Népszava, 1990. április (118. évfolyam, 77–100. sz.)

1990-04-21 / 93. szám

NÉPSZAVA 1990. ÁPRILIS 21., SZOMBAT ÁPRILIS 22. A FÖLD NAPJA! Meddig tűr még a bioszféra? Quo usque tandem! — Meddig élsz még vissza béketűrésünkkel! — mondhatná most e veszedelmesen dinamikus század végén minden élőlény a Glóbuson, amelyen az ember nevű faj vette át az irányítást. A gond csak az Amazónia őserdeinek fái, a Sahel-övezet homokban, a világóceánok olajban, mérgekben fuldokló élőlényei nem tudnak felmutatni egyetlen Cicerót sem. Némán tűrnek — és pusztulnak. A világ még csak most eszmélkedik (még mindig csak eszmélkedik) és a gondolkodó embernek bizonyos „dinoszaurid” gondolatai támadnak. Kénytelen magát az ősembert, fajunk közös „gyökerét” segítségül hívni, aki is a 30- 50 ezer éves kultúrák titokzatos félhomályából is igen sokat mond nekünk. Mi több , egyre több mindent mond! Mindenekelőtt azt súgja nekünk az ősember, amikor fajunk még veszedelmesen hasonlított az állathoz, az élet primitív és vad eseményeit már akkor egy biztatóan magasabbrendű folyamat kísérte. Ezt jobb híján kultúrának kell neveznünk. Az ősember ezt súgja meg: mérjük csak le önmagunkon és önmagunkban nap mint nap, mi melyik vonulat szellemében élünk most, mint az idő gyermekei? És mérjük le, melyik folyamat van jelen a legmarkánsabban a világon? És igyekezzünk minden megélt nappal (majdnem azt írtam: minden túlélt nappal) erősíteni az építő szellemet. De azt is súgja még a hajdani homo sapiens: összefüggéseiben érzékeny, sérülékeny és egyáltalán nem kimeríthetetlen környezete már neki is volt. Holott akkor még rengeteg hely volt a Földön, s mondhatatlan volt a vadbőség. Ennek ellenére — és a lelőhelyek erről ékesen szólnak a tudósok számára — bizonyos időközönként a vadászcsapatoknak, a hordáknak odébb kellett állniuk. A vadállomány vagy nagyon megcsappant, vagy megközelíthetetlenné vált a szüntelen űzettetéstől. Márpedig, ahogy mi nyúlunk bele a környezetünkbe , háborúinkkal, nagyiparunkkal, nukleáris robbantásainkkal, ezerféle szennyezésünkkel és gátlástalan mohóságunkkal — ahhoz képest az ősember szinte semmit nem tett. Mi akár évente odébbállhatnánk vandalizmusunk, tudatlanságunk és más önveszélyes bűncselekményeink eredményeként. Csak egyetlen kérdés marad nyitott: hova menjünk? A kis bolygót uraló „nagyok" Bolygónk életét — amelyet a csillagász a világmindenségbe illesztett kék porszemnek titulált — két úgynevezett nagyhatalom befolyásolja markánsan. Nem érdektelen a legfrissebb információkat figyelembe véve kicsit „a körmére nézni” a Szovjetunió és az Egyesült Államok környezetpolitikájának. A szovjet hatóságok éveken át titkolták a nyilvánosság előtt a környezet pusztulásának méreteit. A glasznoszty mutatott rá a mindinkább fenyegető ökológiai válságra. A szovjet tervezők és tudósok éveken át ellentmondást nem tűrve hangoztatták: a központi tervezésű nagy gazdaságok jobban ügyelnek a környezet védelmére, mint a kapitalista gazdaságok. Egy — a szocializmusról és a környezetről szóló tankönyv például, amelyet szovjet—magyar—keletnémet és magyar szerzők közösen írtak, és amelyet a keleti tömb országaiban ajánlott olvasmány a jogtudományi hallgatók számára — a következőket állítja: „A burzsoá társadalmakban, ahol a gazdasági és politikai hatalmat a kapitalista monopóliumok bitorolják, a tudományos és műszaki fejlődés elkerülhetetlen következménye a kedvező természeti viszonyok megrongálódása és pusztulása. A környezetvédelem egyszerűen összeegyeztethetetlen a kapitalizmus alapvető természetével. A szocialista országokban viszont a természeti erőforrások ésszerű hasznosítása, tartalékolása és újratermelése, valamint a természettel való gondos törődés a termelőerők fejlődésének és a nép életkörülményei javulásának egyik alapja a gazdasági tevékenység és a kultúra szerves öszszetevője.” A csernobili katasztrófáig ezzel a nyersen hazug érveléssel még vitába se mert szállni senki. A rögeszmés titkolózás és a kormánypropaganda gondoskodott arról: nyílt viták ne folyjanak a Szovjetunióban erről a témáról. A cenzúrázás gyakorlata és fojtogató tökéllyel kiépített gépezete egyszerűen megakadályozta a tömegtájékoztatási eszközöket abban, hogy az alapvető statisztikai adatokat közzétegyék. Hétpecsétes titokként kezelték a hadsereg, vagy az atomenergia-ipar által okozott szennyeződéseket. A nyilvánosság egyáltalán nem ismerte (és nem ismeri ma sem) a nukleáris hulladékanyagok tárolásának módszereit, vagy az ilyen anyagokat tároló létesítmények helyét. A szovjet nép azt sem tudja, hol vannak az ország uránbányái és dúsító üzemei. A sajtó máig hallgat a rovarirtószerek, a nitrátok és más vegyi anyagok által okozott súlyos élelmiszerszennyeződésekről. A hatóságok egyszerűen tiltják a nem hivatalos méréseket. Ennek ellenére a károkat már nem lehet titokban tartani. A hivatali terror nem feszíthető a végletekig! A Szovjetunió egyelőre több legelőt és mezőgazdasági vidéket veszített el radioaktív fertőzések következtében, mint amekkora a művelés alatt álló földállomány egész Svájcban. A gigászi vízierőművek duzzasztói több földet árasztottak el, mint Hollandia egész területe. 1960 és 89 között nagyobb földterület pusztult el a por- és sóviharok következtében (amelyek a vízszintben bekövetkezett erőszakos változások eredményei), mint amekkora Írország és Belgium megművelt földterülete együttvéve. Eközben fokozódik az élelmiszerhiány. 1975 óta évi 1 millió hektárral csökkent a megművelt földállomány, és a Szovjetunió ugyanolyan ütemben prédálja fel az erdőit, mint ahogy az esőerdők eltűnnek Amazóniában. És mi a helyzet az Egyesült Államokban? Az amerikaiak új szerepe a nemzetközi ügyletekben bizonyos előkelő és távoli szemlélődésre korlátozódik. A világpolitika szerencsésnek értékeli azt, hogy az Egyesült Államok nem ártja bele magát túlzottan a Kelet-Európában folyó mélyreható változásokba. A világméretű ökológiai válsággal kapcsolatban viszont más a helyzet! Michael Deland, a Fehér Ház Környezetminőségi Tanácsának elnöke elismeri: „Amerika a Föld legtékozlóbb országa. Washington például évente 40 millió dollárt fordít, hogy Alaszka és az észak-nyugati partvidék ősi erdei mielőbb kitermeltessenek. Utakat épít a farönkök szállítására, az állami tulajdonban lévő szűz erdőségek kipusztítására. Ha az Egyesült Államok is védené erdőségeit, hatalmasan megnőne a rangja a világ ökológiai mozgalmában. Mert így kicsit furcsa, amikor a déli félteke országaitól azt kéri sürgetően és humánusan: állítsák le esőerdőik kivágását.. Presztízsének köszönhetően Amerika jelentős szerepet tölthetne be a bolygónk gyógyítását célzó nemzetközi egyezmények előmozdításában. Bush elnök azonban mind ez ideig nem tudta kihasználni ezt a kedvező pozíciót. Az amerikaiak megsértettek és kiábrándítottak több afrikai országot, miután náluk tárolták veszélyes hulladékaikat, szembehelyezkedve ezen országok biztonsági intézkedéseivel. Ha az Egyesült Államok továbbra is ilyen magatartást tanúsít, nem lesz képes hatékonyan szembenézni például a globális felmelegedés (az úgynevezett melegháztartás) problémájával sem. A Bush-kormányzat mind ez ideig nem reagált erre a fenyegetésre, de mivel a tudósok változatlanul vitatkoznak a probléma tényleges súlyosságáról, és azon aggódnak, a drasztikus intézkedések gátolnák a gazdaság fejlődését. Tehát még mindig a gazdaság diktál! Szajna-parti idill, hüldögökkel ,,Földkeltet’ a Holdon (amerikai asztronauták felvétele) Dr. Kovács Gábor: Rétisas a téli Hortobágyon A KÉK PORSZEM Az első űrhajósok elragadtatva nyilatkoztak a légkör kék glóriájával övezett Földről. Az első holdutasok már égitestnek, azaz bolygónak láthatták szülőplanétánkat. A fizikai értelemben vett rendíthetetlen nyugalmú nappalait és éjszakáit bölcs egyhangúsággal töltő Föld pedig maga az ezerarcú MOZGÁS ... Lássuk ezt a bolygót! Hónok óta kering a Nap körül, de hogy pontosabbak legyünk, már 4,6 milliárd éve. A radioaktív elemek bomlásának idejéből határozták meg ezt akort a mi tagadás, nem vagyunk fiatalok. Ha valaki azt hinné, hogy a Föld a legpontosabb óra — már ami a tengely körüli forgását illeti —, az téved. A dagálysúrlódás fékező ereje következtében naponta négyszázmilliomod másodperccel lassul a forgása — vagyis késik a Föld. Nem tűnik ez soknak, de például 2000 év alatt már 3 óra 14 percre növekszik, tehát a régi rómaiak korában ennyivel rövidebb volt a nap. Hogy el ne felejtsük: mekkora is a Föld? Nekünk mérhetetlenül nagy, de a csillagok világában csupán porszem. Nem szigorúan gömb alakú, mert a sarki sugara 6356 kilométer, az egyenlítői 6378 kilométer. Tömege 6,X1021 tonna, ezt így egyszerűbb leírni, mint a 21 darab zérust. Csupán elképzelni nehéz. A felszíne pedig kereken 510 millió négyzetkilométer, amelynek nagyobbik részét az óceánok és a tengerek borítják, 11 kilométer mélységig. Az a szép kék dicsfény, amely körülötte lebeg — a gravitációs erő tartja vissza — főként nitrogénből (70 százalék) és oxigénből (21 százalék) áll, kevés argonnal és szén-dioxiddal keverve. A vízpára váltakozó mennyiségben oszlik el benne. E légkör felső határa nehezen vonható meg, hiszen fokozatosan ritkul, és úgy megy át a bolygóközi tér viszonylagos ürességébe. Álmunkban sem gondolhatnánk, hányféle mozgást végez mozdulatlannak tűnő bolygónk. Nézzük a legfontosabbakat. Mindenekelőtt kering a Nap körül, amelyet mi az évszakok váltakozásaiból is észrevehetünk. De nem láthatjuk (csak a csillagászok tudják kimérni), hogy a nem pontos gömb alakja miatt — a Nap és a Hold vonzóereje következtében — kissé „imbolyogva” végzi tengely körüli forgását. Ez utóbbit nevezik precessziós mozgásnak, amely 26 ezer évig tart (egy imbolygás) — vagyis a Föld tengelye mindig más és más pontjára mutat az égboltnak. Most éppen a Sarkcsillag jelöli ki az északi pólust. De 13 ezer év múlva a nyári égbolt legfényesebb csillaga, a Vega lesz majd az északi sarkcsillag. Azt mondjuk, hogy a Hold kering a Föld körül , holott a valóságban egymás körül keringenek. Persze, ez kis kis túlzás: csupán közös tömegközéppontjuk körül végeznek együttes mozgást. (Mint a súlyzó két gömbje.) Ez a közös tömegközéppont a Föld belsejében található, körülbelül 1700 kilométerre a felszín alatt. A Föld bonyolult mozgásában szerepet játszik a többi bolygó vonzereje is, ha még oly kis mértékben is. Azután bolygónk a Nappal együtt részt vesz a Tejútrendszer tömegközéppontja körüli, mintegy 250 millió éves keringésben. A Tejútrendszerünk pedig a többi távoli csillagrendszerrel együtt végez bonyolult mozgást az Urtiberzurrtban. . Észrevehetjük tehát a csodát: atomoktól a csillagokig minden csak MOZGÓ állapotban létezik! 11 KÖRNYEZETVÉDELEM U BAL KÉZRŐL A környezetvédelemért már évek óta küzdő „Levegő” munkacsoport e hét végére „Tiszta levegőt” rendezvénysorozatot szervezett. Április 20-án a gépjárművek széndioxid- bemérését végezték el Budapest négy pontján, ma délelőtt a Műegyetem parkolójában olyan technikai eszközöket mutathat be bárki, amelyek a járművek környezetszennyező hatását csökkentik, délután 3 órakor pedig az egyetem aulájában lakossági fórumon tehetnek fel kérdéseket többek között Kálnoki Kiss Sándor közlekedési miniszterhelyettesnek. Április 22-ére, a Föld napjára autómentes napot hirdetnek, s egyúttal a légszennyezés ellen tiltakozó kerékpáros túrát szerveznek a Keleti pályaudvartól a Rákóczi úton át a Vörösmarty térre, ahol a földön fekve, egymásba kapaszkodva kívánják felhívni a figyelmet a megdöbbentő tényre: évente 35 ezer ember hal meg hazánkban környezeti ártalmak következtében. Az akciót szervező „Levegő” munkacsoport, amely a Magyar Eszperantó Szövetség közgazdász csoportja által létrehozott Talento-alapítvány támogatásával működik, nyolc környezetvédő alternatív szervezetet tömörít. — Régen a minisztériumokban egyáltalán nem tekintettek minket tárgyalópartnernek, már az is jó volt, ha végighallgatták, amit mondunk — mondja Lukács András, a csoport képviselője. — Azt is be kellett látnunk, hogy a közgondolkozáson is van még változtatni való. Addig ugyanis mindenki egyetért a környezetvédelemmel, amíg az az ő Az oldalt írta és szerkesztette: Jankovszky János, Barót Szabolcs és Bartók Szilvia. kényelmét, nyugalmát, anyagi érdekeit nem zavarja. De mihelyt kiderül, hogy a környezetvédelem lemondássa is jár, mindjárt ellenállásba ütközünk. Annak ugyanis senki sem örülne, ha például korlátoznák az autóforgalmat, vagy ha köteleznék a gépkocsi-tulajdonosokat, hogy hozassák rendbe járműveiket ... Tudjuk, hogy magunk alatt vágjuk a fát, mégis azok, akik döntési, hatalmi pozícióban vannak, csak akkor mozdulnak igazán, ha a környezetvédők szinte már rájuk törik az ajtót. — Mit gondol, változik-e a környezetvédelem megítélése egy új összetételű kormányban? — Az együttműködési szándék már ma is megvan, de pénz továbbra sincs. Az új kormánynak olyan sok gondja lesz, hogy félek, a környezetvédelem továbbra is sokadrangú kérdéssé válik. Szerencsére vannak dolgok, amelyek maguktól is megoldódnak. Trabantra például már nem lehet előfizetni, bár ez nem a mi követelésünk eredménye, hanem a politikáé . ..