Népszava, 1992. július (120. évfolyam, 154–180. sz.)
1992-07-06 / 158. szám
NÉPSZAVA 1992. JÚLIUS 6., HÉTFŐ ISMERŐS ARCOK: Orbán Viktor Hallgassas • Sok olyan, ma már ismert közéleti személyiséggel kezdett el együtt politizálni, akiknek, akárcsak önnek, szintén új volt a profi politizálás. Ezek közül az emberek közül az idő során sokan elvesztették saját arcukat, megváltozott személyiségük, szinte rá sem lehet ismerni egykori mivoltukra. Orbán Viktor hogyan köszön viszsza három évvel ezelőtti önmagának? — Szerintem az ember saját magát ítélheti meg a legbizonytalanabbul. Jobb, ha ebben az esetben a környezetére, barátaira, családjára hagyatkozik. A családja hogyan ítéli meg önt? — Azt mondják, hogy lényegi változás nem történt, talán csak annyi, hogy gyorsabban beszélek, mint valaha. Azt hiszem, pszichésen jól tudtam viselni, hogy teljesen új helyzetbe kerültem. Pszichológiai szempontból óriási váltást jelent amatőr politikusból profivá válni. A politizáláshoz személyiség is kell. Azok az emberek, akik a politikát almnak idején morális indíttatásból kezdték, nem szelektálódtak aszerint, hogy a pszichéjük alkalmassá teszi-e őket erre a szerepre. Márpedig politikusnak lenni lélektani helyzet. Azalkalmasság, illetve az alkalmatlanság csak most derülhet ki, amikor már rég felállt a parlament. A képviselők közül sokan látják már, hogy ez a pálya nem nekik való, és biztos vagyok abban is, hogy sokan távoznak majd a parlamenti ciklus végén. Minek köszönhető, hogy az utóbbi időben egyre közelebb engedi magához az újságírókat? A legutolsó interjúban például már a családját is bemutatta. Ez a lépés azt jelenti, hogy tudatosan formálja a következő miniszterelnök arculatát? — Ez a lépés részemről tudatos, de semmi köze a választási kampányhoz. Egyszerűen már olyan nyomás nehezedett rám az újságírók és a választópolgárok részéről, hogy engednemkellett. De nyugodtan állíthatom, nem lesz folytatás. Nagyon örülök annak, hogy Magyarországon a politikusok magánélete nincs a közvélemény érdeklődésének középpontjában. Ez így van rendjén. Mit jelent az, hogy a frakció felhatalmazásával ön irányítja a Fidesz felkészülését a kormányzásra? — Amikor az MDF 1990- ben kormányra került, mi azt láttuk, hogy egy nem rossz, de kormányprogramnak iszonyatosan szerénykoncepcióval rendelkezett. — Mit gondol, a Fidesznek párttá kell majd szerve-ződnie? — Szerintem semmiképpen. A fiataloknak elegük van a hierarchikus szervezetekből. Ha a választásokon csak pártok indulnak — amit helytelenítenek —, akkor kényszerűségből talán létre fogunk hozni egy választási j . pártot, amit azonban a választások után sürgősen fel oszlatunk. (HVG, 1989. augusztus 26.) A népszerűségi listák csúcsán tornázó Fidesz egyik legismertebb vezetője, Orbán Viktor óvatosan nyilatkozik pártja jövőjéről, azonban teljes erőbedobással készül a kormányzati szerepre. Programot készít, kabineteket alakít, szakembereket válogat, és egyre többet árul el magáról a nyilvánosság előtt. Szerintem három és fél pártprogram készült el. Az MDF-é, az SZDSZ-é, a Fideszé és a fél a kisgazdáké, mivel az csak a földről szól. ... Jó lenne, ha a pártok arra használnák föl energiáikat, hogy világossá tegyék, mit akarunk csinálni ebben az országban, nehogy később nagyon kellemetlen meglepetések érjék a választókat. (Magyar Nemzet, 1990. március 3.) ■HMnMMMNHMNMHMMNNMNMHMHMMMMMNMMNMMNMWHNMNNNMMMNMMMMN Nem volt ugyanis a választási programjuk mögött kidolgozott, részletes intézkedési terv, ami alapján el tudtak volna indulni. A kormány első éve éppen ezért azzal telt el, hogy választási programjából kormányzati programot próbált formálni, ráadásul közben irányítani is kellett volna az államigazgatási apparátust, s mivel ezt nem tették, az közben teljesen szétesett. Ilyen luxust a következő kormány — bármilyen pártállású is lesz — egyszerűen nem engedhet meg magának. Véleményem szerint tehát csak azokat a pártokat lehet felelősségteljesen politizálónak tekinteni, amelyek bizonyítani tudják, hogy választási programjuk mögött létezik átfogó cselekvési terv. Ezt valakinek meg kell csinálni, és ez a valaki vagyok én a Fideszben. A munka magában foglalja a politikai koncepció kidolgozását, és például a személyzeti politikát is. Tehát ki kell választani azokat az embereket, akikkel, ha nyerünk, valóra válthatjuk elgondolásainkat. Milyen körből válogatja ezeket az embereket? — A lehető legszélesebb körből. Vannak, akik már most is ismertek Fidesz-szakértőként. Ezenkívül van egy olyan kör, amit ugyan nem titkolunk, de neveket nem mondunk, mert az illető például egy nyugat-európai bankot vagy nagyvállalatot vezet, és jelenlegi státusa nem teszi lehetővé, hogy politikai csatározásokban most szerepet vállaljon. Ezek az emberek nagyon sokat segítenek nekünk, és hajlandóak lennének egy esetleges Fidesz-kormányban részt venni. Meglepetésszerűen fognak előlépni mögülünk a választások után. Kizáró tényező-e az, ha valaki például a Németh-kormány idején tanácsadó volt? — Nem. A Németh-kormányban a magyar társadalom intellektusának jelentős része szerepet vállalt. Aki azt mondja, hogy őket eleve kizárja, az az ország háromnegyed részét „levágja magáról”. Ez egyszerűen képtelenség. Mit jelent a Fidesz-kabinetek felállítása? — Először is tisztázni szeretném, hogy a kabinetrendszer nem árnyékkormányt jelent, mint ahogyan ezt sokan képzelik. Később, persze, a rendszer fejleszthető lesz árnyékkormány irányába, de egyelőre nem ez a cél. Lényegében csak arról van szó, hogy ésszerűsítjük a Fidesz politikai döntéshozatalát. Eddig számos apró kérdés került a legfelső pártvezetés elé, szükségtelenül. Ezért a Fidesz irányítását decentralizáljuk, és a döntéshozatal egy része a kabinetekhez kerül. A Fidesz hét ilyen kabinetet állít fel. Legutóbb azt nyilatkozta, hogy pártja a jelenleginél nagyobb bizalmat élvező embereket tudna a tárcák élére állítani. Konkrét személyekre gondolt? — Igen. Például azok köréből, akik a Fidesz nagyobb respektű parlamenti képviselői közé tartoznak, vagy akikről az imént már beszéltem, tehát akik még nem tudnak mostani pozícióik miatt bekapcsolódni a politikába. A jelenlegi kormány miniszterei közül kik azok, akik bekerülhetnének egy esetleges Fidesz-kormányba? — Vannak, akikkel szimpatizálunk a kabinetben. De nem mondok neveket, mert nem akarom megbuktatni őket. A kormánynak sajnos olyan beteges a logikája, hogy számukra azok a jó miniszterek, akiket az ellenzék támad, de akikkel az ellenzéki pártok egyetértenek, mind gyanúsak, ők jelentik a kormány szemében az ellenzék oldaláról átdobott „ötödik hadoszlopot”, így tehát nem akarom őket leleplezni. Nem adom ki a saját embereimet — mondhatnám MDF-es logikával élve. Egyébként meg lehet figyelni, hogy ezek az emberek sorra kikerülnek a döntéshozatalok centrumából, egymás után kaszálják le őket. Ha a Fidesz ilyen erőbedobással készül a kormányzásra, nem gondolja, hogy az úgynevezett második vonalukat erősíteni kellene? A Fidesz önkormányzati képviselői sokak szerint messze elmaradnak a parlamenti képviselők mögött. A kép véleményem szerint ennél jóval árnyaltabb. Van, ahol jól működik a Fidesz-frakció, és van, ahol rosszul. A fővárosi képviselőcsoport például általánosságban semmivel sem rosszabb, mint az összes többi városházi frakció. Ezenkívül pedig az ország nemcsak Budapestből áll. A Fidesz igazi erőssége nem is igazán a főváros, hanem a vidék. Tehát úgy gondolom, hogy a mi második vonalunk nagyon is erős, és ha kell, az első vonal helyébe fog lépni a választások után. Én összességében nagyon elégedett vagyok a Fidesz önkormányzati frakcióival. Ahhoz mit szól, hogy az időközi választások eredményei egyáltalán nem igazolták a közvélemény-kutatások adataiban kimutatott elsöprő Fidesz-népszerűséget? — Én sem értem egészen. Most éppen azon vagyunk, hogy ezt megfejtsük. Nehezíti a helyzetet, hogy más és más ok miatt lett ilyen az eredmény Békéscsabán és Kisbéren. Nem könnyű tehát egy kalap alatt értékelni az időközi választásokat. Egyébként azt szoktam mondani, mint ahogy nem engedtük, hogy elszaladjon velünk a ló, amikor a közvélemény-kutatások azt jelezték, hogy népszerűségünk már 40 százalék felett van, most nem szabad, hogy elkeserítsen minket az időközi választások eredménye. A kezdet kezdetén ön azt hangsúlyozta: a Fidesz nem . Erre azt tudom mondani : rosszul ítéltem meg két és fél évvel ezelőtt azt, hogy a politikai szervezetek milyen irányba fognak fejlődni. Azt gondoltam, az átmenet lassúbb lesz, és több időt vesz igénybe. Tévedtem. Alábecsültem a politikai mozgalmak párttá szerveződő képességeit. Később nyilvánvalóvá vált: modern pártokat kell létrehozni. Akik nem alakítják ki ezeket a pártokat, egyszerűen távol maradnak a politikától. Ez történt például a szociáldemokráciával. A távolmaradással kellett tehát a Fidesznek számot vetnie. Én úgy gondolom, jól döntöttünk. mmimmmmmmmmmmmtmmmmmt Azt hiszem, hogy ma Magyarországon a pártok gyengeségének vagy válságának sok esetben lélektani okai vannak. Nem feltétlenül a pártok pszichológiájáról van elsősorban szó, hanem inkább arról, hogy az egyes emberek számára, akik a politikával foglalkoznak, milyen lélektani megterhelést jelent a politika. § (Kritika, 1992. február.) Mi az a morális pont, ami után Orbán Viktor azt mondja: köszönöm, nekem elég volt a politikából? — Az embernek nem bír el mindent a lelke. Mindenkinek van olyan erkölcsi gátja, amit nem tud átugrani, de én most nem tudok ilyet teoretikusan kijelölni. Egyelőre jól érzem magam, nem bántam meg, hogy a hivatásszerű politizálást választottam. Komoly erőpróba, de tetszik, amit csinálok. Mihez kezd, ha egyszer mégis úgy dönt, hogy elhagyja ezt a pályát? — Ebből a szempontból is a szerencsés emberek közé tartozom. Nagyon sok pálya áll nyitva előttem. Először is van egy jogi diplomám, tanári ambícióim is vannak, végül pedig az üzleti élet sincs természetem ellen. Van hová kilépnem, szabad ember vagyok. Demény Dóra Három olyan értéket tudok megnevezni, amely számomra nagyon fontos. Ez a szabadság, a türelem és a szolidaritás. A türelem nem más, mint a szabadság másik oldala, erő ahhoz, hogy mások szabadságát el tudjuk viselni. Ezt szokták sok helyütt toleranciának nevezni. A szolidaritáson pedig az esélyegyenlőség egyfajta megfogalmazását értem. Olyan induló pozíció szükséges ehhez, amely lehetővé teszi, hogy az emberek a szabadsággal élni tudjanak. Minden ember számára lehetőséget kell teremteni arra, hogy képességeit kibontakoztatva tudjon élni az őt megillető szabadsággal. A magam életében tapasztaltam, hogy ennek milyen nagy a jelentősége. (Magyarország, 1991. június 21.) fog párttá válni, és irtózott mindenfajta hierarchiától is. Ehhez képest a következő, jövő évi kongresszuson nagyon valószínű, hogy már elnököt is fognak választani. A hierarchia tehát teljes lesz. A politikai kultúra elemzésére rátérve Orbán Viktor kijelentette: a kormánypártok viselkedésmódja nem üti meg a demokratikus intézményrendszerhez szükséges mércét. A szociális feszültségek növekedésével arányosan fokozódik a koalíciós pártok frusztrációja. Reális megoldások helyett ilyenkor „narkotikumhoz” nyúlnak, ellenségképet gyártanak. I (Magyar Hírlap, 1991. november 23.) | jjilillllllllllMIflnillinilillliilWlllllliiillllllllíliiMHiiiiiiWilllil'illiwiiiil^MliniliiiirniPfiniiiiiOllllllilPPiiBfTOiiiniffiiri^'iiPnniiiiiTiiMi iMinrriií1riiTFíion~nni1fiwiirini^rniTirjiiiririnririiiníiririiiiiiiiinfifrfr'ií~r~i|i rcr" 7