Népszava, 1991. szeptember (119. évfolyam, 205–229. sz.)

1991-09-02 / 205. szám

NÉPSZAVA 1991. SZEPTEMBER 2., HÉTFŐ Harminc év után először Magyar—albán külügyminiszteri tárgyalások Tiranában A jugoszláv rendezésről és a magyar—albán kapcsolatok fejlesztéséről folytatott tárgyalást Tiranában albán kollégájával, Muhamet Kapllanival Jeszenszky Géza. A magyar külügyminiszter az MTI tudósítójának kérdésére elmondta, hogy a tárgyaláson ismertette a Jugoszláviával kapcsolatos magyar álláspontot, amely az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok tiszteletben tartása mellett szorgalmazza a határok sérthetetlenségét és a békés rendezést is. Albán részről hangsúlyozták, hogy azonosulnak ezzel a véleménnyel, és örömmel fogadják, hogy Görögország, az EK egyik tagállama is hasonlóképpen vélekedik. Ezzel megteremtődnek egy széles körű nemzetközi fellépés lehetőségei — hangsúlyozta a magyar miniszter. A tárgyaláson a kétoldalú, elsősorban a gazdasági kapcsolatok fejlesztése is kiemelt helyen szerepelt. A magyar diplomácia irányítója vasárnap délelőtt a politikai pártok vezetőivel folytatott megbeszéléseket. Mint mondta , közvetlenül kíván tájékoztatást kapni az albán helyzetről, a demokratizálódási folyamatról. Hozzátette: a magyar többpártrendszer kialakításában szerzett tapasztalatok hasznosak lehetnek Albániának is, ahol ez a folyamat még a kezdeteknél tart. Ma a magyar külügyminiszter a két ország közötti részleges vízummentességről szóló megállapodást ír alá, amely a diplomaták és a szolgálati útlevéllel utazók számára jelent könnyítést. A tárgyaláson Jeszenszky Géza bejelentette, hogy Magyarország kormánygaranciát biztosít Albániának 100 ezer tonna búza megvételéhez. További százezer tonna búzát az Európai Közösség vásárol Magyarországtól Albánia számára. Jeszenszky Géza 30 év óta az első magyar külügyminiszter, aki Albániába látogat. (MTI) Magyarország támogatja, az EK jugoszláviai kezdeményezését Göncz Árpád villámlátogatása Velencében Göncz Árpádköztársasági elnök szombaton villámlátogatást tett Velencében. Érkezése után rögtön találkozott Gianni de Michelis olasz külügyiminiszterrel, s a négyszemközti baráti, őszinte légkörű eszmecserén — amely angol nyelven folyt —, mindenekelőtt Jugoszláviával és a közép-európai térséghelyzetével foglalkoztak. Jugoszláviával kapcsolatban Gianni de Michelis vázolta az Európai Közösség megoldási javaslatát. Utalt arra, hogy keddre összehívták az Európai Közösség és tagországai, valamint Jugoszlávia és a tagköztársaságok képviselőinek megbeszélését. Az olasz külügyminiszterbízik abban, hogy ezen a megbeszélésen, illetve az ezt követő tárgyalásokon sikerül olyan megoldást találni, amely megfelel valamennyi tárgyaló fél érdekének. Göncz Árpád a többi között szólt arról, hogy Magyarország támogatja a jugoszláv helyzet rendezésére tett nemzetközi erőfeszítéseket, így az Európai Közösség kezdeményezését. Göncz Árpád a találkozó után felszólalt a Velencében rendezett világművészeti fórumon. Beszédében a köztársasági elnök hangsúlyozta, hogy a művészeket — még ha mindig valamiféle eszme, vagy eszmekor kifejezői voltak is — nem szabad a politika, akár a legnemesebb politikai szándék szolgálóivá alacsonyítani. A művészetek politikai szerepe épp politikátlanságukban rejlik, abban, hogy puszta létükkel a világ egyetemességét hirdetik, és bizonyítják. Göncz Árpád közölte, hogy Magyarország, hozzá akarván járulni a világművészeti fórum sikeréhez, komolyan érdeklődik a művészeti világfalu megrendezése iránt 1996- ban. Magyarország 1996-ban épp az 1100-adik születésnapját üli, és meglehet, hogy abban az évben épp egy világkiállítás házigazdája lesz, amelynek témája történetesen a „Világörökség”. Magyarország és egész Közép- Európa nyerne a művészetek budapesti seregszemléjével, ugyanakkor a magyaroknak is van mit nyújtaniuk a világnak. (MTI) Kuvait védelmi szerződést köt az Egyesült Államokkal Az iraki agressziós törekvések megújulásától tartó Kuvait védelmi szerződést akar kötni az Egyesült Államokkal — jelentette a Reuter. Ali Szabah asz-Szalem asz- Szabah sejk azt nyilatkozta egy helyi újságnak, hogy rövidesen Washingtonba látogat és megállapodást ír alá, amelynek értelmében az amerikaiak fegyvereket fognak felhalmozni Kuvaitban és közös hadgyakorlatokat is tartanak majd ott. A kuvaitiak félelmei szerdán megnőttek, amikor iraki katonák partra szálltak a Kuvaithoz tartozó, stratégiai fontosságú Bubiján szigeten. Magyar szakszervezeti vezetők Washingtonban Kéthetes tanulmányutat tesz az Egyesült Államokban az AFLACIO szakszervezeti központ meghívására a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának hattagú küldöttsége. Mint Csákó Mihály, a Liga Ügyvivő Bizottságának tagja az MTI washingtoni tudósítójának elmondta, az AFLACIO delegációjának magyarországi útját viszonozzák. A cél az amerikai mozgalom munkamódszereinek, politikai tevékenységének, oktatási és szervezőmunkájának helyszíni tanulmányozása. (MTI) Woll visszatér önként vállalt moszkvai száműzetéséből vissza akar térni Németországba Markus Wolf, az egykori NDK utolsó előtti kémfőnöke, aki a nyolcvanas évek második feléig vezette az állambiztonsági minisztérium felderítő részlegét. Wolf egy évvel ezelőtt, közvetlenül a német újraegyesítés előtt tűnt el Berlinből, s legközelebb Moszkvából adott életjelt magáról. A Der Spiegel munkatársának Wolf azt nyilatkozta, hogy moszkvai tartózkodásának ideje a végéhez közeledik, ügyvédeivel együtt fogja előkészíteni visszatérését Németországba. Wolf a menekülést Moszkvába azzal indokolta, hogy nyugatnémet részről először biztosítékot kapott sértetlenségére vonatkozóan, de ezeket később visszavonták. (MTI) A segítség túl későn érkezett. Ez a Fülöp-szigeteki munkás, két társával együtt, a romok alatt lelte halálát, amikor Manilában összedőlt a Makati Pénzügyi Központ TELEFOTÓ / MTI Külföldi Képszerkesztéség HÉTRŐL NYOLCRA Rovatunk minden hétfőn jelentkezik. Neves hazai újságírókat, szakértőket, közéleti embereket kérünk fel, hogy a nyolcadik napon röviden írják meg, mit tarttanak fontosnak az elmúlt hét belpolitikai eseményeiből. Max Kampelman nyilatkozata Genf után és Moszkva előtti EBEÉ közvetíthet nemzetiségi kérdésekben A moszkvai EBEÉ-találkozón továbbléphetünk a Genfben megkezdett úton, és kidolgozhatjuk a módszert arra, hogy a folyamat országai közvetíthessenek az európai etnikai, nemzetiségi viszályokban — nyilatkozta az MTI washingtoni tudósítójának Max Kampelman nagykövet. A veterán amerikai diplomata vezette országa küldöttségét júliusban a genfi, a nemzetiségi problémáknak szentelt EBEÉ-találkozón, s ugyanez lesz a tiszte a szeptember 10-én, Moszkvában, a humanitárius, emberjogi kérdésekről nyíló EBEÉ-konferencián. A kérdésre, hogy amerikai vélemény szerint mit tehet az EBEÉ a kelet- és középeurópai térség nemzetiségi problémái, így — többek között — a romániai magyarság érdekében, Kampelman kifejtette: benyomása szerint már Genfben egyetértés alakult ki abban, hogy szükség van közvetítési mechanizmus kidolgozására. Moszkvában most tovább kell lépni. Elgondolásaink szerint bármely ország kérhetne közvetítést adott probléma megoldására, ugyanakkor lehetőség volna arra is, hogy országok csoportja javasolja egy államnak: úgy látják, megoldandó viszály van, s készek annak elhárításában részt venni. Természetesen minden esetben szükség lenne a konfliktusban érintett állam hozzájárulására a közvetítéshez, hiszen az EBEÉ alapelve ismeretesen az egyetértés. A közvetítők személyére egyébként minden ország tehetne javaslatot, s az EBEÉ így felállított listája alapján lehetne őket felkérni. (MTI) 3 Ágh Atilla Zsonglőrmutatványok önveszejtő politikával Augusztus 26-án, délután kettőkor a parlamentben — több száz nappal az új kormány hivatalba lépése után — megkezdődni látszott a gazdasági rendszerváltás törvényhozása, a Kupa-programmal meghirdetett törvények megvitatása. Jóllehet korábban is voltak gazdasági törvények, nem volt következetes, rendszeres és megtervezett gazdasági törvényhozás, pedig az előző kormány a gazdasági rendszerváltás törvénykezését éppenséggel meglehetős alapossággal előkészítette. Az új kormány azonban félretolta ezeket a törvényjavaslatokat, a saját prioritásait érvényesítve: a sérelmi politikát. A „politikai politika” uralta a törvényhozás terepét a gazdasági politikával szemben, jelentős és jelentéktelen törvényekkel, amelyek hosszú ideig nemcsak elfoglalták, hanem le is bénították a parlamenti életet. Negatív iskolapéldái voltak a konszenzusos politizálásnak, vagyis a fundamentális kérdésekben a nemzeti megegyezés keresésének és a kis többség parlamenti diktatúrájára épültek. De káros örökségük nem korlátozódik csupán erre, hanem felborították velük a törvényhozás saját logikáját is, hiszen van már reprivatizációs törvényünk az egyházi vagyonról és a kárpótlásról szóló törvények formájában, de még nincs általános privatizációs törvényünk, vagy éppen földtörvényünk és szövetkezeti törvényünk, s a sort még nagyon hosszan folytathatnánk. Így aztán még annak is örülhetünk, ha másfél éves látványos politikai színjáték után a parlament a nyári szabadságról visszatérve, a politikai politika után végre a gazdasági törvényhozás felé fordult. Elkezdődött a társadalombiztosítási, az államháztartási, és a pénzintézeti törvény vitája, s abban reménykedhetünk, hogy a politikai tűzijáték már egyre inkább a napirend előtti felszólalásokba szorul vissza, s beindul a Kupa-program törvényhozásának érdemi vitája. Ez a pozitív kép azonban sajnos csalóka. A politikai politikában ugyanis olyan dolgok történtek tavasz óta, amelyek veszélyeztetik a gazdájáért a törvényhozás jövőjét. Amikor 1991. március 7-én a koalíciós kormány a Kupa Mihály által előterjesztett gazdaságpolitikai programot kormányprogramként elfogadta, széles körű várakozás és gyorsan növekvő támogatás volt a társadalomban a Kupa-program mögött. 1991. augusztus 27-én pedig az SZDSZ bejelentette, hogy a Kupaprogram szertefoszlott, mielőtt még elkezdődhetett volna. A halálharang megkongatása a Kupa-program felett persze még korai, de a hangulatváltás kétségtelen, s ami ezt nagyrészt kiváltotta, az Kupa Mihálynak magának az önveszejtő politikája. Kupa Mihály nevét ugyanis az elmúlt hónapokban nem annyira a saját programja végrehajtása körüli buzgólkodása kapcsán, hanem sokkal inkább szerencsétlen szerencsi kalandja révén lehetett hallani. A tények sajnálatos módon vicclapba illőek: a szerencsi választókerületben tartott, augusztus 11-i időközi választás első fordulóján a választásra jogosult 49 508 választópolgárból csak 9608 fő (19,4 százalék jelent meg, s ezek közül 46,1 százalék szavazott a függetlenként, az MDF támogatásával induló pénzügyminiszterre, mint képviselőjelöltre. A szerencsi kalandozás Kupa Mihálynak négyezer szavazatot hozott, ami a „sok hűhó semmiért” címszava alatt fog bevonulni a politikatörténetbe. A Kupa program mögött jól formálódó társadalmi konszenzust maga a pénzügyminiszter kezdte szétverni, a saját két kezével, a politika színpadán bemutatott belépőjével, politikai ügyetlenkedésével és kisstílű ígérgetéseivel. A jó pénzügyi szakemberként elismert és rövid idő alatt jogosan országos népszerűséget szerzett miniszter mindig is lekicsinylően és gúnyosan szólt a politikáról és a politikusokról, de mindig szellemesen és találóan. Vajon most a szerencsi szerencsétlenég után hogyan minősítené Kupa Mihály, a szigorú pénzügyminiszter Kupa Mihályit, a műkedvelő politikust, aki eladta keménységében is népszerű gazdasági programját egy tál lencséért a politikában? Hogyan jellemezné a remek pénzügyi szakértő önnön magát, azt a képviselőjelöltet, aki pénzügyminiszterként korteskedett, s heteken át zsonglőrködött az adópolitikájával, időnként a saját stábjával is látványos ellentmondásokba keveredve, a választókerületnek fűt-fát ígérve, szóval mindent elkövetve, amitől Kupa Mihály pénzügyminiszter mindenkit óv az országos politikában? Ez az egész történet a múlt hét eseménye volt annyiban, hogy egy politikai tőkéjében megfogyatkozott Kupa Mihály tért vissza a parlamentbe a nyári szünet után, hogy elindítsa a gazdasági törvényhozás programját. Az egész kormányzat aktív támogatásával és az országos tömegkommunikáció minden jóízlést meghaladó hírharsonája ellenére csak négyezer ember mozdult meg mögötte, s ez a kis incidens sajnos az egész magyar politiikai élet természetéről és színvonaláról árulkodik. Annyiban is, hogy Kupa Mihály még nem vonta le a következtetést, hogy vissza kellene térnie a maga kaptafájához, a róla elnevezett program végrehajtásához, amit hatékonyabban irányíthatna függetlenként a kormányban és az országgyűlésben is. Szerencsen a második fordulóban csak újabb vesszőfutás várhat rá, vagy legjobb esetben is a legkisebb támogatással megválasztott képviselő országos rekordja, ami csak tovább rongálja az amúgy is nagy késéssel megkezdett gazdasági rendszerváltás esélyeit. A Kupa-programnak van ugyanis elég gondja névadója politikai ballépésein túl is. Először is, a kormány fizet mint egy katonatiszt a pénzügyminiszter, azaz a költségvetés rovására a kárpótlási és az egyházi vagyonról szóló törvény, illetőleg a világkiállítás kapcsán. Másodszor a kormányzat központosító törekvései is fenyegetőek a Kupa-programra, s ezért különösen veszélyes az, hogy a törvénykezésben a részletek szabályozása megint megelőzi az általános rendezést: az államháztartási törvény vitája előtt tisztázatlan maradt a központi kormányzat és az egész állam gazdasági szerepvállalása, illetve ezek radikális korlátozásával szemben hat a kormány egészének törekvése. A politikai kormányzat fenyegeti a legjobban a gazdasági kormányprogram végrehajthatóságát, itt kellene Kupa Mihálynak elsősorban bemutatnia politikai talentumát. Szombati bevallása szerint is lassan halad a privatizáció és késlekedik a programjához szükséges gazdasági törvények megalkotása. S valóban a Kupa-program legsúlyosabb deficitje az, hogy még 15 olyan törvényre lenne szükség a program érdemi beindításához, amelyek még csak nem is lelhetők fel a kormány-előterjesztésekben, így aligha lesz belőlük törvény még az idén. Közöttük olyanokról van szó, mint a földtörvény, a kincstári vagyontörvény, az állami vagyon vállalkozói működtetéséről szóló törvény, s ez aligha lehet véletlen, hiszen ezek a törvények korlátozhatnák a kormányzat mohó központosítási törekvéseit, s tennék ezzel lehetővé, egyebek között, egy működőképes államháztartási törvény meghozatalát is. Önveszejtő ez a politika kis epizódjaiban és másfél éves történelmi távlatában egyaránt. De nincs egyéb reményünk a gazdasági rendszerváltásra mint a Kupa-program. Ez van, ezt kell szeretnünk. Üzenje meg már valaki Kupa Mihálynak, hogy a közvélemény a kemény pénzügyminisztert támogatta és nem a botcsinálta politikust. Talán ő is, más is tanulni tud a szerencsi szerencsétlenségből. (A szerző politológus)