Népszava, 1997. július(125. évfolyam, 151–177. sz.)
1997-07-09 / 158. szám
/ SZIRMAY ÁGNES FOLYÓI IRATSZEMLÉJE S.O.S. Lap a vízben! Egy nagy felkiáltójel van az 1997/2-es Nappali ház borítóján, König Frigyes Jel című festménye. Gyanúm szerint azonban nem pusztán esztétikai értékhordozóként vagyis véletlenül került éppen ez a színes felkiáltójel a borítóra. A Nappali ház ugyanis felkiált, sőt sajnos segélykiált. A borítón egy felkiáltójel, a belső borítón pedig, ami egyébként mindig is a szerkesztői beszélyeknek volt fenntartva, a szerkesztőség artikulálja a felkiáltójelet: „De mi van akkor, ha papírra sincs pénz? Akkor a lap átköltözik a fantázia gazdagabb vidékeire. Elveszti anyagi dimenzióit, szublimálódik. Ezentúl a képzeletre hagyatkozik. A képzeletre, melyet szerkesztőinek, szerzőinek és olvasóinak emlékezete táplál. Kedves olvasóink! A Nappali ház kénytelen-kelletlen megkezdte saját virtuális kiadásának előkészítését.” Egyszóval, ha valami csoda nem történik, megszűnik a Nappali ház, amelynek pedig nem volna szabad megszűnnie. Néhány hete ezeken a hasábokon arról fanyalogtam, hogy a Nappali ház elitista, steril és humortalan. De bármilyen is, még mindig mind közül a legjobb. Ha megszűnne, nemcsak egy elitista, steril és humortalan irodalmi és művészeti folyóirattal lenne kevesebb, hanem a harmincas írónemzedék „kánona” szűnne meg, az a lap, amely értékmérőként és viszonyítási alapként funkcionál már nyolc éve. Nehéz dolga lenne a maradó lapoknak, ha át akarnák venni a szerepét, ha pedig nem akarná senki, akkor a harmincas írónemzedéknek. Sőt a harmincas képzőművész-nemzedéknek is, akiknek pedig valószínűleg ez még tragikusabb, hiszen nekik még kevesebb publikálási lehetőségük van. Kétségbeesett lapszám, jól felépített közönségcsalogatás, hátha olyanokkal is fel lehet ismertetni ennek a lapnak a súlyát, akiken múlik az, hogy ki kap legalább jövőre annyi pénzt, hogy még néhány szót ki tudjon nyomni. Mi van tehát ebben a Nappali házban, és kinek szól? Szó van például Révész Sándor Aczél-könyvéről, olyan szólókkal, mint Nádas Péter, Radnóti Sándor és Agárdi Péter. Ha csak azok akarnák elolvasni ezt a harmincoldalnyi továbbgondolást, akik megvették Révész Sándor könyvét, már elég is lenne egy újabb számnyi Nappali házhoz a lapeladásból származó bevétel. A másik olvasócsalogató téma Bojár Iván András interjúja fiatal építészekkel. Az építészetről való fecsegés a sznobok sportrovata, ez az a téma, amihez mindenki ért, és épp ezért mindenkit érdekel. Hát még ha fiatal, de sikeres építészek beszélnek nem is túl gőzösen. A többi azoknak szól, akiknek a Nappali ház eddig is, vagyis mindenkinek, aki mai magyar és világirodalmat hajlandó olvasni. Sőt időnként, ha csak azzal is, hogy egy-egy lapszámot megvesznek, hajlandók szponzorálni is. Kulturális támogatások Kihirdették a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) és az IKM által közösen kiírt „Magyar művészet” pályázat eredményeit. A 165 pályázó közül 94 részesült támogatásban, köztük osztották el a 200 millió forintot. 67 millió forinttal segítették a pályázók külföldi fesztiválokon való részvételét, 26 milliót osztottak ki hazai intézmények között rendezvények szervezésére, 83 milliót ítéltek a hazai összművészeti fesztiválokat megrendező cégeknek, 15 milliót szántak reprezentatív kiadványok elkészítésére, 5 milliót Interneten elérhető angol és magyar nyelvű adatbázis kiépítésére. Az NKA. zenei pályázatának eredményeként 137 pályázó osztozik 69 millió forinton. 11 milliót kapott a Hungaroton Classic lemezkiadó, illetve jelentős támogatást kaptak azok a zenekarok, melyek kortárs szerzőket kértek fel zeneművek alkotására. Gyüre Orsolya írása a NÉPSZAVÁNAK Három női zenekar szinte egyszerre tűnt fel a magyar poppiacon: a Bestiák, a Fresh és a Baby Sisters. Mindegyik háromtagú, megjelenésükben s zenei világukban pedig mindannyian hasonlítanak a nemrég világhírűvé vált Spice Girlsre. Úgy tűnik, ez annak hatása, hogy egyre gyorsabban sikerül reagálnunk az angolszász központú popvilág divatváltásaira. A befutás előtt álló lányegyüttesek közül most a Bestiákat mutatjuk be. A Bestiák popegyüttes, Honey, Bee és Bedy, a három vonzó ifjú hölgy célegyenesbe érkezett: néhány hete szinte már a csapból is ők folynak. A lányoknak szerencséjük volt: az őket felkaroló Record Express Kiadó jelentős reklámkampányt szervezett első lemezük megjelenéséhez. Sokkal inkább szem előtt vannak, mint a másik két új magyar lányegyüttes. A három, húszas éveinek elején járó lány arca ma már egyre többeknek ismerős. A tizenegy, zömében dancefloor stílusú felvétel már február óta készen állt, az azóta eltelt három hónap az imázs felépítésének időszaka volt. Az „alapanyag” három, tökéletes alakú leányzó: Honey, Bee és Bedy egy edzőteremben ismerkedett meg egymással. A lányok, állításuk szerint, mindanynyian határozott egyéniségek. Ezek az adottságok -mondták el a Népszavának - kihívó szerelést kívántak. A hangjukkal egy percig sem volt gond, kisiskolás koruk óta tanultak énekelni, bár hangszeren - mint kiderült - egyikük sem játszik. De a popviág hatásmechanizmusaihoz nyilvánvalóan értenek, hisz zenéjüket és szövegeiket a lemezen egy titokzatos angolszász névvel jelölt valaki, Sam Ray jegyzi. A nagyobb súlyt a színpadi látványra,, a táncgyakorlásra helyezték. A kötelezően félig romantikus, félig „dögös” zene és a bestiális külső tehát három hónap alatt csiszolódott össze. Az első perctől a rajongók rendelkezésére áll a Bestiák klubja, ahol minden fontos és lényegtelen adat megtudható a hölgyekről, a cipőméretüktől a fogyókúrareceptükig. De a megismertetéshez tartozik a lemezhez adott kísérőfüzet is, amely tartalmazza a három lány teljes életrajzát, az együttes megalakulásának romantikusra fogalmazott történetét - a nagy találkozástól a garázsbéli próbákon keresztül a hőn áhított lemezszerződésig. A smink és a frizura azért olyan fontosak, hogy legyen valami, amiben a rajongóink azonosulni tudnak velünk - állítják a lányok. Az előadó számára a külsőségek másolása, követése effajta visszajelzés, egy bólintás arra, hogy tetszik, amit csinál. A női együttesek között egyelőre a Bestiák vezet, de a versenynek még nincs vége. Szép lányok trióban ők a Bestiák KULTÚRA A jóindulatú szkepszis embere Popper Péter szerint a nyugati civilizáció szétrágja a keleti kultúrát Popper Péter pszichológus 1979-ben a Színes pokol című könyvével egy csapásra ismertté vált. Azóta főképpen vallásfilozófiai munkáira, az Istenek órája című televíziós sorozatára és rezignált, töprengő pszichológusi megnyilvánulásaira figyelt a közvélemény. Nemrég jelent meg Peloni avagy Pilátus testamentuma című könyve a Türelem Háza Kiadó gondozásában. Arról kérdeztük, valójában hogyan nézi a világot. Lőrinc Katalin írása a NÉPSZAVÁNAK - Mi, televíziónézők, az ön hallgatói, olvasói, tanítványai úgy tapasztaljuk, ön igen nagy tudás birtokában végül eljutott odáig, hogy nem hirdet semmiféle összefüggő gondolatmenetet vagy hangzatos elméleteket, egyszerűen csak „jókat mond”. Sértésnek tartja, ha ezt állítom? ■ Inkább dicséretnek hangzik, de mégsem fogadom el. Bár az összefüggő elméletek számomra ma már tényleg nem jelentenek sokat, mert csőlátáshoz vezetnek, mint a lovak fején a szemellenző. „Minden, ami tételbe szedett, az halott” - fogalmazott Krishnamurti a húszas-harmincas években... Az ember mégis kizárólag struktúrákban képes gondolkodni. Ha én most megkérdem önt: milyen a máj, ugye nem tud mit mondani? De, ha azt kérdem: mi a máj funkciója, vagy milyen a színe - akkor már tudna válaszolni, mert a kérdést be tudja illeszteni valamilyen rendszerbe. - Ön pszichológiával, filozófiával, vallás- és szellemtörténettel is foglalkozik, ezeken keresztül mutatja meg az embert, az emberi gondolkodást. Megnevezné azt a szemléletet, amelylyel mindehhez közelít? - Jóindulatú szkepszisnek mondanám, amely mindent lehetségesnek tart. Mérei Ferenc szerint az életünkből kell a pszichológiát csinálni, nem tankönyvből. Másik nagy példám, a ma nem túl népszerű Lukács György, aki gyermekként megállapította, hogy a felnőttek kizárólag hülyeségeket beszélnek. Jött azután egy új nevelőnő, akitől Gyurika megkérdezte, hol a kisvonatom? Mire a nevelőnő válasza: Ahova tetted, Gyurika. No, ennek végre volt értelme! Saját állítása szerint ettől a perctől kezdve lett filozófus. Az életben is minden, (tárgy, eszme, meggyőződés) ott van, ahova tettük. S ez nem csak a pszichológia felől nézve van így. - Ön gyakran olyan „életrecepteket” ajánl a hallgatóságának, melyhez temérdek időre és óriási türelemre van szükség. Van remény arra, hogy mi itt Európában elérjük a keleti kultúrák nyugalmát? - Először is: ez a kultúra keleten is tönkremenőben van. A nyugati civilizáció erősebb és szétrágja. Másodszor: nincs remény. De hát minek is? Az európai embernek nem kellene elidegenednie a saját kultúrájától. Egyegy gondolatot, elemeket át lehet emelni, de nem látom értelmét annak, hogy Budapest közepén valaki távolkelet-imitátor legyen. Önt egyszer fiatalok „A Bizonytalanság Gurujának” keresztelték el, mert gondolkodását a létezéssel kapcsolatban teljes nyitottság, befogadásra való készség jellemzi. Csakhogy, amikor egy beteg önhöz fordul, lehet kezelni őt úgy, hogy az ön részéről ne érezzen valamiféle bizonyosságot? - Azt kell éreznie, hogy nem fogom cserbenhagyni. Tudnia kell, hogy pszichológusnál a legsúlyosabb gondolatokat, vágyakat is vállalni kell. Azt, hogy egy ember miért olyan, amilyen, a múltjából lehet megtudni. Az önismeret azonban még nem gyógyít. Újra kell élni mindazt, ami megtörtént, csak másképp. Ez a katarzis és a korrekció lehetősége. - Az istenhit az ön gondolataiban nagy szerepet kapott, de megjelenik a hit kinn a vállalkozáscentrikus világban is: az elméletek a vállalkozó egyik alaptulajdonságaként jelölik meg a saját teljesítőképességébe vetett hitet. Felválthatja-e valami másnak az istenítése a vallásokat? --,-Hit és hitetlenség, hit és kétely mindig együtt kell, hogy éljen. Minden vallás a világi értékektől a szellemi értékek felé való elfordulást jelenti. A vallások mindig három dologtól féltették híveiket: a hatalomtól, a pénztől és a kritikátlan szextől. De pulzál minden, ami él, és amíg él, változik apály-dagály. Most éppen a pénz kultuszát éljük. Majd alábbhagy. Popper Péter Szandelszky Béla felvétele Zenetörténeti pályázat A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia pályázatot hirdet Kortárs magyar zene (1945-95) címmel e művészeti ág történetének átfogó igényű feldolgozására. Pályázni lehet továbbá jelentős kortárs magyar zeneszerzők művészeti pályafutásával és munkásságával foglalkozó monográfiákkal is. A maximum húsz szerzői ív terjedelmű pályaműveket 1998. december 1-jéig lehet beküldeni a következő címre: 1245 Budapest, Pf. 1000. 1997. JÚLIUS 9., SZERDA 11 RÖVIDEN Búcsú Benkő Gyulától A Vígszínház és a gyászoló család tudatja: a 79 éves korában június 30- án elhunyt Benkő Gyula Jászai Mari-díjas, kiváló színművész hamvasztás utáni búcsúztatása július 16-án, szerdán délután 3 órakor lesz a Farkasréti temető ravatalozójában. Művésztelep Lukács Gábor debreceni festőművész kiállításával megnyílt a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep 34. nyári időszaka. A háromhetes alkotótábor munkájában húsz művész hazai és erdélyi, kárpátaljai, vajdasági, szlovákiai alkotó vesz részt. A július 25-i zárókiállításon egy művészt Káplár Miklós emlékéremmel díjaz a zsűri. Horrormusical Nyári színházi előadásokat rendeznek július 6- 15. között a nyíregyházi szabadtéri színpadon. A helyi színészekből Napfolt Társulás néven verbuválódott alkalmi társulat a Howard Asham- Peter Menken szerzőpáros Rémségek kicsiny boltja című horrormusicaljét mutatja be esténként, 9 órai kezdettel. Szász Endre látványjárműve Fákkal és éneklő madarakkal ékesített egy kiöregedett rendőrségi helyszínelő buszt - a Kaposvári Rendőrkapitányság kérésére - Szász Endre festőművész, aki a Somogy megyei Várdán él és a Kaposvár Város Közbiztonságért Alapítvány tagja. A rendőrök a közlekedési oktatást szolgáló kisautókat szállítanak a látványjárművön az iskolákhoz és óvodákhoz. Vadászó macska a Karlovy Vary Fesztiválon Bársony Éva (Karlovy Vary) NÉPSZAVA A két magyar versenyfilm közül az egyik már lement itt, a Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztiválon. Almási Tamás Szívügyem című dokumentumfilmjéhez dugig telt a terem, a nézők megrendülten fogadták az életért folyó drámai harcnak, egy szívátültetés történetének felemelő stációit. A játékfilmek versenyében Janisch Attila Hosszú alkonyát a fesztivál utolsó harmadában mutatják be, és a Csinibaba versenyen kívüli vetítésére is csak ezután kerül sor. De egy szekcióban bemutatták Szabó István Mephistóját, és eljött az Oscar-díjas magyar film főszereplője is, Klaus Maria Brandauer. Sok köszönet nem volt benne, a Redl ezredes és a Hanussen címszereplője mára puffadt arcból és hatalmas pocakból áll, emellett pedig fennhéjázó és semmitmondó válaszokkal tért ki a munkájáról érdeklődő újságírók kérdései elől. A pórul járt macska jegyében zajlik idén a 32. Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivál. Ő az esemény emblematikus állata, és mindenekelőtt a főszereplője annak a fesztiválclipnek, amelyet a Kolja című filmjével idén Oscar-díjassá lett fiatal cseh rendező, Jan Sverák talált ki és forgatott le. Az egyperces fekete-fehér sztori színhelye egy filmforgatás, a harmincas évek hollywoodi stílusában. Gyönyörű nő alszik, kését előreszegezve gyilkos közelít, valahol a díszletek magasában macska nyújtózik lustán, a közeli dróthuzalra kismadár ereszkedik le. A gyilkos lecsapni készül, a macska puha léptekkel megindul a nyitott csőrrel pihegő áldozat felé. A késen baljós fény villan, a fiatal nő felpillant, velőtrázó sikollyal ül fel a habos párnák közül. Ez az a pillanat, amikor az erekben megfagy a vér. De nem az történik, amit várunk. A jelenet megszakad, a gyilkos kése megáll a levegőben, a rendező leállítja a forgatást. A sikoltás hatott. A kismadár felröppen, fent a macska kárvallottan nyalogatja üres tappancsát, lent megkönnyebbült mosoly az arcokon. És elégedett mosoly a nézőtéren is itt a fesztiválon. Miután minden filmet ez a kis egyperces remek vezet be, ezen a fesztiválon nincs olyan vetítés, amelyen a közönségnek ne jutna legalább egypercnyi zavartalanul kellemes filmélmény. A csattanót persze mindenki a maga módján értelmezheti, például úgy, hogy nincs az a mesteri hatás a művészetben, amit ne lenne érdemes elrontani a valóságért, még ha az a valóság mindössze csak egy ostoba kismadár élete is. Már kilépve a csipvilágból, a kettő együtt lenne jó, a hiteles valóság és az erős művészi hatás, de ilyen találkozásról egyelőre nem számolhatok be a fesztivál kínálatából. Karlovy Vary az idén ismét A kategóriás nemzetközi fesztiválnak számít, véget ért tehát a néhány éven át tartó értelmetlen rivalizálás a prágai filmfesztivállal (amely végül befuccsolt, egyebek mellett a filmesek Karlovy Vary iránti szolidaritása miatt is). A programokban a kiemelkedő játékfilmek híján azonban csak erős középmezőny pereg. Viszont ízelítőt kapunk nemzeti filmgyártások teljesítményéből. A lengyel, szerb, bolgár, orosz és persze a cseh meg a szlovák mozgóképeken mai történetek peregnek, bárha nem is átütő művészi erővel. Az orosz film például a szentpétervári maffia alvilági játékait és a lecsúszott emberek nyomorúságát szemelte ki témául; a szerb elsőfilmes, a nemzetiségi gyűlölködés irracionális természetrajzát próbálja feltárni, míg egy cseh család életében az 1968 utáni évtizedek lenyomatát mutatja alkotója. Idén hiányzik a tavalyi vidám hangulat, megszűnt a hátizsákos fiatalok csapatainak megszállása. Vannak viszont nevezetes vendégei a fesztiválnak. Eljött az egykori jugoszláv partizánfilmek nálunk is ismert hőse, Ljubisa Samardzsics. Amerikából Ellen Burstyn és Robert Wise, akik a zsűriben vesznek részt, itt volt az orosz Alekszandr Szokurov az Anya és fia című gyönyörű filmkölteményének kíséretében, megmutatta magát a Desperado-szépség, Salma Hayek, és a hírek szerint itt lesz Törőcsik Mari is, meg Eszenyi Enikő. A fesztivál nagy érdeklődéssel kísért programja Milos Forman filmjeinek retrospektív sorozata. A mester a hírek szerint csak a fesztivál legvégére érkezik, hogy átvegye az Életmű-díjat, de a cseh és amerikai filmjeivel szerencsére a fesztivál kezdete óta jelen van. Éjszaka 11 óra körül az ember beül a Fekete Péterhez, meg a Szöszihez, a harminc-harmincöt éve készült cseh Forman-filmekhez: felüdülni és reményt meríteni, hogy ennek a gyorsan öregedő, elkurvult műfajnak, ami a film, vannak örökké fiatal, tiszta szép csodái.