Népszava, 1989. december (117. évfolyam, 284-307. sz.)

1989-12-01 / 284. szám

NÉPSZAVA 198­9. DECEMBER 1., PÉNTEK Málta a csúcsra vár (Tudósításunk La Va­­lettából.) Máltai kereszt köti össze a szovjet és az amerikai zászlókat. Itt, La Valettában, a Szicí­liától délre lévő sziget­állam fővárosában lép­­ten-nyomon szembeta­lálkozik az ember a kö­zelgő esemény előjelei­vel a kis boltok kiraka­taiban, plakátokon és természetesen a zajosan nyüzsgő újságíróhad plasztikkártyáin. A partok közelében horgonyzó hadihajókon kerül sor a szovjet és az amerikai vezető munka­­találkozójára. A hajók már a máltai partoknál várakoznak: a Belknap rakétahordo­zó cirkáló, a 6. amerikai nolla zasziosnajoja és a Szlava nevű szovjet rakétahordozó cirkáló, amely az amerikaival nagyjából azonos vízkiszorítású. A tárgyalá­sok részvevőinek egyenlőségét még ebben is figyelembe vették. A sziget 320 ezer lakosá­nak jó része már járt az öböl partján, és szín­házi és tengerészeti távcsövekkel, iskolai messzelátókkal szemügyre vette, illetve le­fényképezte a helyi sajtóban jelképesen „Úszó Fehér Háznak és Kreml’-nek titulált hajókat. Igaz, egyelőre nem sokat láttak, mert a cirkálók szinte elvesznek a Máltát kö­rülölelő ködben. A máltaiak büszkék arra, hogy országuk nemcsak részese a csúcstalálkozónak, hanem tevékenyen részt vesz annak megszervezésé­ben is. La Valettában, ebben a festői szép­ségű középkori városban, amelynek utcái szerpentinként tekeregnek a meredek, szaka­­dékos part mentén, emelkedett hangulat uralkodik. A kormány emlékbélyeget adott ki Gorbacsov és Bu­sh arcmásával, melynek ára már a megjelenés pillanatában magasabb volt a névértéknél. — Ez a találkozó nagy megtiszteltetés or­szágunk számára — jelentette ki Adami mál­tai miniszterelnök. — Lehetővé teszi, hogy ez a kis földközi-tengeri sziget képességeihez mérten hozzájáruljon ahhoz az egész világot átfogó folyamathoz, amelynek célja a béke megszilárdítása.­­ Emellett most mindenki megtudja, hol is van tulajdonképpen Málta. Képzelje el, mi­lyen jó reklám ez, mennyire fellendíti a tu­rizmust, mennyire felélénkíti az üzleti életet — egészítette ki a miniszterelnök mondani­valóját Bonello, a találkozó nemzetközi saj­tóközpontjának egyik munkatársnője. Kollé­gái már most közel 2000 újságírót vettek vé­dőszárnyaik alá. Az 1500 évvel ezelőtt épült, leginkább kö­zépkori várra emlékeztető kőépület, amely­nek a magasságba vesző boltívei alatt és vég­telen folyosóin helyet kapott a sajtóközpont, ezekben a napokban az információk feldol­gozását és továbbítását szolgáló legmodernebb komputertechnikának adott otthont. Az ókori építészek ágyútorak formájúra alakították ki a ház vízelvezetőit, és egy ilyen ágyúcső éppen a főbejárat felett van. Egy-egy esős napon csak egy nagy ugrással lehet át­hatolni az itteni „Niagarán”, ami egy több kilós videokamerával felszerelt tévés számá­ra valóságos csúcsteljesítmény. —, Még egy érv a vaj mellett, az ágyúval szemben — jegyezte meg nevetve Roddy Ray, a Detroit Free Press amerikai tájékoztatási konszern európai tudósítója. Roddy mozgalmas világból, Kelet-Európá­­ból érkezett Máltára. Az utóbbi hónapokban számos kommentárt és riportot továbbított az egyre erősödő megújulási és demokratizáló­dási folyamatról. Nyugati kollégáihoz hason­lóan már az ideutazás előtt biztos volt abban, hogy a történelmi jelentőségű kelet-európai események dominálni fognak a máltai partok közelében zajló Gorbacsov—Bush megbeszé­léseken. Lehet, hogy a kelet-európai kérdéseket részletesebben is megvitatják, de — mint er­re a szovjet külügyminiszter szavaiból kö­vetkeztetni lehet — csupán részét fogják ké­pezni a több témából álló általános párbe­szédnek. Roddy Ray és több olyan nyugati kolléga véleménye szerint, akikkel volt al­kalmam beszélgetni, a szovjet fél álláspontja tanúsítja ezt a felelősségtudatot és tapintatot, amellyel a történelmi, ám még nagyon is tö­rékeny kelet-európai folyamatokhoz közelít. Moszkvától és Washingtontól egyaránt távol áll, hogy az európai problémákat az euró­paiak háta mögött próbálja megoldani. Más megítélés alá esnek azok az esetleges kétoldali kezdeményezések, amelyeket a ve­zetők Európának címeznének. A világsajtó­ban nagyon sok az erre vonatkozó találgatás. A sajtóközpontban például nagy érdeklődés­sel fogadták az amerikai Newsweek egy írá­sát. A hetilap úgy véli, hogy a Málta közelé­ben zajló tárgyalásokon Bush elnök előter­jesztheti azt a javaslatot, amely szerint a ki­lencvenes évek közepéig mintegy 60 százalék­kal — 320 ezerről 100 ezerre — csökkentenék az Európában állomásozó amerikai haderő létszámát. A helyszínen úgy vélik, hogy Gor­­bacsovnak is megvan a válasza egy ilyen kezdeményezésre. . . . Máltán egyelőre borús az idő, magas hullámok tajtékzanak a belső lagúna mere­dek partjainál. A víz felett függő középkori építmény mintha Helsingör várára emlékez­tetne, ahol a főhős kereste a választ az örök kérdésre. A máltai találkozó előestéjén az egész vi­lág felteszi a kérdést: vége lesz-e, avagy sem a hidegháborúnak? La Valetta. Vlagyimir Szimonov, az APN kiküldött tudósítója A máltaiak a partról szemlélik a két rakétacirkálót - baloldalon a Belknap, mellette a Szláva a hadihajók fedélzetén már min­den készen áll TELEFOTÓ / MTI Külföldi Képszerkesztőség Bush és Gorbacsov legalább 12 órát tárgyal egymással Másfél nap alatt legalább 12 órát tölt együtt George Bush és Mihail Gorbacsov a máltai csúcstalálkozón, ami igen beható megbeszélésekre ad alkalmat. Az MTI tudósí­tójának, Heltai Andrásnak mértékadó washingtoni for­rásból kapott értesülése sze­rint a két államfő szomba­ton a 12 500 tonnás Szlava nevű szovjet cirkálón találko­zik, s először néhány vezető tanácsadója bevonásával, majd négyszemközt tanács­kozik. A megbeszélések a hadiha­jón együtt elfogyasztott ebéd során is folytatódnak. Másfél órás pihenő után Bush visz­­szatér a szovjet hajóra (az egymás közelében horgonyzó két csatahajó között tíz perc alatt teszik meg az utat a motorosok), és folytatódnak a tárgyalások. Este Mihail Gor­bacsov a vacsoravendég az amerikai Belknap cirkálón, ahol a két vezető további órákat tölt együtt. Vasárnap a Belknap fedél­zetén folytatódik az eszme­csere, mind a tanácsadók je­lenlétében, mind négyszem­közt. A tárgyalások befejez­tével, kora délután, a két el­nök együtt lép a sajtó elé, hogy nyilatkozzék, de az ér­demi tájékoztatásra délutáni, külön-külön tartott sajtóér­tekezleteik adnak alkalmat. Bush elnök még vasárnap délután Brüsszelbe repül, ahol este Kohl kancellárral van munkavacsorája. Az NSZK az Európai Közössé­gek soros elnöke, így törté­netesen a különösen érdekelt Ki tett többet ? Az AP hírügynökség és a Virginia állambeli Rich­­mondban működő Media General tömegkommuni­kációs társaság által szer­vezett felmérés keretében november 17. és 25. között 1117 amerikai állampol­gárt kérdeztek meg. Bushról a megkérdezet­tek 70 százaléka, Gorba­­csovról 68 százalék mon­dott jó véleményt. 74 szá­zalékuk helyesli az ame­rikai elnöknek a Szovjet­unióval kapcsolatos politi­káját. 41 százalékuk sze­rint Gorbacsov, 29 száza­lék szerint Bush tett töb­bet a kelet-nyugati fe­szültség enyhüléséért. A szovjetunióbeli reformok bátorítását illetően 46 szá­zalék szerint elegendő az, amit Bush eddig tett, 40 százalék viszont „túlságo­san óvatosnak” tartja az elnököt. Igen kedvező a vélemény a szovjet elnök belpolitikájáról: a vála­szolók 77 százaléka sze­rint Gorbacsov nagyjelen­tőségű reformokat indított el, és az így vélekedők 60 százaléka jósol sikert e folyamatnak. bonni államfő­­kap elsőnek személyes tájékoztatást a csúcstalálkozóról. Bush hét­főn Delors-ral, a közös piaci bizottság elnökével találko­zik munkareggelin, majd a NATO-országok külügymi­nisztereinek ülésén ad beha­tó tájékoztatást a csúcsról. Kevésbé az egyes kelet­európai országokról kívána­tos tárgyalni a csúcstalál­kozón, mint a nagyobb ösz­­szefüggésekről — jelentette ki George Bush amerikai el­nök. Bush röviddel Máltára való elutazása előtt néhány amerikai újságírónak nyilat­kozott, a beszélgetésről csü­törtökön a The Wall Street Journal számolt be. Bush azt mondotta: fontosnak tartja tárgyalni a Szovjetunió gaz­dasági problémáiról, arról, milyen reformokra van szük­ség ahhoz, hogy nagyobb amerikai beruházások követ­kezhessenek. Mulroney kanadai kor­mányfő, aki előző este talál­kozott Washingtonban az el­nökkel, elmondotta: Bush nem zárkózott el Mulroney javaslataitól, hogy adjanak a Szovjetuniónak megfigyelői státust a GATT-ban, és fo­kozatosan vonják be a Világ­bank és a Nemzetközi Valu­taalap tevékenységébe. Bush az interjúban kijelen­tette: Csehszlovákiában elke­rülhetetlenek a választások, de az ország még nem ala­kult át eléggé ahhoz, hogy olyan amerikai támogatást kapjon, mint Lengyelország és Magyarország. „Szeretném, ha Románia is a kelet-euró­pai új világhoz tartozna, s nem tagadná meg népétől a függetlenséghez és a szabad­sághoz való jogot”. Vezető amerikai személyiség hosszú idő után először bírálta nyil­vánosan a román vezetést. ­ Állásuk meg nincs, és a munkanélküli-segély ideje lejük-N­yolcsztízan kilátástalan helyzetben A homály uralja a Fővárosi Pályaválasztási és Munka­­vállalási Iroda Bicskei utcai, nem túl tágas előcsarno­kát. Homályos és nem sok jóval biztat azoknak a jövője sem, akikkel az egyszerűen berendezett helyiségben beszélgetek. Közös ismertetőjelük: néhány hét múlva valamennyiüknek lejár az egy éve, azaz munkahelyük még nincs, és a mai jogszabályok alapján a munka­nélküli-segélyt januártól nem kapják tovább. Közös sorsuk a reménytelenség, a létbizonytalanság. Ha nem történik valami addig, ha nem változnak javukra a jog­szabályok, sorsuk megpecsételődik. Minimális jövede­lem nélkül maradnak. Számuk országosan mintegy 800-ra tehető. A legkorábban azok ideje telik le, akik az idén a meg­hosszabbított felmondási ide­jüket töltötték, majd elhe­lyezkedési támogatásban, ké­sőbb munkanélküli-segély­ben részesültek. Karácsonyi ,,ajándék ** Amikor felteszem az első kérdésemet, T. E. egykori tu­dományos kutató és folyó­irat-szerkesztő válaszul azt kérdezi tőlem: megértem-e, hogy a hosszú ideje munka nélkül tengődök nem szíve­sen beszélnek kiszolgáltatott­ságukról. Szégyellik magu­kat, pedig önhibájukon kívül kerültek nehezen elviselhető helyzetbe. Alacsony termetű, sovány, beesett arcú ember. Korát 40—45 év körülire becsülöm. — Igen, 45 éves vagyok — mondja, cigaretta után ku­tatva. — Tavaly ilyentájt tudtam meg, hogy nincs rám szüksége a szerkesztő­ségnek. Karácsonyi ajándé­kul fel is mondtak. Rövid úton az utcára kerültem. — Milyen munkaalkalma­ kat kínált a munkaerő-szol­gálati iroda? — Semmilyet. Járom a szerkesztőségeket a siker, az újraelhelyezkedés legkisebb reménye nélkül. A tudomá­nyos folyóiratoknak egyelőre befellegzett. Új munkatársa­kat nem vesznek föl, a régiek helye sem biztos. — Mondja, mi lesz velem — szegezi nekem a kérdést —, mi lesz azokkal, akik már nem tudnak váltani, pályát módosítani? Mivé képezzem át magamat, hiszen világéle­temben társadalomtudomá­nyokkal foglalkoztam ?! G. I. kivitelező mérnök volt az ÉGSZÖV-nél. Tavaly szeptemberben közölték ve­le, hogy elbocsátják. Ha nem is esett kétségbe, minden­esetre tudta, szakmájában egykönnyen nem helyezked­het el. Nincs beruházás, nincs munka, nincs új mun­kahely. Anyagilag ugyan nem küldte teljesen padlóra a munkanélküli lét, bár a 12 hónap alat­t segély ösz­­szege csökkent. Egy híján 50 éves. Két fiát még taníttatja. G. I. ja­nuártól szellemi szabadfog­lalkozású lesz. — Nem tudom, jól járok-e — néz rám szomorú arccal —, tele vagyok szorongással, a feltételek nekem már túl­ságosan kemények és kímé­letlenek. Martonvári Gyulánétól, a munkaerő-szolgálati iroda csoportvezetőjétől hallom, hogy B. A. megszakítás nél­kül 38 évig dolgozott a volt Ganz-MÁVAG-ban. A fel­számolás és az átszervezés őt sem kímélte. A munkáltató elmulasztotta elemi köteles­ségét: az 58 éves férfit kor­engedménnyel nyugdíjba kellett volna küldeni. Janu­árban kap utoljára­­segélyt. — Most intézzük koren­gedményes nyugdíjazását. Sajnos, még a vasasszakszer­vezet sem állt ki B. A. mel­lett, mert munkanélküliként nem fizette a szakszervezeti tagdíjat. Idegösszeomlás, alkoholizmus Egyébként január végéig 34 munkanélkülinek jár le az egy éve. A Fővárosi Pálya­­választási és Munkavállalá­si Iroda a legjobb szándé­ka ellenére sem tud segíte­ni azon a 49 éves férfin, aki­­egészségi állapota miatt fi­zikai munkát nem végezhet. Egyelőre nincs munkahelye annak a 44 éves iparművész­nek és 36 éves filozófiata­nárnak sem, akik, úgymond, az elit értelmiséghez tartoz­nak. A neurózis, az idegössze­omlás és természetesen az alkoholizmus is bőven szedi áldozatait a munkanélküliek köréből. Egy 31 éves középis­kolai végzettségű férfit ál­landó félelmek gyötörnek. Gyenge idegállapota miatt sehová sem veszik fel. Egy 32 éves orvosnőt is elmeál­lapota tesz gyanússá minde­nütt. Egy 36 éves postafor­galmi technikus elhelyezését állítólag megjelenése akadá­lyozza. Egy 47 éves állator­vost mindenhonnan elkülde­nek, és a munkaerő-szolgá­lati iroda nem tudja, miért. — Nem találunk munka­­alkalmat annak a 34 éves al­koholista férfinak, aki köz­­gazdasági és filmrendezői diplomával rendelkezik — folytatja a felkavaró felso­rolást Martonváriné. — Sor­sában osztozik egy 56 éves gépészmérnök is. Le kellene százalékolni azt az­ 56 éves tbc-s beteget, akit teljesen leromlott állapotban már ki­közvetíteni sem tudunk. Egy 28 éves fényképész szakmun­káson sem vagyunk képesek segíteni. Egymagában a munkaköz­vetítés nem képes megnyug­tató megoldásra jutni. A munkanélküliek szakma­összetétele, életkora és isko­lai végzettsége ugyanis rend­kívül heterogén.­­ Humá­nus, szakmailag és a techni­kai felszerelést illetően is megerősített profi szervezet­re lenne szükség ahhoz, hogy a munkánk hatékony legyen — állítja Perlai Béla, a Fő­városi Pályaválasztási és Munkavállalási Iroda igazga­tója. Így állunk, tisztelt társadalom! — Minden, nálunk meg­forduló, nehéz helyzetbe ke­rült honfitársunkkal külön­­külön kellene foglalkoznunk. Átképzéssel, újrakezdési tá­mogatással, szakképzéssel képessé kellene valameny­­nyiüket tenni arra, hogy munkaerőpiaci pozíciójuk némileg javuljon. A tervek szerint az iroda­­tevékenysége 1990-től a fog­lalkoztatásszervezési cso­port létesítésével bővülni fog, bár a bejelentett mun­kahelyek száma egyre csök­ken. Abban bíznak, hogy a kerületi tanácsok szociálpo­litikával foglalkozó egységei is támogatják majd a fenye­getett helyzetbe kerülő em­bereket. — A munkanélküli lét egy éve alatt elveszítettem szel­lemi frissességemet, eltom­pultam, tudatom lassan le­épül. Mondja, mi lesz ve­lem? — szegzi nekem a kér­dést T. E., a volt tudomá­nyos kutató. A szoba gyér világosságá­ban ráncok tűnnek fel az arcán, a homlokán, a szeme körül. Nemcsak a múló idő, a nehéz jelen ráncai. Így állunk, tisztelt társa­dalom! Mi lesz T. E.-vel, és 799 társával? Gál Róbert Az erős szakszervezet sem a pártoknak, sem a kormánynak nem érdeke Mondotta Sándor László a békési aktívaértekezleten Három kérdéskörrel: a ma­gyar szakszervezeti mozga­lom mai helyével és szere­pével, majd az érdekvédelem, érdekképviselet témaköré­ben a szakszervezet és a kor­mány kapcsolatával, ezen be­lül gazdaságpolitikai ano­máliákkal, végül pedig szer­vezeti kérdésekkel foglal­kozott Sándor László, a SZOT titkára a tegnap, Békéscsa­bán megtartott megyei szak­­szervezeti aktívaértekezleten. Elsőként a szakszervezet és a pártok kapcsolatával foglalkozott. Mint mondta, szervezeti értelemben a szak­­szervezetnek meg kell őriz­nie függetlenségét, de vala­miféle pozitív vagy negatív viszonyt a politikai pártok­kal ki kell alakítani. A szak­­szervezet pártoktól való füg­getlensége nem jelenti azt, hogy a szakszervezet telje­sen semleges politikai ténye­ző kíván lenni. De, hogy kik lehetnek együttműködő part­nerek? Ebben a rendező elv: mit mondanak és mit tesznek a különböző pártok. Jelenleg dúl a hatalmi harc, az a cél, hogy a pártok voksokhoz jus­sanak, és semmi jele annak, hogy a munkavállalói érde­keket zászlajukra tűzték volna. Ebben a helyzetben a szakszervezet a békés átme­net kiegyensúlyozó szerepét kívánja betölteni, talán a mérleg nyelve lehet. A szakszervezet és a kor­mány kapcsolatáról szólva hangsúlyozta: ma Magyaror­szágon sem a politikai pár­toknak, sem a kormánynak nem érdeke, hogy egységes, erős szakszervezet működjék. Az érdekvédelem, érdekkép­viselet témakörében kifej­tette: a jelenleg követett gaz­daságpolitikai kurzust meg kell változtatni, az inflációt le kell törni. Létkérdés, meg­állítani a reálbércsökkenést, le kell bontani a valós bér­reform utolsó gátját is. Nem elodázható tovább a jól át­gondolt, jól előkészített alap­vető szerkezetváltás. Végül — szervezeti kérdésekről szólva — kifejtette Sándor László: „nem a cégtáblát festettük át”, szükség van közép- és felső szinten is egy erős szövetségre. Az aktívaülést megelőzően tartotta utolsó ülését Békés­ben a szakszervezetek me­gyei tanácsa, s miután jog­körét átruházta a szakszerve­zetek megyei képviseletére — mely koordinációs tanácsként működik egy új megyei szö­vetség létrejöttéig — meg­szűnt. Tóth Ibolya 3

Next