelem lehetőségét, csatasorba állította a Fradi ellen Pápait és Leleszit, az újpestiektől hozzájuk igyekvő két válogatottat, noha a játékosokat még nem igazolták át. A versenybíróság döntött: a találkozót — már a kezdés előtt — a Ferencváros javára igazolták 5—0-al, ám műsoron kívül megmérkőzhetett egymással a két gárda. S a jászberényiek 5—4-re győztek! Mindez csak azért érdemel említést, mert ugyanez az FTC a döntőiben — egy nagyszerű, színvonalas csatában — 4—3-ra verte az V. Dózsát. S ez azt jelzi, hogy a ma kezdődő bajnokság jóval kiegyenlítettebb lehet az előző küzdelemsorozatoknál. Ha már a bajnokságnál tartunk, ne feledkezzünk el arról sem, hogy a Dunaújvárosi Kohász felnőtt együttesének visszalépése ellenére ismét hét csapat harcol majd a pontokért. Megalakult ugyanis a Sziketherm Hoki Klub a Dunaújvárosban. A város tehát nem törődött bele a Kohász döntésébe, s a sportágban üzletet látó kisszövetkezet támogatásával továbbra is képviselteti magát az OS 1-ben. Végül még valami: mint ismeretes, néhány napja létrejött a Magyar Jégkorong Szövetség. Egy irányító testület, amely mostantól kizárólag a hoki dolgaira felügyelhet. Úgy, mint minden más országban. Az igazi persze az lenne, ha a formait mind több tartalmi hasonulás követné (követhetné) a jövőben. Mert egyelőre a szurkoló fázik, gond a felszerelések beszerzése... (bruckner) A jobbegyenes iskola példája ... Aki bemutatja, Thomas Hearns. A szemléltető előadás másik résztvevője James Kinchen, a szuperközépsúlyú ökölvívás világbajnoki címének védője TELEFOTÓ : MTI Külföldi Képszerkesztőség Veretlenül az élen A Lengyelország elleni győzelem után szombaton Ausztria ellen diadalmaskodott a magyar női kézilabda-válogatott. A HungarHotels Kupa nemzetközi torna második napján 22-16-ra győztek a mieink, így a vasárnapi, románok elleni találkozó döntőnek is beillett, amelyik csapat ezt a mérkőzést nyeri, azé a trófea. A mieink a folytatást is jól bírták, 20— 17-re győztek, s szerezték meg, ezzel veretlenül a kupát. A második helyen Romániavégzett, 3. Lengyelország, 4. Ausztria. MAGYAR HITEL BANK Rt. LETÉTI JEGY Az MHB letéti jegy most nemcsak az infláció gondját veszi le válláról, hanem még ez évben ÓRIÁSI NYERÉSI LEHETŐSÉGET is biztosít önnek. Ha december 15-ig veszi meg garantáltan értékálló letéti jegyét, a Magyar Hitel Bank Rt.-nél többek között ezeket nyerheti: - 1 db öröklakás, - 20 db színes televízió, videomagnóval, - 30 db videomagnó, - 30 db színes tv, - 30 db 10 napos földközi-tengeri társasutazás, és egyéb értékes nyeremények 7 000 000 Ft értékben! Ahányszor 5000 Ft értékű letéti jegyet vásárol, annyiszor nő nyerési esélye. MAGYAR HITEL BANK RT. - A LEHETŐSÉGEK BANKJA MA Club Tihany Kupa Amint az már régen megszokott, a Club Tihany az idén is nagyszabású amatőr tenisz- és squash- (fallabda)versennyel zárja a szezont. Péntek délután kezdődik a háromnapos esemény, és akik két éjszakára foglalnak szobát a tihanyi szállodában (1700 forint, reggelivel együtt), azoknak nem kell befizetniük az 500 forintos nevezési díjat. A teniszviadalon az első díj a Club Tihany Kupa és 5000 forint, squashban a Technoimpex Kupáért zajlanak majd a csatározások. Bővebb felvilágosítást Mádai János, a Club Tihany sportfőnöke ad az érdeklődőknek, telefonszáma:86-48-088. MEGLEPŐ MEGLEPETÉS Amint arról múlt pénteki számunkban beszámoltunk: elnökválság van a Magyar Kajak-kenu Szövetségben, miután Vasadi János elnök 1988. október 27-én benyújtotta lemondását Deák Gábor államtitkárnak, az ÁISH elnökének. Cikkünk megjelenése után másfél nappal, tehát meglehetősen szokatlan időpontban, szombaton délután jelentette az MTI a következőket: „Lemondott a kajak-kenu szövetség elnöke. A Magyar Kajak-kenu Szövetség vezető testülete meglepetéssel értesült az eddigi elnök, Vasadi János váratlan lemondásáról. Az így kialakult helyzet tisztázása érdekében a szövetség főtitkára, Füleky András november 9-én, szerdán délutánra rendkívüli intéző bizottsági ülést hívott össze. A testület a tanácskozást követően közleményben ismerteti álláspontját.” Eddig a hivatalos kommüniké, s mielőtt fenntartásainkat a fenti sorokkal kapcsolatban megfogalmaznánk, hadd idézzük azt is, ami a vasárnap reggeli Népsportban látott napvilágot. Az ugyan nem hivatalos, de bennünket is érint... Íme: „A Magyar Kajak-kenu Szövetség vezető testülete nagy meglepetéssel értesült a Népszava 1988. november 4-ei számában megjelent Sikersportág-elnökválság című cikkéből a szövetség elnökének, Vasadi Jánosnak lemondásáról és annak okairól .. Az MTI-híradást jócskán „kiegészítő” Népsport-közlemény ezután szintén a holnapra összehívott IB-ülés tényét közli. Mi tagadás — nagy-nagy szerénytelenség lenne részünkről ennek elhallgatása — büszkék vagyunk! Igen, azok, hiszen sajátos módon sikerült bekapcsolódnunk a magyar sport vérkeringésébe. Sőt! Megelőztük a korunkat... Elvégre az még csak terv, halvány elképzelés, hogy megszűnik kis hazánkban a posta monopóliuma, s erre fel... Mi már megvalósítottuk a megálmodott jövőt, magunkra vállaltuk mindazoknak az információknak az áramoltatását, amelyeket még a postának kellett volna elvégeznie, mondjuk telefonon, vagy netán levélben. Személyes információcseréről nem is beszélünk, hiszen roppant elfoglalt ember mindenki. De félre a tréfával, az ironizálással, a lényeg: meg vagyunk lepve! Meg vagyunk lepve amiatt, hogy 7-8 nap kevés volt ahhoz, hogy az ÁISH elnökéhez címzett lemondó levélről — feltételezzük, hogy igaz a szövetségi reagálás — tudomást szerezzenek az arra illetékesek! Milyen jó, hogy a Népszava is a világon van... Elképzelni sem tudnánk, hogy amennyiben nem írunk e témáról, vagy csak később tesszük ugyanezt, akkor meddig hiszi azt a Magyar Kajak-kenu Szövetség, hogy — miközben már régen lemondott — még van elnöke?! Igazán nem szeretnénk az MTI (Népsport?)-közlemény részleteibe belemélyedni, s szavakon lovagolni, de kíváncsiak lettünk: vajon a „vezető testület” kitétel pontosan mit takar? Az Intéző Bizottságot? Az elnökséget? Vagy, mondjuk, a szűkebben vett apparátust? Ezt azért nem tartjuk teljesen mellékesnek, mert — ugye — a főtitkár holnapra az IB-t trombitálta össze. Rendkívüli ülésre ... Hogy ezt miért hangsúlyozzuk? Egyáltalán nem véletlenül. A kajak-kenu szövetségben ugyanis — és ezt éppen abból az összefoglaló jelentésből tudjuk, amit a főtitkár készített a közelmúltban — csupán harmadik esztendeje létezik a 9 tagú Intéző Bizottság. 1986-ban azzal a nem is titkolt céllal hívták életre, hogy a társadalmi vezetés egy operatívabb, mozgathatóbb formában kapcsolódhasson a szövetségi munkához. Nos, a főtitkári jelentés őszintén kimondja: „Sajnos, reálisan meg kell állapítani, hogy az IB sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, összesen négy alkalommal ülésezett...”. Most tehát következik az ötödik IB-ülés. Illúzióink ugyan sem működésével, sem várható állásfoglalásával kapcsolatban nincsen, mégis kíváncsian várjuk: hogyan sikerül tisztázni a kialakult helyzetet? S — ha gondolják — nyugodtan ránk bízhatják az általuk beígért információ továbbítását. Elvégre ebben már mintha lenne egy kis rutinunk ... Serényi Péter Vélemények a szakszervezeti munka megújításáról Kinek a feladata a szabadidősport szervezése? A SZOT sportbizottságának vezetője, dr. Eperjesi László lapunk hasábjain a szakszervezetek tömegsporttal kapcsolatos kérdéseiről, új viszonyáról írt. Gondolataival, okfejtéseivel összefüggésben különböző vélemények érkeztek szerkesztőségünkhöz, melyek közül a vasasszakszervezet sportbizottságának állásfoglalását Puskás János vetette papírra. A vita azonban tovább folytatódik, hiszen ez a téma a tömegportért felelős vezetőket egyaránt foglalkoztatja, és szinte mindannyian, bőséges tapasztalataik birtokában úgy érzik, olyan mondanivalójuk van, amely feltétlen nyilvánosságot igényel. Sok tagja pedig a következőkre hívta fel a figyelmet: „A munkahelyi szakszervezeti munkában tervezett változások, az önállóság, a demokratizmus, a tagság jogainak kiteljesítése, a pénzügyi alapok növekedése kedvezően befolyásolhatja a sporttevékenység eredményességét is. Nagyobb követelmények elé állítva a meglévő sportköröket és szakosztályokat. Különösen a kis létszámmal rendelkező munkahelyek sporttevékenységét erősítheti és teheti hatékonyabbá. A kialakuló új helyzet csökkentheti a szakszervezeti bizottságok közvetlen beavatkozását, de nem csökkentheti a felelősségét. A szakszervezetek a sportmozgalom valódi értékét a dolgozók egészségének alakulásán mérhetik le. Az ÁISH a nemzetközi sikeres szereplésnek ad elsőbbséget. A baj ott van, hogy az eredmények javulása nem a szabadidősport fejlődésével együtt, hanem annak rovására történik. Úgy vélem, szükség van arra, hogy a SZOT és a kormány közvetlen tárgyalásai is napirendre tűzzék a dolgozók testedzésének helyzetét és a megoldásra váró tennivalókat vitassa meg.” Sajnos, a vitázók teljes érvanyagát, hely hiányában ezúttal nem tudtuk leközölni, de a kiemelt mondatok is jól jellemzik, hogy kizárólag abban van még egység, hogy a szabadidősport fejlesztése szükséges. Hogy milyen módon, kiknek és mennyire legyen ez feladata, az még vitatéma. A lényeg, úgy véljük, mégiscsak az, hogy ezeknek az eltérő véleményeknek az ismeretében alakuljon ki a döntés. A fontos vitának természetesen szívesen adunk helyet lapunk hasábjain. Még, ha a vitatkozók minden megállapításával nem is értünk egyet. Nagyváradi Róbert, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete testnevelési és sportbizottságának titkára, szerkesztőségünkhöz írt cikkében többek között a következőkre hívja fel a figyelmet. „Nekünk, szakszervezeti sportfelelősöknek azt is látnunk kell, hogy sem az igényeket nem tudjuk olyan mértékben felkelteni, sem a jogos igényeket magas színvonalon kielégíteni, mint amennyire a nemzetnek, a társadalomnak, a dolgozóknak erre szükségük lenne. Ha őszinték vagyunk, akkor azt is el kell mondanunk, hogy a szakszervezetek nem rendelkeznek sportlétesítményekkel. Főleg olyanokkal nem, amelyek a dolgozók sportolási igényeinek magas szinten történő kielégítését szolgálná. Elégséges anyagi eszközökkel, pénzügyi fedezettel pedig végképp nem". Később, a jövő lehetőségeit taglalva felhívja a figyelmet: „A szakszervezeti mozgalomnak el kell döntenie, hogy átvállal-e állami feladatokat. Ha nem. Az állami vezetéstől követelje a felsorolt aránytalanságok megszüntetését. Követelje, hogy minden magyar gyermek és dolgozó számára tegye lehetővé a rendszeres sportolás lehetőségét. Biztosítsa a Testnevelési Főiskola tanárainak kiemelt anyagi, erkölcsi megbecsülését, ezzel párhuzamosan dolgoztassa ki a gyermekek és a dolgozók szabadidősportjának szakemberképzési rendjét. Biztosítsa a szabadidősport-létesítmények létrehozását, működtetését. Ha igen, át kell alakítani az állami és szakszervezeti jog-, valamint hatásköröket a testnevelés és a sportmozgalom területén. Más oldalról közelíti meg a témát Tóth Csaba, a Budapesti Ifjúsági és Sporthivatal munkatársa, aki élesen szembeszáll a SZOT sportosztálya vezetőjének álláspontjával. Az írás szinte minden sorában hangsúlyozza, hogy a szakszervezet nem vonulhat ki semmiféle indokolással a sport területéről, mert ott feladatai vannak. A szerző többek között azt írja: „Létezik azonban egy igazi konfliktus, amit a szakszervezetben dolgozó apparátusnak illene észrevenni. A vállalati önállóság növelésével egyre nagyobb a veszélye annak, hogy a kultúra és a sport lesz az áldozat, ha a jövedelmezőség csökken. Ez megnyilvánulhat a bázistámogatás csökkentésétől kezdve egészen addig, hogy a vállalat eladja sport- és kulturális létesítményeit, megszüntetve minden támogatást. Nem ebben lenne talán feladata a szakszervezetnek? Nem rossz a megközelítés? Lehet, hogy az állammal néha szövetséget kell kötni? A cikk alapján milyen álláspontot alakítsanak ki az ágazati szakszervezetek, merre induljon meg a vállalati, üzemi szakszervezeti sportmunka? Mert ebben a rövid pár sorban annyi a pontatlanság, amennyi az egymásnak homlokegyenest ellenkező megállapítás, hogy az még a közismerten nem tudományos szintű sportirodalomban is ritka dolog! Kádas István, a SZOT testnevelési és sportbizottsága 15